Translate

2012. augusztus 20., hétfő

Kameruni kalandok VI. - Kribi, tengerpart

Utolsó kameruni kirándulásunk Kribibe, a "kameruni riviérára" vezetett. A Yaoundé-Kribi távolságra autóval 4 órát írt egy kiváló útikönyv, nekünk 3 órán belül sikerült teljesítenünk, s ez mindent elmond sofőrünk közlekedési moráljáról. :)


View Kribi in a larger map

A rend kedvéért megnéztük a helyi székesegyházat, amely egy régi misszionárius templom. A kapunál kint van egy tábla az első missziósok érkezési és elhalálozási dátumával. Nem sok a differencia...

Kribi székesegyháza
Az első missziósok
Misszionáriusok temetője
Agáma a sírkövön
De látogatásunk fő célja természetesen a tengerpart volt, amely bizonyára a város legfőbb látnivalója. Kribi egy kevéskével turistásabb hely azoknál, mint amerre eddig jártunk. Valójában szerintem éppen optimálisan "turistás": a látnivalók többnyire speciális vezető nélkül is megtekinthetők, nincs életveszélyben az idegen, de még sincsenek sokan, lehet élvezni a nyugalmat, a hely jellegzetességeit még nem váltotta fel a fejlettebb országok turistatömegeire specializálódott szolgáltatóipar.




Tehát egy kis tengerparti sétával kezdtük. Az idő egy kicsit borús és szeles volt, tehát nem uralkodott el annyira rajtunk a "beach-time" hangulat, de fotózgatáshoz, nézelődéshez nekünk tökéletesen megfelelt. Keveseknek a fürdőzéshez is, és közülük néhányat meglepően felvillanyozott, hogy fotón fennmaradhatnak az utókor számára. Amikor ugyanis bátyámmal a régóta tervezett közös fotóhoz pózoltunk a parton, egy strandoló csaj Jimmy Jump módjára egész messziről (onnan gondolom, hogy messziről, hogy a fotó előtt nem vettem észre, hogy a közelben lett volna) odaszaladt mögénk, hogy ő is felkerüljön a fotóra, s hamarosan a pasija is csatlakozott hozzá, így alkottunk egy "kétismeretlenes" társaságot. Ezután pedig egy harmadik haver kezdte produkálni magát, s közben szintén fotót kért. De szerintem ilyen mérvű publicitásra ők sem számítottak. :)

A jövő olimpikonja :)

A kétismeretlenes fotó

Ő is élvezte a figyelmünket :)

A fövenyen láttam kicsi rákokat, homokszínükkel egészen beleolvadtak a környezetükbe. Meglepően fürgén mozogtak, és gyors irányváltásokkal próbáltak lerázni magukról. A tenger felett Royal Tern csérek vadásztak, örültem nekik. A homokos tengerpartot helyenként megtöri egy-egy sziklacsoport, ezek kiválóan megmászhatóak, pláne ha az ember készül arra, hogy vizes lesz (mi nem így tettünk). Néhány kép a tengerparti hangulatról:







Royal Tern
Halászladik
A magányos filozófus
Kötelező kellék: focipálya

Ezután egy vízeséshez látogattunk, amely Kribitől 5 km-re délre található. Egy folyó ezzel a vízessésel ömlik az óceánba, s a torkolatnál egy pompás kis öblöt is formál. Erre is épült egy pici turizmus, tehát meg lehet látogatni, van parkoló, sőt, van étterem és némi idegenvezetésféle is. A helyiek mondták, hogy eredetileg a turizmus itt úgy néz ki, hogy a vendégekkel csónakba pattannak, odaeveznek a vízesés aljához, ott pecáznak, és ami halat fognak, azt megsütik nekik a helyi étteremben, majd a tengerparton romantikusan elfogyasztják. Ennél jobbra szerintem egy jószándékú turista sem vágyik, csak ezt érdemes előre belekalkulálni a programba. (Megjegyzés: nem tudom, hogy európai gyomornak mennyire biztonságos egy ilyen étkezés, nem hal, hanem az elkészítés módja, egyéb összetevők, higiénia szempontjából.)

A vízesésnél




Szövőmadár-telep a vízesés felett

A tengerparton többfelé láttam otthonról ismerős madárfajokat: a billegetőcankó és a szürke cankó egyedei talán már északi érkezők, akik valahol a trópusokon töltik a telet. A kis kócsag viszont Afrikában is gyakori fészkelő, és itt előfordul a sötét színváltozata is. Új fajként jött be egy kikötőben a Malachite Kingfisher jégmadár. Volt egy füsti fecskére emlékeztető, felül fémes sötétkék, alul fehér, változó mértékben fejlett örvet mutató, fehéres torkú, villás farkú fecske is, amely a kikötő épületeiben fészkelt. Nem tudom egyértelműen azonosítani, ráadásul a lehetséges fajok egyikét sem jelöli a határozó Kamerun délnyugati részéről. Ez már nem az első csalódásom a határozó térképeivel kapcsolatban.

Szürke cankó
Billegetőcankó
Malachite Kingfisher

Még egy kameruni bejegyzést lesz, mely ismét a madarakra fog koncentrálni.

1 megjegyzés:

  1. Milyen érdekesek a sírok!
    Nagyon szépek a képek a tengerpartról!
    Nekem ez tök tetszik, hogy idegenek is a fotón akartak lenni :-D Hülyeség szégyenlősen meghúzódni a háttérben, inkább gyerünk jókedvűen egy emlékfotóra! :-)
    Köszi a képet a szövőmadár-telepről :-) Örülök, hogy aláírtad, mi van a képen, mert ahogy rápillantottam, csak kornyadtan lógó faleveleket véltem látni :-))
    A szürke cankós kép olyan, akár egy festmény. Művészi lett! A jégmadár-rokon továbbra is nagyon tetszik :-))

    VálaszTörlés