Translate

2016. február 12., péntek

Téli (tavaszi) Tihany futás

Február 6-án a BTHE újfent megrendezte a Téli Tihany nevű tt-t. Bár barátok emlegették a részvétet, de engem mint tt nem vonzott kellőképp. Tihany csodálatos és imádom, de ott 20 kilit gyorsban letolni nem hívott ki eléggé.
Ám mikor Kata szólt, hogy Dáviddal mennek FUTNI a tt-re, no arra felcsillant a szemem.
Futni! 20 kilit futni Tihanyban!
Az már úgy más, az úgy vonzó!
Persze tudtam, hogy nem tudok húsz kilit lefutni, pláne változatos terepen, de ezt Kata is igyekezett tisztázni bennem: ne higyjem, hogy ő is majd ezt teszi, mert nem. És mindenki tesz, amit bír. Én úgy álltam neki, hogy majd Dávid jól elfut, mi meg Katával elbandázunk, mert rég találkozunk. Futunk és gyaloglunk felváltva. 

Nem igyekeztünk különösen, így mikor fél 10 táján megjelentünk a célt jelentő iskolánál, a csodálatos napfény mellett a döbbenetes mennyiségű indulóval is szembesülnünk kellett. Az egyik oldali bejáratnál csak kurtácska sor állt, de a szervezők hamar felvilágosítottak minket, hogy ez az előnevezettek sora, így mi inkább a túloldalon próbálkozzunk. Megkerültük az épületet, a sarkon befordulva pedig lekókadt az orcánkról a lelkesedés: az épülettől a kerítésig ért a sor...

sok kitartó ember az igen népszerű TéliTihanyon (fotó: Dávid)
Tipródtunk. Az ilyen jelenség Katát és Dávidot egyaránt rögtön arra sarkallja, hogy megkérdőjelezze a rendezvényen való hivatalos részvétünket. Azaz: elindulhatnánk nevezés nélkül, saját szakállunkra. Ezen eltörpöltünk pro és kontra. Ha nincs nevezés, nincs kaja sem, viszont ételt egyikünk sem hozott, mivel a szervezők általi ellátmányra apelláltunk. Számomra ez volt a fő érv arra, hogy inkább álljuk ki a sorunkat a nevezésnél. Aztán eszembe jutott, hogy Anett, Anett anyukája, Zoli, Ági és Viktor is itt vannak elvileg, így fel is hívtam gyorsan Anettet azzal a szándékkal, hátha ők már valahol a sorban állnak, és odakönyörülnek magukhoz minket. Így előbb végezhetnénk. Pechemre Anették pont akkor értek oda és álltak be a sor legvégére... Majd még befutott G. Peti is.

Nos, azért végül egyesítettük erőinket, és így álltuk ki a "tán'voltaz1órásis" sort...  Hősök vagyunk.
Utána indultunk is, de nem a többiekkel együtt, mivel ők gyalogtúráztak, mi pedig futottunk. Azaz eleinte nem, a bemelegedés végett gyalogoltunk egy darabon.

Az idei Téli Tihany egyik specialitása az volt, hogy változtattak a már bejáratott útvonalon. Összevetve a korábbiakkal úgy láttam, nagyjából fordított irányban tesszük meg a kört, és némileg vadiúj szakaszon is.

Az idő remek volt. A Nap csodálatosan pompázott, a Balaton tiszta volt, csak néhol a nádasokba szorult be némi jég. Konkrétan tiszta tavasz volt! Idővel neki is vetkőztünk alapost. Egyhelyütt pedig megcsapott a langyos föld illata, s ez már aztán végképp tavaszi illúziókba kergetett. Ó, tavasz! Te csodálatos, te gyönyörűséges!

nádi jég (fotó: G. Peti)
No és a futás... Hát az valami fantasztikum számomra.
Földön, igazi talajon futni! Szaladni szabadon!
Igazán azt kell mondanom: többek közt ebben is piszkosul megtalálom a szabadság érzését. Csodálatos, imádom :-) Főleg remek kis, erdőben kanyargó ösvényeken futni...

Nos, ezt az örömöt nem tudtam felhőtlenül élvezni, méghozzá a résztvevők dús létszámának okán. Sokhelyütt haladt útvonalunk bozótosban kanyargó szűk ösvényen, ahol jelentős antropogén felhalmozódás képződött... Viszont ahogy észrevették a túrázók, hogy futók tipródnak a sarkukban, mindig habozás nélkül elengedtek szívélyesen.
Szóval folyamatos futásról többek közt a néptömeg miatt sem lehetett szó.
Továbbá gátolta a domborzat: hosszabb emelkedőkön felgyalogoltunk.
Aztán volt olyan rész, mely konkrétan unalmas volt futás szempontjából. Az erdő a maga szép változatosságával elkényeztetett, így mikor tóparti meztelen lapályra értünk, azt Kata és én is untuk.

a Külső-tó (fotó: G. Peti)
Dávid egy darabig meg-megvárt minket, aztán az Újlaki templomrom után elbúcsúztunk egymástól, s ő elhasított a saját tempójában.

Azt kell mondanom: úgy nagyjából az Apáti templomig, tehát úgy 11 km-ig remekül éreztem magam. Úgy éreztem, mintha semmi sem történt volna, mintha nem is mozogtam volna még semmit. Semmi fáradtság, semmi izomfájdalom.
De éreztem, hogy itt volt egy szakaszhatár. Ez után már jobban fáradtam, többet is gyalogoltunk.
De bírtam még, s futottunk külön is, együtt is. Az Óváron újra elég jól bírtam, s nagyszerű volt ott fent az oldalban futni, ahonnan csodakilátás nyílt.
A barlanglakások utáni szakasz megintcsak jó volt. Ez elég meredek, s az idősebbek bottal ügyeskedtek lefelé. Ahol tudtam, előztem, s kedvesen mindig el is engedtek. Egyszer egy nénire ráhoztam a frászt, ahogy mögéfékeztem. Szegény a botokba kapaszkodva idegesen topogni kezdett, de igyekeztem nyugodt hangon adni a tudtára, hogy no panic, szépen nyugisan ügyeskedjen, majd megelőzöm, ahol lesz erre hely. Így is lett, nem volt gáz.

Gyönyörű, szűz (értsd: embert nem láttam magam előtt) ösvényen galoppoltam lefelé. Csodás volt :-))
Aztán a tó melletti gyalog- és bringásúton elkocogtam a kikötőnél lévő pontig, és ott megvártam Katát. Utána már zömében gyalogoltunk felfelé jó tempóban, de itt már tényleg éreztem, hogy az izmaim fáradnak. De mily jóleső fáradtság is volt ez!

Aztán a legvégén, az iskola felé lejtő utcákon mosolyogva futottunk így a végén, diadalmasan :-))
Az iskola udvarában pedig újra beállhattunk a giga sorba... Most azért kicsit rövidebb volt, de gyakorlatilag a célbaérésünk is olyan sorkiállással folyt le, mint a rajtolásunk. Most mi invitáltuk oda magunkhoz a sorba a beérkező Anettet, anyukáját, Zolit, Ági, Viktort és Petit.

Célba értünk, majd kibekkeltük a sort a virsli- és teaosztáshoz is, aztán az udvarra telepedtünk. Én hanyagul a földre tettem az étkemet, mely gesztus egy dalmata képében bosszulta meg magát: az eb körbejárt az asztalok alatt s lábak között, és felszippantott mindent, amit talált. Így esett áldozatul az egyik virslim is nagy szomorúságomra... Ági hamar megvigasztalt, mert kaptam tőle egy virslit, így annyira nem maradtam éhen.

nap végén (fotó: Anett)
Szóval úgy kb. 4 óra alatt csináltuk végig a 20-as Tihanyt, futva és gyalogolva felváltva. Irtóra élveztem, ilyenkor mindig újra rájövök, mennyire is szeretek természeti közegben futni... Törekszem rá, hogy többet tegyem majd ezt :-) Érzem, hogy sok perspektíva rejlik még bennem a terepfutás területén...