Kameruni kalandok II. - Madarak

Még szép, hogy nem távcső, teleszkóp és adekvát madárhatározó nélkül érkeztem Kamerunba! Bár nagy szafarizásokat nem terveztünk a programba, a nunciatúra teraszáról kiválóan be lehet látni a kertet és a környező dombokat, és a "civilizáltabb" utazások alkalmával is figyeltem a madarakat. Sőt, kijelenthető, hogy  őket figyeltem csak igazán. Ezért most bemutatom, amiket láttam eddig a Mont Fébén. A fajok többségének magyar nevét nem tudom, csak az angol és a tudományos nevét, így ezeket fogom használni. Igyekeztem minél több fajt lefotózni, de ez csak a bizalmasabb fajoknál sikerült. Belinkeltem a fajok profiljait a The Internet Bird Collection (IBC) oldalról, ha ez nem volt lehetséges, ott az Oiseaux.net vonatkozó képei nyílnak meg, érdemes ezeket is megnézni. Az előbbin taxonómiai, nevezéktani, elterjedési, védettségi információk olvashatók, illetve vannak videók, képek és hangok a fajokról, az utóbbi oldalon csak képek. 

A kertben főleg reggel és esténként aktívak, de a városban mindenfelé gyakoriak a Pied Crow (Corvus albus) varjak. Ezek kicsivel kisebbek az Európában honos hollónál, laza csapatokban jönnek-mennek, melegebb időben a város fölött termikelnek. Kíváncsi, de éber madarak, melyek gyakran merészkednek közel az emberhez, de amint észreveszik, hogy a figyelem rájuk irányul, pl. ha távcsővel vagy fényképezőgéppel feléjük fordulok, hamar elmenekülnek.

Pied Crow (Corvus albus)

Vannak verebek is, itt Northern Grey-headed Sparrow (Passer griseus) a nevük. Nagyobbak a mi házi és mezei verebünknél, de a hangjuk hasonló, és a viselkedésük is, csak nem annyira tömegesek.

Northern Grey-headed Sparrow (Passer griseus)

Egzotikus küllemű és gyakori madár a Speckled Mousebird (Colius striatus). Ricsajuktól egész nap harsog a kert, rendszerint kisebb csapatokban mozognak.

Speckled Mousebird (Colius striatus)

Szintén nagyon hangos, de szép énekű madarak a bülbülök. A kertben látott egyedeket nem tudtam egyértelműen azonosítani, mert átmenetinek tűnnek a Common Bulbul (Pycnonotus barbatus) és testvérfaja, a Dark-capped Bulbul (Pycnonotus tricolor) közt. Ezt alátámasztja a határozóm, mely szerint Kamerunban a két faj nem válik el egymástól, az IBC sem választja szét őket.

Common/Dark-capped Bulbul (Pycnonotus barbatus/tricolor)

Common/Dark-capped bulbul (Pycnonotus barbatus/tricolor)

Bármerre mentünk Kamerunban eddig, mindenfelé lehetett látni a szövőmadarakat. Ezek verébnél nagyobb, inkább meggyvágó méretű, magevő csőrű madarak, amelyek a nevüket a jellegzetes, zárt fészkükről kapták. Telepesen költenek, láttam már olyan fákat, amiken 30-40 fészek is volt. Gyakran látni, ahogy hosszú fűszálakkal vagy pálmalevél-csíkokkal repülnek a fészkükhöz. Hangos, rikácsoló énekük van. Két leggyakoribb fajuk a Village Weaver (Ploceus cucullatus) és a Black-necked Weaver (Ploceus nigricollis), de minden nap látni egy-egy Thick-billed Weavert (Amblyospiza albifrons) is, és kétszer láttam Vieillot's Black Weavert (Ploceus nigerrimus).

Village Weaver (Ploceus cucullatus)

Black-necked Weaver (Ploceus nigricollis)

Black-necked Weaver (Ploceus nigricollis)

Szövőmadár fészek

A kert egyik legizgalmasabb madárcsoportja a nektármadaraké. Életmódjukat tekintve a kolibrik afrikai megfelelői (e két fejlődéstanilag távoli csoport a konvergens evolúció szép példája!), mert virágok nektárjával táplálkoznak. Főleg a sok, nagy virágot hozó cserjéket kedvelik. Lefotózni nem könnyű őket, mert kicsik és többnyire gyorsan mozognak, bár nem kimondottan félénkek. A leggyakrabban látott fajok a Tiny Sunbird (Cinnyris minullus), a Splendid Sunbird (Cinnyris coccinigastrus) és a Green-headed Sunbird (Cyanomitra verticalis).

Green-headed Sunbird (Cyanomitra verticalis)

Olive-bellied Sunbird (Cinnyris chloropygius)

Splendid Sunbird (Cinnyris coccinigastrus)

Tiny Sunbird (Cinnyris minullus), hím

Tiny Sunbird (Cinnyris minullus), tojó

Talán a legnagyobb örömet azonban a Woodland Kingfisher (Halcyon senegalensis) megpillantása okozta. Ez a mi jégmadarunk rokona, de sokkal nagyobb és nem kötődik vízhez. Először csak messziről láttam, majd néhány nap múlva felfedeztem, hogy a kert végében rendszeresen vadászgat egy pár. Nyíltabb, füves vagy betonozott részek környékén kiugró tárgyakon (oszlopok, oldalt nyúló faágak) állnak lesben és rovarokra, gyíkokra vadásznak.

Woodland Kingfisher (Halcyon senegalensis)

Woodland Kingfisher (Halcyon senegalensis)

Hasonló módszerrel vadászik egy gébicsfaj, a Mackinnon's Shrike (Lanius mackinnoni). Valószínűleg fészkel a kertben. Ez egy elég szűk elterjedésű madár, a Kamerun környéki országokban él csak, de itt Yaoundéban már többfelé láttam, tehát lokálisan nem lehet ritka.

Mackinnon's Shrike (Lanius mackinnoni)

Nagy figyelmet fordítottam a sarlósfecskéknek és a fecskéknek. A két csoport nincs közeli rokonságban, életmódjuk azonban hasonló, ezt tükrözi magyar nevük is. Mindkét csoport a levegőben szerzi rovarzsákmányát, ezért gyors és dinamikus röptű. A sarlósfecskék gyakorlatilag életük nagy részét levegőben élik le, igen ritkán szállnak le valahova, és ha leszállóhely nincs elég magasan, néha nem is tudnak a földről elrugaszkodni. Az "igazi" és a sarlósfecskéknek is számos fajuk él a trópusi Afrikában, míg otthon csak három, illetve egy képviselőjük fészkel. A sarlósfecskék sötét alapszínűek, szárnyaik sarló alakúak. A határozó által említett fajok közül gyakori itt az African Palm Swift (Cypsiurus parvus), a Little Swift (Apus affinis), illetve egy nagyjából egyszínű, sötét faj, amely valószínűleg az African Black Swift (Apus barbatus) lesz. Utóbbit a határozó adathiányosként jelöli Kamerunból, ami gyanús, mert én minden nap látni vélem. Nincs azonban más olyan faj a könyvben, amit ne tudtam volna kizárni többszöri megfigyelés alapján, így jobb híján maradok ennél. (Illetve mégis van, a Fernando Po Swfit (Apus sladeniae), amely egyedül Bioko szigetén fészkel biztosan, az African Black Swift alig ismert lokális testvérfaja vagy alfaja, amitől terepen alig különböztethető meg.) A Palm Swiftek itt költenek valószínűleg a kert pálmafáin. Nem annyira sötét, szürkésbarna, még a sarlósfecskék közt is nagyon kecses madarak, keskeny szárnyakkal és hosszú, hegyes farokkal. Az igazi fecskék közül a házon költ a Rock Martin (Ptyonoprogne fuligula), a közeli fák közt pedig rendszeresen vadászgat néhány Black Saw-wing (Psalidoprocne pristoptera). Néha látni egy-egy egzotikusabb küllemű fecskét is, mint pl. a Lesser Striped Swallow (Cecropis abyssinica) és a Mosque Swallow (Cecropis senegalensis). Az előbbi kb. füsti fecske méretű és mozgású, az utóbbi azonban fecskéhez képest hatalmas madár, főleg röptében tűnik robusztusabbnak.

Rock Martin (Ptyonoprogne fuligula)

Mosque Swallow (Cercropis senegalensis)

Afrikai bennszülött madárcsalád a szarvcsőrű madaraké. Ezek kb. varjú méretű, de még egy hosszú farokkal megtoldott, valamint hatalmas csőrt viselő madarak. A kert közelében kettő fajuk került a távcsövem látómezejébe, a White-thighed Hornbill (Bycanistes albotibialis) és az African Pied Hornbill (Tockus fasciatus).

White-thighed Hornbill (Bycanistes albotibialis)

Egy nagytestű papagájhoz, a Grey Parrothoz (Psittacus erithacus) is volt szerencsém egyszer. Kis csapatuk a kert melletti magas fákon éjszakázott, reggel láttam őket röpködni, majd a város irányában távozni.

African Grey Parrot (Psittacus erithacus)

Ragadozókból eddig nem mondhatnám bőségesnek a felhozatalt. A szomszédos erdőkben valahol fészkelhet egy African Harrier-hawk (Polyboroides typus), amely egy egerészölyvnél nagyobb madár. Két öreg madarat szoktam látni keringeni a távolban, egy alkalommal viszont az egyikük a kertbe is bejött (bátyám tanúsága szerint ez rendszeres).

African Harrier-hawk (Polyboroides typus)

Galambfélékből három faj került elő eddig: Tambourine Dove (Turtur tympanistria), Blue-spotted Wood-dove (Turtur afer) és African Green Pigeon (Treron calvus). Az elsőt csak rövid ideig figyelhettem egy bozótban, a második gyakran keresgél táplálékot a kertben sétálva, a harmadik egy sérült példányát pedig a ház alkalmazottai találták meg.

Blue-spotted Wood-dove (Turtur afer)

African Green Pigeon (Treron calvus)

Kistestű magevők közül a legtömegesebb faj a Bronze Mannikin (Spermestes cucullatus). Akárcsak otthon a tengelicek, néhány tucat példányt számláló csapatokban mozog és néha leszáll egy-egy fára vagy gazosba táplálkozni. A csapatba gyakran vegyül a Black-and-White Mannikin (Spermestes bicolor) és a Black-crowned Waxbill (Estrilda nonnula). A közelben néha látni, de inkább hallani a Grey-headed Nigritát (Nigrita canicapillus) és a kevésbé rejtőzködő Yellow-fronted Canary-t (Crithagra mozambica).

Bronze Mannikin (Spermestes cucullatus)

Bronze Mannikin (Spermestes cucullatus)

Black-crowned Waxbill (Estrilda nonnula)

Black-and-White Mannikin (Spermestes bicolor)

Yellow-fronted Canary (Crithagra mozambica)

A kert madarai közül valószínűleg globálisan a Petit's Cuckooshrike (Campephaga petiti) a legritkább. Többször is megtréfált a faj, mivel a hím fémes fényű fekete, míg a tojó sárga alapon sötét foltos. Jó ideig nem láttam együtt a pár két tagját, csak azt, hogy nagyjából ugyanoda száll be mindkettő többször is, de egyiket sem tudtam alaposan elegendő ideig figyelni. Aztán a határozót lapozgatva tűnt fel a Cuckooshrike fajok erős ivari dimorfizmusa, és hamarosan meg is láttam együtt a két madarat. Szűk elterjedésű faj, a Guineai-öböl partvidékén és Közép-Afrika keleti részén él néhány foltban a határozó szerint.

A végére még néhány egzotikusabb faj: Chestnut-winged Starling (Onychognathus fulgidus), Diderick Cuckoo (Chrysococcyx caprius), Yellow-rumped Tinkerbird (Pogoniulus bilineatus), African Blue Flycatcher (Elminia longicauda), Black-and-White Flycatcher (Bias musicus).