Kameruni kalandok I. - Bevezetés

Életem legegzotikusabb nyaralása kezdődött meg pár napja, amikor Kamerun fővárosában, Yaoundéban misszióját teljesítő bátyámhoz érkeztem látogatóba. Szeretteimnek és az anyaföldnek Ferihegyen intettem búcsút, ahonnan kétórás repülőút vitt Párizsba. Az átláthatónak jóindulattal sem nevezhető Charles de Gaulle repülőtéren szerencsésen elértem a csatlakozást, így a Yaoundébe induló járaton folytathattam az utam. Ez kb. 6 óráig tartott, így helyi idő szerint este 8 körül értem földet.

View Bp-Yaoundé in a larger map

A Nsimalen repülőtér kb. fele akkorának se tűnt, mint a ferihegyi 2-es termináljának az egyik fele, tehát elég kicsi. Reptéri ellenőrzés, harc a csomagokért, és már száguldottunk is a nagykövetségre, ahol lakni fogok. Ebben a bejegyzésben néhány általánosabb szempontból írok a tapasztalataimról, aztán majd a későbbiekben írok konkrét történeteket is, illetve részletesen beszámolok madarászásaimról. :)

A város

A házak többsége magyar szemmel putrinak nevezhető, a város nagyobb része olyan, mint otthon egy falu cigánysora. A belváros egy kicsit jobb, Magyarországon fiatalabb, vidéki iparvárosok néznek ki hasonlóan. Van néhány katolikus templom, missziós épület, iskola. Az utcán rengeteg ember, gyerekek és fiatalok főleg. Nagyon sokan árulnak, árut hoznak-visznek. Itt szinte, ha mindent nem is, de bármit megvehetsz: üveg víz, autóalkatrész, rendszámtábla (!), öv, gyümölcs, ruha, ... hihetetlen, még 1 db fúrógépet is képes valaki árulni az utcán. A boltok is pici utcai bazárok, minimális kínálattal. A város néhány nagy boltja átlagos, hazai szupermarkettel ér fel, ezekben sok francia importáru található, és főleg a tehetősebbek igényeit elégíti ki. A leggyakrabban használt nyelv szintén a francia, de angolul is beszélnek, illetve írnak a hirdetőtáblákra.

Yaoundé a Mont Fébéről

Utcakép

Katolikus bazilika kameruni módra kívülről...

... és belülről

Mvolye, misszionáriusok temploma belülről

Zöldség-gyümölcs

Háztartási és elektronikai bolt

Városkép

Árusok

Időjárás

Néhány nap tapasztalata alapján az időjárás egyáltalán nem olyan, mint amit otthonról elképzelünk Afrikáról. A hőmérséklet 25 fok körül ingadozik. A páratartalom igen magas, amikor megérkeztem és kiléptem a repülőből, mintha egy zuhanyzás utáni fürdőszobába vagy uszodába toppantam volna. A reggelek ködösek, esősek, vagy inkább ködszitálósak, és a nap csak délután bújik ki a felhők közül néhány percre. Én ráadásul a Mont Fébé nevű hegyen vagyok 960 méterrel a tenger szintje felett, tehát a hegyvidékies éghajlati elemek még erősebben érvényesülnek: jönnek-mennek a ködfelhők egész nap, ezeket gyakran csapadék is kíséri. Estére újra ködbe burkolózik a vidék, esdegél az eső. A mai nap egyébként éppen kivétel, már reggel óta tiszta az idő és süt a nap, 28-30 fok körül lehet. Érdekesség, hogy, mivel közel az Egyenlítő, reggel 6-7 óra körül kel és este 6-7 körül nyugszik a nap, tehát eléggé rövid a nappal.

Ködben a hegyek reggel...

... és este

Esti ködfelhő

Betegségek, higiénia - ördögök a falon?

Kameruni utazáshoz egyedül a sárgaláz elleni oltás kötelező, de ajánlott a hepatitisz, az agyhártyagyulladás, a hastífusz, a veszettség, a polió és a tetanusz vakcina is, én ezek közül az első hármat kértem. Malária ellen nincs oltás, hanem naponta szedek maláriaellenes gyógyszert, meg szúnyogriasztókat használok. Egyes ételek állítólag szintén távol tartják a szúnyogokat, pl. a citromfű teája és a hagyma, ilyeneket minden nap kapunk vacsorára. Amúgy nincs sok szúnyog, hiszen egy szeles hegytetőn vagyunk, ahol állóvíz sincs. A csapvíz nem iható, helyette ásványvizet fogyasztunk. Mindig csak megbízható eredetű ételt szabad elfogyasztani, tehát utcáról semmit, én sem teszek ilyet. Kézhigiéniára kell még ügyelni, de ez alap ilyenkor. Mivel trópuson vagyunk, lehet félni még kígyóktól, parazitáktól egyéb "nemszeretem" állatoktól, de ettől csak izgalmasabb lesz az ittlét. Megjegyzem, hogy nekem eddig egyedül attól lett (minimális) bajom, hogy az AirFrance repülőjén túl hideg volt a légkondi.

Kullancs van itt is, nem árt figyelni

A gekkók gyakran besurrannak az épületekbe, de nem bántanak

Közlekedés

Azt már első látásra felismertem, hogy itt a közlekedés nem ismer határokat: hosszú autósorok előzése záróvonalat és járműforgalom elől elzárt területet nem ismerve, motorkerékpár szállítása egy ugyanolyan motor hátsó csomagtartójára keresztben ráerősítve... ez csak két példa, amikkel már az első estén találkoztam. Később átéltem egy fekvőrendőr miatt feltorlódott kocsisor megelőzését szintén a fekvőrendőrön, láttam műszerfalon is ülő utasokkal megrakott buszt, illetve egy max. kétszemélyes motoron utazó négytagú családot. Jelzőlámpát, felfestett gyalogátkelőt, közlekedési táblát viszont azóta sem láttam, de balesetet is csak egy kisebbet. Mindenki megy amerre lát, az autósok dudálnak és kerülgetik egymást és a gyalogosokat, az egész olyan, mint a sejtek áramlása az erekben, csak itt van szembeforgalom is. A városban busz nincs, a tömegközlekedést sárga taxik végzik, ezek alkotják a város autóforgalmának talán harmadát vagy felét. Az autók többsége régi, lepukkant és büdös, a jómódúbbak inkább nagy terepjárókkal utaznak. Az utak a szűk belvárosban tűrhető minőségűek, de azon kívül eldugott magyar falvak viszonyaihoz hasonlóak, az "autópályától" szintén nem kell többet várni.

Közúton 1

Közúton 2

Étkezés

Nos, a kameruni konyha iránt ne legyenek nagy elvárásaink. A friss, mézédes trópusi gyümölcsök azonban kiemelendők, nekem a mangó és az ananász a kedvencem, de a papaya is jó, mást még nem próbáltam. Szintén jók a halak, melyeket az óceánban fognak, majd aznap éjjel szállítják a fővárosba, út közben feldolgozzák, és másnap már fogyasztható. Mi jobbára europid étkeket fogyasztunk itt is, de húsokhoz köretként jól használható a pofpof, ami tulajdonképpen rántott zsemle, illetve a sült banán. Édességek annak ellenére sincsenek nagyon, hogy Kamerun a világ egyik legnagyobb kakaótermelője.

Ennyit elöljáróban, hamarosan folytatom! :)