tag:blogger.com,1999:blog-39451976837204458042024-03-08T12:34:24.274+01:00Vadregényes túrablogÍme a blog, mely egy túramániás társaság közös gyermekeként látta meg a napvilágot azzal a nem is titkolt céllal, hogy a külön eltöltött túrák élményét is megosszuk egymással és akár másokkal is, alkotva ezzel maradandót és szórakoztatót! Kapjon hát kedvet minden kedves olvasó a természet járásához általa!Unknownnoreply@blogger.comBlogger165125tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-85777235152936058162023-08-07T16:19:00.000+02:002023-08-07T16:19:00.255+02:00egy túra tanításai az életről III.<p style="text-align: justify;">A múlt héten folytattam a múltkor megkezdett kék szakasz magányos bejárását: ezúttal Sárvártól baktattam el Kőszegig, 2 nap alatt. Azt is folytattam, hogy menet közben hangrögzítőre mondtam a megfogalmazódott magvas, vagy épp kevésbé magvas gondolataimat, melyek a túrázás és az élet egyéb területei között látszódtak párhuzamot vonni. Ezeket osztom meg az olvasókkal.</p><p style="text-align: justify;"><b><u>Hej te élet, galamb élet! - avagy a Maslow-féle szükségletpiramis</u></b></p><p style="text-align: justify;">A túra kiindulópontjára vonattal utaztam. A peronon megszemléltem a galambokat, ahogy szorgalmasan vizsgálgatták a szétszórt szotyihéjat, hátha találnak közte magot is. Eltöprengtem a galambok életén: álló napjuk abból áll, hogy élelmet találjanak, no meg megvédjék magukat. Az ételkeresést némi alvás bizonyára megszakítja, de szerintem idejük és energiájuk legnagyobb részét az élelmiszer megszerzése foglalja le. És ennyi. Ha megnézzük Maslow szükségletpiramisát, ez a legalsó szint, a fiziológiai szükségletek kielégítését jelenti. Ha ezzel szembeállítom azt, hogy én éppen túrázni megyek, azaz olyan tevékenységet készülök végezni, mely testemnek és lelkemnek örömöt, feltöltődést, egészséget jelent, akkor azt viszont a legfelső szintre, az önmegvalósításhoz tenném. Mert az én életemben az alsó szint, legalábbis pillanatnyilat, rendelkezésre áll, így megtehetem, hogy felsőbb szintre lépek. Ezt IS jelenti embernek lenni. Szerencsés vagyok? Vagy pont hogy nem, mert minél feljebb lépünk, annál több és bonyolultabb problémákkal szembesülünk? Döntse el mindenki a szája íze szerint. Én mindenesetre örülök, hogy jelenleg többként élhetem az életet annál, minthogy csak a napi betevő körül forogjon az agyam. És ezért nagyon hálás vagyok! 💙</p><p style="text-align: justify;"><b><u><br /></u></b></p><p style="text-align: justify;"><b><u>Szélkerekek és nemtudom</u></b></p><p style="text-align: justify;">Ahogy Sárvár és Csénye között elnéztem a szélkerekeket, eszembe jutott az a szélkerék-ellenzői vélekedés, miszerint a szélkerekek megzavarják a madarakat. Bevallom, ennek sosem olvastam utána, hogy pontosan mi módon is zavarhatják őket. Arra gondoltam most, hogy amikor a fákat fújja a szél, az ágak is mozognak úgy, akár egy szélkerék lapátjai, s vajon így az ágak is zavarják a madarakat? A következő kapcsolt gondolatot pedig már a Művészetek Völgye ún. 51-es körzetéből hoztam: nem emlékszem, kinek tulajdonított gondolat állt egy molinón, de így szólt: "<i>Egy dolgot tudok biztosan: hogy mennyi mindent nem tudok.</i>" Na, ezt maximálisan a magaménak érzem 😃</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbj8RrNVif23L5uYMYQGAM1b2CJSAStblMEPcyhDZ_l0ODURHqwLjApAVVRyYXtSUmEqfsly2p80viechtQbmmGicFH2l1_HGJsthU-CJOk_7XFItU4QtOwv2GFRzzykxaBuKEub16SumQur3UlBMdB2XqhS-quRbjGtca8SkBU2zyc2hAyp3RACa02g/s4608/IMG_20230802_100954.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbj8RrNVif23L5uYMYQGAM1b2CJSAStblMEPcyhDZ_l0ODURHqwLjApAVVRyYXtSUmEqfsly2p80viechtQbmmGicFH2l1_HGJsthU-CJOk_7XFItU4QtOwv2GFRzzykxaBuKEub16SumQur3UlBMdB2XqhS-quRbjGtca8SkBU2zyc2hAyp3RACa02g/s320/IMG_20230802_100954.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"><b><u>Giliszta az aszfalton</u></b></p><p style="text-align: justify;">Az egyik faluban láttam. Nem tudom, miért került oda, de a járdán kúszott egy giliszta. Az jutott eszembe, hogy milyen abszurd, milyen természetellenes látvány egy giliszta, egy földbe lyukat harapdáló jószág egy olyan felületen, mely keménységénél fogva alkalmatlan a kilyukadásra. És arra gondoltam, hogy az ember életében is lehet olyan időszak, amikor olyan közegbe kerül, mely alapvetően nem az övé, de valahogy úgy alakul az élet, hogy időlegesen ilyen közegben mozog. És mozog, mert végülis tud mozogni, talán még haladni is tud valamicskét, meg hát tapasztalatot szerez mindenképp, de összességében érződik, ha mélyen magába néz: ez nem az ő közege, s hosszú távon nem biztos, hogy érdemes magára erőltetnie. Nagyobb örömöt tud szerezni saját magának, és esetleg nagyobb sikereket tud elérni, ha nem ebben az idegen közegben próbálkozik. Én úgy gondolom, nem tud minden közeg a mi közegünk lenni.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqp6wfhWytPLJy2_v-psdafkP0D_abjsP6Rb52B-OXU5gLGEQDnNaY2Eb3Kr6o9TEljzjUfE6anxvZck8kg5QUXhgKEV_h7Z2ambumDs-SvpbKqTxzSv7IL7OhHIbZU4jkYO7zj67ZZJdZA9YM0Mq3xAcFSkzF-ZOwy0CENvAS4L9f5RPnQgcbBb7sCw/s4608/IMG_20230803_060857.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="2272" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqp6wfhWytPLJy2_v-psdafkP0D_abjsP6Rb52B-OXU5gLGEQDnNaY2Eb3Kr6o9TEljzjUfE6anxvZck8kg5QUXhgKEV_h7Z2ambumDs-SvpbKqTxzSv7IL7OhHIbZU4jkYO7zj67ZZJdZA9YM0Mq3xAcFSkzF-ZOwy0CENvAS4L9f5RPnQgcbBb7sCw/s320/IMG_20230803_060857.jpg" width="158" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">giliszta az aszfalton helyett:<br />csiga a sátron, reggeli<br />fényben 😊</td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;"><b><u>Múlandó pillanatok</u></b></p><p style="text-align: justify;">A múlandóságról és a pillanatok változásáról szóló gondolataimat egy halott kis pocok, illetve egy elütött borzi ihlette meg. A halott állatkák látványa törvényszerűen az elmúlásról okoz gondolatokat. De ezt továbbgondoltam a pillanatok vonatkozásában: egyik pillanat sem pont olyan, mint az előtte, vagy az utána következő, így minden pillanat valóban múlandó, ráadásul gyorsan. A kis pocok/egerke az egyik pillanatban még élt, a másikban már halott. Ráadásul a pillanatok időbelisége sem egyforma minden életformánál: gondoljunk a fákra, mily lassan nőnek. S gondoljunk a törzsük körül szaladgáló hangyákra: a fák lenéznek, és egy valódi nyüzsgést látnak. Mert az ő idejük lassabban telik, mint a hangyáké. Egy pillanat egy fánál több "hangyaöltőnek" felel meg. ... Ez már lehet, hogy kissé elvont gondolatmenet 😁 De akár helyénvaló is lehet.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYZZwjR9sKfCvjfG35hPHBcphlE6JsBZXuYk7mwvDTaIzNplTShoziwItfoo39E7x9Y0964pl_HTqIR91SrYQxBhzv5ECTZQAhHJT9px5FV5rctxtCYm50UN46YFkMtcp1Tk4E_N9YYXD8CtJBLTk2SdIhEBR8f3P6JIXUbGQXuQjc9F1fEOQbn3bwAg/s4608/IMG_20230802_102412.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="4608" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYZZwjR9sKfCvjfG35hPHBcphlE6JsBZXuYk7mwvDTaIzNplTShoziwItfoo39E7x9Y0964pl_HTqIR91SrYQxBhzv5ECTZQAhHJT9px5FV5rctxtCYm50UN46YFkMtcp1Tk4E_N9YYXD8CtJBLTk2SdIhEBR8f3P6JIXUbGQXuQjc9F1fEOQbn3bwAg/s320/IMG_20230802_102412.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"><b><u>Faágat cipelvén</u></b></p><p style="text-align: justify;">Akkora cipelésnek azért nem nevezném, de egyszer egy hátratekintés során megakadt a szemem sarka egy a hátizsákomról lógó dolgon: egy faág volt. Egy ideje már vihettem magamon. Nem csodálnivaló, ha ezen az alagútszerűen bújkálós, behajló fás szakaszon rám akadt. Milyen szimbolikus! Haladunk az életben, és észre sem vesszük, hogy magunkra vettünk és viszünk olyan terheket, amiket talán nem is lenne muszáj, és amik nélkül könnyebb lenne minden... Ahogy a hátizsákomról lógó ágat nem vettem észre, mert nem tudom magam kívülről látni (nincs testen kívüli élményem 😉), úgy nem könnyű észrevenni a feleslegesen cipelt dolgokat sem. Ezen segíteni tud olyan személy, akivel egy olyan jó kapcsolat van kialakítva, melybe belefér a figyelmeztetés, a figyelemfelhívás, a szólás, a megbeszélés. A túrán a túratárs, aki melletted gyalogol, az életben egy családtag, egy jóbarát, egy társ.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVbvEeYAEJHoJ8xMRO18MVlkGJ5KcWxVWj8Evf9xtlai82LHTvPTSrExK-4cYs86BgeathnGer9i6WLEmyiGJWYlVZdkMNjfLOQpWt4XtuMExZTCoa_ouZZ47Gk_uMzNEXahZbPhuogacsEeElZnaWlSlH0Wv0Ucjh1aelixIBqqiLQed5ESwjNlorYQ/s4608/IMG_20230802_111817.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVbvEeYAEJHoJ8xMRO18MVlkGJ5KcWxVWj8Evf9xtlai82LHTvPTSrExK-4cYs86BgeathnGer9i6WLEmyiGJWYlVZdkMNjfLOQpWt4XtuMExZTCoa_ouZZ47Gk_uMzNEXahZbPhuogacsEeElZnaWlSlH0Wv0Ucjh1aelixIBqqiLQed5ESwjNlorYQ/s320/IMG_20230802_111817.jpg" width="240" /></a></div><br /><h3 style="text-align: justify;"><b><u><span style="font-size: small;">Az erősebb kutya b</span></u></b><span style="font-size: small;">*<u>szik<br /><br /></u><span style="font-weight: normal;">Újabb leképeződése az életnek a túrára: meglátok egy csodálatos szem szedret. Mmm, gyönyörű nagy, sötétlila, elképzelhetően csodálatos ízvilágú! Kell!! Letépem. Ó, már valaki van rajta és eszi: egy poloska! Lepöckölöm fürgén, és bekapom a szedret... Megszereztem, az enyém! A konkurenciát eltávolítottam. (Egyébként valóban mennyei...) Én voltam az erősebb, megvan, amit akartam.</span></span></h3><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-J72uBfIC3_12uxjIpR4rjBvJN-o-DGIMvPYF10sfxeT5b0vZ86ezgkrpY6N7ui4d7plZiWWoZgZAvKadVWD4vQ1mJtysdB_sTFEzrErFODdXCnW48FMsmCRyJdbINxtQG1TMvZ3qW04uUR4IyTv16AuWXCinR5HH714MjrebCw-k_XNVM3DMPP8lEg/s4608/IMG_20230802_131326.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="4608" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-J72uBfIC3_12uxjIpR4rjBvJN-o-DGIMvPYF10sfxeT5b0vZ86ezgkrpY6N7ui4d7plZiWWoZgZAvKadVWD4vQ1mJtysdB_sTFEzrErFODdXCnW48FMsmCRyJdbINxtQG1TMvZ3qW04uUR4IyTv16AuWXCinR5HH714MjrebCw-k_XNVM3DMPP8lEg/s320/IMG_20230802_131326.jpg" width="320" /></a></div><br /><span style="font-size: small;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b><u>Kihívások, és a már kialakult megoldások - avagy a tócsa-probléma</u></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b><u><br /></u></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">Második napom reggelén, alighogy elindultam, máris egy megoldani való kihívással szembesültem: utam átvezetett ugyanis egy vasút alatti aluljáró "alagúton", amit viszont teljes terjedelmében elborított a 2 nappal ezelőtti eső... Az óriási tócsa elsőre nem látszott kerülhetőnek, úgyhogy komolyan tipródtam egy darabig. Csak 2 lehetőséget láttam: vagy leveszem a cipőt-zoknit, és mezítláb gázolok át (így tartva szárazon legalább a lábbelimet), vagy pedig cipőben teszem mindezt, bevállalva, hogy ezután majd full ázott lábbal caplathatok. Egyik lehetőség sem tetszett, de inkább persze az első felé hajlottam, de csak húzogattam a számat: nem volt kedvem mezítláb belemenni a zavarosba... A szemlélődés során végül csak megakadt a szemem egy kis ösvényen, mely a vasút rézsűjére kanyargott fel pár lépés magasságig, majd ott szintben haladva, s végül lejtve leért a nagy tócsa kavicsos szélére, ahonnan már csak egy zergeszökkenés volt a túlpart. Nocsak, tehát van már egy kialakult megoldás erre a tócsa-problémára! És én ezt egy darabig nem vettem észre, csak a probléma körül forgott az agyam, és az általam látott 2 db megoldás körül. Pedig mások már megoldották a kérdést. Hát ez is az élet leképeződése volt, ez a tócsán való átkelés. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGu74JB4XzEaGLlrIi-WuBxHGUEaa7v515ubm7Jf4gart4wCUci8EamgLP3fo9EFJxPjwAMC-R-tzIGSNdAjXDPXqJx4abB9D2-FRbLk25hT-ynplSxorIWqKZ1bEsmPd-ucIUwUkg_0_0QFOlCyGXi3JZLmdX_KEYW6ysEiVNCBDAmPs9liV_rncu0g/s4608/IMG_20230803_073923.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGu74JB4XzEaGLlrIi-WuBxHGUEaa7v515ubm7Jf4gart4wCUci8EamgLP3fo9EFJxPjwAMC-R-tzIGSNdAjXDPXqJx4abB9D2-FRbLk25hT-ynplSxorIWqKZ1bEsmPd-ucIUwUkg_0_0QFOlCyGXi3JZLmdX_KEYW6ysEiVNCBDAmPs9liV_rncu0g/s320/IMG_20230803_073923.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a tócsa-probléma</td></tr></tbody></table><br /><span style="font-size: small;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b><u>Szép, de üres kancsó</u></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b><u><br /></u></b></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">Újabb gyümölcsös szimbólum: ezúttal egy csodálatos fosóka-szilvát vettem észre az egyik utamat szegélyező bokron. Csodaszép kerek formájú volt, és szép sötétpiros, szóval nagyon gusztusosnak tűnt ránéztibül'. Le is szakajtottam, ám ahogy belemélyesztettem a fogaimat, már tudtam: ez ugyan jól néz ki, de tök éretlen még: kemény és savanyú... Emberek közt is megesik. "Hejj, de szép ez a kislány! Jó lesz párnak!" De idővel kiderül: a szép kislány akár a szép, de üres kancsó: nem töltötte még meg az élet. Vagy nem töltötte "még" meg, vagy nem is fogja, ha a lány a szépségével beltartalom nélkül is jól elboldogul ebben a világban. Beleharapva derül ki a beltartalmi hiányosság. Tapasztalás az élet.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUt0-EVtsae3s78anfzzqN9Q9axLHGrFfLP76AihjNixuFwRT_yye0Jr14bJcdfbKoV0vZDkxHyiF_6koprxSqDAroUom3UoS241ubIHLQ3yn-MPiWeAVgy60xWmXO2yFEwXt95eeTyShhf40lTEyPwnzJ4y-E2-TqISz4nHGUQvle6iSB6kvHTKJN2w/s4608/IMG_20230803_093504.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUt0-EVtsae3s78anfzzqN9Q9axLHGrFfLP76AihjNixuFwRT_yye0Jr14bJcdfbKoV0vZDkxHyiF_6koprxSqDAroUom3UoS241ubIHLQ3yn-MPiWeAVgy60xWmXO2yFEwXt95eeTyShhf40lTEyPwnzJ4y-E2-TqISz4nHGUQvle6iSB6kvHTKJN2w/s320/IMG_20230803_093504.jpg" width="240" /></a></div><br /><span style="font-size: small;"><br /></span></div>Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-72037481494736611782023-07-11T14:42:00.004+02:002023-07-11T14:42:45.252+02:00Balkán körút<p style="text-align: justify;">Kerge Zerge nevű túracsapatunk szervezésében jutottam el erre a 4 országot érintő remek körutazásra, mely újabb feledhetetlen élményekkel gazdagított! Az út meghatározó jellegzetessége volt az esős időjárás miatti újratervezés, mely érintette szállásunk körülményeit éppúgy (az első időszakban sátrazás helyett házakban laktunk), mint megnéznivalóinkat és útvonalunkat. Az eredeti tervhez képest ugyanis, mely <b>Szerbiát </b>és <b>Montenegrót </b>tartalmazta, végül a legtöbb időt egy random beiktatott országban, <b>Bosznia-Hercegovinában</b> töltöttük. Ezekhez még hozzáadhatjuk <b>Albániát </b>is, jóllehet ezt az országot csak a hegyekben érintette bakancsunk. </p><p style="text-align: justify;"><u><b>Szerbia</b><br />Ovcar-Kablar szoros</u></p><p style="text-align: justify;">Montenegró felé menetben az első megállót (szálláshelyet) Szerbiában iktattuk be, Ovcar Banja-ban. Ideérkezésünk után gyorsan nekiindultunk a hegynek, hogy a Morava folyó völgyéből feltúrázzunk a Kablar nevű hegycsúcsra (889 m), közben meglátogassunk néhány útba eső ortodox monostort (elég sok van belőlük ugyanis itt a környéken, beleépítve a hegy szikláiba), és megcsodáljuk a magasból a Morava folyó extrém meanderezését (kanyargását). Mindeközben igen örültünk, hogy nem esik az eső, cserébe olyan párás hőség volt, hogy szakadt rólunk a víz rendesen...</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXHKkc9kFOrGrfViJU7X40HKA9alOkqO8yGruTr2au0YC9eWdVaAIzY5Go2k69VYstpI7j_mk7kMeP9iSq_YexTLjW6FGiyhr_CeCnTq7OCzHNBijQOsw9L9FGZt_aTab_QMVf9rMbesamDLpj34sfnpD8vDB9oS0H9TZsN1kw8ZI1jLhwgyjIPq0iDQ/s4608/IMG_20230610_164424.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXHKkc9kFOrGrfViJU7X40HKA9alOkqO8yGruTr2au0YC9eWdVaAIzY5Go2k69VYstpI7j_mk7kMeP9iSq_YexTLjW6FGiyhr_CeCnTq7OCzHNBijQOsw9L9FGZt_aTab_QMVf9rMbesamDLpj34sfnpD8vDB9oS0H9TZsN1kw8ZI1jLhwgyjIPq0iDQ/s320/IMG_20230610_164424.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">fel egy sziklákba épült monostorhoz</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg324ruFeiopyKAaP1JqnwbCCO9WPGIbu8zy0D5g51zq_Od8HxkSSc0p22t281mqOFYct1tVopfwWuILeVJbEz7yK4DR__XZ4q_F1hHaMqJcTBNvZIYwPj6WCMjpvMobyCua4pL-hIZ-LRa8S1NZl3yIrPv3TigHaZU3jtSDmwZp_NuV8j6EciDMqKMaw/s4608/IMG_20230611_084537.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg324ruFeiopyKAaP1JqnwbCCO9WPGIbu8zy0D5g51zq_Od8HxkSSc0p22t281mqOFYct1tVopfwWuILeVJbEz7yK4DR__XZ4q_F1hHaMqJcTBNvZIYwPj6WCMjpvMobyCua4pL-hIZ-LRa8S1NZl3yIrPv3TigHaZU3jtSDmwZp_NuV8j6EciDMqKMaw/s320/IMG_20230611_084537.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Morava kanyargása, jobbra az Ovcar csúcs</td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;"><u>Sopotnica vízesés</u></p><p style="text-align: justify;">Másnap továbbautóztunk Montenegró felé, de még mielőtt határátlépést végeztünk volna, megtekintettük a szépséges Sopotnica vízesést. Ez olyan hely, hogy látsz egy gyönyörű vízesést, aztán ahogy mész a mentén egyre feljebb, mindig újabb és szépségesebb további vízesések tűnnek fel. Közben lehet látni régvolt vízimalom-épületek maradványait, és csudaszép méhbangót is.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl7O_0cMaS2lRB-VudiLu4qp-DfqWf9zskbXUvt3B5ZTxy6iOYOMxcGfKCpHdM6WqtliIx6qmbml1YwWvVPOaI9uQJMiMvkXXc96IX-0TUmrTQ0rIDg-Kqdrv4VjNcX2r8Up1BglpJHN1yadkenzYE2gae9nlAtMgm07oC3JsPnWjBHppuOCN6R-vW1A/s4608/IMG_20230611_113229.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjl7O_0cMaS2lRB-VudiLu4qp-DfqWf9zskbXUvt3B5ZTxy6iOYOMxcGfKCpHdM6WqtliIx6qmbml1YwWvVPOaI9uQJMiMvkXXc96IX-0TUmrTQ0rIDg-Kqdrv4VjNcX2r8Up1BglpJHN1yadkenzYE2gae9nlAtMgm07oC3JsPnWjBHppuOCN6R-vW1A/s320/IMG_20230611_113229.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Sopotnica alja</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWsUhTq9jBjlQD0gj43RB1GExGoxVPUOAsoh32Y9JzSR6uQaqztIg6XV3fl4qdol8ijCOMQDpN25BUrlu9x8MUBI3xEUQosuMRy2ut3WWvZvkC1VO_B1wxSXfeIody93qM_pFVoJojcX7tZGGtEDwetAMufIbFYuBifG7AQ1pSAeSggSI2si_jWwo9-A/s4608/IMG_20230611_115455.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWsUhTq9jBjlQD0gj43RB1GExGoxVPUOAsoh32Y9JzSR6uQaqztIg6XV3fl4qdol8ijCOMQDpN25BUrlu9x8MUBI3xEUQosuMRy2ut3WWvZvkC1VO_B1wxSXfeIody93qM_pFVoJojcX7tZGGtEDwetAMufIbFYuBifG7AQ1pSAeSggSI2si_jWwo9-A/s320/IMG_20230611_115455.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a vízesés egy fentebbi szakasza</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyI7BWOo1Z7EV-Uk_etVvg41t6h2DxJ_H9Q4QKYDqkdE3nU_wescimnPk_cp4CJEeXY95xewDzAp2oiCePaNF58z4UQyGDif_u0hoH6zVqu3JK7A7dhYeye6bLy58vSYDSOhS7Q3HgrE0U2IwuJqxe9YokYglekueCh5JLmNr0TINsp2foaqz375UM9A/s4608/IMG_20230611_112538.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyI7BWOo1Z7EV-Uk_etVvg41t6h2DxJ_H9Q4QKYDqkdE3nU_wescimnPk_cp4CJEeXY95xewDzAp2oiCePaNF58z4UQyGDif_u0hoH6zVqu3JK7A7dhYeye6bLy58vSYDSOhS7Q3HgrE0U2IwuJqxe9YokYglekueCh5JLmNr0TINsp2foaqz375UM9A/s320/IMG_20230611_112538.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">méhbangó</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_r74NIo37TGla7aRxG53e7x_YshPT6OtRyFImee8khJqv6YPgUK4-3Rdbasjcw3z5dCVPLVPYZvt1lm0OhdwsfXBLn9yNEzUIoT6OSCwKm5WR_faDwBCFR0JgEjXOML702CIqYE4BSMb9ZwP01WRDv6h7Sv6O5Jr7zhhbN12QYidoGx4JDCZzKORCmw/s1000/facebook_1688655052064_7082732639493488701.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="748" data-original-width="1000" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_r74NIo37TGla7aRxG53e7x_YshPT6OtRyFImee8khJqv6YPgUK4-3Rdbasjcw3z5dCVPLVPYZvt1lm0OhdwsfXBLn9yNEzUIoT6OSCwKm5WR_faDwBCFR0JgEjXOML702CIqYE4BSMb9ZwP01WRDv6h7Sv6O5Jr7zhhbN12QYidoGx4JDCZzKORCmw/s320/facebook_1688655052064_7082732639493488701.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">egykori vízimalom épülete (fotó: M. Laci)</td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;"><u><b>Montenegró<br /></b></u><u>Ropojanska-völgy</u></p><p style="text-align: justify;">Montenegróba átlépve még vusanje-i szálláshelyünk felkeresése előtt megálltunk Plav-ban, hogy megcsodáljuk a tavat. Az este már Vusanje-ban/-ben ért minket, és másnap reggel elindultunk egy csodálatos hegyi túrára a Ropojanska-völgyben. Először útba ejtettük a Grlja kanyont és vízesést, majd az Oko Skakavice, azaz Szöcske szeme nevű forrástavat, a Ropojanska-tavat, majd átléptük a montenegrói-albán határt, és még egy kicsit kalandoztunk az albán részen vadvirágos réteken, az "Elveszett Kolóniánál" (én neveztem így, felhagyott pásztorszállásnak tűnt egyébként), hófoltokon át, és a túránkat omladozó elhagyatott katonai épületnél, esőben fejeztük be. Azaz dehogy fejeztük be, következett a visszaút ugyanarra, mint amerre jöttünk, annyi változatossággal, hogy végig esőben. Így aztán órák alatt gyönyörűen mindenünk átázott, értendő bugyiig, cipőig... A szálláshelyen ugyan fellógattunk mindent, de a hűvös párás időben tapodtat sem száradt. Erre aztán még napokat kellett várni, úgyhogy mindig mindenhol teregettünk, ahol lehetett: útközben a kocsiban, főzés közben réten sziklára, másik szálláshelyen gerendára akasztott kötélre. Egyébként az eső mellett is gyönyörű útvonal volt ez, a 10 napunk kettes számú legszebb napja számomra 😊</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj37k1DxbSqXqevYwpZOgEGmr1fzI16Mo-gXHUmf0QEC9u6NXz5vUiXWi4QF0WsUtBt8NZzvc-8jkvU6Lr_JvQm2kHt2dBdxoRHRs_15aQUROSBFDoraWALfDPcBoCwhiL30MMDHRq6X1KCyC_F3A8enar4NySbVjNXlxHGZLfXM3TAgum6ymsgYNk2TQ/s4608/IMG_20230612_095142.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj37k1DxbSqXqevYwpZOgEGmr1fzI16Mo-gXHUmf0QEC9u6NXz5vUiXWi4QF0WsUtBt8NZzvc-8jkvU6Lr_JvQm2kHt2dBdxoRHRs_15aQUROSBFDoraWALfDPcBoCwhiL30MMDHRq6X1KCyC_F3A8enar4NySbVjNXlxHGZLfXM3TAgum6ymsgYNk2TQ/s320/IMG_20230612_095142.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">várnak a hegyek, s mi jövünk 😊</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGzMAGRNaH7wpjMmvcdHl0IKsl7_RWiyQRZYHUnq-4917-Gvzj0DWokDXzA70kP1qktpP2FfS7pgDiGQLxP8ItMECZ23M-pw72hOhxE14y2i2rsgCStLiOz3rClK4nr6jkujD4JzIZCCXX825NBSKliBzJTIz0WDG_4j7cB_A87s_SQgMcbKJsPZCreg/s4608/IMG_20230612_102725.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGzMAGRNaH7wpjMmvcdHl0IKsl7_RWiyQRZYHUnq-4917-Gvzj0DWokDXzA70kP1qktpP2FfS7pgDiGQLxP8ItMECZ23M-pw72hOhxE14y2i2rsgCStLiOz3rClK4nr6jkujD4JzIZCCXX825NBSKliBzJTIz0WDG_4j7cB_A87s_SQgMcbKJsPZCreg/s320/IMG_20230612_102725.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Oko Skakavice, azaz Szöcske Szeme forrástó</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyL0WtqDNKmv-InHpqxObw0zm-ZwX9WGVaYhFQXVn1hTgWa9mVnuYhMm7URCGkXcACCFBRGLbEAVykYqBN1E89m7BGF_0Gds5fKX00Z7oXvJxgrLb0Czw8gC3PQG8-VIzAwXLMUdsHpZa1IH3_kc_3xKbNIjL1Z49EiPX22N5MRza9JRM1kRJ6hdcBaw/s4608/IMG_20230612_121557.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyL0WtqDNKmv-InHpqxObw0zm-ZwX9WGVaYhFQXVn1hTgWa9mVnuYhMm7URCGkXcACCFBRGLbEAVykYqBN1E89m7BGF_0Gds5fKX00Z7oXvJxgrLb0Czw8gC3PQG8-VIzAwXLMUdsHpZa1IH3_kc_3xKbNIjL1Z49EiPX22N5MRza9JRM1kRJ6hdcBaw/s320/IMG_20230612_121557.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Ropojanska-tó</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibsUfgYUE_gm88XcUyem6f0UU-RPHzTXyTOapOBlW5Ye-iOcI3oWuBg-peN-7dAfg4j4PBjO7E4timVVC2O-r_hB_q4ydU-i_majBoeAV1aXxhEdnI-AOLgp1o73JyfwXY36ROpf_G9kj2Qmplo68Qn_RJ8c8whHLJNr3GCuqIPvOENNBIQBBkBygh_A/s6528/IMG_20230612_123136.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2304" data-original-width="6528" height="113" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibsUfgYUE_gm88XcUyem6f0UU-RPHzTXyTOapOBlW5Ye-iOcI3oWuBg-peN-7dAfg4j4PBjO7E4timVVC2O-r_hB_q4ydU-i_majBoeAV1aXxhEdnI-AOLgp1o73JyfwXY36ROpf_G9kj2Qmplo68Qn_RJ8c8whHLJNr3GCuqIPvOENNBIQBBkBygh_A/s320/IMG_20230612_123136.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Karanfili (Szekfű)-hegy</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZVQMHmtYwzmTwzlxBcYbXFHfYS6jnEMHO_YaIKYes3TGikXJgL7EGlmx2MfFEu-fM5KPeZhQnh2S5O1_s3a7poXzCihxDacliIp132l88zXKgAzuKMVWMrH6zxRag99DGHr3gKXPq0AqZIgVOWyUQCYHlvs4aUcx4qraOFdnocZ3bm_e_g0N0xc11Pw/s4608/IMG_20230612_141013.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZVQMHmtYwzmTwzlxBcYbXFHfYS6jnEMHO_YaIKYes3TGikXJgL7EGlmx2MfFEu-fM5KPeZhQnh2S5O1_s3a7poXzCihxDacliIp132l88zXKgAzuKMVWMrH6zxRag99DGHr3gKXPq0AqZIgVOWyUQCYHlvs4aUcx4qraOFdnocZ3bm_e_g0N0xc11Pw/s320/IMG_20230612_141013.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">vadvirágos albán réten</td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;"><u>Ali pasa források és a Grebaje-völgy</u></p><p style="text-align: justify;">Másnap átköltöztünk a szomszédos völgybe, a Grebaje-ba 2 napra. Útközben megálltunk Gusinje-nél az Ali pasa forrásoknál, ami egy gyönyörű szép, vizes terület régi vízimalommal, juhokkal és tehenekkel.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqI_UIW3U3IpP1q3lnj3DxUBDzr4gOHF5B3Irq7RQvGpgGvtsR_x4eURYJDW1wlcsCeaEa89vla_KIHK03bVvei8kAg87B5CWSX-wz_Nfy_ErjVZwODfxU-tYWjgsw5LyXlFme3c7Etb1BFZeQHdN208sAXh5Jqdsn5qlsw_u15T44cxVkf2ec-rhhdQ/s4608/IMG_20230613_075951.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqI_UIW3U3IpP1q3lnj3DxUBDzr4gOHF5B3Irq7RQvGpgGvtsR_x4eURYJDW1wlcsCeaEa89vla_KIHK03bVvei8kAg87B5CWSX-wz_Nfy_ErjVZwODfxU-tYWjgsw5LyXlFme3c7Etb1BFZeQHdN208sAXh5Jqdsn5qlsw_u15T44cxVkf2ec-rhhdQ/s320/IMG_20230613_075951.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">az Ali pasa források</td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Először a Grebaje-völgy DK-i oldalát alkotó hegységrészre túráztunk fel. Itt a legizgalmasabb látnivalóink a dús medvehagymás szakasz, a kockás liliomok és a keresztes viperák (amit poénból csak "kockás piton"-nak vagy anakondának hívtunk 😁), valamint egy - talán - erdei sikló voltak. Túrautunk végpontján kövekre telepedve megebédkéztük a szendvicsünket, majd elindultunk vissza le. Még egy kilátópontnál megálltunk csapatfotót készíteni, aztán még szép napsütésben értünk le, és boldogan letáboroztunk egy csodás réten. Kiteregettük a vizes cuccainkat a kövekre, mi pedig a hegyen szedett medvehagymából mennyei levest rittyentettünk. Aztán már nem sokáig tudtuk élvezni a szép időt: jött a borulás, majd az eső, úgyhogy gyorsan összepakoltunk és a szálláshelyre vonultunk.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3frQatEoOqE9mOVDxZ3Pgj-85zXFFuE6FoznUCLfmTBfsJXnI7tfJ64TRJExPC_hAspxyI_DJx6b7nu2fSorcCUdoyk3kTwk9QRJXVCagOhxLaLFLsKe02REMxedClVyxrwpdP1aFl9aPEtrVcwDpMRZiVF-O28HmKxPhGvZpiHS75KyCS5fhbrMHoA/s2736/P1054884.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1824" data-original-width="2736" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3frQatEoOqE9mOVDxZ3Pgj-85zXFFuE6FoznUCLfmTBfsJXnI7tfJ64TRJExPC_hAspxyI_DJx6b7nu2fSorcCUdoyk3kTwk9QRJXVCagOhxLaLFLsKe02REMxedClVyxrwpdP1aFl9aPEtrVcwDpMRZiVF-O28HmKxPhGvZpiHS75KyCS5fhbrMHoA/s320/P1054884.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">meglepően csodás medvehagymás (fotó: F. Anikó)</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg64l-ToESlhQ_uYxHzxlGGLfrgCWNY9iDJVxAlxdfMXqCT1vl__v_RnqBGblwe_rwaj464w4saA5kNKukINc3sT4LZeRyCLGLWxCnLhSxF4Yx_UeYFAd0I0ZPCXMqyjuLAfQ0PJrSbDVcsymNYo5RQYkicc7HkPV1qDgX21g1skXootYA_W7QPkNzVdg/s2253/vipera.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1713" data-original-width="2253" height="243" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg64l-ToESlhQ_uYxHzxlGGLfrgCWNY9iDJVxAlxdfMXqCT1vl__v_RnqBGblwe_rwaj464w4saA5kNKukINc3sT4LZeRyCLGLWxCnLhSxF4Yx_UeYFAd0I0ZPCXMqyjuLAfQ0PJrSbDVcsymNYo5RQYkicc7HkPV1qDgX21g1skXootYA_W7QPkNzVdg/s320/vipera.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">keresztes vipera</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXAvYdjMlNcFvkuuRAO3vHh_HP7iF1wishNFSyn9elh4snL5gyCT_xUY4z88AhqWYWHQnYGsD4QlFFYXmL2ePVIVZu_7idMs3wusRELUAlZmpw6qmCCeo69_fEVfutRvp-HV0k98o7xPWOApjIGK4WrFVBYVdgeGb6f_xSqJGGdzoM0uGBTBEH8Otvsg/s4608/IMG_20230613_123645.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXAvYdjMlNcFvkuuRAO3vHh_HP7iF1wishNFSyn9elh4snL5gyCT_xUY4z88AhqWYWHQnYGsD4QlFFYXmL2ePVIVZu_7idMs3wusRELUAlZmpw6qmCCeo69_fEVfutRvp-HV0k98o7xPWOApjIGK4WrFVBYVdgeGb6f_xSqJGGdzoM0uGBTBEH8Otvsg/s320/IMG_20230613_123645.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">kockás liliom</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgulV-uBWpY--ZoiGGJuCp1uyjZCHFGzpPeXmQjojBiPQqjvUTsVqG-SmeVufS17LQtAId8OsaNp8Qy8qptlIy-OnvW4qVpICUQouicmbJkG6mfq13giXBVbbZsSPYZp0AHKn4Sjix6zUJ1z5gbeh-2iG6eXG2_FYbNrOvb-UPvIvl0IvA-3XrWpJxSog/s2736/P1054907.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1824" data-original-width="2736" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgulV-uBWpY--ZoiGGJuCp1uyjZCHFGzpPeXmQjojBiPQqjvUTsVqG-SmeVufS17LQtAId8OsaNp8Qy8qptlIy-OnvW4qVpICUQouicmbJkG6mfq13giXBVbbZsSPYZp0AHKn4Sjix6zUJ1z5gbeh-2iG6eXG2_FYbNrOvb-UPvIvl0IvA-3XrWpJxSog/s320/P1054907.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kerge Zergék a Grebaje-völgy fölött 😊</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcPAhsZPr2rodZYBTwqDYnBRWFmyNJQ-TqLGYoaol453zw62Sj9Y9zaryMzqqgmg3XAg8T7XAQenLfLbkIWfc8XB8H66KGnPzY1UhfAkb-P9YufGK5hjhZwwR-HEjD2VmAOuKKbAcQrdsXaXqhe-K6ynRwdnZmIX9zeMbr8NOqX6wLyAApsjgi_-q4yQ/s4608/IMG_20230613_144536.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcPAhsZPr2rodZYBTwqDYnBRWFmyNJQ-TqLGYoaol453zw62Sj9Y9zaryMzqqgmg3XAg8T7XAQenLfLbkIWfc8XB8H66KGnPzY1UhfAkb-P9YufGK5hjhZwwR-HEjD2VmAOuKKbAcQrdsXaXqhe-K6ynRwdnZmIX9zeMbr8NOqX6wLyAApsjgi_-q4yQ/s320/IMG_20230613_144536.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">teregetés, majd főzés</td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Ugyan az eső folyamatos fenyegetéssel élt felénk, ennek ellenére is másnap becéloztuk a Grebaje-völgy másik, ÉNy-i oldalát alkotó hegységrészt. Egy fantasztikus hegyi körtúra sikeredett gerinctúrával, 1800 és 2000 m közötti magasságú csúcsok látogatásával, és kifogyhatatlan mennyiségű csodálatosan szép vadvirágos (kosborok, szellőrózsa, kockás liliom, európai zergeboglár stb.) hegyi réttel. Ez a nap volt a top kedvenc természeti napom ezen a balkáni úton!! 😍</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1-vBGLrhdwN-QGjJHWR300jtsEIPPbHGTgs5qUFcH_V5NgDndKCEAxLDllQZ8zJ8ACuavrRYJDcmJaStSJ5tUkoDeHZsm9ddgQ_iI6B0rZMbEDO9PCFatVOaj-ksuRRZjOOYVYczL4DrTTk9XRGZQtbWIOXcUzUK_E5wWb5UVURzA4fRRN7QTAPg6Mg/s4608/IMG_20230614_085739.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1-vBGLrhdwN-QGjJHWR300jtsEIPPbHGTgs5qUFcH_V5NgDndKCEAxLDllQZ8zJ8ACuavrRYJDcmJaStSJ5tUkoDeHZsm9ddgQ_iI6B0rZMbEDO9PCFatVOaj-ksuRRZjOOYVYczL4DrTTk9XRGZQtbWIOXcUzUK_E5wWb5UVURzA4fRRN7QTAPg6Mg/s320/IMG_20230614_085739.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">vadvirágos hegyi réten</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnAz5zDPEPvG98rb8Mk0zjYV7NHPV3X_H8F9y60qtLJWGXNLmO7Jr-yTEZq0jdgKL3bb6-N1a7UgatI38NZxmrFY81Bh-xhViHruCjM5gYcYw8n19dWyL29kwUyuQYQx3Ex4q-UgPxRs0jpcFm46wi5j9riHoxnts0b6AaguatfpRSj6ocq7iAAG5dbA/s2736/P1054999.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1824" data-original-width="2736" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnAz5zDPEPvG98rb8Mk0zjYV7NHPV3X_H8F9y60qtLJWGXNLmO7Jr-yTEZq0jdgKL3bb6-N1a7UgatI38NZxmrFY81Bh-xhViHruCjM5gYcYw8n19dWyL29kwUyuQYQx3Ex4q-UgPxRs0jpcFm46wi5j9riHoxnts0b6AaguatfpRSj6ocq7iAAG5dbA/s320/P1054999.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kerge Zergék a Valusnica (1879 m) csúcson<br />(fotó: F. Anikó)</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUjT0PL41V7aKGfNRJCbw9F9Z_2uWhYq0Vs7bvbTTgmuFICIpRsytZRaIxkuBi2RAWGVaEDTKZFpnRl79JSSgzD-DVVdjgKlFynyPfEwo7eyHFbd5ZDxcbty-SYDjSDzD4wTF6V5uKk1kT4lSDYmmDKmg5MLNashtyZH5soS5wGhyD9Hnhj-eINa8ehA/s4608/IMG_20230614_102219.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUjT0PL41V7aKGfNRJCbw9F9Z_2uWhYq0Vs7bvbTTgmuFICIpRsytZRaIxkuBi2RAWGVaEDTKZFpnRl79JSSgzD-DVVdjgKlFynyPfEwo7eyHFbd5ZDxcbty-SYDjSDzD4wTF6V5uKk1kT4lSDYmmDKmg5MLNashtyZH5soS5wGhyD9Hnhj-eINa8ehA/s320/IMG_20230614_102219.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr></tbody></table><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjk3Y-fEoAbinolFcvP6oaUTZkO30tLk1vt4-7JhcSoWp_0eF4N47Vox8vpQD9Azp8PtO1hz5Cwx3U6V95-zkiS0CP4FnreNR2AyJmxsWw7gLwbBNm62Jf8MJjPiFIshCuFz5HmYgMynX0LwRmBIklJT6zTAtjVcdOZmhLq3sts7-ok2AoCAwo0RgjP0Q/s4608/IMG_20230614_110236.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjk3Y-fEoAbinolFcvP6oaUTZkO30tLk1vt4-7JhcSoWp_0eF4N47Vox8vpQD9Azp8PtO1hz5Cwx3U6V95-zkiS0CP4FnreNR2AyJmxsWw7gLwbBNm62Jf8MJjPiFIshCuFz5HmYgMynX0LwRmBIklJT6zTAtjVcdOZmhLq3sts7-ok2AoCAwo0RgjP0Q/s320/IMG_20230614_110236.jpg" width="320" /></a></div><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHGU2lQY2rYIegwjFw3F18QsrTF8O5nPTh0sjD67IVqbvc0bM5dervgOTVpJY2XGx_TkBCVc_mGjU_jcw3YU2zSPjuX1R7BGh_iw18jEjrup0YNsRqutS5T3BS6jJvFAK3o9MnTFZu3EKaA3BcB2VR4QCF9n-jMl26kLGu5wcMrWwI_PdSkAh9wFIauA/s4608/IMG_20230614_150615.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHGU2lQY2rYIegwjFw3F18QsrTF8O5nPTh0sjD67IVqbvc0bM5dervgOTVpJY2XGx_TkBCVc_mGjU_jcw3YU2zSPjuX1R7BGh_iw18jEjrup0YNsRqutS5T3BS6jJvFAK3o9MnTFZu3EKaA3BcB2VR4QCF9n-jMl26kLGu5wcMrWwI_PdSkAh9wFIauA/s320/IMG_20230614_150615.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">grebaje-i szálláshelyünk, melynek egyedüli<br />lakói voltunk</td></tr></tbody></table><br /><div><br /></div><div><b><u>Bosznia-Hercegovina</u></b></div><div><u>Stolac</u></div><div><u><br /></u></div><div><div style="text-align: justify;">6. napunkra megszületett a döntés, hogy olyan vidékre kell áttennünk a pozíciónkat, ahol nincs esős idő. Sajnos Montenegróra az elkövetkezendő napokra masszív esőzéseket jeleztek, úgyhogy a térerő és wifi szorgalmas levadászása után megszületett a törpölés eredménye: irány Bosznia-Hercegovina! Mára még ide sem mondtak feltétlen jó időt, így foglaltunk 1 éjszakára szállást Mostarban. </div><div style="text-align: justify;">Odafelé autózva megálltunk Stolac városkában, ugyanis a kocsiból kiszúrtuk, hogy egy jópofa vár emelkedik a település fölé. Leparkoltunk, és felsétáltunk a várhoz. Útközben több golyó lyuggatta, romos üres épületet láttunk az utcákban: a 90-as évek eleji balkáni háború nyomait. De láttunk járdán totyogó libacsapatot is, akik célirányosan mentek a dolgukra 😍</div></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCpbgiurcFlzV1ob1343M-Poe_ck0lq3uBi8VDXe4Nm0F-mQynz68WzyYE_oQvyor-l4pQRpihMTCUZr_cBLHoEOxzYo7rRb5yv28yR4etjqP0cl2NZ-cGmdTDC_kxEGI_j35Xo226nlrhj_zQQqcUxm5A9kQo_lQw2eUkiSJoSF7DQDzt7OkrgwF9jA/s2736/P1055141.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1824" data-original-width="2736" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCpbgiurcFlzV1ob1343M-Poe_ck0lq3uBi8VDXe4Nm0F-mQynz68WzyYE_oQvyor-l4pQRpihMTCUZr_cBLHoEOxzYo7rRb5yv28yR4etjqP0cl2NZ-cGmdTDC_kxEGI_j35Xo226nlrhj_zQQqcUxm5A9kQo_lQw2eUkiSJoSF7DQDzt7OkrgwF9jA/s320/P1055141.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: F. Anikó)</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFVfTTeHeCXnX-T1-xvqLK59PxZhzXyJYVt-6beUjlUKSjb0y1hHxUqYJg9ihcTIJOmJ8TVIOjiy8YYPBiQ8RvZQvKTrwZAOlClh8bUYlKAdsDQ3OlndioXBeAn_D-7JvKeb3atxXoO9_PX3_yIz1YTGSTd1lJ4FNSahpxVP6n_E1_lcC7qWFA6n83Vw/s4608/IMG_20230615_165510.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFVfTTeHeCXnX-T1-xvqLK59PxZhzXyJYVt-6beUjlUKSjb0y1hHxUqYJg9ihcTIJOmJ8TVIOjiy8YYPBiQ8RvZQvKTrwZAOlClh8bUYlKAdsDQ3OlndioXBeAn_D-7JvKeb3atxXoO9_PX3_yIz1YTGSTd1lJ4FNSahpxVP6n_E1_lcC7qWFA6n83Vw/s320/IMG_20230615_165510.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Zergék a stolac-i vár belsejében</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><u>Mostar, Hum-hegy</u></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mostar városát másnap néztük meg. Az időjárás még borús volt, és elég korán is indultunk neki, így sikerült a turistákat megelőzve szinte privát óvárosi sétát tennünk. Mostar nekem.... elrabolta a szívemet. 💙Már régóta tudtam létezéséről, a Neretváról és a Stari Most-ról (Öreg-hídról), és most végre eljutottam ide! Elbűvöltek a kavicsból kirakott sétányok, a Stari Most, a Neretva türkiz-színe és mély, sziklás szurdoka keresztül a városon, a belefolyó kisebb vízfolyások, melyekhez mint a puzzle, igazodnak körben az épületek, és a kőházak lapos kövekből álló tetői... 😍</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjO7BsRw0xghycL7tps6cuiOldZOCKZJqUWTKsrczk4Xwg0lk6GJCrfriPF5NfyW2pWrc109nz6Cps-s57gNCzkeNUfvK9uXIPRPoNd5kuK05o2iKvIRstlNRQJX4iFZGwuIqrBuqRQaOfiAi_jbOCW57MIO5cXMoqDPCq_spHer345QFeYH6piuIOUrw/s4608/IMG_20230616_141439.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjO7BsRw0xghycL7tps6cuiOldZOCKZJqUWTKsrczk4Xwg0lk6GJCrfriPF5NfyW2pWrc109nz6Cps-s57gNCzkeNUfvK9uXIPRPoNd5kuK05o2iKvIRstlNRQJX4iFZGwuIqrBuqRQaOfiAi_jbOCW57MIO5cXMoqDPCq_spHer345QFeYH6piuIOUrw/s320/IMG_20230616_141439.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Stari Most (Öreg-híd), alatta a Neretva</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE9DiDanlATQXHOowRpumSey5m-irwkY9EJdoVshLq4HBfCfVZixQmWRZcNVZiYMDmMZH9_SpIo9fIEEWoEtPcoRssxcII33EKWe5Wtt-o9lFsUBMJ4jND3pglAX8ftqCnXkkFX-MwfYe0vKBhJV3fyV4S0j-rOaMMKpKXU6dvD2euaalH-6ziljVx7g/s3456/IMG_20230616_081507.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE9DiDanlATQXHOowRpumSey5m-irwkY9EJdoVshLq4HBfCfVZixQmWRZcNVZiYMDmMZH9_SpIo9fIEEWoEtPcoRssxcII33EKWe5Wtt-o9lFsUBMJ4jND3pglAX8ftqCnXkkFX-MwfYe0vKBhJV3fyV4S0j-rOaMMKpKXU6dvD2euaalH-6ziljVx7g/s320/IMG_20230616_081507.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a sétány egy darabja 💚</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAE61Obl_0PxviHMUK4g2wJIkOrFr8hBOMvCkogO7UHetHQ1WGc2-JqeB18Hrmmv-li-vqy_GWiXsWolOHPVJiLWY3QarJUkkyL77HAIx5mZemmbUt5lMy9mUM0Utqh6JqkyoAN8Pb5QCeDzEKt3Ev_XoaCBN5z9OUZaZ-AD7fCcz_na4Lv0qtuOZX2g/s4608/IMG_20230616_083420.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAE61Obl_0PxviHMUK4g2wJIkOrFr8hBOMvCkogO7UHetHQ1WGc2-JqeB18Hrmmv-li-vqy_GWiXsWolOHPVJiLWY3QarJUkkyL77HAIx5mZemmbUt5lMy9mUM0Utqh6JqkyoAN8Pb5QCeDzEKt3Ev_XoaCBN5z9OUZaZ-AD7fCcz_na4Lv0qtuOZX2g/s320/IMG_20230616_083420.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mostar, az óváros egy része</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhm3qqq06xoxAxOlsi__ns3gVgccNku0BeGESz5sC91by0_Q0c9yxKtEEKzqKrahbdDoSwPwfABGqhLqey2kprEF1TL5BQMMVSsaudCrvDlir1ndVHnGE7L2m4sWR2m82Vw0mFw3L8siKJN7LK-EwKpCuUsDlBIcStJgZFnXTKL0zD8DH7FJsMyLZax4A/s4608/IMG_20230616_085147.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhm3qqq06xoxAxOlsi__ns3gVgccNku0BeGESz5sC91by0_Q0c9yxKtEEKzqKrahbdDoSwPwfABGqhLqey2kprEF1TL5BQMMVSsaudCrvDlir1ndVHnGE7L2m4sWR2m82Vw0mFw3L8siKJN7LK-EwKpCuUsDlBIcStJgZFnXTKL0zD8DH7FJsMyLZax4A/s320/IMG_20230616_085147.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Stari Most a másik oldalról, mögötte a Hum-hegy</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Miután megcsapoltuk egy kávézó wifi hálózatát, és eldöntöttük a következő napok programját, elindultunk, hogy bevegyük a város mellett emelkedő Hum-hegyet, ahová jelzett turistaút visz fel. A hegyen egy 33 m magas kereszt emelkedik. Odafent akkora szél uralkodott, hogy komolyan ellen kellett feszülnünk neki. Szuper innen a panoráma Mostarra!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2_thfVniBitY9vy8uOK3F66Mv-GwuIcK53i0tE8sdDbb7nZHPV_o4XAKFY-lfmOYb0kCfdau1RgraoQGrpaGAOGM9D8OxpDFUytnomW2SDmMGOMJdcxE0ChGomfVwZb95qGc_GxtigXVdXewXuQIojPMJC0sQqXRzRi9M3tQJBwl7GQuQlUhqbckXBA/s6528/IMG_20230616_122906.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="6528" height="116" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2_thfVniBitY9vy8uOK3F66Mv-GwuIcK53i0tE8sdDbb7nZHPV_o4XAKFY-lfmOYb0kCfdau1RgraoQGrpaGAOGM9D8OxpDFUytnomW2SDmMGOMJdcxE0ChGomfVwZb95qGc_GxtigXVdXewXuQIojPMJC0sQqXRzRi9M3tQJBwl7GQuQlUhqbckXBA/s320/IMG_20230616_122906.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mostar a Hum-hegyről</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;"><u>Balin vir</u></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az úticélunk Ostrozac település volt, ahol egy tóparti kempinget néztünk ki. Útközben még megkerestünk egy Balin vir nevű látványosságot: ez a Drezanka hegyi folyó szurdoka volt. Kicsit nehezen találtuk meg, de még a végén megnéztük az alig látható kis ösvényt is, mely végül célunkhoz vezetett minket. Így meg tudtuk csodálni a türkiz színű, kövek közt suhanó gyors folyású hegyi patak szép szurdokát. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0vocK1NjR49QE3MfpzpbX9dmurqRRuwVi-4efA-fVDTaVJ7L0CI0On5O-QKOSHDdZbv9n2Cmm_PAlijVN2XkC2WmKXQuA6B1e4Kgv295j-d5pCZxbnJ5qQnoM_YKJqc76wn9QKp4kZNA7AylE5_8HLW1pPA-hf9w6aAzUi0iijvSBUBEs-1QRPRWCWA/s8192/IMG_20230616_162041.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2176" data-original-width="8192" height="85" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0vocK1NjR49QE3MfpzpbX9dmurqRRuwVi-4efA-fVDTaVJ7L0CI0On5O-QKOSHDdZbv9n2Cmm_PAlijVN2XkC2WmKXQuA6B1e4Kgv295j-d5pCZxbnJ5qQnoM_YKJqc76wn9QKp4kZNA7AylE5_8HLW1pPA-hf9w6aAzUi0iijvSBUBEs-1QRPRWCWA/s320/IMG_20230616_162041.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Balin vir</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Az ostrozac-i kemping csodálatos volt: közvetlenül a tóparton (mely tulajdonképpen a Neretva felduzzasztása) tudtunk sátrat verni, és ebben a fenséges panorámában vacsoráztunk és reggeliztünk, no meg italoztunk 😉</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3HUOzXuEADwAT_VNbDfSrwD3_sZbMkY_4wS71-FEFTqKbrrpF4VJeZAp1MZ2jUgA6bF_IEZUq-74W_Ks-zkYtGQYfE60rnhWaOAGsW3V_zpWuO_Ed-1qMwsp4YXVk8W0TvhD5wPRP1XxhrwlcIEinZ14LES5KuHBEtpOhMaAy8_eXGD-fnVr5rVInAg/s4608/IMG_20230616_183113.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3HUOzXuEADwAT_VNbDfSrwD3_sZbMkY_4wS71-FEFTqKbrrpF4VJeZAp1MZ2jUgA6bF_IEZUq-74W_Ks-zkYtGQYfE60rnhWaOAGsW3V_zpWuO_Ed-1qMwsp4YXVk8W0TvhD5wPRP1XxhrwlcIEinZ14LES5KuHBEtpOhMaAy8_eXGD-fnVr5rVInAg/s320/IMG_20230616_183113.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">2 éjszakát töltöttünk a Jablanica-i tó mellett</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPIDYP-5ymofwLmSoR_rTHPvX5O49chmpCNxrkropG9WGTa1BxHBrBoEwx6GqlwtJMusToHhnHPGv-iApQsVij2wqw0m5XRfgGi9fBF30wVAAQWVrvgPPHZfSxeGF6Xl37iYMjcs1eAKxrzU3mm7_7sADSNz-4cpF34H5fU5_2D9fowo4dPNKaHkUWhg/s4608/IMG_20230616_194637.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPIDYP-5ymofwLmSoR_rTHPvX5O49chmpCNxrkropG9WGTa1BxHBrBoEwx6GqlwtJMusToHhnHPGv-iApQsVij2wqw0m5XRfgGi9fBF30wVAAQWVrvgPPHZfSxeGF6Xl37iYMjcs1eAKxrzU3mm7_7sADSNz-4cpF34H5fU5_2D9fowo4dPNKaHkUWhg/s320/IMG_20230616_194637.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Jablanicko jezero</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><u>Jezerce menedékház, Konjic</u></div><div style="text-align: justify;"><u><br /></u></div><div style="text-align: justify;">Másnap Konjic mellől indultunk egy hegyi túrára. A cél az 1650 m-en lévő Jezerce menedékház felkeresése volt. Ez egy olyan túranap lett, amikor fent a hegyen karikára fagytunk: minél feljebb emelkedtünk, annál hűvösebb és szelesebb lett az idő. Sapka, kesztyű is került, akinek volt. Ma is láttunk kockás liliomokat, és szépséges hegyi tájékot! A ház nagyon pozitív volt: szépen újjá van építve, és abszolút alkalmas a célja betöltésére: van benne pad, asztal, van hely megaludni, van fatüzelésű kályha, polcok. Látszott, hogy használják is.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyp5szKCKX06To5h5LVYGXKEEJRefS_mWJy1XuwuUpSGgZykcdqUpmwvfVPCQJ8XiWND_km5nfIIqOpP5d4caZ0MPaN1EeVUssyzdMtiuVH38mCOtPLEVV_Oi9D9mE7j10g-kjBFlXT9-B6JOg6AFdP5P4PpCM54CuTrSpkyqrMzJLNSiCSiMn05dwig/s4608/IMG_20230617_105854.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyp5szKCKX06To5h5LVYGXKEEJRefS_mWJy1XuwuUpSGgZykcdqUpmwvfVPCQJ8XiWND_km5nfIIqOpP5d4caZ0MPaN1EeVUssyzdMtiuVH38mCOtPLEVV_Oi9D9mE7j10g-kjBFlXT9-B6JOg6AFdP5P4PpCM54CuTrSpkyqrMzJLNSiCSiMn05dwig/s320/IMG_20230617_105854.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">felérünk a Jezerce menedékházhoz</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">A kempingbe visszamenetben megálltunk Konjicban, és kicsit sétálgattunk. Itt is van szép történelmi híd a Neretván, és egy mini "sétálóutcás-óvárosos" rész is. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYzJ7wF3riiKvx98EcFsO3XQ1FOvpNlEQRV9cfFOe9iYnS1cv6EkMemiTXRZGL9agItHgVgStaWnDyzgn_nuq9kjL943NTWclzfosQgN9Q0TpcYRN0RJMX4IGNlV31WFkQjgElNMeyEUyCjrIyPJsraXxrttGz7m6Ajdo4tZJRI5VY44klM8HX5y7L4Q/s4608/IMG_20230617_151524.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYzJ7wF3riiKvx98EcFsO3XQ1FOvpNlEQRV9cfFOe9iYnS1cv6EkMemiTXRZGL9agItHgVgStaWnDyzgn_nuq9kjL943NTWclzfosQgN9Q0TpcYRN0RJMX4IGNlV31WFkQjgElNMeyEUyCjrIyPJsraXxrttGz7m6Ajdo4tZJRI5VY44klM8HX5y7L4Q/s320/IMG_20230617_151524.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Stara Cuprija (Öreg-kőhíd), Konjic</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><u>Ramsko jezero, Jusuf Pecenkovic menedékház</u></div><div style="text-align: justify;"><u><br /></u></div><div style="text-align: justify;">Utolsó érdemi napunkon hazafelé irányba fordultunk. Megálltunk a Ramsko jezero-nál, ami egy tök szép tagolt tó, sok benyúló félszigettel, és egy fő-félszigettel, amin település is van. Sétálgatva körülkukkantottunk, és itt bukkantunk rá egy hatalmas szamócamezőre is, ahol - Lacit leszámítva - mind alaposan elmúlattuk az időt 😁</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvw2g_zgg2dXOLSPKEYPEz30wVuCgWR2-lIrnS2AOCc-fDZ2KqQiqvXHgcQjAxnR-OmMQifrlXo5w9sEO6Kf9zSCtNziqPA5VYODAYvCEODbxcjKKUtP610MI62g-5cfAQeaZ-19cCJ8WuV2iANsyZetKg_n4ki4qKCmjcCsjbWOE6rz_kPJYR7EeYPQ/s4608/IMG_20230618_111011.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvw2g_zgg2dXOLSPKEYPEz30wVuCgWR2-lIrnS2AOCc-fDZ2KqQiqvXHgcQjAxnR-OmMQifrlXo5w9sEO6Kf9zSCtNziqPA5VYODAYvCEODbxcjKKUtP610MI62g-5cfAQeaZ-19cCJ8WuV2iANsyZetKg_n4ki4qKCmjcCsjbWOE6rz_kPJYR7EeYPQ/s320/IMG_20230618_111011.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ramsko jezero, középütt Scit település</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9vrjBVEQxLafK8N_6dtv-_vup7v8Ybk4kVX5QpDaT359xdGQ3WGL3zQvkDX8o1H-9pfQxFgKSFHBSezaiM3pEIpWFkABS8shfY-rpzONTz8w2MGOuBczIqarTuimhabF9wJX14Z0wHAKTfUylHvxiS4Dy1pqZlqGqGSvsz_3z_bz5AgT0_TlKAMiG0g/s1080/facebook_1689076934923_7084502144457258117.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="810" data-original-width="1080" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9vrjBVEQxLafK8N_6dtv-_vup7v8Ybk4kVX5QpDaT359xdGQ3WGL3zQvkDX8o1H-9pfQxFgKSFHBSezaiM3pEIpWFkABS8shfY-rpzONTz8w2MGOuBczIqarTuimhabF9wJX14Z0wHAKTfUylHvxiS4Dy1pqZlqGqGSvsz_3z_bz5AgT0_TlKAMiG0g/s320/facebook_1689076934923_7084502144457258117.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">szamócavadászok akcióban (fotó: T. Judit)</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Utolsó túránkat a Travnik településtől északra lévő hegységrészben ejtettük meg. Itt már nagy magasságokba nem hágtunk: egy amolyan középhegységi környezetben mentünk fel az 1763 m-es magasságban lévő Jusuf Pecenkovic menedékházhoz, mely egy fennsík jellegű platón van, és megcsodáltuk a panorámát a közelében lévő sziklás hegyoldalról. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiltNotZ5bAz5OM1Ppp2Ht-hx87QsyNUwjiozHPB8r2rMdnPn3vrv_6KaGHpnnXk27Zp518wphDkpSj0mVHlZDBHqg2ruSOpLnCI6fxGQo15_Q5C4DW-z0yl0G2D4HJicnHxn5gkF6zsE69eJUlUpwf8lAEZtuDFAMWxO4Jzmv4b41WQHojV6L4BASz5g/s4608/IMG_20230618_152950.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiltNotZ5bAz5OM1Ppp2Ht-hx87QsyNUwjiozHPB8r2rMdnPn3vrv_6KaGHpnnXk27Zp518wphDkpSj0mVHlZDBHqg2ruSOpLnCI6fxGQo15_Q5C4DW-z0yl0G2D4HJicnHxn5gkF6zsE69eJUlUpwf8lAEZtuDFAMWxO4Jzmv4b41WQHojV6L4BASz5g/s320/IMG_20230618_152950.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Jusuf Pecenkovic menedékház</td></tr></tbody></table><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3GXvpasXAK9g6lXMr6HsjiUuZ7qvUhyHvdCa3V34gBiO30Y84vSmfVfEARauXMLUmajaZo3-jmPD8_UNt9qJFihaoNfNpvZAUozI7TP97oyU2c3BDWX6oizWMv-MHrZXejZtS1GV7G5ZmQzI-o6BUGnkcokVZ_hqLQERBvSkiAdBTCvfTKEurZ3-y_Q/s6400/IMG_20230618_153627.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2368" data-original-width="6400" height="118" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3GXvpasXAK9g6lXMr6HsjiUuZ7qvUhyHvdCa3V34gBiO30Y84vSmfVfEARauXMLUmajaZo3-jmPD8_UNt9qJFihaoNfNpvZAUozI7TP97oyU2c3BDWX6oizWMv-MHrZXejZtS1GV7G5ZmQzI-o6BUGnkcokVZ_hqLQERBvSkiAdBTCvfTKEurZ3-y_Q/s320/IMG_20230618_153627.jpg" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Túránk utolsó, és igen szívmelengető mozzanata pedig az volt, hogy ezt az éjjelt a természetben töltöttük: vadkempingezést választottunk. Miután a csodaszép, vadvirágos rétre mind hatalmas fejlendítésekkel tudtunk rábólintani, nagy egyetértésben letáboroztunk, és megfőztük az utolsó közös vacsoránkat. Csodás lezárása volt a túrának... 💛</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgB-Kqo4WeVlmo9duqE5CBvDDxKnxk92aVvUwqHNzSUtFrFseuFfUN5QKWXE_fXpWD-1M6DX9zNBHDn5tDc50EqTgIHVq-tSlfFwaV8Ruh73elK8dDLz7v7o05f7d4djBUAg9cSaeuJ7BKKLTgLx4hf89RoIEs3dwLHWvghNwzOaZznd4v-_UKZ8hzRDw/s4608/IMG_20230618_180533.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgB-Kqo4WeVlmo9duqE5CBvDDxKnxk92aVvUwqHNzSUtFrFseuFfUN5QKWXE_fXpWD-1M6DX9zNBHDn5tDc50EqTgIHVq-tSlfFwaV8Ruh73elK8dDLz7v7o05f7d4djBUAg9cSaeuJ7BKKLTgLx4hf89RoIEs3dwLHWvghNwzOaZznd4v-_UKZ8hzRDw/s320/IMG_20230618_180533.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">vadkemping, sátorszáradás, vacsielőkészület</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Ez a nagyszerű túra nem jött volna létre Judit áldásos tervezői tevékenysége nélkül, valamint a remek Kerge Zerge csapat tagjainak részvétele nélkül, így aztán köszönöm mindenkinek, hogy végre a Balkánon is körülnézhettem egy kicsit! CSODÁLATOS VOLT, MÉG TÖBB ILYET!!! 💙💚😍😊😊💜💙✌</div>Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-64192517017082167112023-07-06T14:28:00.000+02:002023-07-06T14:28:17.645+02:00egy túra tanításai az életről II.<p style="text-align: justify;"><b><u>Az elszalasztott lehetőségek</u></b></p><p style="text-align: justify;"><u>A túrán:</u> Hosszúperesztegen jártam épp (nevéhez híven valóban igen hosszú...). A pecsétet a templom kerítésén találtam meg, úgyhogy boldogan tettem le egy kicsit a hátizsákot a fedett leülőhelyen - közben majdnem elreppentem a megkönnyebbüléstől -, és bélyegzés után egy darabig csak lógattam a lábam az asztalon elnyúlva, élvezve, hogy nem tűz rám a Nap. Aztán továbbindultam. Hamar egy nagyon cuki kis parkfélén kellett áthaladnom: üde, puha fű kellette magát a hatalmas levelű, árnyat adó, és ráadásul mézédesen illatozó császárfák alatt... Árnyas volt, illatos és puha: ó, mit meg nem adnék egy ilyen sátrazóhelyért!! Hát ez ezen a túrán nem adatott meg, de még csak mint pihenőhelyet sem használtam ki ezt a cuki helyet, hisz nemrég hesszeltem pont, nem állok meg újra. Hosszúpereszteg után dobni kellett egy balost, és 2,5 km-en keresztül búza-, szója- és egyéb kultúrnövényből álló puszta szántóföldek között kellett haladni nyílegyenesen... Asszem, itt kezdtem el angolul beszélni, hogy addig legalább azt is gyakoroljam 😁 Sűrűn eszembe jutott a puha füvű, árnyas kis park, és hogy azt a lehetőséget nem használtam ki egy kis töltekezésre, most pedig itt caplatok a pusztában... Persze ha ott is megállok, attól még ugyanúgy ezen a szakaszon is át kell haladnom, szóóóóval.... nem biztos, hogy érdemes siratni a kis parkot. </p><p style="text-align: justify;"><u>Az életben:</u> nem hiszem, hogy elmúlik úgy emberélet, hogy ne hagynánk ki valami lehetőséget, amit elénk fúj a szél. Vannak, akik ezzel tudatosabban foglalkoznak, s vannak, akik észre sem veszik, vagy annyira minden mindegy nekik, hogy nem fogják fel <i>kihagyott lehetőség</i>nek. Én szerintem mixelve vagyok ebből a szempontból: sokat nem veszek észre, sokra nemet mondok, mondván, hogy nem érzem magaménak, vagy nem érzem azt, hogy élni szeretnék vele, így aztán nem is fogom fel elszalasztottnak, és van, amivel élek, mondván: egyszer élünk. Mások helyett talán hiába is gondolkodunk: mindenkinek magának kell érezni, mi az, amivel élni kíván. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLKGdRivYBEs98e2FbKAoDhuX5_hEgQ9FFkwBLA64rH76qnjLlDMbtIx6FBFnjVRhItnYuJ6SpHlLYhZf22uR3MWn2U-SM2IguWGXrAA8QmWg0B0la8bUNfuGmqSZhttWKm_u6XPQhtyea3jP_VV5bNdP-bsM-Bj11LnMeQWKZJCK5mj69Omtw3BedkA/s4608/IMG_20230630_075555.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLKGdRivYBEs98e2FbKAoDhuX5_hEgQ9FFkwBLA64rH76qnjLlDMbtIx6FBFnjVRhItnYuJ6SpHlLYhZf22uR3MWn2U-SM2IguWGXrAA8QmWg0B0la8bUNfuGmqSZhttWKm_u6XPQhtyea3jP_VV5bNdP-bsM-Bj11LnMeQWKZJCK5mj69Omtw3BedkA/s320/IMG_20230630_075555.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">az Atalanta lepke rövid élete alatt vajon <br />mennyi lehetőséget hagy ki? 😉</td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><b><u>Jóban a rossz, és rosszban a jó - kéz a kézben járnak</u></b></p><p style="text-align: justify;"><u>A túrán:</u> én ezt a leghatározottabban az erdő-árnyék-szúnyog-puszta-forróság-szúnyogmentesség sokszögben éltem meg. Számomra alapesetben egy túrán képviseli a JÓt, ha erdőben, fák közt túrázhatok. Egyrészt kellemesen árnyas, másrészt jól érzem magam a fák között. Ellenben ha szántóföldek között kell haladnom, netán poros, homokos úton, napsütésben, az számomra a ROSSZ. Ez így egész egyértelmű lenne, de ezen a túrán a szúnyogtényező kicsit átalakította az erőviszonyokat: ezek a szemét vámpírok sem bírják a napsütötte pusztaságot, ezért beköltöztek az erdő kellemes árnyába. Így az én JÓ közegemben megjelent egy igen kellemetlen tényező, tehát a jóval együtt járt a rossz, s fordítva: a rosszal a jó, mert kint a szántókon bezzeg tudtam szúnyogmentesen túrázni... </p><p style="text-align: justify;"><u>Az életben:</u> nem mondom, hogy törvényszerű folyton belefutni ilyenekbe, de létezik. Pl. van egy szuper munkahely, de sokat kell odautazni, mert oly messze van. Vagy van egy imádnivaló hobbink, de igen drága, úgyhogy ügyesen elő kell rá teremteni a pénzt. Vagy van gyerekünk, ami öröm és nehézség is egyben. Sokszor a dolgok nem feketék vagy fehérek, hanem a kettő között rengeteg árnyalat van. És talán ezért is nehéz néha értékelni a történéseket, hisz nem lehet őket határozottan jónak vagy rossznak titulálni...</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3WZyA0VmSaSbp9T7DOeJnuozS9I-9wSikcRnke6JeHD4dVGIPiQievGkFLeCZ7oLd5IL2DFdoJVN840_leHAObQF4zn3pnu56c_-QtvRBBUnQVFjjj8Hd-3XNn0vRosqOf1jNbIEHDZqWx-jJbmwATdV0fby7qY_NNbmgGgcwiyYURx4RumQrh8NE3g/s2304/IMG_20230630_180822.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2304" data-original-width="1728" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3WZyA0VmSaSbp9T7DOeJnuozS9I-9wSikcRnke6JeHD4dVGIPiQievGkFLeCZ7oLd5IL2DFdoJVN840_leHAObQF4zn3pnu56c_-QtvRBBUnQVFjjj8Hd-3XNn0vRosqOf1jNbIEHDZqWx-jJbmwATdV0fby7qY_NNbmgGgcwiyYURx4RumQrh8NE3g/s320/IMG_20230630_180822.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">kellemes szúnyogos árnyas...</td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;"><b><u>Dilemmák</u></b></p><p style="text-align: justify;"><u>A túrán:</u> a második éjszakázóhelyem kiválasztása okozott számomra dilemmát. Két hely között vacilláltam: az elsőt láttam, ott pihentem meg töprengeni, de semmiképp nem tudtam volna 10-es pontot adni neki. Ez is egy érett búzatábla széle volt, de itt nem nőtt ki a búza, mert a halpikkelyes talajfelszínből látszott, hogy korábban vízállás volt itt. A tábla széli fák-bokrok a hely fölé hajoltak, és eredményesen takartak a bokorsáv túloldalán lévő széles poros földút felől. A komfortot rontotta, hogy hatalmas bálaszállító gépszörnyek húztak el időnként, fergeteges port kavarva. További dilemmára adott okot, hogy láttam rá esélyt: esetleg az éjjel állnak neki learatni ezt a búzát, és óvatlanul learatnak engem is sátrastul. A kettes számú potenciális éjszakázóhelyet csak térképről néztem ki: Új-hegy néven szerepelt, és a térkép alapján egy kimagasló helynek, ennél fogva páramentesnek gondoltam, és szőlőültetvényeket sejtettem rajta, ahol úgy véltem, éjjel nem dolgoznak az emberek. És ez volt a dilemmám tárgya: mit válasszak: egy élőben már ismert, nem túl tökéletes sátrazóhelyet, vagy pedig egy csak térkép alapján jobbnak elképzelt opciót? (Végül a második lett, és több szempontból is jobbnak bizonyult az elsőnél.)</p><p style="text-align: justify;"><u>Az életben:</u> számtalanszor van, hogy több lehetőség közül választhatunk. A választási helyzet kezelése szerintem nagyban függ az ember személyiségétől: hogy mennyire határozott típus, mennyire gyorsan tudja felmérni az egyes opciók előnyeit és hátrányait, és mennyire hosszú távon tud gondolkodni, tehát átlátja-e a döntése hosszabb távú következményeit. Én magam sajnos sokszor egy nehezen döntő ember vagyok, valahogy nehezen tudom kiválasztani az opciók tulajdonságai vagy következményei közül azokat, amik előnyösebbek lennének számomra vagy a környezetem számára. Ez gondolom összefügg azzal, hogy nem is vagyok egy nagyon határozott ember. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBnW6tSuSG7zCfPkgsuvBDoIQp_lpyU7s-UOHtpnnvQ2xAaqRBFsRlEjJFC8nYHnCsNJU7nmf9SOGYgqIwzXiGkg2fUlU6t4Q7NPpn4XWH0Ne4BM5c7ejbdWPBalyPPVqOtymABmVSUcwsmq2IDp62lKqA-FiDBRuHhsfNur7Et1Eu1Vc8ll45cKNpRg/s4608/IMG_20230630_194010.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBnW6tSuSG7zCfPkgsuvBDoIQp_lpyU7s-UOHtpnnvQ2xAaqRBFsRlEjJFC8nYHnCsNJU7nmf9SOGYgqIwzXiGkg2fUlU6t4Q7NPpn4XWH0Ne4BM5c7ejbdWPBalyPPVqOtymABmVSUcwsmq2IDp62lKqA-FiDBRuHhsfNur7Et1Eu1Vc8ll45cKNpRg/s320/IMG_20230630_194010.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><b><u>Dönteni egyedül kontra dönteni másokkal együtt</u></b></p><p style="text-align: justify;"><u>A túrán:</u> ez a téma kapcsolódik az előző dilemmás témához: a sátrazóhely kiválasztását pl. szívesen megvitattam volna túratárssal. De tekintve, hogy magam voltam, csak magammal tudtam megbeszélni. Ez egyrészt könnyebbség, hisz kizárólagos felelősséggel tartozom a döntésemért, rossz döntés esetén csak magamat okolhatom (és pl. ebben a konkrét témában én könnyen megbocsátok magamnak), jó döntés esetén pedig magamat dicsérhetem (ahogy tettem is). Könnyebbség azért is, mert nincs szükség a véleménykülönbségek megoldására, tehát ezt a "problémát" ki lehet hagyni a képletből. Másrészt mégsem könnyebbség, mert ha nehezen döntök, hát akkor pont az a baj, hogy egyedül nehezen döntök 😁</p><p style="text-align: justify;"><u>Az életben:</u> full ugyanaz, mint egy túrán. Ha van egy jól működő család, akkor ott ügyesen meg lehet egymással vitatni az eldöntendő kérdéseket, pl. költözést, munkahelyváltást, gyerekvállalást, utazást stb. Ha egy egyenrangú féllel civilizált kommunikáció keretén belül tudunk értekezni egy döntéshelyzetről, akkor ott pl. könnyen kaphatunk olyan megközelítéseket a másiktól, amikre mi magunk nem is gondoltunk, avagy jobban számba tudjuk venni egyik vagy másik döntés előnyeit, hátrányait. Egyedül döntésnél nincs meg a csapat ereje, a sokszínűség tágabb látómezeje. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><b><u>Utamat keresztező "mások"</u></b></p><p style="text-align: justify;"><u>A túrán:</u> többször úgy esett, hogy vonuló hangyarajjal találkoztam, akik az én ösvényemet keresztben szelték át (s én az övéket). Odafigyelve átlépem őket, nehogy bajt okozzak. Vagy ugyanígy a gyönyörű nagy szarvasbogár esetében. Alap, hogy nem akarom bántani ezeket az élőlényeket. </p><p style="text-align: justify;"><u>Az életben:</u> itt főleg mások, tehát más emberek útját tudjuk keresztezni. Minden kapcsolódás egy keresztezés, ezek lehetnek egyetlen egymás körül megtett körbefordulások, de akár kialakulhat komoly bütyök-csomó is belőle. A lényeg lenne, hogy ne bántsuk keresztező-társainkat, hisz számukra mi is ugyanazok vagyunk, s mi sem kívánjuk, hogy bántásunkra tegyenek. Vajon ezt csak így elméletben átlátni könnyű, de az életben így is cselekedni már nehezebb? Vajon létezik az, hogy valamit az ember elméletben tud és teljes szívvel emellett áll, viszont mikor konkrét cselekvésre kerül sor, akaratán kívül (valami mélyebb, ismeretlen okból) mégsem tud kizárólag így cselekedni...? Utóbbi lehetőség elég ijesztő...</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmdMfmjzFOl9syhsqbESoJrbSMucaMDbDSfNfH5ZOffyaXNT7qEJd1-jAiWa2V3m3dFWCNedqcGbFkHuVR23i_3gWa-ofSf2F9QLmQQtRdca7_RiQdPIZiXS742EoEANGLxCAR-AjDxQrKA_tMR2xh7_vo8ukzhvUtEux_QlwZj0lqPK9_rCe-0fKPvw/s4608/IMG_20230701_093405.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmdMfmjzFOl9syhsqbESoJrbSMucaMDbDSfNfH5ZOffyaXNT7qEJd1-jAiWa2V3m3dFWCNedqcGbFkHuVR23i_3gWa-ofSf2F9QLmQQtRdca7_RiQdPIZiXS742EoEANGLxCAR-AjDxQrKA_tMR2xh7_vo8ukzhvUtEux_QlwZj0lqPK9_rCe-0fKPvw/s320/IMG_20230701_093405.jpg" width="240" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><b><u>Stratégia: 1. célmeghatározás, 2. út megtervezése, 3. végrehajtás</u></b></p><p style="text-align: justify;"><u>A túrán:</u> 1. célom volt 4 nap alatt a kéktúra útvonalán eljutni Sümegtől Sárvárig. 2. az út: a célkitűzésből adta magát, hogy a kék sáv turistajelzéssel kijelölt útvonalon fogok haladni, ez tehát adott volt tulajdonképpen, nem nekem kellett minden métert kitalálni. 3. végrehajtás: végigmentem az úton a célig, ráadásul 1 nappal hamarabb a tervezettnél, tehát sikeresen végrehajtottam a tervet.</p><p style="text-align: justify;"><u>Az életben:</u> elméletben azt gondolom, hogy az életben is így kell mennie a dolgoknak. Meghatározzuk a célunkat, pl. megszerezni egy képzettséget, megvenni egy házat, elnyerni egy munkahelyet, sok szabadidőt biztosítani magunknak. Megtervezzük a célunkhoz vezető utat, pl. jelentkezni egy iskolába, beiratkozni és végigcsinálni a képzettség megszerzéséig; kidolgozni, honnan lesz pénzem annak a bizonyos háznak a megvételéhez; szuper jelentkezést összerakni egy állás elnyeréséhez (és persze az összes kritériumot teljesíteni); kitalálni, a sok szabadidő biztosításához szükséges lépések és források honnan lesznek meg. Számomra sajnos az életben sokkal-sokkal (szinte megvalósíthatatlanul...) nehezebbnek tűnik ezt az elméletben letisztult stratégiát végigcsinálni, mint a túrázásban. Különböző szintűek a problémák: vagy nincs meg a cél, vagy megvan a cél, de nincs meg az oda vezető út, vagy megvan a cél és az út is, de mégsem tudok belevágni, mert akkora falat, mert félek, menet közben elfogy a szufla...</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTt6HYlMogTVPMtm2XSScpLKMekD8GNdpMs9iqrhjefawxZ_gi82mJOlAQKMwsoR09mGeaiRDbrzWoOqvTlM5GUQxd-pq8pZvxU3FwGSwlttfmruMGHKBT07vTgtm5J0K5Z4Z7o-ECU3lhD8BUt4x3XbMqT2Uhh3to670FNMkgb3IpRm6HpCfQGbssvg/s8192/IMG_20230701_095617.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2240" data-original-width="8192" height="88" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTt6HYlMogTVPMtm2XSScpLKMekD8GNdpMs9iqrhjefawxZ_gi82mJOlAQKMwsoR09mGeaiRDbrzWoOqvTlM5GUQxd-pq8pZvxU3FwGSwlttfmruMGHKBT07vTgtm5J0K5Z4Z7o-ECU3lhD8BUt4x3XbMqT2Uhh3to670FNMkgb3IpRm6HpCfQGbssvg/s320/IMG_20230701_095617.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><b><u>+ 4 szösszenet:</u></b></p><p style="text-align: justify;"><u>1.:</u> első éjjel volt szerencsém megébredni, és néhány percig hallgatni a teljes és tökéletes mély csendet, melyet egy állatnesz, egy szélfújás, ágmoccanás vagy madárhang sem tört meg... Csodás élmény volt!</p><p style="text-align: justify;"><u>2.:</u> első este még csak alkonyult, de már a sátorba űztek szúnyogok. Csak feküdtem csukott szemmel, és hallgattam az esti vegyes madárdalt... Ez is csodás és hihetetlenül megnyugtató érzés volt.</p><p style="text-align: justify;"><u>3.:</u> talán a kedvenc magányos kintalvós túrás mozzanatom a reggel lett: amikor még csak kel a Nap, s én felpattintom a gázfőzőt, és rittyentek egy kávét, majd ezzel a kezemben a nyitott sátorban ülve csak csendben szemlélődöm az ébredő tájat, hallgatom a hangjait, érzem az illatát... A menny egy szelete számomra.</p><p style="text-align: justify;"><u>4.:</u> egy túrán leegyszerűsödik az élet. Itt apró dolgoknak lehet teljes szívvel örülni: micsoda boldogság, ha hosszas fárasztó menetelés után végre egy alkalmas helyen meg lehet pihenni! Micsoda öröm, ha végre olyan helyre érsz nap közepén, ahol meg tudod főzni az ebédedet, és tudod, hogy egyrészt enni fogsz, másrészt addig pihenni is! Mily bódottá', amikor a hosszú fárasztó nap után csodás sátrazóhelyet találsz, ahol boldog megelégedettséggel ereszted le a hátadról a nagy zsákot! Evés, alvás, pihenés - kis dolgok a hétköznapokban, hatalmas dolgok a túrán 😊</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9w1eh4ClTiTw_bCCCorWf2pEnaZJCjt1YOJC4Lo2LLCK0wl6N7uxj_GpXJjbGfCxsnCV2mtsU_RCG203YNiI-IvuaMnUWXDOqz_BV0CwR-QwZ1mUURU7QQtKAlZxtmtOV650QfcVZZmtPC002SBNyswRziKPGfq7PYNmw2oB650KfhLyPDSdb3OJ_ww/s2304/IMG_20230630_194104.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2304" data-original-width="1728" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9w1eh4ClTiTw_bCCCorWf2pEnaZJCjt1YOJC4Lo2LLCK0wl6N7uxj_GpXJjbGfCxsnCV2mtsU_RCG203YNiI-IvuaMnUWXDOqz_BV0CwR-QwZ1mUURU7QQtKAlZxtmtOV650QfcVZZmtPC002SBNyswRziKPGfq7PYNmw2oB650KfhLyPDSdb3OJ_ww/s320/IMG_20230630_194104.jpg" width="240" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p>Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-50020306066181082082023-07-02T20:14:00.000+02:002023-07-02T20:14:26.199+02:00egy túra tanításai az életről I.<p style="text-align: justify;">Rendhagyó bejegyzést eszközölök most. Ez a szösszenet nem a klasszikus elmesélését fogja tartalmazni életem első, EGYEDÜL<span> végrehajtott többnapos sátras túrázásának, hanem inkább a közben tett megéléseimet, felfigyeléseimet, észrevételeimet, gondolataimat, a túrám életről szóló tanításait próbálom összefoglalni, legalábbis egy részüket. Írásom alapját az útközben rögzített hangjegyzeteim jelentik. És ha már hang: szerettem volna hangfájlban beilleszteni a szösszeneteket ide, de nem találtam meg a módját (pedig kutattam jó ideig). </span></p><p style="text-align: justify;">A túráról tehát csak röviden: egy kb. 74 km-es szakaszt jártam le 3 nap alatt Sümegtől Sárvárig. 2 éjszakát töltöttem kint, amik nagyon jól sikerültek. Testileg (főleg lábilag, és derékilag) igencsak megfáradtam, ezért is nem lett belőle 4 napos túra (legalábbis most még 😉). Lelkileg nyugodtam, gondolkodtam, remélhetőleg tisztultam is. </p><p style="text-align: justify;">Már sok éve túrázom, de még sosem figyeltem fel arra, hogy egy túra mennyire is az élet leképeződése. Úgy értem, számtalan olyan dolog történik egy túra során, amikkel az életben is találkozunk, csak talán nem mindig és mindenkiben tudatosodik. Pár példa elöljáróban: döntések meghozatala, együttműködés a társakkal, célok kitűzése, újratervezés, kompromisszumok kötése... Úgy látszik, mostanra nyílt rá a szemem ezekre. Szerintem ehhez mindenképp egyedül kellett túráznom, legalábbis most úgy érzem. No, de lássuk a felismeréseimet.</p><p style="text-align: justify;"><b><u><br /></u></b></p><p style="text-align: justify;"><b><u>Együttműködés</u></b></p><p style="text-align: justify;"><u>A túrán:</u> tekintve, hogy egyedül túráztam, embertárssal most nem kellett együttműködnöm. Viszont aki velem együttműködött, az egy erdei kápolna falán talált havasi cincér volt 😊 Szuper élményem volt: a cincér folyamatos mászkálásban volt, én pedig közel hajolva gyönyörködtem benne, majd egyszer csak megkértem, hogy legyen kedves mozdulatlan maradni addig, amíg lefényképezem. És ő azonnal megállt, és le tudtam fényképezni 😊 És ezt még egyszer megismételtük. Rendkívül boldoggá tett együttműködésével!</p><p style="text-align: justify;"><u>Az életben:</u> az együttműködés fontossága nehezen vitatható. A túrapéldámban csak az én célom volt a jó fénykép készítése, de ha közös cél van több ember között, akkor az együttműködés roppant fontos. (Elméletben könnyebben tudható, mint a gyakorlati megvalósítás...)</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCiQxM3zaKAhbJGMa99kg2z3aE5JGjRo7jb1FwM8BmKiuifP5Y3ucF077R-oxBZ1UrwPZiJi8oQqjTlbGNsvMCZU2c_R4hXyiIVfpvHNkYbAhh1YA3E3ioEo6l0rXJfx-7UQAamyGyHkZJWvkDr2DNaTiMAM5Sfs6ZI1WqTSlehMq0ymcMAdGqJ3i_3w/s3369/kisebb_cincer.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2329" data-original-width="3369" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCiQxM3zaKAhbJGMa99kg2z3aE5JGjRo7jb1FwM8BmKiuifP5Y3ucF077R-oxBZ1UrwPZiJi8oQqjTlbGNsvMCZU2c_R4hXyiIVfpvHNkYbAhh1YA3E3ioEo6l0rXJfx-7UQAamyGyHkZJWvkDr2DNaTiMAM5Sfs6ZI1WqTSlehMq0ymcMAdGqJ3i_3w/s320/kisebb_cincer.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><b><u>Kompromisszum és újratervezés</u></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><b><u><br /></u></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u>A túrán:</u> az első éjszakázóhelyemet kinéztem a térképen: mivel a szúnyogok miatt nem bírtam a fák között megmaradni, nyílt hely kellett. Rét nem adta magát, csak szántóföld, így egy búzatábla sarkát céloztam meg. Elfáradva végre odaértem: tök jó, van is ott egy sátornyi szabad hely! Ám a következő pillanatban dögszag csapta meg az orromat... A szél iránymutatása nyomán egész hamar meglett a forrás: néhány tyúktetem oszladozott, a kiszemelt sátorhelyemtől 7-10 m-re... A tökbe, most mi legyen? Odamasíroztam a kinézett pontra: a szél nem erre hozza a szagot. Végülis, talán megköthetem a <i>kompromisszumot</i>: ittmaradok, a tyúkok nem erre szaglanak majd, csak a tudata lesz meg, hogy a közelben vannak. Jó, persze jöhet rájuk lakmározni az éjjel róka is... Ahogy ezt így eldöntöttem, megfordult a széljárás, és máris újra szagolhattam a csodát... Na jó, ez így nem lesz akkor jó, nem vagyok hajlandó dögszagban aludni. <i>Újratervezés</i>. Lássuk, a térkép milyen lehetőséggel kecsegtet. Nem túl sokkal, de végül úgy döntöttem, ugyanezen búzatábla odébb eső részén teszek kísérletet. Így egyeztem ki a végső sátorhelyemmel, mely nem lett idilli, de számomra most az elérhető legjobb volt.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u>Az életben:</u> sokszor van, hogy amit kitalálunk, az pontosan úgy nem valósítható meg pl. rajtunk kívül álló okból. Ekkor vagy elfogadjuk a módosító tényezőt, és beleolvasztjuk a stratégiákba, vagy újratervezünk, felkerekedünk, és máshogy csináljuk. Vagy: az a stratégia is létezik, hogy a módosító tényezőt iktatjuk ki, és kellően nagy akaratunkkal úgy alakítjuk a körülményeket, hogy azok mindenben megfeleljenek a mi elképzelésünknek. Ehhez kellőképp céltudatosnak, vasakaratúnak, magabiztosnak és határozottnak kell lenni, azt hiszem.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-5x2AnaYYVsMNfFCQmo5YjNTdcYgPQLpfCADvXf3StiGtIPeHEjy4CpaVhkqAKtxBGbNSwn2m3JXoWIL_qrh9IPru-AmX1ATi06rtdnVotVQCxTWP8UnNXslofz1EzZr31o5OZPVOJmNvX62j_fG76Ig8b1PYzx1Xi5iRX8XpP6ZxSwMhRX0xMY4Fjg/s4608/IMG_20230629_184457.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="4608" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-5x2AnaYYVsMNfFCQmo5YjNTdcYgPQLpfCADvXf3StiGtIPeHEjy4CpaVhkqAKtxBGbNSwn2m3JXoWIL_qrh9IPru-AmX1ATi06rtdnVotVQCxTWP8UnNXslofz1EzZr31o5OZPVOJmNvX62j_fG76Ig8b1PYzx1Xi5iRX8XpP6ZxSwMhRX0xMY4Fjg/s320/IMG_20230629_184457.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><b><u>Újratervezés, avagy kell egy B, C, ... Zs terv is</u></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><b><u><br /></u></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u>A túrán:</u> még egy példa az újratervezésre: ilyen volt az én utazásom a túra kiindulópontjára, Sümegre. Vonattal mentem, oda nincs közvetlen járat Bp-ről, hanem valahol át kell szállni. Nekem épp úgy jött ki, hogy Ukkon kellett volna, de csak < 10 perc volt rá, ami akár még össze is jöhet. Itt most nem jött: útközben ugyanis kiderült, hogy reggel felsővezeték-szakadás volt, és Ajka és Tüskevár között vonatpótló buszra kell átszállni. Miután Ajkán leszálltunk a vonatról és áthelyezkedtünk a buszokra (még a bringások is, ami nem volt kis feladat!), és még vagy fél órán át nem indultunk el, könnyű volt elvetni az ukki átszállásom megvalósíthatóságát. Jött az újratervezés: hogyan jussak el Sümegre. Nem részletezem, de bújtam a busz- és vonatmenetrendet alaposan, stíröltem a különböző településekről való utazások lehetőségeit, de még az Ukk-Sümeg szakasz stoppal való teljesítése is az opciók közé került (így lett B, C stb. terv). Míg egyszer csak rábukkantam egy vonatos lehetőségre: ha Tüskevártól csak 1 megállót utazok tovább ezzel a vonattal (ellentétben az eredeti tervvel), akkor onnan el tudok csípni egy másik vonatot elviselhető várakozási időn belül, és azzal el tudok jutni Sümegre. És lőn, végül így értem el a célomat. Ebben a példában tehát az újratervezés vezetett el a leghatékonyabban a célig, legalábbis én most így látom.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u>Az életben:</u> mást nem írok, vonatkoznak ide is az előző bekezdésben írott gondolataim.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><b><u>Érdekesség találása a monotonitásban</u></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><b><u><br /></u></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u>A túrán:</u> az első napom közepetájt egy olyan szakaszhoz értem, mely 2,5 km hosszan haladt nyílegyenesen egy árok melletti töltésen. Jobb kéz felől búzatábla, bal kéz felől az árkot szegélyező fák-bokrok. Meglehetősen egyhangú volt (bár megközelítőleg sem annyira, mint néhány későbbi szakasz...), tikkadt és fáradt is voltam már, így kicsit letelepedtem. Ahogy ott kókadoztam némileg vígasztalanul, egy apró, fűben futó ösvényre figyeltem fel. Egérösvény! 😍 Igazából nem biztos, hogy kisegér járta ki, de nekem ez volt az első gondolatom. Tök cuki ösvényke volt, ahogy ott a fűben kanyargott, majd eltűnt a magasabb "gaz"-ban alagútszerűen. Már mosolyogtam. Ezen a monoton szakaszon az egérösvény feldobott, illetve ami még jó volt benne, hogy az árokparti fák árnyat adtak, ugyanakkor kellőképp szellős hely volt a szúnyogtalan mivoltához.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u>Az életben:</u> ha valami hosszú és monoton dologba keveredünk, pl. minden nap sokat utazunk tömegközlekedésen, vagy minden nap megcsinálunk 2 db szendvicset, vagy sok a vasalnivaló vagy teregetnivaló, akkor sokat segít, ha találunk benne valamit, ami érdekessé teszi a tevékenységet, és új lendületet ad benne. Legalábbis ha úgy érezzük, azt muszáj csinálni. (A muszájon is érdemes lehet elgondolkodni...) A tömegközlekedés során ki lehet találni vicces feladatokat (pl. megtippelni az utazó emberek foglalkozását, vagy életkorát, vagy gyűjteni bizonyos elhangzó szavakat), a szendvicscsinálást variálni lehet szendvics-nem-csinálós időszakokkal, amikor más megoldás van (ha a szendvicset variálod, attól az még szendvicscsinálás, szerintem), ami pedig a vasalást vagy teregetést illeti.... Arra nincs ötletem jelenleg 😄 De tuti létezik. Igazából az érdeklődés fenntartása egy kicsit az egészséges túlélés kulcsa is.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><b><u>Kisebb, köztes célok kitűzése a hosszú monoton útra</u></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><b><u><br /></u></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u>A túrán:</u> ez egyrészt némileg kapcsolódik az előző gondolathoz, másrészt az jutott eszembe, hogy nekem a nem monoton, de hosszú útra nem kellenek köztes célok, amik fenntartják a motivációmat. Ezzel a jelenséggel kizárólag a MONOTON szakaszokon találkoztam, pl. a Bakonyban a Csicsói erdészházi kék szakaszon, vagy most, legjellemzőbben a Hidegkúti és a Rózsáskerti erdészház (és picit tovább) közötti lélekölő 5,7 km-es szinte nyílegyenes erdei aszfaltúton... Kerekes Zsoltitól tanultam, hogy ilyenkor szemeljünk ki beazonosítható tereptárgyakat előrébb, pl. jellemző fákat, sziklát, földkupacot, és ha azt elérjük, akkor egyet örömködhetünk, hogy ezt a kis köztes célt már elértük. Én ezt most kb. 5-ig alkalmaztam is, de amikor kíváncsiságból megnéztem a térképen, hol tartok, és rájöttem, hogy még alig haladtam, az megölte bennem ezt a játékot 😁 Hát én most így jártam. De ez tavaly a Bakonyban még működött, a fentebb említett Csicsói erdészházas szakaszon. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u>Az életben:</u> ha a célunk eléréséig hosszú unalmas út vezet, valóban érdemes lehet beletenni apróbb, köztes minicélokat, amiket ha elérünk, az a sikerérzés tovább tud minket lendíteni az úton, jó esetben megadja a folytatáshoz a szükséges motivációt. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHY0ymV3gY9jA9R2JUK6jwMoFO3AJYOWOxl-cBkHvK4AYVTJCBcLBcA70oV2sNLjKDaH3zXDUF9vS_-1svrSl4_tP92SUc1A0HbJbte4lweZV-qrlXN8itYSKMZnn16htcwFlxP0qx_uXt3sNQah-8ZwJ3xDLLKPASTJLL213elepDDWxCPnNNeV4VHA/s2250/woodland-road-falling-leaf-natural-38537.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1500" data-original-width="2250" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHY0ymV3gY9jA9R2JUK6jwMoFO3AJYOWOxl-cBkHvK4AYVTJCBcLBcA70oV2sNLjKDaH3zXDUF9vS_-1svrSl4_tP92SUc1A0HbJbte4lweZV-qrlXN8itYSKMZnn16htcwFlxP0qx_uXt3sNQah-8ZwJ3xDLLKPASTJLL213elepDDWxCPnNNeV4VHA/s320/woodland-road-falling-leaf-natural-38537.jpeg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(forrás: internet)</td></tr></tbody></table><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><b><u>Kis letérő a célhoz vezető útról engedélyezhető?</u></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><b><u><br /></u></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u>A túrán:</u> engedélyeztem magamnak, hogy egy rövid szakaszon, méghozzá a Káld és Gérce közötti Farkas-erdőben letérjek a kék nyomvonaláról amiatt, hogy felkeressem a Scherg Lőrinc kilátót. (Közbevetés: nem világos, a kék miért hagyja ezt ki.) A letérő 2,5 km hosszú volt, és olyan hozadékai voltak, hogy maximálisan megérte nem szigorúan tartani magam a tervhez: nemcsak hogy egy szép, 2015-ben épített kilátót kereshettem fel, de pazar panorámában is részem volt, és a hab a tortán: egy csodálatos kismadárfészket is volt szerencsém találni a kilátóban, 3 épphogy tollasodó összebújó kis jószággal a mélyén! 😍 Nagyszerű ajándék volt! Úgyhogy itt egyértelműen "igen!" a válasz a címben lévő kérdésre.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u>Az életben:</u> elméletben úgy gondolom, ha nem tévesztjük szem elől a célunkat, akkor néha elmehetünk egy kitérő útra. Ennek motivációja lehet a pihenés (pl. hosszasan dolgozunk, hogy sok pénzt keressünk valamire, de közben engedélyezünk magunknak egy nagyobb kiadással járó utazást), vagy egy hirtelen jött lehetőség, amit ha most kihagyunk, talán sosem kerül elénk újra. Egyéni döntés kérdése, és szituációtól függ, hogy egy időre/térre/projektre elhagyjuk-e a kijelölt utat, hogy aztán majd visszatérjünk rá.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjziy3QPjdZfh010zEfSlO3rp8d5O8KLISgpyn_ZNMAAGcdDiqpd01_C03a6OZB5gbDkDhL8yTUU3t5OSiisC3hLTXw8dfRT6xOYeI5bzAJeSWzRNEuKoz3qKl3QG00yXp7phSOnNm7hr6p0j8oZqC2w7LC96CxebrTe5aVfM3sNGERoStF97jVwzZ9BQ/s4608/IMG_20230701_095246.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="4608" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjziy3QPjdZfh010zEfSlO3rp8d5O8KLISgpyn_ZNMAAGcdDiqpd01_C03a6OZB5gbDkDhL8yTUU3t5OSiisC3hLTXw8dfRT6xOYeI5bzAJeSWzRNEuKoz3qKl3QG00yXp7phSOnNm7hr6p0j8oZqC2w7LC96CxebrTe5aVfM3sNGERoStF97jVwzZ9BQ/s320/IMG_20230701_095246.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><b><u>Megkönnyebbülsz, ha leteszed a cipelt súlyt</u></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><b><u><br /></u></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u>A túrán:</u> talán csak a 3. napon éreztem meg úgy erőteljesen, milyen könnyűvé válok, ha bizonyos idejű cipekedés után leveszem a hátamról a zsákot... Majdnem felszálltam a levegőbe. Ez az érzés ismerős régről is: csodálatos, mámorító, megkönnyebbülést okoz. (Ezt érezhetné a nagydarab ember, ha hirtelen fogyna le.)</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u>Az életben:</u> ez egy nagyon szép képletes dolog: a súly letétele. Az emberek egy része súlyt cipel: a múltat, a családot, sérelmeket vagy rájuk nehezedő feladatokat. Az ezektől való megkönnyebbülés lehet a lelki megfelelője az általam túrán átélt testi megkönnyebbülésnek. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLp6QmRlW9J2hIGzzBBHSoKBRsjKM0GETJGfyFr1nypy1-F5drBsq5uGWgCMhn2d6nJ57ETQ1L-NAW7-PxVhhbKWCp80twB1UrCe4vONM7cU2BlMmAgGdsRkvB0oxDhOTCDneoTwdeHzZplxPTI-LIMowetFoBjbjr6lBCNpSgiW7t9DPaH2_-msdoIQ/s2560/P1160554.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2560" data-original-width="1920" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLp6QmRlW9J2hIGzzBBHSoKBRsjKM0GETJGfyFr1nypy1-F5drBsq5uGWgCMhn2d6nJ57ETQ1L-NAW7-PxVhhbKWCp80twB1UrCe4vONM7cU2BlMmAgGdsRkvB0oxDhOTCDneoTwdeHzZplxPTI-LIMowetFoBjbjr6lBCNpSgiW7t9DPaH2_-msdoIQ/s320/P1160554.JPG" width="240" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><b><u>Visz az út, avagy az áramlat (flow)</u></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u><br /></u></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u>A túrán:</u> néha azt vettem észre, hogy azáltal, hogy a lábaim előtt egy út vezet valahová, melyre én ráléptem, automatikusan lépkedek. Bekapcsolt a robotpilóta, vagy elkapott a flow, mindenesetre csak léptem, és mentem, és haladtam, és túráztam... Közben a gondolataim térben és időben szárnyaltak, de a testem haladt az úton folyamatosan. Néha úgy kellett erőszakkal rávennem magam, hogy figyeljek a turistajelzésekre is, nehogy letérjek. Ez az automatizmus, ez a menés-áramlat szerintem tud jó dolog lenni. Ez egy érzés csak, hogy pozitív is lehet.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u>Az életben:</u> én pl. 13 évig haladtam a munkahelyem nyújtotta úton, 13 évig vitt a flow. Aztán valahogy vége lett, az út akadozott, botladoztam, kezdtek hiányozni a macskakövek, nekem pedig elmúlt a kedvem ahhoz a mértékű koncentrációhoz, mely a botlás elkerülésére volt hivatott. Véget vetettem az útnak. Szerintem egy út addig jó, amíg tart, amíg visz. Csak arra kell rájönnünk, az meddig van megépítve. Ha már nem tud új inspirációkat nyújtani, ha már csak fárasztó, ha már negatívak leszünk, amikor rágondolunk - talán ott a vége. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtG3Ox6NwxyjlqqlwSu4Ryi1Kv9SNONcjSOIRoP6MLNEo9_qjm8ZXmPiglrQhmVRztOZSdvM1YRfqFIBMnxNoGEtSXsknHfsrVwR5V2XxqbKzKsYbiGQkWcJivx8h3-H9shTC_SueJH_wxQE4wsyMGQIFkD7d38gLtJSt666xCkJdDxkCEoSl_CxDccw/s2304/IMG_20230630_194858.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2304" data-original-width="1728" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtG3Ox6NwxyjlqqlwSu4Ryi1Kv9SNONcjSOIRoP6MLNEo9_qjm8ZXmPiglrQhmVRztOZSdvM1YRfqFIBMnxNoGEtSXsknHfsrVwR5V2XxqbKzKsYbiGQkWcJivx8h3-H9shTC_SueJH_wxQE4wsyMGQIFkD7d38gLtJSt666xCkJdDxkCEoSl_CxDccw/s320/IMG_20230630_194858.jpg" width="240" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><b><u>Mindig van új a Nap alatt</u></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><b><u><br /></u></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u>A túrán:</u> én ezt egész érdekesen éltem meg 😀 Szóval épp egy olyan szakaszon haladtam, ahol balra kerítés (mögötte sarjerdő), jobbra erdő, én pedig egy lábszárközépig erő toklászos fűfélében lépdeltem, amikor elöl, egy behajló ág mögött felfigyeltem egy szemben közeledő emberre. Furcsa volt rajta, hogy mintha a lába elé nézne, és ott is valami furcsát láttam, talán kisgyerekkel, vagy kutyával van? ... Ahogy közel ért, lett teljes a kép: emberünk egy elektromos egykerekűn gurult talpig beöltözve ruhába és protektorba, bukósisakba, hátán kb. 40 l-es hátizsákkal. 🖖-jelet mutatva köszönte meg, hogy félreállva elengedtem a szűk ösvényen, közben énekelgetett. No ilyet sem láttam még... Talán élő szemtanúja voltam az újhullámos kéktúrázónak 😆</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u>Az életben:</u> szerintem sose higgyük azt, hogy mindent tudunk. Tekintve, hogy a világ folyton változik (ráadásul szédítő ütemben), törvényszerű, hogy mindig lesznek számunkra új dolgok. Higgyük el, hogy a mi megközelítésünkön kívül létezik másik is, amit valaki más alkalmaz is. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><b><u>A megszokott rutin helyett új megoldás?</u></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><b><u><br /></u></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u>A túrán:</u> mentem, mentem, mendegéltem, egyszer csak totál váratlanul belémhasított a gondolat: kipróbálhatnám a magányos sátorállítást másképp! Volt rá egy sémám, és mindig úgy csináltam. És most, gyakorlatilag a semmiből, jött egy gondolat egy másfajta megvalósítási módozatra. (Csak röviden: a belső sátor és a rudazat egymáshoz illesztésére vonatkozólag.) Úgy meglepődtem, hogy meg is torpantam. Nem is azon töprengtem épp, hogy hogy csináljam meg a lakomat este! De akkor honnan szabadult fel ez a gondolat...? Azóta sem tudom. Mindenesetre este kipróbáltam, és az eredmény: a két verzió közül egyikre sem tudtam egyértelműen rásütni, hogy jobb. Mindkettőnek megvoltak a maga nehézségei. Úgyhogy ez a gondolat most csak az újításért volt értékes, nem pedig a könnyebb megvalósításért, de én emiatt is hálás vagyok neki, mert elgondolkodtatott a rutin újragondolásának lehetőségét. (Persze ettől még az életben nem minden szituációban fog eszembe jutni, de hátha mégis többen, mint enélkül.)</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><u>Az életben:</u> életünk hány területén van meg a rutin! Napi rutin, vásárlási rutin, parkolási rutin... Ha sokszor csinálunk valamit, talán ez pszichológia, de kialakul rá egy rutin, hogy ne kelljen minden alkalommal a nulláról kitalálni. Van egy metódus, ezt követjük, így a kitalálásra fordítandó energiát tudjuk másra fordítani. Így a rutin jó, de ugyanúgy kevésbé jó is lehet: ha nem vesszük észre, hogy átfordul: hogy elavul, hogy már nem a javunkat szolgálja, hogy vannak újabb verziók, vagy csak jobb lenne bele újítást vinni, hogy a flow-t, a lelkesedést fenntartsa. A rutin jó, de veszélyes is. Nem könnyű a Rutin Világában helyesen navigálni...</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdfkmBkNLqBpit7qDJMUh4RANrsUbP2vHCtUy-UNlHtCzXL5GUvk-Za-8Dt8dHPK2TSkHvB0sQyrxUlIcrKlAMME3yySWbpKJye5IlLNUry_oNM67o29fGw9bhcGphx6ZrbUJxA5Tx8_BbUn3IuhZuB9b5UWl2Hy-JkF_ca77RzJTTAGY0nWo6qA3OMg/s4608/IMG_20230630_195231.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdfkmBkNLqBpit7qDJMUh4RANrsUbP2vHCtUy-UNlHtCzXL5GUvk-Za-8Dt8dHPK2TSkHvB0sQyrxUlIcrKlAMME3yySWbpKJye5IlLNUry_oNM67o29fGw9bhcGphx6ZrbUJxA5Tx8_BbUn3IuhZuB9b5UWl2Hy-JkF_ca77RzJTTAGY0nWo6qA3OMg/s320/IMG_20230630_195231.jpg" width="240" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">/ Folyt. köv. /</div>Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-73309848303287433042023-04-15T12:23:00.000+02:002023-04-15T12:23:01.079+02:00A thaiok földjén II.<p><b><u>Koh Samui</u></b></p><p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; font-weight: bold; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio-fS-0cuCbPJfAhC1_YzCiSeZ1ogBsffvk3TsU6CkfD9e3ZVb3TCzp2bua7Y_vXJca8g5IcHvYbVr6QBzaiUcUD8G8YuAdC467utI9oKafEpPgU-YGWWfZ21nIOS4Ryk9TtG-EcZHUma8fK3aNRAOvqdTfh1LGSiRVReB9udnlqo3gX0eQJ9Ptuw/s1920/VideoCapture_20230220-170904_resized.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1920" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio-fS-0cuCbPJfAhC1_YzCiSeZ1ogBsffvk3TsU6CkfD9e3ZVb3TCzp2bua7Y_vXJca8g5IcHvYbVr6QBzaiUcUD8G8YuAdC467utI9oKafEpPgU-YGWWfZ21nIOS4Ryk9TtG-EcZHUma8fK3aNRAOvqdTfh1LGSiRVReB9udnlqo3gX0eQJ9Ptuw/s320/VideoCapture_20230220-170904_resized.jpg" width="200" /></a></div><p style="text-align: center;">A Chaweng beach-en grasszálnak a leguános helyiek, és majdhogynem kéretlenül is az emberre teszik ezeket a roppant nyugodt, szinte vegetáló állatkákat. Nem bántam, hogy testközelből tapasztaltam meg őket, de azért nem feltétlenül etikus így "melóztatni" őket... A "gazdik" persze pénzt várnak a fotókért cserébe, szerencsére az ár alkuképes. (fotó: A. Gabi)</p><p></p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoV1MV4PeJurq2WwUNFEETAaofxPTL55DmcexSD_ntfDWAyxY-CA82Hbk_0h_sx9xypzbmat5G1o80XVmhVK545pX2BTCi7lCLXJMSZ1-CTl6JYQoQElG9WoOd5Mi1yKd7jSiZDOwoDMHns6A1OReJuRHzC35w4IGgeXkaiYuqYRHvh5dCB5m7RH8/s4608/IMG_20230221_150447.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoV1MV4PeJurq2WwUNFEETAaofxPTL55DmcexSD_ntfDWAyxY-CA82Hbk_0h_sx9xypzbmat5G1o80XVmhVK545pX2BTCi7lCLXJMSZ1-CTl6JYQoQElG9WoOd5Mi1yKd7jSiZDOwoDMHns6A1OReJuRHzC35w4IGgeXkaiYuqYRHvh5dCB5m7RH8/s320/IMG_20230221_150447.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">A Hin Ya és Hin Ta, azaz Grandfather and Gandmother Rocks - látványos sziklás partszakasz, ahol elvileg 2 szikla is hasonlít egy-egy emberi testrészre. A férfi szerv szerintem valóban látványos és látható, de a nőit én nem fedeztem fel 😊 Szép part ezekkel a hatalmas, egymásra hányt sziklákkal! Ráadásul itt található a Bob Marley stílusú Rock Bar, ami rettentő hangulatos hely a hippi lelkületűek számára 😊</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnUv4A8aBgc7vVOJ7L_1nwVpwr9Pq2GY3fEyqBublsKOF9-yVjcICUCKzLvirTmYxVG0HWxhN5t7dKQnmKlcHzIWBi9_V1OjmHbiNXipjFHGR1-kKVW5TRsg3ZjBfsaX46nB5OTU-cjp-Z5WbGmNJ6qycadMCTS92S-X1WGfqR-JoIozyUEB1O5s4/s4608/IMG_20230221_175013.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnUv4A8aBgc7vVOJ7L_1nwVpwr9Pq2GY3fEyqBublsKOF9-yVjcICUCKzLvirTmYxVG0HWxhN5t7dKQnmKlcHzIWBi9_V1OjmHbiNXipjFHGR1-kKVW5TRsg3ZjBfsaX46nB5OTU-cjp-Z5WbGmNJ6qycadMCTS92S-X1WGfqR-JoIozyUEB1O5s4/s320/IMG_20230221_175013.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Koh Samuin a hegyoldalban sorra épülnek a villák. Olyan irdatlan meredek oldalban is képesek építkezni, hogy félő nézni azokat a vékonynak tűnő "póklábakon" álló drága épületeket... Elég egy földcsuszamlás, és indul minden a tenger irányába...</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyO_mC6PX13TgGPhlmfPXBdp0Z7K4e3vV-UNyG_Yrj10kM7PWx0uYIVOE4OptA0BnotM88whsS5nhZRG3nwZQSfROTcFnouz9nEAxx8ljzZJv6gzXrpyuODoZ_zNdone2mI02hhn7x7biNyuYCiTto9fzT5QZKsDS1Fi7F7Y7mMJ_CryurFQjmP-0/s12000/20230222_114915.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="12000" data-original-width="9000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyO_mC6PX13TgGPhlmfPXBdp0Z7K4e3vV-UNyG_Yrj10kM7PWx0uYIVOE4OptA0BnotM88whsS5nhZRG3nwZQSfROTcFnouz9nEAxx8ljzZJv6gzXrpyuODoZ_zNdone2mI02hhn7x7biNyuYCiTto9fzT5QZKsDS1Fi7F7Y7mMJ_CryurFQjmP-0/s320/20230222_114915.jpg" width="240" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Na Muang waterfall 1. Nem messze tőle található a 2. számú vízesés, szintén érdemes megnézni! Oda nehezebb terep vezet: emelkedő erdei ösvény (fotó: A. Gabi)</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhOtbtGsl0czHIOTIr75_vIGdouMLsep9Mk0h_GPqL2dUCY9ZMd4-IxHR1TxngaqffwusO97c999jvl8D_ACTwWGZWURUoGYZWiuzyYd2adW7Q7_vYjWf_DwFEGbBeKUScjYuMlUMlSX2DpCf8fQITCvaCsQEhgaLkhFBNAXz0EXmLV7ZUrfYJ1bw/s4000/20230222_124741.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="1868" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhOtbtGsl0czHIOTIr75_vIGdouMLsep9Mk0h_GPqL2dUCY9ZMd4-IxHR1TxngaqffwusO97c999jvl8D_ACTwWGZWURUoGYZWiuzyYd2adW7Q7_vYjWf_DwFEGbBeKUScjYuMlUMlSX2DpCf8fQITCvaCsQEhgaLkhFBNAXz0EXmLV7ZUrfYJ1bw/s320/20230222_124741.jpg" width="149" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Hordár elefánt a Na Muang vízesés közelében. Mi elefántogolásra nem akartunk benevezni, nem akartuk támogatni az elefántok ilyen célú dolgoztatását. Ezt a fánit lehetett etetni helyben vásárolt banánnal, de közben azt nézhettük, hogy az egyik lába le van láncolva... Nem volt épp vidám elefáni-nézés... Van a szigeten egyébként néhány elefántfarm, felkeresésük előtt érdemes kicsit utánaolvasni a neten, és úgy kiválasztani a legelefántbarátabbat (ha van ilyen). (fotó: A. Gabi)</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYysgiUnnrlvSU9KvzfWNwQ7RxsBWrWScleKk2idCB90A3hrUSWmpyilkOFgMwE-A1kZJkf3N0kMhkQlUGUFakfZcCXeQzGWZDH6K8pQSJD2yYuOrzI8ifrh9rIHn3qwrtHOuM67B_mIW0LfNNRBKBPN8iLRkfS09zHsNnIm9lrQjv4YArKaHfwkI/s4608/IMG_20230222_160831.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYysgiUnnrlvSU9KvzfWNwQ7RxsBWrWScleKk2idCB90A3hrUSWmpyilkOFgMwE-A1kZJkf3N0kMhkQlUGUFakfZcCXeQzGWZDH6K8pQSJD2yYuOrzI8ifrh9rIHn3qwrtHOuM67B_mIW0LfNNRBKBPN8iLRkfS09zHsNnIm9lrQjv4YArKaHfwkI/s320/IMG_20230222_160831.jpg" width="240" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Luong Phodaeng szerzetes múmiája a Wat Khunaram templomban. A bácsi az 1970-es években meditálta magát halálba, teste mumifikálódott, és most közszemlére van kiállítva. A napszemcsit azért kapta, mert egyedül a szemgolyója nem maradt meg, és ezek szerint az üres szemgödröket nem akarták mutogatni... Nem a leggusztusosabb látvány, de látványosság, az biztos.</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiARUNh_Nrm-5biNfRKukZuja2xsBrfmR9VlXQWWSlkakgbcYvrlVS-_mBL4SdPzJ1WJcClr-mohv113tI1BrDZPzJErRQf6E7aPsHhvIIIpJIKq28HZ1alBeyO1Ey617H8oEkcvTYTrZ30flV-RKjmGzPs65U-YQEO0HnL3H94mlSc3d_4tmeJ6gk/s4608/IMG_20230224_163525.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiARUNh_Nrm-5biNfRKukZuja2xsBrfmR9VlXQWWSlkakgbcYvrlVS-_mBL4SdPzJ1WJcClr-mohv113tI1BrDZPzJErRQf6E7aPsHhvIIIpJIKq28HZ1alBeyO1Ey617H8oEkcvTYTrZ30flV-RKjmGzPs65U-YQEO0HnL3H94mlSc3d_4tmeJ6gk/s320/IMG_20230224_163525.jpg" width="240" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">A Magic Garden-ben. Egy 70-es éveiben járó bácsi állt neki kövekből faragni mindenfélét (vallási alakokat, állatokat, házikókat stb.), és faragott egészen a 90-es éveiben bekövetkezett haláláig. A Magic Garden belépőjegy ellenében látogatható, és megéri megnézni: egy patak folyik keresztül a területen, amin itt-ott át lehet kelni, és megnézni a mindkét oldalán elhelyezkedő faragványokat. </p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaOI_sdv5DPp_YJsP_IaUDPfVVpOidEICyCE9cvtJo2HW-gue7cVVRC-bMelVLcRiNdsU9MPuH1NaSpuv8V9OIEaByFDGqDdMT11Pf51FkiGUIpCQawEl9bo9w76m7mim3Q0oVsRdRX3rRFZJzxf9oi9Dsy6KIdcUSq-nOXSrH65lOP8ZhzArX7-M/s4608/IMG_20230224_175058.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaOI_sdv5DPp_YJsP_IaUDPfVVpOidEICyCE9cvtJo2HW-gue7cVVRC-bMelVLcRiNdsU9MPuH1NaSpuv8V9OIEaByFDGqDdMT11Pf51FkiGUIpCQawEl9bo9w76m7mim3Q0oVsRdRX3rRFZJzxf9oi9Dsy6KIdcUSq-nOXSrH65lOP8ZhzArX7-M/s320/IMG_20230224_175058.jpg" width="240" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Motorral kószáltunk a sziget belsejében, duránültetvények között. Igazi kaland volt: az út minősége kiszámíthatatlanul váltakozott az aszfaltos és a vízmosásos szűk ösvény között. Köröttünk a dzsungel hangjai zengtek, időnként 1-1 házikó állt, ahol szerintem helyiek gazdálkodtak. Ezen az úton láttunk egy kígyót, békát, ezerlábút és egy takkó gekkót is!! Nagyon élveztük ezt a motorozást!</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAwZ0Mr7SkLSG7OV7hpk9tiF8B9HdAT0ID1xhueE7UhjJ2HagjJOQ2l5QGJSpouco4fmdbpC0a3x8fMfzlBJGWCG08XkIaVO5Qm9SyevIntqBHmxU34eTTeww39lzMI-uGSIZuswKbooLsqRfdI9tY7FTHa_TRW0he_Q4WSBxYi7JCiHk3SbfUTW8/s4608/IMG_20230224_185924.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="2272" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAwZ0Mr7SkLSG7OV7hpk9tiF8B9HdAT0ID1xhueE7UhjJ2HagjJOQ2l5QGJSpouco4fmdbpC0a3x8fMfzlBJGWCG08XkIaVO5Qm9SyevIntqBHmxU34eTTeww39lzMI-uGSIZuswKbooLsqRfdI9tY7FTHa_TRW0he_Q4WSBxYi7JCiHk3SbfUTW8/s320/IMG_20230224_185924.jpg" width="158" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Egy gyönyörű takkó gekkó, mely a sziget belsejében került elibénk. Roppant boldogok voltunk, hogy végre látjuk ama hang gazdáját, mit hallunk erdőből és lakott helyekről is. A gekkó neve az általa adott hangra utal ("ta-kkkkkkó!"), és főként esténként hangzik fel. Ez a hang ehte Thaiföld, nekem 1 az ide tartozó hangok közül 💙</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWujyhfPUtgmxShdbrawTdjwnGleDbuNVnm7FlpH_3zCu7oxhio24I10wof8RDCOBJAJXaO5cqPpSzC8F5GaVhdqT-pOx0GSIDhIZ8FkT9TT3oA-EDEeNgg4n6ovTNrqxyfe0WJq0HEIZURne-KJYU_Fi5gF2tUVFTx8bDQFaTpEAsMmOL4UXm084/s2304/IMG_20230224_221217.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1728" data-original-width="2304" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWujyhfPUtgmxShdbrawTdjwnGleDbuNVnm7FlpH_3zCu7oxhio24I10wof8RDCOBJAJXaO5cqPpSzC8F5GaVhdqT-pOx0GSIDhIZ8FkT9TT3oA-EDEeNgg4n6ovTNrqxyfe0WJq0HEIZURne-KJYU_Fi5gF2tUVFTx8bDQFaTpEAsMmOL4UXm084/s320/IMG_20230224_221217.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Egy csinos épület lent a civilizációban, az egyik utcában. </p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI3aYrI6y74pf8Xahn4TPH-e-gRzEKsU2unzrDiwNBgCQxdJg3KFrIeCuv0xD4l15vDlYMJVMW0r2H5wNieY3kB2cIo4k3m99cP9JZokeUrMA1OSxpA70aXjOR3JOA67mq4s9tORtvv66AO0u4vfOCML5RPrk_2njUJBMEJhpuuAgazo68eFnlpEU/s2000/received_151889714075220.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2000" data-original-width="1125" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhI3aYrI6y74pf8Xahn4TPH-e-gRzEKsU2unzrDiwNBgCQxdJg3KFrIeCuv0xD4l15vDlYMJVMW0r2H5wNieY3kB2cIo4k3m99cP9JZokeUrMA1OSxpA70aXjOR3JOA67mq4s9tORtvv66AO0u4vfOCML5RPrk_2njUJBMEJhpuuAgazo68eFnlpEU/s320/received_151889714075220.jpeg" width="180" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Megbeszéltünk egy találkozót Dórival és Gáborral, azaz Burn to Go-ékkal. Ők nagy utazók, ők írták a Mehetnék c. könyvet, és az ő instrukcióik alapján készültem fel az utazásunkra. Eme első találkozásunkat velük még kettő követte, mindkettő a szomszédos szigeten, Ko Phanganon, és az egyik véletlen volt (ugyanazon a helyen ettünk), a másik pedig megbeszélt névnapot ünneplő közös vacsi. Dóri és Gábor nagyon jó arcok, jelenleg Nepálban vannak, kövessétek őket a facebook-on és az instagramon!</p><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><b><u>Ko Phangan</u></b></p><p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; font-weight: bold; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv-xsoDuirZyzIifHaUSXFdg_GeNNw-Zm2cDZBGrJHU5zIMf6Tl1qYcpp2ZsNUDLZ5pkOvi8JM_V9qs2jRShVAOEaUwOXFOwYUCnxUxUoBYFo1rj_xppKn0-MUWTtqmu2wpinJ0J_P14rMTpfuy5DHcdCunxQdDOcQzpyYBXlZ1pbjkonzTBzaCJs/s4608/IMG_20230226_144630.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiv-xsoDuirZyzIifHaUSXFdg_GeNNw-Zm2cDZBGrJHU5zIMf6Tl1qYcpp2ZsNUDLZ5pkOvi8JM_V9qs2jRShVAOEaUwOXFOwYUCnxUxUoBYFo1rj_xppKn0-MUWTtqmu2wpinJ0J_P14rMTpfuy5DHcdCunxQdDOcQzpyYBXlZ1pbjkonzTBzaCJs/s320/IMG_20230226_144630.jpg" width="240" /></a></div><br /><p></p><p style="text-align: center;">Ezen a szigeten a kedvenc étkezőhelyünk a Life Style Thai Food nevű hely (régi nevén: ABC) lett: egyszerű, olcsó, finom - tehát minden, ami lényeges! A különlegessége még, hogy nekünk kell magunknak felírni, hogy mit eszünk, és utána a papírt odaadni az itt dolgozóknak. Ők utána a papír alapján szolgálnak ki. Az abszolút kedvencünk a kókusztejes leves lett, Gabinak csirkehússal, nekem zöldségekkel, de mindig rizzsel! Ez a tom kha. Nem tudnám összeszámolni, hányszor ettünk itt... 💚 A nagy bánatunk az volt, hogy elutazásunk napján pont zárva volt, így a búcsúétkezést nem tudtuk itt megejteni... 😔</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0cGi9wRPBqExOT_uADN8jOknvghCiWoNW6kJMFYmciWyf7Y-pEPbZELW1WiEmJBtO55M9WaGEi-XKyzG0lbB4xU566BYxh8AlfNj5a4OCIsT4CjJW4l_YEnVnEYaSFAHYj-ftW0LG-0xzjpf-U8E9wd0X9MOpSc1cmVWWLzMmOaQaYMS-gFkrFoU/s4608/IMG_20230226_185859.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0cGi9wRPBqExOT_uADN8jOknvghCiWoNW6kJMFYmciWyf7Y-pEPbZELW1WiEmJBtO55M9WaGEi-XKyzG0lbB4xU566BYxh8AlfNj5a4OCIsT4CjJW4l_YEnVnEYaSFAHYj-ftW0LG-0xzjpf-U8E9wd0X9MOpSc1cmVWWLzMmOaQaYMS-gFkrFoU/s320/IMG_20230226_185859.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">A szigeti naplementéink elsője, melyet a szuperkirály C2 Bar-ból néztünk meg, a fából készült nyitott felső szinti terasz piros műbabzsák-foteljeiből, koktél társaságában... Jajj, élni tényleg tudni kell 😁</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg28zc2jGk9EXQTpHVOTdqtX7ZK8_DovWDYmGK5AplLLlx9ofUSIK0fY9ny0aMSOVBJCm4uuiNgibOtGsTNUVRtB0eTE1SzNTyfe35wdm5XDi7gy06hXb0JPRvcTIs5lixxUZ3aEZW_NjolXY-742gjjcxB8e5Dz04vENO_NzECvKHE01Mp-vxSW6A/s4608/IMG_20230228_140844.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg28zc2jGk9EXQTpHVOTdqtX7ZK8_DovWDYmGK5AplLLlx9ofUSIK0fY9ny0aMSOVBJCm4uuiNgibOtGsTNUVRtB0eTE1SzNTyfe35wdm5XDi7gy06hXb0JPRvcTIs5lixxUZ3aEZW_NjolXY-742gjjcxB8e5Dz04vENO_NzECvKHE01Mp-vxSW6A/s320/IMG_20230228_140844.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">A Haad Than Sadet Beach-en: ezt a partot nemzeti parkból lehet elérni, mely belépőjegyes. A partról egy fából ácsolt sétányon lehet átmenni egy szomszédos partra, mely úgy néz ki, mint egy rég elhagyott, katasztrófa sújtotta övezet: volt itt régen kiszolgáló épület és szálláshely-bungik, de most minden üres - leszámítva az itt sétálgató lovakat, melyek szeretik a kókuszdiót 😀</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMqNJz_J8BzkiGraAj5owUp9ATTIKWtTzPEGZS7BhG3wE0PgFjBbCaccF8vk5e-Cmwsj-GgtzOBwSj_Iungg1HsSaeEyoR13kCXOiUQpnrwchY9iTnzGvzvh7po5l2TfOizwEUVQm1Jh2BIvhPPcsJg53aBl3Qo3a6YuplvKFxn_dy7N3_mNh9tyM/s4608/IMG_20230228_182058.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMqNJz_J8BzkiGraAj5owUp9ATTIKWtTzPEGZS7BhG3wE0PgFjBbCaccF8vk5e-Cmwsj-GgtzOBwSj_Iungg1HsSaeEyoR13kCXOiUQpnrwchY9iTnzGvzvh7po5l2TfOizwEUVQm1Jh2BIvhPPcsJg53aBl3Qo3a6YuplvKFxn_dy7N3_mNh9tyM/s320/IMG_20230228_182058.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Bottle Beach - a part, mely kizárólag meredek földúton, vagy vízi úton közelíthető meg. Mi leereszkedtünk a mocival a földúton, de úgy, hogy én nem ültem rajta: lefelé ellentartva engedtem, felfelé toltam, Gabi ügyesen egyensúlyozta, szóval nem egy sima út volt 😊 A Beach tehát elég elzárt, aki el akar vonulni, annak ideális. Bungik és drágább szálláshely is van itt, illetve kajálda. A partról felnézve pedig kiszúrtam egy sziklás kilátópontot az erdőben, mely onnantól piszkálta a fantáziámat egészen addig a napig, míg fel nem kerestük 😊</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxmoNiG7wEyZxCBY8B8d_gZ5esCXfgOwZwjYtyMiZqUw_23qs5rud4OFX70tOZAwq7Rvvbee9aPI8VWvrgI-irLQx2k3yzRx04smasxBFumANf9HvQ7j0voq1M8bKCDiPZK7UGkpUp3AsJddv6UqkXMTgDfPIbNFefDQcisqk0IKY2PhcrXe1QqPI/s4608/IMG_20230304_144518.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxmoNiG7wEyZxCBY8B8d_gZ5esCXfgOwZwjYtyMiZqUw_23qs5rud4OFX70tOZAwq7Rvvbee9aPI8VWvrgI-irLQx2k3yzRx04smasxBFumANf9HvQ7j0voq1M8bKCDiPZK7UGkpUp3AsJddv6UqkXMTgDfPIbNFefDQcisqk0IKY2PhcrXe1QqPI/s320/IMG_20230304_144518.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Lekommandóztunk egy kis partszakaszra, mely úgy tűnt, privát lehet, de senkit nem láttunk, így egy darabig a mi privát partunk lett 😊 Itt tapasztaltam meg először testközelből az ár-apály jelenséget: a szandálomat KÖZVETLENÜL a víz szélén hagytam, de amikor kijöttem a vízből, már több méterre volt tőle... És nem azért, mert valaki odébb rakta 😉 Ugyanitt snorkelezgettem kicsit, és megfigyeltem a lyukásó halacskák működését.</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNlIVOH46Vl1NWfjRgoLXQvZKTuLE7EtUXlRQCh0NXH0k298ORXDbOQzeM0xUOr2N6otIo0Y0ypaGmwIiGZlrulFssdW-qtRBLh2u20u0dz1IYe7nL9XdeBIROBmFffcKIMaEd1_PhWJEkT9U1om4HFTf3Er5D7Vik1Lh6ENhrNqsZBtfNypGAXSY/s4608/IMG_20230304_155247.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNlIVOH46Vl1NWfjRgoLXQvZKTuLE7EtUXlRQCh0NXH0k298ORXDbOQzeM0xUOr2N6otIo0Y0ypaGmwIiGZlrulFssdW-qtRBLh2u20u0dz1IYe7nL9XdeBIROBmFffcKIMaEd1_PhWJEkT9U1om4HFTf3Er5D7Vik1Lh6ENhrNqsZBtfNypGAXSY/s320/IMG_20230304_155247.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Koh Raham Restaurant & Beach Bar - egy igazi elvarázsolt hely kövekkel, növényi termésekkel, függőágyakkal, rengeteg növényzettel, megkövesedett tengeri dolgokkal, zeg-zugokkal, és varázslatos, kövekkel kirakott lépcsőkkel, melyek a tengerbe vezettek, és ahol snorkelezni lehetett... Fincsi étellel, kézből evő madárkákkal (pásztormejnó)... Igazi csodahely!</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkLZHYBoMZ6uBHRuPF2nA3PQSTPixDwQqn-j5wSVAzFJPUW_h4orYElAq5QXttPHDd9FEiWp7kRsw1yFO7wwKXf0HwV3tPYvnUy3Ty8BE1SJNxb3wp7yWRDXaY83w-8veYnEc5fGRIVbTYLUMBcxmlck1PZgF-8szcLvh035hpSeQC1IrAYb-bFNk/s4608/IMG_20230304_171616_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="2272" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkLZHYBoMZ6uBHRuPF2nA3PQSTPixDwQqn-j5wSVAzFJPUW_h4orYElAq5QXttPHDd9FEiWp7kRsw1yFO7wwKXf0HwV3tPYvnUy3Ty8BE1SJNxb3wp7yWRDXaY83w-8veYnEc5fGRIVbTYLUMBcxmlck1PZgF-8szcLvh035hpSeQC1IrAYb-bFNk/s320/IMG_20230304_171616_1.jpg" width="158" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Remek snorkelterep a Koh Rahamnál - etetik a halacskákat, így azok dús felhőkben és színekben rajzanak itt. Nagy sziklák is vannak a vízben, azokon is tök jól meg lehet nézni a szivacsokat és társaikat, meg tengeri ubikat... Ó, nagyon szuper figyelni itt a tenger alatti dolgokat, a végtelenségig tudnám nézni - azaz tudtam volna, de egy ádáz halacska megcsípte az oldalamat úgy, hogy vérzett is, úgyhogy kicsit félni kezdtem és inkább kimentem 😁</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEga9NwPusMzrGlgoqohAioMYbupWPWhxdYcnz2PHHuIHuwfW3V1rLVfq3z-J7pCelVQTYmwkB5Km8zOTs581FMw6Ithr24xgmIc78Is5T1sOw_NdGJLXIR2izISbzdnIBjjizWsnZdaBodU4FfaSZxaeBdFcYinTPtPXX9H46JG5X4B1Lk8294Cdac/s4608/IMG_20230320_175736.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="4608" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEga9NwPusMzrGlgoqohAioMYbupWPWhxdYcnz2PHHuIHuwfW3V1rLVfq3z-J7pCelVQTYmwkB5Km8zOTs581FMw6Ithr24xgmIc78Is5T1sOw_NdGJLXIR2izISbzdnIBjjizWsnZdaBodU4FfaSZxaeBdFcYinTPtPXX9H46JG5X4B1Lk8294Cdac/s320/IMG_20230320_175736.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Így néz ki egy vízummeghosszabbítás. Thaiföldön 45 napig lehet vízummentesen tartózkodni, utána vagy kéred a hosszabbítást (max. 30 nappal, ha minden igaz), vagy elhagyod az országot. Mi hosszabbíttattunk, ami egy érdekes, 2 napos, és négyszeri megjelenést igénylő ügyintézés volt, de végső soron megkaptuk, amit akartunk 😊</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUi9VG9mWVRTJx-ofWA7ulfdb-YgB18iiY6j4ZWSgxLlL-1mcP2pzNDud1Jm2vkn0ZLCwEx0SYOTIj2Bc6V_bRq63cBhyYLnE_yxjcQxIn7OmQpaB6zLBalcPQT48Iz7Q8EQBqEWePhzD0AZPvq5RpcAMa2NlT-eAcDApTAYVhGFdLEpHJyct0WKc/s4608/IMG_20230324_164507.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUi9VG9mWVRTJx-ofWA7ulfdb-YgB18iiY6j4ZWSgxLlL-1mcP2pzNDud1Jm2vkn0ZLCwEx0SYOTIj2Bc6V_bRq63cBhyYLnE_yxjcQxIn7OmQpaB6zLBalcPQT48Iz7Q8EQBqEWePhzD0AZPvq5RpcAMa2NlT-eAcDApTAYVhGFdLEpHJyct0WKc/s320/IMG_20230324_164507.jpg" width="240" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Malibu Beach - elvileg Ko Phangan legfinomabb fehér homokos partja. Egy egész kicsi és cuki part, és valóban finomabbra őrlődött itt a homok, mint másutt. </p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnkVNfWSh8lqxdazDttG90AyBwRvZitH54qOtMHDU6lVckzL4maZQJOPsN8zCXk-DPx6Fp0wDkWkFmAtjZ0cZkbO4s-FunUfowmIh8zrq3Bu9InLPT9oGcFTX_NcMONj8WEpT7Dib4fzdMyY8EkR9b0jzaxncqAUYLmgrHLEy6YbV4_DJvGO3Qy9s/s4608/IMG_20230324_181529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnkVNfWSh8lqxdazDttG90AyBwRvZitH54qOtMHDU6lVckzL4maZQJOPsN8zCXk-DPx6Fp0wDkWkFmAtjZ0cZkbO4s-FunUfowmIh8zrq3Bu9InLPT9oGcFTX_NcMONj8WEpT7Dib4fzdMyY8EkR9b0jzaxncqAUYLmgrHLEy6YbV4_DJvGO3Qy9s/s320/IMG_20230324_181529.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Megnéztük a naplementét a Haad Khom kilátópontról. Egy nem túl hosszú erdei ösvény vezet ide, és lefelé menet szokás szerint ránksötétedett. </p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9S1g3sUjMSq3hUoI3o48SrZM6LNR-M-d0zfwkIo5b9C1pVjI09PqdsbVXclsrMbIfGQki4ZaLRmBaFIjeSmTcEJCwPstyV4nUZ-g9Uqn4JFcBq5sx0wlUyiUwwPOCAnyKi1u1BkrI3zd1__xIOksRIqJRiBICQhCZPy4L0NztlOZAVhjIykncLrI/s9856/IMG_20230325_181602.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2240" data-original-width="9856" height="73" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9S1g3sUjMSq3hUoI3o48SrZM6LNR-M-d0zfwkIo5b9C1pVjI09PqdsbVXclsrMbIfGQki4ZaLRmBaFIjeSmTcEJCwPstyV4nUZ-g9Uqn4JFcBq5sx0wlUyiUwwPOCAnyKi1u1BkrI3zd1__xIOksRIqJRiBICQhCZPy4L0NztlOZAVhjIykncLrI/s320/IMG_20230325_181602.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">A Bottle Beach viewpoint-on - végre eljutottunk ide is! Csodás panoráma csodás sziklákról a Bottle Beach felett. Közben lement a Nap, és innen is már egész sötétben értünk le 😁</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQom7d4I928kj1MrfZVSMfuAiykypIm24qGfWQmdFDdIbk6z6wcLCwIavqW5SqTGzla4ystEYMb8G5r5bXLC36HgjoGsVT-WZv8gKBl48gqido5umzZnPY3L9rrqrUDVEnTQAFGiuJACsCRwM8J-Yx2mqwQ1YzZMLd9QjNRR51swAxMOrVGxrmciE/s4608/IMG_20230326_185231.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQom7d4I928kj1MrfZVSMfuAiykypIm24qGfWQmdFDdIbk6z6wcLCwIavqW5SqTGzla4ystEYMb8G5r5bXLC36HgjoGsVT-WZv8gKBl48gqido5umzZnPY3L9rrqrUDVEnTQAFGiuJACsCRwM8J-Yx2mqwQ1YzZMLd9QjNRR51swAxMOrVGxrmciE/s320/IMG_20230326_185231.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Csodák csodája: ma is lement a Nap 😉😁 - ezt ma a 420 Bar nevű helyről néztük meg. Hát ez is elképesztő egy hely: egy félkész betonépületbe fészkelte be magát a bár, és ha akarsz, simán mászkálhatsz a csupaszon meredező betondarabok között. A hely erőssége a freedom feeling-en kívül a panoráma: előttünk a Koh Ma sziget, amit apály idején homokpad köt össze a fő szigettel. Mi is átsétáltunk még naplemente előtt. A képen a fények a tengeren halászhajók fényei, akik éjjel is kint maradnak.</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiM5MKaZOAoonT8sQpXIlO1AMsGDYZg8sG17cDrHML6MiI__pNwk7EShhzrK8jMq-OIo7z-fR_OdrvkEE8InNRGo9TQXWly94fYoau7m1lnWV1rJ3twTYuMka7qeU6G7TgU5mXUFPmIB1iflYHeeeO4Dv0NeCPtUIybR6mPliONXiNNVKkhfGy8Ym0/s4608/IMG_20230327_111207.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiM5MKaZOAoonT8sQpXIlO1AMsGDYZg8sG17cDrHML6MiI__pNwk7EShhzrK8jMq-OIo7z-fR_OdrvkEE8InNRGo9TQXWly94fYoau7m1lnWV1rJ3twTYuMka7qeU6G7TgU5mXUFPmIB1iflYHeeeO4Dv0NeCPtUIybR6mPliONXiNNVKkhfGy8Ym0/s320/IMG_20230327_111207.jpg" width="240" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Kész a pakk a hazaindulásra... Szomorú időszak 😔 A táskám függelékei egy pár papuccsal gazdagodtak az ideúthoz képest. </p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYBOBWbtRHDpoeSzRZEfTp9peKx5JyQekMWOsUuNudAuBZQskVmyaxSvS9dAHL6wmYcErOrvfDyHkseCeRQNM9CaRghLaqOcGOOP4pK_JLwpVyUK4e_r74JKH8MFdxdKMey8BvOGe4lFMcuDQfzGueF5Xf85kginifH0vtCQFVMtX82QUZtqcVFwI/s4608/IMG_20230327_224921.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="2272" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYBOBWbtRHDpoeSzRZEfTp9peKx5JyQekMWOsUuNudAuBZQskVmyaxSvS9dAHL6wmYcErOrvfDyHkseCeRQNM9CaRghLaqOcGOOP4pK_JLwpVyUK4e_r74JKH8MFdxdKMey8BvOGe4lFMcuDQfzGueF5Xf85kginifH0vtCQFVMtX82QUZtqcVFwI/s320/IMG_20230327_224921.jpg" width="158" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Hazafele úgy döntöttünk, nem repcsivel megyünk vissza Bangkokba, hanem vonattal. Így aztán egy 10-12 órás éjszakai vonatutat választottunk Szuratthaniból, ahol egymás felett volt két elfüggönyözhető ágyunk. Nagyon élveztük ezt az utat, tök jó különlegesség volt számunkra! 😀</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRsJMyPgXsedIe38KVSsCJd23YRF5rhwt2qlqxT7FuFWmaXuHHeLQULMlExxv9Gj0iEAqNukJ4hblgrK8w5qiIil-Wmy02PaxTK9U4Q3yD52b_aHIQGN2NsmWBk8yRgrAGPQSD5yVlNsg99wi3DoSfHns2InobnjqV6OzaNon3yllx39pouxdGI3E/s4608/IMG_20230328_074036.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRsJMyPgXsedIe38KVSsCJd23YRF5rhwt2qlqxT7FuFWmaXuHHeLQULMlExxv9Gj0iEAqNukJ4hblgrK8w5qiIil-Wmy02PaxTK9U4Q3yD52b_aHIQGN2NsmWBk8yRgrAGPQSD5yVlNsg99wi3DoSfHns2InobnjqV6OzaNon3yllx39pouxdGI3E/s320/IMG_20230328_074036.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Rizsföldek valahol Szuratthani és Bangkok között. Egy látkép a vonatból.</p><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><b><u>ételek</u></b></p><p style="text-align: justify;">Olyan sok fincsi és szokatlan ételt ettünk, hogy úgy gondoltam, egy külön fejezetben megmutatom azokat is. 😊</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbyK_1IZgVby5wHSjXWWeODFLxrj2A4tvNAcbQhTPVJtTVSgfpepyH_FvRAZXYa76L53SARpnrNNJhMVCTRSMcMLtX5WE5G5LgxuxHcYhaBoO2ae5J7_vZhlOeP2E_rGGQVJMmi-eK8m_S-y_CQNEe4VpzVU8r4xWR8NQJcj9zvMatDIMf589UlHY/s3456/IMG_20230226_151130.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbyK_1IZgVby5wHSjXWWeODFLxrj2A4tvNAcbQhTPVJtTVSgfpepyH_FvRAZXYa76L53SARpnrNNJhMVCTRSMcMLtX5WE5G5LgxuxHcYhaBoO2ae5J7_vZhlOeP2E_rGGQVJMmi-eK8m_S-y_CQNEe4VpzVU8r4xWR8NQJcj9zvMatDIMf589UlHY/s320/IMG_20230226_151130.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">A világ legfincsibb tom kha-ja - szerintünk legalábbis biztosan 😋 Kókusztejes leves rengeteg fincsi zöldséggel, rizzsel és opcionálisan csirkehússal. (Life Style Thai Food, Ko Phangan)</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt_Gi1RZvoblpeUlowZ6hPtnC1jY27-t7xlyigGx-C61ehHUqwRxuGHB185FWBxmY4PE2CE6BnTV_XQmArXVuJyvQba8fr9EJIAqZgkpop61h_nETi0Dho4ynTW00j6FxVCyZ7tQPynwTuasRvCbkFdflBl0D9HWKtEzkBiO2CGAap8dRGN5Ct1UM/s4608/IMG_20230215_182551.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt_Gi1RZvoblpeUlowZ6hPtnC1jY27-t7xlyigGx-C61ehHUqwRxuGHB185FWBxmY4PE2CE6BnTV_XQmArXVuJyvQba8fr9EJIAqZgkpop61h_nETi0Dho4ynTW00j6FxVCyZ7tQPynwTuasRvCbkFdflBl0D9HWKtEzkBiO2CGAap8dRGN5Ct1UM/s320/IMG_20230215_182551.jpg" width="240" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Pad thai: zöldségek, babcsíra, rizstészta, opcionálisan hús vagy tofu, mogyoró... Egy igen fincsi thai étel! (Aonam Mao Kitchen, Krabi)</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxITdiPhPqYMLP2xMysGYsWeGXJrVoV9hfecgZtKNy5V_zmrtgETctYWzgKIk8ebIJ3sDBtoAFw-Eponu-cpPpT5D_eNUJ4x1RYUuDXmyC0uShmdsfWka4_6RvMSqWzmHl1jn94xlUhE9WiiWi_2ZsizqXHkvcz9NTNYimhU3_q4pz4mNIkf-SmXU/s3456/IMG_20230304_162604.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxITdiPhPqYMLP2xMysGYsWeGXJrVoV9hfecgZtKNy5V_zmrtgETctYWzgKIk8ebIJ3sDBtoAFw-Eponu-cpPpT5D_eNUJ4x1RYUuDXmyC0uShmdsfWka4_6RvMSqWzmHl1jn94xlUhE9WiiWi_2ZsizqXHkvcz9NTNYimhU3_q4pz4mNIkf-SmXU/s320/IMG_20230304_162604.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Fried rice with seefood, azaz sült rizs tengeri herkentyűkkel. Ez is nagyon ízletes volt! (Koh Raham Restaurant, Ko Phangan)</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgM3GVeTt6wJ1yS_1ezBCImP5p-bVWWls7wDnHz5aAUglm5mlPlE6iLubPQOqW9hU3HKAwNbGFQmqJb-RG4XgtkTQNh1EvSXK_Iq96pZGiSrwjOwZs82cpqHXZEVTyq0ks2St50leJJyzyGe-8VEWjFZDZaEU1eQfG5WzaDXmre_ne7toB40rKg40Y/s4608/IMG_20230324_142532.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="4608" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgM3GVeTt6wJ1yS_1ezBCImP5p-bVWWls7wDnHz5aAUglm5mlPlE6iLubPQOqW9hU3HKAwNbGFQmqJb-RG4XgtkTQNh1EvSXK_Iq96pZGiSrwjOwZs82cpqHXZEVTyq0ks2St50leJJyzyGe-8VEWjFZDZaEU1eQfG5WzaDXmre_ne7toB40rKg40Y/s320/IMG_20230324_142532.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Tavaszi tekercs, papayasaláta és pad thai (Pum Pui Restaurant, Ko Phangan)</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2Y_ft5rBJrBEEyws8JPRLJ87k3ytSx6mRHI-WEP9n1B8fTNGQuwIRlGcsS3_nAKuyQG76qKkWK5FToYZGZjjDojNFD66YaYfuFKwZDRk8K4u0V5AqVmAouFA1SVUtfuxNohVyj5qz63OytrYOZtV6QhpAfikXYyIYktwVcYl4nUqvvpTy9HulqZM/s12000/20230221_170645.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="12000" data-original-width="9000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2Y_ft5rBJrBEEyws8JPRLJ87k3ytSx6mRHI-WEP9n1B8fTNGQuwIRlGcsS3_nAKuyQG76qKkWK5FToYZGZjjDojNFD66YaYfuFKwZDRk8K4u0V5AqVmAouFA1SVUtfuxNohVyj5qz63OytrYOZtV6QhpAfikXYyIYktwVcYl4nUqvvpTy9HulqZM/s320/20230221_170645.jpg" width="240" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Nem tudom, mi volt ez az étel 😁 De olyan szép, főleg azzal a gyümölcs-zöldségshake-kel, hogy ideteszem. (Jungle Club, Koh Samui) (fotó: A. Gabi)</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhd3SFJietn-GvnSAE061GSnizrjGE2XbBdlG7gH6CmtWiUsxKIeFGGw_2yb__lWf85QFiO6uPt7IaEgqWevQR062DvhvoeTTn5SBEwxebLzd0y__wWUVwUC-tssSG1s5BpjJjKvTmDgwUGi3LNKQImBk1KOH4HEoCX_FpvTn1e09tXNA5OGY0v4a0/s3456/IMG_20230326_181921.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhd3SFJietn-GvnSAE061GSnizrjGE2XbBdlG7gH6CmtWiUsxKIeFGGw_2yb__lWf85QFiO6uPt7IaEgqWevQR062DvhvoeTTn5SBEwxebLzd0y__wWUVwUC-tssSG1s5BpjJjKvTmDgwUGi3LNKQImBk1KOH4HEoCX_FpvTn1e09tXNA5OGY0v4a0/s320/IMG_20230326_181921.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Mango sticky rice - egy félbevágott és felszelt mangó, ragacsos, édes rizs, és valami édes szósz hozzá: ebből áll ez a mennyei desszert, mely igen laktató is! (420 Club, Ko Phangan)</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj56zKe2_socp-PUXFXFPRX1Tf3R33ZY1iTOqkxhtwaRzhUagDzThVTiUceYo054YpKB9yI9e0SnERJbMZBf4cfHCneRKd5KQzxO7ETV1FCFE7T5XAAjGJWWH9Qti8cMasn9twXm_YBI64LUw6_7T_Mu4mPmA3zE71Bbc_Mp4TdN4tNcUr8avhY3j0/s3456/IMG_20230228_163507.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj56zKe2_socp-PUXFXFPRX1Tf3R33ZY1iTOqkxhtwaRzhUagDzThVTiUceYo054YpKB9yI9e0SnERJbMZBf4cfHCneRKd5KQzxO7ETV1FCFE7T5XAAjGJWWH9Qti8cMasn9twXm_YBI64LUw6_7T_Mu4mPmA3zE71Bbc_Mp4TdN4tNcUr8avhY3j0/s320/IMG_20230228_163507.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Egy gyümölcstál: dinnye, mangó, papaya, ananász, banán és maracuja/passiógyümölcs. (Plaa's Restaurant, Ko Phangan)</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgggbokqt_aUIe3j2fYa0sSAH9Ab4DSJCHcQGHfMVqCvxyq_jwGTmPC8fGoA_KAQhq6671T-eRpX3kwDOd2h7HNUn91_kNJjbIKBeokhuMOR3JNKVpFYTaZoWoRIkh6es7ARg-wbhdncIdF9MoFwvo2QV62Zke3dQzTQGfoIPq1qSZlfhGdSzwwQI8/s3456/IMG_20230323_133750.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgggbokqt_aUIe3j2fYa0sSAH9Ab4DSJCHcQGHfMVqCvxyq_jwGTmPC8fGoA_KAQhq6671T-eRpX3kwDOd2h7HNUn91_kNJjbIKBeokhuMOR3JNKVpFYTaZoWoRIkh6es7ARg-wbhdncIdF9MoFwvo2QV62Zke3dQzTQGfoIPq1qSZlfhGdSzwwQI8/s320/IMG_20230323_133750.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Ettünk más nemzet ételét is, pl. ezt a spenótos olasz tésztát, melyet helyben készített tésztából csináltak. Drága volt, és kicsi adag, ámde legalább finom 😁 (The Rolling Pin, Ko Phangan)</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6djTgujPOMZkYu2T-bjX0x-952IHTdqIhtBRyoPD9KCgEc8gEtas1y9MfJGiayr7eAGndSbU0skR1QjZngQ9XrFHi-87sBYp_AWC_GyI47IL7J-wSD3zqydVjJ_-AKc9o3qd_6KUjGCA0ezdJGmf-Ie6S6lCK-S7QaJ5S-O4STWaPZIXV5dbt09w/s12000/20230220_181544.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="12000" data-original-width="9000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6djTgujPOMZkYu2T-bjX0x-952IHTdqIhtBRyoPD9KCgEc8gEtas1y9MfJGiayr7eAGndSbU0skR1QjZngQ9XrFHi-87sBYp_AWC_GyI47IL7J-wSD3zqydVjJ_-AKc9o3qd_6KUjGCA0ezdJGmf-Ie6S6lCK-S7QaJ5S-O4STWaPZIXV5dbt09w/s320/20230220_181544.jpg" width="240" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Chicken masala & naan: ez indiai étel, melyet először Krabin ettünk, és rettentően beleszerettünk! A szósz valamiféle curry-s massza, amit mi csirkehússal kértünk, a naan pedig amolyan lepény, mely többféle ízben létezik, az abszolút kedvencünk a fokhagymás volt, de kóstoltunk burgonyásat és sajtosat is. (Tandoori Palace Indian Food, Koh Samui) (fotó: A. Gabi)</p><p style="text-align: center;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgk2RxZ7gQGHbsqoYqBBEHTs7Bb9YS3QD1R_ZgGmOVT4IoidK5anf83Bvb20u0kdZTcHwznJRI3FBa1asKlu2mLX9KcAMkdNjtzSXwQv6VGFOoKn3RquoRCo0avQVjbyAMbm2vzqjDuydzizxPKcwNa0fRrgrKSPyZMZYLn4uIxhrjm7yuuW39N6ls/s4608/IMG_20230218_210534.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgk2RxZ7gQGHbsqoYqBBEHTs7Bb9YS3QD1R_ZgGmOVT4IoidK5anf83Bvb20u0kdZTcHwznJRI3FBa1asKlu2mLX9KcAMkdNjtzSXwQv6VGFOoKn3RquoRCo0avQVjbyAMbm2vzqjDuydzizxPKcwNa0fRrgrKSPyZMZYLn4uIxhrjm7yuuW39N6ls/s320/IMG_20230218_210534.jpg" width="240" /></a></div><br /><p style="text-align: center;">Gulab jamun: indiai édesség, tejporos fánk. Fő jellemzője, hogy rettentő édes, és amiben úszik, az valami mézhez hasonlító lé (cukros rózsavíznek olvastam), így az is jó édes. (Curry Palace Restaurant, Krabi)</p>Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-72124249474026262822023-04-10T22:40:00.004+02:002023-04-10T22:40:46.166+02:00A thaiok földjén I.<p style="text-align: justify;">2 hónapot töltöttünk Thaiföldön, belekóstolva egy másféle életbe és életvitelbe... Hogy azt a sok élményt emészthető formában tudjam megosztani, arra jutottam, lokációnként/eseményenként/témánként mutatok meg jellemző képeket a hozzájuk tartozó sztorikkal, érzésekkel egyetemben. Lássuk hát!</p><p style="text-align: justify;"><b><u>repülés</u></b></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYTclav997Vln_ZIhyHmAE4i9YHShbyQOKDUr96NhSkW_--V8BlQQHewEbPsD6af0Ex7SKCTCsBfiaUgZqTqXD4bIIiUu00i1dAALzYdzNZ-DwvsO6PKxh6xbJyrie9aqR0aYNBdw5Af79bm532moa3wN1l4SK6lJt2KqxnAJqs_MdkPrhkhy841g/s4608/IMG_20230201_144552.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYTclav997Vln_ZIhyHmAE4i9YHShbyQOKDUr96NhSkW_--V8BlQQHewEbPsD6af0Ex7SKCTCsBfiaUgZqTqXD4bIIiUu00i1dAALzYdzNZ-DwvsO6PKxh6xbJyrie9aqR0aYNBdw5Af79bm532moa3wN1l4SK6lJt2KqxnAJqs_MdkPrhkhy841g/s320/IMG_20230201_144552.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr></tbody></table><span style="text-align: center;"><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Életem első repülésén könnyek formájában csordultak túl az érzelmeim, amikor elszakadtam a földtől, láttam fentről a hóval borított Kárpátokat, folyóvölgyek kacskaringós képeit, a vörös homokos Arab-félsziget öntözéssel zöldített karikáit, éjjel pedig az ember alkotta fénnyel kirajzolódó település- és úthálózatot... Hatalmas élmény volt!</div></span><p style="text-align: justify;"><b><u><br /></u></b></p><p style="text-align: justify;"><b><u>Bangkok</u></b></p><p style="text-align: justify;"><b></b></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxkUijFT7zKQGmazf4Zs6_mdDCq_BWOPcfZtm7kq0EI1NE2_MdWel0HTxfFbmbYs7kL7vTFhd-ap7K4nQgPWvWjjPkXNkYTVulB2iE6rd_eZt3Vbfd9lLqq-qKQ_o39BCveOBET1r1tB__jVRCq7x0N2AWO9kYAvAahqvtIHBmO9b8LeaqA4bBYBU/s4608/IMG_20230203_150151.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxkUijFT7zKQGmazf4Zs6_mdDCq_BWOPcfZtm7kq0EI1NE2_MdWel0HTxfFbmbYs7kL7vTFhd-ap7K4nQgPWvWjjPkXNkYTVulB2iE6rd_eZt3Vbfd9lLqq-qKQ_o39BCveOBET1r1tB__jVRCq7x0N2AWO9kYAvAahqvtIHBmO9b8LeaqA4bBYBU/s320/IMG_20230203_150151.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /><br /></td></tr></tbody></table><span style="text-align: center;"><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Tradicionalitás és modernitás; tisztaság és piszok: csillogó plázák és utcán fekvő emberek; milliónyi motor; hatalmas nagyváros óriási forgalommal: széles rengeteg sávos utak és aprócska közök... Az ellentétek egymás mellett élésének városa.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div></span><b><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKnO2hT0mPtiMP1DYL37AQH90YX08cofR2_Pg3-j_7xjhvv6h19gHL_i5b7IQnr7s0ApY96CL7iSX5ds90X3mJuyR0fdCqCgla3YlnprHp1dmU3vBz_ZjYPs__a5Xq6TwgdTWk64sia1HC5kVjVKZw9hcwIY6k6MdILThmAlJLwnctBairIbE6KdY/s4608/IMG_20230204_003109.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKnO2hT0mPtiMP1DYL37AQH90YX08cofR2_Pg3-j_7xjhvv6h19gHL_i5b7IQnr7s0ApY96CL7iSX5ds90X3mJuyR0fdCqCgla3YlnprHp1dmU3vBz_ZjYPs__a5Xq6TwgdTWk64sia1HC5kVjVKZw9hcwIY6k6MdILThmAlJLwnctBairIbE6KdY/s320/IMG_20230204_003109.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr></tbody></table></b><span style="text-align: center;"><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Big city life: kilátás Bangkokra a MahaNakhon nevű felhőkarcoló 78. emeletéről. (Kép filterrel.)</div></span><b><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr></tbody></table></b><b><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0kJIvlesL0j6PuYO8yIIvpix5nMWAN498oFGaZzUDpls481LvqTRBIoKB2N9DpJyf6NHjkJf8-7zFmC17hRuAx_WXJroPrlBfG9QXlDsK_SsAL7L95o7XFA3yEkgUPxvJ-L71vUwGRLIEtYxk08ge2KALGGhmSQ-W8t-ApEcTSJUN0NU7xmMSwR0/s2000/received_583952916533085.jpeg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2000" data-original-width="934" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0kJIvlesL0j6PuYO8yIIvpix5nMWAN498oFGaZzUDpls481LvqTRBIoKB2N9DpJyf6NHjkJf8-7zFmC17hRuAx_WXJroPrlBfG9QXlDsK_SsAL7L95o7XFA3yEkgUPxvJ-L71vUwGRLIEtYxk08ge2KALGGhmSQ-W8t-ApEcTSJUN0NU7xmMSwR0/s320/received_583952916533085.jpeg" width="149" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /><br /></td></tr></tbody></table></b><span style="text-align: center;"><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">MahaNakhon Skywalk: azon a bizonyos üvegteraszon a város felett 78 emeletnyi magasságban, félelemérzet híján. Alant egy igazi metropolisz, mekkorában még sosem jártam - háromszor akkora, mint Budapest. Hát most jártam benne: utaztunk metróval, busszal, magasvasúttal, és gyalogoltunk is.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div></span><b><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyV5qwxs2LqHgFIxwhjqUXtkY-spVXVtIgRQ7XBNLQrfa-pKwOyRl17--wlEhURNsURl_Tv4ylSKnCwkj6ZpFOeuzsuIZADb24LU8qCGQ8sj8Z6Nzf7AOh9bu8lGGyRkCztv-rdGK3Fob9vDGqBF3o9db36ObgaiLF-klxwApr2rGbf8De3dxubV0/s4608/IMG_20230203_175242.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyV5qwxs2LqHgFIxwhjqUXtkY-spVXVtIgRQ7XBNLQrfa-pKwOyRl17--wlEhURNsURl_Tv4ylSKnCwkj6ZpFOeuzsuIZADb24LU8qCGQ8sj8Z6Nzf7AOh9bu8lGGyRkCztv-rdGK3Fob9vDGqBF3o9db36ObgaiLF-klxwApr2rGbf8De3dxubV0/s320/IMG_20230203_175242.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr></tbody></table></b><span style="text-align: center;"><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Szabadon élő varánuszokkal találkoztunk a Lumphini Parkban lévő tónál: elképedésem teljes volt, ahogy ott úsztak és sétálgattak ide-oda, miközben a parkban emberek futnak, bringáznak, sétálnak... Varánuszok és emberek békés egymás mellett élésének voltunk szemtanúi. Lenyűgözve fotóztuk őket!</div><div style="text-align: center;"><br /></div></span><b><u><br /></u></b><p></p><div><b><u>Phuket</u></b></div><div><b><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1W4WJmOwuKWReeFb8Bme4GoKbVOF_d95jP25rc6tcqaWoesgMxK76EJJJikujkyPjN4h53LCXfcDNeZaZESscUK_V1euukzXquxyt05cxaPyF9SzOqZDBmDCwa6oF-QEkN7bs3y9YlRcUpydmRrd4oPcZ6yRkXLtwne_P7mmb4DmwrgN4FW86IC4/s4608/IMG_20230205_125555.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1W4WJmOwuKWReeFb8Bme4GoKbVOF_d95jP25rc6tcqaWoesgMxK76EJJJikujkyPjN4h53LCXfcDNeZaZESscUK_V1euukzXquxyt05cxaPyF9SzOqZDBmDCwa6oF-QEkN7bs3y9YlRcUpydmRrd4oPcZ6yRkXLtwne_P7mmb4DmwrgN4FW86IC4/s320/IMG_20230205_125555.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr></tbody></table></b><span style="text-align: center;"><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Idilli otthonunk volt az itt töltött 1 hét alatt a Relaxation Guesthouse nevű szálláshely: bent a zöldben kissé eldugva, egy szuper kedves kutyusmamával és 8 vaksi újszülöttjével, bokrokon és fákon éjszakázó törpekakasokkal, sok virággal és szép, érdekes növényekkel, egy kis tóval, reggelente tésztás levessel...</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUYUy3wsSOdgvz0aJcPEr7Hqa8Q441gtc3SQcKviEEs_TUPWfA1yiYTUEX8PugfIm63WQcHfYPiZi4pIM6R0Ab8BVbssbpOCe8B5FxDN__XNB00M7uewSZiGqkDwcbKq4Je6pGKTpUX7wzsYI4nejG4LrcVPYyQyRzQG0Yt19tgFaGyNKYDJW8YHQ/s4064/IMG_20230206_184133.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1088" data-original-width="4064" height="86" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUYUy3wsSOdgvz0aJcPEr7Hqa8Q441gtc3SQcKviEEs_TUPWfA1yiYTUEX8PugfIm63WQcHfYPiZi4pIM6R0Ab8BVbssbpOCe8B5FxDN__XNB00M7uewSZiGqkDwcbKq4Je6pGKTpUX7wzsYI4nejG4LrcVPYyQyRzQG0Yt19tgFaGyNKYDJW8YHQ/s320/IMG_20230206_184133.jpg" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Kilátás a sziget legdélebbi részén lévő Promthep Cape viewpointról. A hely, mely erős szürkületben egy napszemüveget követelt tőlünk, majd a full sötétben fejlámpával megejtett keresésben visszaadta azt. (Kép filterrel.)</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNLXsAg5epfBSjMpgw2UJ7ixcMFGQmAj9DlZdQhiTJXfQ9uwJw9U880SMUc8YV5ldC0oad22M0rR9xvxROi5tOw4qx3QTPe2T6IcIwePsvU3lUWfvrQd_drsGPm7oXb5CZY0w_-BdtocDLenLpsGIjsrIzz5rivIKLLmDBpDyBMVsW8vYgT-widhQ/s4608/IMG_20230208_183147.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNLXsAg5epfBSjMpgw2UJ7ixcMFGQmAj9DlZdQhiTJXfQ9uwJw9U880SMUc8YV5ldC0oad22M0rR9xvxROi5tOw4qx3QTPe2T6IcIwePsvU3lUWfvrQd_drsGPm7oXb5CZY0w_-BdtocDLenLpsGIjsrIzz5rivIKLLmDBpDyBMVsW8vYgT-widhQ/s320/IMG_20230208_183147.jpg" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Lemegy a Nap a Bang Tao Beach-en. (Kép filterrel)</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQoIGaqlNVzaFvOq6yVha3ma7qwFNMsD7sIKV6LFMDb24nN9q6Jyl67G8YSES0BFYWWxjV4ZkoRIIcFBL1yGvMlXdphW_2foG_QyTJPGfEuDEFX_PT3Pn31VVkCOBTbjjYKyJa4iSJ9nswLcdipA657ANwYtWfzIQSX1bQxmuPw4G8_srVjOCI-FA/s4608/IMG_20230210_182320.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="2272" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQoIGaqlNVzaFvOq6yVha3ma7qwFNMsD7sIKV6LFMDb24nN9q6Jyl67G8YSES0BFYWWxjV4ZkoRIIcFBL1yGvMlXdphW_2foG_QyTJPGfEuDEFX_PT3Pn31VVkCOBTbjjYKyJa4iSJ9nswLcdipA657ANwYtWfzIQSX1bQxmuPw4G8_srVjOCI-FA/s320/IMG_20230210_182320.jpg" width="158" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Nai Yang Beach: a part, ami a tenger és a phuketi reptér között húzódik keskenyen. Itt a fejed felett figyelheted fel- és leszállni a repcsiket.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlp52MujWB2WxChZIFuozMO_BG7XNH3HqNluAuqUHPdT_FNvAweOwRZU2Ril-7Qv2xY9iD4IwfJETCBEKi4WXZ0kcAacKUo4p8-gheevUnk5wZhBRmz2gfSQH_KFn5X_9jWW9IVgaz-Qp0KcUWHIy2HC4250WI7C9Es6eWCbXgLGthnc5NwbRaCu0/s4608/IMG_20230211_155406.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlp52MujWB2WxChZIFuozMO_BG7XNH3HqNluAuqUHPdT_FNvAweOwRZU2Ril-7Qv2xY9iD4IwfJETCBEKi4WXZ0kcAacKUo4p8-gheevUnk5wZhBRmz2gfSQH_KFn5X_9jWW9IVgaz-Qp0KcUWHIy2HC4250WI7C9Es6eWCbXgLGthnc5NwbRaCu0/s320/IMG_20230211_155406.jpg" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Ton Sai Waterfall - az erdő, mely a felfedezés ösvénye volt, minden lépésnél egy új látni- és fényképeznivaló: bájos ösvény, óriási fák, hatalmas bambuszok, kusza indák, fülsiketítően zengő rovarok, látványos levelek... Csodás volt itt sétálni!</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwHhAafOszXQZzrwA2qlVJOordvsmyHAf8J3Q1021bN1voaCsLyRHF9iBGl4-YhusYZaTtoEKrYBAk1NdY5dXu_RO7yQIdDEtdtP3e7-Qj-WHyGojhToBOske7LBtNKm3WVYsjy-ZvOA8BRxTbc0GKPdhDvdPNA80Zd8OmJnSUgxToaDwOwwEr6ug/s4608/IMG_20230211_210402.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwHhAafOszXQZzrwA2qlVJOordvsmyHAf8J3Q1021bN1voaCsLyRHF9iBGl4-YhusYZaTtoEKrYBAk1NdY5dXu_RO7yQIdDEtdtP3e7-Qj-WHyGojhToBOske7LBtNKm3WVYsjy-ZvOA8BRxTbc0GKPdhDvdPNA80Zd8OmJnSUgxToaDwOwwEr6ug/s320/IMG_20230211_210402.jpg" width="240" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Süsd-főzd magad a Chalong buffet-ben: pultokból összeszedhető az ember ínyére való növény- és állatkínálat, majd az asztalokra helyezett, faszénnel fűtött fémedényzet belsején megsüthető, külső karéján vízben megfőzhető. Így lesz leves is.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b><u>Krabi</u></b></div><div style="text-align: justify;"><b><u><br /></u></b></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; font-weight: bold; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvPcubZQBjtee3FCkx3Btggfxd9wvMOUkR_r6Q-I48EGz4ica35l5NU4rbrbGAG0zM3RU-EeE6_96PIaC-Jf2kWmi_tgcOaT0mk5kA63cpLkZ7xP8MGJfWA4Up92kuBRwcwK1V8eKmopP6VFCrDa9ltTd15kDgtRg52cDgajiUqlpuKVLZEsJhdNA/s4608/IMG_20230213_143158.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvPcubZQBjtee3FCkx3Btggfxd9wvMOUkR_r6Q-I48EGz4ica35l5NU4rbrbGAG0zM3RU-EeE6_96PIaC-Jf2kWmi_tgcOaT0mk5kA63cpLkZ7xP8MGJfWA4Up92kuBRwcwK1V8eKmopP6VFCrDa9ltTd15kDgtRg52cDgajiUqlpuKVLZEsJhdNA/s320/IMG_20230213_143158.jpg" width="240" /></a></div><br />Hot Stream - meleg vízű patak szalad a hűsebb folyóba. A patak csodatiszta vízű, kedves medencéket vájt a sziklákba, kicsit mint a mészkőtufa-gátak. Abban melegedhetnek az emberek, miközben élvezik ezt a szép természeti tájat.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgez2DQNd67jcxOralyKeoYoIXAkwBhCBDtAeI-sU-GltHzzO2Me5MIjuX85JF7bsgdM70_F3mr8A20n8QLBc5XyYgqlnQ5HFc65hT8ZYKKerWFEnNg5gP95Dqxc7JrzLTIBooSPULgwmoEAer8shls1XPr-7cAqgMoJq3KJXqOe6wVbMSq2w7P0uc/s4608/IMG_20230213_180350.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgez2DQNd67jcxOralyKeoYoIXAkwBhCBDtAeI-sU-GltHzzO2Me5MIjuX85JF7bsgdM70_F3mr8A20n8QLBc5XyYgqlnQ5HFc65hT8ZYKKerWFEnNg5gP95Dqxc7JrzLTIBooSPULgwmoEAer8shls1XPr-7cAqgMoJq3KJXqOe6wVbMSq2w7P0uc/s320/IMG_20230213_180350.jpg" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Emerald Pool - a medence, mely elrabolta a szívünket... Egy belépőjegyes nemzeti parkban található, ahová mi már zárás után értünk oda, így ingyen besétáltunk, és csak magunknak élvezhettük ki ezt a kristálytiszta vízű, csodálatos tavacskát... Itt van továbbá a Chrystal Pool, és a Blue Pool is, melyek szintén csodaszépek, de az Emerald... a leglenyűgözőbb. Már sötétben, fejlámpával jöttünk ki az erdőből, és vagy krokodillal, vagy varánusszal találkoztunk 😊</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMLlf46CgRUVQ1a4T1szAUA5ARF05kZMh-urJ03iTMPfV7TkJdslkYtMR-ygiLjOrGbKhcmQkAqs3hVHlHMMc75Sx03_nokYZvQQGsuPb3vPNWKJVs2OkxC7Lf4VlCeOliUUPbLR2drvQv3tqvlv2syVyH0v6k1-bpEZj4TQuA_gmp_bpk-IgjrTo/s4608/IMG_20230217_120756.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="3456" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMLlf46CgRUVQ1a4T1szAUA5ARF05kZMh-urJ03iTMPfV7TkJdslkYtMR-ygiLjOrGbKhcmQkAqs3hVHlHMMc75Sx03_nokYZvQQGsuPb3vPNWKJVs2OkxC7Lf4VlCeOliUUPbLR2drvQv3tqvlv2syVyH0v6k1-bpEZj4TQuA_gmp_bpk-IgjrTo/s320/IMG_20230217_120756.jpg" width="240" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Monkey-k a Monkey Trail-en: ez az ösvény zömében ácsolt fapallókon vezet, és az egyetlen szárazföldi út, melyen át a Centara Grand Beach megközelíthető. A trail környezetében sok majom él, az emberek mellett akrobatikáznak el, testközelből lehet őket figyelni. Néha szó szerint: óvatlanul leültem az egyikük mellé a kezemben egy zacskó nekik szánt elemózsiával, ő pedig már pikk-pakk, rajtam is termett, és meglepő erővel kitépte a kezemből a zacskót...</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiflfJS6RO2fY5wQTOIwn3fGuEXqh8CllvZC2ENuqTySmsTz8wHrOwDYmIsj3h-xJAU8tmySi32aH-G8HObprVURpaMysQ7jGNhyrwHCWsQTyDM9n-apYct8o79IuydQ6EwXDPSW_FhDWlfSjISoTuFmkDxbroHVjs-185DuMAGGWckBLZrg8lhfIc/s4608/IMG_20230214_171318.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiflfJS6RO2fY5wQTOIwn3fGuEXqh8CllvZC2ENuqTySmsTz8wHrOwDYmIsj3h-xJAU8tmySi32aH-G8HObprVURpaMysQ7jGNhyrwHCWsQTyDM9n-apYct8o79IuydQ6EwXDPSW_FhDWlfSjISoTuFmkDxbroHVjs-185DuMAGGWckBLZrg8lhfIc/s320/IMG_20230214_171318.jpg" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Krabi ékkövei a számtalan, fával borított sziklakiemelkedések, akár a szárazföldön, akár a tengeren... Gyönyörű látványosság, ez a sziklaoszlop (Ao Nang Tower) pedig különösen megihletett, s számtalan naplementés fénykép készült róla. Lenyűgöző tengerpart!!</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEagE1GBwT725VkGAtaFZJyhmnZG6zDAN_TX147rcxk_wa0eklrUIvyE7NrSjWU1bergjL9hbeSMjLw5B4HtrzxwhvS09rMq-oSuMqIiNaMtz_9wMp5U2JucLGGeDwC1urWPB5B1qPQF7Gg_e5ZBLLwPQxHdAJcLUXJnJDWW8l_s9HOrv2tvj96co/s4608/IMG_20230216_100728.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEagE1GBwT725VkGAtaFZJyhmnZG6zDAN_TX147rcxk_wa0eklrUIvyE7NrSjWU1bergjL9hbeSMjLw5B4HtrzxwhvS09rMq-oSuMqIiNaMtz_9wMp5U2JucLGGeDwC1urWPB5B1qPQF7Gg_e5ZBLLwPQxHdAJcLUXJnJDWW8l_s9HOrv2tvj96co/s320/IMG_20230216_100728.jpg" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Mindjárt kikötünk a Tupe szigeten.</div><div style="text-align: center;">Beneveztünk egy 4 island tour-ra: hajóval vittek el minket a Tupe és a Poda szigetekre, megnéztük a vízről a Chicken Island-et, és kikötöttünk a Railey Beach-en. A következő képek ezekről a szép helyekről szólnak.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTf_MkJE5e-A5rbYfirLNexNF5Ei8etc384O-KBxfpGNfQuij4p8Th8AuGLFMTvnk9RKH7JlyElN5HTUNUqVwZE9ERKecT40EWzVGEI68OEugGoPYvBU1XudJuf4YpA8bNdZmY32B7XaPBg5wSHuuqsMiZoqdLUxKMjt3wMIgBsrK0xquULe5AKHM/s9664/IMG_20230216_101515.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2304" data-original-width="9664" height="76" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTf_MkJE5e-A5rbYfirLNexNF5Ei8etc384O-KBxfpGNfQuij4p8Th8AuGLFMTvnk9RKH7JlyElN5HTUNUqVwZE9ERKecT40EWzVGEI68OEugGoPYvBU1XudJuf4YpA8bNdZmY32B7XaPBg5wSHuuqsMiZoqdLUxKMjt3wMIgBsrK0xquULe5AKHM/s320/IMG_20230216_101515.jpg" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Panorámakép a Tupe szigetről. Jobbra a Poda, balra a Chicken Island.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGQBCXy9NQVkAnu7n4Mr5XXnl0TSNAdonOmwotWHjT7wMJLiFNlHkrI8usrEtbs8jtHdjHvbhpqlBZTNyVqKCsiL1j4nBtYoUesoY3KXRGTSOjeVxG8yfhKPC12i2sBYdHoOn_VwT7PNNWudIJDkdRAKstSloFpT7p3jbSybYPvy5m2saJ9uSO8Jw/s4608/IMG_20230216_102456.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGQBCXy9NQVkAnu7n4Mr5XXnl0TSNAdonOmwotWHjT7wMJLiFNlHkrI8usrEtbs8jtHdjHvbhpqlBZTNyVqKCsiL1j4nBtYoUesoY3KXRGTSOjeVxG8yfhKPC12i2sBYdHoOn_VwT7PNNWudIJDkdRAKstSloFpT7p3jbSybYPvy5m2saJ9uSO8Jw/s320/IMG_20230216_102456.jpg" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Átsétálva az apálykor földnyelvvel Tupe-hoz csatlakozó tesószigetkére, s onnan a gyönyörű tengerre tekintve.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyAz73zVNUMaS77vnTGFpdvRyTCY1lbktKOYz20isXrDhJeexg_sg5LzKExzmLgOXK_2NuCUrediGUAbzARIlQG5niHPXBjljwLcbqMPATg7JtOh9LMGv8eQLJe5hUCvqU0G4cPbvK6wOZfjFZwez76JHQFu2bBSUfifC8lne7djH_D_cyF9ipeqA/s4608/IMG_20230216_104348.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyAz73zVNUMaS77vnTGFpdvRyTCY1lbktKOYz20isXrDhJeexg_sg5LzKExzmLgOXK_2NuCUrediGUAbzARIlQG5niHPXBjljwLcbqMPATg7JtOh9LMGv8eQLJe5hUCvqU0G4cPbvK6wOZfjFZwez76JHQFu2bBSUfifC8lne7djH_D_cyF9ipeqA/s320/IMG_20230216_104348.jpg" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Parkoló járgányok, még mindig a Tupe partján. Háttérben a Poda sziget.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhju1CUNGlYT9uoYbLcqPnIAAj45dXj-LcgRFdmEl32iIUGu51vbAwpOJiP-vmUS4jCOhhSTGDkUcUQ3KupLyF42D84rnWExtLT4JDOGtCI46ybK3-pjA9soueVG0oNueOKrHEH1z_aEzKn0pGAMYvPnBhKX6mPR3NTl-oi__LS0Xdh7aIA4vw1ZpE/s4608/IMG_20230216_110158.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhju1CUNGlYT9uoYbLcqPnIAAj45dXj-LcgRFdmEl32iIUGu51vbAwpOJiP-vmUS4jCOhhSTGDkUcUQ3KupLyF42D84rnWExtLT4JDOGtCI46ybK3-pjA9soueVG0oNueOKrHEH1z_aEzKn0pGAMYvPnBhKX6mPR3NTl-oi__LS0Xdh7aIA4vw1ZpE/s320/IMG_20230216_110158.jpg" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Íme a Chicken Island - csak hajóról szemléltük, kikötni itt nem lehetett. Elég látványos!</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkAFJfoe9NddMLcg1WEsnCx-TfPaiMYxpzKlfIO0QFEhYxdXmR9PIjXQ6_lcqy1LsZloy17EH4kDJ8K43wArTOII_YziqtDfYJdgJsFkHxAxmatIqLHNwsv6Wc3iOtEBq04tL4Wjovm218j64aeu2AfOC7RKpm3ZP_PSaX1btWctvfRwi60T-tYSU/s4608/IMG_20230216_111152.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkAFJfoe9NddMLcg1WEsnCx-TfPaiMYxpzKlfIO0QFEhYxdXmR9PIjXQ6_lcqy1LsZloy17EH4kDJ8K43wArTOII_YziqtDfYJdgJsFkHxAxmatIqLHNwsv6Wc3iOtEBq04tL4Wjovm218j64aeu2AfOC7RKpm3ZP_PSaX1btWctvfRwi60T-tYSU/s320/IMG_20230216_111152.jpg" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">A Poda szigettel szemközti döbbenetes méretű, vízből kiálló szikla, a Ko Ma Tang Ming.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilOnFHK9wKeDTQhldUJpFEzYx7TX3wdvwOUcaJsmNqsWPP0XeClTs9UuoyGQd9YRIEuk2-Wl-73KFz-nG9Vu_Bbglgomb3JBu5OrLJ9288jIMA0vgbFhPySRj1YqdVpmtD1X5qedX2AiFHLIXyfK5dQt_O-L2uvEvFwVJkXkkd2KtjaTxFbtTPKWU/s4608/IMG_20230216_170212.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilOnFHK9wKeDTQhldUJpFEzYx7TX3wdvwOUcaJsmNqsWPP0XeClTs9UuoyGQd9YRIEuk2-Wl-73KFz-nG9Vu_Bbglgomb3JBu5OrLJ9288jIMA0vgbFhPySRj1YqdVpmtD1X5qedX2AiFHLIXyfK5dQt_O-L2uvEvFwVJkXkkd2KtjaTxFbtTPKWU/s320/IMG_20230216_170212.jpg" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Ez Krabi: a kiemelkedő sziklák tája. Lelátás egy buddhista templomtól.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiIcZIAE1DQfvPo2cSBHVpMzBzR9jCqxs7C3yV5paGQd0ERUxx6mZscf5mQXbfMQWt_1jRizCyYgsZvom2CLcJ1V7gw5hcWb3Td_6tQuhb5vDv0ZhiEV16EE4JaFDQ9JPL56VMlp-whTSxQm43yg3Zb5uXFm5I8h9sWZ54ZWXzJ2v0y_o7-Oedkrs/s4000/20230217_124648.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1868" data-original-width="4000" height="149" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiIcZIAE1DQfvPo2cSBHVpMzBzR9jCqxs7C3yV5paGQd0ERUxx6mZscf5mQXbfMQWt_1jRizCyYgsZvom2CLcJ1V7gw5hcWb3Td_6tQuhb5vDv0ZhiEV16EE4JaFDQ9JPL56VMlp-whTSxQm43yg3Zb5uXFm5I8h9sWZ54ZWXzJ2v0y_o7-Oedkrs/s320/20230217_124648.jpg" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">4 óra hosszára kibéreltünk egy kajakot, és áteveztünk a Railey Beach-re. Fél óra alatt értünk át, de igen kemény meló volt, plusz a nyílt részre érve hozzánk közel száguldoztak a vízitaxik. De csodahelyen eveztünk!! (Fotó: A. Gabi)</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTW9q0CC6MMpqrZp9njLsprK9tp_v6RnKRraZbQ3XPa3gQyHvsExCv3Hc72DH4qMR_KCY4BSA422WvVreMxt9cU3ylGQ2WSPV8kT9IbVw6BLBcwbcAdWI0SldmwcPyNDpJVchC0lUGxHoVH4IJbF33qWuJllfRHCLOw_PNOaOrat3thXFeTM-dCOA/s12000/20230217_141617.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="12000" data-original-width="9000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTW9q0CC6MMpqrZp9njLsprK9tp_v6RnKRraZbQ3XPa3gQyHvsExCv3Hc72DH4qMR_KCY4BSA422WvVreMxt9cU3ylGQ2WSPV8kT9IbVw6BLBcwbcAdWI0SldmwcPyNDpJVchC0lUGxHoVH4IJbF33qWuJllfRHCLOw_PNOaOrat3thXFeTM-dCOA/s320/20230217_141617.jpg" width="240" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Azért mentünk el újra, immár önállóan a Railey-re, mert be akartuk járni azt a hegyi ösvényt, mely a lagúnához, illetve egy kilátóponthoz visz. A képen az útvonal egyik része látható: ereszkedés a lagúnához kötél segítségével, sziklákon mászva 😁 Csodálatos volt, minden lépését imádtam!!! 💙 (fotó: A. Gabi)</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5etM_ztAp_gv0EQXm5sfgLGJ_Yu45b-PmNeQvjefP2yrJsKczoNTNnujRVghMNRJ3QJfLxlSRxgGlntVwL5Q9aURmMky5ggl5N0-SVEa9Obop0KhYdXncc7yCsRbzg4vtSmn6tZbHLNf1WrS0F_ob5v6zSOKqw4xtMfiu1j2QJgWpNUi9xsM90pM/s4000/20230217_151328.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1868" data-original-width="4000" height="149" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5etM_ztAp_gv0EQXm5sfgLGJ_Yu45b-PmNeQvjefP2yrJsKczoNTNnujRVghMNRJ3QJfLxlSRxgGlntVwL5Q9aURmMky5ggl5N0-SVEa9Obop0KhYdXncc7yCsRbzg4vtSmn6tZbHLNf1WrS0F_ob5v6zSOKqw4xtMfiu1j2QJgWpNUi9xsM90pM/s320/20230217_151328.jpg" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Kilátás a kilátópontról a Railey-re. Azon az öblön eveztünk át ide! (fotó: A. Gabi)</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaJqOO5CkMjTKn_5V9zlmPa_SwammV440L3C_i4Yk6XpBsxtXFGZDxRr2sZrWUUbtbe05FDvFVRRdT5kybCHpNOsKo9PZJADGOArxnlQtGHjubQR4QV7Y3pSdBXcva_wJyzqX8mQUK6EyfbwXncnBAHvKoo5LuhfttBrXMdqGRkfHTyxKrrxO3cd4/s4608/IMG_20230217_150144.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="2272" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaJqOO5CkMjTKn_5V9zlmPa_SwammV440L3C_i4Yk6XpBsxtXFGZDxRr2sZrWUUbtbe05FDvFVRRdT5kybCHpNOsKo9PZJADGOArxnlQtGHjubQR4QV7Y3pSdBXcva_wJyzqX8mQUK6EyfbwXncnBAHvKoo5LuhfttBrXMdqGRkfHTyxKrrxO3cd4/s320/IMG_20230217_150144.jpg" width="158" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Pompás faóriással. (fotó: A. Gabi)</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibCYKIVwzdefH0lPztJylRRZm-Dt2-slqN8K849f_GA5L2cifCmhPdwcIb0tirHf1MCERNJUxfMrnVhPV21seaHg41Y0XmtBErEx_K8eaMLxP4udr9CoY-QA4JMb5ZJQCjogMmbDRMzsbApbmdBs13j4tIByJqaxPHaRnq1cocElRKTvp5QpP_dtk/s8128/IMG_20230218_170134.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2240" data-original-width="8128" height="88" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibCYKIVwzdefH0lPztJylRRZm-Dt2-slqN8K849f_GA5L2cifCmhPdwcIb0tirHf1MCERNJUxfMrnVhPV21seaHg41Y0XmtBErEx_K8eaMLxP4udr9CoY-QA4JMb5ZJQCjogMmbDRMzsbApbmdBs13j4tIByJqaxPHaRnq1cocElRKTvp5QpP_dtk/s320/IMG_20230218_170134.jpg" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Megtettük az 1260 db lépcső vezette utat a Tiger Cave Temple-hez, thai nevén a Wat Tham Suea-hoz, és körbetekinthettünk ezen a pazar tájon: a templomtól nyugatra fenséges, erdővel borított hegyek emelkednek köztük látványos völgyekkel, míg keletre megművelt földek kókuszpálma- és kaucsukfa ültetvényekkel. A jutalmunk, hogy izzadtságunkkal nem spórolva feljutottunk, egy csodaszép szivárvány volt 😊</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiburvqOuaZi8-Sx5Aoc2kMBLH92qvrVmjAksSLRen9ZrHek1U5y3kKBl8WEfyDr6ueiWxwkhuwxZaqCBKXg39m9TYVaE2-iG4r-06d6luNOad6cgO7dhO3vAtuOMOJA7gXj67p8NbXYC9qCYXXZfPi-qvVoySr5pT9VIhu8VAY0F5I7tiXDEsCDio/s4000/20230218_183404.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3000" data-original-width="4000" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiburvqOuaZi8-Sx5Aoc2kMBLH92qvrVmjAksSLRen9ZrHek1U5y3kKBl8WEfyDr6ueiWxwkhuwxZaqCBKXg39m9TYVaE2-iG4r-06d6luNOad6cgO7dhO3vAtuOMOJA7gXj67p8NbXYC9qCYXXZfPi-qvVoySr5pT9VIhu8VAY0F5I7tiXDEsCDio/s320/20230218_183404.jpg" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">A templomhoz közel van egy erdei ösvényen körbejárható rész, ahol barlanglakások, látványos cseppkőformákkal bíró barlangok és hatalmas fák találhatók. Ezt a kört még megtettük, és sok csodát láttunk... Újra ránksötétedett az erdőben, és igencsak meregettem a szememet, hogy el ne vétsük az ösvényt a vonyító kutyák és ismeretlen erdei állatok közt 😁 (fotó: A. Gabi)</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQCrBOpjJIThlrIVfV_Ku2ZZZAfiEj3LC3hjfkACG-xmWZpMVZp_hg7R9HaO1VDaQY0AWjHcolJoejGpxfCwYs7wHibvdr4YRlVe0z-awV6ZdOajdEmoYVJnJWyZu8tZ-C1PmSndx_CjmPyPay8Y6WM3nhZHZxeMOv9k8hJNS7crDCD5FLJ0RjzEU/s4000/20230218_183710.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQCrBOpjJIThlrIVfV_Ku2ZZZAfiEj3LC3hjfkACG-xmWZpMVZp_hg7R9HaO1VDaQY0AWjHcolJoejGpxfCwYs7wHibvdr4YRlVe0z-awV6ZdOajdEmoYVJnJWyZu8tZ-C1PmSndx_CjmPyPay8Y6WM3nhZHZxeMOv9k8hJNS7crDCD5FLJ0RjzEU/s320/20230218_183710.jpg" width="240" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Újabb elképesztő faóriás... Imádtuk 💙 (fotó: A. Gabi)</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC_KmRSZxw9uitPOCxzHqG5Lzsefwk4BTHZXeBvs-7_krwwLYtUWmwegY_G2pZT7crDj-9ZkoCe-oP5-r-IVlRped9yUVlXCc2rcjdOC9UnFxdekeRHyhx5yFBFAcXFnf1pFEwiIjysggFwMhAvYLjC6oXVteqSwZ9XzWmVfLI5s-u-AOLp3rGzgw/s4000/20230218_183911.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="3000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC_KmRSZxw9uitPOCxzHqG5Lzsefwk4BTHZXeBvs-7_krwwLYtUWmwegY_G2pZT7crDj-9ZkoCe-oP5-r-IVlRped9yUVlXCc2rcjdOC9UnFxdekeRHyhx5yFBFAcXFnf1pFEwiIjysggFwMhAvYLjC6oXVteqSwZ9XzWmVfLI5s-u-AOLp3rGzgw/s320/20230218_183911.jpg" width="240" /></a></div><br /><div style="text-align: center;">Indadöbbenet. (fotó: A. Gabi)</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><b>// Folytatás következik!</b> 😉 <b>//</b></div></span><b><u><br /></u></b></div>Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-66944927038156136292023-01-30T17:49:00.003+01:002023-01-30T17:49:58.671+01:00sílécen az Alpokban<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Gabinak köszönhetően 38 évesen kipróbálhattam a síelés
élményét, elhívott ugyanis egy 1 hetes szervezett síelős programra
Franciaországba, Vars-ba. Elmentem, kipróbáltam, most pedig elmesélem nektek az élményeimet!</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;"><br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">1. nap: az Abszolút Kezdő I.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Mint útközben kiderült, hárman vagyunk a busznyi csapatban
teljes mértékben kezdők, és velünk külön foglalkozást ígért az út szervezője,
Karcsi bá’. Az első nap fél 9-kor volt találkozó, ahová végül háromnál többen
jelentünk meg, mivel voltak, akik ismételni szerettek volna. Egy bébipályánál
kezdtük az alapokkal: hogy kell belépni a lécbe, hogy fogom a botot,
körbefordulunk, emelgetjük a lábunkkal a lécet, hogy kóstolgassuk a súlyát, meg
hogy hogyan mozog. Oldalazva lépegettünk fel az „emelkedőn”, aztán
lecsusszantunk a lankán, és közben gyakoroltuk az ún. háztetőt, azaz azt a láb-
és léctartást, amivel a fékezést visszük véghez. Diácskának néhány dolog megy,
néhány dolog nehezebben, de gyakorolgatja. Mindez egy tányéros bébifelvonó
mellett zajlik, és úgy volt, hogy eme felvonó használatát is gyakoroljuk, de végül kihagytuk, mert
olyan sokan álltak sorban. Levonóztunk, aztán egy lenti bébipályán kezdtük
gyakorolni a kanyarodást, ami nekem alig-alig akart menni… A többieknek jobban
ment, és ők aztán másfelé mentek gyakorolni, én viszont mondtam, hogy én itt
maradok, és még ezzel a kanyarodással elleszek egy darabig inkább. Délután,
miután kijött a pályára, Gabi instrukciói alapján gyakoroltam a kanyarodást,
illetve a megállást-lassítást, és jobban ment, mint délelőtt.
Sokkal.</span><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkgysaS3TyYBHMJmM7RcrBBCqwIJVaD8RMdDA8iGUrrEwnijXRMtgLeQwxSLUGxtiexBxX-VsjcCBOkHF9zV74FDORpLNLEbC1mpkoVQAtjSJTYR-WtmKXIAuNpEGkOoaNB7sywoJ8uu0O6owY46fEARQXQ22f0ZK7k2VC_0hkJvptFhr6UL_-7lQ/s2048/received_832538124474329.jpeg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1151" data-original-width="2048" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkgysaS3TyYBHMJmM7RcrBBCqwIJVaD8RMdDA8iGUrrEwnijXRMtgLeQwxSLUGxtiexBxX-VsjcCBOkHF9zV74FDORpLNLEbC1mpkoVQAtjSJTYR-WtmKXIAuNpEGkOoaNB7sywoJ8uu0O6owY46fEARQXQ22f0ZK7k2VC_0hkJvptFhr6UL_-7lQ/s320/received_832538124474329.jpeg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vars fölött (fotó: M. Balázs)</td></tr></tbody></table><br /><span style="font-family: times; font-size: medium;">2. nap: az Abszolút Kezdő II.</span><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Ma reggel 3/4 9-kor volt a találkozó, megint a kezdőkkel,
illetve néhány másik csapódott emberrel. Ma egy új helyszínre mentünk, ahol
először egy tányéros felvonóval felvonultunk, majd egy a tegnapiaknál hosszabb,
zöld pályán kellett elindulni. Rögtön volt egy lejtő, amin igen óvakodva
indultam meg, még nem sereghajtóként. A következő lejtő, ami még ráadásul
egy rézsű volt, azaz oldalvást is lejtett, már igen kifogott rajtam… Úgy fostam attól, hogy
lesodródom az aljába, hogy inkább felkanyarodtam az oldalára… Tette ezt más is
rajtam kívül, és egy rutinos társunk segített ki minket, hogy hogyan is jussunk
ezen a szakaszon túl… Utána következett az abszolút rettenet: egy szörnyen
lejtős S kanyaros rész… Na itt éreztem, hogy én ezen a szakaszon a síelésem 2. napján bizony hogy
nem tudok lemenni… Mondtam, hogy én lecsatolom a léceket, és legyalogolok
körben… Ezt is tettem, jó sokára értem le a tányéros felvonó aljába, ahol
megvártam Karcsi bá’-t, és mondtam neki, hogy én most inkább visszamegyek a
tegnapi helyszínre, a bébipályákra, és gyakorlom a tegnap tanultakat, azaz a
lassulást, megállást, kanyarodást, mert még azokat sem tudom rendesen. Amikor
elmeséltem neki, hogy lecsatoltam és gyalog jöttem le a pálya végén, akkor
hitte el szerintem, hogy tényleg milyen nehezen megy nekem még ez a síelés
dolog 😁 Úgyhogy rábólintott. Visszakisbuszoztam 1 megállót, és nekiálltam a
bébipályán buzgón gyakorolni a fent említett alapdolgokat. Tettem ezt délutánig,
amikor Gabi kijött a pályára, és nekiálltunk vele azokat a zöld pályákat
gyakorolni, amikre reggel Karcsi bá’ vitt minket. És mentek! Sikerültek!
Kezdett körvonalazódni a titok: reggel még gyakorolnom kell az előző nap
megtanult készségeket, és utána tudok újakat elsajátítani. A sikeren
felbuzdulva örömmel buszoztunk aztán haza.</span><span style="font-family: trebuchet;"> </span><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoPpVEzl34sADyUAJHlEXoYDP8Di7IKsIIu_Sug8i8L-ChQY6ep-_s1Wg98FJSfozf3_yDgFROvLRvRFSDnsrhzGKihR-YKw9_1ULZaxvP_gNmPiXDSijLfAVu5xSDSL2EanpTtf8JsoYJFipBNZXJc43WRrmZG6NOaGSoC5bpXFmZWiYJ-tYpP7Y/s4608/IMG_20230122_135916.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoPpVEzl34sADyUAJHlEXoYDP8Di7IKsIIu_Sug8i8L-ChQY6ep-_s1Wg98FJSfozf3_yDgFROvLRvRFSDnsrhzGKihR-YKw9_1ULZaxvP_gNmPiXDSijLfAVu5xSDSL2EanpTtf8JsoYJFipBNZXJc43WRrmZG6NOaGSoC5bpXFmZWiYJ-tYpP7Y/s320/IMG_20230122_135916.jpg" width="320" /></a></div><p class="MsoNormal" style="font-family: trebuchet; text-align: justify;"><span style="font-family: trebuchet;"><br /></span></p><span style="font-family: times; font-size: medium;">3. nap: Fejlődő állapotban - zöldből a kékbe</span><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Mára már nem jött hozzám hír, hogy reggel indulna az oktató csapat,
így magamban indultam el a tegnap gyakorolt zöld pályákra, hogy mire Gabi d.u.
kijön, addigra rutinos legyek ezeken a lejtésű pályákon lassítással,
kanyarodással, megállással. Mindhárom pályát ötször-hatszor végigcsináltam, és
már-már rájukuntam. Nagyon hasznos volt ez a gyakorlást. Mikor Gabi szólt, hogy
kijön, akkor egy új zöld pályán átcsúsztam a találkozási pontra. Ez a szakasz
irtóra tetszett, vigyorogva siklottam rajta végig: rövid volt, de fenyvesben
kanyargott, volt benne kanyarodós lejtő, átcsúsztam felvonó alatt, és a végén
rácsatlakozott egy irtó széles és lejtős pályára. Azon ügyesen leszlalomoztam,
és már láttam az aljánál Gabit, egymásra vigyorogtunk. Azt mondta, irtó ügyesen
és rutinosan jöttem le, és én is így éreztem, igazán boldog voltam az élvezetes
sikertől. Ekkor éreztem, hogy szeretek síelni! Azt beszéltük meg, hogy
felvonózunk egyet, és utána rápróbálunk egy kék pályára, mely a zöld után
következik nehézségben. Ezt is tettük, én mentem elöl, és folyamatosan,
megfelelően jöttem le rajta. A vége egy hatalmas lejtő volt, azt is valahogy
sikerült abszolválni, és irtó boldog voltam, amikor leértünk. Újra!!! Megint felültünk
a nyitott üléses felvonóra, és annak használatát is ügyesen megtanultam így
aztán. Megint lementünk ezen a pályán, viszont most a nagy lejtős végén
háromszor sikerült perecelnem: mindig túl gyorsan közelítettem a pálya szélét,
és úgy éreztem, már nincs időm és helyem megfordulni… Esés lett belőle. Az
utolsó esésnél a bal lábamról lerepült a léc, és közben meghúzódott a térdem…
Egy kicsit pihentem moccanatlan, mielőtt visszacsatoltam volna. Lécbe
visszalépni lejtőn igen nehéz, Gabi segítsége kellett hozzá. Haladásomon
felbuzdulva kitaláltunk egy kék útvonalat, hogy most azon menjünk. Irtózatosan
magasra felvonóztuk magunkat, egészen 2750 m-ig. Itt volt a gerinc, magasabb
hely nem létezett. A szél fújta a porhavat, és ember alig volt. Kezdett
összeszorulni a seggem, hogy milyen magasról kell lecsúszni, te jó ég….. A
helyszín gyönyörű és félelmetes volt…<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Elindultunk a kék úton, és a szomszédos 2530 m-es csúcsig
ment is a dolog. A sokk ott következett: le volt zárva a kék folytatása, és
KIZÁRÓLAG egy piros, azaz egyel nehezebb útvonalon lehetett tovább csúszni… Egy
szörnyeteg lejtőn rögtön. Bepánikoltam. Hogy a tökbe megyek itt le?? Nem tartok
még a piros nehézségnél! Irtózatos ez a lejtő!! Gabi magyarázta, hogyan
forduljak mindig a pálya szélére érve, cikk-cakkozva, de nekem a fordulás azon
része, amikor a lejtővel szembe kell fordulni, olyannyira félelmetesnek tűnt,
hogy nem mertem bevállalni… Úgyhogy kerestem egy másik megoldást: az oldalazva
lelépkedést. Egyik léc a másik mellé, a lejtőre merőlegesen. Gabi közben
megfagyott, annyit várt rám… Próbáltam úrrá lenni valamelyest a parámon, és
haladni is, de sajnos annyira velem volt a félelem, hogy ebben a tempóban nem
tudtam lerázni… Valahogy túléltem ezt a piros szakaszt, és utána kéken mentünk,
a végén pedig zölden… Volt egy olyan verzió, hogy ne buszozzunk haza (a buszra
fel- és leszállás a síbakancsban és a síléccel + bottal irtózatos hatalmas
macera…), hanem egy felvonózás után zömében kék úton siklodjunk haza. Gabi
azonban ügyesen felismerte, hogy az általa már ismert hazavezető útvonal vége
kifogna ma rajtam, így mégis a hazabuszozás mellett döntöttünk. Ma a testi
mellett (eszméletlen izomigénybevétel…) lelkileg is kifáradva értem haza…</span><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUgExHqOjMgGHuaYu7NtbmHnjq9sQ7AxbcMTOt-aZQPSfrPtWda3fHaPjhA_Ic4NmEoEOpriOgzWo9ljiFy8Tm61E7YO_XpxTZj4-NNq8wyVvjAdgInxXNVl2HmMlLPyp76trTRyoC-aqdgBxEH-6ZpPH8WS2y4A-4XrPbqMaQnbwv53pzWqeOQxg/s2000/received_1631652767299460.jpeg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="934" data-original-width="2000" height="149" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUgExHqOjMgGHuaYu7NtbmHnjq9sQ7AxbcMTOt-aZQPSfrPtWda3fHaPjhA_Ic4NmEoEOpriOgzWo9ljiFy8Tm61E7YO_XpxTZj4-NNq8wyVvjAdgInxXNVl2HmMlLPyp76trTRyoC-aqdgBxEH-6ZpPH8WS2y4A-4XrPbqMaQnbwv53pzWqeOQxg/s320/received_1631652767299460.jpeg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">itt még azt hiszem, menni fog... (fotó: A. Gabi)</td></tr></tbody></table><br /><span style="font-family: times; font-size: medium;">4. nap: visszafejlődőben - kékből a zöldbe</span><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">Fáradtan keltem. Ma nekem sem volt kedvem délelőtt,
kelés után kimenni csúszni, így visszafeküdtem én is még szunyálni. Délben
keltünk, és éreztem, hogy ma a tegnapi pályán kellene kezdenem, hisz az elmúlt
3 nap tapasztalata ez volt: először ismétlek, utána tanulok újat! Hallgattam azonban
más tanácsra, miszerint tegnap már olyan jól mentek a kékek, ne buszozzunk, van
itt is helyből felvonóval elérhető kék, menjünk arra. A buszozás nekem sem
hiányzott, ezt a felvonót sem próbáltam még: legyen úgy. Felvonóztunk egyet,
majd megállapítottuk, hogy innen nem tudunk elindulni semerre, mert mindenfelé
emelkedik az út, úgyhogy felvonóztunk még egyet. Aggodalmam nőtt: tegnap is
ilyen magasról kellett lecsúszni, és magasan lenni para… 😱 Ma 2580-ig
felvonóztunk, és elindultunk kéken lefelé. Nem sokáig tudtam csúszni, hamarosan
jött egy olyan lejtő, ami bekapcsolta a tegnapi még ki sem kapcsolt parámat, és
megint belémállt a félsz… Lelépkedtem megint oldalvást. És innentől az összes
olyan lejtőn, amiken előző nap bizonyára lecsúsztam volna, ma csak lelépkedni
voltam képes. Vagy lécben, vagy léc nélkül, lábon. Mert bizonyos lejtés után
már ezt csináltam: lecsatoltam a lécet, és inkább lábon lebandukoltam jó lassan
a pálya szélén. Így sajnos élvezni sem tudtam igazán a mai csúszást, leszámítva
néhány szép erdei lankás szakaszt. Mert folyton jöttek a fosatós lejtők, amiken
nem mertem lecsúszni…. Igazán csalódott voltam. Tegnap már olyan jól ment! Ma
meg határozott a visszafejlődés, mely igazán jól abban mutatkozik meg, hogy olyan
lejtőkön sem merek lecsúszni, amiken tegnap még mertem volna… Gabi rengeteget
várt rám. A táj egyébként gyönyörűséges volt: csodahavas hegyvidék, ember alig,
néhol mély csend, máshol a szél fújta a porhavat… Fenyőkék itt-ott… Az erdei
kanyargós szakasz is gyönyörű volt, de az ismeretlen útvonal kanyar utáni
rejtélyes szakasza képzeletben lerágatta velem az összes körmömet… <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: times; font-size: medium;">A kék pályának a vége volt igazán durva, ahol
összecsatlakozott egy pirossal, és bár kékként volt jelölve, de pirosként
kellett volna: rettenet lejtőben ért véget a szálláshelyünk előtt. Mennyit néztem az ablakunkból az itt ügyesen lecsúszókat! Most engem lehetett nézni, ahol lecsatolt léceimet magam után vonszolva legyalogolok a pálya szélén... Feladtam mára a síelést, egyrészt rettentő csalódott volna a visszafejlődésem miatt, másrészt úgy éreztem, erőltetni nem akarom, mert csak rosszabb lenne. Gabival elköszöntünk egymástól, ő tovább csúszott, én pedig miután lecammogtam a lejtőn, hazavonultam. Itthon Balázzsal megosztottuk egymással, mennyire nem ment ma egyikünknek sem. Feri és Gabi ügyesen síeltek ma is. Én próbáltam a bennem kialakult félelmet bedolgozni, feldolgozni, valahogy túljutni rajta. Ekkor álltam neki ennek a beszámolónak.</span><span style="font-family: trebuchet;"> </span><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgagF_nF54ILO--mr37mhElwbGiOkEnSNooxy5j714BfoJ0CRRuFjNg1BFpfUpnz5eH6-gcsVRSO3iJZfk4fEOq4Y6RzOCW49c81pD04_czM-0-vBn3CFFnxrPZ2u7X_CgdeDWzmIPD_JqYan_gMMwQll4uJs6lUnlMZm2cDuQ46Yg5_CMYfzDmRd4/s2040/received_592497268875994.jpeg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1150" data-original-width="2040" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgagF_nF54ILO--mr37mhElwbGiOkEnSNooxy5j714BfoJ0CRRuFjNg1BFpfUpnz5eH6-gcsVRSO3iJZfk4fEOq4Y6RzOCW49c81pD04_czM-0-vBn3CFFnxrPZ2u7X_CgdeDWzmIPD_JqYan_gMMwQll4uJs6lUnlMZm2cDuQ46Yg5_CMYfzDmRd4/s320/received_592497268875994.jpeg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Balázs érkezik (fotó: F. Feri)</td></tr></tbody></table><br /><span style="font-family: times; font-size: medium;">5. nap: újra felívelőben - határozott kék!</span><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: trebuchet; font-size: medium;">Ma együtt mentünk ki Gabival, és megint a szálláshelyünk elől induló felvonóval mentünk fel kettőt, ám most a tetején balra indultunk, kéken. Igen hamar jött egy újabb szörnyeteg lejtő, és a tegnap megízlelt félelem újra megbénított: leoldalaztam a pálya szélén. Utána nagyon óvatosan síeltem, de szerencsére úgy tűnt, valahogy visszatér belém a frissen megszerzett képesség és a bátorság egy szelete, mert az ezt követő szakaszon már mertem a lejtőkön cikk-cakkozni lefelé haladtomban. Tök jó rész volt ez, Gabi ismerte és melegen ajánlotta, és joggal: igen széles pálya volt, nem akkora, ám változatos lejtésű részekkel. Ügyesen csúsztam rajta, és hamarosan becsatlakoztunk a már ismert kedvenc kék útvonalamba, azon értünk le. Végre! Egy kis sikerélmény újra, és öröm! Felültünk a "Matyi" felvonóra, ami elképesztően hosszú és irtózatosan sokáig megy, egészen ráfagytam, de persze gyönyörű tájat lehet közben élvezni. Hál'istennek kiderült, hogy ez a felvonó pont úgy ér fel, hogy ki lehet hagyni a rettenetes lejtőt, így tudtam csúszni, és most újra végigmentünk az előző útvonalon, és talán még jobban ment. Jó gyakorlás volt. Utána egy másik felvonón mentünk fel, és a kedvenc kékemen csúsztunk le. Jól ment végre újra! Gabinak volt egy találkozója, addig én egyedül megint végigmentem a kedvenc kéken. Illetve talán még egyszer voltunk a hosszabb, ma megismert útvonalon, amin kétszer elestem, pedig már tudatosan és nagyon figyeltem arra, hogy mellőzzem az esést. Elég is volt ennyi mára. A bátorságom visszatért, de némileg módosulva: óvatosabb verzióban 😊</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb7OqaWiPJhTfRzMzemLtbZ0dALf1qq5n5jJkIFTXGeZMzrN43rpiXtFDitTto-yF5KDBZd9D95CnOM82Ac5tYXQXmCdYZsUze7Nq9nBqj7796FjnXsn_WdNE6Mvq3WyN5zzfFXxnH3nkxG_57RYxi0PEM3IYnzNII5g-piotHGifimFlsnKi-AJI/s1734/received_1849316552099876.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1734" data-original-width="975" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb7OqaWiPJhTfRzMzemLtbZ0dALf1qq5n5jJkIFTXGeZMzrN43rpiXtFDitTto-yF5KDBZd9D95CnOM82Ac5tYXQXmCdYZsUze7Nq9nBqj7796FjnXsn_WdNE6Mvq3WyN5zzfFXxnH3nkxG_57RYxi0PEM3IYnzNII5g-piotHGifimFlsnKi-AJI/s320/received_1849316552099876.jpeg" width="180" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: F. Feri)</td></tr></tbody></table><br /><span style="font-family: trebuchet; font-size: medium;">6. nap: itt a vége, fuss el véle - stabil kék zárás</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: trebuchet;"><span style="font-size: medium;">Ma volt a síelés utolsó napja, és mindenképp ki akartam menni. Ma nálam jobbakhoz csapódtam, igaz félve, hogy hátráltatom őket. Felvonóztunk kettőt a szállástól, majd nekikezdtem az ismert kék útvonalnak, a szokásos lejtőn leoldalazással. Balázs perecelt kettőt, és nemsokára a banda kettészakadt, mi Ferivel ketten maradtunk. Rutinosan végigcsúsztam a pályán, majd Ferivel mentünk egyet a kedvenc kékemen, aztán elköszöntünk egymástól, mert ő is ment egy nehezebb kedvenc pályáján, én pedig még 2 db lesiklással zártam a szezont a kedvenc kékemen. Éreztem, hogy elég volt ennyi.</span></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: trebuchet;"><span style="font-size: medium;">Remek volt ez a síelés! Síelni jó! Felveszem a kedvenc tevékenységek közé 😀 Nehezen éreztem rá az elején, de aztán ráéreztem. Igazán érdekes tapasztalás volt az a félelem, mely beköltözött a buksimba, és hátráltatott egy ideig. De örülök, hogy aztán túljutottam rajta.</span></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: trebuchet;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizOXoioViqcOimmWJax8BeR5QN-MqEV3g8DkZ6KclimRSNkVUXYDNokJHCWhTYT0hwtiENXRcm9k5BEGdMJR7ByvKjPnsik4II3RFXoc7Yl6ZH_EWTGGR7ehfivcl0jL0nbowWTYaHbjosICnrR91GH3JWtpb1rVn1xQ9kylb_E7EjmYAGnzYOKs0/s2000/received_760683741608423.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="934" data-original-width="2000" height="149" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizOXoioViqcOimmWJax8BeR5QN-MqEV3g8DkZ6KclimRSNkVUXYDNokJHCWhTYT0hwtiENXRcm9k5BEGdMJR7ByvKjPnsik4II3RFXoc7Yl6ZH_EWTGGR7ehfivcl0jL0nbowWTYaHbjosICnrR91GH3JWtpb1rVn1xQ9kylb_E7EjmYAGnzYOKs0/s320/received_760683741608423.jpeg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: A. Gabi)</td></tr></tbody></table><br /><span style="font-size: medium;"><br /></span></span></p><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p>Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-5868946737072807092022-09-18T01:34:00.004+02:002022-09-18T01:34:59.941+02:00Transsylvania - ahol a szörnyek helyett mi lazulunk ;-)<p style="text-align: justify;">Kitaláltuk, hogy menjünk 1 hétig Erdélyben, és nézzünk meg annyi szép helyet, ami belefér. Lakjunk az autóban, és legyünk minél inkább szabadok: arra és annyit menjünk, amennyit szeretnénk, és azt nézzünk meg, amiről tudomást szerzünk és megkívánjuk. Így esett, hogy 2000 km-t autóztunk 1 hét alatt, és meglestük:</p><p style="text-align: justify;"></p><ul><li>a Transzalpinát,</li><li>a Transzfogarast (itt a Vidraru- és Balea-tavakat),</li><li>a törcsvári "Drakula-kastélyt",</li><li>Málnásfürdőt és Tusnádfürdőt,</li><li>a Szent Anna-tavat,</li><li>a Békás-szorost, a Gyilkos-tavat és a Kis-Cohárdot,</li><li>Szovátán a Medve-tavat,</li><li>Bözödújfalu egykori helyét, <br /></li><li>Tordán a sóbányát.</li></ul><div>Íme a <a href="https://www.google.hu/maps/dir/Budapest,+Nonn+J%C3%A1nos+utca+3/Sz%C3%A1szsebes,+Rom%C3%A1nia/R%C3%A2mnicu+V%C3%A2lcea,+Rom%C3%A1nia/A+t%C3%B6lcsv%C3%A1ri+kast%C3%A9ly/Szent+Anna-t%C3%B3,+Rom%C3%A1nia/46.8120757,25.8210659/Medve+t%C3%B3,+Szov%C3%A1ta,+Rom%C3%A1nia/Tordai+S%C3%B3b%C3%A1nya/47.1185812,21.7953223/Budapest,+Nonn+J%C3%A1nos+utca+3/@46.3053207,23.6028323,342212m/data=!3m1!1e3!4m67!4m66!1m5!1m1!1s0x4741db2df2487349:0x7c75361044c0b603!2m2!1d19.1571462!2d47.5317093!1m10!1m1!1s0x474c1ef8648e6555:0x1c9f667af8fb5c4!2m2!1d23.5663758!2d45.9595588!3m4!1m2!1d23.6772353!2d45.3309118!3s0x474dbb5972f385ef:0xafc3230560dd8a09!1m10!1m1!1s0x474d38a5241617a1:0x842353737a05a49a!2m2!1d24.3693179!2d45.0996753!3m4!1m2!1d24.5836895!2d45.5006269!3s0x474ce789e84d1fe3:0x85d5cf3d1bbb5334!1m5!1m1!1s0x40b347e5a415de31:0xcf922792d921ab7f!2m2!1d25.3671637!2d45.5149022!1m5!1m1!1s0x40b4cf226c08fed5:0x506ccb7c82fde2c3!2m2!1d25.8876047!2d46.1265204!1m0!1m5!1m1!1s0x474a5592ae34ce3b:0x99458d16f80a41f6!2m2!1d25.0855192!2d46.6039303!1m5!1m1!1s0x474968b385bfc665:0xd47e573765edc10c!2m2!1d23.7872654!2d46.5877459!1m5!3m4!1m2!1d20.7645676!2d47.2415991!3s0x4746ce8551b17105:0xbeb616bec9c2b16!1m5!1m1!1s0x4741db2df2487349:0x7c75361044c0b603!2m2!1d19.1571462!2d47.5317093!3e0?hl=hu" target="_blank">nyomunk</a>, amit hagytunk utunkon:</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirMmwvSoXd5tWEBTcWTbZtnfQB6Rr3aXrm0yvPcOdlXzE0sJZrvHMZ1hUSLDjCcL8OY7oGxXxTfhPvNgsL4-cPfi7aznKVVydOubXo8h--5nHl9doizS536yQNEs3cMgG8aUxzQqUPQz4dA03TiXUAPfJwtyZscoeV6fxo3WB6P8Vn_ZDoF5O-lmg/s1542/utvonal_Romania.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="856" data-original-width="1542" height="178" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirMmwvSoXd5tWEBTcWTbZtnfQB6Rr3aXrm0yvPcOdlXzE0sJZrvHMZ1hUSLDjCcL8OY7oGxXxTfhPvNgsL4-cPfi7aznKVVydOubXo8h--5nHl9doizS536yQNEs3cMgG8aUxzQqUPQz4dA03TiXUAPfJwtyZscoeV6fxo3WB6P8Vn_ZDoF5O-lmg/s320/utvonal_Romania.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a 2000 km-ünk</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Az útiterv körvonala megszületett az út előtt, viszont úgy fektettük le, hogy ne fektessük le annyira. Ha menet közben mást gondolunk, akkor elszakadunk az előzetes tervtől és másfelé megyünk. </div><div style="text-align: justify;">Ehhez jött még hozzá, hogy az indulás előtti napon kiderült számomra: az autónk CNG gázzal megy. Így aztán utánanéztünk, hol lehet ilyet tankolni, és ekkor jött a döbbenet: kerek egész Romániában 3 db ilyen kút van, azok is mind a Déli-Kárpátok vonulatán túl, az ország déli részén, amerre mi menni nem szándékoztunk alapból 😀 Úgyhogy újratervezés, és ennek hála jött be a képbe a Páreng hegységen átvezető Transzalpina nevű út, illetve ennek hála tudtuk azt kitalálni, hogy a Transzalpinán lemegyünk délre, tankoltunk Ramnicu Valceá-ban, és a Transzfogarasi úton pedig felmegyünk északnak. Patent terv!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b><u>08. 22. hétfő</u></b></div><div style="text-align: justify;">Hétfői nap a sok tennivaló végett csak egész későn, úgy este fél 7 táján sikeredett elindulni 😆 Úgyhogy ez a nap tulképp az utazásé volt. Szegednek vettük az irányt, hogy ott még CNG-zzünk egy utcsó magyarországit. Igazán érdekes volt számomra ez a kút: teljesen automatikus, személyzet nélküli, és kizárólag CNG gázt lehet tankolni. Ügyesen megolvastuk a dolgok menetét, és alighogy nekiálltunk, egy moldáv rendszámos, németül minket megszólító taxis bá' érkezett és kért tőlünk tankolási segédletet. Nem teljesen zökkenőmentesen, de megsegítettük, ő pedig megajándékozott minket egy sörrel és egy nápolyival. Irtó cuki volt!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A csanádpalotai határátkelőn hagytuk el Magyarországot, majd rögtön meg is álltunk venni autópályadíjat a romániai utakra. Potom 3 € volt 7 napra. Sötétben haladtunk tovább az A1 autópályán, elkerültük Aradot, Temesvárat. Jó minőségű, kis forgalmú út volt így este. Talán éjfél környékén, úgy 500 km után érhettünk Szászsebesre, ahol Gabi kiválasztott egy kiváló alvóhelyet a számunkra egy félreeső utcában, amolyan parkszerű részen, árokparton. Átpakoltunk a kocsiban, hogy szabaddá váljon az alvóhelyünk, majd megejtettük az első alvást guruló otthonunkban 😊</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b><u>08. 23. kedd</u></b></div><div style="text-align: justify;">Reggel elégedetten másztunk ki: a szabad időnk első napja kezdetét veszi! A közelben folyt a Sebes nevű folyóka, mellette volt néhány rendkívül szemetes pad-asztal, itt költöttük el reggelinket. Leereszkedtünk utána a Sebes medréhez, és megnéztük, hogy milyen szép a vízfolyás - ha eltekintünk az általa itt-ott lerakott sok szeméttől, beton- és egyéb törmeléktől..... Szomorkás szépség volt. Indulás előtt még megnéztünk egy hosszan húzódó, rendkívül romos valami felüljárófélét, amiből hatalmas részek voltak már leomolva. Rendeltetése nem derült ki számunkra.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvcNDfPpEPQW1bUD6GnZr0tQ8YEHwQXQgr9q6VsJs4AuMLFnr0r7_8Qc4FZqubH-6BfSKX5TpbvcQMYDGlun2JLi0ydOBDUXP0vEvnw4btIQBhyUYbzb48lpifzyR5mEM5U-SPYvHhUfi8HNkB3Z_EBurF-bJ6nHycr3DXnMJXnCgIk5f1rBX8lEQ/s4000/IMG_20220823_105436.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1800" data-original-width="4000" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvcNDfPpEPQW1bUD6GnZr0tQ8YEHwQXQgr9q6VsJs4AuMLFnr0r7_8Qc4FZqubH-6BfSKX5TpbvcQMYDGlun2JLi0ydOBDUXP0vEvnw4btIQBhyUYbzb48lpifzyR5mEM5U-SPYvHhUfi8HNkB3Z_EBurF-bJ6nHycr3DXnMJXnCgIk5f1rBX8lEQ/s320/IMG_20220823_105436.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Sebes Szászsebesnél (fotó: A. Gabi)</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">És elindultunk a <b>Transzalpinán</b>. Ez az út 148 km hosszú, és Szászsebestől halad délnek Novaci település felé, középtájt áthalad a Páreng-hegységen, legmagasabb pontja is itt, az Urdele-hágónál található (2145 m). Vonzereje magashegyi, szerpentinezős voltában található meg. Az út felújításon esett át, aminek köszönhetően nagy része igen jó minőségű aszfalttal borított. Ezért volt aztán különösen meglepő még a Páreng előtti részen egy néhány méteres szakasza, ami teljes mértékben nélkülözte a szilárd burkolatot, és amolyan kavicsszórásos volt 😆 Könnyű ráfutni, mert minden előjel nélkül vége az aszfaltnak. Ezt a részt ki is használják a természetben gyűjtött termékek árusai: a helyi erők gombát, málnát, áfonyát árulnak itt. Itt is. Mert egyébként egész utazásunk során jó sok helyen találkoztunk velük. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLvGZThZeEPdobf8Sx6ihmGCgirfpz2EAMk5XPOwvb_Ut1Ofd_fjckfUYFQ8fO7CknD6ZIHBzIrZk7FjI_OL2j3tmCX2ZWV_CFjJYX573R5lV_qgoU6phjSqusg8JCAf3eVk4O-Ebo16jrcq0gXIVVXdeGVihMyBvANgkSx_gg9fF4n2fEgDM_XC0/s4608/IMG_20220823_123133.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="2272" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLvGZThZeEPdobf8Sx6ihmGCgirfpz2EAMk5XPOwvb_Ut1Ofd_fjckfUYFQ8fO7CknD6ZIHBzIrZk7FjI_OL2j3tmCX2ZWV_CFjJYX573R5lV_qgoU6phjSqusg8JCAf3eVk4O-Ebo16jrcq0gXIVVXdeGVihMyBvANgkSx_gg9fF4n2fEgDM_XC0/s320/IMG_20220823_123133.jpg" width="158" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Felfelé haladtunkban, még csak enyhén szerpentinezve első megállóhelyünkül egy nagy gáttal elzárt víztározót választottunk, több más autóssal egyetemben. Megbámultuk a hatalmas gátat (apró hangyák voltunk a gáton), és a látványosan alacsony vízállású víztározót (Tau-Bistra-tó). </div><div style="text-align: justify;">Következőnek szintén egy duzzasztott tónál álltunk meg bámészkodni (Oasa-tó), és ettünk 1-1 lángost. Alig mentünk tovább, hama' újra megálltunk, mert annyira döbbenetes látvány tárult a szemünk elé jobb kéz felől: egy hatalmas meder közepén csordogáló patakocska kísért minket... Ez ám a látványos vízhiány!</div><div style="text-align: justify;"> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjC3mwolkix5HeQjrD0xoo0110EJMqk0sD2kPKQpx8E1dGOEoDQ5yndZ95Jk2ScFlWA2tmlgslQe_k3BTRmVtgYSviWrjiNPV60dg3Sg94i1jTb7caobgVondwbyNw3b5L6bk-mM5bulgve64WBTe2wZYVpHIQLnNvzYezHtf_q-XTCOb5dvet1xcA/s4608/IMG_20220823_134615.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjC3mwolkix5HeQjrD0xoo0110EJMqk0sD2kPKQpx8E1dGOEoDQ5yndZ95Jk2ScFlWA2tmlgslQe_k3BTRmVtgYSviWrjiNPV60dg3Sg94i1jTb7caobgVondwbyNw3b5L6bk-mM5bulgve64WBTe2wZYVpHIQLnNvzYezHtf_q-XTCOb5dvet1xcA/s320/IMG_20220823_134615.jpg" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Ahogy elkezdődött a látványos hegyi szerpentinezős szakasz, kezdtünk belemenni az esőfelhőkbe. Ebből aztán rendes zuhi kerekedett, autókánk az úton ömlő vízben gázolt egyre feljebb és feljebb. Itt-ott mellettünk legelő tehénkék, birkák, vagy épp sertések tűntek fel. Mérséklődött, majd elállott aztán az eső, így megálltunk egy irtózatosan ömlő vízesésnél, legelő birkák szomszédságában. Itt már a valódi hegyi úti környezetet lehetett megélni. </div><div style="text-align: justify;"> </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhisbk-yvvDILCyNTTfEk_ZeJeOcLLDbK0M38pjS6NzJm0nr0hi_2N8GoqVs-25UdNYc5Tdta-Jt8D9EesNIriaSJyNGsuOUMbXgWYPirhkZi29aS4soH001GnDOz1uDfuCJScNewcP9x-jIYnfJtYX0TD1QLQi-s9-0-dMhnlmbm3rcjTUs75mpM4/s4608/IMG_20220823_145127.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhisbk-yvvDILCyNTTfEk_ZeJeOcLLDbK0M38pjS6NzJm0nr0hi_2N8GoqVs-25UdNYc5Tdta-Jt8D9EesNIriaSJyNGsuOUMbXgWYPirhkZi29aS4soH001GnDOz1uDfuCJScNewcP9x-jIYnfJtYX0TD1QLQi-s9-0-dMhnlmbm3rcjTUs75mpM4/s320/IMG_20220823_145127.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjlSJLo0qhu9VMb06pXdWQUQzB0LSraiy6lu2QTzwrWlZX6ui8yhednPbzmaXfcVA9F39HdlAsEhuSdN-JYOz497vWVuaZKIYSgkjWt2Q8LmXeBh2P9hHzJYVy_kkSOY1k1_EqXWGR4kmQhziJZXALg4CJgo-0mlSYcZjsadKX7f-VRHEDFZ5EDhQ/s4608/IMG_20220823_145159.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjlSJLo0qhu9VMb06pXdWQUQzB0LSraiy6lu2QTzwrWlZX6ui8yhednPbzmaXfcVA9F39HdlAsEhuSdN-JYOz497vWVuaZKIYSgkjWt2Q8LmXeBh2P9hHzJYVy_kkSOY1k1_EqXWGR4kmQhziJZXALg4CJgo-0mlSYcZjsadKX7f-VRHEDFZ5EDhQ/s320/IMG_20220823_145159.jpg" width="320" /></a></div><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjr9FUE5B08izyXeswbxSlkeOyetbquM0C3PeEWd-4n16eUPgncDd8zMH3kMlONkexRMb26xB_OnY9-rfxNswJwQ4AYls0ehFBnHR-hev4HJQ-ukSmyIdaNmAf9Z4VmEaeQk47x_AXEaVsNZN5U8FdWzXsOCtU3cGhyizc-1EJo2i9pNwkkAreb0dk/s3280/IMG_20220823_145610.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1476" data-original-width="3280" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjr9FUE5B08izyXeswbxSlkeOyetbquM0C3PeEWd-4n16eUPgncDd8zMH3kMlONkexRMb26xB_OnY9-rfxNswJwQ4AYls0ehFBnHR-hev4HJQ-ukSmyIdaNmAf9Z4VmEaeQk47x_AXEaVsNZN5U8FdWzXsOCtU3cGhyizc-1EJo2i9pNwkkAreb0dk/s320/IMG_20220823_145610.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: A. Gabi)</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Imádtam azt a millió szerpentinkanyart, ami az út volt 😆 </div><div style="text-align: justify;">Hamarosan elszakadtunk a Transzalpinától, és keletnek, Ramnicu Valceának tekertük a kormányt, hogy megetessük paripánkat a 3 román CNG kút egyikén, mely ebben a városban búvik meg. Ügyin meg is lett a kút, a tankolós néni telepumpálta a kocsit. A városban még kicsit elidőztünk: teszteltük egy MOL kút budijának áteresztő képességét 😆, majd betértünk egy nagyobb bevásárlásra egy helyi nagy áruházba. A zöldséges részlegen majdnem otthagytam a fogam: a külön helyiségben szinte kockára fagyódtam, olyan rettenet alacsony hőmérsékletet tartottak... Késő délután, kajával alaposan felszerelkezve indultunk tovább Argyasudvarhely felé keletnek, hogy aztán onnan északi irányba induljunk következő célterületünk, a Transzfogarasi út felé.</div><div style="text-align: justify;">Erősen alkonyodván úgy döntöttünk, ne a végcélnál vacsizzunk meg jó későn a sötétben, hanem álljunk még még előbb valahol. Egy falun áthaladva kitűnt egy bezárt kocsma az előtte álló padokkal-asztalokkal, úgyhogy Gabi beparkolt a ház elé, és terülj-terülj asztalkámat varázsoltunk hama'. Nemsoká' már nemcsak ketten ettünk, hanem négyen: a rengeteg román kóbor kutya egy rendkívül barátságos és alázatos példánya, valamint egy szupercuki cica máris körüttünk lebzseltek. Gabi a cicát pumpolta sonkával, én a kutyust töpörtyűvel. Mind jól jártunk, mi emberek lelkileg is 😊</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Immár teljesen sötétben, egy alagútból bukkantunk ki a Vidraru-tónál. A mai feladat egy megfelelő alvóhely keresése volt, amit végül a tó melletti egyik hotel előtt az útszéli parkolónak ítéltünk oda. Ma 280 km-t autóztunk. Eldöntöttük, hogy reggel világosban még visszagurulunk a tó elejéig az alagúthoz, hogy valamit lássunk is itt. Megvacsiztunk, körbepisiltük és körbefogatmostuk a kocsit, aztán nyugovóra tértünk. Éjjel vegyes intenzitással esett az eső.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b><u>08. 24. szerda</u></b></div><div style="text-align: justify;">A <b>Transzfogarasi út</b> Argyasudvarhely és Alsóárpás között halad 90 km hosszan, keresztül a Fogarasi-havasokon. Legmagasabb pontja 2042 m, ahol egy alagúton halad át a főgerinc alatt. Itt van a csudaszép Balea-tó is, ahol megállni terveztünk egy alaposabb körbenézés erejéig. </div><div style="text-align: justify;">A Vidraru-tó, ahová reggeli teendőink elvégzése után visszagurultunk, szintén egy böszme nagy gáttal felduzzasztott tó. Rengeteg ember hemzsegett már itt, alig tudtunk a kocsival valahol megállni. Sétálgattunk kicsit, körülnéztünk. Ebből a tóból is látványos mennyiségű víz hiányzott. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgW7XRtXE0s4xINVe1xsOuL4b93tjvx4pjap8ardju6jmeYznTZRik0VupT-pOmBmR5KmB4EMgJ7eNxIY-eE9hbwPrrYR9cyW_Vd1fiLEtsm6qwp8nKKCV9LqvkVWqLyzMegQU7TCXwbwK942TAYMXJZ5R2qkMm7pkyC8wZBq55HCcAdgjgjm39YVI/s4608/IMG_20220824_101212.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgW7XRtXE0s4xINVe1xsOuL4b93tjvx4pjap8ardju6jmeYznTZRik0VupT-pOmBmR5KmB4EMgJ7eNxIY-eE9hbwPrrYR9cyW_Vd1fiLEtsm6qwp8nKKCV9LqvkVWqLyzMegQU7TCXwbwK942TAYMXJZ5R2qkMm7pkyC8wZBq55HCcAdgjgjm39YVI/s320/IMG_20220824_101212.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Vidraru-tó</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">A tavat hátrahagyva másztunk fel a szerpentinen a Fogarasi-havasokra. Irtó jó kanyarok voltak! Még az alagutas-hágós-Balea-tavas lokáció előtt van a Capra-patak vízesése, ami elég látványos, itt is sokan megállnak fotózni. Még pénzért fotókészítő ember is kitelepül ide. Mi is meglestük a vízesést, igazán szépséges volt!</div><div style="text-align: justify;"> </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYcOObGkjwdr0b2TvHSh2E1r3_gTVE3SWEzCu5u407NmsmDM_MNSl62NArj0AnYoXkaQSR3tuzSr8Kj554ksnkIuodYTV244cf7l9s3MfZbPxf3ORHJmjPzWxUnPejGM4K9YseJszmcWqvlW2E0WOiKt4GnxHqR3jE7ENxVZVIBwx27jbZ8JAWetw/s4608/IMG_20220824_120518.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="2272" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYcOObGkjwdr0b2TvHSh2E1r3_gTVE3SWEzCu5u407NmsmDM_MNSl62NArj0AnYoXkaQSR3tuzSr8Kj554ksnkIuodYTV244cf7l9s3MfZbPxf3ORHJmjPzWxUnPejGM4K9YseJszmcWqvlW2E0WOiKt4GnxHqR3jE7ENxVZVIBwx27jbZ8JAWetw/s320/IMG_20220824_120518.jpg" width="158" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Capra-vízesés</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXWHfSjaDWVVdvvnpyT3hEuEBPluY6tqZ28bX5LX-cJObpNwZV1DxBobuG-g5Zl8WP1-VebFhPWoDhr4CyrW4JlgHFLXgGk1fpYJASwDFCu48nqXmeTbq7LWy61H6Rjzs5d3zXVRGkZDZ6q7MVUbEhCyMpl6admaYGOJ8VY6W1jn6GFeRJ_G0o7eU/s4608/IMG_20220824_122413.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXWHfSjaDWVVdvvnpyT3hEuEBPluY6tqZ28bX5LX-cJObpNwZV1DxBobuG-g5Zl8WP1-VebFhPWoDhr4CyrW4JlgHFLXgGk1fpYJASwDFCu48nqXmeTbq7LWy61H6Rjzs5d3zXVRGkZDZ6q7MVUbEhCyMpl6admaYGOJ8VY6W1jn6GFeRJ_G0o7eU/s320/IMG_20220824_122413.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">egy darab Transzfogaras</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Begurultunk az alagútba, majd onnan kibukkanva rögtön bekanyarodtunk a bal kéz felől lévő fizetős parkolóba. Itt millió ember, autó, árus található, igen népszerű a hely. Úgy beszéltük meg, hogy itt eszünk egy rendes kajcsit valami vendéglátóhelyen, majd alaposan körbekoslatunk: megnézzük a szép Balea-tavat, majd felmegyünk valami magaslatra, hogy legyen kilátás. </div><div style="text-align: justify;">A tó melletti étterembe csüccsentünk be. A pincérnőnkről némi angol kommunikációféle után kiderült, hogy magyar, úgyhogy utána már igen könnyen csúszott a beszéd. Ettünk egy fincsit, aztán kibandukoltunk a tóhoz. Nekem igen nosztalgikus volt itt lenni, mivel Dórával, Attilával, Andrissal, Ágival és Andrással 2014-ben egy hetet gerinctúráztunk a Fogarasiban, és ide jöttünk le a gerincről enni valamit... </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A Balea-tó elbájolóan szép... Gyönyörű zöld színben kellette magát, körülötte a gyér, zöldes növényzettel borított, köves hegyoldal... Ugráltunk itt, szökelltünk ott, videóztunk és fotóztunk. Közben a felhők egyre inkább körülvettek minket, néha alig volt látótávolság, máskor kicsit feljebb szálltak, de a végén már masszív tejfölben léteztünk, kb. az is feladat volt, hogy a parkolót megtaláljuk 😁 Sajnos így értelme sem volt felmenni bármiféle magaslatra sem, lévén a kilátás mint olyan, megszűnt. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-GxtnkQJf3a7s7ssEtl6e0vWXpuXgj7pOF7xlHST-9L_VdsB0vHgQr8ijGtk1TQIwPSDY7PXBo1QXoYiScSIbPYol4BsUHFJss5j-zSjL1jjT-hywjnjkm69S2FN1SVGL5vYlJso2RF0dBot7LYBF63hGZ0GUj_6EuJhNEELl0dXrAa_tmuh3J64/s4608/IMG_20220824_140244.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-GxtnkQJf3a7s7ssEtl6e0vWXpuXgj7pOF7xlHST-9L_VdsB0vHgQr8ijGtk1TQIwPSDY7PXBo1QXoYiScSIbPYol4BsUHFJss5j-zSjL1jjT-hywjnjkm69S2FN1SVGL5vYlJso2RF0dBot7LYBF63hGZ0GUj_6EuJhNEELl0dXrAa_tmuh3J64/s320/IMG_20220824_140244.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Balea-tó</td></tr></tbody></table><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCVNxtB9NI59YIAYSoltY6l_HU_tcyDpSGS8KFb3RduJF6gABZNCK6Ng5So7_GXmOIAt3cFXXREbuC79l5tm3WVjeYJj6YiKQS7TPBXeg4INpD_7TYCQQh1-EMkYAlPrzrOvmTGED5XMiuaKY-SbGnlt794Xm5fA4U1uZlsgYK-V-VbO1yTf8aGao/s4608/IMG_20220824_140524.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCVNxtB9NI59YIAYSoltY6l_HU_tcyDpSGS8KFb3RduJF6gABZNCK6Ng5So7_GXmOIAt3cFXXREbuC79l5tm3WVjeYJj6YiKQS7TPBXeg4INpD_7TYCQQh1-EMkYAlPrzrOvmTGED5XMiuaKY-SbGnlt794Xm5fA4U1uZlsgYK-V-VbO1yTf8aGao/s320/IMG_20220824_140524.jpg" width="320" /></a></div><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmZNQSwStSpggCLODa2obIJlEOGmASjRmTr99lZmqDLN-3Jz8USyDTrhanKc66A1vyjvYNOT8zkPHYisNwHgLAlSnYFIG3OQ1hjPlwiH2lgO1xUURCX7eWgGdp0uH7dfYogjyQnzVJWRXMRZy4qRhkIliDfLiVMJqlKT8ScAkZgMPo16A_AQFySHM/s4000/IMG_20220824_151929.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1800" data-original-width="4000" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmZNQSwStSpggCLODa2obIJlEOGmASjRmTr99lZmqDLN-3Jz8USyDTrhanKc66A1vyjvYNOT8zkPHYisNwHgLAlSnYFIG3OQ1hjPlwiH2lgO1xUURCX7eWgGdp0uH7dfYogjyQnzVJWRXMRZy4qRhkIliDfLiVMJqlKT8ScAkZgMPo16A_AQFySHM/s320/IMG_20220824_151929.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">csupáncsak ekkora felhőben mászkáltunk (fotó: A. Gabi)</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Aminek különösen örültem: hogy körbe tudtuk teljesen sétálni a tavat. Ezt azért emelem ki, mert a partja az egyik szakaszon vízbe futó meredek sziklafalból áll. Tapostuk az utat a sziklán, óvatos ügyességgel lépegettünk, így sikerrel áthaladtunk ezen a szakaszon. Juppi!!</div><div style="text-align: justify;">A tejködben megkerestük aztán az autónkat, majd Gabi jelezte, hogy úgy enne valamit 😆 Szóval azt csináltuk, hogy lejjebb gurultunk a Transzfogarasin, elhagyva a bazársort, és egy szép kilátásos kanyarban félreálltunk a padkán. És kipakoltuk a piknikszettet 😍</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7wjla0UI8RomNbj3qa2Jo7JfeKXdW31cYenlP-Dv85YZ9xl4HnvBXdEhzAbji0FMnCxbZshst5TVEtZX9Jj0nQ39cBCHW_Di9nh9IMycNUbRRc3DR3FQlDgftEKk9tee9xj2nvq9QSuCvySwVBqxXHyYu9C6Nh98KjgRPgRCymtwiI1atrnnHWx4/s4608/IMG_20220824_163343.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7wjla0UI8RomNbj3qa2Jo7JfeKXdW31cYenlP-Dv85YZ9xl4HnvBXdEhzAbji0FMnCxbZshst5TVEtZX9Jj0nQ39cBCHW_Di9nh9IMycNUbRRc3DR3FQlDgftEKk9tee9xj2nvq9QSuCvySwVBqxXHyYu9C6Nh98KjgRPgRCymtwiI1atrnnHWx4/s320/IMG_20220824_163343.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">piknik a Transzfogarasin</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3mpN3QlvdB0_cV2Td4-mgfDYFHAYHR8s5iTjiwrA_0JTYF8z-MBW-SiSjYX9vqlsm96u9DE3obDgEhVWEcBRRdXy805B0N5s45iYQ7LjPiIxqi3VzXrDSvcAYuNAxuwsq1TnuJowTMmTWDa-v5fS9IkMSMdBkzn7wnDQRvCLEjd-FoD8tjKuhTrM/s4608/IMG_20220824_173525.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3mpN3QlvdB0_cV2Td4-mgfDYFHAYHR8s5iTjiwrA_0JTYF8z-MBW-SiSjYX9vqlsm96u9DE3obDgEhVWEcBRRdXy805B0N5s45iYQ7LjPiIxqi3VzXrDSvcAYuNAxuwsq1TnuJowTMmTWDa-v5fS9IkMSMdBkzn7wnDQRvCLEjd-FoD8tjKuhTrM/s320/IMG_20220824_173525.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">pótebéd panorámadesszerttel</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Benyomtuk a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=tG2_-hZDqYI" target="_blank">kedvenc zenénket</a>, amely az egész utazás "címlapzenéje" lett, és bulizás közepette főztünk egy tésztát, hogy együnk belőle Gabi anyukája által főzött pörivel. Ettünk, ittunk, mulattunk, közben csodáltuk a panorámát, már amikor a felhők méltóztattak feljebb lebbenni. Szemléltük a jövő-menő járműveket, melyek között autó, motor, de még ilyen kis egyszemélyes miniautó-féleség is akadt. Olyan vicces videóklipeket forgattunk Gabi főszereplésével, hogy azóta is szétröhögjük magunkat, ha megnézzük 😂 Szóval ez egy príma kis pont volt!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Testileg-lelkileg jóllakva kezdtük meg gurulásunkat. A Transzalpinán lefelé kiderült, hogy a jobb fülem kegyetlen fájdalmakat tud átélni a túl gyors magasságvesztés következtében, most pedig a Transzfogarasin lefelé kiderült, hogy ha nyalókázok folyamatosan, akkor ez a probléma elviselhető mértékűre szorítható. Mivel - mit ad isten! - volt nálunk egy nyalóka, én ezt toltam lefelé 😊 Lejjebb elhaladtunk több parkoló "Hot Rod Fun" matricával ellátott miniautó mellett, amik ezek szerint bérelhetők, hogy a Transzfogarasin krúzoljon velük az ember. <br />Áthaladtunk egy falun, ahol besoroltunk a hazafelé ballagó tehénkék mögé. Imádom ezt a feelinget: itt még mindig az van, hogy a tehenek este hazamennek... Egy maroknyi tehénke szétszóródva ballag az úton, egy részüket egy mosolygós, barátságos bácsi kísérte "falubike-on". 💚 </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A mai végcélunk Törcsvár volt. A városba már sötétben értünk, és megdöbbentünk, micsoda élet van itt: fények mindenfelé, kivilágított óriáskerék, kajáldák, sok-sok ember az utcákon és kiülős helyeken. Keresnünk kellett egy optimális éjszakázóhelyet magunknak. Amit végül találtunk, az egy hihetetlen jó, félreeső hely volt, de annyira mégsem, hisz onnan is látszott a vár. Innen egy földút vette kezdetét be az erdőbe, és nekipróbáltunk autóval, de olyan meredeknek és vízmosásosnak bizonyult, hogy nem éreztük annyira életbevágónak, hogy mindenáron bemenjünk arra. Megálltunk a széles aszfaltozott "parkoló" szélén, és aztán fejlámpákkal felszerelkezve besétáltunk a sötét erdőbe megnézni, mi is van ott, ahová az út vitt. Néhány házat találtunk, amiket éber kutyák őriztek, így a további bóklászást mellőzve visszafordultunk. A parkolóhelyünkül választott placc másik oldalában állt egy lakóautó, vagy inkább furgonból átalakított lakóautó. Nemsoká' kiderült, hogy egy magyar család van vele, akikkel váltottunk pár szót, és megnézhettük az autójuk belsejét, hogy hogyan is alakították ki azt. Emellett egy hasznos infóval is gazdagabbak lettünk általuk: ők ismertettek meg minket a Park4Night nevű applikációval. Ez az olyan helyeket tartalmazza, amik optimálisak arra, hogy éjszakára az ember autóval/lakókocsival leálljon megaludni. A helyszínek véleményezhetők, fényképekkel és leírással elláthatók. A következő alvóhelyeink kiválasztásához mi is használtuk ezután.</div><div style="text-align: justify;">A kocsi mellett megejtettük a fél liter vízzel való pancsizásunkat 😄, aztán testileg felfrissülve szundizni tértünk. Ezen a napon 187 km-t autóztunk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><u><b>08. 25. csütörtök</b></u></div><div style="text-align: justify;">Reggel terülj asztalkám reggelit készítettünk a kocsiban, benyomtuk, aztán nagyjából nyitásra igyekeztünk odaérni a <b>törcsvári "Drakula" kastélyba</b>. Még szinte így is későn voltunk, mert már most sor állt a bejáratnál. De azért ezt ki lehetett bírni. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEit7TRjqMUcdvw2JpvaRlVX_0iMvtA9drfQ0Y3ah-fbXBP_b-8nSRAsJbM3rbxGyvLfoD1Q2brqgrFaLhl7UluSnT6GyMwz8hs6fQVOOK50EbG1XM3GOz-clmWYFgR5BOgzdAvSWUXSyLDvYyjPxGdPChLqTzKn0f3FCWUzR0QsWCVkvJcfKYIuuZw/s4000/IMG_20220825_111657.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1800" data-original-width="4000" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEit7TRjqMUcdvw2JpvaRlVX_0iMvtA9drfQ0Y3ah-fbXBP_b-8nSRAsJbM3rbxGyvLfoD1Q2brqgrFaLhl7UluSnT6GyMwz8hs6fQVOOK50EbG1XM3GOz-clmWYFgR5BOgzdAvSWUXSyLDvYyjPxGdPChLqTzKn0f3FCWUzR0QsWCVkvJcfKYIuuZw/s320/IMG_20220825_111657.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a törcsvári kastély (fotó: A. Gabi)</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">A kastély 1377-ben épült a mellette elhaladó fontos kereskedelmi út ellenőrzésére és védelmére. Jelenleg, ha minden igaz, Habsburg tulajdonban áll, és múzeumként működik. Valamiért úgy tartják, Drakula gróf lakott benne, ámbár sem a könyvbéli Drakula, sem Vlad Tepes (akiről Drakulát mintázták) nem lakott itt. Mindenesetre a turizmus maximálisan meglovagolja ezt a legendát, és a bazársor, valamint a kastély szuvenírboltja tele van vámpíros holmival. Mi is elcsábultunk néhány pólóra 😍🧛</div><div style="text-align: justify;">A kastélyban nincs magyar felirat, csak román és angol nyelvű. Gabi telefonjának fordítóprogramjával néhány dolgot elolvastunk. Sajnos a tömeg oly nagy a kastélyban, hogy sokszor úgy kell nyomakodni egymás mellett, meg hosszú sorokba besorolni...</div><div style="text-align: justify;">A kastély belseje nagyon tetszett mindkettőnknek: tök tagolt, tök sokféle-felé ágazik el, a helyiségek szinte labirintikus átláthatatlansággal helyezkednek el, van titkos átjáró, és van belső udvar, amit csipkézett tornyocskák és tetők vesznek körül... Nem tudom a megfelelő építészeti kifejezéseket, de a szemnek igen vonzó látvány volt, legalábbis nekünk. Amit még észrevettünk, hogy nem hideg, barátságtalan, dohos szobák voltak benne, hanem jó hőérzetű, otthonos helyiségek. Meg is beszéltük, hogy megvesszük a kastélyt 😊</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuqm7iH-37XvoBLtFWYvUes5oDWyVIhc8IStBs0auZzlbmUZ2VWxHyq4BN6NykGsR7d2a1_hNvwoy8EfZX8aV2_hK3JGalCYvLm1xML9sTLrt1N7gCfum0cv8kkOQqmaP-_5xAxGhrehlpO8vdJPxcHSz0ZODqqFvMy_EleBSdPFi8Z7nMZy_WF2s/s3280/IMG_20220825_100407.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1476" data-original-width="3280" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuqm7iH-37XvoBLtFWYvUes5oDWyVIhc8IStBs0auZzlbmUZ2VWxHyq4BN6NykGsR7d2a1_hNvwoy8EfZX8aV2_hK3JGalCYvLm1xML9sTLrt1N7gCfum0cv8kkOQqmaP-_5xAxGhrehlpO8vdJPxcHSz0ZODqqFvMy_EleBSdPFi8Z7nMZy_WF2s/s320/IMG_20220825_100407.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">egy barátságos helyiség kuckózós kandallósarokkal (fotó: A. Gabi)</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY0w9KWyiE3bqz8TNuP7UhdzsRX7kPuMVe358u-1YHL3DA4sdbga-i15sDTTcOaXfn0z5uQkfoqQ8IWzr8fXuU13t20ccx3s3PAtN7sHJsjF5iuU0j7r6YWKgeYMoldEFAbrbFpriq08kEE8TsGyPhPDVWMksIb_yyewoDmhJfxyJfDKeJ-Mgc8rk/s3280/IMG_20220825_100856.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1476" data-original-width="3280" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY0w9KWyiE3bqz8TNuP7UhdzsRX7kPuMVe358u-1YHL3DA4sdbga-i15sDTTcOaXfn0z5uQkfoqQ8IWzr8fXuU13t20ccx3s3PAtN7sHJsjF5iuU0j7r6YWKgeYMoldEFAbrbFpriq08kEE8TsGyPhPDVWMksIb_yyewoDmhJfxyJfDKeJ-Mgc8rk/s320/IMG_20220825_100856.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a belső udvart körbevevő "csipkevilág" (fotó: A. Gabi)</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">A kastélyban helyet kapott rémisztőrészleg is: bizonyos helyiségekben festett, vagy vetített technikával kentaurok, szellemek, véres alakok, vámpírok stb. "keltek életre". Egyhelyütt pedig a vámpírfilmek történelmének kronologikus sorrendjéről kaptunk felvilágosítást, és maga Vlad Tepes - bábu formájában - is üdvözölt minket. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnJvX22vUS1CXln8UtHDBIscHjwWpgTz3xgz77vnIq1iPBjBILOWlyy2a6Y9NwT1LDGLVENcYAVZ9tAr3tUQ8qcmf69oyTSxFlSXKCmnxsTs_wERfnEsC3YWGaQQ-2Ia6atQXvGSxIb5M9wC63u5r1lgUAi5LoGT_DPVQZMc-wPXghoz1TSU8owDU/s3280/IMG_20220825_104018.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1476" data-original-width="3280" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnJvX22vUS1CXln8UtHDBIscHjwWpgTz3xgz77vnIq1iPBjBILOWlyy2a6Y9NwT1LDGLVENcYAVZ9tAr3tUQ8qcmf69oyTSxFlSXKCmnxsTs_wERfnEsC3YWGaQQ-2Ia6atQXvGSxIb5M9wC63u5r1lgUAi5LoGT_DPVQZMc-wPXghoz1TSU8owDU/s320/IMG_20220825_104018.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">emeletek, szintek, kémények, tornyok kaotikuma (fotó: A. Gabi)</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">A várban működik egy kínzókamra is, amit külön díj fejében lehet meglátogatni. Erre mi nem fizettünk be. Befizettünk viszont egy liftezésre, ami valami bámulatos volt! Olyasmit olvastunk, hogy volt egy kút a kastélyban, amit átalakítottak rettenet sok pénzből egy olyan liftté, ami élményszámba megy: ahogy süllyedsz a lifttel, olyan, mintha különböző ijesztő lényekkel ellátott föld alatti szintek között haladnál át. Egyik szinten jönnek a denevérek és "nekirepülnek a lift üvegoldalának", a másik szinten kísértetek huhognak, megint máshol sárkányféle tekereg... Aztán leérsz, az ajtó kinyílik, és végig kell menni egy föld alatti folyosón, amit berendeztek ilyen némileg mozgó és hangot adó installációkkal. A végén van a legtutibb dolog: beállhatsz a kastélyhoz kapcsolódó történelmi/legendás személyek közé, és fotózkodhatsz velük. Itt elbolondoztunk egy ideig. A folyosóról a szuvenírboltba lehet jutni, ahol vettem egy pólót, és megvettük azt az elbolondozott fotónkat, amin Gabi fojtogat engem 😁</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjk4_cRBSR6yJ8aLnpLv0Gr0Givtds0EUZeqbbR8ZSzKsXUvm1JJPaGcwkQWJcH3dGt693GjLQLGuPB77qqFqZJcO1lyb8pfq9OxzZjv15i8OwXB92ye9-57BNwWzMhd8m7YTRvVs8TFAHd20AwU3aWZjABw_bt1GOHNiQ7BzU0HI8UIi6NZmN6stQ/s3280/IMG_20220825_111214.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1476" data-original-width="3280" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjk4_cRBSR6yJ8aLnpLv0Gr0Givtds0EUZeqbbR8ZSzKsXUvm1JJPaGcwkQWJcH3dGt693GjLQLGuPB77qqFqZJcO1lyb8pfq9OxzZjv15i8OwXB92ye9-57BNwWzMhd8m7YTRvVs8TFAHd20AwU3aWZjABw_bt1GOHNiQ7BzU0HI8UIi6NZmN6stQ/s320/IMG_20220825_111214.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">kijárat (fotó: A. Gabi)</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">A kastély parkja cuki, van benne tavirózsás tavacska, virágok csinosan ültetve, szép nagy fák, sok zöld. Kifelé menet már úgy kellett furakodnunk a borzalmas mennyiségű ember között, akik vagy befelé furakodtak, vagy a bazársort látogatták. Itt vettünk még 2 pólót, meg vettünk le lejt egy automatából, aztán iparkodtunk hátrahagyni ezt a tömeget...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Továbbindultunk Málnásfürdő, Tusnádfürdő, a Szent Anna-tó felé, és közben telefonon leszerveztem magunknak késő d.u.-ra egy medvelest. Erről majd mesélek, ha időrendben oda érek. Mindenesetre fél 6-ra kellett a meghatározott helyen lennünk, így úgy kellett kalkulálni, hogy mi fér bele előtte. Gabi szeretett volna egy fürdőzést, és mivel az Erdélyből származó ismerősöm melegen ajánlotta nekünk Málnásfürdőt, oda tértünk be először is. </div><div style="text-align: justify;">Ez egy pici falu. Olyasmi infóm volt, hogy ne komplett fürdőt keressünk, hanem valami lyukakat, amibe bele lehet ülni 😁 Megpróbáltunk tudakozódni a kocsma előtti helyi bácsiktól, de nem sokmivel kecsegtettek. Gabi fiataloknál is próbálkozott, de ők csak a forrásokat, meg egy nagy medencét mutattak nekünk. Volt két forrás, amiből lehetett vizet vételezni, továbbá volt egy medence színültig vízzel, de a fiatalok szerint abba ne akarjunk belemenni, mert nem túl tiszta. Ezen kívül mást nem találtunk, így felhívtam az ismerősömet némi útbaigazításért. Amikor világossá vált számunkra, hogy ha találunk is esetleg "fürdőt", az sem lesz meleg vízű, inkább továbbálltunk a tusnádi wellness irányába. (Málnásfürdőn volt egy tábla kitéve egy tanösvényről, mely szerint rég igen komoly, meleg vízű fürdőtelep működött itt. Érdekes, hogy ennek ennyire nyomát sem találtuk most, bár a néhány évvel ezelőtti herkulesfürdői látogatásunk nyomán nem is tudom, miért csodálkozok...😃)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b>Tusnádfürdőn </b>van egy tó, és mellette egy meleg vizes medencékkel, szaunákkal stb. ellátott fürdő. Ide vettünk egy rövidebb időintervallumra való jegyet, és aztán csobbantunk több medencében, valamint szaunáztunk, és jéghideg vízű dézsába mártottuk magunkat. Tulajdonképpen jól esett, és utána legalább rendesen meg is tudtunk tisztálkodni 😊 A fürdő melletti tó igen szomorú látványt nyújtott: alig volt benne víz ugyanis... A térkép alapján nem erre készültem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj23M2sqBoW1g-IBD1IRN0PoVxLZjRF3g0YZqL90NL_XFA4k8pn-tqMrwQn7jjpB5PDELF_x_ZnYsLQ4gqlVhc40VE2_mzVEmXucG2EnYhFzIqhSwIfWkRJAJ4rqhZQPrfjbJQXeePWHEV8d7_2U-jiXyyJZmFdDpS3OtI0S3PzcsmZd2YKNAi1hOQ/s3280/IMG_20220825_172752.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1476" data-original-width="3280" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj23M2sqBoW1g-IBD1IRN0PoVxLZjRF3g0YZqL90NL_XFA4k8pn-tqMrwQn7jjpB5PDELF_x_ZnYsLQ4gqlVhc40VE2_mzVEmXucG2EnYhFzIqhSwIfWkRJAJ4rqhZQPrfjbJQXeePWHEV8d7_2U-jiXyyJZmFdDpS3OtI0S3PzcsmZd2YKNAi1hOQ/s320/IMG_20220825_172752.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">tusnádfürdői tó - víztelenségben (fotó: A. Gabi)</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Éhesek voltunk, és közelgett a <b>maciles </b>program ideje, így elrohantunk gyorsan a Szent Anna-tó felé. Megálltunk a les gyülekezési pontjaként megadott rét szélében, és gyorsan kipakoltuk az ebédszettet: székek, asztal, gázfőző és étel került a placcra. Melegítettünk kaját, és azt eszegettük, amikor elkezdtek szállingózni maciles-társaink, majd megjött a koordináló srác is, aki azt hitte minket elnézve: világjáró hollandok vagyunk 😆 Igyekezve lapátoltuk a kaját, nehogy ránk várjanak a többiek...</div><div style="text-align: justify;">Szóval a <a href="https://medveles.hu/" target="_blank">medveles</a>. Máté Bence tervezte, Szin János üzemeltette medvelesekbe lehet bejelentkezni, ha az ember nagy bizonyossággal szeretne macit nézni természetes környezetében. A dolog nem olcsó, ámde legalább igen drága: 30 € / fő. Lejben és Ft-ban is lehetett fizetni. Több les is van, amibe mi mentünk, az 40 főt tud befogadni. A srác elmondta nekünk a tudnivalókat: csendben legyünk, hármas sorban haladjunk, ne beszéljünk, ne lépjünk reccsenő faágra, az utolsó szakaszt pedig egyes sorba rendeződve, végképp némán tegyük meg. A macikat a lesés előtt kukoricával beetették a les előtti placcon, így aztán befészkelve a lesbe méltán vártuk, hogy majd ott csemegéznek a mi kedvünkért. És valóban: ahogy bevonultunk a lesbe, már egy maci ott eszegetett. Izgi volt!! Nagyon sokáig evett, és aztán jött egy róka is, és azt is jó sokáig tudtuk figyelni. A lesben nem szabad vakuval fényképezni, sem pedig bármiféle fényt adó eszközt használni, és ajánlatos totál csendben lenni. Ez azért nem sikerült mindig, mert hol itt reccsent meg a fa padló/ülődeszka, hol ott botlott meg valaki valamiben, nekem pedig volt, hogy egy piros fény világított a fényképezőmön... De a macikat nem látszott, hogy ez zavarta volna. Az 1. számú barna macit aztán felváltotta egy 2. számú fekete maci, így végső soron kettő macit tudtunk meglesni. Állítólag előző nap 10 db maci volt... </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisMOou45Q93tUdfp8m8X6KZW9ityyjAzJ9lbn-BGEsLkSd-smq5vu7r9B7GvFhAPQ54qT2BRUp9oGNZBaOCXBqm5lQ8OiNbYHvJvPIIVJxoF8z47c8rRbrGNmsBGDc8y5eQR77rIbt6bABgQ0wThVXHxEZtQIfwzvC_RAr1pOmwG_E6VmWsF-AXoI/s4000/P1300489.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2672" data-original-width="4000" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEisMOou45Q93tUdfp8m8X6KZW9ityyjAzJ9lbn-BGEsLkSd-smq5vu7r9B7GvFhAPQ54qT2BRUp9oGNZBaOCXBqm5lQ8OiNbYHvJvPIIVJxoF8z47c8rRbrGNmsBGDc8y5eQR77rIbt6bABgQ0wThVXHxEZtQIfwzvC_RAr1pOmwG_E6VmWsF-AXoI/s320/P1300489.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">egyeske, a barna</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGA7EPCbilfoESS_UnjvPO7lgo0rMzZH1l6JhgVyv6HvMbmPYkPdmYVQcgAmtviAdtKvJQ_Tm62-sKfydN7tjWHdGD-pPe9VpF1Y3w9zsA_cTW5pCFU-kC57FAVqUg0fX_7LsEL-4vU9Ow20qXzBf5mnWIuPjTm79K11U48cRs2gB4y_QjoqQBB7s/s4000/P1300509.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2672" data-original-width="4000" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGA7EPCbilfoESS_UnjvPO7lgo0rMzZH1l6JhgVyv6HvMbmPYkPdmYVQcgAmtviAdtKvJQ_Tm62-sKfydN7tjWHdGD-pPe9VpF1Y3w9zsA_cTW5pCFU-kC57FAVqUg0fX_7LsEL-4vU9Ow20qXzBf5mnWIuPjTm79K11U48cRs2gB4y_QjoqQBB7s/s320/P1300509.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ketteske, a fekete</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEig2qTNVdnepCAUjaSIWKgAJRU3itrU3i52ix5dM4BJ1zxKLAe4aOA6SPIQZzW-V8Pkei1Wuzc_9PYpfjDNmARFSlCoL57FvwWl1VP3TsQ0mYO2FkbH8_jD1XkkTh0nPIUpYKqZI_1DXzeHdePG2h8iXCqd4r7ZpmHX4Fovt6gzKFwvK-EC7azOvSM/s4000/P1300497.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2672" data-original-width="4000" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEig2qTNVdnepCAUjaSIWKgAJRU3itrU3i52ix5dM4BJ1zxKLAe4aOA6SPIQZzW-V8Pkei1Wuzc_9PYpfjDNmARFSlCoL57FvwWl1VP3TsQ0mYO2FkbH8_jD1XkkTh0nPIUpYKqZI_1DXzeHdePG2h8iXCqd4r7ZpmHX4Fovt6gzKFwvK-EC7azOvSM/s320/P1300497.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">rókivendég</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Ránézésre jó lomha jószágok ezek a medvék, ugyanakkor a testméretük mégis kisebb volt, mint amire számítottam. Fényképezni nem volt egyszerű, mert közben a természetes fény egyre csak csökkent, viszont vakuzni nem lehetett. Volt, aki igen komoly "kályhacsöves" fényképezőgéppel volt felszerelve. Nekem az ide berakottak lettek a leghasználhatóbb képeim, egyébként nagyon sok még homályosabb lett. </div><div style="text-align: justify;">Amikor a srác úgy döntött, végzünk, lassan elkezdte letekerni a les fa ablaktábláját, erre a fekete maci szépen elsomfordált. Mi pedig visszaaraszoltunk a kocsikhoz, miközben a srác többször tapsolt, hogy a netán még ott kóricáló macikat elhessegesse. Elmondása szerint ugyanis ezek a "vad" macik kerülik az embert mindenféleképpen, így ha tudják, hogy ott vagyunk, az ellenkező irányba mennek. </div><div style="text-align: justify;">Tulajdonképpen jó volt macit látni, én már egész régóta szerettem volna. A dolog árát éreztük elég borsosnak, de nem rugóztunk rajta.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Már előre kiválasztottuk éjszakázóhelyünket a Park4Night alkalmazás segítségével, így most ama rét felé indultunk az erdei szerpentinen a Szent Anna-tó irányába, miközben kedvenc dalunkat harsogta a hangszóró. Szipi-szupi szép volt ez az erdei út!!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjR7DVxdB8NeMUr8NEUvgtIhUVDYctQS3Dm4RWcQRbDyRSAxYreB6md86-xvMTmMrW1XmkaeVwv27RB1BDy7d8gTrbgYpzXOmS5Ev4b8XQDpz5szIMQ36H2RZer-KhYl_PuMkNgV4NArFD9PSjiUK1NumliaRcqIGkGYuziA5Aqd4tTQBaPAnU4V_k/s4608/IMG_20220825_201844.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="4608" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjR7DVxdB8NeMUr8NEUvgtIhUVDYctQS3Dm4RWcQRbDyRSAxYreB6md86-xvMTmMrW1XmkaeVwv27RB1BDy7d8gTrbgYpzXOmS5Ev4b8XQDpz5szIMQ36H2RZer-KhYl_PuMkNgV4NArFD9PSjiUK1NumliaRcqIGkGYuziA5Aqd4tTQBaPAnU4V_k/s320/IMG_20220825_201844.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">balra át!</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Már erőst szürkült, amikor odaértünk. Csalódottan konstatáltuk, hogy a rétre való behajtási lehetőséget egy keresztbe felerősített fagerendával meggátolták... Sebaj, kerestünk magunknak egy másik helyet, kicsit odább, de ugyanezen rét szélében álltunk meg. </div><div style="text-align: justify;">Remek estét töltöttünk itt! Kitettük a székeket a kocsi mellé, és kiültünk a csillagokkal borított ég alá... Gabi csillagoségbolt-applikációjával néztük a csillagképeket, a Tejutat, a vonuló műholdakat, közben hallgattuk a tücsköket, és azt, ahogy a szél zizeg a fák között... Egy idő után Gabi megfordult a székével, így egymás hátát őriztük a maciktól 😁 Remek érzések vannak bennem ezzel a csillagos égboltos erdélyi kiüléssel kapcsolatban..... 💚</div><div style="text-align: justify;">Ezen a napon 120 km-t autóztunk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b><u>08. 26. péntek</u></b></div><div style="text-align: justify;">Mára az volt a terv, hogy megnézzük a <b>Szent Anna-tavat</b>, aztán áttesszük a székhelyünket a Gyilkos-tó/Békás-szoros környékére. Reggelre kelve egészen hideg volt. Fogtuk a reggelizős motyónkat, és elballagtunk a réten lévő padokhoz-asztalokhoz megejteni a napindító betevő falást. Konstatáltuk, hogy az este kint hagyott sárgadinnye-maradékokhoz semmiféle állatnak nem fűlött a foga az éjjel. Ahogy kelt fel a Nap, lett egyre jobb idő. Oly szép volt ez a rét, igazán öröm volt itt indítani a reggelt!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3XG49z5nw9rhAMnH8kAfdL_nKKbgvv2BPMxs4ZA-eqXCqFXTxCTgv8tnVF9fD5oXdrHV97bb6lQKh2W3UHkc_aBLGexro63DpCu4y2TEcrVgqE0aGN_cISz6hov3F-2TWbFYk0YTm_W7kE5Aom3bvsFaQrpBMHxfSIUPjW95MWQ7BcghtQCsr9S4/s4608/IMG_20220826_092956.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3XG49z5nw9rhAMnH8kAfdL_nKKbgvv2BPMxs4ZA-eqXCqFXTxCTgv8tnVF9fD5oXdrHV97bb6lQKh2W3UHkc_aBLGexro63DpCu4y2TEcrVgqE0aGN_cISz6hov3F-2TWbFYk0YTm_W7kE5Aom3bvsFaQrpBMHxfSIUPjW95MWQ7BcghtQCsr9S4/s320/IMG_20220826_092956.jpg" width="320" /></a></div><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVWKpD-Mf6zi1CKJNvJdUF_mi4-H8LFQYJF-viMyUQHmfgaPTeL9LW-DnQjfc2oEpU1icP0kNMxlrscHjUvIrdT9iAURTt92QosawNaod5tKe8yUPMOZuts0WxtuFwDYRdxCtfpusBcxLLSzOMaGeRvKxcbyUffziNcp4sgIfaY5JrEwPwAyeaHQw/s2592/IMG_20220826_101721.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1166" data-original-width="2592" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVWKpD-Mf6zi1CKJNvJdUF_mi4-H8LFQYJF-viMyUQHmfgaPTeL9LW-DnQjfc2oEpU1icP0kNMxlrscHjUvIrdT9iAURTt92QosawNaod5tKe8yUPMOZuts0WxtuFwDYRdxCtfpusBcxLLSzOMaGeRvKxcbyUffziNcp4sgIfaY5JrEwPwAyeaHQw/s320/IMG_20220826_101721.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">jött nézni, hogy mi a reggeli (fotó: A. Gabi)</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Immár sokadszorra (és egyre rutinosabban!) alakítottuk át a kocsi alvós puttonyát csomagtartós puttonnyá, majd kétféle performansz kíséretében (egy futós, egy Supermenes repülős) a kedvenc zenénk társaságában legurultunk a Szent Anna-tó felé. Itt csak egy darabig lehet lemenni kocsival, ahol is fizetős parkolóba kell beállni. Így tettünk, aztán gyalogvást indultunk le a tóhoz, mely, ha az ember végig az aszfaltúton kíván haladni, a parkolótól 1,5 km. Mi nem azon mentünk, hanem az erdőn át, ösvényen - más nem ment arra rajtunk kívül. Csak mi, és a sok gomba volt ott 😊</div><div style="text-align: justify;">Az Anna-kápolnánál értük el a tavat. Gyönyörű kis kerek tó fenyves ölelésében - hisz ez egy krátertó. Keletkezésének mondáját útközben felolvastam Gabinak, aki élénk figyelemmel csüngött a sztorin. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzzKaDsI7s-Z4w5JH7r2CfIiyJaNOlLsI8tg4hQeY9yuOYdfPZIg4ChDVutXPTeX5xeUIIPqQXNu6N8eC6ivUebd-2YmhAus1OUkQRY3RVv8vCyQLtWC74oUULh30pIsBZAxmkt160Djl76yQxwVXJYVxmT0qQiaWu5kfgPD7Lp1gvvQnnylbUUR8/s4000/IMG_20220826_120159.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1800" data-original-width="4000" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzzKaDsI7s-Z4w5JH7r2CfIiyJaNOlLsI8tg4hQeY9yuOYdfPZIg4ChDVutXPTeX5xeUIIPqQXNu6N8eC6ivUebd-2YmhAus1OUkQRY3RVv8vCyQLtWC74oUULh30pIsBZAxmkt160Djl76yQxwVXJYVxmT0qQiaWu5kfgPD7Lp1gvvQnnylbUUR8/s320/IMG_20220826_120159.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Szent Anna-tó megpillantása (fotó: A. Gabi)</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZJqN0iz3IU_-mw18hKtBYZV1qjpqOB_w7pw3_De4VUhnWIjDRXUXlldab0i_i_kW5eMqCxfBdSev0HtLLx3Df9dyyfowUnzgfptIeHJ094ZNrXNLeJMyKZOJXl4NQ-PpXrj0hSDc8z1MvsMwglllKmmlqFCzv8p2E4kmfJgEA90Eruhn1X4P_ebU/s3280/IMG_20220826_122845.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1476" data-original-width="3280" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZJqN0iz3IU_-mw18hKtBYZV1qjpqOB_w7pw3_De4VUhnWIjDRXUXlldab0i_i_kW5eMqCxfBdSev0HtLLx3Df9dyyfowUnzgfptIeHJ094ZNrXNLeJMyKZOJXl4NQ-PpXrj0hSDc8z1MvsMwglllKmmlqFCzv8p2E4kmfJgEA90Eruhn1X4P_ebU/s320/IMG_20220826_122845.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: A. Gabi)</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Örömmel siettünk oda a partjára, és gyönyörködtünk áttetsző, halacskákkal dúsított vizében. A sok kis halacska ott lesett minket a sekélyesben, mintha bizony etetést vártak volna. </div><div style="text-align: justify;">Nagyon remek volt mezítelen lábbal belemászkálni a vízbe... A fejemre a Nap süt, a lábam alatt föld és víz... Mmmm! 💚💙💛 Aztán körbesétáltuk a tavat, közben egy csónakból kikiáltottak nekünk, hogy figyeljünk, mert az imént láttak egy macit a bocsával arra járni... Kb. fel sem vettük, sétáltunk tovább, és nem is láttunk aztán semmi medveszerűt. </div><div style="text-align: justify;">A tó partján van egy kürtőskalácsos, meg csónakbérlő hely is. Vettünk két hatalmas és nem olcsó kürtőskalácsot, majd béreltünk egy csónakot, és beeveztünk. Gabi remekül evezett, aztán hama' kiderült, hogy ha én evezek, tapodtat sem haladunk se előre, se hátra, ámde a saját tengelyünk körül annál inkább 😂 1 órát eveztünk körbe a tavon, jópofa dolog volt. </div><div style="text-align: justify;">Aztán elindultunk vissza fel a parkolóhoz, egy másik útvonalon. Volt egy kilátó pont útközben, aztán felszaladgálva egy szerpentinen time laps videót csináltunk. Irtó meleg volt...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Megcéloztuk a Gyilkos-tó környékét. Még előtte találtunk egy forrást, ahol megálltunk sok vizet vételezni. A forrás "parkolója" 2 kóbor eb körzetéhez tartozott, egyikük a háttérben figyelt alázatosan megrettenve, a másikuk a lábunk elé csúszva kunyerált... Töpörtyűt kaptak ők is. </div><div style="text-align: justify;">A Gyilkos-tó környékét is megvizsgáltuk a Park4Night alkalmazásban, éjszakázóhely keresése okán. Nem láttunk olyat, amire látatlanban lecsaptunk volna, úgyhogy a saját szemünkkel akartunk keresni. A tó felé is tök jó hegyi szerpentinezős út halad felfelé, majd átbukva egy hágón már ereszkedés történik. Rögtön a tó előtt lekanyarodtunk egy kavicsos útra, és itt máris megtaláltuk álmaink éjszakázóhelyét. Belőttük dobogósnak, aztán továbbautóztunk, hogy még egy kicsit világosban körülnézzünk a tó környékén, illetve hogy átautózzunk a Békás-szoroson. </div><div style="text-align: justify;">A hely nagy népszerűségnek örvend. Sok épület, régi villák állnak itt, illetve szálláshelyek, hotelek, éttermek, kisebb kajáldák, parkolók és árusok sokasága. Szóval a siserehad mellett autókázik el az ember. A <b>Békás-szoros</b>t nem egészen tudtam, milyennek képzeljem, de azért úgy gondoltam, talán valami sétálós gyalogösvény visz benne. Nos, ilyet nem láttunk, hisz a Békás-patak és a hozzá szorosan simuló autóút ki is tölti a hihetetlen magas sziklafalak között kanyargó szűk vájatot. Csak úgy pislogtunk a nyakunkat nyújtogatva felfelé az égbe törő kőfalak közt... Roppant látványos! Mondjuk a sofőr kevésbé tud nézelődni, mert itt is kb. minden kanyarban bazársor, parkoló autók vannak és emberek jönnek-mennek. Fényképezni sem igen sikerült a rendelkezésre álló perspektíva miatt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaNLC_hgD1flQunR-uS8B5H6BhSHbSjhQyz944Majr_BYijFzQFi-RGI04x1xe96jm2SR7p-dbAs6wPH3Rf1F8cqySB0SZn7J6k3_7mqnJYptW1KUPzHhQfk1su3MilMwIOGsHBwFdJTAxCmaGFYcC1FCxTRdlgBgfiC3sD4hFe0x7wczHg_oE97U/s4000/IMG_20220826_191904.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="1800" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaNLC_hgD1flQunR-uS8B5H6BhSHbSjhQyz944Majr_BYijFzQFi-RGI04x1xe96jm2SR7p-dbAs6wPH3Rf1F8cqySB0SZn7J6k3_7mqnJYptW1KUPzHhQfk1su3MilMwIOGsHBwFdJTAxCmaGFYcC1FCxTRdlgBgfiC3sD4hFe0x7wczHg_oE97U/s320/IMG_20220826_191904.jpg" width="144" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">út a Békás-szorosban (fotó: A. Gabi)</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHFWKmOUii0fHqc0ZXaeluZHfjt4g5elTLn38u_DRh4UXI9deNbZfZjQQTZU6EhBfQUUOWk_QusEgT34AWkdrmSjuQAgyOA-WBx30ZeggV4nGd9R4fy7lo1lxw3xRKUuCNk87X2yYKr1JZ69X4MCP55NBYTTTr_qUsXshU96SMl_YI73AYYysVoVE/s4608/IMG_20220826_193535.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHFWKmOUii0fHqc0ZXaeluZHfjt4g5elTLn38u_DRh4UXI9deNbZfZjQQTZU6EhBfQUUOWk_QusEgT34AWkdrmSjuQAgyOA-WBx30ZeggV4nGd9R4fy7lo1lxw3xRKUuCNk87X2yYKr1JZ69X4MCP55NBYTTTr_qUsXshU96SMl_YI73AYYysVoVE/s320/IMG_20220826_193535.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">az Oltár-kő a Békás-szoros felett</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Miután úgy gondoltuk, a lényegi részen túljutottunk, visszafordultunk, és erős szürkületben visszaparkoltunk az előzőleg kiválasztott, kiválónak ígérkező alvóhelyünkre. Hamar megjelent az ügyeletes kunyerálós kóbor kutyus, ezúttal kis testben, de ugyanolyan aranyos visszafogottsággal, amihez a romániai kóbor ebeknél már hozzászoktunk. Kapott ő is néhány leeső falatot a vacsoránkból, amit megint a kipakolt székek-asztal társaságában fogyasztottunk. Meleg, főtt kaját ettünk, és hozzá megittunk 1 liter bort, szóval elég jó kedvünk kerekedett 😁 Volt egy patakban-fürdési törekvés bennünk, de ez úgy csökkent, ahogy szállt le az egyre hűvösebb sötétedés. Végül el is engedtük 😆 Helyette sötétben, fejlámpa fényénél mentünk egy kanyart a környéken, a kutyus végig velünk sétált. Nyugovóra tértünk aztán. </div><div style="text-align: justify;">E napon 140 km-t autóztunk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b><u>08. 27. szombat</u></b></div><div style="text-align: justify;">Hajnalban Gabi bekapcsolta egy kicsit a fűtést az autóban. Talán ezen a reggelen volt a leghidegebb, 10 fok alá csökkent a hőmérséklet. Én előbb kikeltem, Gabi pedig még szundikált kicsit a besütő Nap fényében, addig pedig én a napon megkávéztam 😊 Kutyu itt volt reggel is, szegénykém kint aludt a hidegben... Hamarosan aztán odacsapódott másokhoz, és elhaladt velük...</div><div style="text-align: justify;">A reggeli kávém mellé a Kis-Cohárd panorámája dukált 💚:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjigo3_1D2juIiJl_SGx7D1MwnaS985vmKSJXeo_5Nimy4WVi8Cj7Tnttftkf6iBxXIrDPhskZkHaJ1li_whfiKDatbrITozTipNsAXm2jAKzFazPECi5JNkOU2jVItNQubc7V2MJU9HvAurpbDUfjdHJY11S80nqDvIdq1FF0u56mjYAjbymMa6s/s4608/IMG_20220826_190416.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjigo3_1D2juIiJl_SGx7D1MwnaS985vmKSJXeo_5Nimy4WVi8Cj7Tnttftkf6iBxXIrDPhskZkHaJ1li_whfiKDatbrITozTipNsAXm2jAKzFazPECi5JNkOU2jVItNQubc7V2MJU9HvAurpbDUfjdHJY11S80nqDvIdq1FF0u56mjYAjbymMa6s/s320/IMG_20220826_190416.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Kis-Cohárd (1344 m) a Gyilkos-tó felett</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Utolsó előtti napunk volt ez... Ennek tudata nem tetszett annyira. </div><div style="text-align: justify;">Mára úgy terveztük, hogy feltúrázunk a Kis-Cohárdra, aztán körbesétáljuk a tavat, és utána állunk tovább. Úgyhogy átálltunk az autóval oda, ahol a turistajelzés indul fel a Cohárdra, és nyakunkba vettük a hegyet. Most már nem volt hideg, ámde egyre melegebb igen. Jó kaptatós az út a Cohárdra, meredek fenyvesben másztunk, aztán jött egy laposabb rész (itt lehetett kitérni a Wild Ferenc emlékút nevű via ferrata beszállópontjához), aztán megint kaptatós rész jött az erdőben, szuperjó fagyökereken át. A Cohárd teteje amolyan platóféle, és az erdőn át lehet megközelíteni a szuper panorámával bíró, kopasz szélét. Örömmel bukkantam itt ki, és már ittuk is a környező magaslatok és a Gyilkos-tó látványát... No meg az innivalónkat. Meleg-szomjas idő volt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiinIa3FIvje5DEAfTFNmB9ndws15j3rE7mWvdpJplmWLytZJAxqZjkSKZzkz-JkN59uMpUSDAFfDoTGI8Ol5YifdFvMkkDFtO-X0dZyZo0YEtcxFapuUPBG1gscCVL7hyXAuoUeupa0lMXty70afn2oVrOyL156HdzxuFJ7z6pX52zHOizZvIQHdo/s4608/IMG_20220827_225327.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiinIa3FIvje5DEAfTFNmB9ndws15j3rE7mWvdpJplmWLytZJAxqZjkSKZzkz-JkN59uMpUSDAFfDoTGI8Ol5YifdFvMkkDFtO-X0dZyZo0YEtcxFapuUPBG1gscCVL7hyXAuoUeupa0lMXty70afn2oVrOyL156HdzxuFJ7z6pX52zHOizZvIQHdo/s320/IMG_20220827_225327.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Gyilkos-tó, balra a Gyilkos-kő, melynek lecsúszó <br />törmeléke "gátolta el a tavat" 1837-ben</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Szépen ráláttunk a Gyilkos-kőre is (szerettem volna felmenni oda - is...), aminek a tó keletkezésében szerves része volt, ugyanis innen indult meg anno egy földcsuszamlás, ami elzárt több patakot, így duzzasztódott fel maga a tó. Azt olvastuk, a tó mérete csökken, töltődik fel a bele folyó patakok által szállított hordalék miatt. És hogy tettleges törekvés van arra, hogy a tó megmaradását segítsék elő.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Miután kellőképp kinézelődtük és kifényképezkedtük magunkat a Cohárdon, elindultunk vissza le, és egyből egy tókörre tértünk rá. Erdei ösvényen haladtunk, aztán odaértünk a tó partján kialakított kilátóteraszhoz. Itt már, s innentől kezdve jó sok ember volt. A kilátóterasz helyét elég optimálisan választották ki, valóban kiváló panoráma akadt az üvegoldalú placcról. Továbbhaladva természetesebb részt találtunk a tó partján, padokra lehet néhol lecsüccsenni és megetetni a kacsákat. A tavon csónakázni is lehet, nekünk erre időnk, de talán most igényünk sem akadt. Nagyon szép a tó hátsó fertája, ami a csónakosok elől le van zárva, és a legtermészetesebb része a víznek. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhExAk1YHHiJXEBIUNuIU_cimdevLU6vePt8rISBtCo5UpsyOZUaGRzwyeM9OB0gLNcmHw8TYZM0M5B8BqDHLGCjTmksypjSsuSMS-65mtxu6V8iuN2IO3SsE2OFjjkcRPt1jOs2sXIbOkQL1aQe0wmDvorFRz722AyS9FnZBI3fGJGwfZBBR-HGYE/s4608/IMG_20220827_225235.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhExAk1YHHiJXEBIUNuIU_cimdevLU6vePt8rISBtCo5UpsyOZUaGRzwyeM9OB0gLNcmHw8TYZM0M5B8BqDHLGCjTmksypjSsuSMS-65mtxu6V8iuN2IO3SsE2OFjjkcRPt1jOs2sXIbOkQL1aQe0wmDvorFRz722AyS9FnZBI3fGJGwfZBBR-HGYE/s320/IMG_20220827_225235.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">panorámateraszról</td></tr></tbody></table><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij97yruHs7qcL6nIEU4UZjsi1UOzDy1UEqYvKIpQTbVzfmSQMW3KfS8DmjrGwyI93aLVvnzXdVPHkC2sXiHifOg84vjCYushY5dLX9qmjW8wk6CJYjPMXGHchlgd95ByD99IF8k989bBLwxBvwkMbnHqTecQ4UOqebUuyClRWvQOTipaT6JPs3FSQ/s3984/IMG_20220827_225102.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1964" data-original-width="3984" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij97yruHs7qcL6nIEU4UZjsi1UOzDy1UEqYvKIpQTbVzfmSQMW3KfS8DmjrGwyI93aLVvnzXdVPHkC2sXiHifOg84vjCYushY5dLX9qmjW8wk6CJYjPMXGHchlgd95ByD99IF8k989bBLwxBvwkMbnHqTecQ4UOqebUuyClRWvQOTipaT6JPs3FSQ/s320/IMG_20220827_225102.jpg" width="320" /></a></div><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicGALsWxoocho0raUSlBroKnyGs0A_h8ies5CafEoQ1tCDkFeHCvUz_suyr4FAnGJZ8TAw_zaQrLCPPqGq8NKtQz51siAiRgA2jjsZ7JQh9SDQvzQHrZdRgK-vhTde1qZABNgMGFoooGLjg9wy1v7W_4BtPWDMTDnxthT-d_R8z-aYFsNkMQrdnOM/s4000/IMG_20220827_145959.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1800" data-original-width="4000" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicGALsWxoocho0raUSlBroKnyGs0A_h8ies5CafEoQ1tCDkFeHCvUz_suyr4FAnGJZ8TAw_zaQrLCPPqGq8NKtQz51siAiRgA2jjsZ7JQh9SDQvzQHrZdRgK-vhTde1qZABNgMGFoooGLjg9wy1v7W_4BtPWDMTDnxthT-d_R8z-aYFsNkMQrdnOM/s320/IMG_20220827_145959.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">kacsás mesevilág (fotó: A. Gabi)</td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Sétánk során találkoztunk és kontaktot teremtettünk egy érdekes helyi nénivel, sorompón egyensúlyoztunk, partoldalban lévő üregben parádéztam. A tó civilizált oldalán bementünk egy fizetős budiba, ahol Gabi kérdése nyomán kiderült, hogy lehet zuhanyozni is. Milyen príma terv: megzuhanyozunk távozás előtt! Úgyhogy átálltunk a kocsival, és kezünkben a türcsivel újra megközelítettük az ojjektumot. Ám fennakadtunk a wc-s nénin hamar, aki kiakadva kárálni kezdett, hogy nem hiszi el, hogy megint takaríthat... Én megdöbbenten álltam, Gabi meglepett kíváncsisággal szorosan a néni mellé ült, és próbálta megtudni, mi a gond... A lényeg annyi volt, hogy a néni belefásult a munkájába, és már elege van abból, hogy olyan sokat kell takarítani a zuhanyozót, és amúgy is ez a lehetőség csak az itt lakóknak van fenntartva, így mi, kívülállók, nem fogunk egy pisilés áráért megfürdeni is, hanem csak ha perkálunk valami vastagabb összeget.... </div><div style="text-align: justify;">Elengedtük. Otthagytuk a nénit.</div><div style="text-align: justify;">A következő nehézségünk az étkezésünk kifizetésével volt. Ettünk ugyanis 1-1 hambit, ám nem volt nálunk elég lej. Jó ideig a csaj kizárta annak a lehetőségét, hogy euróban fizessünk, sőt, át akarta utaltatni inkább a kaja árát. Együttműködve megpróbáltuk ezt kivitelezni, de beletört a bicskánk, így szerencsére végül mégis ráállt az euróra...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A következő célunk Szovátán a Medve-tó volt, úgy gondoltuk, valahol annak környékén verünk tábort éjszakára. Az még innen 76 km volt, és már megint erősen délutánba hajlott az idő... Nem akartuk elhinni egyszerűen, hogy ilyen gyorsan tud telni az idő... Biztosan valami időhurokba kerültünk!!!</div><div style="text-align: justify;">No de irány Szováta.</div><div style="text-align: justify;">A Waze nevű hű útitársunk Parajdon egy kisebb utcán irányított keresztül minket. Gabi egyszer csak lefékezett egy panzió előtt. Sárgára festett, szépen felújított, letérkövezett udvarú, igényesen kinéző ház volt: a Rajni Panzió (Parajd, Görgényalja 33.). Azt mondta, bemegy megkérdezni, van-e üres szoba, és ha van, megtárgyaljuk, hogy esetleg 1 éjszakára (az utolsóra...) megszálljunk-e itt. </div><div style="text-align: justify;">Volt pont egy szoba, elég modern volt, jó áron volt, és kedves volt a tulajcsaj. Én is megnéztem, egyértelműen tetszett. Visszaültünk a kocsiba meghányni-vetni, mitévők legyünk. Mindkettőnknek kb. mindegy volt, hogy panziózunk-e, vagy autóban alszunk még egyet, mert mindkettő megfelelő. Úgyhogy Gabi elővette a szerencseérméjét, és megegyeztünk: ha a malac oldallal felfelé esik le, akkor "a malac bemegy az ólba", azaz megszállunk a panzióban, ha viszont a négylevelű lóhere oldal lesz felfelé, akkor a természetben, azaz valahol a fák alatt leállított autóban éjszakázunk. </div><div style="text-align: justify;">És a malac lett. Úgyhogy becsekkoltunk, és koccintottunk a pezsgőnkkel az utásunkra 😊</div><div style="text-align: justify;">Mennyei volt lezuhanyozni.... 😁 És remek-jót aludtunk ágyikóban. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><b><u>08. 28. vasárnap</u></b></div><div style="text-align: justify;">Az utolsó napunk maximalizálása érdekében korán keltünk. Ma még akartunk fürdeni egyet a Medve-tóban, meg akartuk nézni az egykori Bözödújfalu helyén kialakított víztározót, aztán bejárni a Tordai sóbányát. És utána még hazaérni. Utólag látom: jó nagy falat terv volt 😁</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A Medve-tavi strand 10-kor nyitott, úgyhogy előtte még szuvenírboltokat jártunk kicsit Szovátán, s közben megcsodáltuk a sok szép villaépületet. Aztán becsekkoltunk a strandra, és körbeúsztuk a tavat.</div><div style="text-align: justify;">A <b>Medve-tó</b> egy sós tó, olyannyira, hogy hamar úgy nézett ki a szám, mint mikor megeszek egy zacskó sós mogyorót. Ízre rettentő sós volt, beleinni nem volt érdemes. Annyira viszont nem volt sós, mint amit a Holt-tengerről hallani, hogy fentmarad az ember a tetején simán. Szóval olyan mértékű felhajtóerőt nem éreztem. <br />A tavat nagyon óvják, körbe van építve fürdőépületekkel, kajáldával, körbe van kerítve, és csak belépővel látogatható. Ezen kívül a nap közepén van egy néhány órás intervallum, amikor ki kell jönni a vízből, hogy pihentessék azt. Belemenni 10 órakor is csak a kürtszó után lehet. Rengeteg ember van itt, akik úgy tűnt, hamar és rutinosan foglalnak maguknak egy törölközőnyi helyet a parton. Mi hosszasan keresgéltünk, mire sikerült 1-1 emberhossznyi placcra lelnünk, hogy fürdőzésünk után kicsit megszáradjunk. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi512AqR_8LjMOkYWYtApdvBlyRVG12bLdL36wEq808-HB9Yagj7eZ_8dOo3b7io-CjZN-uueMw3aTm70itVhDZKqCbV7dzgZ49sft5GHWtPryA-91OzPCkiD_z3A2W9cbsnj9itAmr_nWehJWecXll9g9RiEtOwIg0LFSVx4ONPVDCTsJ2G3SEIZQ/s6464/IMG_20220828_091736.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2304" data-original-width="6464" height="114" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi512AqR_8LjMOkYWYtApdvBlyRVG12bLdL36wEq808-HB9Yagj7eZ_8dOo3b7io-CjZN-uueMw3aTm70itVhDZKqCbV7dzgZ49sft5GHWtPryA-91OzPCkiD_z3A2W9cbsnj9itAmr_nWehJWecXll9g9RiEtOwIg0LFSVx4ONPVDCTsJ2G3SEIZQ/s320/IMG_20220828_091736.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Medve-tó - alakja állítólag kiterített medvebőrre hasonlít<br /></td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Nem maradtunk tovább, az idő szorított. Átöltöztünk, aztán indulás előtt még azért körbesétáltuk a tavat gyors tempóban. A környéken több ilyen kis sós tó is van, az egyiket láttuk is: a Mogyorósi-tó csepp cuki volt, szintén strand. A többi tó is tanösvényes sétányon elérhető. Nagy kedvem lett volna jobban körbemászkálni a környéket, de sajnos valóban haladnunk kellett tovább...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Úgyhogy elindultunk Torda irányába, és megejtettünk közben egy <b>bözödújfalui </b>kitérőt. Ez azért került be a programba, mert Gabi nővére említette a települést, ami miatt nekem is eszembe jutott, hogy Vujity Tvrtko egyik könyvében réges-rég olvastam róla (Tizenkét pokoli történet: Elárasztott életek). Emlékszem, lenyűgözött a tudat, hogy egy komplett falu van egy víztározó fenekén... Hogy egy tavat duzzasztottak fel ott, ahol amúgy egy falu volt, és annak minden házát ellepte a víz, és ha rajta csónakázik az ember, még akár láthat is ezt-azt maga alatt a mélyben... Hát úgy gondoltuk, mivel szinte mellette haladunk el, megtesszük azt a kitérőt megnézni. Útközben utánaolvastam, és nemrég még egy templomtorony kiállt a vízből (ez aztán látványos lehetett!), de elvileg mára már az is összedőlt. Szóval volt rá esély, hogy csak egy tavat látunk majd.</div><div style="text-align: justify;">A falut 1655-ben alapították. 1988-ben az akkori hatalom kitalálta, hogy ide kell egy víztározó. A falu lakosainak egy közeli településen ajánlottak másik lakást, amit azok vagy elfogadtak, vagy sem. Mindenesetre a víztározó meglett, a víz pedig elnyelte a falut... Az a bizonyos látványos templomtorony, amit jó lett volna még látni, 2014-ben dőlt le... Így ma már minden a víz alatt van, ami valaha Bözödújfalu volt, és ma egy szép tavat látni itt, melyen csónakáznak az emberek, meg pecáznak benne...</div><div style="text-align: justify;">Kialakítottak egy kis emlékparkot, ahol sok fényképet lehet látni az egykori faluról és környékéről, emléktáblát és koszorút, s kopjafákat. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiFNiHXCf3rdv3vnMZG1Ky3K8mZu6lodDleQg4CGFhC_Qn3HBh7lJBVA4DTsz1C89daryTVwC0ltE9E1E-wcNVoBrtgZg_KqI5V2N2GKMqeOexHXYdTN5zdXYhshmRATnC4RkunHQG9UCnfWgalujM2RIaRkNSg4ntRx_o2JqdPayY385JNH-79Xc/s4608/IMG_20220828_140436.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgiFNiHXCf3rdv3vnMZG1Ky3K8mZu6lodDleQg4CGFhC_Qn3HBh7lJBVA4DTsz1C89daryTVwC0ltE9E1E-wcNVoBrtgZg_KqI5V2N2GKMqeOexHXYdTN5zdXYhshmRATnC4RkunHQG9UCnfWgalujM2RIaRkNSg4ntRx_o2JqdPayY385JNH-79Xc/s320/IMG_20220828_140436.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a bözödújfalui víztározó<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjv4p4RMd-JRx3rq4NFPLPLEZfVredMtXtMUf-rDYqNB772P_xBHgZfOyC0RPDfHVAJBhXvX1aPLz4ioi3MouwPJQu_MznFlLFSu8rVpLmPGDukxBH_Nj5C53zRRnvDTeb-EnWdWo7X2n7OqLiKftK64mlmmZcuiyFAbDyUnSi7-nTwY_ihQG8iphQ/s3280/IMG_20220828_141621.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1476" data-original-width="3280" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjv4p4RMd-JRx3rq4NFPLPLEZfVredMtXtMUf-rDYqNB772P_xBHgZfOyC0RPDfHVAJBhXvX1aPLz4ioi3MouwPJQu_MznFlLFSu8rVpLmPGDukxBH_Nj5C53zRRnvDTeb-EnWdWo7X2n7OqLiKftK64mlmmZcuiyFAbDyUnSi7-nTwY_ihQG8iphQ/s320/IMG_20220828_141621.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">emlékhely (fotó: A. Gabi)<br /></td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Továbbloholtunk <b>Tordára</b>, hogy megnézzük a <b>sóbányát</b>. Ezt még bele akartuk szuszakolni a napba... A délután közepén értünk oda, még volt néhány óra a nyitvatartásából. Megvettük a borsos áru belépőjegyet, és a következő 1-2 órában próbáltunk valamelyest körbenézni. </div><div style="text-align: justify;">A sóbánya története már a rómaiak idején kezdődött, bár erre vonatkozóan nem lehetett semmi leletet fellelni, vélhetőleg mivel a későbbi bányászatban megsemmisült minden korábbi nyom. Most azt mondják, a mai értelemben vett sóbányászat itt a 11-13. század táján indult, és jelentősége csak 1840-től kezdett csökkenni. A bányászat teljesen 1932-ben szűnt meg. Ez után használták búvóhelyként a II. világháború alatt, majd sajtraktárként, jelenleg pedig turisztikai funkciót tölt be 1992. óta. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Noshát, baromi látványos a bánya.... Elképesztő csarnokméretű üregei vannak, a falai pedig gyönyörű csíkos mintázattal bámítják a szemet... Ez a márványos rajzolat teljesen lenyűgözött. Több emelet mélységű tér van a bányában, hihetetlen belegondolni, mi mennyiségű sót termelhettek ki innen... A csarnok alján van egy kisebb óriáskerék, pingpontasztalok, tollasozási lehetőség, minigolf- és tekepályák, játszótér, amfiteátrum. </div><div style="text-align: justify;">Ha pedig az ember még egy lehetőséggel mélyebbre ereszkedik, egy komplett föld alatti, 8 m mély tóban találja magát, aminek szigetén érdekes, fából készült művészi építmények vannak, a sötét vizen pedig csónakázni lehet... Asszem a fényképek nem fogják visszaadni a terek méretét...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEx3cf-HM-zxrKQDCMXHnRqE_YZtluSrqISvBPSsYvrcospJGzMvuwOvI2Dh3IosUYTUBPwTjhEGisSUA4c9wNFjeJM2uXXak-20N5H8nk1c1UaPEfU67wbSBqZEfn1xv5CnL1PEQfsr0CLaSTzGMYXoKuEu0WWJ8ClKR6n5AdxM18ig6_GKsHJjA/s4608/IMG_20220828_164750.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4608" data-original-width="2272" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEx3cf-HM-zxrKQDCMXHnRqE_YZtluSrqISvBPSsYvrcospJGzMvuwOvI2Dh3IosUYTUBPwTjhEGisSUA4c9wNFjeJM2uXXak-20N5H8nk1c1UaPEfU67wbSBqZEfn1xv5CnL1PEQfsr0CLaSTzGMYXoKuEu0WWJ8ClKR6n5AdxM18ig6_GKsHJjA/s320/IMG_20220828_164750.jpg" width="158" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">óriáskerék a föld alatt<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9eSOn3QnfY7tc6lYQyzFF4gpllVxWQte16ivIkbi_1EtMviwVUMjCibvhSL75FaPpXEGYwhNvJzeB6a2oCo9dtTUDK2V67ss9EyD-LZSueI3IJ2R89IxzQpK2vuA2zUDemgKkIJcXjeyMc_6QFh6ZIUo3d-GUOFGtzmifJ9bqIUGEa1Ms4kouso0/s3280/IMG_20220828_170342.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1476" data-original-width="3280" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9eSOn3QnfY7tc6lYQyzFF4gpllVxWQte16ivIkbi_1EtMviwVUMjCibvhSL75FaPpXEGYwhNvJzeB6a2oCo9dtTUDK2V67ss9EyD-LZSueI3IJ2R89IxzQpK2vuA2zUDemgKkIJcXjeyMc_6QFh6ZIUo3d-GUOFGtzmifJ9bqIUGEa1Ms4kouso0/s320/IMG_20220828_170342.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a legalsó szint a tóval, és a sószigeten létesített ojjektumokkal (fotó: A. Gabi)<br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"> </td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgf_WlELLg0OdOqk5u7LK7dxkNtCP46M0Vqwre0Z7XJ-PfyxaYZcgdpJya5583b8bShVEHEun4ahWLUjc85ghgzPBYenqcHo62v5p-3df6CgLj4RI2Qn6_4tOlIfbcMsUojlkV42l4gxN0lbKt3lZl_JWfOQby78z2EGwujKpT2INQx71fpmfrWs3o/s8000/IMG_20220828_172041.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="6000" data-original-width="8000" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgf_WlELLg0OdOqk5u7LK7dxkNtCP46M0Vqwre0Z7XJ-PfyxaYZcgdpJya5583b8bShVEHEun4ahWLUjc85ghgzPBYenqcHo62v5p-3df6CgLj4RI2Qn6_4tOlIfbcMsUojlkV42l4gxN0lbKt3lZl_JWfOQby78z2EGwujKpT2INQx71fpmfrWs3o/s320/IMG_20220828_172041.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">híd a "Só-szigetekre" (fotó: A. Gabi)<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYYjq6kTnO08dP6uKCrrwau0iYhSqJQM0XA34DeK7tF-pNFVqzAlWlpNpAe6hEQ7vMCrhtVbqjQGF3jADgfAzYV7dWOvw-TmTV2peINJjF73ITrkPXMR-mnoE0QKD4Z2Q9iCjN5Baxh0zh58JBuvEL9FnIvjH4LdaMmPH5_3N6j_P3dxlK08tnvqc/s8000/IMG_20220828_171352.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="6000" data-original-width="8000" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYYjq6kTnO08dP6uKCrrwau0iYhSqJQM0XA34DeK7tF-pNFVqzAlWlpNpAe6hEQ7vMCrhtVbqjQGF3jADgfAzYV7dWOvw-TmTV2peINJjF73ITrkPXMR-mnoE0QKD4Z2Q9iCjN5Baxh0zh58JBuvEL9FnIvjH4LdaMmPH5_3N6j_P3dxlK08tnvqc/s320/IMG_20220828_171352.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"süni" (fotó: A. Gabi)<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzU6vMcmS_AHdKS7-crO_NLXgj1iq56WdLzxyGfIYhuXf0JNIwiAYptWknsMpCqXregQ5335BQfCQS6WWlA6TvpP23qz2Wll_0cGLNQ1lxB7zR90awreyhKegrsHtmkTuT1mGtpMeMpLuTSl9MOP_lBpxhEP6rfwcX6hQv5BwPz0WYMkEfgIfLMxA/s4000/IMG_20220828_173559.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1800" data-original-width="4000" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzU6vMcmS_AHdKS7-crO_NLXgj1iq56WdLzxyGfIYhuXf0JNIwiAYptWknsMpCqXregQ5335BQfCQS6WWlA6TvpP23qz2Wll_0cGLNQ1lxB7zR90awreyhKegrsHtmkTuT1mGtpMeMpLuTSl9MOP_lBpxhEP6rfwcX6hQv5BwPz0WYMkEfgIfLMxA/s320/IMG_20220828_173559.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">sóba vájt folyosó (fotó: A. Gabi)<br /></td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Ugyan láttam egy táblát, amiben azt kérték, lehetőleg arra menjünk ki a bányából, amerről bejöttünk, de ezt nem gondoltam tovább. Mentünk végig a kegyetlen hosszú folyosón, aminek a végén egy fából készült lengőajtón át kiléptünk egy vendéglátóhelyre, majd elköszöntünk, és kimentünk az utcára. Ott aztán megnéztük a térképet, ugyan hol is vagyunk, tekintve, hogy a bánya másik felén, a régi bejáraton jöttünk ki. Hát teljesen máshol voltunk Tordán belül, mint ahol az autónk parkolt, a tervező 1-2 km-es, dombokon-mezőkőn átívelő útvonalat javasolt számunkra az autóhoz. Hinnye. Vissza akkor inkább a föld alatt! A vendéglátóhely személyzetének semmit nem kellett magyarázkodnunk, csak intett a pasas, hogy menjünk nyugodtan... Bizonyára nem az elsők voltunk, akik kijöttek a régi bejáraton, majd rájöttek, hogy ez nem volt a legjobb ötlet 😆 Viszont így legalább láttunk egy csodálatos autót itt parkolni: egy lapos sportos BMW-t...<br /></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Visszafelé sasszéztunk és futottunk a folyosón. Egy játékos kedvű hapsi üldözni kezdte Gabit, míg én videóztam 😁 Jó arc volt! </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Innen már csak az volt a feladat, hogy hazaérjünk. A mai napra összességében sikerült potom 620 km autózást bevállalni, ebből a tordai sóbányától 460 volt még vissza... Húúú, kemény, Gabi vezette végig éjjel, szerencsére neki ez passzolt a napirendjéhez. Az enyémhez pedig a kispárna és az ülésben való elvackolással egybekötött bekómálás passzolt 😆 Arra eszméltem, hogy az utcámban a fekvőrendőrökön döcögünk át hajnali fél 1-kor...</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Csodás volt ez az egy hét... Egyre erősebb vágyódás alakult ki bennem, hogy csak menjünk ilyen szabadon, és lássunk világot...<br /></div><p></p>Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-70543245236633548142022-06-06T18:31:00.003+02:002022-06-06T18:33:29.119+02:00vízi varázs<div><p style="text-align: justify;">Most egy olyan tevékenységről írok, amiről eddig még sosem: vízitúrázni voltunk ugyanis. Életem 2. evezése, egyben 1. kenuzása volt ez. <span style="font-family: inherit;">Elmesélem </span>azt a varázslatos csodát, amit a Tündérszigeti-ágban és környékén átéltü<span style="font-family: inherit;">nk...</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Négyen szálltunk kenuba Újpesten, a Szentendrei-sziget déli csücskével szemközt. Laci, az egyesületi tag vízre bocsátotta számunkra "Zsuzsit", a piros kenut, és mi útmutatása nyomán elfoglaltuk helyeinket sorjában: Judit ült előre, mögé én, mögém Gabi, hátulra pedig Laci, a kormányos- és kulcsfigura. Csomó mindent megtanultam ezen az evezésen, így már majdnem rögtön helyesen jön ki a számon, hogy kajak vagy kenu; megtudtam, mit jelent a Tüskevárban olvasott szapoly; ismerem - elméletben legalábbis - az evezés helyes fortélyát.</span></p><p style="text-align: justify;"></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjw-yxiJWJPLtvLfqKUMPbBsQVpzycmhlyhIbzPWadyCv7c4B2ka-IMDAvyCd8ISMtYli74ReXZze5oZkfxmR8hdTD_XKmv4DYbV91S27NngDmttRLrfxtU0-CIFm-c7PZdre5d-1oOOknfB4BLNp7qqNMdPpQ-QBUONy0HwwlGwyKQvyElu0BN8hQ/s4608/IMG_20220527_111647.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjw-yxiJWJPLtvLfqKUMPbBsQVpzycmhlyhIbzPWadyCv7c4B2ka-IMDAvyCd8ISMtYli74ReXZze5oZkfxmR8hdTD_XKmv4DYbV91S27NngDmttRLrfxtU0-CIFm-c7PZdre5d-1oOOknfB4BLNp7qqNMdPpQ-QBUONy0HwwlGwyKQvyElu0BN8hQ/s320/IMG_20220527_111647.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"Zsuzsi" a vízen<br /></td></tr></tbody></table><br /></div><div style="text-align: justify;">Nos, végső soron nagyjából 6 km-t haladtunk felfelé, de nem a Nagy-Dunán, hanem a Szentendrei-ágban. Indulás után legelébb is átkeltünk a túloldalra, majd a fákat súrolva kicsit délebbre siklottunk, s a Szentendrei-sziget legdélibb csücskén átbújtunk néhány fűzfa közt. Már ez is igen szép volt! Eztán behajóztunk a Szentendrei-ágba, és megindultunk északnak, a keleti part közelében. Eleinte a bal oldalamon kellett eveznem, s hama' konstatálhattam, hogy pont olyan erőtlen a karom, mint amit elvártam tőle 😁 Asszem Gabi nagyjából hasonlóra jutott magával 😉 Sokszor nem lapátoltunk, csak élveztük mások munkájának gyümölcseit 😊</div><p></p><p style="text-align: justify;">Szuper volt az idő: napfényes, a szél picit néha jobban fújt a kelleténél, de összességében nem volt gáz. Elhajolási gyakorlatozás céljából Laci időnként bekalauzolt minket lehajló fák ágai alá.<br />Elsuhantak mellettünk a napsütötte puha lombú fák... Az eperfa még csak érőfélben van...<br />Az összes lebegő fadarabra rögvest rásütöttük: "kokodil!!"<br />Megejtettük az első kikötésünket. Patra vontattuk a kenut, és levettem a cipőmet. Meztelen lábbal a fűben, Dunában és kavicsos parton, mmm... Picit eszegettünk, aztán indultunk tovább. <br />Közeledett a Megyeri-híd. Vaoooo, de menő: eddig még csak <i>rajta </i>mentem át, <i>alatta </i>most először! A híd alatt Laci elkurjantotta magát, amitől Gabi majd' beleesett a vízbe ijedtében 😊</p><p style="text-align: justify;">A következő attrakció, amit izgatottan vártam: az Egyfás-sziget. Laci beharangozta, hogy lesz egy ilyen. Húúú, hát az vajon milyen? Mekkora? Egy szál fa, nagy magányában él rajta...? Nagyon vártam, mikor bukkan fel, és ez egész hamar meg is történt: máris a Lupa-sziget mellett jártunk, s elkerültük a kis Egyfást. Apró zátony ez, amiből időnként több, máskor kevesebb látszik ki. 1-2 fűzfa (de lehet, hogy gyökérileg egy az egész) él rajta, szép lombjuk pompázik a vízen. Tetszett!</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiu_VmYPZkOa9_cDQLhPhSfzsUmtw2TK773Ma4uGCmxm9JN4AvNn_5ffevOYkoteZKrdC87McqCUa32g5jo_pMo-345wbHeN3d96hj60ym9x1nqdM7gIogBczQk8S0Cxhs2sCGhUv5wwrrIzHeA2sky8XEJa2C3TOSIlD-PkSDKZcgv9paKwE_jfN4/s4608/IMG_20220527_115340.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiu_VmYPZkOa9_cDQLhPhSfzsUmtw2TK773Ma4uGCmxm9JN4AvNn_5ffevOYkoteZKrdC87McqCUa32g5jo_pMo-345wbHeN3d96hj60ym9x1nqdM7gIogBczQk8S0Cxhs2sCGhUv5wwrrIzHeA2sky8XEJa2C3TOSIlD-PkSDKZcgv9paKwE_jfN4/s320/IMG_20220527_115340.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">az Egyfás-sziget, háttérben a Lupa-sziget<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">No és az igazi varázslat aztán vette kezdetét: behajóztunk ugyanis a Tündérszigeti-ágba. Simán elhiszem, hogy itt tündérek élnek... Úgy mondják, jó alkalommal jártunk itt: szúnyog 0 db, a víz csendes, beljebb mozdulatlan, teteje fehéren hintve nyárfaszösszel, vízben álló fák egyre szűkülő s egyre kaotikusabb fala... Valódi elvarázsolt csodahely!</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJVO1u9RoE_vZLi6XbYWzGkWYWM-rOvqedcLZZOm-hnenr5HjzqV73BmyyIETNPEPHEshQMnZbQfbZfmpUbQHo1jg9dSWQZvEh3yR2ze1hASx7KR9dI5BHt2DNJh2zCvIVQnQgNQSNbVi95dX7an_LnOl2Va0XPQp1oCI5aoudG8yTVb9RusstMIA/s4608/IMG_20220527_120129.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJVO1u9RoE_vZLi6XbYWzGkWYWM-rOvqedcLZZOm-hnenr5HjzqV73BmyyIETNPEPHEshQMnZbQfbZfmpUbQHo1jg9dSWQZvEh3yR2ze1hASx7KR9dI5BHt2DNJh2zCvIVQnQgNQSNbVi95dX7an_LnOl2Va0XPQp1oCI5aoudG8yTVb9RusstMIA/s320/IMG_20220527_120129.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">behajózás a Tündérszigeti-ágba<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Csendesen siklottunk. Roppant sokat fényképeztünk, olyan szépséges volt!! Aztán eljutottunk arra a pontra, ahol bizonytalanná vált: át tudunk-e hatolni, tovább tudunk-e menni. Én borzasztóan szerettem volna, hogy tudjunk, és nagyon szerettem volna átjárót találni. Balrább húzódtunk, és sok előre-hátra tolatgatás nyomán be tudtunk venni egy átbújós helyet. <br />Beértünk először egy, majd kisvártatva még egy nénit. Ráncos nénik voltak fürdőruciba, egyszemélyes kajakban ringatóztak a Tündérszigeti-ágban... Milyen menő! Én is ilyen néni szeretnék majd lenni! Egymásra mosolyogtunk, majd elsiklottunk tova.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg64e-zz_NYMJIdZo4271WtvQct5mH2lQVtgyIjnswvej0CkZ6rt5UqXUUO3NPahoPJ4lvIq1mWLKGzbuLeJHZalfyVXWYvxzQQBK0ai1lLNf5a-FV_kcq_c7U6o3rkJlxB0rJ87L8drBCJOwXqFI_th-6M3HckfJ72SbhL_XA3v98gqF-MV8Kwm3A/s4608/IMG_20220527_223502.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg64e-zz_NYMJIdZo4271WtvQct5mH2lQVtgyIjnswvej0CkZ6rt5UqXUUO3NPahoPJ4lvIq1mWLKGzbuLeJHZalfyVXWYvxzQQBK0ai1lLNf5a-FV_kcq_c7U6o3rkJlxB0rJ87L8drBCJOwXqFI_th-6M3HckfJ72SbhL_XA3v98gqF-MV8Kwm3A/s320/IMG_20220527_223502.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">nénik az ágban... Nyugdíjas tündérek? <br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Előrébb egy szürke gém állt, sikerült lefotózni felszállása előtt. Mily fenséges madár!<br />Bujkáltunk a fák között jobbra és balra, nekünk középsőknek Laci iránymutatása szerint nem kellett evezni, így csak élveztük a helyet. Vízbe omlott fahasábok közt kígyóztunk, és elcsorogtunk egy fán ücsörgő tőkésréce-fiú mellett, majd odább egy kacsamama és mellette sorjázó apróságai szomszédságában. Igyekeztem halkabban lelkendezni - nem volt könnyű. Néhol a fák úgy meredtek ki a vízből, mint holmi vízisárkányok...</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgo4AKcGLJXXBVQoMMio4r_KXZHYRMAL_W_RpjqicjFD_ohIoJ3v26APaPAw-xWdJUupWCFN_mjzAjPq7O6fLEP4qo8hp_-OZD8AW-7PtoIAPJQlOntLX5rbRNwOx-Xzpr-WmZFrOr9xlOrW76B9dipE-lD1zUD2wI8wFkRLKg-y48tLaQFpptYJBI/s4608/IMG_20220527_223752.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgo4AKcGLJXXBVQoMMio4r_KXZHYRMAL_W_RpjqicjFD_ohIoJ3v26APaPAw-xWdJUupWCFN_mjzAjPq7O6fLEP4qo8hp_-OZD8AW-7PtoIAPJQlOntLX5rbRNwOx-Xzpr-WmZFrOr9xlOrW76B9dipE-lD1zUD2wI8wFkRLKg-y48tLaQFpptYJBI/s320/IMG_20220527_223752.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">varázslat I.<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQycn7X2daYcDae2n2k5pGiPsYdFXZG0g30SBDL8WEjdbLsSpvaJ4WM7I9Y-Xcr3I28qUgRgmv60hITWP9ze4fbgCUgw21McDtD-73TdOMW2j7vRYHviPTiFKilNnT0j-7g8o3R2f1RsvUEbDOucuJPz4BECMCxjA4tOrloAmWOOPRHLaod-hjk-Y/s4608/IMG_20220527_223917.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQycn7X2daYcDae2n2k5pGiPsYdFXZG0g30SBDL8WEjdbLsSpvaJ4WM7I9Y-Xcr3I28qUgRgmv60hITWP9ze4fbgCUgw21McDtD-73TdOMW2j7vRYHviPTiFKilNnT0j-7g8o3R2f1RsvUEbDOucuJPz4BECMCxjA4tOrloAmWOOPRHLaod-hjk-Y/s320/IMG_20220527_223917.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">varázslat II.<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv6NCG6WwgpKE5n_3_t8yJM9c71S8q847dswDWNSmEkjXFnJvMpwHutLu3K50gfPgVPwCjp-LWUiv5wsuMAjCl9m6X0fjynA-4XrCgpfsdZCMHo-AMMcilsYsyMoeILLsz4vqoIMviNU-QsHChSWUNWXLtSiB_Prd74Jlt3g80zlWdHufsrWWCpn8/s4608/IMG_20220527_224039.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgv6NCG6WwgpKE5n_3_t8yJM9c71S8q847dswDWNSmEkjXFnJvMpwHutLu3K50gfPgVPwCjp-LWUiv5wsuMAjCl9m6X0fjynA-4XrCgpfsdZCMHo-AMMcilsYsyMoeILLsz4vqoIMviNU-QsHChSWUNWXLtSiB_Prd74Jlt3g80zlWdHufsrWWCpn8/s320/IMG_20220527_224039.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">varázslat III.<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Kanyarodott velünk az ág balra egyet, majd meglehetősen beszűkült. Laci mondta, hogy ez már a kivezető csatorna a Szentendrei-ágra. Hasmagasságban érkezett egy vízszintesen álló, erős ág, amit kikerülni vagy felemelni egyáltalán nem lehetett, így Judit megfontolta a partraszállás lehetőségét, de mi arra buzdítottuk, hogy lépje át az ágat a billegő kenuban állva 😀 Neccesnek érezte, de aztán ügyesen megugrotta a dolgot!<br />Én következtem.<br />Tudtam, hogy átlépem.<br />Felálltam, majd a hajó himbálózása visszazuttyantott, sőt padlóra küldött: saját ülésem mögé omlottam 😁 A helyzet vicces volta igen megkacagtatott, addig pedig az ág sikeresen elhaladt fölöttem, és a két mögöttem ülő fölött is. </p><p style="text-align: justify;">És kisiklottunk a nyílt vízre, magunk mögött hagyva ezt az igazi elvarázsolt ágat... 💙 Ami már egyébként lehet, hogy nem sokáig fog létezni, mert töltődik felfelé hordalékkal és növik be a növények. De jó, hogy én még átélhettem!<br />Még egy kicsit haladtunk északnak, egészen pontosan az ún. ötös km-kőig. Állítólag ez a vízi embereknek emblematikus hely, itt szép nagy tisztásabb partszakasz van, kikötésre bőven alkalmas. Mi is kikötöttünk itt és kipiknikeltük magunkat a fűbe, elmajszolni ebédünket. Remek sziesztahely volt ez: csak mi, a napfény és az árnyék, a szél a fűben és a fák, melyek barázdás barna kérgei kellették magukat a meztelen talpaknak... Ja, és a lepke, mely ugyanazt akarta enni, amit én; és a zöld hernyóka, ami megmászta Gabi fejét; és a csíkos bogárka, ami velünk piknikezett... Laci itt jött rá, hogy az ebédjét a csónakházban felejtette, de Gabi megosztotta vele a magáét, éhen senki nem maradt. </p><p style="text-align: justify;">Visszahurcolkodtunk aztán "Zsuzsihoz", és vízre szálltunk ismét. Most már nem mentünk tovább északnak, hanem visszafordultunk.<br />Egy gyönyörű szürke gém szállt át a Duna felett...<br />Most a másik part mentén haladtunk. Megcsodáltunk egy amolyan jellegfát: az öreg fűz megszámlálhatatlan gyökerén ágaskodott a víz fölé, gyökérlábai közét a víz nyaldosta. Szép volt!<br />Most a Lupa-szigetet a másik irányból kerültük. Mellette elcsorogva végigmustráltuk a rajta álló lábas házikókat, melyekhez csónakkikötők is tartoznak. Újítottak és régiesek egyaránt találhatók. <br />Itt mink már nem eveztünk, hanem szép lágyan sodródtunk az árral. Néha meglovagoltunk egy-egy nagyobb/gyorsabb vízi jármű által keltett hullámverést, ilyenkor szerintem elég jópofán ringatott a víz, tetszett! Bámészkodva élveztük a sodródást...<br />A Megyeri-híd alatt most sem maradt el a "púgatás". Aztán Laci szólt, hogy finomabban lapátoljak, mert mindjárt elsüllyedünk a bekerült sok víztől, úgyhogy megint jobban kezdtem odafigyelni evezési képességeimre. Lefelé menet még egyszer kikötöttünk egy parti szusszanásra, ahol Gabit kicsit elnyomta a természetben eltöltött békés, nyugalmas pihenés álommanója. A napon szundikált - sebaj, a mostaninál ropogósabbra már talán úgysem tud pirulni 😄</p><p style="text-align: justify;">Visszaeveztünk. A főágban a távolban látszott valami nagy vízi jármű, Laci egy darabig kémlelte, jön-e, vagy megy, hogy átszelhetjük-e előtte keresztben a Dunát a dokkolóhelyig. A jármű távozónak tűnt jobban, úgyhogy átlapátoltuk magunkat, és kikötöttünk. </p><p style="text-align: justify;">Köszönjük szépen Lacinak és Juditnak ezt a szuperséges elvarázsolt vízitúrát!!! Remek élmény volt 😍<br /></p>Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-26407205321292789242022-04-25T20:27:00.001+02:002022-04-25T20:27:41.656+02:00újra a Kék Úton - Városlőd-Kislődtől a Csobáncig<p style="text-align: justify;">Azt éreztem, hogy jó lenne egy több napos, sátrazós-kintalvós túrát véghezvinni. És ez lehetne a KÉK, hogy azzal is haladjak. Így a négy napos húsvéti hétvégére leporoltam a kéktúra füzetemet, és hárman - Zolival és Zsoltival - hátunkon a házunkkal nyakunkba vettük a Bakonyt és a Balatonfelvidék szélét egy jó, szezonnyitó túra erejéig. </p><p style="text-align: justify;">Városlőd-Kislődtől indultunk, ide érkeztünk vonattal. Lelkesen nyomtam be az első pecsétemet a vasúti megállóhelyen. Némi kis aszfaltozás után már a Csollányos-völgy széles "gravel" útján haladtunk. Medvehagyma virított itt-ott, de megbeszéltük, hogy már egész telítve vagyunk a medvehagymával. Volt nálunk is pogácsa képében, amit Zoli sütött meg ügyesen a túrára. A testünknek be kellett melegednie, hozzá kellett szoknia, hogy jelentős púpot hordozunk, és ez a szakasz még a beszoktatás fázisa volt. Pólóra vetkőztünk, most épp egész jó idő volt. A Vörös-sziklánál kellett letérni erről az útról, itt megálltunk egy szusszanatra. Levéve a zsákot szinte elrepültünk megkönnyebbülésünkben. Felleltem a Vörös-sziklát: először jól tövönpisiltem, aztán felmásztam rá. Felfedeztem szép kónya vicsorgókat is, amiknek a neve először "sikolyka"-ként ötlött csak eszembe 😁</p><p style="text-align: justify;">Elindultunk egy völgyön felfelé, és a fák közt elfutó rudlit vettünk észre. Igen örültünk nekik! <br />Úrkúthoz közel szép nagy tölgyekkel hintett erdőn haladtunk. Egy tehenészeti telep mellett bukkantunk ki, integettem a tehénkéknek, akik megbámultak minket. </p><p style="text-align: justify;"></p><p style="text-align: justify;"></p><p style="text-align: justify;"></p><p style="text-align: justify;"></p><p style="text-align: justify;"></p><p style="text-align: justify;"></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqctTn6Suc1Czudk7FYoOsr2sJxrl0BbkfZVAmo9Tn1al_NNHivbvO_YZWOVVlHJxAfsqDo-OTmz-V6IHcIL6iuBQMLZ_2978Uy8tIfBT1IPTbyX5hh-a8tKIIsD1LzowKMyavYzV0vpJAW07KUgwe8syC5YCkGFKYUJPST-eD3AjDElhtID3QbJQ/s6000/IMG_2048.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqctTn6Suc1Czudk7FYoOsr2sJxrl0BbkfZVAmo9Tn1al_NNHivbvO_YZWOVVlHJxAfsqDo-OTmz-V6IHcIL6iuBQMLZ_2978Uy8tIfBT1IPTbyX5hh-a8tKIIsD1LzowKMyavYzV0vpJAW07KUgwe8syC5YCkGFKYUJPST-eD3AjDElhtID3QbJQ/s320/IMG_2048.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">úton (fotó: K. Zsolti)<br /></td></tr></tbody></table> <p></p><p style="text-align: justify;">Úrkút híres az ún. Csárda-hegyi őskarsztjáról. Egy régi, már felhagyott mangánbányát neveznek így, ahol kézi módszerekkel történt a mangánérc bányászata, így aztán nem roncsolták úgy szét az itt fellelhető karsztosodott mészkövet. A hely elég látványos: a mélyére falépcsőn leereszkedve magas, zegzugos sziklatornyokkal határolt térségbe toppanunk, fent a peremén pedig körbe lehet járni és felülről letekinteni belé. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwz7Q-kIWzBkUvneNLbwh6OhIPlhjvA7fOzEfqbzH6BrXxBi6dua75WM2p4adOW4MLg8KRdRBcunhotkUXXDiVUsrdzT44Uhh8ewTHVeHEm5FpqiKzvtKApgWASNkNmSYc9J_pPHi8l4guildpRJ9FJTlmMhQYhZtF8HGrvMyIwQIiKvzPEGy2xno/s4608/IMG_20220415_122316.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwz7Q-kIWzBkUvneNLbwh6OhIPlhjvA7fOzEfqbzH6BrXxBi6dua75WM2p4adOW4MLg8KRdRBcunhotkUXXDiVUsrdzT44Uhh8ewTHVeHEm5FpqiKzvtKApgWASNkNmSYc9J_pPHi8l4guildpRJ9FJTlmMhQYhZtF8HGrvMyIwQIiKvzPEGy2xno/s320/IMG_20220415_122316.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Csárda-hegyi őskarszton<br /></td></tr></tbody></table><p style="text-align: justify;">Itt kezdett először esni az eső. Olyannyira, hogy egy idő után behúztam a zsákokat egy fa alá. Aztán felvettük az esőkabátokat és ponchokat, meg a zsákvédő huzatokat, mert olyan kitartóan, bár nem túl intenzíven esett. Elindultunk megkeresni a helyi kékpecsétet, amit egy Kék Túra Vendéglő nevű hely őrzött. Hál'istennek volt egy fedett kinti része, ahol velünk együtt több kéktúrázó is meghúzta magát. Sajnos a hely nem volt nyitva, pedig többen megpróbáltunk betörni egy kávé/kóla/bármi erejéig. </p><p style="text-align: justify;">Továbbindulva megtaláltuk a település névadó kútját: egy szép nagy kutat, ami "urkuttya" lehetett, az urak használták rég. Pihenőhelyet alakítottak ki körülötte, amit most húsvéti fanyulakkal és tojásfával tettek aktuálissá. Csini volt.</p><p style="text-align: justify;">Továbbhaladva egyszer csak egy nagyon határozott és egyenes töltésre kellett felhágnunk és azon haladtunk. Találgattuk, mi lehetett: régi vasút? Vizes területet elgátoló töltés? (Azóta a magunkkal nem vitt papírtérképen látom, hogy valóban régi vasút haladt itt.) Letértem meglesni egy víznyelőt (Tönkölyös-víznyelő), aztán ráértünk egy erdei aszfaltútra. A következő kitűzött helyünk a Kab-hegy volt, és most úgy tűnt, nem affelé haladunk. Zsolti elmesélte, hogy mikor itt járt, ő megpróbált irányban a Kab-hegy felé menni az út helyett, de kerítéssel körbevett erdészháznál találta magát, ahonnan nehézségek árán tudott kikecmeregni. Úgyhogy most már csak ezért is mindenképp az utat követtük, még ha néha ellenkező irányba is haladt, mint amerre a Kab-hegy volt. Az aszfaltról letértünk egy földútra, ahol megvizsgáltuk a kankalinok rövid- és hosszúbibéjének arányait, itt még viszonylag lelkesen 😊 Aztán újra jött az aszfalt, és olyan hosszú, nyílegyenes és emelkedős volt, hogy testileg-lelkileg megszenvedtük. Rém demotiváló volt a végeláthatatlan egyenességével, és rém fárasztó az emelkedésével... Kb. örökké mentünk 😀 Aztán odaértünk végre-valahára az erdészházhoz, ahol a bélyegző lapult. Benyomtuk, és megállapodtunk, hogy a hegytetőn, a kilátónál szusszanunk és eszünk, odáig még elösztökéljük magunkat. És lőn. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTjwMeFdlm76gchsbslWr6g0rckVbEtvmkQaTtIzwQ7HwW7f4LWnMYMKoUukDnB9geiEicixkqdAN4cOlzuc417i0wfmukcrIzT4sgo5nrwZXDtzDqEm5jsRjYOofji--hyv2TizZ_ZKa3TIvl653MUF3sF6y_I8WlcG6--cNCFAuUnfNM9T7nFV4/s6000/IMG_2102.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="6000" data-original-width="4000" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTjwMeFdlm76gchsbslWr6g0rckVbEtvmkQaTtIzwQ7HwW7f4LWnMYMKoUukDnB9geiEicixkqdAN4cOlzuc417i0wfmukcrIzT4sgo5nrwZXDtzDqEm5jsRjYOofji--hyv2TizZ_ZKa3TIvl653MUF3sF6y_I8WlcG6--cNCFAuUnfNM9T7nFV4/s320/IMG_2102.JPG" width="213" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kinizsi Pál kilátó a Kab-hegyen (fotó: K. Zsolti)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Körülnézelődtünk a hűvös időben, és ettünk némi elemózsiát. Aztán megcéloztuk Nagyvázsonyt, az eleje kivételével szintén meglehetősen egyenes, de már legalább nem aszfaltos úton. Vissza-visszatekintettünk a Kab-hegyre, melyet tornyai miatt sem lehetett eltéveszteni (tv és rádió torony). Egyszer csak balra egy vonzó ligetes részt vettünk észre, és kitértünk rá. Elbájoló volt, meg akartunk itt pihenni... Lordunk rögtön le is heveredett, Zsolti egy fára telepedett, és én is megsüttettem kicsit az orcám a Nappal fektemben a fűben... Mert itt most újra sütött a Nap... Cukker Ligetnek kereszteltem el a helyet.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGV0cA4ncLbcJpvE0lKmwxQllJcWhoOG5M2OU-0L6xdb__6pDlRJxqlOTlWk6jhcKlVPpyKTEdkqMuyCPGWE7gCnI8-BsH0WqjrNX-biAURSq7zcEHZC9dmJjZmW1uF2e-HPIc9SCmywom3VIBYW2wmIexRG0YSnmoKd-5KzbsQSWSaDHBYeWSG2U/s4608/IMG_20220415_172851.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGV0cA4ncLbcJpvE0lKmwxQllJcWhoOG5M2OU-0L6xdb__6pDlRJxqlOTlWk6jhcKlVPpyKTEdkqMuyCPGWE7gCnI8-BsH0WqjrNX-biAURSq7zcEHZC9dmJjZmW1uF2e-HPIc9SCmywom3VIBYW2wmIexRG0YSnmoKd-5KzbsQSWSaDHBYeWSG2U/s320/IMG_20220415_172851.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">hessz a Cukker Ligetben<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Már-már elgondolkodtunk rajta, hogy itt kellene lesátraznunk... De mégis azért még tudunk menni, meg eddig mindig arról beszéltünk, hogy még túlmegyünk Nagyvázsonyon. Szóval idővel nagy nehezen továbbálltunk. <br />Mondjuk, nem jutottunk sokkal messzebbre, mert egy még elbájolóbb helyre leltünk, ahol viszont már hamar jött a Nagy Közös Megegyezés: legyen ez a ma esti sátorhelyünk! Fél 6 körül járt az idő, kb. 23 km-t tettünk a lábainkba, úgy döntöttünk: ma eddig jöttünk! Lelkesen futkostam körbe a kis, kökörcsinekkel ékített rétet, melyet itt-ott bokrok szakítottak meg, állatkák járta enyhe ösvények vezettek különböző irányokba, virágzó kökénybokrok és facsoportok vettek körül... Igazán idilli volt. A Nap a sötét felhők között foglalta helyét, így a tündöklő ragyogás a sötétséggel karöltve vonult fel - ahogyan van ez az Életben is. Összeraktuk a sátrakat, aztán néhány lécet készítettük oda vacsorahely gyanánt. Azonban alighogy nekikezdtünk a közös vacsinak, eleredt az eső, olyannyira, hogy inkább mindenki vackára menekült. Hama' elállt, és ahogy kitekintettem, örömmel visítottam fel: "szivárváááááány!!!" Gyorsan ugrottunk kifelé, Zsoltit úgy kellett ösztökélni, hogy vegye már vissza a bakancsát és induljon meg állati jó képeket lövöldözni a csodálatos szivárványunkról! Borzasztó lelkes öröm járt át ettől a fantasztikus égi ajándéktól, amit irtó sokáig és változatos voltában volt szerencsénk csodálni: először csak a bal oldala jelent meg, majd látszott a teljes ív, utána már csak a jobb oldala, viszont olyan tündöklő fényesen, amilyennek még talán sosem láttam szivárványt... Odáig voltam. Mutassák meg Zsolti pazar fotói az égi színpompát, a Nap, a felhők, az eső játékának összképét, amit kaptunk: </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8KWp5fne49G-hg7S4k2S1eN4pFuvYOc6YOjGxVxvvgflijkSEir9PyZ8dKy84j9-xVlbgizi_DBOLz7UQe1VO64tGBTJGupnKCYMqVD1E953qeWhNrZkZ56eimv2qXGD6aDNbfvvrGqoSwYaTyKcpwUkrZT5_qNNzi-XH85CYbgD_YJzHVNedIzo/s6000/IMG_2300.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8KWp5fne49G-hg7S4k2S1eN4pFuvYOc6YOjGxVxvvgflijkSEir9PyZ8dKy84j9-xVlbgizi_DBOLz7UQe1VO64tGBTJGupnKCYMqVD1E953qeWhNrZkZ56eimv2qXGD6aDNbfvvrGqoSwYaTyKcpwUkrZT5_qNNzi-XH85CYbgD_YJzHVNedIzo/s320/IMG_2300.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: K. Zsolti)<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3uPS0GjqHybafAGLDGpzC3arIaad4hxb6Tc1CcPH6HSHDkrpCwGDic9d8wOk1coIQG4Qr0FzNhj15HV-TrxBrMlZWV0yccU76b0I4eUFT900cASYQEMCOvMh3_Jr_l4qSSsuMH93nW3GqASNw6jzzmUAHmTxnLSd27J1DOMZbWHkG8ECkTD48cW0/s6000/IMG_2272.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3uPS0GjqHybafAGLDGpzC3arIaad4hxb6Tc1CcPH6HSHDkrpCwGDic9d8wOk1coIQG4Qr0FzNhj15HV-TrxBrMlZWV0yccU76b0I4eUFT900cASYQEMCOvMh3_Jr_l4qSSsuMH93nW3GqASNw6jzzmUAHmTxnLSd27J1DOMZbWHkG8ECkTD48cW0/s320/IMG_2272.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: K. Zsolti)<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9C9a7nJKu5iqkJJa0tUQQrswaQT-nIb7CzYVdMH9YCB5VPA6tDF8uBqh5v9eZB8qxY5MtQ-LnJgWLBv4XBg-03dSTNLxh1AlKOIyaoiT6zAyrEZWymuRl2khmubVhv5fKGIZiaBjZduBZQv8cZrgGSDDJk_MFhS8ivCe-9kTYrPT8kTxmZ4E2Zl0/s6000/IMG_2296.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9C9a7nJKu5iqkJJa0tUQQrswaQT-nIb7CzYVdMH9YCB5VPA6tDF8uBqh5v9eZB8qxY5MtQ-LnJgWLBv4XBg-03dSTNLxh1AlKOIyaoiT6zAyrEZWymuRl2khmubVhv5fKGIZiaBjZduBZQv8cZrgGSDDJk_MFhS8ivCe-9kTYrPT8kTxmZ4E2Zl0/s320/IMG_2296.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: K. Zsolti)<br /></td></tr></tbody></table><p> </p><p>Betelhetetlenül fantasztikusan szép volt, és mindig újabb és még szebb: megjelent a telihold, a felhők már máshogy álltak, a Nap még lejjebb szállt... Zsolti már erőszakkal tette el a fényképezőjét, hogy ne merüljön le még jobban. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpgzMS-51uvrFOyWAdj6UA74VWk0CwOUfdG8Fkc_hycIhOzFMQ5b9VNq9AYfKeak2xXKrMsaXZQhJ8hknvHkA0QaeR5kEwUpTR-xnZKNGpBvOsCfTL2osaRncl4qV2Hw0T4hP0lYEAkPdzG3VNzwqNoUR-n4IiWNP1C8ZMzlSPxQgNlUmhXDzLLhY/s4608/IMG_20220415_184025.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpgzMS-51uvrFOyWAdj6UA74VWk0CwOUfdG8Fkc_hycIhOzFMQ5b9VNq9AYfKeak2xXKrMsaXZQhJ8hknvHkA0QaeR5kEwUpTR-xnZKNGpBvOsCfTL2osaRncl4qV2Hw0T4hP0lYEAkPdzG3VNzwqNoUR-n4IiWNP1C8ZMzlSPxQgNlUmhXDzLLhY/s320/IMG_20220415_184025.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">táborhely a Kab-hegy és Nagyvázsony közt<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Bevackoltunk aztán éjszakára. <br />Hát ez nem semmi egy éjszaka lett... Ugyanis olyan brutális szélvihar alakította ki magát, hogy szerintem egész éjjel azt hallgattam, hogyan csattogtatja a sátorponyvát, s cidrizve gondoltam arra a lehetőségre, hogy nem böktem le jól a cövekeket, és a külső ponyvám már messze jár... Hogy ezt meg nem nézem, az is fix: ebben az orkánban én ki nem megyek! Így is fagyok megfelé... S még az eső is esett hébe meg hóba is. Ez a brutál szél, ez nem volt semmi... Szerintem komolyan semmit nem aludtam az éjjel a fázástól meg az aggodalmaskodástól. Többször összébb kellett húznom magam, mert a sátor oldalát tuszkolta a szél a fejemnek... Lapította rendesen. A többiek időnként horkoltak, úgyhogy szerintem aludtak néha 😌 Kegyetlen egy éjszaka volt... <br />De a reggel is maradt ilyen, muszáj volt ebben a hideg szélben felkelni és kimenni és összecuccolni... Zsolti konkrétan sárkányt eregetett a sátrával 😀 Igazán nem tudtuk, hogyan fogjuk összecsomagolni a sátrat úgy, hogy ne rendezze át, netán vigye el a szél. De valahogy sikerült. Aztán jól beöltözve elindultunk Nagyvázsony felé. </p><p style="text-align: justify;">Nagyvázsonyban cél volt egy pecsét beszerzése, valamint víz vételezése. Egész hamar a várhoz értünk, ahol mindkettőt megtettük. A vár mellett élnek kíváncsi juhocskák, akiket kicsit meg is abajgattunk. Aztán indulás tovább, hogy sorra látogassuk a környékbeli kolostor- és kápolnaromokat: először a Szent Mihályt, aztán a Szent Ilonát, aztán pedig a tálodit. <br />A Szent Mihály szép nagy. Pálos rendieké volt, s állítólag itt temették el Kinizsi Pált, van is itt két sír-féle, a másik az apósáé elvileg. Kicsit eszegettünk itt. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidojBjTxQBieWvyg1SZnMn7u1A43Ogaf5QjULlX7nXJh6yeU7tr3UnDga-k4XNNzAHIcxkCPU6CC958J3CNUN5AgY0zFOS_xlH60PsUGl__1wi6YXyExLY1RZB1JPXdnNZWGf1Yw-p1ANG7Qlcq8niX7tWU0t_iuenb_a3HshFA5mxEfitbPMfSSc/s6000/IMG_2361.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidojBjTxQBieWvyg1SZnMn7u1A43Ogaf5QjULlX7nXJh6yeU7tr3UnDga-k4XNNzAHIcxkCPU6CC958J3CNUN5AgY0zFOS_xlH60PsUGl__1wi6YXyExLY1RZB1JPXdnNZWGf1Yw-p1ANG7Qlcq8niX7tWU0t_iuenb_a3HshFA5mxEfitbPMfSSc/s320/IMG_2361.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">pálos (Szent Mihály) kolostorrom (fotó: K. Zsolti)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Továbbhaladtunk a szép erdei ösvényen keltikékkel körbevéve, és aztán megtekintettük az igen minimalista Szent Ilona kápolnaromot. A tábla olvasata szerint ez a kis kápolna a közeli, már nem létező Tálod falucskáé volt, és a romjait úgy kellett újra felfedezni és kiszakítani az erdő öleléséből. <br />Szép rétek, önmagukat ölelő fák és elhullott őz teteme mellett eltúrázva értük el a tálodi kolostorromot, és az itt kiépített Kinizsi-forrást, ahol újra szusszantunk egy cseppet. Ebben a kolostorromban az a látványos, hogy egy szem fala mered az ég felé a fák közt. <br /></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzhCJnUEiqIAcWCK4EBUzMJFpU6h9gG_089s_IrrFWWjicjw-A2wKXTaHSynXKqQuc7nVm33wtOBqv0WL2sFsWJ1mECCM1287mZcVb6Rng1_-PtWHMcXVyL8Bb0252rzi-lJp-WLw4k4JXfuuek4gqwg33uX6CH96zSGb0VFIgMNlXbdaXjSyxirc/s6000/IMG_2389.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzhCJnUEiqIAcWCK4EBUzMJFpU6h9gG_089s_IrrFWWjicjw-A2wKXTaHSynXKqQuc7nVm33wtOBqv0WL2sFsWJ1mECCM1287mZcVb6Rng1_-PtWHMcXVyL8Bb0252rzi-lJp-WLw4k4JXfuuek4gqwg33uX6CH96zSGb0VFIgMNlXbdaXjSyxirc/s320/IMG_2389.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">egy réten a kéken (fotó: K. Zsolti)<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhul21UZjrf_odwc_RP8sTqgujGJwiFxRELhV7CqO3BIoQd0SaVnQySnFc3oviPru9C2a8IfsKhjUyKgO_2t7x4HGVByJV9ibE-pfWppm3DwrNOUz3ujOnsmbtvVAoamT7-hENI_hEwkv7gC-P6XY3UIjyTgWVyxPGl5FjO_3dt42_WGDIkYHhbcZY/s6000/IMG_2397.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhul21UZjrf_odwc_RP8sTqgujGJwiFxRELhV7CqO3BIoQd0SaVnQySnFc3oviPru9C2a8IfsKhjUyKgO_2t7x4HGVByJV9ibE-pfWppm3DwrNOUz3ujOnsmbtvVAoamT7-hENI_hEwkv7gC-P6XY3UIjyTgWVyxPGl5FjO_3dt42_WGDIkYHhbcZY/s320/IMG_2397.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">egykoron (fotó: K. Zsolti)<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaCUjdpCsduqFI9B5d1Di9ijueSBiiQPBl-SLB6HnLtK8yg4mQxWMlq6DwryGRPwsUvtTRb75At91RgCINXPjXB3iVGsRcaJS_qiSyGUSgJPHIcocXAJ5hbO4YYZWrMBz6oo5SKQKk5foOt7SD5KNHPTBM185f--c9GFCLy7DgrQMVeJXFaYyfa9Q/s4624/20220416_110947.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4624" data-original-width="3468" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaCUjdpCsduqFI9B5d1Di9ijueSBiiQPBl-SLB6HnLtK8yg4mQxWMlq6DwryGRPwsUvtTRb75At91RgCINXPjXB3iVGsRcaJS_qiSyGUSgJPHIcocXAJ5hbO4YYZWrMBz6oo5SKQKk5foOt7SD5KNHPTBM185f--c9GFCLy7DgrQMVeJXFaYyfa9Q/s320/20220416_110947.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a tálodi kolostorrom maradéka (fotó: K. Zoli)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Egy csinos völgyön haladtunk eztán (Viszont-völgy), Napocska sütött át a fák közt, kedves árnyékokat vetve. Aszfaltútra érkeztünk, amin egy kicsit menni kellett, majd ráfordultunk a Csicsói-erdészházhoz vezető rém unalmas és egyenes, kavicsszórásos útra. Na ez megint egy nemszeretem szakasz volt, mert egyenes, rettentő sokáig belátható, széles, izgalmaktól és látványosságoktól mentes szakasz... Zsolti megtanított arra, hogyan éljük túl az ilyet: mindig ki kell tűzni egy belátható célt, hogy most az a feladat, hogy odáig eljussunk. És ha ez megvan, akkor kicsit örülünk neki, majd újabb célt tűzünk ki. Ez a lecke az életre is remekül alkalmazható. Így haladtunk mi, amíg csak végre oda nem értünk az erdészházhoz, mely valójában erdei iskola. Itt megint benyomtunk egy bélyegzőt, és megültünk nagyebédre a fedett pihenőben. Mivel a szél továbbra is fújt, behúzódtunk, és vizet forraltam leveshez, teához és kávéhoz. Itt egy ari kiskutya fogadta szerény érdeklődéssel az érkező turistákat, és kikísérleteztem, hogy szereti a kockasajtot. </p><p style="text-align: justify;">A továbbiakban egy darabig még ezen a nem túl kellemes úton haladtunk. A következő célhely Balatonhenye volt, ahol pecsét is rejlett, s ahol Zoli már nagyon áhítozott egy kocsmára. De nagyon. <br />Itt, Henye előtt esett az első pillantásunk a Balcsira, igaz, csak apró szegletére. Amúgy más emlék vagy fotó nem maradt fenn a Henye előtti szakasztól, valszeg nem lehetett túl látványos 😊</p><p style="text-align: justify;">Betoppantunk Henyére, és a buszfordulóban pecsételtünk és lecsüccsentünk. Aztán érkezett két túrázó, s velük a kiskutya, akit a Csicsói erdészháznál láttunk. A srácok tőlünk kérdezték, nem tudjuk-e, kié az eb, mert eljött velük. Mondtam nekik: meggyőződésem volt, hogy az erdei iskolába valósi, de ők végül lepasszolták itt a faluban valakinek. <br />A faluban ahol kocsma volt régen, ott egy felújított, de nem üzemelő bolt volt, meg mellette egy szinte üres telek, amin egy odavontatott fa lakókocsiféle áll, amiből nívós borokat kínáltak a gourmet turistáknak. Ittunk gyümölcslevet, majd továbbindultunk, hogy aztán a legközelebbi elágazásnál megálljunk és tipródjunk egy kicsit. Ugyanis az általunk nézett három féle térkép kétfelé jelezte a kék jelzést. Végül arra mentünk, amerre a valóságban is kint volt a jel, illetve amerre egy kutyasétáltató helyi ember is ajánlotta nekünk. Zoli mondta, hogy úgy olvasta, jeláthelyezés volt. <br /></p><p style="text-align: justify;">Az innentől következő szakaszon Zsolti igen megbokrosodott és hasított rendesen. Mi már lassabban kullogtunk utána. Elkerültünk egy legelőt, aztán felhágtunk egy meredek oldalba, ami igen fárasztó volt. Elértük a Monostori-tavat, tulajdonképpen a Fekete-hegy nevű plató szélét. S nem is mentünk innen tovább: a fák közt voltak olyan kis helyek, amik közül egyet kiválasztottunk táborhelynek. A mai etap kb. 24 km volt.<br /></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwEkHLHJc7I40zNqYLK57FWfaIUxg8oc7aYcIjf7bGc2OZDJqEePKqL8MS30Ji1DmMde3KhrTyzzJyob08PyNGMCJGm5sJ8NhzJEgBndbjZHyEb4nwQereKo6m9rdqgzGuUQMqqCUfSLSshUMF92Ta0ouVTQFmn_FJSlsPo57RW7t2JoX6J_ukhVQ/s4608/IMG_20220416_171635.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwEkHLHJc7I40zNqYLK57FWfaIUxg8oc7aYcIjf7bGc2OZDJqEePKqL8MS30Ji1DmMde3KhrTyzzJyob08PyNGMCJGm5sJ8NhzJEgBndbjZHyEb4nwQereKo6m9rdqgzGuUQMqqCUfSLSshUMF92Ta0ouVTQFmn_FJSlsPo57RW7t2JoX6J_ukhVQ/s320/IMG_20220416_171635.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">2. éji szállásunk<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Bíztunk benne, hogy ez szélvédettebb lesz, mint előző éjjel. Most a szél csak odább, a fák koronájában süvöltött. Sütött a Nap, de dideregtünk. Zsolti hama' a vackára bújt. Mi Zolival elfogyasztottuk a tegnap megkezdett üveg bort s vacsiztunk valamit, aztán még mindig "fennaNap"-állapotban elbandukoltunk megnézni ezt a Monostori-tavat. <br />Itt fenn több ilyen kis tavacska is van. Keletkezésüket illetően a táblák szerint nem jutottak konszenzusra, de mindenesetre csapadék táplálja őket, s így elég nagy ingadozást mutat a vízszintjük. A Monostoriba száraz lábbal bekígyóztunk a nádi ösvényeken hosszan. Víz nem volt. <br />Ezen az éjjelen szerintem megintcsak nem aludtam semmit. Most arra emlékszem, hogy egyszer csak elállt a szél, és megnyugtató csend lett. Meg arra, hogy igen fázom, s egyre jobban. Fordulok jobbra, fordulok balra, s fázik a lábam főleg. Na de mindegy.<br /></p><p style="text-align: justify;">Ma kicsit később keltünk, bár a Nap még nálunk is később vetette le magáról a felhőket. A reggelit mellőztük, összebatyuztunk, aztán elsétáltunk a Monostori-tó melletti rétre, és itt eszegettünk kicsit. Szép nagy rét volt itt, és a Nap is egyre normálisabban sütött. A szél sem fújt már, de én azért majd' egész nap magamon tartottam a kesztyűket. Izzadni nem kellett 😊</p><p style="text-align: justify;">Gyönyörű szép részen jártunk itt, a Fekete-hegyen. Ligetes rétek érnek egybe, kökörcsinek és héricsek élnek itt, s a sok kis hegyi tavak vagy azok helyei váltják egymást, úgymint Barkás-tó, Bika-tó, Bonta-tó. Irtó szuper a morfológia: dimbes és dombos csodahely... Tanösvény is halad erre. A Bika-tóba bekukkantottunk, ebben volt víz.<br /></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMT6gBoNIsnN5jm6ERFoIiIbNcizTP6Oj46Pbg4wdCBHrx4f-npOyNwG440qN6QxeFR7O_BPZZ5H2I9th0prjcfltuVzF3D1BjhtH_ZAy9nFFIYsPwfx7ZTNf8x1T2E_sSOHQevO7C6kU4JpQLfgWYy5mPOw4DOeG7PGZOVMFCImNyp2whtyt9HSA/s4624/20220417_085534(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3468" data-original-width="4624" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMT6gBoNIsnN5jm6ERFoIiIbNcizTP6Oj46Pbg4wdCBHrx4f-npOyNwG440qN6QxeFR7O_BPZZ5H2I9th0prjcfltuVzF3D1BjhtH_ZAy9nFFIYsPwfx7ZTNf8x1T2E_sSOHQevO7C6kU4JpQLfgWYy5mPOw4DOeG7PGZOVMFCImNyp2whtyt9HSA/s320/20220417_085534(1).jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">vándorlás a Fekete-hegyen (fotó: K. Zoli)<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLlNjnp_8f8l3cmwKwZLDu9cBTKXofjOPFJ-7stgi9aJ-MllhV9Kpe-TAOuxARsFZPtooEZcU_I-ivlD-iG40GNhV9xLnNK-FLUCl9pCOGlm0Xxbdp2n-k8ZSexPLzZNM7wmB2-Ybd6m17CCi41dHC8w4r01yNVfebC5G4aQ_P76cHvktXQN47aXo/s6000/IMG_2414.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLlNjnp_8f8l3cmwKwZLDu9cBTKXofjOPFJ-7stgi9aJ-MllhV9Kpe-TAOuxARsFZPtooEZcU_I-ivlD-iG40GNhV9xLnNK-FLUCl9pCOGlm0Xxbdp2n-k8ZSexPLzZNM7wmB2-Ybd6m17CCi41dHC8w4r01yNVfebC5G4aQ_P76cHvktXQN47aXo/s320/IMG_2414.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">csodahely a Bika-tó közelében (fotó: K. Zsolti)<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzCvuq-dgmXgPes7sx9eSESVFGWXPArAhFfwBGvx-4p62wrABCd2ioro_iEj73FSAdAtiRAdml1qc4cPg59JzefjDu_2-vB-XVKvGJJ9r5YsgIGYbp5uCILgqTfBvIZo4fIjBGCeE8YmsB6FxdTkJB2-5-1gMSMwdsvpwyF6nWLFMdWUQFJHqlpLE/s4608/IMG_20220417_093331.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="4608" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzCvuq-dgmXgPes7sx9eSESVFGWXPArAhFfwBGvx-4p62wrABCd2ioro_iEj73FSAdAtiRAdml1qc4cPg59JzefjDu_2-vB-XVKvGJJ9r5YsgIGYbp5uCILgqTfBvIZo4fIjBGCeE8YmsB6FxdTkJB2-5-1gMSMwdsvpwyF6nWLFMdWUQFJHqlpLE/s320/IMG_20220417_093331.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"kökör-csín" a Bika-tó mellett<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Jujj, de gyönyörűséges rész volt ez... Imádtam. Belépett a kedvenc helyek listámba.<br />Aztán erdei ösvényre tértünk, és kisvártatva ott találtuk magunkat az Eötvös Károly-kilátónál. Szipi-szupi panoráma volt innen! A Balcsira már jobban ráláttunk, és sok szép tanúhegy kellette magát árgus szemeinknek.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbZmq4MplrNE4ZIcDNDkco8NGcf8gdiT-z-l4iV5d8ERSsqg34pPNdOOu9ERwLM2YRMuGtnHg1PZm7xXXOffeZh3GPouFqPT2tBGsB5feBDuJTL2dvVgYjSZE4D_QHcITEOqx9wmB99c0ZOPbWLt2qlQH6hFPkH_sx4kKVLo9dFXyXoNhg2M1FxMU/s6000/IMG_2424.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbZmq4MplrNE4ZIcDNDkco8NGcf8gdiT-z-l4iV5d8ERSsqg34pPNdOOu9ERwLM2YRMuGtnHg1PZm7xXXOffeZh3GPouFqPT2tBGsB5feBDuJTL2dvVgYjSZE4D_QHcITEOqx9wmB99c0ZOPbWLt2qlQH6hFPkH_sx4kKVLo9dFXyXoNhg2M1FxMU/s320/IMG_2424.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">tanúhegyeink csodája (fotó: K. Zsolti)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Miután kigyönyörködtük magunkat, leültünk alant egy padasztalhoz és majszoltunk egy kis elemózsiát, aztán tovább indultunk, hogy lecsorogjunk Szentbékkállára. Tök jó kis ösvények voltak, néhol mélyútban ereszkedtünk, és bazaltkövekből rakott régi töltés-féléket is láttunk. <br />Szentbékkálla egy csoda-cuki falu, szép és csinos. Itt egy vendéglátó egységgel szemközt van a bélyegző, amit benyomtunk, aztán megültünk kicsit fogyasztani kólát, nógrádi ropit, kávét. Utána továbbálltunk a Velétei palotarom, majd a kőtenger irányába. Előbbi egy rom az erdőben, ami nem vallási célzatú épület volt, hanem uradalmi lakóépület. Nem túl nagy, de jól néz ki annak, aki kedveli a romokat. A kőtenger az pedig egy bazaltkő-mező, ahol ingókő is van, és elég látványos. Gyalogösvények szövik át, és mindenféle köveket lehet nézni itt és ott. </p><p style="text-align: justify;">Elhagytuk a népeket, és újra magunk túráztunk a kéken. Egy árokban haladtunk, amikor megláttuk a napi adag halott állatunkat, ezúttal talán egy szarvast. Jó nagy volt. Mindig olyan érdekes, amikor ilyen nagy tetemek találhatók elvileg sűrűn járt turistautakon - mikor kerültek oda? Hogy haltak pont oda? ... No aztán tök jó erdei részen haladtunk a Hajagos bánya oldalában, kereszteztünk valami régi, vasúti talpbetonokból álló "feljárót", meg egy egykori sikló útvonalát, amiből az életben semmi nem látszott, csak a térkép alapján tudom. Meg kereszteztük a bányába felvívő széles kavicsos utat, és Zoli meg is pedzette, hogy érdemes lenne megnézni, de nem preferáltuk most ezt. Találtunk egy tök hangulatos erdei házat, amit buddhista-féle szemléletűek használhatnak, illetve hozzá közel egy ölelőfát, amit Zsolti ki is próbált:</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiS4bZR_rY6Vo9KHRdCSmJrAfxs8-2Eu_MfdpojGu6GNpnnOSyCPsvBtK9LescQdDTZ_ep2gO7J827peZ2s_-OlhcT1JIT0jr7TtPPqZvuVb5zw3KkwLRnarHs-m745TtAH1jVn6rQSP68Tros4Dt3sl3LagTAX4QOVaKCpILORa24TrW6z6QRxB2M/s4624/20220417_103241.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4624" data-original-width="3468" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiS4bZR_rY6Vo9KHRdCSmJrAfxs8-2Eu_MfdpojGu6GNpnnOSyCPsvBtK9LescQdDTZ_ep2gO7J827peZ2s_-OlhcT1JIT0jr7TtPPqZvuVb5zw3KkwLRnarHs-m745TtAH1jVn6rQSP68Tros4Dt3sl3LagTAX4QOVaKCpILORa24TrW6z6QRxB2M/s320/20220417_103241.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Zsolti ölel (fotó: K. Zoli)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Kereszteztünk aztán egy aszfalt utat, és elkezdtünk a testi ráhangolódás mellett lelkileg is rákészülni a Csobánc-menetre. Hogy ide bizony most fel kell mászni nagy zsákokkal a hátunkon. És mondogattuk, hogy "mindenki a saját zsírján". Találkoztunk egy kedves kertgazdával, aki szóba elegyedett velünk, és kölcsönösen minden jót kívántunk egymásnak - irtó aranyos volt. </p><p style="text-align: justify;">Aztán felhágtunk a Csobánc tetejére, és meglepődtünk, hogy nem is volt nehéz. Sokkal jobban rákészültünk, mint amilyen végül lett. Elégedettek voltunk magunkkal! <br />No itt aztán volt nép bőven, jó sokan felzarándokoltak ma ide. Gyerektől az öregig, túrázótól a lájtos kirándulóig és kutyákig volt minden. Itt benyomtuk az utolsó kék pecsétünket, majd elégedetten ledültünk egy várfal-darab mellé. A szél meglehetősen fújt, úgyhogy beöltöztem inkább. Ettünk kicsit, nézelődtünk, fényképeztük a tájat, körbejártuk a helyet. Meseszép a kilátás, regéljék el a fotók:</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6id3kCEnTa_9ojyyIs4FpTKdUguiTwjfYoAfrCWg9IYD0s4VLDeEvvSMdtJnXjHcsUwtSqA90psyZKr3g17fovrMpdqDPX4ydlSAs490KaAGJVzfxvTYBCGxjFPtLgWzFzoT787mEyw7Gd_kTX4DCIv6Qa2I8mnm-nhuplPTPfSOciOASX-1JyIc/s6000/IMG_2443.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="4000" data-original-width="6000" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6id3kCEnTa_9ojyyIs4FpTKdUguiTwjfYoAfrCWg9IYD0s4VLDeEvvSMdtJnXjHcsUwtSqA90psyZKr3g17fovrMpdqDPX4ydlSAs490KaAGJVzfxvTYBCGxjFPtLgWzFzoT787mEyw7Gd_kTX4DCIv6Qa2I8mnm-nhuplPTPfSOciOASX-1JyIc/s320/IMG_2443.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Csobánc vára - egy ritka embertelen pillanat (fotó: K. Zsolti)<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKOEsKupxa90qCw-_ygKFfZnO01TFaqsNHUcOgVE1zbbT4pAIuP4dgk9LDj31jCc02UHaXjDFTWW2GN_3FJINQNJwuGtoujpt0BIfXj7UcsLvDSW0xE1hDxR0hFvB2El8lgjzKP5Z3qA1VY_ytFKjOuCAoA6QB77h1YrAhNeRL1066jcaw-PzpE3k/s6932/IMG_2456-PANO.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1931" data-original-width="6932" height="89" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKOEsKupxa90qCw-_ygKFfZnO01TFaqsNHUcOgVE1zbbT4pAIuP4dgk9LDj31jCc02UHaXjDFTWW2GN_3FJINQNJwuGtoujpt0BIfXj7UcsLvDSW0xE1hDxR0hFvB2El8lgjzKP5Z3qA1VY_ytFKjOuCAoA6QB77h1YrAhNeRL1066jcaw-PzpE3k/s320/IMG_2456-PANO.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Badacsony, Gulács, Tóti-hegy (fotó: K. Zsolti)<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuJpPhnJMQmAb2dMhZzpW7FEcRlSNLrILX5vX3MSLIPIeFG5-WmfYt4PaKDRKOsbheOpLFVY9AJRkmDtN4fbx85kGBRQGO3dqrydwFsMGHV2p5-uX4Vmu6Z8kiUQtmjWma7B0bFY4ViG0oXz8DlwFIAI-4Q7kJYqX6GA0QElKVVCdHCRxBtvQA_lE/s4608/IMG_20220417_152315.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2272" data-original-width="4608" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuJpPhnJMQmAb2dMhZzpW7FEcRlSNLrILX5vX3MSLIPIeFG5-WmfYt4PaKDRKOsbheOpLFVY9AJRkmDtN4fbx85kGBRQGO3dqrydwFsMGHV2p5-uX4Vmu6Z8kiUQtmjWma7B0bFY4ViG0oXz8DlwFIAI-4Q7kJYqX6GA0QElKVVCdHCRxBtvQA_lE/s320/IMG_20220417_152315.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szent György-hegy, Szigliget, Kamon-kő, Badacsony, Gulács<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Túránk ezen a pazar helyen ért véget 17 km megtétele után, ahol ugyan aludni nem sikerült, mert a haladás úgy nem adta ki (valszeg jó szeles is lett volna...), de legalább feljöttünk, ez is maga volt a boldogság! Most már csak le kellett haladni, hogy Zoli anyukája autóval elszállítson minket Tapolcára a vasútállomásra. De előbb még...</p><p style="text-align: justify;">...szóval leereszkedtünk Gyulakeszi irányába, és pont érkezett Zoli anyukája. Mivel még volt kb. 1 óránk, villámgyorsan előpakolta nekünk az általa hozott piknik-szettet: került a pihenőhely asztalára sonka, főtt tojás, paprika, paradicsom, hagyma, bor, diós és mákos bejgli, sajtos rúd és torma... Elképesztően mennyei lakomát varázsolt nekünk! 3 nap túra után szívet-lelket-testet melengető cselekedet volt ez, ezúton is hála és köszönet érte 💙</p><p style="text-align: justify;">Hát így történt ez a 3 nap csodás túra. Nagyon kellett, nagyon jól esett. A lelkem már sírt utána... Kéktúrailag is hiánypótló volt: 9 db pecsétet gyűjtöttem, és ezt a szakaszt is lejártam ezennel. Folyt.köv. 😉 💙 <br /></p>Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-39193706361465390702022-04-13T14:38:00.002+02:002022-04-14T11:25:35.304+02:00Kirándulás és tudomány egyszerre - kapcsolódj be a tavaszi kankalin kutatásába<p style="text-align: justify;">Ebben a bejegyzésben egy ökológiai kutatást szeretnék népszerűsíteni, amelyhez civil adatszolgáltatók, jellemzően természetjárók segítségét kérjük.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgx2H_mvWf0b7ZKUaJ1SxKXlkBwLfzt5Yg_hTXGcbG860eCJTKryLGnHPi3_1F8eBVRVt3ZknjkWNWf1bAf11n08U3DeynbROx83UCKMaA0sRqi73R87fT_9YelapmkuHuusDzJasd48YI/s2048/Looking+at+cowslips.+Credits_Kaarel+Kaisel.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="2048" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgx2H_mvWf0b7ZKUaJ1SxKXlkBwLfzt5Yg_hTXGcbG860eCJTKryLGnHPi3_1F8eBVRVt3ZknjkWNWf1bAf11n08U3DeynbROx83UCKMaA0sRqi73R87fT_9YelapmkuHuusDzJasd48YI/s320/Looking+at+cowslips.+Credits_Kaarel+Kaisel.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span face="Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif" style="background-color: white; color: #333333;"><i><span style="font-size: xx-small;">fotó: Kaarel Kaisel</span></i></span></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">A <b>tavaszi kankalin</b> nevű növénynek kétféle virágtípusa van. Az egyikben rövid a bibe és hosszúak a porzók (<b>S-típus</b>), a másikban hosszú a bibe és rövidek a porzók (<b>L-típus</b>). Ideális esetben ez a két típus egyenlő arányban fordul elő az állományokban, de az állomány és az élőhely létére nézve kedvezőtlen folyamatok kapcsán ez az arány eltolódhat.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRiNEwOGqrI9HASl3JzjKRczVaZWTMKVjEEj3ILduNi-8pSqB6xqxVQMcRaTJv8nd8svR-Ha4Vl8tSgedN30FQ2jrm1Flh-SVYVnZj59uEgrgnF4Q6cENBD2izR5QdL6kkVUA3vTZbpBshoZ3v9XXhLPDruNjjLFKfMjgqFrgboveYZd-3gIpHNMn4/s4961/Cowslip%20types.png" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="3508" data-original-width="4961" height="452" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRiNEwOGqrI9HASl3JzjKRczVaZWTMKVjEEj3ILduNi-8pSqB6xqxVQMcRaTJv8nd8svR-Ha4Vl8tSgedN30FQ2jrm1Flh-SVYVnZj59uEgrgnF4Q6cENBD2izR5QdL6kkVUA3vTZbpBshoZ3v9XXhLPDruNjjLFKfMjgqFrgboveYZd-3gIpHNMn4/w640-h452/Cowslip%20types.png" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A tavaszi kankalin és két virágtípusa</td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">A kutatás arra irányul, hogy megnézzük Európa-szerte, hogy milyen arányok figyelhetők meg a természetben. Azt kérjük tehát, hogy ha kirándulás közben látsz tavaszi kankalint, akkor ...</p><p style="text-align: justify;">1. <b>Bizonyosodj meg róla, hogy valóban tavaszi kankalinról van szó</b> - a faj felismeréséről írok <a href="http://lengyel-attila.blogspot.com/2021/04/keressunk-egyutt-tavaszi-kankalint-uj.html" target="_blank">ebben a bejegyzésben</a>, de lentebb találsz képeket is</p><p style="text-align: justify;">2. Adj egy nagyságrendi becslést arra, <b>mennyi növényegyed alkotja az állományt</b> (10? 100? 1000? ... - nem kell pontosan)</p><p style="text-align: justify;">3. Nézz meg 100 egyedet, és írd fel, hogy <b>a két virágtípus milyen gyakorisággal fordul elő</b></p><p style="text-align: justify;">4. <b>Küldd be az adatokat a <a href="http://cowslip.science">cowslip.science</a> oldalon</b> (van magyar verzió is)</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9D94CNxvuEUD3vk6bhtdVG62lF0y8gE9EBfz0W6BnoIl_H1glzWPFNyPDUjql0PS-a0xpNNICjNiczywp3yW0US4FoduachIkK-YDGOmMJu8kF4_AskyrbpZjjWxQYyKqSKsmiE0UnWbTYvEaFgGhiY8XqyB5-_0ve3jsuIVRE-gibPcrGkOknXGB/s2048/DSC_0085.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1360" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9D94CNxvuEUD3vk6bhtdVG62lF0y8gE9EBfz0W6BnoIl_H1glzWPFNyPDUjql0PS-a0xpNNICjNiczywp3yW0US4FoduachIkK-YDGOmMJu8kF4_AskyrbpZjjWxQYyKqSKsmiE0UnWbTYvEaFgGhiY8XqyB5-_0ve3jsuIVRE-gibPcrGkOknXGB/w426-h640/DSC_0085.jpg" width="426" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tavaszi kankalin a Börzsönyben</td></tr></tbody></table><p></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEja2T8tFyc5s6FWvdPW_YKongjnqUTXYFoYCz5xuzIWVs7iJaQlwugvOD6XKEo0toHrVbSR40XyzRzZ2TClgQ5YZgm-_7q927Pwzh63XwdfpPhGxq8aD7CpNO0vdnnif-UutYT8pdx1K6w/s1200/DSCF8731b.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="900" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEja2T8tFyc5s6FWvdPW_YKongjnqUTXYFoYCz5xuzIWVs7iJaQlwugvOD6XKEo0toHrVbSR40XyzRzZ2TClgQ5YZgm-_7q927Pwzh63XwdfpPhGxq8aD7CpNO0vdnnif-UutYT8pdx1K6w/w480-h640/DSCF8731b.jpg" width="480" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tavaszi kankalin a Cserhátban</td></tr></tbody></table><br /><p></p><p><span style="text-align: justify;">Bővebben írok a kutatásról a saját blogomon. </span><a href="http://lengyel-attila.blogspot.com/2021/04/keressunk-egyutt-tavaszi-kankalint-uj.html" style="text-align: justify;" target="_blank">Ez a bejegyzés a tavalyi hirdetés</a><span style="text-align: justify;">, </span><a href="http://lengyel-attila.blogspot.com/2022/04/keressunk-tavaszi-kankalint-2022-ben-is.html" style="text-align: justify;" target="_blank">ez az idei néhány eredménnyel</a><span style="text-align: justify;">. Ami pedig a legfontosabb, az </span><a href="https://cowslip.science/" style="text-align: justify;" target="_blank">a kutatás hivatalos oldala</a><span style="text-align: justify;">.</span></p><p style="text-align: justify;">Az adatgyűjtés nem igényel előképzettséget. Kiválóan elvégezhető családi, baráti, iskolai kirándulások közben. Remélem, sokak lelik örömüket a kankalinokban és a tavaszi túrákban!</p>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-42622425981453360072021-10-20T20:21:00.003+02:002021-10-21T11:57:14.487+02:00zempléni kincsek nyomában<p style="text-align: justify;">A 2021-es évi nyaralásunk színhelyéül a Zemplén dolgozta ki magát. Peti számára messzi, ismeretlen vidék; számomra messzi, csodás túraterep. 2 hetet töltöttünk itt augusztus 21. és szeptember 4. között, közben 4 különböző helyen aludtunk, a nyár helyett az ősz jellemezte ezt az időszakot, és a kincseknek csak egy részét éltük át. De - gondoltam - ezt a részt azért megírom.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-1MXi6tEto08/YVmLfN89-aI/AAAAAAAAt4Y/jg6WM_7JcR8rvkL5OSl0NCFsS7VO5Sd7gCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210821_132906.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-1MXi6tEto08/YVmLfN89-aI/AAAAAAAAt4Y/jg6WM_7JcR8rvkL5OSl0NCFsS7VO5Sd7gCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210821_132906.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">start: Szegilong (Erdőbénye)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Idén is vonattal és bringákkal utaztunk. Az egész történet az Erdőbénye nevű megállóhelyen vette kezdetét, mely valójában Szegilong településen található. Erre a látszólagos ellentmondásra azóta sem jöttem rá. Mindenesetre az volt a terv, hogy innen Olaszliszka, Vámosújfalu és Bodrogolaszi érintésével Sárospatakig tekerjünk el ma (cca. 18 km), ahol majd leakasztunk egy kempinget a szögről. </p><p style="text-align: justify;">Az út a forgalmas 37-es főúttal párhuzamosan visz (megkockáztatom: ez az ún. régi 37-es út), és időnként olyannyira forgalommentes, hogy szinte bicikliútnak néztük. Az útminőség változó. <br />Olaszliszkán megálltunk egy pillanatra a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Olaszliszkai_lincsel%C3%A9s">Szögi Lajos emlékműnél</a> és megemlékeztünk erről az érthetetlen, szomorú eseményről...<br />Bodrogolasziban odagurultunk a Lónyay-kastélyhoz. Épp egy csapat nyugdíjas téblábolt, de azt mondták, bemehetünk a parkba megnézni kívülről az épületet. Alighogy begurultunk, egy lelkes szakállas pasas jött hozzánk, és már magyarázott is és invitált minket a vallási csoportjuk által itt üzemeltetett valami programra. Gyorsan a szavába vágva a kastélyra tereltem a szót: ő is azt mondta, kívülről körbejárható az épület, de bemenni nem lehet. Úgyhogy körbesasoltuk: egykor szebb időket, és elég változatos időket élhetett át az épület. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-lG26-eAhkZk/YVmP68rDSrI/AAAAAAAAt4g/pwK8VBRniusT64ZFXehV_8zvuv4tRx2aACLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210821_150703.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-lG26-eAhkZk/YVmP68rDSrI/AAAAAAAAt4g/pwK8VBRniusT64ZFXehV_8zvuv4tRx2aACLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210821_150703.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lónyay-kastély, Bodrogolaszi<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-JvTtO3CebHk/YVmQFBJZcFI/AAAAAAAAt4k/eHJH4yu1HSUYd0Dvj2fm2y7h9E5u2FJpwCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210821_212332.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-JvTtO3CebHk/YVmQFBJZcFI/AAAAAAAAt4k/eHJH4yu1HSUYd0Dvj2fm2y7h9E5u2FJpwCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210821_212332.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lónyay-kastély, Bodrogolaszi<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Sárospatakra érve lementünk a vár mellett a Bodrog partjára, illetve a várkertben is elidőztünk kissé. De csak kissé: az idő már úgy állt, hogy illő volt valami kempingbe bejelentkezni. A neten keresgéltünk, és végül a Végardó Fürdő kempingjére esett a választás - vesztünkre. Ez a helyi fürdő, mely kempinget is üzemeltet. Becsekkoltunk, majd körbejártuk és szomorúan megállapítottuk: látszólag dugig van. Fogalmunk sem volt, hová verjünk sátrat, nem volt egy privát zug az egész kócerájban. Végül kis házak és a kerítés közé sátraztunk, de kiderült: az egész választás úgy rossz, ahogy van. Gyakorlatilag egész éjjel nem aludtunk semmit, mivel nyárbúcsúztató/szombatbúcsúztató/bármilyenbúcsúztató bulit tartottak egyes kempinglakók, illetve a szomszédos nyaralóban szintén ez zajlott, így két irányból kaptuk a zenét, dumát és röhögést egész éjjel... Borzalmas volt. Olyanokon gondolkoztunk, hogy kiköltözünk, hogy az egész felvert sátrat valahogy áthurcoljuk máshová, de ez túlontúl macerásnak tűnt, így éberen tűrtünk és közben vadul utáltuk a bulizókat.... Bárcsak közben ne jöttünk volna rá, hogy egészen közel van egy másik kemping, ami sokkal csendesebbnek és szeparáltabbnak tűnt... Mindenesetre egyszer ennek is vége volt, és másnap reggel boldogan álltunk tovább.</p><p style="text-align: justify;">Ma kellett elfoglalnunk a fő szálláshelyünket Vágáshután. Ide két út kínálkozott számunkra: a régi hegyközi vasút nyomvonalán kialakított aszfaltos bicikliúton Pálházáig, megkerülve ezáltal a Zemplént kelet felől, majd Pálházáról begurulva Vágásra; vagy pedig Sárospatakról irány északnak keresztül a Zemplénen ismeretlen minőségű/burkolatú úton és terepen. Mivel mégiscsak szükségünk volt némi kalandfaktorra, az utóbbi mellett döntöttünk, így Sárospatakról Makkoshotyka felé indultunk. Itt kezdtünk behatolni a Zemplén hegyei közé. Makkoshotyesz zsákfalu, innen a térkép szerint valamiféle szilárd burkolatú út vezet tovább, ami aztán egyel rosszabbá változik, hogy aztán majd ilyen minőségében torkolljon bele a Gerendás-rétnél egy erdőn átívelő aszfaltútba. Úgyhogy nekivágtunk. Azért aggódtam, nehogy egy eső után felpuhult, iszonyatos sáros úton kelljen kecmeregnünk, hogy jól megbánjuk a választásunkat... </p><p style="text-align: justify;">Szerencsére nem így lett. Köves-kavicsos földút, majd földút volt ez, ami ezen a napon megfelelően tekerhető volt. A Gerendás-rétig az út 3/4-ében emelkedett, de annyira nem, hogy ne lehessen a felmálházott bringákkal tekerni szépen lassan. De a víz szakadt rólam rendesen. <br />Itt mindenképp említésre méltó a szép Erdész Emlékmű: a helyi erdőkben dolgozó erdészeti munkások neveit és dátumait vésik fel szép nagy kőtáblákra, melyek egy vadászház és erdei pihenőhely társaságában vannak elhelyezve. A legfrissebb kőtáblán még rengeteg üres hely van. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-fhYteuCTcDs/YVmV4yGPJOI/AAAAAAAAt4w/na7wxVjImWI2P0C9WA_L1x_2eNfHw5qigCLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210822_144843.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-fhYteuCTcDs/YVmV4yGPJOI/AAAAAAAAt4w/na7wxVjImWI2P0C9WA_L1x_2eNfHw5qigCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210822_144843.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">erdész emlékmű<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Szóval szépen áttekertük ezt a remek erdei szakaszt, mely ráadásul rengeteg irdatlanul finom szederrel ajándékozott meg minket. Mondhatom: két pofára zabáltuk. <br />Alaposan megéhezve értük el az Eszkála-erdészházat, s meg is tartottuk itt jól megérdemelt ebédidőnket és pihenőnket. Nagyon tuti kis fedett pihenőhelyet rittyentettek ide, mióta utoljára itt jártam. Remekül esett most itt megpihenni.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-RE3oRT5iCxc/YVmnoeMMsOI/AAAAAAAAt48/ZotuPJDBZq4REFrSPnMzjIqx-CFID_MXwCLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210822_144629.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-RE3oRT5iCxc/YVmnoeMMsOI/AAAAAAAAt48/ZotuPJDBZq4REFrSPnMzjIqx-CFID_MXwCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210822_144629.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">az Eszkála-erdészháznál<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Legurultunk a közeli Gerendás-rétig, és el is értük azt a bizonyos erdei aszfaltutat. Innen már egyértelműen nem kellett aggódni az útminőség miatt. A Gerendás-rétre egy csinos házat ácsoltak: alul nyitott oldalú, padasztalokkal feltöltött tér, felül pedig egy létrán megközelíthető padlás, mely bivakhelynek kiváló. Meg is állapítottuk, hogy itt bizony kint kéne majd aludni egy éjszakát, amikor erre Háromhuta, Regéc felé tekergünk. <br />Jó nagy gurulás következett a Kemence-patak völgyéig, ahol is javaslatomra kitértünk Kőkapu felé. Szerettem volna, hogy Peti lássa Kőkaput már ma. Megnéztük a kis tavat, a vadászkastélyt, a rólam elnevezett szobrot (😉), és a kisvonatot, mely éppen jött is!</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-vTPtB5QQ8kI/YVmo-MVNaRI/AAAAAAAAt5E/pEj8-LbSr_gLzOBHgrhQWh9LCIJzzTJ2gCLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210823_101058.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-vTPtB5QQ8kI/YVmo-MVNaRI/AAAAAAAAt5E/pEj8-LbSr_gLzOBHgrhQWh9LCIJzzTJ2gCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210823_101058.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kőkapu, kis tó<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Most már tényleg ideje volt az irányt egyenesen Vágáshuta felé venni, úgyhogy Kishután át eltekertünk Pálházára, majd Kovácsvágáson át Vágáshutára. Szállásadónk már várt minket, átbeszéltük vele a dolgokat, én pedig már fáztam is, mert a hűvösödő este borzolta a rámszáradt izzadtságot. Bájos ház volt a Huta-patak Vendégház, ahol megszálltunk: a patak közvetlenül mellette csacsogott, fölé apró hidat helyeztek, melyen egy asztalka s két szék állt. Kerítés nincs, van sok fű és bokor madárkákkal. <br />Ma 36 km-t tekertünk.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-A4mbMo3-oeA/YVmqmniknvI/AAAAAAAAt5M/fxO34H2ZvEs8_F9RIHaZCQowxuEdt4I1wCLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210823_105217.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-A4mbMo3-oeA/YVmqmniknvI/AAAAAAAAt5M/fxO34H2ZvEs8_F9RIHaZCQowxuEdt4I1wCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210823_105217.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Huta-patak Vendégházunk<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">A Vágáshután töltött 12 napunkon az időjárás kedvesen őszbe fordult, és nem a napsütötte langyos őszbe, hanem a borongós esős fajtába... Sajnos így nyaralásunk őszölésbe csapott át, s több ötletünkről is lemondtunk az esők és az éjszakai felettébb hidegség miatt. <br />Első reggelünkön egy defektes biciklire és egy cuki várandós cicára keltünk. Előbbinek nem túlzottan tudtunk örülni, lévén Vágáson nemhogy biciklibolt, de egyáltalán élelmiszerbolt sincs. (A cicónak felettébb örültem, és majd ejtek róla több szót is.) Ma egyébként is azt terveztük, hogy bebuszozunk a 8 km-re lévő helyi városkába, Pálházára, hogy bevásároljunk több napi élelmet, így emellé most bicikliszervízt is be kellett terveznünk. Peti kikapta a kereket, és elvittük busszal. Pálházán volt egy retro bringabolt és -szervíz, de a pult mögött ücsörgő bácsi elnézésünket kérte, amiért nem fér bele a belső csere a zsúfolt napjába. Találtunk aztán egy nagyon zsír új modern üzletet, mely elektromos bringakölcsönző volt alapvetően. Mivel az ajtajára ki volt írva 2 név telefonszámmal, hogy ha nincsenek itt, így lehet őket keresni (jó, tudom: a kölcsönzött bringák visszavitele miatt...), hát akkor már felhívtam őket, hisz nagy volt a szükség: bicikli nélkül lőttek minden programunknak. Hamarosan egy feleséggel, gyerekkel és kutyával feltöltött furgon fékezett a bolt előtt, és egy rettentő szimpatikus bringás srác jött oda hozzánk. Megoldotta nekünk a belső cserét, igen rendi volt tőle. <br />Beültünk aztán egy pizzára a Vadregénybe, mely egy malomépület felújításával jött létre. Igen fincsi pizza volt! Miután pedig be is vásároltunk a helyi nagy Reálban alaposan, visszabuszoztunk Vágásra. </p><p style="text-align: justify;"><a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1g%C3%A1shuta">Vágáshuta </a>ma egy apró zsákfalu, mely amolyan háromosztatúan jellemezhető: a fő része, ahová a busz is bejön és megfordul, és ahol a művház, a falusi turistaház, a tájház, a templom és a községháza is van, a Dolina nevet viseli. Ez a patakvölgyben van. Ettől északra fenn a hegyen találjuk az ún. Kispart nevű részt, délre fenn a hegyen pedig a Nagypart nevű részeket. Ezek bizony alapos kapaszkodással közelíthetők csak meg. Persze a nép nagy része ezt a kapaszkodást már autóval oldja meg, de biztos akad még 1-2 helyi néni és bácsi, akik gyalogolnak. Szóval Vágáshután egy maroknyian laknak (2015-ös adatok szerint 78-an), de megtudtuk, hogy régen bizony 400-an is laktak itt... Csak pillogtam, hogy hát de hol...? Nincs is annyi hely, annyi ház és tér... De régen ahol ma erdő van, ott is házak állottak. <br />Felgyalogoltunk a Kispartra, és bizony volt kiélvezni való panoráma bőven......</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-eEwZe9MpjGs/YVyfRPeVkzI/AAAAAAAAt5s/g1sIGeO-sj4bwQFZyO7IXzghXK3gBp3ggCLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210823_205906.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-eEwZe9MpjGs/YVyfRPeVkzI/AAAAAAAAt5s/g1sIGeO-sj4bwQFZyO7IXzghXK3gBp3ggCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210823_205906.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">kisparti panoráma I.<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-WHYpz20VNKA/YVyfbzkZ1UI/AAAAAAAAt5w/SZQp81yo1vUDopQfTdzAgwtF1835drLSwCLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210823_205819.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-WHYpz20VNKA/YVyfbzkZ1UI/AAAAAAAAt5w/SZQp81yo1vUDopQfTdzAgwtF1835drLSwCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210823_205819.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">kisparti panoráma II.<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Gyönyörűséges volt...<br />Kisparton és Nagyparton sok elég jó ház van, amiket idetelepülők építettek nyaralónak, vendégháznak. Elég sok vendégház van. A mi házunkat gondozó pár pl. egy jurtás helyet üzemeltet Nagyparton, de van itt vadászos szálláshely is, meg egyszerűbb és drágább is. Kispart a kedvencem lett, szinte tökéletes elvonulós hely annak, aki nem akar sehová elmászkálni: néhány ház van elszórtan a Hársbércen a fullpanorámában, és a kaviccsal szórt útnak vége van, legalábbis autóval.<br /></p><p style="text-align: justify;">Másnapra terveztem nekünk egy Nagypart - Cseréptó - Kispart körtúrát, de az eső alaposan a levesünkbe köpött... A túrára elindultunk, ekkor jártunk először Nagyparton, de már látszott, hogy jön az eső. Cseréptónál kapott el minket, ahol nem volt fedett pihenőhely, így innen a legrövidebb útvonalon, a KÉKen gyorsan megcéloztuk a falut. Esett rendesen, a KÉK ösvény itt elég susnyás, a lábunk alatt folyt a víz lefelé a falu irányába, tocsogva ereszkedtünk. Elázva értünk haza a hideg házba, és mivel most már magunkon kívül a ruháinkat is szárítani kellett (amikből, lévén hogy nyaralásra készültünk, bizony nem hoztunk túl sok vastagot), bekapcsoltuk a fürdőben az elektromos radiátort. Kellemes volt, ugyanakkor elszomorító: fűtött nyaralás...</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-eABD5DbeaZI/YVyhiKMh4AI/AAAAAAAAt58/O2ka9ewYLkQSAJY6G0iqGjzdOU2uujLyACLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210824_185727.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-eABD5DbeaZI/YVyhiKMh4AI/AAAAAAAAt58/O2ka9ewYLkQSAJY6G0iqGjzdOU2uujLyACLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210824_185727.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">csinos pince Nagyparton<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-st9KMfTE0X4/YVyh5xdwM3I/AAAAAAAAt6E/5WnWm3Ywg9AM299FRzlDu1C75JjDjZa8ACLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210824_185927.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-st9KMfTE0X4/YVyh5xdwM3I/AAAAAAAAt6E/5WnWm3Ywg9AM299FRzlDu1C75JjDjZa8ACLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210824_185927.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">falusi romantika Nagyparton<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Következő nap reggel egész használhatónak nézett kis az időjárás: sütött a Nap! Megetettük Cickót is, a cuki várandós cicát, aki szinte ideköltözött, míg itt voltunk. </p><p style="text-align: justify;"></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-IjXtDmN6zOc/YVymFjR7BVI/AAAAAAAAt6M/plexkhMdMSsy0Y7BDtvEyolMEA70Y4XBQCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210825_100625.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-IjXtDmN6zOc/YVymFjR7BVI/AAAAAAAAt6M/plexkhMdMSsy0Y7BDtvEyolMEA70Y4XBQCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210825_100625.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Cickó, a vágási cicánk :-)<br /></td></tr></tbody></table> <p></p><p style="text-align: justify;">Ma bringával indultunk egy nagyobb körre, aminek a fő apropója a füzéri vár felkeresése volt. Ez egy 40 km-es karika lett, és elég élvezetes volt. Kitekertünk Pálházára, majd onnan Filkeházán át Füzérkomlósra, ahonnan egy remek egysáv szélességű aszfaltúton át lehet tekerni Füzérre. Kéktúrás időből ismertem, és most Petinek is tetszett. Innen csodásan lehet látni a várat is, ahogy közelíti az ember.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTa8-SmE9-1ouNnKqJa3llCgTb_y4eIHHCfkWuqUluJu17YILJ2rz34IrTPVE0NbqU-YhiLJfdgAJ_ziTj75sZgGbDffBwHhnt8vWAQde1JPhwkATFlug-zM7KwsWXdO3rasSo29jAbw/s2520/IMG_20210825_130402.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTa8-SmE9-1ouNnKqJa3llCgTb_y4eIHHCfkWuqUluJu17YILJ2rz34IrTPVE0NbqU-YhiLJfdgAJ_ziTj75sZgGbDffBwHhnt8vWAQde1JPhwkATFlug-zM7KwsWXdO3rasSo29jAbw/s320/IMG_20210825_130402.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">közelítés</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-uyigFUG4G98/YVymvzmJ_hI/AAAAAAAAt6Y/fSpNrX7onlgLwViVBupPskFtMuOYptpcQCLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210825_131102.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-uyigFUG4G98/YVymvzmJ_hI/AAAAAAAAt6Y/fSpNrX7onlgLwViVBupPskFtMuOYptpcQCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210825_131102.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a füzéri vár<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">A vár parkolójában lekötöttük a bringákat, majd megebédeltük az elemózsiánkat. Csak eztán ugrottunk neki gyalogvást a várnak. A füzéri vár jókora felújításon esett és esik át manapság, kiemelt program keretében. Az biztos, hogy felettébb látványos az egész. A belépőjegy mellé adnak egy pecsétgyűjtő füzetet, amibe a vár különböző pontjain elhelyezett ládikákból lehet bélyegezni, a végén pedig a pecsétek összegyűjtéséért adnak kulcstartót vagy hűtőmágnest. Naná, hogy kértem füzetkét! Óránként van egy olyan program, hogy idegenvezetővel lehet sétálni egy tartalmasabb várismeretre: egy ilyenre becsatlakoztunk. A néni valahogy számomra annyira érdekesen és izgalmasan adta elő a dolgokat, hogy teljes mértékig lekötött vele. Tetszett nagyon! Aztán még körbenézelődtünk a pinceszinten és a tetőszinten is, és pecséteket gyűjtöttünk. Szuper a várterasz, mindenképp ajánlom! Nemcsak az alant elterülő Füzérre lehet csodásan rálátni, de a Zemplén gyönyörűséges vonulataira is.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-O9N4a3VGQFY/YWVVn2jCATI/AAAAAAAAt64/qyEkoQ_r4qMoXtLhptjm2AYUQU-ayOLkgCLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210825_162118.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-O9N4a3VGQFY/YWVVn2jCATI/AAAAAAAAt64/qyEkoQ_r4qMoXtLhptjm2AYUQU-ayOLkgCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210825_162118.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">várpanoráma</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-S1TMqvMDUqI/YWVWAc6NhGI/AAAAAAAAt7A/E79Rnber3wAqsxy0Br08oZ6BBOu9ll2iACLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210825_163106.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-S1TMqvMDUqI/YWVWAc6NhGI/AAAAAAAAt7A/E79Rnber3wAqsxy0Br08oZ6BBOu9ll2iACLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210825_163106.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a várkápolna<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Már későbe kezdett hajlani a délután, így indulnunk volt ildomos. Hazafelé kerekezésre egy másik útvonalat javasoltam: visszagurultunk a remek kis aszfaltunkon Füzérkomlósra, majd onnan a Fehér Szikla vadászház felé egy elég zsírnak tűnő kerékpárút hívogatott minket. Azt gondoltam, megcsinálták az egykori vasúti nyomvonalat bringaútnak, azt a nyomvonalat, amin anno kéktúráztunk. De a bringaút egész hamar vett egy éles visszafordulós jobbost, és így végső soron a Nyíribe vezető útra lyukadtunk ki. Eltekertünk oda, majd Kisbózsva felé tértünk, ami után viszont az egykori vasúti nyomvonalon elkészített bringaúton tudtunk tekerni egy kis és szép szakaszon az erdőben. Igen tetszetős volt! Aztán már Pálházán voltunk, és az ismert úton kerekeztünk Vágásra.<br />Ennek az erősen szürkületbe hajló hazaútnak az igazi szenzációja az volt, hogy - számoltuk: - útközben összesen (de szépen beosztva) 15 db (!) őzet láttunk legelve, előttünk átfutva, gyanútlanul álldogálva. Szinte már azt vártuk, mikor ugrik az ölünkbe egy, annyi volt belőlük! Csudira örvendeztünk nekik 😍</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-7VavybhIVZ8/YWVYHyypvCI/AAAAAAAAt7I/PbUlxd__miYHZyUjofdppZsxM1dpNN3_gCLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210825_213647.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-7VavybhIVZ8/YWVYHyypvCI/AAAAAAAAt7I/PbUlxd__miYHZyUjofdppZsxM1dpNN3_gCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210825_213647.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">lemegy a Nap a szójaföld mögött Nyíri és Kisbózsva közt<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">A következő napra azt találtuk ki, hogy meglátogatjuk a közeli, Füzérradványon lévő Károlyi kastélyt. Ide is bringával indultunk: kitekertünk a szokott úton Pálháza felé, de most Sátoraljaújhely felé fordultunk, és a kastélyhoz vezető, egykori főbejárathoz vívő fenyves allén érkeztünk oda. Ez egy tökegyenes út fenyvesek árnyékában. A kastély parkja ingyenesen látogatható, maga az épület azonban nem, mert épp felújításon esik át (szintén a kastélyprogram keretében). Kétóránként indult a parkban vezetett séta, és az egyiket pont lekéstük, így amíg a következőre vártunk, betekertünk a faluba és megkerestük a helyi kisboltot, meg kicsit körülnéztünk. Megettük az ebédünket egy kis parkban, aztán visszamentünk a kisboltba megkávézni, majd elgurultunk újra a kastélyba, és bejelentkeztünk a vezetett sétára. A séta csupán kettőnkkel indult el, ami jópofa dolog volt, de aztán bevártunk egy késői családot, majd egyéb parki sétálók is hozzánk verődtek. <br />Összességében remek volt a séta: egy tősgyökeres környékbeli pasas tartotta, aki még kutatta is a történelmi dolgokat, és sok érdekeset mondott. Pl. hogy a kastély kb. 10 évig luxusszállóként üzemelt. Megtekintettük a cca. 300 éves platánt (bámulatos volt!), a 4 fából eggyé nőtt magnóliát, a tavakat, az egykori fürdőházat, a kastély épületébe pedig az ablakokon keresztül bekukkantottunk: egyes részek elég fullra meg voltak csinálva, más részeken viszont a munkáseszközökkel telehordott csupasz téglás helyiségek látszódtak. (Azóta olvastuk, hogy megnyitott a kastélyban a múzeum.) Kávézó, múzeum, konferenciaterem - ezek a kastélybeli tervek, mondta el a vezetőnk. A kastélykert hátuljában ún. pavilonok állnak: ezek olyan épületek, amiket már most kiadnak szálláshelynek. Annyira nem puccosak, mint hittük, de jópofák. Éjjelre a kastélykert kapuját becsukják, szóval aki a pavilonban száll meg, annak éjjelre van egy saját kastélyparkja 😊</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-kMUy_Jj1EHs/YWWvWOS_eKI/AAAAAAAAt7Q/Jgr6gzmR0EUnfJdcM7rWLpz8N7jjzgttACLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210827_190148.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-kMUy_Jj1EHs/YWWvWOS_eKI/AAAAAAAAt7Q/Jgr6gzmR0EUnfJdcM7rWLpz8N7jjzgttACLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210827_190148.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">fenyves allé a kastélyhoz<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-BoBuT8OtHIQ/YWWviy_kGxI/AAAAAAAAt7U/Dhz09phcEzYcSvewYmA44aRryYvHUEq3QCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210826_153325.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-BoBuT8OtHIQ/YWWviy_kGxI/AAAAAAAAt7U/Dhz09phcEzYcSvewYmA44aRryYvHUEq3QCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210826_153325.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a 300 évesre becsült platán<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-JeO2spqVx-0/YWWvzpAzNkI/AAAAAAAAt7g/4z34hWt8QmYORi3UfCKOUwcVhLkVP0gNQCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210827_185757.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-JeO2spqVx-0/YWWvzpAzNkI/AAAAAAAAt7g/4z34hWt8QmYORi3UfCKOUwcVhLkVP0gNQCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210827_185757.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">az egykori fürdőház ma<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-fH7kAePdu7M/YWWv_N_mdsI/AAAAAAAAt7k/NSArYXaAIGQUmpT_c_x9kGHSpblSx-4MACLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210826_145049.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-fH7kAePdu7M/YWWv_N_mdsI/AAAAAAAAt7k/NSArYXaAIGQUmpT_c_x9kGHSpblSx-4MACLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210826_145049.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">kastély Rábával :-)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">A park egyébként gigantikus: 140 ha, szóval jó nagyot lehet benne sétálni. Természetesen nekünk sem volt időnk az egészet végigjárni, és a vezetett séta is csak egy részét érintette. Megtudtuk, hogy él benne egy őzi, akivel akár találkozhattunk is volna, de ez nem történt meg. Ami még jópofa szerintem: helyenként átlátszó, de régi képet ábrázoló táblák vannak kihelyezve, amikhez megfelelő szögbe odaállva a mögötte lévő, azonos épületrészt láthatjuk régi képében. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-xqLi3eXVDwI/YWW0zmbJY2I/AAAAAAAAt7w/rI7aIe1Z4PUpZO9OawQK9W8TZvwr6A8vACLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210826_142341.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-xqLi3eXVDwI/YWW0zmbJY2I/AAAAAAAAt7w/rI7aIe1Z4PUpZO9OawQK9W8TZvwr6A8vACLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210826_142341.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">parkrészlet</td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">A vezetett séta után mi még elkukkantottunk a pavilonok felé, útba ejtve az egykori jégvermet és az üvegházat is, aztán elkerekeztünk egy másik úton Pálházára, és bevásároltunk a szokott Reálunkban. Hazatekervén köbö 22 kili lett a mai bringázásadag. </p><p style="text-align: justify;">A következő napon esőnapot tartottunk, no nem a saját jószántunkból, hanem az időjárás akaratának alávetve magunkat. Ma sikerült a szállásadókkal egy szívességi mosást intéztetnünk, aminek egyébként nagyon örültünk, mert errefelé Bubbles közmosodát nem találtunk volna. A száradó ruhákat a befűtött fürdőszobába teregettük, ami így az egyetlen kellemesen meleg helyiség lett. Főztem ebédként, olvastunk, sziesztáztunk. Délutánfelé, kihasználva, hogy elállt az eső, felsétáltunk újra Kispartra, hogy megint kiélvezzük a panorámáját, majd pedig elbandukoltunk a falu elejéhez, és megtekintettük az itt kialakított Mária-kegyhelyet. Ez úgy néz ki, hogy egy kanyargós sétányon lehet haladni felfelé az oldalban, és minden kanyar magán viseli egy helyi adakozó nevét. Odafent pedig van egy fából faragott Mária- és kisded-szobor. Felsétáltunk, majd továbbhaladtunk egy úton, és így bukkantunk rá egy csudiszép rétre, amit gondosan összetekert szénabálák borítottak. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-MEyNxHiYBQY/YWW61kt1usI/AAAAAAAAt74/gfayRnAINDENc_eRiOxc_-veH9pKNXyswCLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210827_185409.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-MEyNxHiYBQY/YWW61kt1usI/AAAAAAAAt74/gfayRnAINDENc_eRiOxc_-veH9pKNXyswCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210827_185409.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">helyes rét Vágás mellett<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-OJm3izYqPI4/YWW7Ga_-1WI/AAAAAAAAt8A/Qk7hFk-qflYhUlDcHFnzA5lQwxvuiXPtACLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210827_185014.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2520" data-original-width="1248" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-OJm3izYqPI4/YWW7Ga_-1WI/AAAAAAAAt8A/Qk7hFk-qflYhUlDcHFnzA5lQwxvuiXPtACLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210827_185014.jpg" width="158" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">helyes rét helyes fiúval ;-)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Ez a rét egy kis piknikhez is remek lett volna - ha nem pötyög az eső feszt....</p><p style="text-align: justify;">A következő napon egy gyalogtúrát eszeltem ki a Fekete-hegyi kilátóhoz. Ez egy 13 km-es kör lett. Persze ma is lógott az eső lába, vagy épp esett is, és 12 fok volt.... Szép augusztusi nyaralás. Az összes ujjatlan pólómat feleslegesen hoztam el a túraszandállal egyetemben... Hát ez van. Mindenesetre felhágtunk újra Nagypartra, majd Cseréptó felé kanyarodtunk, ahol már jártunk korábban is. Innen azonban a piros jelzésen haladtunk északnak egészen a Fekete-rétig, ami már a kilátó alatt található. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-bXeEoRA7no4/YWW9F6AqJ2I/AAAAAAAAt8I/o6JKkbYk5T4gZkKP4-mtp-F4GIuCbDaTQCLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210828_203832.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-bXeEoRA7no4/YWW9F6AqJ2I/AAAAAAAAt8I/o6JKkbYk5T4gZkKP4-mtp-F4GIuCbDaTQCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210828_203832.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-husV5SWZVmw/YWW9VAJ5y2I/AAAAAAAAt8M/rwop3YUX2Ig_mBIiLTWO3Oiu2LvWRs-TQCLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210828_203908.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-husV5SWZVmw/YWW9VAJ5y2I/AAAAAAAAt8M/rwop3YUX2Ig_mBIiLTWO3Oiu2LvWRs-TQCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210828_203908.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Úgy terveztük, hogy az ebédkénket a kilátóban fogyasztjuk el. Szerencsére ott szélcsend fogadott minket, így bár meleg nem volt, de legalább hidegebb sem. Még egy kis napocska is volt mutatóba. Remek panorámában ebédeltünk meg kettesben, majd megfőztem a túrakávénkat is, amivel leöblítettük az eledelt. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Lq8pUsd9Ers/YWW-WI5QbiI/AAAAAAAAt8Y/JW9V5OG7VHQ1heB8FvI171GVohuzMi4oACLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210828_135330.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-Lq8pUsd9Ers/YWW-WI5QbiI/AAAAAAAAt8Y/JW9V5OG7VHQ1heB8FvI171GVohuzMi4oACLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210828_135330.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Fekete-hegyi kilátó<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Visszatértünk aztán a Fekete-rétre, és innentől nem jelzett turistaúton haladtunk, hanem egy darabig jelentősebb erdészeti úton, majd jelentéktelenebben, hogy végül aztán Kispart végéhez érkezzünk meg. De addig még láttunk kárpáti kék meztelencsigát, amit életemben először láttam! Irtó szép és látványos volt!<br /></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-_bhcywSLzeE/YWW-z8HadnI/AAAAAAAAt8g/wZ6y_ng2hNEzdG-IJKav5XNod9kFhHE5gCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210828_145854.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-_bhcywSLzeE/YWW-z8HadnI/AAAAAAAAt8g/wZ6y_ng2hNEzdG-IJKav5XNod9kFhHE5gCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210828_145854.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">kárpáti kék meztelencsiga<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Kispartról lefelé baktatva megnéztünk egy új utat, ami megint a kis csini réthez vitt minket. Itt végeztünk egy kis bálamozgató izomgyakorlatot.... Mert csak 😊 Láttunk még pediglen lábatlan gyíkot is. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-rvftZQD8pW0/YWW_nmuuSEI/AAAAAAAAt8o/Xuig2Z6Xxs8u7ZNRzI-OSYCxBdIKAEqrACLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210828_213133.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-rvftZQD8pW0/YWW_nmuuSEI/AAAAAAAAt8o/Xuig2Z6Xxs8u7ZNRzI-OSYCxBdIKAEqrACLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210828_213133.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">csinos rét újra<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Hazafelé betértünk a helyi látványosságba: a kisállatsimogatóba. Él itt 3 vagy 4 kecske, akik jó húsban vannak és imádnak mindenfélét megenni az ember kezéből, emellett különféle szárnyasok, valamint nyuszik. Ja, és van egy apró tó, amiben elvileg vannak halacskák. Vettem egy jégkrémet, és adtam némi adománypénzt az állatkák javára. </p><p style="text-align: justify;">Másnap egy frankó kis vegyes kiruccanást tettünk: volt benne bringázás, gyalogtúra és kisvonatozás is. Bájsziglivel elkerekeztünk végső soron Rostallóig, de úgy, hogy előtte betértünk Nagyhutára is körültekinteni ott. Ezek a huták igazi csinos zempléni hegyi/erdei falvacskák, Nagyhuta zsák, s a zsák száján van Kishuta. Kőkapun a büfénél ittunk egy kávét, megnéztük a fán játszó mókusokat, majd Rostallónál a teljes mértékben felújított egykori kulcsosháznál kötöttük le a bringákat. A kulcsosházas komplexum a RÖNK nevet viseli, ami a Rostallói Ökotudatos Nevelési Központ betűszója. Nagyon szépen felújított házak, fedett társasági tér stb. jellemzi a helyet, nagyobb létszámú gyerekcsoportok táboroztatására ideálisnak tűnik. Most innen tettünk egy rövidke 8 km-es gyalogtúrát a Sólyom-kőre, ami a Zemplén egyik kiemelkedő szépségű sziklás kilátópontja. Rostallótól (ami a kisvonat végállomása, és ahol majd a túra után mi is az utolsó induló vonatra felszállni terveztünk) a sárga turistajelzés felvezet a Mlaka-rétre (a padasztalos pihenőhelyen elfogyasztottuk kis ebédkénket), ahonnan már csak egy szökkenés a szép sárga csúcsjelzésen (amin köveken kell ugrálni és álló kőoszlopok között haladni!) a Sólyom-kőig. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Ndxfem3ORZI/YWcRAcBk79I/AAAAAAAAt9A/VfYrMiBI4h8Y-Pznnad3afGvYVWdEcHzgCLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210829_215625.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-Ndxfem3ORZI/YWcRAcBk79I/AAAAAAAAt9A/VfYrMiBI4h8Y-Pznnad3afGvYVWdEcHzgCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210829_215625.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">úton a sárgán<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-xONyrv3sFMI/YWcSDQRu9jI/AAAAAAAAt9I/sw5VD05zf3UJbkrNblfw-yccyoWf9NWBwCLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210829_220010.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-xONyrv3sFMI/YWcSDQRu9jI/AAAAAAAAt9I/sw5VD05zf3UJbkrNblfw-yccyoWf9NWBwCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210829_220010.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Sólyom-kőről a Regéci-várat szemlélvén<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Ez a Sólyom-kő egy rettentő csúcsszuper hely, és nemcsak azért, mert eleve imádom a kitett, panorámával bíró sziklás helyeket, hanem azért is, mert rájöttem: ez egy sziklamászó hely is! Lementem a sziklák mélyére, és találtam több elnevezett és kinittelt mászóutat. Egyébiránt innen remek látnivaló a Regéci-vár, ahová sajnos az időjárás adta lehetőségek végett most nem látogattunk el. <br />Visszaereszkedtünk Rostallóhoz ugyanezen útvonalon, és remekül időzítettünk, hogy elérjük a mai utolsó induló kisvonatot. Felhelyeztük a bringákat, majd néhány útitárssal megkezdtük erdei vonatozásunkat. De jó volt!!! A bringák is vonatkáztak 😍</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-GezSyGgNY5E/YWcTlNLnDpI/AAAAAAAAt9Q/iDRVUufW2VwPyHv5UeAyvobNvMEVeDUIQCLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210829_181411.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-GezSyGgNY5E/YWcTlNLnDpI/AAAAAAAAt9Q/iDRVUufW2VwPyHv5UeAyvobNvMEVeDUIQCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210829_181411.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">utaznak a bisziklik :-))<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Akciós áron utaztunk 😉 Kőkapu, Kemencepatak, Kishuta, Pálháza: végállomás. Az út kissé hűvös, de mindenképpen végig élvezetes volt, még egy őzet is láttunk 😍 Leszállás után aztán hazatekertünk Vágásra. Így ma 31 km-t tekertünk, 8 km-t túráztunk és 9 km-t vonatkoztunk, klafa kis vegyes nap volt!!</p><p style="text-align: justify;">Az ezt követő napra sikerül beszervezni az általam várva várt kéktúra szakaszt: a Füzér-Hollóházát! A kéktúra végét (számomra végét), ezt a 14 km-es részt már nagyon rég szerettem volna megcsinálni, de Bp-től roppant messze van, szóval mindenképp valami környékbeli programra volt érdemes rászervezni. A szervezés egyébként most sem volt egyszerű Vágásról: 1 napos verzióban csak rettentő korai buszozással és irtó sebes tempóval lehetett volna megvalósítani. Mi egyiket sem vállaltuk be, így aztán kellett egy szállás valahol, és a buszoknak is alaposan utána kellett nézni. Ennyit még szerintem egy túra miatt sem túrtam a menetrendet, mint most: több nap is elővettem, néztem Füzérről Hollóháza felé, és Hollóházáról Füzér irányába, néztem hétvégére és hétköznapra is, de a pálházai átszállás nem könnyített a dolgokon... Végül így lett: hétköznap, busszal Füzérre, onnan túra Hollóházára, ott egy szállás, másnap porcelánmúzeum és -gyár megnézése (amennyire lehet), és buszozás haza Vágásra. <br />Túránk kiszemelt napján az időjárás már meg sem lepett minket: lógtak az esőfelhők. Olyannyira, hogy amikor a busz Füzér felé irányba állt velünk, a hegy nem látszott az alacsonyan lógó esőfelhőktől... Meg is kezdtük a feszkózásunkat: induljunk-e szitáló esőben (amiből később még bármi lehet), vagy inkább csak nézzük meg a vár látogatóközpontját a faluban, és egy következő busszal menjünk haza. Elállott aztán az esőszita, s mi nekiindultunk. Felcsapattunk a vár parkolójába, majd onnan a kék ösvényre tértünk az erdőben. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-6-p6nEVo9vU/YWchd51rj4I/AAAAAAAAt9Y/YFmZFJeRQcsIdmY0lsesUF0LJO33yyYqACLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210830_200848.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-6-p6nEVo9vU/YWchd51rj4I/AAAAAAAAt9Y/YFmZFJeRQcsIdmY0lsesUF0LJO33yyYqACLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210830_200848.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Csataréti-erdészház<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">A Senyánszki-rét után egy tök jó oldalban haladt szintben az utunk: balra fel, jobbra le. Szép nagy völgyeket láttunk. Igazi szép Zemplén van erre, szépséges erdőkkel. A Csataréti-erdészháztól megkezdtük felmászásunkat, mely végül a Kis-Milicbe torkollott. Ez egy baromi fantasztikus rész, a Kis-Milic előtt bazi meredek és gyönyörű köves a mászás, tisztára kiizzadtunk. Emellett most köd (felhő) ülte meg az erdőt, amit külön csudára imádok, fergeteges hangulata van... És más nem is igen járt most erre (csak még 1 pár), a lógó eső lába alatt, a felhők között...</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Hn6aRY3jAMo/YWciZMs3xzI/AAAAAAAAt9g/zgezTpKKnG4oHRQNau4v3rvPVJ6kHYR6wCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210830_133330.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-Hn6aRY3jAMo/YWciZMs3xzI/AAAAAAAAt9g/zgezTpKKnG4oHRQNau4v3rvPVJ6kHYR6wCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210830_133330.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">felhők közé visz az út (a Kis-Milicre)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Teljesen odáig voltam ezért a részért, annyira gyönyörűséges volt! És a jutalom a csúcson várt minket a Károlyi-kilátó képében, amire felhágva fenséges panoráma helyezte magát szemeink elé... Csudálatos volt, ahogy a Zemplén dimb-dombjai között felhők jöttek és mentek... Feltűnt a Füzéri-vár is, és mi elidőztünk a kilátóban jól beöltözve, mert a szél is fújt, hideg is volt, s mi még minderre rá is izzadtunk kissé. Majd elhelyeztük magunkat az alant lévő padasztalnál és dideregve megebédeltünk. Fantasztikus lett volna ez a királyi ebéd ezen a helyen, ha nem fagyunk épp szarrá itt nyár végén 😄 Még a frissen főzött forró kávé sem tudott megmenteni, ildomos volt továbbindulni.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-QGa5hqu9xvQ/YWcjlo9MhvI/AAAAAAAAt9o/8T5SHxeyEs0XLV1AbQv-zMw_somjnhyVwCLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210830_134201.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2520" data-original-width="1248" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-QGa5hqu9xvQ/YWcjlo9MhvI/AAAAAAAAt9o/8T5SHxeyEs0XLV1AbQv-zMw_somjnhyVwCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210830_134201.jpg" width="158" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Károlyi-kilátó a Kis-Milicen</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-hChL9g7n3Dk/YWckVzYaPbI/AAAAAAAAt9w/PHxoJ5OXhhgH8ySIyVY1ygRS_qHuGLnXQCLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210830_201126.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-hChL9g7n3Dk/YWckVzYaPbI/AAAAAAAAt9w/PHxoJ5OXhhgH8ySIyVY1ygRS_qHuGLnXQCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210830_201126.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">felhők közül előbukkan a Füzéri-vár<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">A Kis-Milic és a délről ide vezető út az egyik kedvenc helyeim lettek!<br />Innen egész közel van a Nagy-Milic, amely azonban látványosságban nem tud vetekedni a Kicsivel. Innen nincs kilátás, van viszont egy tábla egy emlékművel, és határkövek, mivelhogy itt halad Magyarország és Szlovákia határa. <br />Innentől igazi elvarázsolt erdőben haladtunk, mely puha ködbe burkolózva bájolt el minket... Bántam is én, hogy kicsit esik: ilyen pazar ködös erdőben járni igazi ajándék, és ez némi nedvességgel jár. Fantasztikus volt!!!</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOoTg37Pj4QaWO-PglS4SSFMIb6QQLGeemX3wXf9LeqUOBnTuiI485FJ34tP_4bPjBI2fcYhKfSc1HvUpSpERt1H9Be0Y8lk6n44G2zanispjS7-qk-A7LL1SKSWo1r8BfnQQ-Faj9UQ/s2520/IMG_20210830_201628.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOoTg37Pj4QaWO-PglS4SSFMIb6QQLGeemX3wXf9LeqUOBnTuiI485FJ34tP_4bPjBI2fcYhKfSc1HvUpSpERt1H9Be0Y8lk6n44G2zanispjS7-qk-A7LL1SKSWo1r8BfnQQ-Faj9UQ/s320/IMG_20210830_201628.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">köd előttem...<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-AiPNYjL9Qbs/YWcme6CIhoI/AAAAAAAAt98/K96d8i3pak4gCoZkbC9cQAib69GBmgd0QCLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210830_201525.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-AiPNYjL9Qbs/YWcme6CIhoI/AAAAAAAAt98/K96d8i3pak4gCoZkbC9cQAib69GBmgd0QCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210830_201525.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">...köd utánam<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">A Kis-Milictől Hollóházáig egy lélekkel sem találkoztunk, amit mi igen kedvelünk. A ködös erdőzés után kiértünk egy erdei aszfaltútra, mely a Lászlótanyához vezet. Ezen mi a Bodó-rét felé igyekeztük, ahol a 2. kék pecsétemet kívántam fellelni. Itt a Bodó-réten állnak házikók, velük szemben hatalmas rét, amúgy meg az erdő: elég érdekes lehet itt birtokolni házacskát. Volt itt büfé is régen elvileg, de most erre utaló kiírást nem láttunk. Egy elágazásnál megtaláltuk a kéktúra bélyegzőt egy cuki, fából készült kis beálló-ülő (általam csak törplaknak nevezett) mellett: boldogan bélyegeztem. Ez az erdei aszfalt egyébként biciklizésre nem kicsit csábító, csak sajnos Lászlótanyánál vége van elvileg, illetve terepen talán folytatódik. <br />További erdei bandukolás után aztán egyszercsak beértünk Hollóházára, és izgatottan indultam a kéktúra végét jelző <i>valami </i>keresésére. Annyira keresni nem is kellett, a buszfordulónál lett meg egy emlékmű, egy végét/kezdetét jelző kék oszlop és a szomszédos kocsmánál kihelyezett végső/kezdő bélyegző.</p><p style="text-align: justify;">A KÉK vége!<br />Számomra ez a vége. <br />Mármint nem úgy: nem végeztem még vele.<br />De akkor is, nekem ez a vége, és egészen elérzékenyültem, mintha bizony valóba befejeztem volna, akár egyben lenyomva a nagy vándorlást. Pedig dehogyis: már több mint 10 éve álltam neki 😄 Egyszer talán kész is lesz.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-iMaOB-UaSgU/YWcr-PPGCBI/AAAAAAAAt-I/X9rZw5keRB4bmSGS_BMYmUHysQ8gCHljACLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210830_201727.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-iMaOB-UaSgU/YWcr-PPGCBI/AAAAAAAAt-I/X9rZw5keRB4bmSGS_BMYmUHysQ8gCHljACLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210830_201727.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a KÉK vége<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-VtbDxoVN7I4/YWcsF8hq6SI/AAAAAAAAt-M/XLpNrnrYZCkp97ycME20IGqfiGj3ZEkxgCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210830_201819.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-VtbDxoVN7I4/YWcsF8hq6SI/AAAAAAAAt-M/XLpNrnrYZCkp97ycME20IGqfiGj3ZEkxgCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210830_201819.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">itt vagyunk!<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Étkünk volt vacsira és reggelire is, így elindultunk, hogy megkeressük Hollóháza legolcsóbb szállását, amit 1 éjszakára foglaltunk magunknak. Egy közeli utcában hamar meg is lett a régi parasztház, és telefonálásomra már elő is sietett szállásadónk. Hamar bevezetett minket az épület elülső részébe, mely egy tágas előszobából, egy fürdőszobából és két hálószobából állott. A másik szobában most nem laktak, így osztoznunk nem kellett senkivel a lakon. Szállásadónk előzékenyen mindent megmutatott, felhívta a figyelmünket a "bekészítésre" (nápolyi, ropi, kávé, üccsi...), majd sietve távozott, hogy ne zavarjon. <br />Mi pedig ott álltunk nyeldekelve, gyanakodva körbepislogva. <br />Érzékszerveinket eltöltötte a RETRO maga: a szag, a bútorok, a tárgyak... Nem mondom, minden gondosan el volt rendezve, de minden gondosan elrendezett dolog százezer évesnek tűnt, és magában hordozta sűrű múltját... Az ágyban óvatos múmiapózban helyezkedtem el. Örültünk, hogy van fedél a fejünk felett és ágy is jut éjszakára, no meg meleg vizű zuhany, és mindez igen megfelelő áron, de én rettentően vártam a reggelt, hogy távozhassunk 😄 </p><p style="text-align: justify;">Másnap ez is bekövetkezett. Lesétáltunk a porcelángyárhoz, és mielőtt a közvetlen mellette lévő porcelánmúzeumba bementünk volna, még kicsit sétálgattunk a környékbeli utcákban. Azonosítottuk pl. a helyet, ahol majd meleg ebédünket elkölteni szándékoztunk. Aztán megvettük a belépőket a múzeumba, és alig 1-2 látogatótárstól háborgatva tőlünk telhető alapossággal körülnéztünk. A múzeumban a dolgok időrendben voltak elhelyezve. Írások, portrék az egykori tulajdonosokról, alkotások, makett a gyárról az 1800-as évekből, amikor még a magas kéményes téglaépületes gyárkinézete volt, majd az 1960-as évekből, amikor pedig már teljes mértékben át lett építve a korabeli szoci jegyében. És hát azóta úgy is maradt, és a mai tendenciák alapján kevéssé remélhető, hogy még egy akkora modernizációt át tudna élni, mint anno.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-jwnM3RaAij0/YW2n-UiVIKI/AAAAAAAAt-4/QfdWjU7DXrcWLwzPDr1NBZwZzeuipSnDQCLcBGAsYHQ/s2520/IMG_20210831_105922.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1248" data-original-width="2520" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-jwnM3RaAij0/YW2n-UiVIKI/AAAAAAAAt-4/QfdWjU7DXrcWLwzPDr1NBZwZzeuipSnDQCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210831_105922.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">hollóházi porcelángyár<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Ma kb. 50-en dolgoznak a gyárban, az egykori tömeg elenyésző hányada. A funkcionális porcelángyártás mellé eléggé feljött a művészeti, ékszerkészítő gyártás. A múzeum mellett van egy kis bolt, ahol sok szép helyben készült fülbevalót, nyakláncot, gyűrűt stb. lehet kapni. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-w_aK4cYy86w/YW2opw_zkZI/AAAAAAAAt_A/XAwVb0N6zjUaETFFy8qLSsr19fBs4k5UgCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210831_121817.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-w_aK4cYy86w/YW2opw_zkZI/AAAAAAAAt_A/XAwVb0N6zjUaETFFy8qLSsr19fBs4k5UgCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210831_121817.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">helyi termék<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Egész érdekes volt végignézni egy kis tablót arról, hogy hányféle kerámiajegyet használt a gyár működése során (a tablón 21 féle volt). Ezen kívül külön meglepett, hogy bizonyos sporteseményekhez, pl. Forma 1-hez a gyárban készültek a díjak. <br />Ahogy kiléptünk a múzeumból, eleredt az eső. Francba! Aztán máris elállt. De jó!<br />Elmentünk megebédelni a szomszédos Balkon büfében. Mmmm, de jól esett a főtt étek! Utána kinéztem olyan buszt nekünk, ami minél hosszabb útvonalon, minél több falu érintésével megy Pálházára, és azzal "kirándulóbuszoztunk", nézelődve közben aktívan. Áthaladtunk Füzérkomlóson, majd Füzérre tértünk be, ahonnan aztán felettébb meglepő módon egy igen szűk és helyenkint igen rossz minőségű ("aknásított"), szőlők közt kanyargó kis utacskán vágtunk át Pusztafalura. Talán csak a sofőr döntött eme útvonal mellett, mert a neten nem erre rajzolták ki a busz útját, de nekünk bejött 😁 Így aztán Pusztafalut is láttuk legalább. Onnan pedig már csak Filkeházán át Pálházára érkeztünk. <br />Pálházán még volt időnk a vágási buszig, így a bolti bevásárlás előtt még becsengettünk az ország egyetlen perlitmúzeumába is. A múzeum a községháza épületében található, és nyitvatartási időben egy telefonszámon kell felhívni. Így tettem én is, és már jött is egy kedves hölgy és beengedett minket. Nyugdíjas tanárnő volt, aki nagyon szívesen magyarázott nekünk a perlitről, és az apró múzeumban sokmindenről mesélt és megmutatott. Azon apropóból van itt ez a múzeum, hogy Pálházán működik egy nagy perlitbánya, amely már ugyan kimerülőfélben van, de már nézegetik, hol nyithatnak újat a környéken. Ez a bánya az egyik nagy helyi foglalkoztató. Megnéztük a a perlit felhasználási formáit, megtudtuk az életútját a bányászattól a felhasználásig, és megnéztünk egy itt elhelyezett ásványgyűjteményt is, melyben csodaszép példányok is voltak. Érdekes volt, és nagyon megköszöntük a kedves hölgynek, hogy így foglalkozott velünk!<br />Így aztán ma is érdekes dolgokat láttunk.</p><p style="text-align: justify;">Utolsó előtti vágáshutai napunkon már csak pakolásztunk és készülődtünk a kilövéshez. Mára egy kis barna kutyuskánk is lett egy rövid időre, aki a mi tornácunkra pihent le. Cickó boldogan napoztatta nagy pocakját a ritka napfényes időszakban. Pihentünk, majd még egyszer felmentünk a Kispartra, mert az betelhetetlen remek hely! Végül a kedvenc rétünkről néztük meg, ahogy az alkony rózsaszínné avanzsálja a felhőket...</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-1YA0cCDfq-c/YW2s46gggYI/AAAAAAAAt_I/j6g2-EV5mqUsBrpXaaAsfq4Ya_9qDYE0ACLcBGAsYHQ/s2525/IMG_20210901_181051.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1245" data-original-width="2525" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-1YA0cCDfq-c/YW2s46gggYI/AAAAAAAAt_I/j6g2-EV5mqUsBrpXaaAsfq4Ya_9qDYE0ACLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210901_181051.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kisparti még utoljára<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-YzUEDWM2v6s/YW2tBzmDzaI/AAAAAAAAt_M/lZP4U5WoHXMjgXYl2iP6CPJZnuvukLdngCLcBGAsYHQ/s2525/IMG_20210901_191751.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1245" data-original-width="2525" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-YzUEDWM2v6s/YW2tBzmDzaI/AAAAAAAAt_M/lZP4U5WoHXMjgXYl2iP6CPJZnuvukLdngCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210901_191751.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">pink alkony<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Másnap reggel időben keltünk, hogy 10-11 felé távozhassunk. Még egy csomót beszélgettünk háziasszonyunkkal, Andival, illetve a takarító hölggyel is, aki egy hosszabb budapesti életszakasz után jött ide vissza, az elszármazási helyére. Aztán felmálháztunk és eltekertünk. Épphogy elhagytuk a falut, amikor hajtott szembe kocsival háziurunk is, Zsolt, így tőle is el tudtunk köszönni. <br />A mai terv annyi volt, hogy a régi hegyközi vasút nyomvonalán kialakított bringaúton elsuhanjunk Sátoraljaújhelyre, ahol még 2 éjszakára foglaltunk szállást. Útközben 2 helyet néztünk meg: Mikóházán tettünk egy kitérőt a pincesorhoz. Nagyon cuki a pincesor, kövekkel kirakott út visz közöttük, és egy kis patak is oson ott. Most teljesen néptelen volt, de időnként itt nagyszabású rendezvényeket tartanak. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-T9K7AKY2LZY/YW2uRBxhqpI/AAAAAAAAt_Y/MdE4iZ_PuVwnSh4RN9edi35AJKpbMsetACLcBGAsYHQ/s2525/IMG_20210902_122659.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1245" data-original-width="2525" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-T9K7AKY2LZY/YW2uRBxhqpI/AAAAAAAAt_Y/MdE4iZ_PuVwnSh4RN9edi35AJKpbMsetACLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210902_122659.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a mikóházi pincesoron<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Aztán továbbgurulva elérkeztünk Széphalomra, mely nevet a település Kazinczy Ferencnek köszönheti. A családja Alsóregmecen élt, s ő Sátoraljaújhelyre jártában-keltében szemlélte mindig itt e púpot, hogy be szép is, ide kéne egy birtok! S lőn, bár nagy-nagy áldozatok árán, verejtékes munkával, sokszor szegénységben. Az ő egykori birtokán alakították ki a Kazinczy Emlékkertet, melyet megnéztünk. Nagyon szép, szabadon látogatható park készült ide, s az egykori kúria helyét a földön fehér kőszórás jelzi. Készítettek egy emlékcsarnokot, bár Kazinczy sírja nem ebben, hanem a nem messze lévő sírkertben található több családtagjának sírjával együtt. Felépítették itt a parkban a Magyar Nyelv Múzeumát, ahová mi most csak egy kávé és pisi erejéig tértünk be. A kávét ugyan gépből lehet pénzbedobással kinyerni, de le lehet ülni a szabadon olvasható könyvek közt elhelyezett fotelekbe, és csendben elkortyolgatni. Éltünk is ezzel a lehetőséggel.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-kvpnk-X-D9Y/YW2woQq9UcI/AAAAAAAAt_g/7sJvlXNtMkIUEGZqfrlH8MNKXfsMRsITwCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210902_133632.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-kvpnk-X-D9Y/YW2woQq9UcI/AAAAAAAAt_g/7sJvlXNtMkIUEGZqfrlH8MNKXfsMRsITwCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210902_133632.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Kazinczy Emlékkertben<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Z5jIUo4s3k4/YW2w5OWWbxI/AAAAAAAAt_o/qPVUcYqwr8MVDua1nle7D1kkT1QFCCCJwCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210902_133250.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-Z5jIUo4s3k4/YW2w5OWWbxI/AAAAAAAAt_o/qPVUcYqwr8MVDua1nle7D1kkT1QFCCCJwCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210902_133250.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">az emlékcsarnok<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Miután úgy éreztük, a magunk számára kellőképp kiaknáztuk a helyet, begurultunk az egy köpetre lévő Sátoraljaújhelyre. De tulajdonképp be sem mentünk a városba, mert máris az első körforgalomnál Rudabányácska, illetve a Zemplén Kalandpark felé tértünk. Az itt, a kalandpark mellett lévő Hunor panzióban volt ugyanis szállásunk. Korábban kinéztem, hogy a városnéző "kisvonat" innen járogat be a belvárosba, így másnap azzal terveztünk majd bemenni a "citybe". Most is pont itt dekkolt a vonatka, beszéltünk is a "bakter-bácsival" a menetrendet illetően. Aztán bejelentkeztünk a szálláshelyünkre.</p><p style="text-align: justify;">A Hunornak van hotelje is, meg házul az udvarban egy különálló épületként panziója, mi utóbbiba foglaltunk. Bejelentkezés után hátracuccoltunk, és először is megállapítottuk, hogy a kb. 10 szobás épületben rajtunk kívül csak még egy szobában laknak. Aztán megállapítottuk, hogy nincs sötétítés a teraszajtón, ami a hotel irányába néz. Majd pedig megállapítottuk, hogy az egész újnak tűnő épület máris penészedni kezdett, s ez a szoba levegőjén is érződött... <br />No mindegy. Most csak becuccoltunk, aztán még elbringáztunk a csupáncsak 3 km-re lévő Rudabányácskára, hogy megnézzük az itt lévő Smaragdvölgy Pihenőparkot. Ezt bizony érdemes is volt megnézni, mert igen szép tavacskák vannak itt, mögöttük pedig ott magasodik a Magas-hegy (mi mást is tehetne ilyen névvel...) a rajta lévő kilátóval. Igen szép volt, és mikor az itt táborozó gyerekek elmentek vacsizni, igen nyugodt is. Megültünk egy stégen egy darabig...</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-jH7PLXST8w0/YW28RryCqBI/AAAAAAAAt_w/_MlC1BrC5YQ3QEnnbyumZcoVbTFsmt8UQCLcBGAsYHQ/s2525/IMG_20210902_180425.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1245" data-original-width="2525" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-jH7PLXST8w0/YW28RryCqBI/AAAAAAAAt_w/_MlC1BrC5YQ3QEnnbyumZcoVbTFsmt8UQCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210902_180425.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Smaragdvölgyből a Magas-hegy<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Aztán visszakerekeztünk és estére nyugovóra tértünk; mindketten emeleteságy felső szintjét foglaltuk be. Peti törcsije szolgáltatta a sötétítőfüggönyt. Az éjszaka nyugodnak ígérkezett, egészen addig, amíg rá nem jöttünk: egy állat rágja szét a házat a padláson. Miután mindketten rájöttünk, hogy nem a másik forgolódik a saját ágyában, élénken füleltük, ahogy az állat szívós kitartással fötri-rágcsálja-tépegeti szét fölöttünk a padlásteret... Bőszen reménykedtünk, hogy nem ássa be magát hozzánk 😁</p><p style="text-align: justify;">Reggel sértetlenül keltünk, és a szobánk falán sem láttunk lyukat. Akkor az állat legalább kívül maradt rajtunk! Petinek csak egy, a szomszédos kis dísztóban úszó patkányt volt szerencséje megpillantani. Mivel volt lehetőség a hotel éttermében szervírozott svédasztalos reggelire benevezni, úgy döntöttünk, erre most áldozunk, így legalább változatosan is eszünk. Jól eső reggeli volt! Utána még volt kb. 1 óránk a kisvonat indulásáig, így beneveztünk egy bobozásra a helyi kalandparkban. <br />Tudni kell, hogy ez itt kérem a Zemplén Kalandpark, mely innen, a Torzsás úttól veszi kezdetét. Alapesetben innen indul egy libegő, illetve egy bob-felvonó, a bob egy köztes állomásig van, a libegő viszont felviszi az embert a Magas-hegyre. Most a libegő átépítés alatt állt, és nem közlekedett, csak a bobbal lehetett kalandozni. Erre neveztünk mi be. Beültünk, aztán rettttentő sokáig vontatott minket felfelé. Fel, fel, fel, csak fel... Anyám, innen kell majd lesuhanni??? Szóval tök magasról indul. És aztán indultunk lefelé, és Peti kezelte a féket, én meg a visítozást 😁 Hát elég hajmeresztő volt, mert irtó hosszú volt az út, és néha igen gyorsan közelítettük a kanyarokat, én meg folyton attól tartottam, kidől velünk oldalvást a szerkezet. De aztán leértünk, és igazából jó kaland volt! Vettünk egy fotót is magunkról, aztán szaporázunk a kis vonatkához, amivel bedöcögtünk a városközpontba. </p><p style="text-align: justify;">Sátoraljaújhely.<br />Na nézzünk körül. Egyenest a sétálóutcán vagyunk, amelyen régen konkrétan keresztülment a vonat! Mármint a rendes személyszállító vonat! Itt haladt el a templom közvetlen szomszédságában! Egészen elképesztő most ebbe belegondolni. Megtaláltuk az egyik épületen az emléktáblát, hogy az az épület volt a vasútállomás. Izgi! <br />Kicsit kóricáltunk a központban, ettem egy fagyit, aztán elsétáltunk a vasútállomás felé, mert amellett áll egy amolyan kastélyféle, melyet Peti bortemplomként talált meg a neten. Ezt akartuk megnézni, mert elég ígéretes épületnek tűnt. <br />Hát az is volt, romjaiban is bámulatos. Jól megszemléltük. Egyenlőre rohad, de elvileg vannak tervek a hasznosítására.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-KY_xAYQHe6k/YW2_qTJ39mI/AAAAAAAAt_4/gsiO7MIdZ5gg_UiuyBHatWFPN3FuP4XrACLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210903_120537.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-KY_xAYQHe6k/YW2_qTJ39mI/AAAAAAAAt_4/gsiO7MIdZ5gg_UiuyBHatWFPN3FuP4XrACLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210903_120537.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">az ún. bortemplom, alul a pincével<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Visszasétáltunk a citybe. Épp volt a sétálóutca egy részén valami irodalmi kirakodós rendezvény, így rögtön meg is figyelhettük, milyen széles spektrumon léteznek itt emberek, az irodalmár értelmiségi vonaltól az itt lófráló, napot múlató érdektelenekig. <br />Beültünk egy pizzára a Dínóba, aztán még mentünk egy kört. Én legfeljebb a helyi múzeumba mentem volna be megnézni a Vár-hegyi ásatásokról szóló részleget, Peti pedig néha a börtönmúzeumot emlegette, de végül mindkettőt hanyagoltuk, és helyette elindultunk a város mellett magasodó Szár-hegyre. </p><p style="text-align: justify;">Kis utcákon kanyarogtunk fel, majd az utolsó házakat is elhagyva bekukkantottunk a Zsólyomkai pincesorra. Hát még egy ilyen elbájoló pincesort! Egy mély kikövezett mederben folyó kis patak két oldalán sorjáznak a pincék, rettentő hangulatos, inkább képen mutatom meg:</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-NP1Z8PJWJqA/YW3C0VaXtNI/AAAAAAAAuAA/183Q0V9yKh0duKcqg7uN_0rSaqSTvgPUQCLcBGAsYHQ/s2525/IMG_20210903_153127.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1245" data-original-width="2525" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-NP1Z8PJWJqA/YW3C0VaXtNI/AAAAAAAAuAA/183Q0V9yKh0duKcqg7uN_0rSaqSTvgPUQCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210903_153127.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Zsólyomkai pincesor<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Mentünk egy kört. Csak 2 pincében voltak kint tulajdonosok, de az egyik megszólított minket, hogy szeretnénk-e bort venni. Én szerettem volna, úgyhogy mondtuk, hogy megnéznénk a kínálatot. Így a bácsi, Dr. Estók József beterelt a pincéjébe, és kaptunk néhány kóstoló kortyot, és beszélgettünk vele kicsit. Végül vettünk is egy üveggel a tokaji sárgamuskotályából. Nagyon kedves volt tőle, hogy munkálkodása közben is időt szakított ránk! </p><p style="text-align: justify;">Továbbhaladtunk a csúcs felé, az utunk kaviccsal szórt széles út volt. Ennek oka, hogy a Szár-hegyre vezet a Magyar Kálvária nevű rendhagyó kálvária: nem vallási stációkból áll, hanem az egykori nagy Magyarország elszakított részeinek egy-egy városának neve, s e városokkal kapcsolatos idézet, jelmondat áll rajtuk. Útközben egy kőből készült stilizált turulmadár is található, legfelül, egy széles lapos fennsíkon pedig a 100., nagy magyar zászló leng, valamint itt áll a Szent István kápolna.<br /></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-XnBYZ8peOA8/YW8MHUSDk2I/AAAAAAAAuAI/SXJGceRyMCkhaybAS0ovkk-HCNUiMUtUgCLcBGAsYHQ/s2525/IMG_20210903_165300.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2525" data-original-width="1245" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-XnBYZ8peOA8/YW8MHUSDk2I/AAAAAAAAuAI/SXJGceRyMCkhaybAS0ovkk-HCNUiMUtUgCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210903_165300.jpg" width="158" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a turul nem háturul ;-)</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"> </td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-py2iDnCSlBk/YW8Nb69uoBI/AAAAAAAAuAY/tCe8pET-FR8fr7m3UUKWxyNPxG6GKQJbgCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210903_172118.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-py2iDnCSlBk/YW8Nb69uoBI/AAAAAAAAuAY/tCe8pET-FR8fr7m3UUKWxyNPxG6GKQJbgCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210903_172118.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Szent István kápolna<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Odafent a Szár-hegy tetején (mely egy lapos fennsík) igen király tartózkodni: sorra átlátni a Sátoros-hegyek egyéb tagjaira, így a Vár-hegyre, a Sátor-hegyre, a Kecske-hátra, Borz-hegyre és persze a Magas-hegyre is, melynek a tetején van a kilátó torony, illetve a kalandpark libegőjének felső állomása. És azt még nem is említettem, hogy a Magas-hegyről a Szár-hegyre tart két attrakció: az egyik a Dongó névre keresztelt, narancssárga színű zárt kabinos kötélpálya, a másik pedig a Sólyom nevű átcsúszópálya, melyen a két hegycsúcs közötti 1036 m-t egy dróton csüngve lehet átcsusszanni. Ez a távolság ott helyben, a domborzati viszonyokat látva igen tekintélyesnek tűnt!!! Ámde most sem a Sólyom, sem a Dongó nem üzemelt felújítási munkálatok miatt. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-5fdB4TGHGTw/YW8QLxPPrbI/AAAAAAAAuAg/PY4tIg6nX3odg5w29LtuHesKd_a3ofAZwCLcBGAsYHQ/s2525/IMG_20210903_172343.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1245" data-original-width="2525" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-5fdB4TGHGTw/YW8QLxPPrbI/AAAAAAAAuAg/PY4tIg6nX3odg5w29LtuHesKd_a3ofAZwCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210903_172343.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Vár-hegy, melyen most ásatások zajlanak<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-DmJYT5ztgfc/YW8QX-LoXCI/AAAAAAAAuAk/hCVLfUXhRGM5M_oOUILatbid2PefljO6ACLcBGAsYHQ/s2525/IMG_20210903_172529.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1245" data-original-width="2525" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-DmJYT5ztgfc/YW8QX-LoXCI/AAAAAAAAuAk/hCVLfUXhRGM5M_oOUILatbid2PefljO6ACLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210903_172529.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Magas-hegy a róla induló drótokkal<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-gMtyCeY1GZo/YW8QiRo4kNI/AAAAAAAAuAs/HhRr19FrkuQVhqSzvGbqAdV_4M10ELeTwCLcBGAsYHQ/s2525/IMG_20210903_172929.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1245" data-original-width="2525" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-gMtyCeY1GZo/YW8QiRo4kNI/AAAAAAAAuAs/HhRr19FrkuQVhqSzvGbqAdV_4M10ELeTwCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210903_172929.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">panorámateraszon</td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Miután kellőképp körülnézelődtünk, ugyanazon útvonalon visszasétáltunk a városba. Úgy határoztunk, gyalog sétáltunk "haza" a Hunorba, kis város ez. Részben más útvonalon mentünk, megnéztünk egy üres és igen látványos épületet, illetve én lefotóztam egy rettentő látványos magán-lakóházat, egyszerűen elképesztően érdekes volt!! Íme, ő az:</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-I8DLETXCv2E/YW8RiEn0ORI/AAAAAAAAuA0/OgekNeoHNwg-e0IxYqc_9ANWmtocft2ZwCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210903_191411.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-I8DLETXCv2E/YW8RiEn0ORI/AAAAAAAAuA0/OgekNeoHNwg-e0IxYqc_9ANWmtocft2ZwCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210903_191411.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Felmerült, hogy még egy pincesorhoz odakukkanthatnánk, mert útba esett (Ungvári pincék), ámde az alkonyulat és a bolt nyitvatartása némileg sürgetett minket, így inkább élelmet vásároltunk pincenézés helyett. <br />Mikor már jóval később a vackunkra húzódtunk, rájöttünk, hogy az egyetlen lakótársaink kiköltöznek éppen, későn és hangosan. Peti kihallotta a beszédjükből, hogy valami nagyon zavarja őket, és aztán rájöttünk, hogy átcuccoltak a hotel épületbe. Ezen az éjjelen is vadul rágott és kapart az állat a padláson, és úgy gondoltuk, ez lehetett az oka a lakótársaink átköltözésének. Mi kitartottunk! 😁</p><p style="text-align: justify;">Másnap reggel (utolsó reggelünkön az őszi nyaralásból) is lelátogattunk a reggelire, és mikor visszamentünk a panzió épülethez, két szupercuki kölyökkutya jött szembe velünk. Egész hamar megszelídítettük őket, és amíg pakoltuk össze magunkat, végig ott voltak. Peti az egyiket ki is nézte magának, hogy el kéne vinni haza 😍 </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-A_L6rvsu9sc/YW8TIp2-WbI/AAAAAAAAuA8/H9S50_4YZqAIVo3ndagAlLs4PpWlal1EwCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210904_091742.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-A_L6rvsu9sc/YW8TIp2-WbI/AAAAAAAAuA8/H9S50_4YZqAIVo3ndagAlLs4PpWlal1EwCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210904_091742.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a tesókák megpihentek :-)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Ja, és a Hunornak van egy saját kis állatparkja, ahol őz, szarvas és muflon él egy elkerített, jó meredek oldalban, és időnként lejönnek a kerítéshez és lehet őket etetni. <br />A kutyuskákról aztán kiderült később, hogy a szomszédban lakóké, és át is jöttek értük. Az anyukájuk is ott rohangált. Kis tündérek! Nehezen hagytuk ott őket...<br />Köszönjük a Hunorban dolgozó kedves hölgynek a kijelentkezésünkkor tanúsított figyelmességét és kedvességét!<br />Szóval aztán felmálházva elhagytuk a tetthelyet, és úgy gondoltuk, majd Sárospatakon szállunk fel a vonatra, mert akkor addig még lehet egy szépet bringázni, illetve javasoltam a Megyer-hegyi tengerszemet és kilátót megtekinteni, mert bazira érdemes. És hogy ne S.újhelyen át tekerjünk, a Sátoros-hegyeket a másik irányból kerültük, így először újra Rudabányácskára gurultunk át, ahol Peti kérésére megint megálltunk kicsit a Smaragdvölgyi pihenőparknál, és elüldögéltünk egy stégen és hintaágyon. Utána tekertünk a Károlyfalva felé vezető úton, ami szépséges erdőn kanyarog át, aminek egyetlen nehézségét az emelkedős volta adja, de nem baj, mert elég szép ahhoz, hogy ez kevéssé legyen fontos. Kiértünk aztán a hegyből a síkabbra, és Károlyfalván elkanyarodtunk a Mikolai-horgásztó felé, mert úgy gondoltam, itt hagyhatnánk a bringákat, amíg felhágunk a Megyer-hegyre. </p><p style="text-align: justify;">A Mikolai-horgásztó mellett ugyanis működik egy vendéglátó egység, amit Mikolai Péter üzemeltet. Nagy társaságokat is vendégül szokott és tud látni, az épületben pedig rengeteg agancsot, illetve rengeteg porcelánt lehet megtekinteni. Ma épp hatalmas kondérban főzte egy csapat számára a babgulyást, de mint mondta, dupla adagot készített, hogy aki még arra téved, annak is jusson. Gyorsan meg is kérdeztük, kérhetünk-e 1-1 adagot, ha lejövünk a hegyről? Természetesen, válaszolta. Megbeszéltük vele, hol hagyjuk a bringáinkat, aztán felkaptattunk a Megyer-hegyre. <br />Hát itt már nem lehet illúzió: valódi tömeg van. Valami utat és parkolót is készítettek a hegy másik oldalán, onnan ömlik fel a nép nagy része. És most, hogy a tengerszemnél via ferrata pálya is kiépítésre került, amiatt is sokan jönnek. No de a tengerszem - mely vízzel telt egykori malomkőbánya - tagadhatatlanul látványos, jó alaposan körbejártuk és -néztük. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-_xcu15yNfRU/YW8W9BaphzI/AAAAAAAAuBE/OWIpwgsmH1EWm2YBd9VjVIAwOyUqqQDwgCLcBGAsYHQ/s2525/IMG_20210904_131007.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1245" data-original-width="2525" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/-_xcu15yNfRU/YW8W9BaphzI/AAAAAAAAuBE/OWIpwgsmH1EWm2YBd9VjVIAwOyUqqQDwgCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210904_131007.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Megyer-hegyi tengerszem<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Ildt86Meqf8/YW8XGaqwxUI/AAAAAAAAuBI/hopPefTlJPUtttXB0BAXpBgSGOLOBMXfwCLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210904_135010.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-Ildt86Meqf8/YW8XGaqwxUI/AAAAAAAAuBI/hopPefTlJPUtttXB0BAXpBgSGOLOBMXfwCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210904_135010.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">vízlevezető vájat<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Miután kellőképp körülnéztünk és már kezdett rajtunk a tömegiszony eluralkodni, felmentünk a kilátóba is. No innen aztán pazar a panoráma azokra a bizonyos szépséges Sátoros-hegyekre, illetve a Zemplén több vonulatára is!!!</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/--saFbFmcTjw/YW8XmO_Wx0I/AAAAAAAAuBU/VfGKnp4ZCvEXP9LarfB6mgDoiTIt69QawCLcBGAsYHQ/s2525/IMG_20210904_141443.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1245" data-original-width="2525" height="158" src="https://1.bp.blogspot.com/--saFbFmcTjw/YW8XmO_Wx0I/AAAAAAAAuBU/VfGKnp4ZCvEXP9LarfB6mgDoiTIt69QawCLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210904_141443.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Sátoros-hegyek a Megyer-hegyi kilátóból<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Miután kigyönyörködtük magunkat, visszatértünk Mikolai Péterhez, aki máris szervírozta nekünk a nagyszerű babgulyást a diófa alatt álló asztalhoz. Mennyei volt ott elfogyasztani ezt a fincsi étket! Aperitifnek a pálinkájából is fogyasztottunk. Mikor megláttuk, hogy jön egy busznyi ember, gondoltuk: ezeket várta, gyorsan kikértünk hát még egy kávét, aztán nekiindultunk a kevéske hátralévő utunknak. </p><p style="text-align: justify;">Kigurultunk Károlyfalváról, és az egykori vasúti nyomvonalon lévő remek különálló bringaúton betekertünk Sárospatakra. Mivel még volt egész sok időnk a vonatig, úgy gondoltuk, akkor kicsit körülnézünk. Először azért megvettük a jegyeket a vasútállomáson, aztán körülnéztünk a vele szemben lévő gyönyörű parkban, utána pedig a Művelődési Ház, illetve a Tokaj-Hegyalja Egyetem felé bámészkodtunk el. Tetszett, amit láttunk, csinos kis részeken jártunk erre. </p><p style="text-align: justify;">A végén pedig felmálháztunk a Budapestre tartó vonatra, és eme utazással zártuk az idei, ősziesre sikeredett nyaralásunkat. Volt így is azért bőven látnivaló, de listát tudnék írni arról, mi mindent lenne még érdemes felderíteni arrafelé... Majd egy másik alkalommal.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-VEaF4eeKTUg/YW8Z2oDHAVI/AAAAAAAAuBc/YUMnEetvHnYZsstfvlj-TxW_RGFR4rI6ACLcBGAsYHQ/s2048/IMG_20210904_183854.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-VEaF4eeKTUg/YW8Z2oDHAVI/AAAAAAAAuBc/YUMnEetvHnYZsstfvlj-TxW_RGFR4rI6ACLcBGAsYHQ/s320/IMG_20210904_183854.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">vonatolnak a bringák :-)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;"><br /></p>Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-32592621780422525242020-09-29T21:31:00.002+02:002020-09-30T12:27:29.330+02:00őSRégi élmények IV.<p> <u>augusztus 25. (kedd) - TEREPLOVAGLÁS, SZÜLINAP, SZIESZTA, TEREPFUTÁS</u></p><p style="text-align: justify;">Ma fél 6-kor szólt az ébresztő, fél 7-re ugyanis Dobokay Péternél volt jelenésünk lovaglásra. Pontosan oda is értünk, aztán megjöttek csapattársaink is: egy doktornő és 2 lánya, valamint 1 unokahúga. Utóbbi kislyányok olyan elsős korabeliek. Így ennyien + Péter és 2 kísérőlány tettük meg a mai csatangolást. Én a Véletlen, Peti a Lopakodó nevű lovat kaptuk. Lekefélgettük őket, majd felnyergelték nekünk, és egy jó darabig az udvaron köröztünk lóháton. Erre szükség is volt, hogy szokjuk őket, illetve a helyzetet. Aztán kis csapatunk hátra, a rétek irányába elhagyta a lovasudvart, és kezdetét vette a több órás határban kalandozás. Micsoda élmény volt! Számomra az erdőben futásnak van a legnagyobb szabadságfoka, de az erdőn-mezőn szabadon lovaglás élményét mindig ehhez hasonlítottam. Ugyan nem vágtáztunk (hál' istennek), csak főleg sétáltunk és időnként ügettünk, de erdőben fák között, saját ösvényeken kanyarogtunk, réten sétáltunk, földúton ügettünk, kanyargó kis patakocska mellett kunkorodtunk, belegázoltunk a Zalába, sarakat dagasztottunk... Mint egy mese, olyan volt: 9 lovas erdőn-mezőn. Imádtam! Jártunk a Péter által elkeresztelt Boszorkány-erdőben (fenyves!), átkeltünk az Ispánki-patakon, és Nemesszernél értük el Nagyrákos utcáit. Menő volt egy lovas csapat tagjaként végigcsattogni az utcán 😁 Belegázoltunk a Zalába, vízben állva beszélgettünk kicsit, majd a régi vasút töltésén, fák között ügettünk vissza irányba. Aztán ugyanúgy elmasíroztunk a Kemencés Kuckónk előtt az utcában, ahogyan masíroztak a megelőző napokon mások Péter harsogó hangja által vezetve, miközben mi kint reggeliztünk. Lívia szaladt, hogy lefényképezzen minket. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-kmdZXwKyCYg/X3I4ZO1e99I/AAAAAAAAtNs/qKoljCjBinEzz2vxrJsqcDk0ck3sZyYkgCLcBGAsYHQ/s782/20200918_110109.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="782" data-original-width="580" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-kmdZXwKyCYg/X3I4ZO1e99I/AAAAAAAAtNs/qKoljCjBinEzz2vxrJsqcDk0ck3sZyYkgCLcBGAsYHQ/s320/20200918_110109.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">úton hazafelé (fotó: Cs. A. Lívia)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Az élmény fantasztikus volt. Az erdőben mászkálás lóháton is mesés 😊 Viszont a térdeim igencsak megsínylették a lovaglást, úgy fájtak a végére, mint valami öreg maminak. Azt gondolom, nem is vagyok hozzászokva, sok is lehetett a nyeregben töltött idő, azontúl a lábfejem a kengyelben folyton előrecsúszott, a kislábujjam nekinyomódott a lovaglócsizma oldalának... Ezek a dolgok sajnos nem voltak kellemdúsak, ám az élményt nem tudták elvenni: lóháton szabadon az elvarázsolt erdőben! <br />A doktornő útitársnőnk telefonjával Péter készített rólunk útközben fényképeket, melyek átküldésére a doktornő jókora ígéretet tett. Sajnos ezt azóta sem sikerült teljesíteni, úgyhogy ha találkozik ezzel a beszámolóval, jusson eszébe, hogy azóta is várjuk a fotókat 😉 <br />Visszaérve az udvarba annyi utasítást kaptunk: szálljunk le, hogy ott várakozó gyerekek ülhessenek a lóra és vezessük őket körbe-körbe. Hm. Hát jó. Mindkét láb kivesz a kengyelből, egyik láb átlendít és lecsúsz. Egyenest rá a meglehetőst fájó térdeimre. Egy darabig úgy éreztem, nem tudok rendesen menni, de idővel elmúlt a fájás szerencsére. A lovak nem tűntek túl könnyen irányíthatóaknak (egyébként néha a terepen sem), és inkább legelni szerettek volna. A szülők meg azt gondolták, mi itt dolgozunk a lovardában, és ehhez kapcsolódó kérdésekkel éltek felénk. Körbevezettük a lovacskákat gyerekekkel a hátukon. Lehet, hogy kicsit megállt az ütő néhány szülőben, mikor közöltem: most csinálok ilyet életemben először 😉<br />Az egyik ló lábáról útközben leesett egy patkó, ezt Peti és én megkaptuk emlékbe. Fejenként 8000 Ft-ot fizettünk ezért a remek élményért, ami a mai világban meglehetősen kevésnek számít. Benyomtunk Véletlennek és Lopakodónak a szájába 1-1 répát, megvakirgásztuk a cipőtolvaj ebet, majd búcsút vettünk és hazaballagtunk.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-4ar_wth0F6o/X3I8cCWzz3I/AAAAAAAAtN4/fEJ3o-QEkLwNs9L7Ieken1mqmHW40-JqACLcBGAsYHQ/s980/P1280937.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="552" data-original-width="980" src="https://1.bp.blogspot.com/-4ar_wth0F6o/X3I8cCWzz3I/AAAAAAAAtN4/fEJ3o-QEkLwNs9L7Ieken1mqmHW40-JqACLcBGAsYHQ/s320/P1280937.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Reggel Petit az alábbi versikével köszöntöttem: <br />"Születésed napjára virradt ma az Őrség,<br />Legyen életed része ezután is bőség.<br />És ha életed egét fenyegeti hőség,<br />Itt vagyok én: a napernyőség!<br />Csodás legyen hát a születésed napja,<br />Az ajándékot az ünnepelt lovaglás után kapja."</p><p style="text-align: justify;">Így aztán most, hogy hazaértünk, és minimál kajával és kávéval kiültünk az udvarra (ahol az asztalon ott várta Petit Lívia és Kálmán rettentő kedves üzenete: egy kis szülinapi gratuláció), én is előrukkoltam az ajcsikkal, és felköszöntöttem kedvesemet 💗<br />Ebédkére tésztát ettünk idehaza, aztán ledőltünk kicsit, és fél 5-ig szundikáltunk. Elgurultam boltba, utána pedig kimentem futni egyet kedves ösvényemre: a zöld jelzésen fel az Ispánk előtti pihenőhelyig. Folyamatosan végigfutottam még az emelkedőket is, nagyon jól ment! 2 nyuszit meg is riasztottam: roppantul örültem az állatkák látványának! A pihenőnél megálltam kicsit, hogy a térképet tanulmányozva eltöprengjek rajta: merre fussak haza. A reggeli lovaslástól ihletet kaptam: vonzott a régi vasúti töltés, de az erdőben kanyargó lovaglóösvények is, viszont utóbbi útvonalunkat nem tudtam utólag megfelelőképp rekonstruálni. Úgyhogy végül vissza lefutottam, és az Ispánki-patak mellett egy darabon elfutottam egy lovaglóösvényen. Ahol már túl nagy susnyába vezetett, ott visszafordultam. Aztán még Őrihez közel kanyarodtam el egy másik, jelzetlen ösvényt megnézni, azon újra fel a Disznós-tető közelébe, majd vissza le. Lefelé még 1 óra futás után is úgy tudom érezni időnként (mint most is), hogy kifutnék a világból. Azt éreztem, hogy szépen, egészségesen és boldogan futok a fák közt. Szóval 1 óra nettó futóidőm volt, és olyan 7 km lehetett dimben-dombon át. Igen élvezetes volt!!<br />Este megbontottuk a szabadulópaklit, amit Peti kapott tőlem ajcsiba. Amikor már a csomagoláson feltüntetett becsült játékidőt duplán túlléptük (=2 óra), úgy döntöttünk, félbehagyjuk, és másnap befejezzük. <br />Csodás nap volt a mai: élménydús, mozgásos, természetközeli! </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><u>augusztus 26. (szerda) - VADÁSA-TÓ, BÚCSÚRÉTES</u></p><p style="text-align: justify;">Peti már napok óta Eszti-féle rétesre csorgatta a nyálát. Ma volt az utolsó esélyünk rá: d.u. ugyanis volt piac Őrin, és tudva tudtuk, hogy Eszti ott fogja árulni a réteseit. A piac d.u. 4-kor kezdődik, és úgy tudtuk, 7-ig tart, a rétesek pedig 3 előtt nem lesznek készen. Szóval eléggé ment a matek: hogy menjünk el úgy strandolni a Vadása-tóra, hogy réteshez is jussunk?<br />No mindenesetre az lett, hogy a már ismert úton eltekertünk a Vadásához: Ispánk, zöld jelzés, aszfalt, erdei kavicsos út, Viszák, Őrimagyarósd, Vadása. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-S-ocvwLKuoU/X3OFnSLns9I/AAAAAAAAtOI/PQYNF9IvAvMcHF690Aq6T4lfoixLJjUoACLcBGAsYHQ/s735/SAM_5583.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="735" src="https://1.bp.blogspot.com/-S-ocvwLKuoU/X3OFnSLns9I/AAAAAAAAtOI/PQYNF9IvAvMcHF690Aq6T4lfoixLJjUoACLcBGAsYHQ/s320/SAM_5583.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">úton-útfélen (fotó: K. Peti)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Mivel a másik tó holléte piszkálta a fantáziánkat, megpróbáltuk a csobbanás előtt megpillantani azt. A Malomgát tanösvényt követve bukkantunk rá: teljesen körbekerítve vagyon. Peti aztán utánaolvasott: magántó. A tanösvény viszont tök szép részen visz, szerintem ajánlott megnézni. Van benne cuki fahíd is a Magyarósdi-patakon. Egyébként a tanösvény neve arra utal, hogy régen, amikor még a Magyarósdi-patakon jóval több víz folyt, malmokat telepítettek rá. A tanösvényen információs táblák is találhatók, a végén pedig egy földvár van, amit mi kihagytunk. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-hBkw0FXj0fc/X3OGyjxIufI/AAAAAAAAtOU/p1Qvxac2FVotHP4o4UJudB3-2REHFEmgACPcBGAsYHg/s2048/P1280948.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://1.bp.blogspot.com/-hBkw0FXj0fc/X3OGyjxIufI/AAAAAAAAtOU/p1Qvxac2FVotHP4o4UJudB3-2REHFEmgACPcBGAsYHg/s320/P1280948.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">híd a Magyarósdi-patakon<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Az őrimagyarósdi mini boltocskában beszereztük ebédkénket, majd a helyi játszótér padján elfogyasztottuk. Utána játszottunk némelyik játékon, majd visszatekertünk a Vadásához, ahol az ebédkét megfejeltük palacsintával, rétessel és kávéval. Aztán megvettük a belépőt a strandra, és becsekkoltunk. Fürcsiztünk, Peti csukafejest ugrált, száradtunk. <br />Felhívtam aztán Esztit: ugyan mondja már meg, mennyi rétese van még a piacon? A készlet kb. 3/4-ét lestoppoltuk és 6 felé ígértük magunkat. Így aztán összekaptuk a motyót, és tepertünk vissza Őribe szintén a bejárt útvonalon: Hegyhátszentjakab, Szaknyér, erdei úton át Kisrákosra, majd Pankasz, Nagyrákos és Őri. 6 előtt picivel érkeztünk: már csak a nekünk becsomagolt 7 db rétes (1 túrós-barackos, 3 túrós-meggyes, 3 tökös-mákos) várt ott. Nagyon-nagyon megköszöntük, hogy megvártak, és kicsit elbeszélgettünk Esztivel. Utána hazatoltuk a bicikliket, és én kizárólag rétest vacsiztam. Nyam-nyam!! A napot a szabadulós kártyajáték befejezésével zártuk. </p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><u>augusztus 27. (csütörtök) - VISZLÁT, ŐRSÉG - ÜDV, BALATONFELVIDÉK!</u></p><p style="text-align: justify;">Nagyjából 11-ig tartott, míg összeszedtük a motyónkat és a bringákra kötöztük. Kedves szállásadóink már korábban elköszöntek tőlünk, mondván, hogy mennek ügyintézni. Így az ajándék borukat egy kis üzenet társaságában otthagytuk az asztalon. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-TR_Lhi1FpHg/X3OIxWNiFvI/AAAAAAAAtOg/GyRCjJWaXxgEMGrlysGvIOKwfniJQm9VgCLcBGAsYHQ/s1167/SAM_5589.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="778" data-original-width="1167" src="https://1.bp.blogspot.com/-TR_Lhi1FpHg/X3OIxWNiFvI/AAAAAAAAtOg/GyRCjJWaXxgEMGrlysGvIOKwfniJQm9VgCLcBGAsYHQ/s320/SAM_5589.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">búcsúpuszi (fotó: K. Peti)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Azért egyből nem távoztunk Őriről, mert először elmentünk a Műv.házba megnézni a Szikszay Edit-féle néprajzi gyűjteményt. Szikszay Edit tanárnő volt, aki anno Líviát is tanította. A sötét korszakban kitalálták, hogy német nyelvtudása miatt kém, és Szibériába száműzték. 7 évet töltött ott... Hazajött. És gyűjtött. Ezt a gyűjteményt néztük most meg. És bár sem Peti, sem én nem vagyunk túl népies beállítottságúak, ez a kiállítás mégis meglehetőst lekötött mindkettőnket. Sajnos nem tudtuk végignézni rendesen, mert "a vonat nem vár". Még átugrottunk a Nemzeti Park boltjába ajándékokért és prospektusokért, aztán eltepertünk a vasútra, hogy aztán majd 20 perc késéssel szálljunk fel a Ljubljanából érkező Göcsej IC-ra, amivel csupán Ukkig megyünk, mivel még 2 napot kerekezünk a Balatonfelvidéken... De ez már egy másik történet, nem az Őrség 😁</p><p style="text-align: justify;">Az Őrség fantasztikus volt. Legközelebb még többmindent kell megnézni! Imádtuk az idei nyaralásunkat! 😁💖</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-ZjCGyUHdiNU/X3OKn4z5tFI/AAAAAAAAtOw/LwKyCC3O8f05aR4LJfK0qnhLAKQhQPjbACLcBGAsYHQ/s735/SAM_5506.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="735" src="https://1.bp.blogspot.com/-ZjCGyUHdiNU/X3OKn4z5tFI/AAAAAAAAtOw/LwKyCC3O8f05aR4LJfK0qnhLAKQhQPjbACLcBGAsYHQ/s320/SAM_5506.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">I love Őri (fotó: K. Peti)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">/Vége./<br /></p><p><u></u></p>Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-36443743737069804532020-09-24T08:01:00.002+02:002020-09-24T18:59:39.265+02:00őSRégi élmények III.<p> <u>augusztus 21. (péntek) - HÉTRÉTORSZÁG ÉS AKTÍV MAGYARORSZÁG</u></p><p style="text-align: justify;">A mai napunk igen változatosra, aktívra és - tőlünk kicsit szokatlanul - szociálisra sikerült. 9-re egy Aktív Magyarországos szervezésű bringatúrára voltunk bejelentkezve, mely program Nyitott Porták útbaejtését is tartalmazta. Úgyhogy kaptuk magunkat, és 9-re legurultunk a Malomhoz. Túravezetőnk már ott volt, valamint egyetlen túratársnőnk is, így családias 4 fős kiscsoportban vágtunk neki a potom 9 km-es tekerésnek. Közben ismerkedtünk, beszélgettünk társainkkal, akik szimpi arcok voltak. Sajnos a neveikre nem emlékszünk: nem megy nekünk ez a névmegjegyzés sajnos...<br />Ugyan Ispánkra mentünk, de mégis Őrin először Templomszer irányába haladtunk, majd a Hársfa fogadónál Kovácsszer felé vettük utunkat. Ennek a kis kerülőnek talán az volt a szerepe, hogy az Őri központjából Ispánk felé vezető úton lévő nagy emelkedőt kihagyjuk. Erre talán szükség is volt, mert gyakorlatlan útitársnőnk meglehetősen elfáradt a program során. Mindenesetre ispánki nagy gurulás sem volt, és szegény győzött elnézést kérni, én viszont győzködtem: nincs miért. <br />Ispánkon odagurultunk a Keleti szeren működő Eszti Falusi Vendégasztalához, ami most Nyitott Porta volt, ahol Eszti épp egy párral hőkkön sütött kalácsot készített az udvaron kialakított sparhelt-uralta kis helyen. Én és útitársnőnk is csatlakoztunk az előre meggyúrt és kis cipókká formált, titkolt összetevőkből (tradicionális családi recept) álló tészta elkészítésében: először szét kellett nyomkodni egy lapos koronggá, azután a korongokat megnyújtani kígyókká, majd a kígyókat keresztbe tenni egymáson s megfonni. Végül egy körbeért fonott tésztát kaptunk, amit Eszti a sparheltben megsütött, mi pedig meg tudtuk vásárolni.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-ubAikprcYbc/X2UBYyWqtWI/AAAAAAAAtJw/tY0M3hVIy78ifV_sXN0Ao6OgyY9BLCHcACLcBGAsYHQ/s2048/20200821_095356.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-ubAikprcYbc/X2UBYyWqtWI/AAAAAAAAtJw/tY0M3hVIy78ifV_sXN0Ao6OgyY9BLCHcACLcBGAsYHQ/s320/20200821_095356.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">werkfotó - készül a kalács (fotó: K. Peti)<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-nETXBioPIQk/X2UBhUEro_I/AAAAAAAAtJ0/ruS5DOHTRG0TZeFERC7dz_JgFoQmT9MuwCLcBGAsYHQ/s2048/20200821_103208.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-nETXBioPIQk/X2UBhUEro_I/AAAAAAAAtJ0/ruS5DOHTRG0TZeFERC7dz_JgFoQmT9MuwCLcBGAsYHQ/s320/20200821_103208.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a végeredmény: hőkkön sütött kalács (fotó: K. Peti)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Esztitől azt is megtudtuk, honnan s mit jelent a "hőkkön" szó: a hő kövön, azaz forró kövön való sütésre utal. Eszti nagyon jó fej csaj, a sütésnek-főzésnek él, és a Nyitott Portás programon kívül is lehet hozzá menni enni. Le is zsíroztuk vele, hogy valamelyik nap beugrunk egy dödölle-ebédre, mivel elég vonzón írta le, hogyan készíti azt. A hőkkön sütött kalácsot pl. a férje anyukájának receptje szerint készíti. A napokban saját vágású kakasból készült levest is készít a nagyérdeműnek. Ezen kívül megtudtuk, hogy másnap az Őri kézműves piacon is ott lesz a réteseivel, így aztán pláne ott a helyünk nekünk is!<br />Esztiék szörpöket és lekvárokat is készítenek és árulnak, én meg is kóstoltam egy olyat, amit idén csináltak először: ez volt az orgonaszörp. Nekem nanáhogy bejött, de nekik kevésbé: túl édesnek találják. <br />Miután kiportáztuk magunkat Esztinél, továbbálltunk. Nagyrákos volt a következő állomásunk, az odavezető út - melynek az elején vezet a zöld sáv turistajelzés - eleje kaviccsal szórt, majd a kavics elfogy és marad a föld. Eső után járhatatlan/nehezen járható. Szerencsénkre az utóbbi napokban épp nem volt eső, így a sáros, tócsás részek ügyes kerülgetésével haladni tudtunk. <br />Nagyrákos felett, de még az erdőben növényzet által benőtt sírkövekre lettem figyelmes. A térkép is jelöli a kis temetőt. Túravezetőnk nem tudott róla infóval szolgálni. <br />Nagyrákoson kigurultunk a főútra, majd megálltunk a tájháznál, mely kovácsműhely is egyben. Túravezetőnk szerint spontán nyitva sosincs, így most is kívülről néztünk körül. Bár ez is Nyitott Porta volt, de csak egyetlen nap, és ez nem a mai volt. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-gPVmVhO4lmM/X2UEySfUoOI/AAAAAAAAtKE/AMefHZUecXUp0itZRtsxD73OaI3Cmg_2gCPcBGAsYHg/s2048/P1280827.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://1.bp.blogspot.com/-gPVmVhO4lmM/X2UEySfUoOI/AAAAAAAAtKE/AMefHZUecXUp0itZRtsxD73OaI3Cmg_2gCPcBGAsYHg/s320/P1280827.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Peti a nagyrákosi "őslakosokkal" :-)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Továbbhaladtunk a közelben lévő Házitündér Látványportához, ahol az udvaron bográcsban rotyogott a marhapöri, melyet nokedlivel tálaltak, amellett lángost sütöttek és szörpöket, lekvárokat kínáltak. A pöri-noki igen guszta volt, és azt beszéltük meg Petivel, hogy valószínűleg visszajövünk ide ebédkézni egy kicsit később. Túratársnőnk evett egy lángost, mi pedig szörpöztünk, így ültünk le egy kicsit beszélgetve. <br />Eztán visszatekertünk Őrire a Malomhoz, és vége volt a programnak. Az Aktív Magyarország a programján résztvevőket megajándékozta: választhattunk 3 féle textilzsák közül, majd pedig ha kitöltöttünk egy kvízt Magyarországról, akkor kaphattunk egy kulcstartót. Kitöltöttük és bezsebeltük a cuccokat. Egyébként jófej érdeklődő arcok voltak az A.M.-osok.<br />D.u. 3 órára regisztrált helyünk volt egy pantomim-comedy műfajú előadásra (Méhes Csaba: Pisztráng - pácban, körettel), de ez úgy istenigazán nem érdekelt minket, annál inkább az, ami 17:30-kor volt: Ötvös András: A csemegepultos naplója (egyszemélyes előadás), erre azonban már nem volt hely. Bementünk azért most a Malomba, háááátha valamit mégis lehetne intézni ezügyben. Pl. elcserélni a helyeinket. Próbálkozásunkat siker koronázta: a fiatal szervező fiú azt mondta, beenged majd minket a csemegepultosra, pláne úgy, hogy a másikra nem megyünk oda. Rém boldogok voltunk 😀<br />Így aztán visszamentünk megenni egy adag mennyei marhapöri-nokit a Házitündérhez, majd volt időnk elmenni bevásárolni, hazamenni és megfürdeni, azután fél 6-ra újra a Malomban, pontosabban a Pajtaszínházban voltunk, és izgatottan álltunk sorba jegy hiányában 😊 De nem volt gond, a srác emlékezett ránk és vigyorogva beengedett. Juppi!<br />Az előadás fenomenális volt. Elképesztő. Eszméletlen. És minden hasonló jelző. Peti végigkacagta, én is tér-időmet vesztettem teljesen, úgy alámerültem benne... A fickó elképesztő beleéléssel játszott, a téma pedig annyira igaz volt, még a szegény kis néninél a könnyem is kijött... Szuper volt az egész, tökéletes kikapcsolódást nyújtott, csodásan éreztük magunkat! Micsoda szerencse, hogy be tudtuk préselni magunkat erre az előadásra!<br />Teljesen elvarázsolva bandukoltunk hazafelé. Időben is jól álltunk: este 9-re be voltunk jelentkezve ugyanis még éjszakai lepkészetre is, ami az Árpád-kori templom mellett zajlott egy nemzeti parkos srác, Faragó Ádám vezetésével. Felkészültünk, hogy hűvös lesz, de aztán úgy tepertem a bringát, hogy időben odaérjünk, hogy szinte csepegett rólam a víz. A helyszínen a lepkészet már zajlott: 3 lábú állványra egy durva fényű lámpa volt felszerelve, melyet aggregátor hajtott, alá pedig egy nagy fehér lepedőt terítettek. Faragó Ádám végig magyarázta, hogy milyen lepkék jönnek a fényre. Könyve is volt, amiben képeket mutatott. Egész sok érdeklődő jött el, gyerekek is voltak, akiket főleg nagyon érdekeltek a megjelent lepkék. Jöttek szép szenderek, csíkos medvelepke, rengeteg moly, meg.... hm..... A többi nevét nemigen sikerül megjegyezni sajnos 😊 De sok szép ér érdekes lepke jelent meg. Denevér, tőkésréce vagy béka nem jött - Ádám elmesélte, hogy ilyenek érkezésére is volt már példa. Említett pár rendkívül vicces latin lepkenevet, és egyet nagy erőfeszítéssel meg akartam jegyezni, de nem jött össze... Olyasmi volt, hogy "apjaea sanyinak"... 😊<br />Úgy éjjel 11-ig ott maradtunk, mi is kérdeztünk pár dolgot. Számunkra, laikusok számára is érdekes volt ez az éjjeli lepkészet. 11 és éjfél közt gurultunk haza. Egészen jó idő volt.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><u>augusztus 22. (szombat) - PIAC, PIHI, LECSÓ, FUTÁS, KONCERT</u></p><p style="text-align: justify;">Ma helyben mozgolódtunk. Éhgyomorral mentünk el itthonról, ugyanis az volt a terv, hogy a helyi termékek piacán reggelizünk ott fellelt falatokat. A piac 8-kor kezdődött, mi 8 és 9 között értünk oda. Vittünk bögrét, hátha tejet is sikerül facsarni egy tehénből, de ez sajnos nem valósulhatott meg (házi tejet csak előrendelésre hoztak). Peti vett túrós meggyes és tökös mákos rétest Esztiék standján + tökmagos pogácsát és sajtos rudat, vett aztán a Németh porta standján 2 sajtot, valamint egy húsos standnál füstölt csülköt. Ezekből aztán egy padon remekül bereggeliztünk. Boldogság és elégedettség volt! Szerettünk volna egy piacos reggelit, és ez most remekül sikerült. </p><p style="text-align: justify;"></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-27ZRAI-QQrk/X2o-0a2P04I/AAAAAAAAtLg/X-0W-fozN30PlE8OPwnOb3RZXyDmIzBNgCLcBGAsYHQ/s735/SAM_5566.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="735" src="https://1.bp.blogspot.com/-27ZRAI-QQrk/X2o-0a2P04I/AAAAAAAAtLg/X-0W-fozN30PlE8OPwnOb3RZXyDmIzBNgCLcBGAsYHQ/s320/SAM_5566.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: K. Peti)<br /></td></tr></tbody></table> <p></p><p style="text-align: justify;">Vettünk a családnak némi ezt-azt, aztán egy zöldségesezés után hazamentünk. Azaz hazavonszoltuk magunkat: olyan eszméletlen meleg volt, hogy alig bírtam hazahúzni magam... Teljesen kivoltam, semmi erőm nem volt. Hazaérés után főztem egy kávét, és az ágyba beájulva ittuk meg. Kellett némi idő, hogy magamhoz térjek és bármit is csinálni tudjak. Kimostunk pár ruhát, főztem egy remek lecsót á lá Peti, és a remek ebédke után ledőltünk szundítani egyet. Mennyei volt...<br />Fél 5 felé felébredtünk, és én 5 és negyed 7 között kimentem futni. Megfutottam a kiszemelt útvonalat: az Őriről Ispánkra vezető zöld sáv jelzést. Imádom! Csudára tetszik ez a szakasz, oda és vissza egyaránt akarta! Van benne sötét erdő, napfényes virágos rét széle, patakátkelés, cuki erdei kanyargó ösvény, széles erdei út - szóval elég változatos. Szakadt rólam a víz. Az Ispánk előtti már ismert pihenőhelyig futottam el, ahonnan néhány perc pihi után indultam vissza. Remek volt! Nagyon élvezetes útvonal számomra. (Már most azon gondolkodom: ha lenne még 1 lopott órám, még egyszer le tudnám futni, amíg itt vagyunk!) Visszaérve a kiindulóponthoz, még elfutottam a zöldön Nagyrákos felé, ugyanis piszkálta a fantáziámat, milyen arra az út. A szennyvíztisztítóig kaviccsal szórt széles, utána aztán réten és kaszálón visz, majd be kell csapni az aranyvesszős susnyába, átkelni az Ispánki-patak medrén, majd a susnyából egy gyönyörű zöld rétre lehet kibukkanni. Tovább nem kajtattam, indulni kellett haza, mert 7-től koncertjegyünk volt. Szóval fantasztikus futás volt! Becslésem szerint olyan 8 km lehetett, s némileg éreztem a lábizmaimat a végére.<br />Fél 8 felé tiszta öltözetben leballagtunk a Malomhoz a Kaukázus zenekar, illetve az utána következő Braindogs Trio zenéjére. A Malomban elbeszélgettünk kicsit a szimpi pultos csajjal, és megkóstoltuk nála egy helyi bá' diópálinkáját. Elég fincsi volt, nem is volt már belőle eladó. <br />A koncerthelyszín a szabadban volt: a nagy színpad előtt nagy füves tisztás. Az embermennyiség elviselhető volt. Egy limonádé és egy rosé fröccs beszerzése után lecsüccsentünk az elszórt padok egyikére, és onnan hallgattuk meg, ami még a Kaukázusból visszavolt. Amikor vége lett, beletelt egy kis időbe, mire leesett, hogy a blues-bácsik nem ezen a színpadon fognak játszani. Hang után és az embereket követve megtaláltuk a Braindogs Trio-t a Pajta mellett egy kisebb színpadon, ahol már játszottak. Kerítettünk két széket, és én a 2. fröccsömet, Peti egy pálinkát szopogatva hallgattuk a gitáron játszó és éneklő bá'kat. Közben az égen villámok cikáztak, némelyik elég látványos volt! A végére az eső is csepegni kezdett, de több végül nem lett belőle. Hazasétáltunk.<br />Ez a nap elég változatos, kulturális, szociális, mozgós lett!</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><u>augusztus 23. (vasárnap) - PIHI, DÖDÖLLE</u></p><p style="text-align: justify;"><span>Ma Peti émelygős fejfájással kelt, így neki az egész d.e.-je ráment arra, hogy emberi formába kerüljön. Megreggeliztünk kint, majd bevett egy kávét, kicsit később még egyet, valamint némi gyógyszert is. Így délre azért egészen kikupálta magát. Én legurultam a faluba: vettem tollakat a Látogatóközpontban, picit felderítőztem és vettem ki pénzt. Mert annak már eléggé a fenekére vertünk eddigre.<br />Szóval épp ott gurultam, ahol, amikor is észrevettem a járdán sétálni a minapi bringás túratársnőnket. Mint régi ismerősök, megálltunk beszélgetni kicsit: ki hol volt azóta, mi a mai terv, hol mit evett, ilyenek. <br />Déltájt elindultunk Petivel, hogy a kedvelt útvonalon átsétáljunk Ispánkra, és megebédkézzünk Esztinél, ahová még a d.e. bejelentkeztem telefonon dödöllére. Remek kis séta volt, már meg is éheztünk, mire odaértünk. Egész sokan voltak, de azért jutott hely nekünk is. A kiírás szerint babgulyás is volt, amit Peti megkívánt, így kértünk egy adatot, amit ketten ettünk meg. Járt hozzá a fonott kalácsból, és borzasztóan mennyei ízvilág volt! Nyammmm! Utána jött a fincsi, ott kisütött (lepirított) dödölle, mely falatnyi darabokból állt, hagymás volt, és fokhagymás tejfölt lehetett hozzá kérni. Úristen, de finom volt! Csak úgy faltam! Petinek is nagyon bejött. És szerencsére nem is volt olyan giga adat, abszolút ehető mennyiség volt. </span></p><p style="text-align: justify;"><span></span></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-6DWY7rUg7ak/X2pTsYK3lII/AAAAAAAAtLs/VhoccMpSnHYNUahkcXwq_4r-Xp30wLTpwCLcBGAsYHQ/s1167/SAM_5574.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="778" data-original-width="1167" src="https://1.bp.blogspot.com/-6DWY7rUg7ak/X2pTsYK3lII/AAAAAAAAtLs/VhoccMpSnHYNUahkcXwq_4r-Xp30wLTpwCLcBGAsYHQ/s320/SAM_5574.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">dödölle á lá Eszti (fotó: K. Peti)<br /></td></tr></tbody></table><span><br /></span><div style="text-align: justify;"><span>Ittunk még 3 dl szőlőszörpöt, s 4000 Ft-ot fizettünk. Sajnos rétes nem volt, pedig Peti élénket érdeklődött utána. Még a szerda d.u.-i piacnapon lesz esélyünk Eszti-féle rétest enni. Nagyon megköszöntük a finom falatokat és a vendéglátást, majd nagy-nagy boldogsággal és megelégedettséggel elsétáltunk. </span><br /></div><div style="text-align: justify;"><span>A pihenőhelyig mentünk, ahol aztán megkávéztuk úti kávéfőzőnk jóvoltából a csendben, mozdulatlan nyugalomban, madárdalban és rovarzúgásban. Kicsit ledőltünk aztán a padra, Peti már-már elszunnyadt...</span><br /></div><div style="text-align: justify;"><span>A nap hátralévő része a pihenésé volt. Néztünk filmet (nyaralós sorozataink: Magnum, Baywatch, idén felmerült a Dallas, ja, és a nagy sztár: Night Rider! 😁), és az est befutó sorozata bizony a Szomszédok lett 😆 Mivel én erről teljesen lemaradtam anno, Peti pedig gyerekkorában valahol menet közben kapcsolódott be, így most nekigyürkőztünk, és elindítottuk az 1. részt. Aztán az én kérésemre a másodikat. Majd egy sokadikat. Kicsit kikupálódtam 😃</span></div><p></p><p style="text-align: justify;"><span> </span></p><p style="text-align: justify;"><span><u>augusztus 24. (hétfő) - A SZLOVÉN KÖR</u></span></p><p style="text-align: justify;"><span>Ezen a napon jött el az ideje, hogy letekerjünk egy újabb bringás karikát: az 1. számút, melynek fantázianeve: "határon innen és túl". Igencsak vártuk, mert klassznak ígérkezett, hogy így egy kicsit Szlovéniában is kerekezünk, azon kívül vártuk, hogy Pityerszernél majd meglessük a bölényeket, illetve hozzá akartunk vágni egy magyarszombatfai kitérőt is, hogy megnézzük a Vadászati Kiállítás elköltöztetése után ott maradt állatkákat. No, szóval sokminden miatt vártuk ezt a napot!<br />Ennek ellenére reggel úgy tűnt, talán mégsem lesz belőle semmi: igazából már tegnap is elég borús volt az ég, ma pedig egybefüggő szürke égboltra keltünk, melyből aztán meg is indult visszafogottan, de kitartóan az égi áldás. Így bár összekészültünk az útra, de jó darabig csak vártunk és vártunk és vártunk... Én rejtvényt fejtettem, Peti az internet bugyrait szántotta... Aztán már mindketten rágtuk a kefét, hogy legyen már valami, és mivel egy ideje már nem esett, így déltájt végül útra keltünk. Már csak egy zöldséges-bolt-pékség kombót iktattunk be, aztán felmásztunk az emelkedőn, és tekertünk Bajánsenye felé. A települést relatíve hamar elértük, és mivel ebben az irányban igen keskeny a kiterjedése, relatíve hamar át is kerekeztünk rajta. Innentől a magyarszombatfai lejtőig útfelújítás zajlott, ami azt jelenti, hogy az útburkolat felső rétege le volt kapva, és elég döcögős volt. Bajánsenye végénél megálltunk megnézni a tavat, mindkettőnknek voltak innen emlékei. Hamarosan elértük aztán a kercaszomori elágazást, itt azonban - a kijelölt útvonallal ellentétben - mi egyenesen, Magyarszombatfa felé haladtunk tovább. Hosszú erdei kapaszkodó következett a huplis úton, aztán legurulás a településre. A térkép alapján kiokumláltuk, hol volt az Őrségi Vadászati Kiállítás épülete (a kiállítás jelenleg már Őrin található), és sikeresen meg is találtuk. Az épület elég lerongyolódott állapotban van, a növényzet jól megnőtt, és az elhagyatottság lengte körül az egészet. Azért jöttünk ide, mert a kiállításból egy dolog érdekelt minket, s ez nem költözött el a többi cókmókkal Őribe: az élő állatkák. Nem tudtuk, hány és milyen fejtájú állatka lehet itt. Ahogy ott csatangoltunk nézelődve, egyszercsak egy dámcsaládot vettünk észre egy elkerített részen: épp sziesztáztak! Apa, anya és egy gyermek - mi így azonosítottuk őket. Apuka szinte végig aludt, de a mama és a kis Bambi egy idő után körbejártak elemózsiáért. Pici füvet tudtam én is adni nekik. Aggódtam egy cseppet értük, hogy így itt lettek hagyva, de nem tűnt úgy, hogy ne gondoskodna róluk senki. Volt vizük, szépek voltak, volt helyük. Gyönyörű jószágok!</span></p><p style="text-align: justify;"><span></span></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-BHhxafFTICQ/X2pYrbAVUxI/AAAAAAAAtL4/-DIl1T8mpmAdlc_596BLDQ-TUFSKLDaUQCPcBGAsYHg/s2048/P1280843.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://1.bp.blogspot.com/-BHhxafFTICQ/X2pYrbAVUxI/AAAAAAAAtL4/-DIl1T8mpmAdlc_596BLDQ-TUFSKLDaUQCPcBGAsYHg/s320/P1280843.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">elhagyott épület<br /></td></tr></tbody></table><span><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-G53R6KjUhMg/X2pYz7-W3mI/AAAAAAAAtL8/IiUkVAxtjS0JDwGfJASpAJKij6lGqYf4ACPcBGAsYHg/s2048/P1280834.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://1.bp.blogspot.com/-G53R6KjUhMg/X2pYz7-W3mI/AAAAAAAAtL8/IiUkVAxtjS0JDwGfJASpAJKij6lGqYf4ACPcBGAsYHg/s320/P1280834.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">kiccsalád :-)<br /></td></tr></tbody></table><br /></span><div style="text-align: justify;">Elköszöntünk aztán tőlük. Vissza a kercaszomori elágig, majd irány Kercaszomor. Hát ezen a településen végigtekerni egy valódi élmény volt! Olyan kis szép falucska, de ember szinte sehol, a takaros és az elhagyatott porták váltják egymást, de van itt is vendégház nem is egy. A település elképesztően hosszú, van vagy 5 km, és csak ebből az utcából áll. Az aszfalt zsír és keskeny. Élvezettel nézelődtük végig, megálltunk egy kis cuki templomnál, és a "a legbátrabb település" emlékműnél is, aminek környezete igen takaros. </div><div style="text-align: justify;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-jo9oxD6Fyws/X2up_4mxhRI/AAAAAAAAtMQ/bz1nQ5Z0P8gsm28nwt01TbIPNcwNPrfMwCPcBGAsYHg/s2048/P1280852.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-jo9oxD6Fyws/X2up_4mxhRI/AAAAAAAAtMQ/bz1nQ5Z0P8gsm28nwt01TbIPNcwNPrfMwCPcBGAsYHg/s320/P1280852.JPG" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kercaszomor, a "legbátrabb falu"<br /></td></tr></tbody></table> </div><div style="text-align: justify;">Kíváncsiságból megnéztem a buszmenetrendet: napi 2 járat van, egy kora reggel Őribe, egy d.u. Velemérre. Ennyi. <br />A település egyébként Kerca és Szomoróc nevű részekből lett közigazgatásilag összeolvasztva. A két településrész között ma is van falu vége - falu kezdete tábla. A szomoróci részen van egy harangláb, ami mellett elsuhantunk (épp turisták ebédeltek mellette), a végén pedig a temető fejfás. <br />Egyszer csak dallam csendült mögöttünk. Egy fehér autó jött és húzott el, témájához képest túlzott sebességgel: fagyisautó volt ugyanis. Aztán megfordult és jött vissza, és hamarosan megállt két kiscsaj miatt. Én pedig Peti támogató unszolására visszagurultam, és vettem egy fagyit 😀 Örömöm határtalan volt: itt, a határmenti egyutcás kis faluban, ahová busz is csak kétszer jön be egy nap, sikerült fagyihoz jutnom, ráadásul bringázás közben nyalogatom el! Öröm és bódottá'! 😋<br />Vége lett a falunak, majd már ott is volt a határ. Csak tábla, egy pihenőhely és egy karcsú fehér oszlop: a térképem szerint "békeoszlop". Felirata oldalanként más: "legyen béke Magyarországon", "legyen béke a világban". <br />És ezután már Szlovéniában gurultunk. A kis jó minőségű aszfaltcsík változatlanul vezetett tovább. Domonkosfát minimálisan érintettük, majd már tapostuk is a pedált az erdei emelkedőn Hodos felé. Az útminőség kiváló, nem túl széles, és autó alig jár. Egy quad és kb. 3 autó volt a felhozatal, amíg arra jártunk. Ebédkeidő lévén, lekanyarodtunk az erdőbe egy bekötőútra, és heverő fatörzsön berendeztük a kantint. Kiválóan megebédeltünk, majd kávét főztem. Első osztályú vendéglátóhely volt 😀</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-UA33j5dM3Nk/X2usHkcTKAI/AAAAAAAAtMc/QM0P9oc1pp8NeqGQCA5_2_WabEgG7QBDACPcBGAsYHg/s3264/P1280861.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1840" data-original-width="3264" src="https://1.bp.blogspot.com/-UA33j5dM3Nk/X2usHkcTKAI/AAAAAAAAtMc/QM0P9oc1pp8NeqGQCA5_2_WabEgG7QBDACPcBGAsYHg/s320/P1280861.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a szlovén vendéglő :-)<br /></td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Ezt megkoronázandó gigantikus gurulás következett, majd már be is értünk Kapornakra. Ezután jött pedig Hodos. Egyébként azt vettük észre, hogy a szlovén oldalon a bringatúra útbaigazító táblák nincsenek kirakva. Ez csak Hodoson okozott némi fejtörést, ahol majd le kellett térnünk valami erdei útra Szalafő-Pityerszer felé, csak az nem volt egyértelmű, melyiken. Hodoson is megnéztünk egy csinos templomot, majd figyelve haladtunk tova. Egyszercsak feltűnt egy tábla: "Szalafő -->". Úgyhogy végül mégis egyértelmű volt, Szalafő végig jól ki volt táblázva. Feltepertünk egy aszfaltos emelkedőn, majd a táblákat követve kavicsos útra tértünk. Csudára nagyszerű szakasz volt ez: csinos erdőben haladó kellemes útvonal. <br />Majd odaértünk a határhoz, ahol kicsit elidőztünk. Volt itt fedett pihenőhely, tájékoztató kiírás a határsávról a történelmi korszakokban, egy darabka szögesdrót mutatóba és rövid információk pici táblákon. Közben erdei csend, nyugalom. Meg is beszéltük: milyen szerencsés korszakban tartózkodhatunk ezen a helyen! Sem aknák, sem fegyveres őrök, sem határátlépési engedély... Szabadság, nyugalom és béke. Szerencsések vagyunk. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-J74INMZkywc/X2utWG9YDaI/AAAAAAAAtMo/q92trH3yrTY8ZYcYfhfmkZhasiRvqYswgCPcBGAsYHg/s2048/P1280883.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://1.bp.blogspot.com/-J74INMZkywc/X2utWG9YDaI/AAAAAAAAtMo/q92trH3yrTY8ZYcYfhfmkZhasiRvqYswgCPcBGAsYHg/s320/P1280883.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">határtalanság<br /></td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">A magyar oldalra kerülve újra megjelentek a kis zöld útbaigazító táblácskák. Kaviccsal szórt utunk jobb és bal oldalán egyaránt körülkerített legelők terültek el. Jobbra egy csapat, kb. 12 ló legelt (talán muraköziek), egy darabig elcsodáltuk őket, oly szépek, egészségesek és kiegyensúlyozottak voltak. Aztán bal oldalt feltűnt egy jókora látványos faépítmény: a Nemzeti Park bölénylese. Felmentünk, és az itt élő 5 db bölény épp nem messze legelt! Úgyhogy gyorsan és örömmel fotóztuk őket. </div><div style="text-align: justify;"> </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-gbErQ1cpGyA/X2uuD8pennI/AAAAAAAAtMw/YY0UtAtOReo9JTLE-x33BhD-zVY-XZBewCPcBGAsYHg/s2048/P1280900.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://1.bp.blogspot.com/-gbErQ1cpGyA/X2uuD8pennI/AAAAAAAAtMw/YY0UtAtOReo9JTLE-x33BhD-zVY-XZBewCPcBGAsYHg/s320/P1280900.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a bölényles<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-hb951M0NC1s/X2uuMOodxZI/AAAAAAAAtM0/SyDqRU_jUEUkq3CM3Xyb5yZSbyB1F-JLwCPcBGAsYHg/s2048/P1280911.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://1.bp.blogspot.com/-hb951M0NC1s/X2uuMOodxZI/AAAAAAAAtM0/SyDqRU_jUEUkq3CM3Xyb5yZSbyB1F-JLwCPcBGAsYHg/s320/P1280911.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">visszatelepített európai bölények<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-AipSm3Iof2o/X2uubrvzrkI/AAAAAAAAtM4/N2mfCAw1A4ASacxiza-qmrJzAvjbWHovgCPcBGAsYHg/s3264/P1280919.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1840" data-original-width="3264" src="https://1.bp.blogspot.com/-AipSm3Iof2o/X2uubrvzrkI/AAAAAAAAtM4/N2mfCAw1A4ASacxiza-qmrJzAvjbWHovgCPcBGAsYHg/s320/P1280919.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">van bölény a Nap alatt<br /></td></tr></tbody></table><br /><div style="text-align: justify;">Továbbgurulva már Pityerszer következett, de mivel relatív későn értünk ide, csak egy busznyi ember volt itt. A szuvenírboltos ("Szatócsbolt") is már pakolt befelé, de azért gyorsan körülnéztünk, és vettünk 2 db fakupácskát pálinkás kupicának. Ezzel nem koccintani, hanem koppintani lehet 😊 <br />Petit nagyon gyötörte a rétes-ehetnék, ezért megpróbáltunk Felsőszeren keríteni egyet, de az "olajütő és rétesház" nem volt nyitva. Gyors felugrottunk még a Kömpe szeme kilátóba, ami pár éve épült, haranglábat formáz, és egy régi őrtűz-gyújtó pont helyére épült. Utána tipliztünk, hogy fél 7-ig odaérjünk a boltba, ami sikerült is. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Csodás karika volt ez a mai is!!</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">/Befejezés következik./</div><p></p>Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-39352735582697660352020-09-18T17:44:00.004+02:002020-09-18T18:28:20.793+02:00őSRégi élmények II.<p><u>augusztus 17. (hétfő) - PECA A HÁRSAS-TAVON</u> <br /></p><p style="text-align: justify;">Ez a nap volt kipécézve Peti horgásznapjának. Úgyhogy ma időben keltünk, és a már járt úton eltekertünk a Hársas-tóhoz. Előtte úgy vásároltunk kaját, hogy ebédre és vacsira is legyen, mivel nem akartunk korán hazaindulni, ámde inkább későn igen. <br />A tónál gondos helykeresés zajlott, majd letelepedtünk egy padasztalos partszakaszra, nem messze egy esőbeállótól (ennek majd szerepe lesz később). Peti lelkesen és gyorsan rakta össze a szereléket, hogy az mielőbb vizet érhessen. </p><p style="text-align: justify;"></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-84ID4M8GTwA/X1uH_kBAN7I/AAAAAAAAtFk/KhiaGeGOgNA1mzl97k2nSmnYYuDAIsZBwCPcBGAsYHg/s3264/P1280721.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1840" data-original-width="3264" src="https://1.bp.blogspot.com/-84ID4M8GTwA/X1uH_kBAN7I/AAAAAAAAtFk/KhiaGeGOgNA1mzl97k2nSmnYYuDAIsZBwCPcBGAsYHg/s320/P1280721.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">lógatás a Hársas-tóba<br /></td></tr></tbody></table> <p></p><p style="text-align: justify;">Én pedig elmentem egy kört futni: a Mária-út jelzésen átfutottam Szentgotthárd Zsida nevű részére, majd a zöld sáv jelzésen vissza a tóhoz. 6-7 km lehetett, s eltartott vagy másfél órát. Rögtön a szúnyogos erdőben emelkedéssel kezdődött, ahol felcaplattam, majd a sík gerincen boldogan kezdtem tartósan futni a víztől felpuhult talajon, tócsákat kerülgetve. A víz már jó ideje szakadt rólam, irtó meleg volt. Volt, ahol a jelzés után kicsit kajtatnom kellett, és volt, ahol meglehetőst satnya volt az ösvény. Úgyhogy jópár karcolást beszereztem a lábszáramra. A megállásokat a szúnyogok állandóan veszélyeztették. Ahol a Mária-út a zöld sávval egyesül, onnan fehér kaviccsal szórt széles út vezet a Brenner János emlékkápolnáig (melyet Jó Pásztor kápolnának is hívnak). A kápolna meglepően cuki volt: a fehér kavicsos út egyszer csak kiért a fák közül, és egy csodás zöld réten feltűnt a helyes kis kápolna tuják alkotta utacskák gyűrűjében. Bekukkantottam az üvegen át: hogy élő kardvirágok díszlettek-e a vázában, vagy műk, azt nem tudom, de nem volt elhagyatott a belseje, csak összepakolt. A kápolna mellett felfedeztem 2 táblát, melyeken elolvastam a kápolna és a névadója történetét, majd így utólagosan megsirattam szegény elhivatott Brenner Jánost. Vagy talán az emberi aljasságot...? Abban a korszakban, amikor a fejekben rém-setétség honolt, és a cselekvéseket is ez a rém-setétség határozta meg, a tisztességes tiszteletest tőrbe csalták, és az erdőben az éj leple alatt 32 késszúrással megölték...<br />A kápolnától lekocogtam Zsidára, majd a fő utcán végigfutva, -sétálva kihaladtam belőle. Földutakon csapattam, közben mellettem hangosan zúgott a sok vizet kapott kis Zsida-patak. A jelzés néhol ritkás volt, de mindig megvolt. Kevés sík volt ezen a szakaszon: mivel először fel kellett kapaszkodni Zsidáról, majd lecsurogni a tóhoz. A tó feletti, de már lefelé tartó rész elvitt egy tarvágás mellett, majd nem túl szép részen levitt a Hársas-tó parkolójához vezető aszfaltra. Eddigre már az izmaim kellőképp fáradtak voltak, így elvetettem azon előzetes tervemet, hogy a tó túloldala felől szaladok vissza Petihez, és inkább a strand felől sétáltam vissza.<br />Addigra Peti már vagy 10 halat kifogott, az egész apró kis falatkától a tenyérnél is nagyobbig. Elég lelkesen dobálta befelé a botját újra és újra. Úszózott. Kicsit megmártóztam a vízben, majd a Peti által fogott és horogról leakasztott halacskákat engedtem vissza a tóba. <br />Megebédkéztünk, aztán a horgászat folytatódott, miközben a messzeségből égdörgés figyelmeztetett. A setét felhők is gyűltek, és a hőmérséklet észrevehetően esett. Nagyon úgy festett, eső lesz újra. Nehogy egy nap kimaradjon! Olyan hűvös lett aztán, hogy fel kellett öltöznünk, és még a széldzseki/esőkabát is felkerült. Nemrég még szakadt rólam a víz! Ilyen időket élünk.<br />Végül már be kellett cuccolnunk az esőbeállóba, mert valóban megjött az eső. Reméltük, hogy nem lesz hosszú és tartós, és Peti tud még utána peccantani valamennyit. Közben szemléltük, milyen gyönyörű látványossággal tud a tó gőzölögni, miközben a nálánál hidegebb eső higítja fel. Szép volt nagyon! És örültünk annak, hogyha már egyszer ma is esik, akkor legalább egy ilyen fedett helyen tudjuk kibekkelni.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Hjxdoo7SGpU/X1uK5cj8jII/AAAAAAAAtFw/hidPA-LX9GAFkUdwqEnwpzGWpMl9t_5JQCPcBGAsYHg/s3264/P1280747.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1840" data-original-width="3264" src="https://1.bp.blogspot.com/-Hjxdoo7SGpU/X1uK5cj8jII/AAAAAAAAtFw/hidPA-LX9GAFkUdwqEnwpzGWpMl9t_5JQCPcBGAsYHg/s320/P1280747.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">eső után lélegzik az erdő<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Az eső lassan múlt, szemerkéléssé szelídült. Kimerészkedtünk, s Peti még dobálta be a csalit. Meglepetésére egy eddigieknél méretesebb halpéldány egyszercsak eltépte a zsinórt, és horgostul-ólmostul meglépett... Szegény halacska... Peti viszont felvillanyozódott, hogy vajon milyen nagy halak kerültek elő most a kukoricára, és gyorsan új szereléket kötött fel. Közben én haditáncot jártam szúnyog-muzsikára. A következő szerelék sem tartott sokáig: ez a hal is letépte az egész mindenséget... Peti lelkesen ledöbbent volt: ezek szerint így estére jönnek meg a nagyobb halak! Van új a nap alatt, van még itt izgalom! Volt még egy szereléke, de már azért menni kellene hazafelé, mert este 8 körül járt az idő, engem pedig aktívan fogyasztottak a szúnyogok... Az indulást szorgalmaztam, Peti részben belátóan, részben csalódottan szintén. Összecuccoltunk, majd az alkonyi félhomályban megindultunk haza-irányba. <br />Innen kezdődött az éji kaland: az erdő teljes sötét párában úszott, más nem is járt, s mi a saját lámpáink fénypászmái által segédkezve haladtunk. Kicsivel több, mint 1 óra volt az út haza, így már teljes sötétben tekertük meg a 17 km-t. Az erdei szakaszon egymás mellett haladtunk, és két ízben vettünk észre úton átkelni szándékozó őzeket, akik miattunk fordultak vissza. Szalafő előtt nyílt részen haladtunk, itt pedig dörgött és villámlott: nem semmi élmény volt, ahogy a "végtelen" teret néhány másodpercig megvilágította az égi nagy villany, majd újra sötétbe borult minden... Elég király volt!! Egy kígyó került elénk, de szerencsére mozdulatlanul kuksolt az út közepén, így meg tudtuk közölni sikerrel. Alighogy beértünk Őribe, leszakadt az ég, és míg hazaértünk, teljes mértékben eláztunk. Cipő, alsónemű-szintig. Petinek legalább volt esőkabátja. De mindenünk egy merő víz volt, a bringák pedig merő dzsuva.<br />Hazaérve még kicsit az áramellátás vacakolt velünk (volt néhány áramszünet), de azért meg tudtunk fürdeni és szárazba bújni. <br />A mai nap élménydús volt: horgászat, a csodás Hársas-tó, terepfutás, éjszakai hazatekerés villámbemutatóval... Szuper volt 😀</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><u>augusztus 18. (kedd) - ZALAEGERSZEG</u></p><p style="text-align: justify;">A mai napot a városnak szántuk, mivel mosni csak ott tudtunk: Zalaegerszegen van Bubbles mosoda. Megdöbbentően béna azonban a tömegközlekedés Őri és Z.egerszeg között mind busz-, mind vonatfronton, így aztán rá voltunk szorítva, hogy a nyaralásunkon extrém korán felkeljünk: az ébresztő 5-kor szólt, mi pedig a 6:10-es busszal indultunk. Minden tiszta víz és pára volt, bár nem esett, és hűvös. Azért a hajnali bebuszozás egy élmény volt, főleg Petinek, aki nem szokott soha ilyet csinálni. Leszálltunk a retro buszpályaudvaron, majd nekiálltunk valami reggeliző helyet keresni. Közben megtaláltuk a "földönjáró toronyórát", amit jól megtanulmányoztunk. Egykori toronyból leszerelt óra, amit most üvegbúrába zárva a színház előtti téren lehet megszemlélni. A reggeliző keresése elég sokáig elhúzódott, még a vásárcsarnokban is jártunk, de a legtöbb hely nem felel meg különféle okokból, így végül olyanra vetemedtünk, amire nem szoktunk: a McDonald's-ba tértünk be. Lecsúszott 2 forró pite, meg kávé, meg toast-izék, és jól is laktunk. <br />Irány a Bubbles! Épp üres volt, úgyhogy indítottuk is a programot. Közben megjött az eső megint... Most már kezdtem ráunni. Mosás után szárítás, majd segítettünk másoknak a mosoda használatában, aztán ott tartottunk, hogy menni kellene, ámde az eső esik, nekem pedig semmi esővédelmem nincs. Peti javallotta, hogy nézzünk be az utca túloldalán lévő turkálóba. Esernyőt nem árultak, de Peti kiszúrt 2 kabátot: egy zöldet, ami valszeg inkább csak kabát lehetett, mint esőkabát, meg egy The North Face márkájú kéket, ami egyértelműen esőkabát volt. Pont jó is volt rám, ráadásul ~700 Ft-ba került, úgyhogy elhoztam. Peti is vett egy hosszú ujjú felsőt. Így turkálózunk mi a nyaraláson 😀<br />Ezután esőkabátban és én csupasz lábbal szandiban a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeumhoz indultunk. A szandit habosra taposták csupasz lábujjaim a nagy vizességben. A múzeum egy telephelyen van a Falumúzeummal (skanzennel), és egy belépővel mindkettő látogatható. Már untuk az ázást, ezért először a fedett helyen lévő részt terveztük megnézni, így bementünk a vízbányászati kiállításnak otthont adó épületbe. Nem volt bent más, csak egy "teremőr" bá', aki nagyon lelkesen magyarázni kezdett nekünk Zsigmondy Vilmosról, a nagy magyar kútfúróról, akinek személye a kiállítást nagyban meghatározta. Munkásságát több tabló mutatta, fúrásai helyeit térképen ábrázolták. Volt itt még egy Trianon kiállítás, valamint egy ásvány- és kőzetgyűjtemény is. Számomra - a bányászatos dolgokon túl - roppant érdekesek voltak a kiállított ún. "bányászüvegek": régen a bányászok (pihenéskén? ráérő idejükben?) nagy, de szűk szájú üvegekbe beépítették a bányászélet kellékeit. Az üvegekbe berendezték a bányákat kicsiben. Ki volt állítva a legkisebb ilyen üveg is. El voltam képedve, hogy a szemüket meregetve, eszméletlen türelemmel és kézügyességgel, bizonyára csipesszel az üveg fölé görnyedve munkálkodtak anno ezen...<br />Átmentünk aztán a másik épületrészbe, ahol a Barátság-kőolajvezetékről és társairól volt szó. Ez is érdekes volt, bár sok gép nem mondott sokat, és sajnos a terepasztalt sem lehetett működésbe hozni. Utána kicsit körüljártunk az udvaron, bár az eső még szemetelt. Sok gép van kint, valamint 3 fúrótorony is áll, amiből az egyikre - az alsó részére - felmentünk, és elolvastunk sok fúrásról, katasztrófákról, történelemről szóló infót. Meglehetősen szomjasak voltunk már, s elegünk volt az esőből, a skanzen pedig egyikünket sem köti le igazán, így csak azért mentünk át arra a múzeumrészre, hogy innivalót szerezzünk. Az egyik épületben, ahol agyagból készült portékákat lehetett venni (bögrék, tálak, hűtőmágnesek stb.), volt inni is. Elcsábultam egy szép müzlistálra, mely kék és zöld mázzal s virágos mintával készült. Megnéztük még a skanzenbaromfikat, majd távoztunk. </p><p style="text-align: justify;"></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-NmTv-jeUo4o/X10mEPHN2mI/AAAAAAAAtGA/J0nF0hd3A9IaxTejtYAOZILZx2NGphu_wCLcBGAsYHQ/s570/szoborpark.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="428" data-original-width="570" src="https://1.bp.blogspot.com/-NmTv-jeUo4o/X10mEPHN2mI/AAAAAAAAtGA/J0nF0hd3A9IaxTejtYAOZILZx2NGphu_wCLcBGAsYHQ/s320/szoborpark.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(forrás: olajmuzeum.hu)<br /></td></tr></tbody></table> <p></p><p style="text-align: justify;">Peti korábban talált egy cuki kis helyet, amit ebédhelynek javasolt. A nevére sajnos nem emlékszünk kellőképp, de valami ilyesmi volt: Kis Korzó/Kockás Falatozó: egy aranyos szüleink korabeli házaspár csinálta, a bá' volt a felszolgáló, a néni főzött a mini konyhában. Menüt adtak. Egyébként az egész hely abszolút mini volt: 3 db négyszemélyes asztal volt csupán benne, stílusát tekintve pedig megállt az idő, illetve a kínai stílus beparkolt a retro mellé. Az asztalokat klasszikus piros-fehér kockás terítők borították. Mire mi odaértünk 2 körül, már nem volt menü, csak rántott sajt, rántott hal, sült krumpli és rizs. Mivel nekünk ez tökéletesen megfelelt, és a hely is, maradtunk és ebédkéztünk egy nagyszerűt. A bácsi annyira kedves és udvarias volt! Nagyon szeretem az ilyen kis régi értékeket őrző helyeket! <br />Megkísértett minket a gondolat, hogy ebéd utáni kávénkat - engedve a nyaralás-életérzés csábításának - a közeli Frei Cafe-ban fogyasszuk el, de végül inkább lemondtunk róla, és kerestünk egy egyszerűbb helyet. Ez végül egy csokizó-kávézó lett, ahol klasszik üveg kávéspohárban kaptuk a fincsi kávét. <br />Bevásároltunk hazavaló élelmiszert, majd elbaktattunk a vasútállomásra, ahonnan egy 1 db kocsiból álló kis piroskával (Bzmut) utaztunk vissza Őribe. De marha jó volt! Végig nézelődtük az utat, és ahogy a nagyrákosi völgyhídról alátekintettünk a zöld rétre, az egyik szalmabála tetején összekuporodva pihenő rókát vettünk észre. Egyszerre kiáltottunk fel örömködve.<br />Őriben a vasútállomás távolabb helyezkedik el a településről, kb. 1 km-re légvonalban, és a kék négyzet turistajelzés vezet onnan a településre. Autóút is van természetesen, az hosszabb. Szerencsére a gyalogút aszfaltos, ami eső után és szandiban nem hátrány. Úgyhogy hazasétáltunk a szatyor kajákkal, mint egy ingázó helyi - és ez élmény volt. 😉<br />Hatékony nap lett az eső ellenére is.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><u>augusztus 19. (szerda) - CSESZTREG, TÓ + SZILVI</u></p><p style="text-align: justify;">Ma külön programunk volt, én ugyanis elbringáztam Csesztregre, hogy ott Szilvivel találkozzak, Peti pedig otthon maradt pihenőnapot tartani.<br />Mivel Szilvi lakóhelye és Őri kellőképp távol esik egymástól ahhoz, hogy a bringa-idő-buszozás háromszögébe kellemesen be lehessen illeszteni, végül egy nagyjából félúton lévő helyet néztünk ki a térképen találkozási pontnak: ez lett Csesztreg. A térkép egy tavat és egy szabadidőközpontot jelzett ott. Az odaútra kétésfél órát terveztem, ez végül 1 óra lett. Szilvivel delet beszéltünk meg, de mindketten már 11 felé odaértünk. <br />A tó és környéke remek. A tó nem túl nagy, formás és szép a környezete. Egy apró rész strandnak van kijelölve bójákkal, de lehet benne pecázni is, illetve hesszelni egy jókora fastégen. Mellette a szabadidőközpont focipályákból áll, ahol most épp edzőtábora zajlott a Dunyakanyar SE ifjoncainak. Van nagy épület, mely büfé és szálláshely (szerintem a sportolóknak), és van egy külön kis épület (budi, zuhanyozó). Pad-asztalok és fű+fák, szóval eléggé rendben van.<br />Szóval itt beszélgettünk néhány órát. Üldögéltünk padon, ettünk (hambi, hot-dog, jégkrém is kapható), én úsztam egyet a remek kis tóban (Szilvi nem hozott fürdőruhát), körbesétáltunk a tanösvényen, és megnéztük a mellette emelkedő, fából épült István és Gizella tornyot. Szóval egy fél napot pont jól el lehetett itt tölteni. <br />Délután aztán ki-ki hazatekert.<br />Egyébként a Csesztregre vezető út remek és érdekes volt (mint minden új út számomra). Áttekertem Nagyrákosra, majd felküzdöttem magam a vasútállomás irányába vezető gigantikus emelkedőn, aztán rettentő rossz minőségű úton tekertem Szattáig. Az erdei szakasz kellemes volt, de az aszfalt már megette a kefírje javát: olyannyira ripityára töredezett, hogy a bringa majd' kiszakadt alólam. Szatta egy cuki pici falu (egy újabb). Ahogy vége van, és kezdődik Zala megye, zsíraszfalt veszi kezdetét, mely keskeny, és természetesen rendkívül kellemesen tekerhető. Kisvártatva belecsatlakozik egy kétsávos, cseppet forgalmasabb útba, vonalzóval húzott nyílegyenes pályán halad Kerkaújfaluig, és a következő település már Csesztreg. Király volt végigtekerni!</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-lusLtOJ2FJQ/X10qMl5ib3I/AAAAAAAAtGM/prMm72_kKGwSfIjVMDmIoz6M6fQXTKMkQCLcBGAsYHQ/s640/szabadidokozpont.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-lusLtOJ2FJQ/X10qMl5ib3I/AAAAAAAAtGM/prMm72_kKGwSfIjVMDmIoz6M6fQXTKMkQCLcBGAsYHQ/s320/szabadidokozpont.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Csesztreg, szabadidőpark (forrás: csesztreg.hu)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;"><u>augusztus 20. (csütörtök) - TÚRA: ŐRI - ISPÁNK</u></p><p style="text-align: justify;">A mai napi program csupán reggel dőlt el, ugyanis még este is úgy feküdtünk le, hogy 7-kor kelünk majd, hogy 10-re a Hársas-tóhoz érjünk azon okból, hogy megnézzük az akkor rajtoló BikePacking-túra rajtját, résztvevőit és felszerelését. Petinek reggel mégsem volt hozzá kedve, meg egyáltalán biciklire ülni sem, így gyalogos csapatás lett helyette. Volt egy kb. 13 km-es karika, amit Őri és Ispánk érintésével végig lehet járni, így ráadásul óriáspalacsintát is remélhettünk ebédre Ispánkon Mankánál. <br />A túrát úgy kezdtük, hogy betértünk az utcánkban lévő Dobokay Lovasudvarba, hogy időpontot kérjünk lovaglásra. Peti már sok éve volt nála, és jókora élményben részesült: a lovas ember a kezdőkkel is kimegy, és nagy kört lehet lovon bejárni a környéken. Mióta itt vagyunk, a legtöbb kinti reggelizésünk alatt tértek haza a lovasok a napi körről, élükön Dobokay Péterrel, aki hangosan kiabálta végig az utcát a lakóknak köszöngetve. Peti javasolta: szerinte most, d.e. optimális odamenni időpontot kérni, mert a körjárat után biztosan most rakják rendbe a lovakat. És valóban: Péter épp egy lovat slagozott le. Egy elképesztően szokatlan stílusú emberhez volt szerencsém, akinek sok a mondanivalója, a véleményét nem rejti véka alá, mindezek mellett van önkritikája is, hangos és káromkodik, és aki ott van az életében, ahol neki igazán jó. A rövid találkozás alatt kaptam egy nagyobb dózist, és valahogy megpendítette bennem a szentimentalizmus húrjait is. Mindenesetre beírt minket a naptájába 25. kedd reggel 6-ra. Mivel ő ekkor indul ki a csapattal, hogy ne melegben menjenek a lovak. Így aztán bevállaltunk még egy extrém korán kelést. De a lovas felderítőzésért megéri! Izgatottan várom, szerintem biztosan nagyon jó lesz! 😀<br />Indultunk aztán a túrára: felmentünk Kovácsszerre, majd a kék + turistaútra tértünk. Egyébként ez a túrakör ki is van jelölve, és el van nevezve "túra a világ közepe körül"-nek. Elhaladtunk egy kaszálást végző traktor mellett, akit 2 gólya figyelt árgus szemekkel, potyazsákmányt remélve. Sárga aranyvesszők mellett haladtunk, aztán egy tekintélyes rét széle következett, majd formás erdei ösvényen értük el a Bárkás-tó közelében lévő erdei pihenőhelyet. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-75PcCR7cQLM/X1-v2Ub8rrI/AAAAAAAAtGg/1utfiUcFSfYs3Q5m1LeWIfyQXwPXhnuRQCPcBGAsYHg/s3264/P1280768.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1840" data-original-width="3264" src="https://1.bp.blogspot.com/-75PcCR7cQLM/X1-v2Ub8rrI/AAAAAAAAtGg/1utfiUcFSfYs3Q5m1LeWIfyQXwPXhnuRQCPcBGAsYHg/s320/P1280768.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">aranyvesszős rét<br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-M-Se43LOU3s/X1-wAY1Cn3I/AAAAAAAAtGk/NyglY1tYTq89Fl_XsJ4b5ObtLNspe4hswCPcBGAsYHg/s2048/P1280778.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://1.bp.blogspot.com/-M-Se43LOU3s/X1-wAY1Cn3I/AAAAAAAAtGk/NyglY1tYTq89Fl_XsJ4b5ObtLNspe4hswCPcBGAsYHg/s320/P1280778.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">erdei pihenőhely a Bárkás-tó közelében<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Csinos rét volt itt padokkal, asztalokkal, tűzrakóhellyel, fedett pihenőhellyel. Valamint 2 téglából épített toronyszerű építménnyel, melyekről Peti felvilágosított: ezek agyaggalamb-lövészet során használatos kilövő tornyok. Lehetett találni néhány agyaggalamb-darabkát, töredéket is. Némi hesszelés után indultunk tovább, és megkerestük a nádban-sásban rejtőző apró Bárkás-tavat. Aztán a piros sáv jelzésre váltottunk, átkeltünk az aszfalton, és fenyvesben haladtunk. Egy bekerített legelőt kellett megkerülnünk, amikor érdekes növényekre lettünk figyelmesek: ujjszerűen szétágazó alacsony növények kuksoltak a fűben, és élénk pink színben pompáztak. Utólag már tudjuk, mik voltak: tintahalgomba. Életemben nem láttam még! Ő az egyik példány: </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-xC_8pXK6vFo/X1-xRHdKfdI/AAAAAAAAtGw/3lz7aZEX5goHCzOH1uVWJ-1RuT2WhHIiACPcBGAsYHg/s2048/P1280804.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-xC_8pXK6vFo/X1-xRHdKfdI/AAAAAAAAtGw/3lz7aZEX5goHCzOH1uVWJ-1RuT2WhHIiACPcBGAsYHg/s320/P1280804.JPG" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">tintahalgomba Ispánk mellett<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Elértük Ispánkot. Itt, a Nyugati szeren lecsorogtunk Manka Óriáspalacsintázójához. Menet közben elhaladtunk a Hétrétország köztivál keretében működő néhány Nyitott Porta mellett (Makovecz Menedék, Arkánum), és az Ízrestaurátor kézműves csokiműhely mellett is, mely legnagyobb szomorúságomra szeptember végéig zárva tart, és ki is vonta magát a Hétrétországon való részvétel alól. <br />Manka szerencsére nyitva tartott, s nagyban sütötte az óriáspalacsintákat. Én egy banános-nutellásat és egy fahéjasat kértem, Peti pedig egy szilvásat és egy sajtos-tejfölöst. Két szörpöt is szippantottunk mellé. Egész sokat kellett várni, mert jó sok megrendelés volt, de kitartóan vártuk a napi betevő palacsintánkat. Peti nem dobta hanyatt magát az ízélménytől, nekem viszont ízlett és igen jól is esett üres gyomromnak. A vendégek a fenyők közé aggatott függőágyakra is heverhettek. <br />Továbbsétáltunk, és a zöld jelzésen elhagytuk Ispánkot. Még az ebédke utáni kávé hiányzott, és meg is láttunk egy pad-asztalos pihenőhelyet, viszont az sajnos foglalt volt, így továbbálltunk, várva valami alkalmatos kávézóhelyre. Utunk egy darabig kaviccsal szórt széles úton vezetett, majd betért a fák közé, és egy idő után kedves erdei ösvénnyé szelídült. Ez, az innen Őriig tartó szakasz tetszett nekem úgy igazán! El is határoztam: erre kijövök futni majd. <br />Kávézóhelyünk végül egy kidőlt kényelmes fa lett, és a piros kis úti kávéfőzőnkben hamarosan fel is rotyogott a frissen főtt fekete. Élvezettel kávéztunk meg a természet lágy ölén.<br />Keltünk át patakon, csinos erdőben lépdeltünk, találkoztunk szép nagy jellegfával: egy giga nagy tölggyel, melyet a térkép is jelölt. Teljesítménytúra pecsételőpontként funkcionált, a bélyegző rá volt erősítve. Igen tetszetős erdei szakaszon át értünk le Őribe. Újra megnéztük a szokott helyen, hogy áll a Zala vízszintje: most kisebb volt, a kövekből rakott gyalogjárón át lehetett már kelni száraz lábbal. <br />Szuper kis kör volt. Az egyik kedvenc futós szakaszomat találtam meg.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-_Dq253yPzKU/X2TVcbnWO6I/AAAAAAAAtHs/JBjQpFtfZS8QG_nAPVGZXW4qW5vgzH7qgCLcBGAsYHQ/s735/SAM_5550.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="490" data-original-width="735" src="https://1.bp.blogspot.com/-_Dq253yPzKU/X2TVcbnWO6I/AAAAAAAAtHs/JBjQpFtfZS8QG_nAPVGZXW4qW5vgzH7qgCLcBGAsYHQ/s320/SAM_5550.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: K. Peti)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">/Folyt. köv./<br /></p>Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-55086875687447643452020-09-09T20:24:00.000+02:002020-09-09T21:05:52.347+02:00őSRégi élmények I.<p style="text-align: justify;">2 nagyszerű hetet töltöttünk idén az Őrségben egyvégtében. Vásároltam egy helyi füzetkét és tollacskát, és menet közben megörökítettem élményeinket ebben az Élménynaplónak keresztelt ironban. Eme élménynapló tartalmát digitalizálom ezúton most, itt-ott kicsit kibővítve, átalakítva, de élménytartalmában legfeljebb is csak dúsabban, megkurtítva nem. Olyan szép és csodás "nyaralás" volt, hogy megosztom veletek, hátha valaki ihletet nyer általa 😊</p><p style="text-align: center;"><b>Élménynapló</b></p><p style="text-align: center;"><b>2020. 08. 13-27.</b></p><p style="text-align: center;"><b>Őrség</b></p><p style="text-align: justify;">"<u>augusztus 13. (csütörtök)<b> - </b>ÉRKEZÉS</u></p><p style="text-align: justify;">A Göcsej IC fél 3 felé begördült velünk Zalaegerszegre. Príma kis vonat, és mivel bringákkal utaztunk, a legmodernebb kocsiban volt helyünk. Az utat számomra némileg árnyékolta a bal alsó hasi görcsöm (mint vadiúj ismerős), de egyébként meglehetőst elégedettek voltunk az úttal. <br />Zalaegerszegen gurulni kezdtünk irányba. Megálltunk egy remek kis beülős helynél egy kávéra: az volt a Fészek. Megtaláltuk aztán a Bubbles közmosodát is, és az olajipari múzeum útbaigazító táblát (melyet egy másik napon terveztünk meglátogatni). <br />Zalaegerszeg után Teskándon rátértünk a Zala-völgyi bringaútra, amit felettébb elsőosztályúnak találtunk. Egykori vasúti nyomvonalat aszfaltoztak le, ami Zalalövőig a Zala folyó mentén fut. Csudira tetszett! Kár, hogy tovább nem tart: Zalalövőtől Őriszentpéterig az autóúton kell tekerni, de teljesen kibírható. <br />Szálláshelyünkre, a Kemencés Kuckóba >18 órakor érkeztünk igencsak kimelegedve a jó időtől. Szállásadó bácsinkkal, Kálmánnal már a ház előtt összetalálkoztunk: mosolyráncos szemei és széles mosolya sok jóval kecsegtetett. Hamarost már az udvari fedett pad-asztalos kiülőnél találtuk magunkat szállásadó nénink, Lívia, valamint néhány kupica pálinka társaságában, és együtt próbáltunk dűlőre jutni a SZÉP kártyás fizetés ismeretlen világában - végül sikerrel járva. <br />Beköltöztünk a kis Kuckóba, mely 2 hétig az otthonunk volt, és mely szó szerint kuckó: a mindössze 2 helyiségre osztott házikóban egy légtérben találjuk a mini konyhasarkot, az étkezőasztalt, az ágyat és egy kanapét, valamint ruhásszekrényt és egy búboskemencét. Ezeken kívül egy pici fürdőszobát is kialakítottak a csinosan felújított kis házban. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-GVyQdw7a9Kc/X1JuzByNaxI/AAAAAAAAtCU/Q13l6mYr9-AcJhB_Pd1EC87DY_Fg2npKACLcBGAsYHQ/s1167/SAM_5435.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="778" data-original-width="1167" src="https://1.bp.blogspot.com/-GVyQdw7a9Kc/X1JuzByNaxI/AAAAAAAAtCU/Q13l6mYr9-AcJhB_Pd1EC87DY_Fg2npKACLcBGAsYHQ/s320/SAM_5435.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kemencés Kuckó (fotó: K. Peti)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;"><u>augusztus 14. (péntek) - ISMERKEDÉS</u></p><p style="text-align: justify;">Ráérősen keltünk: ma csak nyugodalmasan ismerkedni fogunk a településsel, ahol 2 hetet tervezünk eltölteni. Késő d.e. sétáltunk egyet: megnéztük a Zalát, mely meglepően picinek bizonyult, a buszpályaudvart, a piacteret, a Malom nevű kulturális épületet, az Őrségi Nemzeti Park látogatóközpontját, ahol a kis helyi kiállítást is áttanulmányoztuk. Az utcán összetalálkoztunk kedves szállásadóinkkal, akik még útbaigazítottak minket néhány dolog tekintetében, majd boltoltunk és vettünk végre egy darab dinnyét is! Otthoni ebédke után szunyókáltunk egyet 😊<br />Este még az Alszeren - ahol laktunk - is sétáltunk egyet. Egy kedves öreg rozoga kutyus kísérőnkké szegődött egy rövid szakaszra. Megnéztünk egy kavicsos utat, hogy merre vezet, mely szintben keresztezte a Zalát, de berakott köveken száraz lábbal át lehetett kelni. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-k3KVRsh_mwU/X1JxHF3CkyI/AAAAAAAAtCg/xphlwoNQoDsob-hW0C5zkT6WTluycLHcgCPcBGAsYHg/s3264/P1280606.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1840" data-original-width="3264" src="https://1.bp.blogspot.com/-k3KVRsh_mwU/X1JxHF3CkyI/AAAAAAAAtCg/xphlwoNQoDsob-hW0C5zkT6WTluycLHcgCPcBGAsYHg/s320/P1280606.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">egy a számtalan csodazöld őrségi rét közül<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;"><u>augusztus 15. (szombat) - SZENTGOTTHÁRD, HÁRSAS-TÓ</u></p><p style="text-align: justify;">Az Őrségbe látogató aktív turisták számára 7 db biciklis körtúrát találtak ki, melyekhez külön kiadvány is készült vázlatos térképpel. A körök közül kiszemeltük a Szentgotthárd felé menő karikát (6. sz.), mely 34 km hosszú volt a papír szerint. Mi azért kibővítettük, s így lett az útvonalunk Alszer - Templomszer - Szalafő - Farkasfa - Hársas-tó - Máriaújfalu - Szentgotthárd - Máriaújfalu - erdei út - Kondorfa - Őriszentpéter. Remek kis kör!! Élvezettel tekertük végig. Kedvencem a Szalafő és Farkasfa közötti szakasz volt: erdőben fák között a minimál forgalmú úton... Mmm! Tetszett a Máriaújfalun átvezető Kis utcai rész is. Sietnünk kellett odafelé, mert a horgászbolt, ahol Peti csontit és horgászjegyet kívánt venni, délben bezárt. Kicsit necces volt, hogy odaérünk-e, de fél órával zárás előtt ott voltunk.<br />Szentgotthárdon egy kicsit körülnéztünk. A kastélypark csinos. A kastély tetszett, bár némileg felújítás után sír. Jókora borulás jött északról, de nekünk csak egy kicsi esőt kellett kibekkelnünk egy fedett biciklitárolóban.<br />Enni valahol valami egyszerűt és mosodát keresni: ezen célokból kezdtük meg elképesztő kurflizásunkat a városban. A Széchenyi u. 1. házszám kutatása alaposan kivett bennünket - elvileg itt volt egy mosoda, gyakorlatilag szerintem elvitték az UFO-k ezt a címet. Nem létezett. Kellő mennyiségű keresgélés után - melynek során az erősen megnövekedett teljesítményű Rába folyó sárosan csabdosó hullámait is megszemléltük - a Rézi Vendéglő mellett voksoltunk. Pizzát ettünk volna, de mivel sokat kellett volna várni rá, más étket választottunk. A maradékot elvittük "holnapi vacsora" címszóval.<br />Az idő újra kiderült. Visszafelé megálltunk a pazar szépségű Hársas-tónál, hogy Peti megnézze horgász szemeivel, illetve hogy egyet csobbanjunk benne óhajom szerint. A tó elképesztően bájos, és alig volt ott ember! A mellette lévő oldalból mindenfelé vizek igyekeztek a tóba a nemrégi nagy esőt hirdetve. Az emberek a parton is vízben jártak gyalog és biciklivel, a vízzel borított füvön remekül lehetett mezítláb tapicskolni. Még a tóparti pad-asztalokról is közvetlenül a tóba lehetett lábat lógatni. Van itt egy kis strandrész, úgyhogy ott mi is lemálháztunk, és végre meg tudtam ejteni az idei év első tóba merülését! Mennyei volt! Nem maradtunk túl sokáig, de az csodás volt! Átöltöztünk, majd elindultunk haza.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-_YIkyAHA7kk/X1exqhdC7RI/AAAAAAAAtD4/W-u9aiWKQHYhXVEslEryneyHSa72kpHUQCPcBGAsYHg/s3264/P1280621.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1840" data-original-width="3264" src="https://1.bp.blogspot.com/-_YIkyAHA7kk/X1exqhdC7RI/AAAAAAAAtD4/W-u9aiWKQHYhXVEslEryneyHSa72kpHUQCPcBGAsYHg/s320/P1280621.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a csinos Hársas-tó<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Utunk kisvártatva az erdei szakaszra lépett, ahol kaviccsal szórt nyomvonal vezetett. Ment le a Nap, közben vízerek csordogáltak a lejtős keréknyomokban, melyek fölé ívben borultak a fák: oly szépségek voltak ezek, hogy fotózni is kellett. A szakasz érdekessége és kalandja a "darazsas erdészház" volt. A fák közt feltűnt egy elég formásnak tűnő faház, így odakanyarodtunk, hogy jobban megnézzük. Én a bringámat a ház mellett álló fának támasztottam, Peti hamarosan a sajátját a törzs másik oldalának. ... Nem is oly sokára rádöbbentem, hogy nagy hibát követtem el, ugyanis a bringát egy olyan odvas fának tettem, amiben darazsak lakoztak. Akik pediglen hamar úgy érezték, betolakodó jött, így máris gyorsan körülrajzották a bringámat... Petiét még csak alig, így ő el tudta venni azt, én viszont tanácstalanul néztem az enyémet... A darazsak (akik talán lódarazsak voltak) dühösen dongtak a kis biciklim körül... Végül ez lett a megoldás: felvettem Peti esőkabátját, kapucnit a fejemre, sisakot rá, az ujjaimat behúztam a kabát ujjába, majd egy hosszú fadarabbal feldöntöttem a biciklimet. Vártam picit, majd egy biztonságosabbnak tűnő irányból guggolásban lassan közelítettem a bringát. Elértem, elmarkoltam a kormányt, majd lassan vonszolni kezdtem magam felé. Mikor már elég távolra vontattam a darazsaktól, felállítottam és gyorsan távoztunk. Nem csíptek meg 😅 Elég para volt egyébként!</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-E-oe3iZnYks/X1ezSBG4omI/AAAAAAAAtEE/HspWG3FpGh0nCVipt4C-ZTUebV6AP5AggCPcBGAsYHg/s2048/P1280634.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://1.bp.blogspot.com/-E-oe3iZnYks/X1ezSBG4omI/AAAAAAAAtEE/HspWG3FpGh0nCVipt4C-ZTUebV6AP5AggCPcBGAsYHg/s320/P1280634.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a "darazsas erdei házikó"<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Ezen a szakaszon két gyönyörű szarvast is láttunk, de lefotózni nem sikerült őket, mert a vizes fékek igen hangosan funkcionáltak, szarvaskákat pedig elijesztette a hang. <br />Hamarosan aszfaltra értünk, majd Kondorfa jött. Előtte megolvastuk az Őrségi Nemzeti Park tájékoztató tábláját a legeltetésről és gyepek fenntartásáról, és tisztes távolból megszemléltünk néhány bölényt. Kondorfa után is kellemes úton haladtunk, megálltunk egy út menti fakupacnál egyet szusszanni, majd visongva suhantam le egy patakvölgybe, hogy aztán elszörnyedve sikítsak az előttünk álló gigantikus emelkedő látványától (tipikus Őrség!). Őrire érve átsuhantunk Kovácsszeren, és bágyadtam haza is értünk. <br />Észlelések:</p><ul style="text-align: left;"><li>az Őrség csupa dimb és domb: a jól megérdemelt gurulásokat munkaigényes emelkedők váltják. Mindez falun belül is igaz, a falubike-oknak nincs könnyű dolguk!</li><li>több a rét és a legelő jóval, mint a szántó - ez az én szememnek felettébb kellemdús látvány! Oly sok gyönyörű csupavirág rétet láttunk!</li><li>sok a fenyves. Feltűnően.</li></ul><p style="text-align: justify;">Gyönyörű részeken tekertünk ma! Igazán élvezetes tekergés volt, 10 pontos ez a 6. sz. bringatúra útvonal!</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-zY6RBwQWCv8/X1e1SreR4EI/AAAAAAAAtEQ/tL16zJVRhkc1cyRm8sNBDZCVpNKztjfaACPcBGAsYHg/s3264/P1280638.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1840" data-original-width="3264" src="https://1.bp.blogspot.com/-zY6RBwQWCv8/X1e1SreR4EI/AAAAAAAAtEQ/tL16zJVRhkc1cyRm8sNBDZCVpNKztjfaACPcBGAsYHg/s320/P1280638.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tour de Őrség :-)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;"><u>augusztus 16. (vasárnap) - SZŐCE, LÁPRÉT + VADÁSA-TÓ</u></p><p style="text-align: justify;">Ma a 4. sz. bringatúra útvonalnak vágtunk neki, hogy megnézzük az érdekesnek ígérkező szőcei láprétet, valamint a szép Vadása-tavat. A 4. túra 38 km hosszú, útvonala: Őri - Ispánk - Viszák - Őrimagyarósd - Szőce - Hegyhátszentjakab - Szaknyér - Kisrákos - Pankasz - Nagyrákos - Őri. <br />Jóval dél után indultunk el a körre, mivel előtte merítettünk a kultúra táljából is: lementünk a Malomba. Ez a régi malom, mely ma amolyan kultúrtérként funkcionál: most épp a Hétrétország Fesztivál otthona volt. Volt itt koncert, fotó- és szoborkiállítás, különféle előadások pl. pantomim, homokszobrász, valamint filmvetítés stb. Egy-egy rétes és limonádé mellett megkíséreltük átnézni a programokat, de szinte elvesztünk a bőségben. Végül vettünk jegyet koncertre, meg foglaltunk helyet ingyenes előadásra ("pantomimos pisztráng"), megnéztük a helyi kiállításokat, majd megérdeklődtük az Aktív Magyarország képviselőitől, hogy hogy mennek feléjük a programok. Közben azok lelkesen fotóztak minket a strandjuknál :-) Ők szerveznek pl. lepkészetet is (éjjelit/nappalit) - pontosabban nem is ők, hanem a NP munkatársa -, amire elmennénk majd. <br />Kezdtek összecsapni a fejünk felett a Programok Hullámai. Túl sokmindent akartunk, túl sok programötletünk volt: legyen alapos körülnézős sok biciklizés, legyen túrázás, nekem erdei terepfutás, Petinek horgászat, kóstoljunk helyi finomságokat, menjünk el Őrin a helyi termékek piacára, és ott vannak a Nyitott Porták.... És még sok egyéb, nem sorolom tovább.<br />Szóval a Malmozás után aztán elindultunk. Áttekertünk Ispánkra, ami egy nagyon cuki apró falu. Az Óriáspalacsintázó helyen kívül meglehetőst néptelennek tűnt. Peti észrevette, de én nem, hogy hol van a helyi kézműves csokis (Ízrestaurátor). Átgurultunk Ispánkon, majd kavicsos széles úton értük el az aszfaltot, hogy aztán azon alig valamit haladva újra kavicsosra térjünk le. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-s9BScXSv2uI/X1e4A6YqDMI/AAAAAAAAtEc/tOiGCK3z6GQN1e8SdE7WqQbvy38B7DlMwCLcBGAsYHQ/s1167/SAM_5458.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="778" data-original-width="1167" src="https://1.bp.blogspot.com/-s9BScXSv2uI/X1e4A6YqDMI/AAAAAAAAtEc/tOiGCK3z6GQN1e8SdE7WqQbvy38B7DlMwCLcBGAsYHQ/s320/SAM_5458.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">úton, útfélen (fotó: K. Peti)<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Ez egy egész hosszú kellemesen bringázható szakasz volt, melynek Viszák előtt az aszfalt vetett véget. Már kezdtünk éhesek lenni, de nem nézett ki úgy a kis Viszák, mintha a kocsmán kívül nyitva lett volna más is. Továbbgurultunk Őrimagyarósdra, mely már egyel nagyobb település. Itt már a Vadása-tó és Szőce (láp) is ki van táblázva, de a mi utunk még egy kicsit másfelé visz: északra Nádasd felé, majd egy darab után el jobbra a sárga turistajelen, megintcsak kavicsos úton. Megálltunk kicsit, amikor is Peti kiszúrta, hogy egy kis állatka kukucskál ki a fűből, majd vissza is húzódik ijedten. Majd újra kikukkantott, és mint bátorságát összeszedve átfutott előttünk az út túloldalára. Igen jó fej volt! Lehet, hogy menyét volt, nem tudnám biztosra mondani. Hosszú testű, alacsony, fürge kis állatka volt. Továbbgurulva kibukkantunk aztán a láprétnél, mely mellett ott áll a Lápok Háza nevű látogatóközpont, ahová berongyoltunk hamar valami ehetőt nézni. Csakhogy csupán rágcsálnivalókat árultak - mindegy, jöhet! Elrágcsáltuk az udvaron lévő fedett pad-asztaloknál, főztünk egy kávét a remek piros úti kávéfőzőnkön, majd a bringákat lekötve elballagtunk a láprét tanösvény kezdőpontjához. Errefelé van a délebbre lévő Borostyán-tavat is tápláló Szőcei-patak eredése. A láprét kaszálására minden évben kaszálótábort szerveznek, a tábor sátrai épp állottak ottjártunk idején. Így a láprét nagy része épp le volt kaszálva. A lápon fapallón lehet végigsétálni, információs táblákat olvasva közben. </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-4TezUxzZjVY/X1e6aRNcsnI/AAAAAAAAtEo/8A1UrgK3ia0TQFe447AEWMRVKT3wL0luwCPcBGAsYHg/s3264/P1280648.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1840" data-original-width="3264" src="https://1.bp.blogspot.com/-4TezUxzZjVY/X1e6aRNcsnI/AAAAAAAAtEo/8A1UrgK3ia0TQFe447AEWMRVKT3wL0luwCPcBGAsYHg/s320/P1280648.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szőce, láprét tanösvény<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">Nagy örömömre az egyik helyen Peti felfedezte a rovaremésztő növény, a kereklevelű harmatfű néhány meglapuló apró egyedét, melyet jól le is fotóztam.</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/--toZMyJ7rD8/X1e6pzkWBcI/AAAAAAAAtEs/0kXrhykcHzQyvTtEEWM0MWFIwDe-7DqHwCPcBGAsYHg/s2048/P1280663.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" src="https://1.bp.blogspot.com/--toZMyJ7rD8/X1e6pzkWBcI/AAAAAAAAtEs/0kXrhykcHzQyvTtEEWM0MWFIwDe-7DqHwCPcBGAsYHg/s320/P1280663.JPG" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">kereklevelű harmatfű Szőcén<br /></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: justify;">A tanösvény egy rövid szakaszon erdei ösvényen halad, egyébként pedig fapallókon. Aranyos és érdekes, megnézésre ajánlatos. A végén a Szőcei-patakot is keresztezzük, melynek vize gyönyörű tiszta, csendes és sima... A kiírás szerint olyannyira tiszta, hogy szabad szemmel látható gerinctelenek is szép számmal élnek benne. Elvarázsolt ez a rész...! </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-_g4wuZ8hDac/X1e7VlfkUnI/AAAAAAAAtE8/429NciS_MjY_wggOFQBb7dxYp4xOss2RACPcBGAsYHg/s2048/P1280681.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-_g4wuZ8hDac/X1e7VlfkUnI/AAAAAAAAtE8/429NciS_MjY_wggOFQBb7dxYp4xOss2RACPcBGAsYHg/s320/P1280681.JPG" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">varázslat a Szőcei-pataknál<br /></td></tr></tbody></table><p style="text-align: justify;">A Lápok Házánál felnyergeltünk, és gurultunk tovább. Egész hamar a Vadása-tóhoz értünk. Itt aztán volt nép bőven, elég felkapott egy hely. Ennek ellenére megálltunk, mert ennünk is kellett valamit, ezen kívül Peti szeretett volna a tó hátuljánál hesszelni. A tó körül fut a Rókalyuk tanösvény, melyen haladva remekül átélhető a tó hátsó, vadregényes fertálya. Nedves, burjánzó vegetáció sok páfránnyal. A Rókalyuk-forrásból víz csörgedez elő. Tök szuper ez a rész! Csak most épp akad néhány szúnyog. A tó hátsó része egy gáttal lerekesztett hányad, vélhetősen pecázásra való (amellett, hogy ez a befolyó patak hordalékfogó része). A hátsó bejáraton keresztül besétáltunk a strand területére, majd beültünk kicsit lábat lógatni egy stégről. Igen jól esett!<br />Továbbindultunk, átgurultunk Hegyhátszentjakabon, majd egy rendkívül szűk és nem túl jó minőségű kis úton átjutottunk Szaknyérbe. Ez egy igen apró falu. Eztán erdei úton - melynek egy szakasza elég sáros volt, mivel eddig minden nap esett az eső, mióta itt vagyunk - értünk át Kisrákosra. Útközben teljesítménytúra ellenőrzőpontokat találtunk, természetesen elhagyatva. Peti mondta, hogy valami bringás TT volt nemrég. <br />Kisrákosról legurultunk Pankaszra, majd Nagyrákosnál az én ötletem nyomán megkíséreltünk a zöld sáv turistajelzésen átjutni Őribe. Azt gondoltam az Őriben látott szakasz alapján, bringával járható lehet. Tévedtem. Full sáros földút volt, úgyhogy egy darab után inkább visszafordultunk, amíg még legalább forgott a kerekünk. Láttunk egy őzet is!<br />Őri előtt megnéztük megint a Zalát, és meglepve észleltük, hogy a vízszint bizony 2 nap alatt jelentősen megnőtt. Olyannyira, hogy átkelni sem tudtunk már rajta (legalábbis ha a bringákat nem akartunk túlzottan megmártani a vízben), így mentünk haza a hosszabb úton. <br />Remek kis bringás karika volt ez a mai is!! 😁</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-bAET1vT9EjI/X1kPDjk0aCI/AAAAAAAAtFU/D382NngIZiYjp39tjXtTSZIZwS3AWudbQCLcBGAsYHQ/s1167/SAM_5491.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="778" data-original-width="1167" src="https://1.bp.blogspot.com/-bAET1vT9EjI/X1kPDjk0aCI/AAAAAAAAtFU/D382NngIZiYjp39tjXtTSZIZwS3AWudbQCLcBGAsYHQ/s320/SAM_5491.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vadása-tó hátulról (fotó: K. Peti)<br /></td></tr></tbody></table><p style="text-align: justify;">/Folyt. köv./<br /></p>Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-19695280725889794242020-03-01T11:26:00.000+01:002020-03-04T11:37:33.322+01:00In memorian... - Pádis<div style="text-align: justify;">
Az alábbiakban egy 2012-ben kelt történetet teszek közzé megváltoztatatlan formában. A történések maguk még annál is néhány évvel korábban estek meg.</div>
A történet egy olyan emberé, aki 2020. február 4.-én elhunyt.<br />
Nem volt még 44 éves sem.<br />
<div style="text-align: justify;">
Az élménybeszámolóját az örökségének tekintem. Olvassátok el: gyönyörű helyekről szól, és olyan kalandokról, melyek az ő, az én, és még sok általunk ismert ember véleménye szerint az élet esszenciáját jelentik. </div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Pádis</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Az erdélyi Szigethegység</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if !mso]><img src="https://img1.blogblog.com/img/video_object.png" style="background-color: #b2b2b2; " class="BLOGGER-object-element tr_noresize tr_placeholder" id="ieooui" data-original-id="ieooui" />
<style>
st1\:*{behavior:url(#ieooui) }
</style>
<![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
</div>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Régen ragadtam "tollat", hogy írjak bármiről is, most mégis
megteszem. Csodás élmények vannak bennem évek óta, amiket muszáj megosztanom,
megírnom.</span>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>A Bihar hegység</i>, az első találkozás, ami mély nyomot hagyott bennem, a
véletlenen múlott. Egy igazi "love story", szerelem első
látásra.<br />
Már a neve is rendkívül érdekes, mert mitől lesz egy hegység - szigethegység?
Érdemes utánanézni. Persze még érdemesebb felkeresni személyesen, mert
valóságos csodaország. Egy igazi "Elveszett Világ". <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Bihar-hegys%C3%A9g" target="_blank">http://hu.wikipedia.org/wiki/Bihar-hegys%C3%A9g</a></span><br />
<br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Az utazás előtt nem is hallottam róla, sem képet, sem írott szöveget nem
láttam… Van pár barátom, akikkel barlangászunk, egyikünknek felajánlottak egy
erdélyi túrázást a dorogi BEBTE szervezésével. Hogy mennyire alul voltunk
informálva, azt jól mutatja, hogy még térképet sem erről a vidékről hoztunk :),
és pontosan azt sem tudtuk, hová is megyünk… persze ez nekünk nem okozott problémát
soha… Minden jóban benne voltunk (és remélem, vagyunk is :))</span><br />
<br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A kiutazás autókkal, és nagyon hosszan történt, közben csiszolódtunk a
csapathoz. Mire célba értünk Boga településen, egy kedves nyugdíjas
házaspár panziójába, már nyári délután volt. Ők az első pillanatban nagyon
szimpatikusnak tűntek, kiválóan beszéltek magyarul, és vendégszeretésből is
jelest érdemeltek. Este már hajtott minket a vágy, végre mozoghatunk a sok órás
autózás után, túratársaink javaslatára, akik már itthon érezték magukat, a
Három Királyok-vízesést kerestük fel. Páratlan élmény volt, a dübörgő víz
látványa… sejtettük, ez nem lesz hétköznapi kaland. Képzeljétek el, amikor
mindenhonnan víz folyik… Este vacsora, közös főzőcskével, baráti
hangulatban egy kellemes teraszon, borozgatás, pálinkázás, és anekdotázás…
nekünk, újoncoknak. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><br />
Nem ismertük egymást, de köztudott, a természetet szerető emberek gyorsan
barátkoznak :). Este már a következő napi programot terveztük, nagy térkép-vizslatásokkal.
<br />
A Galbenaria, avagy a Galbina Kőköz volt az úticél. Mindjárt első nap
ledöbbentünk, mert az útitársaink autóba pattantak, hogy akkor induljunk :), de
mondtuk, hiszen csak 20
kilométer, miért nem gyalogolunk? … Szóval, kocsiba
szálltunk mi is… amit az első pár kilométeren meg is bántunk. Eszméletlen rossz
utak mindenhol… a kátyúkat már nem lehet kerülgetni, csak kiválasztani a szimpatikust
:( Nagy nehezen elértünk a Galbenáriához. <br />
Lélegzetelállító élmény a patakon, a köveken lógva felmászni a vízesésig…
Segíteni is kellett sokaknak, ezzel sem volt gond. Első a biztonság. Éppen nagy
vízállás volt, nem lehetett felsomfordálni a patakparton, ki kellett mászni az
utat :).<br />
Élveztük, mint a gyermekek az új játékot, és persze bemásztunk, lemásztunk
mindenhová. A vízesés szájánál is annyi víz ömlött, hogy nem lehetett kijönni
mellette. <br />
Az időjárás nem fogadott minket a kegyeibe, pár perc és elborult az ég, dörgés-villámlás
kíséretében megérkezett egy kedves vihar… a futás már nem segített, bebújtunk
egy barlangba, de egy idő után már a barlangban is mindenhonnan víz folyt, ez
sem segített, ilyenkor már minden mindegy jeligével el lehet indulni bátran…
Amire leértünk a kocsikhoz, éppen elállt az eső és kisütött a nap:) Pádis már
csak ilyen :) - egy pillanat alatt megváltozik minden. Estére visszatért még a
vihar, de ami az izgalmas benne, hogy pár kilométerre tőlünk gyönyörű
napsütéses időben túráztak a barátaink… Kimerülten, élményekkel terhesen ültünk
a vacsorához, és persze a szokásos térképnézés, másnapi túratervezés volt
napirenden.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><br />
Barlangászni szerettünk volna. Volt nálunk alap felszerelés is, ezért úgy
gondoltuk, nem lehet semmi baj. Reggeli induláskor kitaláltuk, hogy mi bizony
nem autózunk, kell a mozgás, és egy kellemes tízenegynéhány kilométeres séta
még nem ártott meg senkinek:) , de felajánlották, hogy a felszerelésünket, enni-,
innivalókat elviszik kocsival.<br />
Ekkor még nem tudtuk, hogy ez mekkora hiba lesz…</span><br />
<br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Az este egy kicsit görbe lett, és bár részletesen megbeszéltünk mindent,
valahogy sikerült félreértenünk egymást és másnap két különböző helyre juttatni
a felszerelést és magunkat. De semmi pánik, a telefon halott próbálkozás, CB
rádiónk süket. Vártunk délig egy kellemes éttermi ebéd kíséretében a Pádis-fennsíkon,
aztán kitaláltuk, ha már így alakult, lőttek a barlangászásnak, legalább túrázzunk
egy jót. Térkép volt nálunk – <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>anélkül el
sem indulnék semerre -, meg egy kis hátizsák, két-három szelet csoki, liter víz…
nyáron... 30 fok melegben.<br />
De, kemények vagyunk… itthon 30 – 50 km-en mindannyian, páran 100 km-es
teljesítménytúrán is megálltuk már a helyünket, mi baj lehet? Megterveztünk egy
"apró" körtúrát a Boga-katlan körül...<br />
Sajnos azt csak utólag tudtuk meg, az erdélyi térkép nem szentírás… ami ott van,
az nem biztos hogy ott van, úgy van a valóságban is… </span><br />
<br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Az út felénél lehettünk, amikor kitaláltuk, hogy rövidítünk, mert közeleg az
este… Szépen néztük a szintvonalakat, na igen, itt meg itt lemegyünk (úgy 600 m körül ), átkelünk
a kis patakon, és ott megy a másik út, ha nem is jelzett, de levisz Bogára. Már
az elején éreztük, ez kemény csapatás lesz… a papír sokat elbír, ezt tudjuk… de
a hegyoldal meredeksége alig volt járható. Fától fáig ereszkedtünk, gyökerekbe,
ágakba kapaszkodva, kiforduló kövek között… Elértük a patakot, illetve annak
egy felsőbb ágát, de ez sem volt egyszerű, mert a patak elveszett a növény- és
sziklarengetegben. A patak inkább volt bújócska, mint járható ösvény, ágak
csapkodtak minket, sziklákon csúszkáltunk... Egy telefont is sikeresen víz alá
küldtünk.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Hoppá!<br />
Elfelejtettem egy fontos történést… Még nem is meséltem 5. társunkról, egy
négylábúról. Szegénykém hozzánk csapódott Pádison, és nem is értettük, hogy mit
akar, elkezdett követni minket. Azt ekkor még nem tudtuk, hogy itt ez így
szokásuk, megpróbáltuk elijeszteni, elzavarni, de makacs volt… És konok, ha
lemaradt, eltűnt mögöttünk, pár perc múlva előbukkant előttünk, inkább
feladtuk, és hagytuk, hogy kísérjen. Nem is volt vele gond, élveztük egymás
társaságát. Ha idegen kutyákat szimatolt, azonnal vad morgásba kezdett, sejtettük,
ha kellene, meg is küzdene értünk… Talán az ösztönei, vagy a "hegy jó
szelleme" vezette hozzánk, de nagyobb biztonságban nem is lehettünk volna
:) Azt este mesélték vendéglátóink, hogy történt már olyan eset, hogy egy ilyen
erdei kutya emberéletet mentett. Egy turistára ősszel rásötétedett, és a
vaksötétben a kutya állította meg, majd maradásra bírta. Az éjszakát egymáshoz
bújva vészelték át. Majd reggel, mikor kivilágosodott, látta meg a túrázó, hogy
egy hatalmas szakadék szélén aludt, melybe pontosan belevezetett az út…</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A mi kutyánk követett minket végig, és kezdtük sajnálni, úgy voltunk vele,
itt a patakon biztosan nem jut át, de megoldotta, hihetetlen ügyességről tett
bizonyosságot.<br />
Elértük a patak torkolatát, bizakodva, hogy mindjárt otthon vagyunk, végre
ehetünk, ihatunk kedvünkre.<br />
Sajnos a térkép megtréfált minket... a találkozás valóban megtörtént, de volt
egy kis szintkülönbség… függőlegesen 30 - 40 méter… ami nem vicc. Láttuk az
utat a túlparton magunk alatt, de elérni esélyünk sem volt. A völgyben ekkor
kezdett lebukni a nap, és egyre sötétebb lett minden. Ide már nem értek a meleg
sugarak. Nem volt mit tenni, mint a következő hegyre fel… </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A Vigyázó, vagy ahogy a helyiek hívják, a Vlegyásza magasodott előttünk 1834
m-es csúcsával, amiből mi persze csak az előttünk álló pár száz métert láttunk
mindig. Volt még egy próbálkozás a következő pataknál, de ott 100 méteres
sziklafal zárta el az utat. Elindultunk felfelé, egymást bíztatva, ki nem
mondott szavakkal és mérgelődéssel, hogy miért kerültünk ide…</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Sokat jártunk, sokfelé, de ezt nem fogjuk elfelejteni… eszméletlen volt… 1400 méter körül
belefutottunk egy szúrós - cserjés zónába, amin valósággal úgy vágtuk át
magunkat… aztán még feljebb a törpefenyvesek világába. Szerencsénk volt, itt
találtunk egy forrást, és bár vigyáztunk végig a forrásvízzel, szomjunkat
oltottuk serényen. És pihentünk is keveset. Ebben a magasságban sikerült
először CB-n beszélni a többiekkel, és bár sokszor nem értettük egymást, vagy
csak szakadozva, de megnyugodtak, hogy még élünk, egyben vagyunk, és ha messze
is, de igyekszünk feléjük és semmiképp se hívják a Barlangi Mentőszolgálatot,
megoldjuk a lejutást.<br />
Ekkor ment le a nap. Találtunk egy utat a hegy teteje előtt (a csúcstámadást
most kihagytuk, de nem sok hiányzott), azt követtük, amíg el ne vétettük.
Sajnos a jelzések rapszodikusan vannak felfestve, bárhol, bármikor
előbukkanhatnak bármin, de el is tűnhetnek jó ideig. Most ez történt, ami
nagyon megviselte a csapatot lelkileg. Kiborultunk, eljutottunk szellemi - fizikai
tűrőképességünk határára… Egyikünk nekivágott lefelé, vaktában, hogy
minden mindegy, ő lemegy bármi áron... Visszafordulva megpillantottuk a
leágazást jelölve, és megtaláltuk a helyes utat. Az erdőben már szürkült,
amikor ismét együtt volt a csapat, hosszas rábeszélések, könyörgések után.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Hullafáradtan értünk le Bogára. Persze mindenki legnagyobb döbbenetére… A
háziak évtizedek óta nem láttak még olyat, hogy valaki 60 km-t gyalogoljon ott,
ahol mi megtettük. Azt hiszem, sokat nőttünk a szemükben kitartásból és
erőnlétből. Újdonsült barlangász barátaink is csak hüledeztek a kalandjainkon.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ottlétünk maradandó nyomot hagyott a helyiekben, mert egy évvel később is
úgy fogadtak minket, mint a hazatérő fiút a szerető család.<br />
Mindig tudták, kik vagyunk, honnan jöttünk, és az emlékezetes túra is élénken
élt a fejükben. Azóta is minden évben úgy érzem, ide vissza kell még térni.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
<span style="font-size: 12pt;"> </span></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12pt;">De ez már a következő rész tartalma, <i>Pádis - „nagy zsákkal” a
Szigethegységben … hamarosan …</i></span></span></div>
<br />
<div style="text-align: right;">
- Világi Péter -</div>
<br />
A történtek leírása - tudtommal - sosem fejeződött be. Az élmény már csak az Övé.<br />
Mi pedig emlékezünk.<br />
...Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-23893438534924550452019-03-13T08:46:00.000+01:002019-03-13T08:46:27.165+01:00nőnapi virágfutás<div style="text-align: justify;">
Fenti néven minden évben nőnap környékén közösségi futás kerül megrendezésre a Budai-hegyen. Ez nem verseny, inkább a terepfutók, futók találkozási eseménye. Szerintem nagyon ötletes és számomra szimpatikus a rendezvény, ugyanis a Határ-nyeregnél van a középpont/kiindulópont, mely már egyébként is az erdőben van, oda tehát mindenki fut vagy gyalogol. Oda gyűlik a nép 9 órára. Részvételi díj nincs, a szervezési költségekhez tetszőlegesen hozzá lehet járulni egy dobozba történő bedobálással (stílszerűen idén ez egy Hoka One One cipősdoboz volt), de egyébként pedig a futás batyus jelleggel működik, azaz a résztvevők hozhatnak finom közösségi falatokat. Így aztán 9 órára olyan terülj-terülj asztalkám kerekedik ott az erdőben, hogy hihetetlennek tűnik, hogy mindez majd elfogyjon. Hemzseg a banán, alma, számtalan féle sütemény, energiaszeletek, kóla és egyéb üdítők, no meg víz, Pilóta keksz, aszalt gyümik és magok. Stb. Szóval elég jól néz ki :-) És lehet enni doszta.</div>
<div style="text-align: justify;">
A virágfutás elnevezés arra utal, hogy ebből a középpontból kiindulva 6 db szirom formájú pályát lehet lefutni. Ezek az útvonalak különböző hosszúságúak, és egy-egy szirom után mindig visszaérünk a frissítőponthoz. Mindenki annyi szirmot fut és olyan sorrendben, ahogy neki jólesik. A szirmok legtávolabbi pontján jutalom vár: a szervezők készítettek jó sok virágot színes papírból és hurkapálcából, és letűzték a földbe. Minden útvonalon más színű tulipán várja, hogy mindenki vegyen magának egyet :-) Tök aranyos!</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-JdE-2XX98OM/XIZtdqHXOvI/AAAAAAAAqqY/LA10-TA6W6YxQlLom1MkrREwM_i2HVdkgCLcBGAs/s1600/20190310_080619.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://2.bp.blogspot.com/-JdE-2XX98OM/XIZtdqHXOvI/AAAAAAAAqqY/LA10-TA6W6YxQlLom1MkrREwM_i2HVdkgCLcBGAs/s320/20190310_080619.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a pálya</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
9-kor a szervező elkurjantja magát, elmondja a tudnivalókat, majd tradicionálisan közös futás indul az első szirmon, a repülőtér felé. A reptéri réten nyomnak rólunk egy naaaagy közös csapatfotót, majd indulás tovább. </div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
T.Petivel két éve voltam először ezen a futáson, és nagyon megtetszett. Tavaly valamiért kimaradt, idén pedig Petivel és Andival hárman mentünk el. Csodás idő volt: reggel még hűvös, de a Nap sütött, és később pont jó, néha pedig már túl jó idő kerekedett. Az erdő már elindult: sok fa, bokor rügyezik szolidan. A napsütötte ébredő erdőben futottunk egy ébresztőset, én legalábbis mindenképp. 2 hónap futáskihagyás után ugyanis idén még csak kétszer mentem ki 5-5 km-re. A mai futás volt idén a harmadik. Szerencsére Andi és Peti csak 10 km-t terveztek mára, ami nekem még kicsit sok is volt most. (Egyébként minden szirmot lefutva 17 km-t lehet megtenni.)</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A reptéri kör furfangos. Az indulási oldal enyhén lejt, tehát vígan kocog a nép. Bevesszük a fordulót a végén, felszedjük a szépséges virágokat, majd elindulunk visszafelé a reptér másik felén, immár alattomos permanens emelkedésben. Kisvártatva már szuszogok, a reptér vége felé pedig komolyan fontolgatom, hogy belesétálok. Pedig ez a szirom csupán 3,2 km hosszú. Mivel a klíma is egyre kiválóbb, kihasználom a pulcsilevevés nyújtotta alkalmat egy kis sétára. Majd elkocogunk vissza a kiindulóponthoz, aholis kellőképp rá tudok pihenni a folytatása. </div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Eszegetés, iszogatás, bratyizás az ismerősökkel. Megtárgyaljuk, melyik szirom legyen a következő. Legyen a zöld, 2,8 km hosszú. Egy kis hiányosságnak érzem, hogy a sziromnak csupán a hosszát tüntették fel a kis térképen, a szinteket nem, de ez talán úgy van, hogy a terepfutók kellőképp ismerik már ezt a részt. No mindenesetre lekocogjuk a zöld szirmot, majd vissza újra a terülj-asztalkámhoz. Én már igen szomjas vagyok, Andi kerít is egy fél litykós üveget, abba töltögetünk és iszunk. Nem igazán tudok enni, mert ugrál és nyom az étek a pocakomban.<br />
<br />
Ez a rendezvény itt kérem, kutya szempontjából paradicsom! Van itt kicsi, nagy, barna, fekete-fehér, kistestű (pl. virslitacskó) és nagytestű (pl. orosz agár), nyitott és barátságos és frusztráltan félős is. Fantasztikus 😍<br />
<br />
Harmadszorra kiválasztjuk a legapróbb szirmot, a kis 1,3 km-est. Eddigre már én igen fáradt vagyok. Lefutjuk és begyűjtjük a virágokat.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-xEdj_fhMR6s/XIfGtY-mB_I/AAAAAAAAqrI/TrkTt4BKonMB8sb6DrsuEitHDCe1uSNFwCLcBGAs/s1600/IMG-936a084e5048d89623c606202461468b-V.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="240" src="https://2.bp.blogspot.com/-xEdj_fhMR6s/XIfGtY-mB_I/AAAAAAAAqrI/TrkTt4BKonMB8sb6DrsuEitHDCe1uSNFwCLcBGAs/s320/IMG-936a084e5048d89623c606202461468b-V.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-RvxaSZzBsjs/XIfHRrERMYI/AAAAAAAAqrQ/4RQ5ZQbo60Y5bR1yjR6hXGmml6YRA8S7gCLcBGAs/s1600/IMG-b9c7a16b83a375343ccef8e89559158f-V.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="960" data-original-width="1280" height="240" src="https://4.bp.blogspot.com/-RvxaSZzBsjs/XIfHRrERMYI/AAAAAAAAqrQ/4RQ5ZQbo60Y5bR1yjR6hXGmml6YRA8S7gCLcBGAs/s320/IMG-b9c7a16b83a375343ccef8e89559158f-V.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
Vissza a frissítéshez. A combizmaimat már igen érzem. Tehát még léteznek!<br />
Ohh, milyen szépek a kék virágok, amiket más embereknél látok! Olyan igazi égszínkékek! No de az a baj csupán, hogy azokat a leghosszabb szirmon lehet beszerezni, mely 4,2 km-es! Az útvonalnak legalább a fele Peti szerint emelkedik. Uhh...<br />
Na, legyen akkor ez a szirom. Majd felfelé legfeljebb sétálok, nem igaz?<br />
El is indulunk tehát menetiránnyal szemben. Azt kell mondjam, tökéletes döntés ez az irány, mert így a kör feléig, a virágbegyűjtési pontig tudok folyamatosan futni. De onnan aztán már nem. Némi próbálkozást néha eszközölök, de nem megyek vele sokáig. Andi és Peti többször megvárnak, bárhogy is unszolom őket, hogy haladjanak csak. A szirom vége egy lekocogás, na az még megy. De több már nem, köszönöm, elég is volt a begyűjtött 11 km.<br />
<br />
De jó volt! Ébredező erdőben talajon futni!<br />
De rohadtul elfáradtam...! :-))) Konklúzió: itt tuti tereprendezés volt 2 évvel ezelőtthöz képest, és hegyeket hordtak össze! :-)))<br />
<br />
Andi és Peti elköszönnek az ismerősöktől, és távozunk. Távozási irányunk a legdurvább: a Határ-nyeregtől a sárga jelzésen kell felcsapatni a Szépvölgyi-út végéhez. Hogy ez nekem most fáradt lábizmokkal milyen nehezemre esik, azt leírni is nehezemre esik :-)) De azért felvánszorgok.<br />
<br />
Hazafelé még beugrunk a Lehel piacra, ahol Peti megismertet a TúróFáni nyújtotta örömökkel. Mmmm! Ez gyakorlatilag túróval töltött felgöngyölt lángostészta. Porcukorral szórva. Nyami :-) Persze egy egészet nem bírtam megenni, de két részletben még a mai napon lecsúszott :-)<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-1_Nng2N4kAs/XIfJl5g5sjI/AAAAAAAAqrc/lPn3RxVif34HftPLYsNKuWBrvxeS2yZDgCLcBGAs/s1600/IMG-006bd136d2a47b86dee3953506f01c2b-V.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1280" data-original-width="960" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-1_Nng2N4kAs/XIfJl5g5sjI/AAAAAAAAqrc/lPn3RxVif34HftPLYsNKuWBrvxeS2yZDgCLcBGAs/s320/IMG-006bd136d2a47b86dee3953506f01c2b-V.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">én és TúróFáni :-)</td></tr>
</tbody></table>
Mire Anditól még hazabiciklizek, igazán vágyódnak az izmaim a pihenésre. De jó kis futás volt! A begyűjtött 4 db virágocskámat el is helyezem valódi társai között :-)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-yxrsEKRHslk/XIfKSHOhVXI/AAAAAAAAqrk/W5ZcirgWh_oMmWZ2wFPxc2tKnNxolHY2QCLcBGAs/s1600/20190310_095730.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-yxrsEKRHslk/XIfKSHOhVXI/AAAAAAAAqrk/W5ZcirgWh_oMmWZ2wFPxc2tKnNxolHY2QCLcBGAs/s320/20190310_095730.jpg" width="320" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Jövőre, reméljük, újra megyünk :-)<br />
<br /></div>
Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-84884527111690540832019-01-27T15:26:00.000+01:002019-01-27T15:26:38.786+01:00hótalpalás a Nagy-Fátra környékén<div style="text-align: justify;">
Az idei téli szezon első túráját Judit a Nagy-Fátrába szervezte. Az ötlet és a terv kiváló volt: elautózunk Vysna Revuce-ra, onnan feltúrázunk a Borisov menházba, ahol megalszunk, aztán másnap egy másik útvonalon lejövünk, este az Osada-n lévő szálláshelyünket foglaljuk el, majd pedig vasárnap hazafelé indulva megállunk még egy helyen túrázni. </div>
<div style="text-align: justify;">
A terv és a megvalósulás nem pont esett egybe. Ennek - és a hétvégének - a története ez az írás.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
12 fős csapat verődött össze, a résztvevők névsorban: Anikó, Balázs, Balti, Csaba, Dia, Dóri, Erzsi, Évi, Gosti, Judit, Laci és Vili. Pénteken korai 6 körül indultunk a Mexikói útról egy 9 személyes kisbusszal ("Maflással", a rendszáma után) és Judit Jazzy-ével. Odafelé szépen átéltük az átmenetet, ahogyan a teljesen hómentes Magyarországról a - végül - min. 1 m vastag hótakaróval borított hegyekbe értünk. Az immár szlovák oldalon lévő nagy hó állított némi nehézséges a pisiszünet beiktatásába, már legalábbis ami a lányokat illeti (tudniillik ha nem akartuk, hogy a nagy hóban beázzon a cipőnk, akkor nem tudtunk eltávolodni az úttól), de végül egy csoportos, hangosan kacagós, kisbusz takarásában megejtett akcióval megoldottuk a kérdést, miközben a fiúk élénken figyelték az út túloldalán álló fák koronáját :-)<br />
<br />
Némi késéssel találtuk meg parkolóhelyünket Vysna Revuce-n. Azzal a céllal szerelkeztünk fel, hogy felmegyünk a menházba, és majd csak másnap jövünk le, tehát hálózsákot és több élelmet is pakoltunk. A hágóvasak szükségességét elvetettük, és csak a hótalpakat csatoltuk fel a zsákokra.<br />
A falu jókora hóborítottságot szenvedett el, de az utakat letolták, viszont az udvarokat sokszor hatalmas hótéglalapok tették használhatatlanná. Ilyet is most láttam először, hogy teherautóval hordták le a havat az egyik utcából. Olyan is láttunk, hogy emberek lapátolták lefelé a havat a tetőről. Szóval, volt hó szépen.<br />
<br />
Végigcsapattunk a falun, a végén kikerültünk egy hótolást végző munkagépet, majd itt kezdődött a hóösvény, azaz a sínyom, mely a túrán legfőbb útjelzőnk lett. Jó darabig vastag hóval fedett, szép patakvölgyben haladtunk. Néhány sítúrázó előzött meg minket. Csapatunk legtöbb tagja felvette a hótalpakat, csak néhányan nem. Köztük én sem - úgy éreztem, lehet még megfelelően haladni bakancsban is, és hát a hótalpat illetően nem a legfényesebb emlékek álltak rendelkezésemre. Ezért úgy gondoltam, halasztom, amíg lehet.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-TJj5tSq_4pY/XEs-tqFn8DI/AAAAAAAAqds/wlAjJ2hlCRABgtrtNRF0GDZFka5vetq4QCKgBGAs/s1600/P1260130.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://2.bp.blogspot.com/-TJj5tSq_4pY/XEs-tqFn8DI/AAAAAAAAqds/wlAjJ2hlCRABgtrtNRF0GDZFka5vetq4QCKgBGAs/s320/P1260130.JPG" width="320" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-ILxj9AQG09M/XEs_9-kXuGI/AAAAAAAAqd4/m7NZ9fM5HSkJHLanzSjhemSYPugYmiB0ACLcBGAs/s1600/IMG_3124.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="810" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-ILxj9AQG09M/XEs_9-kXuGI/AAAAAAAAqd4/m7NZ9fM5HSkJHLanzSjhemSYPugYmiB0ACLcBGAs/s320/IMG_3124.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">sorjázunk (fotó: L. Balázs)</td></tr>
</tbody></table>
Oly csodaszép volt minden! Győztünk örömködni. A háborítatlan, vaskos fehérség a fenyvesben s patakvölgyben - eszméletlen idill! Különféle formákra havazódott fenyőkék, hóval bélelt üreg, kerekded hópúpok - sokféle látványos havas csoda volt itt.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-ollIn3GXjLg/XEtBive7wwI/AAAAAAAAqeE/XRCMPEdMCM0eWeiIZrrKmncD3YHKZsOsQCKgBGAs/s1600/P1260137.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-ollIn3GXjLg/XEtBive7wwI/AAAAAAAAqeE/XRCMPEdMCM0eWeiIZrrKmncD3YHKZsOsQCKgBGAs/s320/P1260137.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">hótalpakkal szélesített sínyom</td></tr>
</tbody></table>
Odaértünk egy tisztás szélében megbúvó házikóhoz, mely lakatlan fehérséggel jelezte az évszakot. A házikó sokunk képzeletét megragadta romantikus bájával, ahogy ott állt behavazva, aprón, ám kéménye szerint be lehetett fűteni benne, s itt a csodahavas erdőben megbúvni...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-U-zuSwE3Gqw/XEtCpQor8vI/AAAAAAAAqeQ/X9IPPoHk-TQTOAlqvXO1jBAMVbKsSn6_QCKgBGAs/s1600/P1260138.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://4.bp.blogspot.com/-U-zuSwE3Gqw/XEtCpQor8vI/AAAAAAAAqeQ/X9IPPoHk-TQTOAlqvXO1jBAMVbKsSn6_QCKgBGAs/s320/P1260138.JPG" width="320" /></a></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgq7T_4PnVAMgTcXaxy7i6ItGYWIEMvIvMEbt5WUDgDotmBGpoAwGeOZOWjZzYfMCkZ6nfIvYhY8kGoGOWh1kcl7EqcGcA79grZnDiUOIuhyr_DoIMBdDgrUmA2XHC_mt9XB9KzJdw-bQ/s1600/DSC06076.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgq7T_4PnVAMgTcXaxy7i6ItGYWIEMvIvMEbt5WUDgDotmBGpoAwGeOZOWjZzYfMCkZ6nfIvYhY8kGoGOWh1kcl7EqcGcA79grZnDiUOIuhyr_DoIMBdDgrUmA2XHC_mt9XB9KzJdw-bQ/s320/DSC06076.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: F. Anikó)</td></tr>
</tbody></table>
A csapat szétszakadozott. Elértünk aztán arra a pontra, ahol felvettem a hótalpat. És alig tettem benne néhány lépést, máris megállapítottam, hogy jé, egész jó benne menni. Sőt, tulajdonképpen jobban tetszik, mint nélküle. Úgyhogy eztán szenvedésmentesen haladtam benne.<br />
A következő kanyarban egy kis tetővel rendelkező beálló invitált minket szusszanásra. Piknikeztünk egy kicsit, kertül pálinka, meleg tea, Gosti-féle házi sütésű zabos sütike, Pilóta keksz, magvak és aszalványok (kivételesen nem Anikótól, ámde Erzsitől), szóval a szokásos terülj-asztalkám. Mikor pedig már kellőképp fázni kezdtünk, újra nekiindultunk, szerencsére rögtön emelkedővel, csak hogy gyorsabban felmelegedjünk.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-Fh1amp5cbDg/XEtF3gIVTGI/AAAAAAAAqeo/C4s5vv2OIZ87LTryPvPsHM0c4gOemwiegCKgBGAs/s1600/P1260148.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://4.bp.blogspot.com/-Fh1amp5cbDg/XEtF3gIVTGI/AAAAAAAAqeo/C4s5vv2OIZ87LTryPvPsHM0c4gOemwiegCKgBGAs/s320/P1260148.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">téli piknik</td></tr>
</tbody></table>
Gyájj, hát továbbra is remek részeken haladtunk, s távolabbi szépségeket láttunk! Leírhatatlan, ám megmutatható, úgyhogy inkább képek formájában érzékeltetem :-)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-EOj4rnBUUzQ/XEtGSjrPJCI/AAAAAAAAqew/FuPNiTcQtnAKGBMdTuFesDKtWBXbUlweACKgBGAs/s1600/P1260150.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://4.bp.blogspot.com/-EOj4rnBUUzQ/XEtGSjrPJCI/AAAAAAAAqew/FuPNiTcQtnAKGBMdTuFesDKtWBXbUlweACKgBGAs/s320/P1260150.JPG" width="320" /></a></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-tKvRSQTEqbY/XEtGgMwTtRI/AAAAAAAAqe0/DA79Y2QA5BoDM_5GOvCW9EWq22k_ovZuwCLcBGAs/s1600/IMG_3161.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-tKvRSQTEqbY/XEtGgMwTtRI/AAAAAAAAqe0/DA79Y2QA5BoDM_5GOvCW9EWq22k_ovZuwCLcBGAs/s320/IMG_3161.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">egy távoli szépség (fotó: L. Balázs)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-7npMAKOMeA4/XEtG1KU27tI/AAAAAAAAqfE/959WAzZTPBsEOUiKgQHWerZYqymi9jmHACLcBGAs/s1600/P1180030.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-7npMAKOMeA4/XEtG1KU27tI/AAAAAAAAqfE/959WAzZTPBsEOUiKgQHWerZYqymi9jmHACLcBGAs/s320/P1180030.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">hóerdő "alacsonyan elhelyezkedő" turistajellel (fotó: T. Judit)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-poV57Ms-lrw/XEtHLNHkqSI/AAAAAAAAqfM/9hMm4vC1Nbg-0dfJPL3wqCEPzTPN0bQQQCLcBGAs/s1600/DSC06100.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-poV57Ms-lrw/XEtHLNHkqSI/AAAAAAAAqfM/9hMm4vC1Nbg-0dfJPL3wqCEPzTPN0bQQQCLcBGAs/s320/DSC06100.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Laci érkezik (fotó: F. Anikó)</td></tr>
</tbody></table>
A csapat eleje és hátulja (Judit és Balázs, azaz Zerge 1. és Zerge 2.) walkie-talkie-n tartotta a kapcsolatot. A csapatkígyónk elnyúlt.<br />
Aztán hamarosan odaértünk ahhoz a fantörpikus hótisztáshoz, mely a mai napi kedvenc helyemmé vált. Széééép nagy tisztás volt, és a hóborítottság csak jót tett neki. Szépen emelkedett a gerinc irányába, amerre a sínyomok is vezettek. <br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgl_qa5TcbctJWrShLtOw91Y-rrWSple23GUvQx2IZQAZLIZACVavDHC8vjtePbH2OrGf7upn9tkPzddqx0JjCFMwjm-YLmmXL4xe1fR1fpiUK-qRnxMtQmZGpyrToBaY0ymwOwsWTbWw/s1600/DSC06136.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgl_qa5TcbctJWrShLtOw91Y-rrWSple23GUvQx2IZQAZLIZACVavDHC8vjtePbH2OrGf7upn9tkPzddqx0JjCFMwjm-YLmmXL4xe1fR1fpiUK-qRnxMtQmZGpyrToBaY0ymwOwsWTbWw/s320/DSC06136.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: F. Anikó)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/--yKW9SNz5VU/XEtKa-7k3VI/AAAAAAAAqfg/JoQh_wx-_UUHEz83c_ryAlSY1nQqht_-gCKgBGAs/s1600/P1260166.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://1.bp.blogspot.com/--yKW9SNz5VU/XEtKa-7k3VI/AAAAAAAAqfg/JoQh_wx-_UUHEz83c_ryAlSY1nQqht_-gCKgBGAs/s320/P1260166.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Judit Deltázik :-)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-StDxfweHe8Q/XEtKqui3LBI/AAAAAAAAqfo/P0wdtJQ719Yr4CIpPF3AIV5ekLkcwnDzgCLcBGAs/s1600/P1180039.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://2.bp.blogspot.com/-StDxfweHe8Q/XEtKqui3LBI/AAAAAAAAqfo/P0wdtJQ719Yr4CIpPF3AIV5ekLkcwnDzgCLcBGAs/s320/P1180039.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">na jó, én is kicsit :-) (fotó: T. Judit)</td></tr>
</tbody></table>
A gerincet közelítve egy "hóemberre" lettem figyelmes, akinek 2 botot szúrtak a fejébe szarv gyanánt :-)) Legalábbis én teljesen ezt láttam. Aztán ahogy felértem, láttam ám, hogy egy meglehetőst behavazott kis fenyő az, aminek 2 ága érdekes módon felágaskodik a tetején :-)<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-jDYN0Sz923w/XEtLU3u5rdI/AAAAAAAAqf0/529QRC0ylb4SsY-zMFhPmBgGaI-AlJWPACKgBGAs/s1600/P1260169.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://1.bp.blogspot.com/-jDYN0Sz923w/XEtLU3u5rdI/AAAAAAAAqf0/529QRC0ylb4SsY-zMFhPmBgGaI-AlJWPACKgBGAs/s320/P1260169.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a hó-nem-ember</td></tr>
</tbody></table>
A gerincen nagyjából összevártuk egymást. Itt jött el az ideje a gerincszaloncukornak is (a csúcscsoki mintájára). És bekapcsolt a kézlefagyási képességem is, ugyanis 1 percet sem töltöttem megállva, de máris fájdalmasra fagytak a kezeim. Épphogy néhány fotót lőttem a napfényben fürdőző távoli hegyekről, és máris fel kellett rángatnom a síkesztyűimet, ha nem akartam, hogy lepottyanjanak a kezeim. Már-már kétségbeestem, mert az a fajta fájdalmas fázás jött rájuk, amikor másra sem tudok figyelni, de úgy 5 perc múlva már a fájdalom a véráramlás újraindulása miatt jelentkezett, ami megnyugtatott.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-rZMa8WKFJ70/XEtMphrKK7I/AAAAAAAAqgA/KRw1-NPvhOAQCkawhSsY1Ci_wyt8OMbOACLcBGAs/s1600/P1180047.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-rZMa8WKFJ70/XEtMphrKK7I/AAAAAAAAqgA/KRw1-NPvhOAQCkawhSsY1Ci_wyt8OMbOACLcBGAs/s320/P1180047.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">napsütötte hósipkák (fotó: T. Judit)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-pJPNry_xZFA/XEtM4Jyo5iI/AAAAAAAAqgE/c2Sp4jn8WUUqwsmPJ5wdVvgriz9az4dvACLcBGAs/s1600/DSC06154.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-pJPNry_xZFA/XEtM4Jyo5iI/AAAAAAAAqgE/c2Sp4jn8WUUqwsmPJ5wdVvgriz9az4dvACLcBGAs/s320/DSC06154.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">várakozó állásponton (fotó: F. Anikó)</td></tr>
</tbody></table>
Mivel könnyű szellő lengett (ez úgy hangzik, mintha lágy tavaszi lenne, pedig nagyon nem!), inkább bevonultunk a fák közé várakozni. Sajnos közben megszületett az észszerű döntés: nem megyünk fel a házhoz, lévén már 3/4 4, s mi még javában odább vagyunk. Ezen kívül a csapat vége még nem ért fel ide, sőt, Évi és Balti nem érezte magát a legfényesebben. Ezért aztán meg kellett emészteni, hogy ma nem éjszakázunk a hegyen egy menházban, hanem visszamegyünk a faluba... Azért sikerült ez is. Elindultunk vissza ugyanazon az úton, amin jöttünk. Közben egy szürke hófelhő is fölénk ért, s havazni kezdett.<br />
<br />
Egy helyen Judit beszúrta a botját a hóba, s így megállapítottuk, hogy az 1 m vastag. Milyen jó, hogy már volt egy kijárt nyom, valamint hogy volt nálunk hótalp! Ezek nélkül fárasztó szenvedés árán is csak alig valameddig juthattunk volna el.<br />
Visszafelé mindenkivel találkozunk és mindenki életben volt, ki már teljesen, ki még csak félig.<br />
Azt már tudtuk, hogy teljesen ránksötétedik, úgyhogy a fejlámpákat feltettük. A kis fedett beállónál most is megálltunk némi muníciót magunkhoz venni, majd tapostuk a havat tovább. Egy idő után szinte meditatív állapotba kerültem, ahogyan csak az előttem haladó lábait néztem, s tettem egyik hótalpamat a másik után. Csendben félhomályban csak lép, lép, lép, lép az ember... A Hold szinte teli volt, és ha nem épp felhő mögött leledzett, akkor igen pazar fénybe vont mindent. Csaba a vérfarkassal fenyegette a csapatot :-)<br />
Éreztem, hogy valami fura az egyik lábamon minden lépésnél, majd egyszer csak kiléptem a hótalpból és eldőltem. Újraszerelés. Utána már jó volt.<br />
<br />
Eléggé szétszakadva értünk vissza a faluba. Mivel ahol korábban a munkagép tolta a havat, olyan jeges volt a placc, hogy bakancsban estünk-keltünk, a hótalpakat néhányan még egy darabig magunkon hagytuk. Szegény Vilit a bakancs-hótalp kombó eléggé megkínozta, de ez nem vette el a kedvét a következő napi túráktól. Gyönyörű esti hóesésben sétáltunk vissza a kocsihoz a koránt sem kihalt falun át. Szülők gyerekekkel jöttek ki, a gyerekek csúszkáltak, és láttam egy ötletes eszközt is: olyan, akár egy roller, csak kerekek helyett sítalp van az alján. Pont ide való volt.<br />
<br />
Bepakoltuk magunkat a kocsikba, majd átgurultunk a szomszédos faluba, Osada-ra. Az itt lévő szállásunkkal közben Judit telefonon lebeszélte, hogy mégis a mai éjszakát is náluk töltetnénk. (Ennek a lehetségességét már előre jelezte.) A szállásunk egy elég igényes és újszerű kis hely volt, ahol 2, 3 és 4 ágyas szobákat kaptunk. (A szállásdíj 13-16 € volt.). Változó mértékben berendezkedtünk, majd 8-kor tali volt a közösségi konyhában, ahol neki kellett állni a vacsifőzésnek. A nép elég éhes és fáradt volt. A menü borsófőzelék volt sült virslivel. Gyors és hatékony étek. Főleg ha az ember kiegészíti egy diótortával is :-)))))))) Mivel Juditnál épp volt egy, ettünk hát abból is! Hű, de finom volt testnek és léleknek egyaránt.......<br />
<br />
Vacsi után ki jobbra dőlt, ki pedig balra, ezért aztán ma nem álltunk neki nagy csapatos játéknak, hanem csak négyen játszottunk pár kör "mancsot" (Doble). Csaba most nem akart olyan intenzíven csalni, ám könnyeket csalt a szemembe azzal a kacagtató látásmóddal, ahogyan a ceruzát injekciós tűnek nézte és oltóanyagnak nevezte :'-)))<br />
<br />
Zuhany, fogmosás, ágyba ájulás. Az éjszakából nem emlékszem semmire.<br />
<br />
Másnap kényelmesen 9-re lett meghirdetve az indulás. Kivonultunk a napi túracuccal - majd kiderült, hogy nem indul a kisbusz. Hupsz. Volt motortér szakértés, hidegindítóspré használat, majd a szállásadónk (aki a -8 fokot figyelmen kívül hagyva pólóban mászkált az utcán!!) kerített nekünk egy bikakábelt, úgyhogy még Jazzy is megpróbálta beröffenteni a buszt - eredménytelenül. Hogy ne teljen tovább hiába az idő, kitaláltuk, hogy a megmaradt autóval 3 ütemben átkocsizunk Donovaly-ba (mivelhogy onnan indulva akartunk egy karika-túrát tenni), a kisbuszt pedig újrapróbáljuk vasárnap. 5-en a kocsiba szálltunk, s Balázs átfuvarozott minket.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-57zQ_n571mY/XEtWch3FhiI/AAAAAAAAqgU/gQ0CI_EYnEQcmqIWclnzf2BRQb6kMqcUgCKgBGAs/s1600/P1260177.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://3.bp.blogspot.com/-57zQ_n571mY/XEtWch3FhiI/AAAAAAAAqgU/gQ0CI_EYnEQcmqIWclnzf2BRQb6kMqcUgCKgBGAs/s320/P1260177.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"Maflás" élettörténete</td></tr>
</tbody></table>
Donovaly teli volt, mint az a bizonyos déli busz, téli szezon kellős közepe lévén. Amíg Balázs visszament a második körért, ott álldogáltunk a parkolóban, ahol egymást kerülgették az autók, mindenki azt próbálgatva, hová is parkoljon le. Mákunk volt: pont egy olyan kocsi mellett dekkoltunk, ami hamarosan elment, ezért aztán gyorsan a megüresedett helyre kazalba hordtuk a felszerelést, és őriztük bőszen. Még a kedves arcú bácsinak sem adtuk oda, pedig majd' megesett rajta a szívem, ahogy kétségbeesve helyet keresgélt...<br />
Feltűnt aztán újra Jazzy, és lám: Benedek is kiért a lebetegedett Éviért, így ők is át tudtak hozni embereket. Így Balázsnak nem kellett hármat fordulni, s máris mindenki itt volt Donovaly-ban. Évi pedig hazament gyógyulni.<br />
<br />
Indult a mai túra. Fokozatosan elhagytuk a nyüzsgő síközpontot. Némely házról eszméletlen méretű jégcsapok nyújtóztak. Megintcsak láttuk embereket, akik havat lapátoltak le a háztetőről. Kanyarogtunk egyik utcából a másikba, majd az utolsó utca erdőben vezető ösvényben folytatódott, így aztán hótalpra kaptunk, s irány.<br />
<br />
Folytatódott a tegnapi havas erdő feeling. És ma is roppant pazar volt! A hótalpasok előre mentek nyomot taposni (volt nyom, csak nem túl jó), ami jó munka volt az emelkedő térszínen. Aztán felértünk letaposott útra házak közötti utcában, ahová jó volt kitoppanni a nagy hóból.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-zPe4Z2CDmPI/XEw0bSjcFmI/AAAAAAAAqgg/do-Z2eknNu8gFvb6Smrvb8F_7YhjzEjYwCKgBGAs/s1600/P1260184.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://4.bp.blogspot.com/-zPe4Z2CDmPI/XEw0bSjcFmI/AAAAAAAAqgg/do-Z2eknNu8gFvb6Smrvb8F_7YhjzEjYwCKgBGAs/s320/P1260184.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">valahol Donovaly felett</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-Y7qnh2QOg7M/XEw1JxK8RrI/AAAAAAAAqgo/aEsDAIxW23UPrluq1_GsJo8ZzB_k3jqYwCLcBGAs/s1600/DSC06248.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-Y7qnh2QOg7M/XEw1JxK8RrI/AAAAAAAAqgo/aEsDAIxW23UPrluq1_GsJo8ZzB_k3jqYwCLcBGAs/s320/DSC06248.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">hóösvényen (fotó: F. Anikó)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-atAUPqIwiQA/XEw2XnGtApI/AAAAAAAAqg0/DoFbCp3v0looIn5GG2YbfQvJmIJ3shAugCLcBGAs/s1600/IMG_3269.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="810" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-atAUPqIwiQA/XEw2XnGtApI/AAAAAAAAqg0/DoFbCp3v0looIn5GG2YbfQvJmIJ3shAugCLcBGAs/s320/IMG_3269.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: L. Balázs)</td></tr>
</tbody></table>
Ma megint egész sok sífutóval találkoztunk. Határozottan tetszett a mozgásuk, és amúgy is azt gondolom, hogy roppant egészséges lehet ez a sport, főleg ilyen fantasztikumba illő helyszínen.<br />
A Kecka nevű 1225 m magas dombtetőt vettük ma célba. Alatta ma is rábukkantunk egy csodaszép hóborította tisztásra, amibe megintcsak bele tudtam szeretni.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-ObENkKD1KcI/XEw25GVT5RI/AAAAAAAAqg8/t76uBJ4GvcIbh7vHw3roFpXea4AmV4o4wCLcBGAs/s1600/P1190095.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://4.bp.blogspot.com/-ObENkKD1KcI/XEw25GVT5RI/AAAAAAAAqg8/t76uBJ4GvcIbh7vHw3roFpXea4AmV4o4wCLcBGAs/s320/P1190095.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">úton a Kecka felé (fotó: T. Judit)</td></tr>
</tbody></table>
Ahogy egyre feljebb értünk a púpra, annál szebb táj bontakozott ki. Kiléptünk a fák közül a kopasz, de most vastag hópaplanba burkolt placcra, melyen állt egy magányos, hóárokkal körülölelt fenyő, körben pedig a fényben fürdő hóvonulatok kellették magukat... Pazar egy hely volt ez a "Kecske", el is időztünk kicsit: ettünk, ittunk, gyönyörködtünk, fotóztunk, Gosti jógázott egy pozíciót, és itt lőttük meg a csapatfotónkat is.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-WElzhwQR57s/XEw3-dAoGBI/AAAAAAAAqhI/KOQLVOgsRgwRr4VcDQHKNjZ0b73x6ondwCKgBGAs/s1600/P1260198.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://4.bp.blogspot.com/-WElzhwQR57s/XEw3-dAoGBI/AAAAAAAAqhI/KOQLVOgsRgwRr4VcDQHKNjZ0b73x6ondwCKgBGAs/s320/P1260198.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Judit örömködik :-)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-F3YHXA0U0Nw/XEw4QYay5JI/AAAAAAAAqhQ/EZkNp2xb_is-XQixISYjcfH5O9i745vzACKgBGAs/s1600/P1260202.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://4.bp.blogspot.com/-F3YHXA0U0Nw/XEw4QYay5JI/AAAAAAAAqhQ/EZkNp2xb_is-XQixISYjcfH5O9i745vzACKgBGAs/s320/P1260202.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">tapétára való :-)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-TyT8gTlVqjY/XEw4eQSSxyI/AAAAAAAAqhU/0utFcS7QGPo2cWfTbX5iSN3Wj9Kfh8zJgCLcBGAs/s1600/IMG_3319.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-TyT8gTlVqjY/XEw4eQSSxyI/AAAAAAAAqhU/0utFcS7QGPo2cWfTbX5iSN3Wj9Kfh8zJgCLcBGAs/s320/IMG_3319.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">csendélet (fotó: L. Balázs)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-LIPopTzWsxc/XEw4wmFCzYI/AAAAAAAAqhg/-EznSvhA5-wjVbk6zgDxdrQfYY1p4f3vACKgBGAs/s1600/P1260211.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-LIPopTzWsxc/XEw4wmFCzYI/AAAAAAAAqhg/-EznSvhA5-wjVbk6zgDxdrQfYY1p4f3vACKgBGAs/s320/P1260211.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">csúcs ez a csapat :-)</td></tr>
</tbody></table>
Aztán visszavonultunk, amerről jöttünk. Úgy tűnt, igazán hamar le fogunk érni, én már azon gondolkodtam, hogy merre kellene ma még menni. Az időérzék elhagyott. Judit visszarántott a földre: nem fogunk azért annyira hamar visszaérni, sőt, valszeg alkonyul majd, mire újra Donovaly-ban leszünk. Hát jó. Egyenlőre rójuk a havas tájat! Ami visszafelé is pontosan olyan szépséges és jóérzésű volt, akár odafelé.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-LFOk1PFkfaA/XEw5YZ7lPVI/AAAAAAAAqho/JUr8u5RAKMsnAdchftCaZTp9HmiPvVVIQCLcBGAs/s1600/DSC06285.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-LFOk1PFkfaA/XEw5YZ7lPVI/AAAAAAAAqho/JUr8u5RAKMsnAdchftCaZTp9HmiPvVVIQCLcBGAs/s320/DSC06285.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">hátra arc! (fotó: F. Anikó)</td></tr>
</tbody></table>
És valóban alkonyult, mire újra Donovaly házai közt jártunk. A Hold időnként megint csodásan láttatta magát, szóba is került a hamarosan esedékes holdfogyatkozás.<br />
Az autónál aztán jött a logisztika: 1 autóval kell 11 embernek elközlekednie. Úgy döntöttünk, legyen 2 fuvar, nemár 3. Ezért aztán beültünk négyen hátra :-) Szerintem egyébként tök korrektül elfértünk. Balázs átszállított minket Osadara, majd fordult vissza a többiekért. Mi pedig gyorsan nekiálltunk vizet forralni a tésztafőzéshez.<br />
<br />
A mai menü bolognais tészta volt. A husit Judit előre elkészítette még otthon. Imádom Juditban ezt a felkészültséget és energiát :-) Ettünk-ittunk, és ma este játszottunk parasztactivityt is, három csapatban. A konyha szép tágas volt, így befértek közben mások is, konkrétan magyarok, merthogy honfitársaink is voltak itt épp. A játékban most is roppant vicces dolgok voltak, dőltünk a nevetéstől sokszor. Néhány feladvány, hogy nehogy feledésbe merüljön: pisicsöpp, bikakábel, bendix, betolás [vajon ezeket mi ihlette? :-)], DNS csavarodás, Vili, kardamommaghéj, encián, nyikorgás... Az utolsó kört (az egy hanggal való jellemzést) egyszer játszottuk csak, utána a köz kívánatára elvetettük.<br />
Később ellaposodott a játék, mert lankadt az emberek figyelme, és a fáradtság is kezdett úrrá lenni. Közben Juditnak sikerült telefonon beszélnie a kisbusz tulajával, bár nyilván távgyógyításban ő sem volt jó, így az egyik fő reggeli projekt a busz beröffentése lett.<br />
<br />
Ha minden igaz, semmit nem aludtam az éjjel. Erre fordultam, arra fordultam, de nem aludtam - legalábbis csak ilyen emlékem van. Hát mindegy.<br />
<br />
Reggel Judit és a fiúk bebikázták a kisbuszt. Talán az is hozzájárult a sikerhez, hogy ma reggel nem volt annyira hideg, mint az előzőn. Mindenesetre a buszból feltörő sötét füstöt örömüdvözlés fogadta. Reggeli után kiköltöztünk, majd elindultunk hazairányba. Egy kis incidens némi csúszást eredményezett (vissza kellett fordulni ottfelejtett iratokért), de aztán haladtunk is tova. Igaz, nem sokáig, ugyanis hamarosan felkanyarodtunk egy keskeny kacskaringós úton megközelíthető magasabban fekvő falucskába, Spania Dolina-ba. Egy egy hihetetlen bájos, egykori kis bányásztelepülés, melyhez egy egysávos hegyi út vezet fel. Keskeny völgy, mellette domboldalak, így a házak is látszólag össze-vissza magasságban és elrendezésben állnak. A templomához 161 db fedett falépcső vezet fel, legalábbis a központból, de egyébként egy utcából szintben is megközelíthető. Szóval itt ha elsétálsz egy falubélihez, könnyen kiköpheted a tüdőd, télen viszont nem biztos, hogy autóval eljutsz a hegyre felkúszó utcákba. Irtó aranyos kis falu ez!<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-gHgPkGgJLwg/XEw-9V4FODI/AAAAAAAAqh0/lP8neexXXakosOecPAv4cjDzqOexXscLwCLcBGAs/s1600/DSC06325.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-gHgPkGgJLwg/XEw-9V4FODI/AAAAAAAAqh0/lP8neexXXakosOecPAv4cjDzqOexXscLwCLcBGAs/s320/DSC06325.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">falukép I. (fotó: F. Anikó)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-YhhgVe6ozeI/XEw_RFKGpJI/AAAAAAAAqh8/uLIaHfF3mMYnuVIRa4XiLv3d0QgFfu0qACLcBGAs/s1600/DSC06404.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://2.bp.blogspot.com/-YhhgVe6ozeI/XEw_RFKGpJI/AAAAAAAAqh8/uLIaHfF3mMYnuVIRa4XiLv3d0QgFfu0qACLcBGAs/s320/DSC06404.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">falukép II. (fotó: F. Anikó)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-b4HM4Vf90HM/XEw_X0FqhZI/AAAAAAAAqiA/0jEMC6AasVEkiaoWZbPFDIXZ_qWbp9N5ACKgBGAs/s1600/P1260230.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-b4HM4Vf90HM/XEw_X0FqhZI/AAAAAAAAqiA/0jEMC6AasVEkiaoWZbPFDIXZ_qWbp9N5ACKgBGAs/s320/P1260230.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">falukép III.</td></tr>
</tbody></table>
Most a faluból indulva tettünk egy karikát. A csodahelyek most is megvoltak: a csodahavas csodafenyvesben járás valami pazar :-) Mentünk ma keskenyke hócsatornában, sínyomokkal dúsan borított széles úton és fák közötti ösvényen is. Egy sípályához értünk, ahol összevártuk egymást.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-S5Tk_Ci4c5M/XExAsW8N9rI/AAAAAAAAqiQ/c7AtXAvEMbobczOJADK5zX87EoHKiOhoACKgBGAs/s1600/P1260221.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-S5Tk_Ci4c5M/XExAsW8N9rI/AAAAAAAAqiQ/c7AtXAvEMbobczOJADK5zX87EoHKiOhoACKgBGAs/s320/P1260221.JPG" width="320" /></a></div>
Egyhelyütt aztán Judit ma is engedett a szűz hó csábításának, és meghempergett benne. Előző nap Laci is csatlakozott hozzá :-)<br />
Balti közben sokat mesélt grúziai élményeiről, valamint az egyik kereskedelmi cég fenntarthatósági projektjéről, melyben részt vesz. Sok érdekes dolgot mondott.<br />
Nagyon jóízű és szép karikát tettünk ma is. Roppantul örültünk, hogy így harmadik nap is tudtunk egy szép havas túrát tenni. A hótalppal pedig egészen jó barátságot kötöttem végül.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-PuKoSsO_G1o/XE2HIq7RdHI/AAAAAAAAqjY/cSha7fw4OLMhdHBBB4pYZ5pXs-z2X1BAwCKgBGAs/s1600/P1260225.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://2.bp.blogspot.com/-PuKoSsO_G1o/XE2HIq7RdHI/AAAAAAAAqjY/cSha7fw4OLMhdHBBB4pYZ5pXs-z2X1BAwCKgBGAs/s320/P1260225.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Niva tavaszra várva</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-TkHpP-foZpE/XE2HROyRaqI/AAAAAAAAqjc/MhLvyTNLQ003muLLd4ePnREGWE8IfJS6wCLcBGAs/s1600/IMG_3354.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-TkHpP-foZpE/XE2HROyRaqI/AAAAAAAAqjc/MhLvyTNLQ003muLLd4ePnREGWE8IfJS6wCLcBGAs/s320/IMG_3354.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">mézeskalács házikó vastagon porcukrozva :-) (fotó: L. Balázs)</td></tr>
</tbody></table>
A faluba egy másik irányból értünk vissza. A csapat egyik fele felcaplatott a magasan lévő templomhoz vezető 161 db fedett falépcsőn, köztük én is, és megnéztük a templomot kívülről, merthogy bemenni nem lehetett. Voltak, akik beültek a helyi kiskocsmába egy kávéra, csatlakoztam hozzájuk aztán jómagam is. Remek hangulatú kis hely volt, sok életképpel és fotóval a falon. Volt egy Peter Sagan által dedikált Bora-s póló is bekeretezve :-)<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-H04hpQ9wMeE/XE2RI2H9gKI/AAAAAAAAqj4/EoiaAX_20B4iVyd-xSZd9Mwb8FShQk_GACLcBGAs/s1600/N%25C3%25A9vtelen.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="511" data-original-width="675" height="242" src="https://4.bp.blogspot.com/-H04hpQ9wMeE/XE2RI2H9gKI/AAAAAAAAqj4/EoiaAX_20B4iVyd-xSZd9Mwb8FShQk_GACLcBGAs/s320/N%25C3%25A9vtelen.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a helyi kocsma cégére (fotó: L. Balázs)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-NHc0UnYsXjQ/XE2Q7hWKX2I/AAAAAAAAqjw/kci33ChIDKsPZ3R9yj5M8aKqlzeLZFmwgCEwYBhgL/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1057" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-NHc0UnYsXjQ/XE2Q7hWKX2I/AAAAAAAAqjw/kci33ChIDKsPZ3R9yj5M8aKqlzeLZFmwgCEwYBhgL/s320/2.jpg" width="211" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">helyi cukiság</td></tr>
</tbody></table>
Kora d.u. indultunk el haza. Besztercebányán beugrottunk a Tesco-ba (aktuális zsákmányom egy fehér Tatratea lett többek közt), majd újfajta vezetési élményhez juttattam magam, ugyanis hazáig én vittem a kisbuszt. Nem is volt olyan vészes, sőt, még tulajdonképpen a tolatva parkolás sem volt annyira gáz. Megálltunk még Rétságon a kedvenc benzinkutunknál, majd normális időben haza is értünk.<br />
<br />
Ennek a hétvégének a hangulatát nehezen tudom megfogalmazni... Jó jelző, hogy a hétfői napom első felében csak ezen ábrándoztam... Ez a csodálatos havas hegy ezekkel a remek csapattársakkal a szívemet melengette! :-) Még több ilyet!!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
</div>
Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-61603770334016013212018-12-10T12:06:00.000+01:002018-12-10T22:02:35.460+01:00Városi kalandok I. - a kontrasztos Népsziget<div style="text-align: justify;">
Most egy kis rendhagyó írás következik, ugyanis Petivel elmentünk egy körülnéző bóklászásra az újpesti Népszigetre. A "szigetet" és környékét annyira érdekesnek találtuk, és Peti annyira remek fotókat készített ott, hogy úgy gondoltuk, egy beszámoló formájában rögzítjük meglátásainkat és a megtapasztaltakat.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-RHyQF1YzHxk/XAl8R_AIOuI/AAAAAAAAqAE/INwAvsF-ceMJlDHn2LdT9SjYcfVUVQmhwCLcBGAs/s1600/SAM_4683.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://4.bp.blogspot.com/-RHyQF1YzHxk/XAl8R_AIOuI/AAAAAAAAqAE/INwAvsF-ceMJlDHn2LdT9SjYcfVUVQmhwCLcBGAs/s320/SAM_4683.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: K. Peti)</td></tr>
</tbody></table>
Már előre készültünk a neten fellelhető infókból. A Wiki befogadható terjedelemben <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A9psziget" target="_blank">jellemzi a Népszigetet</a>, így én csak pár dologra térnék ki. Először is, hogy bár a nevében sziget szerepel, de valójában egy félsziget, ugyanis a Duna hordalékából képződött zátonyt egy mesterséges földnyelvvel hozzácsapták a szárazföldhöz az 1830-as években. Másodsorban megemlíteném, hogy egészen sokféle elnevezéssel illették az idők folyamán: legelőször volt Saban-sziget (sajnos nem tudom, ez honnan jött és mit jelent), majd Pesti- vagy Újpesti-sziget, és aztán Szúnyog-sziget és Csigás-sziget. Szerintem maradjunk most a Népszigetnél :-)</div>
<div style="text-align: justify;">
Harmadsorban felsorolásszinten említeném, mi minden működik a "szigeten": kutyaiskola, lovarda, kiülős helyek, hajógyár, hajléktalanok éjjeli menedékhelye, csináld magad motorszervíz, vízisport telep, kempingek, gyermek- és ifjúsági tábor, állatpark, emberi lakóházak, és ott foszlik és mállik az egykori "Ganz Sziget Hajó-, Daru- és Acélszerkezetgyártó Kft." valaha lényegesen szebb napokat látott telephelye, melyről bővebben majd Peti "tollából" olvashattok alább.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Noszóval, a hideg ellenére kaptuk magunkat, és északi irányból megközelítettük a célhelyet: besétáltunk a Zsilip utcán, melyen a "sziget" autóval is megközelíthető. A környék egy amolyan gyárkörnyék, szóval senki ne szép természeti környezetre számítson. Rögtön jobbra kutyások és kutyáik okultak: a közeli kutyaiskola foglalkozása zajlott. Bal oldalt betonkerítés, csarnok, szóval egyenlőre semmi izgi. Aztán megjelent egy kis járat, ahol át tudtunk haladni a szigetet keletről határoló Duna öblözethez. Ebben a szürke hideg időben ez az öböl nem tűnt különösebben szépnek, főként hogy a közeli hajógyár dekkol-dokkol itt, régi és újabb vízi járművekkel. Elsétáltunk a hajógyár használaton kívüli, benőtt hátsó kapujához, majd visszabaktattunk a "fő útra".<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-xQdQpvRb7XM/XAl9sbFwD2I/AAAAAAAAqAQ/FYEskui9a4szBHzG6HjMJKkyQjHM12dOQCLcBGAs/s1600/SAM_4680.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://3.bp.blogspot.com/-xQdQpvRb7XM/XAl9sbFwD2I/AAAAAAAAqAQ/FYEskui9a4szBHzG6HjMJKkyQjHM12dOQCLcBGAs/s320/SAM_4680.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"falfirka" (fotó: K. Peti)</td></tr>
</tbody></table>
Továbbsétálva aztán megláttuk azt az épületet, ami engem rettentően megfogott és némileg azóta is izgalomban tart (jóllehet már nagyjából kellőképp kinyomoztam magam): az ún. <u><b>Bagolyvár</b>at</u>. Az ember lenyűgözve nézegeti a szemlátomást igen régi, de előkelő benyomást keltő, tornyos épületet: lakóház? Szolgálati ház? Vagy vajon mi a funkciója...? Itt foszlik, ott mállik, de ruha van kiteregetve és Audi áll a ház előtt. Ha lakóház is, inkább amolyan társasház lehet több lakással. No de ennek biztosan történelme van, azt ide érzem!<br />
Szerencsére Jakobetz László megírta az Újpesti Helytörténeti Értesítő XXIV. évfolyam 1. és 2. számában a "Bagolyvár a Népszigeten" c. írását, így abból én is megtudhattam az épület múltját. Durva, de ez a ház ma már elmúlt száz éves, ugyanis 1912-re épült fel. A házat az 1900-as évek elején alakult vízszolgáltató vállalat építtette saját dolgozói számára lakóháznak. Az egyik felét igazgatósági épületnek, a másikat lakóháznak nevezték. Igen tágas belső terekkel bírt: 120-150 m<sup>2</sup>-es helyiségek voltak mintegy 3 méteres belmagassággal. Volt pince óvóhelyül, és voltak műhely helyiségek. Állítólag kovácsoltvas korlátos, vörös kőből rakott lépcsőház volt/van odabenn. Szóval jöttek a vízműnél dolgozók, beköltöztek és laktak. 1949-ben történtek felújítások és új kisebb építmények (pl. portásfülke) létesítése, de aztán úgy alakult a történelem, hogy megszűnt ez a vízszolgáltató vállalat. '56-ban a katonák telepedtek be a házba, és egyébként pedig az új tulajdonos miatt (egy flottilla) matrózcsaládok laktak benne. A '70-es években a MAHART-é lett a ház, majd pedig saját tulajdonú társasházzá alakult. Elvileg ma 14 lakásból áll, és nincs csatornázva.<br />
Ez hát a ház története röviden... Nagyon érdekes! Néhány kép róla:<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-ythAwwyZmzg/XAmMYaBtQvI/AAAAAAAAqAc/t7EIwlJoqXkS2UqoCpP405UO4-8hvz0fQCLcBGAs/s1600/images.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="173" data-original-width="292" src="https://2.bp.blogspot.com/-ythAwwyZmzg/XAmMYaBtQvI/AAAAAAAAqAc/t7EIwlJoqXkS2UqoCpP405UO4-8hvz0fQCLcBGAs/s1600/images.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Bagolyvár egy 1920 előtti fotón (forrás: www.ujpest.hu)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-vw9K7zu1vlU/XAmMvIFxN0I/AAAAAAAAqAk/06iIlpH0NJQZvxmS0VQWZVZMeAV1qOi6QCLcBGAs/s1600/images1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="172" data-original-width="293" src="https://3.bp.blogspot.com/-vw9K7zu1vlU/XAmMvIFxN0I/AAAAAAAAqAk/06iIlpH0NJQZvxmS0VQWZVZMeAV1qOi6QCLcBGAs/s1600/images1.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(forrás: www.ujpest.hu)</td></tr>
</tbody></table>
Miután kibámészkodtuk magunkat a házon, tovább haladtunk. A ház előtt egyébként az út kettéválik, a jobb oldali ág földesút, a bal oldali az aszfaltos. Mi ezen, a Zsilip utcán haladtunk tovább. Bal oldalra a <u><b>hajógyár </b></u>terült el, amiből a gyárépületek belátást kizáró falán kívül mást nem láttunk. Ha úgy lett volna, szívesen bementünk volna ott is körülnézni (a Duna pesti oldala felől lehet látni a hajógyár sok izgalmas részét: régi, ósdi, szárazra tett hajókat, darut, vízen lévő hajókat, egyszóval egy érdekesnek tűnő indusztriális képet), de a kapun épp egy furgon hajtott be, a sofőr az ablakon kalácsot nyújtott ki a portás bá'-nak, és egy öreg és rozoga kutyus baktatott ki körülnézni az utcára. Visszafogtam magam, hogy ne csalogassam magunkhoz, inkább továbbmentünk. Jobb oldalt egy garázssor (talán amolyan gumis vagy sufnituning műhelyek?), majd egy lovarda. Amolyan kis lekoszlott, egyszerű lovardának tűnt, kicsi lassú lovakkal (na jó, sétáló pónik voltak, csak már biztosan elkapott a környék hangulata!). Egy gyerkőc épp lepottyant az egyik ló hátáról, őt kanalazta össze a szülője.<br />
<br />
A Zsilip utca dob egy 90 fokos jobbra kanyart, és Peti ott állt neki fotózni az első képen látható színes faliratot. Addig én bekukkantottam egy kőfalon lévő kerek nyíláson. Odabent valami kiülős hely raklap-ülőkéinek tárolása látszott megvalósulni, de a későbbi netes nyomozásunk alapján úgy vélem, ott működik az <a href="https://welovebudapest.com/2018/05/07/ez-budapest-detroitja-az-ontodeben-jartunk/" target="_blank">Öntöde </a>nevű műintézmény, mely egy közösségi "csináld magad" motorszerelő hely és kávézó. Ez is egy érdekes és vállalkozó szellemű kezdeményezés!<br />
<br />
Hamarosan odaértünk a <u><b>Dunapartra</b></u>, az Újpesti vasúti híd alá. Itt tavasztől őszig a Kabin nevű kiülős hely működik, melynek most csak a bezárt konténerépületeit láthattuk. Ittunk néhány kupa forró teát a hozott termoszból, felmelegedve általa, közben szemléltük a szürke víz és szürke táj sajátos parti látképét. A parti sziklákra helyezve több helyen mécsesek és virágcsokrok látszottak, melyek Peti szerint a korábbi halottak napjából maradtak itt, és az itt önmagukat megölők emlékét idézik. Itt még látszik egy kis fákkal borított szigetféle, mely valójában szintén félsziget, és a gugli térkép Népszigeti Ártéri Parkerdőnek és kutyabarát partnak nevezi.<br />
<br />
Gondoltunk egyet, és mielőtt folytattuk volna a sétánkat a Népsziget déli része felé, átsétáltunk a vasúti hídon a Duna budai oldalára, hogy kicsit megnézzünk az Óbudai Gázgyár egykori telephelyét, és az itt kibontakozott modern Graphisoft Parkot. Minderről azonban most nem írok, majd talán egy következő írás fog erről szólni, ha sikerül ott is részletesebben körülnézni.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-KtmyQ7EgSfE/XAuQ4BDVZEI/AAAAAAAAqA0/13-0TldqgR8gmW9B4TqQtUFiuCUOSLoJgCLcBGAs/s1600/SAM_4691.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://4.bp.blogspot.com/-KtmyQ7EgSfE/XAuQ4BDVZEI/AAAAAAAAqA0/13-0TldqgR8gmW9B4TqQtUFiuCUOSLoJgCLcBGAs/s320/SAM_4691.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Árpád-híd, egy pici Margit-sziget és egy kicsit több Óbudai-sziget (fotó: K. Peti)</td></tr>
</tbody></table>
Visszatérve a vasúti hídon újra megszemléltük a viharvert emléktáblát, mely e híd történelmét említi (lebombázás, majd felújítás, és kik életüket vesztették a munkák közben), majd lebaktattunk körülnézni a <u><b>kis helyi állatpark</b>nál</u>. Ez egy elég érdekes kis hely, már magában az is szokatlan, hogy itt vannak szárnyasok (tyúk, kakas, liba és kacsa) és kecskék, és amikor az ember átbiciklizik a vasúti hídon (amit már oly sokszor tettünk meg mi is), kakaskukorékolás üti meg a fejét. Budapesten.<br />
Az állatpark története a netes források szerint a '80-as években kezdődött, amikor elvégeztek itt egy totális gyomirtást a gazak és pollenek ellen. Az eredménye még a városi ember számára is durva lett, így aztán a MÁV (akihez a hídon áthaladó vasút miatt ez a híd melletti terület is tartozott) valami más megoldás felé tekintgetett a gazak elleni harcban. A terület gondnokának ötlete volt, hogy kecskéket hozzanak ide, merthogy azok úgyis minden növényt lerágnak. A kecskékkel jöttek a baromfik is, sőt úgy olvastam, még teknősök is laknak itt ma. Van egy nagy legelő rész, és egy tavacska is, ahol a vízi szárnyasok boldogan élnek. A kecskék rágnak, a kakasok kukorékolnak, a kacsák-libák vígan fürdőznek a tavacskában, az emberek pedig etetik őket és örömködnek miattuk. Így működik most ez a kis hely. Állítólag még gyerekcsoportokat is visznek oda célirányosan, hogy lássanak állatot.<br />
<br />
Most már izgatottan tekingettünk következő úti célunk felé, mely az állatparkkal átellenes oldalon van, és melyre különösen készültünk lélekben: az egykori "<u><b>Ganz Sziget Hajó-, Daru- és Acélszerkezetgyártó Kft.</b></u>" egykori telephelyére. Itt most Petinek adom át a klaviatúrát, az itt átélt élményeinket ő fogalmazza meg. Íme! :-)<br />
<br />
A továbbiakat nézzük egy kicsit férfiszemmel!<br />
A békésen legelésző kecskék, zavaros tavacskában úszó libák és kacsák után érünk a Népsziget legizgalmasabb és egyben legimpozánsabb épületeihez, amik magukon hordozzák a virágzó magyar ipar történetét és hangulatát. Ez pedig maga a Ganz Hajó és Darugyár. A monumentális épületek az ég felé törnek és még most, jelen állapotukban is hirdetik, hogy itt bizony valamikor világraszóló termékek készültek. Alapításkor főként gázkazánokat építettek itt, de 1949-es államosítása után beolvadt a Ganz Hajógyárba. A második világháború után egészen a 90-es évekig a Ganz építette a világ legtöbb úszódaruját, és emellett hajókat is. Ekkor kezdődött a gyár új időszámítása, ami a mostani állapotukhoz vezetett. Fémtolvajok, randalírozó fiatalok, hajléktalanok és alkalmi kalandorok területe lett a környék. Az elején még őrizték az üresen maradt csarnokokat, de egy ideje már csak tábla figyelmezteti az erre járókat, hogy ez itt bizony nem egy épített díszlet múzeumlátogatóknak.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-MP4VsCXG5uM/XA1h28vinWI/AAAAAAAAqBE/ujw5pXaEbhQIFriy3gQGBRCn4QV34G-XACLcBGAs/s1600/SAM_4699.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://1.bp.blogspot.com/-MP4VsCXG5uM/XA1h28vinWI/AAAAAAAAqBE/ujw5pXaEbhQIFriy3gQGBRCn4QV34G-XACLcBGAs/s320/SAM_4699.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: K. Peti)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-orGdrc64_fA/XA1iGr4z16I/AAAAAAAAqBI/xLScQH2nX6gfL-ZqetBH4X1zuCIGE_8rQCLcBGAs/s1600/SAM_4724.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://1.bp.blogspot.com/-orGdrc64_fA/XA1iGr4z16I/AAAAAAAAqBI/xLScQH2nX6gfL-ZqetBH4X1zuCIGE_8rQCLcBGAs/s320/SAM_4724.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: K. Peti)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
A tiltás ellenére pillanatok alatt a területen belül találtuk magunkat. Persze ezt senkinek sem javasoljuk! :) Az egész terület a magyar hajógyártás enyészeté lett útvesztője. Üresen kongó csarnokok, beton monstrum épületek, graffitikkel dekorált falak és üvegcserepek minden mennyiségben, amik lépésről lépésre ropognak az ember talpa alatt, miközben csendben próbálná felfedezni az épületeket. A csarnokokról hiányoznak az ajtók, az ablakok helyén a decemberi napfény szűrődik be, és lágy sziluettként csillan meg a több tonnás acél tartóoszlopokon.<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-Hwr48VlO1kg/XA1iVsBfJ4I/AAAAAAAAqBU/PtpkKaM5LSYiiPC5AGXOkXFx3ftNMeUOgCLcBGAs/s1600/SAM_4739.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://4.bp.blogspot.com/-Hwr48VlO1kg/XA1iVsBfJ4I/AAAAAAAAqBU/PtpkKaM5LSYiiPC5AGXOkXFx3ftNMeUOgCLcBGAs/s320/SAM_4739.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: K. Peti)</td></tr>
</tbody></table>
A belmagasság szédítő méreteket ölt, még egy berepülő varjú is csak apró pontnak tűnik valahol a fejünk felett.<br />
A gépek régi elektromos vezetékei csüngenek le a magasból, mint valamiféle bitófa kötelek. Valahogy egyszerre nyomasztó és káprázatos az egész. Döbbenet látni ezt a fajta pusztulást, elhagyatottságot és környezetszennyezést egyben ekkora méretben.<br />
<br />
De ahogy az ember ott áll középen a jéghideg, elhagyatott gyárépületben, valahogy mégis beindul a képzelőereje. És már hallja is a présgépek hangját, amint a friss acéllemezeket alakítják a megfelelő méretre, érzi a gépek olajos szagát, ami minden műszaki végére beleivódik a ruhájába, látja a több ezer szorgos kezet, ami fáradhatatlanul végzi munkáját az adott műszakban, és megelevenedik szeme előtt a hajógyártás egy-egy páratlan példánya. Pl. a Korsakov, a Rybnovsk, vagy az Okha, amik páratlan szerepet töltöttek be a tengeri hajózásban és szállítmányozásban. Pompás példányok, amik várják a vízre bocsátásukat, és most itt vannak a szemünk előtt a gyümölcsöző ipar egy kiemelkedő helyszínén. A műszak után vidám és megfáradt dolgozók töltik meg élettel a szigetet, indulnak hazafelé családjukhoz a jól megérdemelt pihenésük reményében. Május 1-jén pedig a közelgő nemzeti ünnepen több ezer munkás és családja, gyermekei özönlik el a környéket, mutatkoznak, lakomáznak, felszabadultan kikapcsolódnak azon a helyen, ami a megélhetést biztosítja számukra. <br />
<br />
De nem. Most csend van. Síri csend. Talán olyan, mintha itt sose lett volna egy virágzó üzem? Illúzió lett volna csupán? Esetleg csak egy filmes díszlet lenne az egész? Mindenesetre az elmúlás szimbolizálására tökéletes helyszín.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-4lwSYh4LbBA/XA1i-AJvBGI/AAAAAAAAqBg/iVMvRwB1JIUTDZsvCvigEBKadtYSPrs0wCLcBGAs/s1600/SAM_4747.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://2.bp.blogspot.com/-4lwSYh4LbBA/XA1i-AJvBGI/AAAAAAAAqBg/iVMvRwB1JIUTDZsvCvigEBKadtYSPrs0wCLcBGAs/s320/SAM_4747.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: K. Peti)</td></tr>
</tbody></table>
De ahogy jobban nézem, az egyik sarokban fák hajtanak ki a málló betonelemek közül. Akkor ez mégsem lehet az elmúlás teljes jele. A természet újra utat tör itt magának. Pár évtizedig hagyta, hogy az emberek átvegyék az irányítást, de most jogosan visszaveszi a saját felségterületét. Szépen lassan, napról napra. De vajon menni fog neki? Vajon valahol már most meg van írva a gyár és gigantikus méretű területének a jövője?<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-ycvmMaEHN2c/XA1jJZosdaI/AAAAAAAAqBk/rph2BIl6Zo80ThNX-fjy_NMClw9wB-W-wCLcBGAs/s1600/SAM_4745.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://3.bp.blogspot.com/-ycvmMaEHN2c/XA1jJZosdaI/AAAAAAAAqBk/rph2BIl6Zo80ThNX-fjy_NMClw9wB-W-wCLcBGAs/s320/SAM_4745.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: K. Peti)</td></tr>
</tbody></table>
Ezekkel a gondolatokkal hagyjuk el az ódon falakat, és mászunk ki a
kerítésen, hogy folytassuk utunkat újabb érdekes létesítmények felé.<br />
<br />
És itt visszaveszem a szót Petitől :-)<br />
Bandukolunk tovább a Népsziget fő útján. Itt megintcsak egy roppant érdekes rész következik: mint egy Zimmer Feri-féle korabeli balatoni üdülőövezet. Telkek egymás mellett, egyik régebbi kinézetű, mint a másik. Szocializmus korabeli látkép. Növényekkel benőtt udvarok, egykori kempingféle, ahol itt-ott áll egy-egy kis házikó, amúgy meg susnya. Régi szoci játszótér hiányzó hintákkal. Egyszer csak zenét hallunk, és egy újabb kuriózumot fedezünk fel: egy telken egy leállított lakóautó áll, mely körbe van építve cölöpökre erősített fóliával. Ruhák kiteregetve. És ott jön egy bá', minden valószínűség szerint a lakó. Hangosan megy a rádió. Itt aztán tényleg megállt az élet!<br />
Azért vannak itt működő dolgok is, mint pl. a gyermek- és ifjúsági kemping, vagy a Hawaii kemping. Elvileg a Sziget büfé is működik főműsoridőben, de elég retrónak nézett ki az is. Legalább beleillett a képbe. Hát, komolyan... Én tátott szájjal forgattam körbe a nyakam. Itt egy szelet működő múlt!<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-LR6UfP_elWI/XA4m16M0ZQI/AAAAAAAAqCA/8lStCf9AyUwen2WFz4ORoTU1iEroMPMjgCLcBGAs/s1600/SAM_4727.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://3.bp.blogspot.com/-LR6UfP_elWI/XA4m16M0ZQI/AAAAAAAAqCA/8lStCf9AyUwen2WFz4ORoTU1iEroMPMjgCLcBGAs/s320/SAM_4727.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: K. Peti)</td></tr>
</tbody></table>
A Sziget büf' mellett volt egy kis ösvény a víz felé, kitekintettünk hát. A vízre kinyúló stégekre építve csinos házikók sorakoznak. Az egyik tetején még napelemek is vannak, és a nagy ablakos napfényes ház ízlésesen berendezett belsejében emberek mozognak. A másikból kis testű eb ugat. Pecások, ahogyan a túlparton is számtalan pecás. Micsoda eltökéltség ilyen időben órákon át dekkolni a víz mellett! Mindenesetre a házacskák jobban szituált emberekhez tartoznak. Ez erősen kontrasztos az imént látott szoci képpel. De hát elvégre is ez a Népsziget!<br />
</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt találgattuk, mikor érünk oda a kíváncsiságunk újabb tárgyához: az <u><b>Isola éjjeli menedékhely</b>hez</u>. Azt olvastuk róla előzőleg, hogy ez az egyetlen hely, ahová ittas embereket is beengednek. Nem nagyon tudtam, hogyan képzeljem el ezt az objektumot. Egy kis ösvényt találtunk jobb kéz felé, és kibandukoltunk megnézni, hová visz. A Dunapartra vitt, ahol kikötve láttunk egy szeméttárolásra használt uszályfélét. Némi nézelődés után visszatértünk a fő útra, és már rá is jöttünk, hogy az Isola mellett vagyunk. Szegény hely eléggé lepattant... Ha jól láttam, 2 épületből áll, és az egyik mellett egy kisebb tákolmányban is emberek élnek-vannak-léteznek... Az épületek közti udvar is roppant retró képet mutat, de a zöld műanyag kukák egyértelművé teszik, hogy működő, használt helyről van itt szó. Alighogy elbaktattunk mellette (azért olyan borzasztóan nem bámésztuk meg), egy hontalan kinézetű bácsi jött ki belőle, és kezdett irányunkba ballagni.<br />
Közben bal oldalt élő, működő és középmodern <u><b>vízisport telep</b></u> található. Az itt székelő evezős egyesületben akár nagyjaink is edzhetnek, úgymint egy plakát szerint bizonyos Pétervári-Molnár Bendegúz. Modern a placc, minden korrekt. Egy vizslás biciklis pali távozik épp, úgyhogy így, négyesben (ő, mi és a hontalan bácsi) ballagunk lazán szétszórva a sziget déli vége felé, mely már igen közel van.<br />
<br />
A sziget vége elkeskenyedve összecsücsörödik. Egy gyalogos híd veszi itt kezdetét, mely összeköttetést biztosít a szárazfölddel. Nemcsak híd, de valami cső (szennyvízcső?) is itt halad. A hídra felvívő lépcsők alatt szemét és hajléktalantanya. A vízparton pecások. A hídon nézelődő normál emberek. A híd másik végén, a szárazföld Dunapartján pedig a Marina Part nevű pucc lakópark. Most mondja valaki, hogy nem tiszta kontraszt ez a környék!<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-9xLL3ORryZw/XA4jvVK4zSI/AAAAAAAAqB0/-dP5IxMHPckH4P9YMK_G8mGvkpZvGhWEgCLcBGAs/s1600/SAM_4738.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://1.bp.blogspot.com/-9xLL3ORryZw/XA4jvVK4zSI/AAAAAAAAqB0/-dP5IxMHPckH4P9YMK_G8mGvkpZvGhWEgCLcBGAs/s320/SAM_4738.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Marina Part kontra régi kicsi házikó (fotó: K. Peti)</td></tr>
</tbody></table>
A nemtomhánymilliós lakások mellett szerényen meghúzódik egy szemlátomást ottfelejtett régi házikó, melyben valaki lakik. A hídon pedig valószínűleg az Isolából érkező hontalanok ballagnak át a szárazföldre, hogy aztán a Marina és a Prestige Towers lakóparkok, valamint hiperdrága autók (pl. egy <a href="https://www.lexus.hu/car-models/lc/?gclid=Cj0KCQiAxZPgBRCmARIsAOrTHSYW0rDOl9cuf4g8xc9r5NTKG5NEmQfUCEZOAasSvJBzMFf-D-I0ZL4aAhC_EALw_wcB#hero" target="_blank">Lexus LC kupé</a>) mellett sétáljanak el jobb dolguk felé. Kontraszt a köbön.<br />
<br />
Itt még bámészkodunk, hogy hogyan épül és fejlődik a Népszigettől néhány méterre lévő környék. Épp újabb lakóparkot húznak fel, a munkások pedig konténerlakásokban kaptak helyet, életüket jól látjuk az ablakokon keresztül.<br />
<br />
Ez itt a Népsziget és környéke. Fény és árnyék, modernitás és avíttasság, szegénység és gazdagság. Kontraszt bőséggel.</div>
Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-37675081262075261232018-10-15T14:00:00.000+02:002018-10-15T14:00:51.305+02:00korai tél az őszi Magas-Tátrában<div style="text-align: justify;">
Judit szervezettségének köszönhetően 14 lelkes résztvevő sorakozott fel, hogy egy remek 3 napos bandázásos túrát megejtsen a szépséges Magas-Tátrában. A résztvevők névsorban valának: Anikó, Anna, Balázs, Benedek, Csaba, Dia, Dóri, Évi, Gyuri, Judit, Kati, Papi, Péter és Vili. Eme embertömeg 3 autóba szállt péntek d.e., majd a szokásos késéssel útnak indult a Tátra irányába. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
D.u. 3 után értünk Ótátrafüredre. Némi parkolóvadászat, majd parkolóőrvadászat után felmálháztuk magunkat, és nekiindultunk a hegynek. "Hát ez bizony" [:-)] népszerű egy hely, irtó sok ember jött-ment fel-alá. Nézegettük serényen a feltűnő nagy hegyek koronáját, s a Lomnic is ott kellette magát "csupán" egy karnyújtásnyira. Egész jó idő volt, még izzadni is képes volt, aki kedveli ezt a tevékenységet. Hrebienok-ig (Tarajkáig) a tátrai sikló mentén haladtunk, mely épp jött-ment is. Érdekes szerkezet.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-WrswzXN_BxU/W7uM-cQDj-I/AAAAAAAAptc/IVntI5yWNp4mhwEBm_I2Be5pi0mXaXP6ACKgBGAs/s1600/P1250785.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://1.bp.blogspot.com/-WrswzXN_BxU/W7uM-cQDj-I/AAAAAAAAptc/IVntI5yWNp4mhwEBm_I2Be5pi0mXaXP6ACKgBGAs/s320/P1250785.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">jobbra a Kis-, balra a Nagy-Tarpataki-völgy</td></tr>
</tbody></table>
Tarajka után lebaktattunk alábukó gyorsfolyású hegyi patakot nézni, mely igen jól sikerült. Évi segítségével próbálgattam fátyolos vízesésfotókat nyomatni, s a végeredménnyel végeredményben elégedett voltam.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-HFhxHYpuIZQ/W7uNkDpvOHI/AAAAAAAAptk/yNFdy_qleisqlBgqX1GUvnbtKd9fwl2CwCKgBGAs/s1600/P1250798.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-HFhxHYpuIZQ/W7uNkDpvOHI/AAAAAAAAptk/yNFdy_qleisqlBgqX1GUvnbtKd9fwl2CwCKgBGAs/s320/P1250798.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">fátyolos zuhatag</td></tr>
</tbody></table>
Továbbhaladtunk a Kis-Tarpataki-völgy felé, melynek eleje első éji szállásunkat rejtette. Felnézve láttuk, hogy a magas csúcsok körül felhők kavarognak, a fák pedig éppcsak nekikezdtek őszi színekbe robbanni. Most már elfért egy pulcsi - már akin -, de végeredményben még mindig kiváló időt éreztünk.<br />
Egy kis erdőben megbújó törpházhoz érkeztünk, ez volt a Rainerová chata. Most nem néztünk be, de korábban megfordultam a belsejében, és úgy emlékszem, teli van hegymászó ereklyével, és bájosan apró az egész.<br />
Nagy kövekből álló utunkon haladtunk a Zamkovskeho chata (Zamkovszky ház) felé. Itt-ott áfonyászni is tudtunk, ugyanis egész sok eme cserje kísérte lépteinket, és bizony még bogyó is volt rajta. Úgyhogy mint a maci, csemegéztünk. Közben szépséges látképek jelentek meg szemeink előtt, úgymint a sötét előtér mögött a napfényben szikrázó sík Popráddal (akárha reflektorfényben szerepelne), vagy egy újabb varázsos vízesés, mely mellett újfent átszeltük a patakot, s a kövekből álló ösvény a sárguló nyírfák között. (Nyírfák s fenyők. Érdekes.)<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-AsCPexEK8W0/W7uQJ0p78ZI/AAAAAAAAptw/piaZh2Kq3-w_BXyu8lbHyopcobsCOirwQCKgBGAs/s1600/P1250816.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-AsCPexEK8W0/W7uQJ0p78ZI/AAAAAAAAptw/piaZh2Kq3-w_BXyu8lbHyopcobsCOirwQCKgBGAs/s320/P1250816.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">úton-útfélen</td></tr>
</tbody></table>
Épphogy halványan érezhető volt az alkonyulat, mikor felértünk a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Zamkovszky-mened%C3%A9kh%C3%A1z" target="_blank">Zamkovszky házhoz</a>. A házikó csupán 1475 m-re épült, így még javában a fenyvesben állott. Foglalt helyünk volt, s a gondos házigazdák már korábban telefonon érdeklődtek: odaérünk-e 6-ig, ugyanis ha nem, simán elkél az ágyunk, oly népes a hely. Ezt hamar tapasztalhattuk is, mikor benyomultunk a házba. Eddigre Dóri, Kati és Péter már idefent voltak, ők ugyanis külön úton jártak, s immáron a vacsijukat fogyasztották, vagy épp várták. Tök jó, hogy épp volt egy különálló helyiség, amolyan gyerekjátszó szoba szerintem, na azt mi befoglaltuk, s az esténket itt töltöttük jókedvben.<br />
<br />
A házban a szállás 21 €-t kóstál éjenként. Mi három négyágyas és egy kétágyas lakot kaptunk. A padláson, amely egy létrán volt megközelíthető, matracláger terült el, s mint olyat, remek csapatszállásnak találtam. (Mi nem ott lakoztunk, csak felkukkantottam.) Emeletes ágyakon laktunk, s mi a szobánkba befogadtuk Annát egy kinyithatós szivacsra, melyet az ágyak alatt leltünk.<br />
A közösségi gyerekjátszónkba ételt s italt rendeltünk (forralt bor, sör, tea... a kajákra nem emlékszem), majd előkerült Évi mancsos kártyajátéka (<a href="https://www.okosjatek.hu/dobble_reakcio_gyorsasagi_megfigyelos_party_tarsasjatek" target="_blank">Doble</a>). Hej, az egy jó játék bizony :-) Voltak új paciensek, kiknek először a szemük guvadt ki a játék tempóján. Egymás szavába kiabáltunk és csapkodtuk a lapokat, Csaba pedig jó szokása szerint folyton csalt, amit aztán a végletekig tagadott :-))) Később Judit rövid Ivan Bajo történeteket olvasott fel nekünk. A házban, ha jól emlékszem, este 10-kor volt villanyoltás, úgyhogy mi is szálláshelyünkre húzódtunk.<br />
Majdnem elfelejtettem szót ejteni a wc-ről és a zuhanyozóról. Merthogy ilyenek is voltak a házban, ráadásul normál kivitelben. Egészen meg voltam döbbenve ettől a luxustól.<br />
<br />
Reggel arra keltünk, hogy miniatűr hószemcséket sodor a szél. Hát így, itt a hó. Útitervünk a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%B6r%C3%B6s-torony-h%C3%A1g%C3%B3" target="_blank">Vöröstorony-hágó</a> irányába csábított volna minket, ám a behavazott csúcsok látványa, s az itt is szállingózó hó komoly megfontolásra késztetett. A hágó 2352 m-en lakik, a Téry-ház és az Öt-tó fölött. Csudaszép lehet, ám minálunk most nem volt téli magashegyi felszerelés, úgymint hágóvas például. Az előrejelzések alapján számítottunk az itt megforduló korai téli viszonyokra, így mindnyájunk lelkében már ott lakott az elképzelés arról, hogy nem biztos, hogy a megtervezett szép karikát fogjuk most bejárni. Most B terv kellett, s ez egyenlőre annyiból állott, hogy elbandukolunk következő éji szálláshelyünkre a Nagy-Tarpataki-völgybe, s majd ott kódorgunk még egyet. Így aztán meglehetősen ráérősen szedelőzködtünk össze. Aki reggelit kért, az lent fogyasztotta, aki a magáét ette, az fent a szobában.<br />
<br />
Elállott aztán a hószállingózás, de ma már nem volt oly jó idő hőmérséklet-ügyileg, ezt kibújva már éreztük is. Amíg egymásra vártunk, ki-ki vett némi napfürdőt.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-I3N35_gyiZ8/W7uaoxqoKAI/AAAAAAAApt8/afv-kdeuVv0w4Emu92dWQTKlZlQkDlqMQCKgBGAs/s1600/P1250821.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-I3N35_gyiZ8/W7uaoxqoKAI/AAAAAAAApt8/afv-kdeuVv0w4Emu92dWQTKlZlQkDlqMQCKgBGAs/s320/P1250821.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">napfürdő I.</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-UfPaCqEz4xQ/W7uatC8QIXI/AAAAAAAApuA/3UXaKAG5DGMYyJ5jhIaiYlrgMlnlJLtkQCKgBGAs/s1600/P1250823.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-UfPaCqEz4xQ/W7uatC8QIXI/AAAAAAAApuA/3UXaKAG5DGMYyJ5jhIaiYlrgMlnlJLtkQCKgBGAs/s320/P1250823.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">napfürdő II. (Anikó) :-)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-jPmrXUO7uek/W7ua0M3SApI/AAAAAAAApuE/HjOXo27PG9Y-6wRtvLVdDV5EYwIi-tGhACKgBGAs/s1600/P1250825.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://3.bp.blogspot.com/-jPmrXUO7uek/W7ua0M3SApI/AAAAAAAApuE/HjOXo27PG9Y-6wRtvLVdDV5EYwIi-tGhACKgBGAs/s320/P1250825.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">látvány</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Az ég ma igen felhős volt, a Napocska hol kibukkant, hol meg holvoltholnemvolt. A felhők jöttek-mentek, gomolyogtak a csúcsok s magas részek körül. Lebaktattunk vissza az elágazásig, s a patakátkelésnél - ahol épp új hidat ácsoltak - eltértünk jobb felé, a Nagy-Tarpataki-völgybe.<br />
Egészen gyönyörű ez a völgy. Először is, egy szép formás gleccservölgy, ez már magában igen bájos. A báját csak tovább emelte most a napfény, a néhol még meglévő színes virágok, a fel-felbukkanó kék égdarabkák, a patak s a törpefenyves, no meg a szuperszép hegyek oldalvást. Szeretem :-)<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-p9J3MjNI0to/W7udPZIT3nI/AAAAAAAApuQ/Gi-HL72juYcwx452lrUqeAF5Q0H3k9p6QCKgBGAs/s1600/P1250836.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://2.bp.blogspot.com/-p9J3MjNI0to/W7udPZIT3nI/AAAAAAAApuQ/Gi-HL72juYcwx452lrUqeAF5Q0H3k9p6QCKgBGAs/s320/P1250836.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Nagy-Tar-patak</td></tr>
</tbody></table>
Az egyik kanyar után megláttunk egy sherpát, ahogy egy kövön pihenget. Háta mögött igen magasra felnyúlt a rakomány. Durva volt! Később még többet láttunk ebből a hegyi lényből, "puttonyukban" gázpalack, több karton ásványvíz, s dobozokban ki tudja mi. Kemény!<br />
Ahogy egyre feljebb hágtunk, egyre inkább a felhők és a hó birodalmába értünk. Én már sapkát és kesztyűt viseltem, és nem igazán volt melegem. Jóérzésű menet volt egyébként, kellőképp meg is éheztem benne. Eléggé szétszakadt a csapat. A szél az arcunkba csapdosta az apró éles hószemcséket.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-ip4M0t9JdU4/W7uiU8BxDLI/AAAAAAAApuc/N3Pcudlct-YhNrsX0aDeYqyNMMJzmizwgCKgBGAs/s1600/P1250850.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://2.bp.blogspot.com/-ip4M0t9JdU4/W7uiU8BxDLI/AAAAAAAApuc/N3Pcudlct-YhNrsX0aDeYqyNMMJzmizwgCKgBGAs/s320/P1250850.JPG" width="320" /></a></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-XYpOs_HzKzE/W7ukgArlUaI/AAAAAAAApuo/MBQiRRsi4gcC7v_YhQ6S_Vkh_97n7FKdgCLcBGAs/s1600/P9290583.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-XYpOs_HzKzE/W7ukgArlUaI/AAAAAAAApuo/MBQiRRsi4gcC7v_YhQ6S_Vkh_97n7FKdgCLcBGAs/s320/P9290583.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: T. Judit)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Egyhelyütt beértem Annát, aki épp egy babát a testén hordozó srác lábára fűzte fel az egyik hómacskáját. Az apuka ugyanis kicsit nehézkesen tudott haladni a bébivel a havas-csúszós felületen. Egy pici bébi itt - ez megosztotta a csapatot. Mindenesetre Annától nagyon gondos volt, hogy ráadta apukára a hómacskát, így növelve az állékonyságát.<br />
Egy részben fagyott tetejű tavacskához értünk - s már szóltak is a többiek, hogy zerge van a túloldalon! Ott álldogált-eszegetett a cuki hegyi jószág. Ezek bizony nem túlzottan zavartatják magukat az embernéptől.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-wibYzfHNXMY/W7ulcd4HQUI/AAAAAAAApu0/hJnkHrgBl9MkgRgDSayFkELhIaa4aublgCKgBGAs/s1600/P1250852.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-wibYzfHNXMY/W7ulcd4HQUI/AAAAAAAApu0/hJnkHrgBl9MkgRgDSayFkELhIaa4aublgCKgBGAs/s320/P1250852.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Egyeske :-)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-O_xXo4FwI5Y/W7ulg6PMJTI/AAAAAAAApu4/TVwZAj3I7SkArasUeSMNAwuzCINKOFItwCKgBGAs/s1600/P1250857.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://4.bp.blogspot.com/-O_xXo4FwI5Y/W7ulg6PMJTI/AAAAAAAApu4/TVwZAj3I7SkArasUeSMNAwuzCINKOFItwCKgBGAs/s320/P1250857.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">keresd a zergét a képen! :-)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Bandukoltunk tovább, aztán már nemsokára fel is tűnt a Zbojnicha chata, avagy <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Hossz%C3%BA-tavi_mened%C3%A9kh%C3%A1z" target="_blank">Hosszú-tavi menedékház</a>. Laposságával odatapadt a talajra, ami nem hátrány 2000 m-en. Fáztam, éhes voltam, felhős szürkeség volt... Az embersorok a házba vonultak, s ezt tettük mi is. Odabent a kellemes meleg mellett meglehetőségen tömény emberség fogadott. Az étkező részben üres hely nem is volt, úgyhogy amíg vágyakozva pásztáztuk a mozgolódó embereket (hátha egy asztalt elhagy egy társaság), lemálháztunk a cserépkályha köré. Hamarosan észleltük, hogy a sarokból mintha távozni készülnének. Néhányan szorosan körülálltuk az asztalt, hogy gyorsan stoppolhassuk is, bár így is le kellett tárgyalni 3 másik emberrel, hogy mi akarunk oda ülni. Közben én elkezdtem felolvadozni, amit aztán elősegített az elfogyasztott tányér lencseleves és bögre tea is. Befoglaltuk sikerrel ezt az asztalt, és nekem most itt jó volt.<br />
Többen mentek volna még ma, hisz igen korán voltunk (tán dél lehetett?). Úgyhogy azt beszéltük meg, hogy cuccok nélkül eltúrázunk a Lengyel-nyereg irányába, hogy megnézzük, milyen arra az időjárási helyzet, és hogy vajon holnap tudunk-e arra menni. Őszintén megmondom, nem sok kedvem volt nekiindulni újra a hidegbe és szélbe, de visszatekintve roppant nagy kár lett volna kihagyni.<br />
<br />
Befoglaltuk a földszinti 16 személyes szobát a cuccainkkal (8 db emeletes ágy; mellesleg a házikóban a szállás 23 €/fő/éj), aztán elindultunk a Lengyel-nyereg felé. A szél veszettül fújt, úgyhogy rögvest kapucnimba húzódtam.<br />
Nagyon szép innentől az útvonal, igazi magashegyi túra! Patak mellett haladtunk, melyből tömlő vezetett a ház felé. A felhők jöttek-mentek kavarogtak, kilátásra kilátásunk sem volt. De minden gyönyörű téli hegyi volt, havon tapostunk, és völgyünk két oldalán csodahegyek húzódtak.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-aPVPdetJEPY/W8IaX4UoNtI/AAAAAAAApvQ/ZME9uBRiEXQ-1KmYB2AyZS6J-HzV8eGlgCKgBGAs/s1600/P1250870.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://2.bp.blogspot.com/-aPVPdetJEPY/W8IaX4UoNtI/AAAAAAAApvQ/ZME9uBRiEXQ-1KmYB2AyZS6J-HzV8eGlgCKgBGAs/s320/P1250870.JPG" width="320" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-vpgCO4f1jy8/W8Iay5kZgkI/AAAAAAAApvc/p7x3Mk81eMQJ27uEqc4BnKwB7U57d-yjQCKgBGAs/s1600/P1250871.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://2.bp.blogspot.com/-vpgCO4f1jy8/W8Iay5kZgkI/AAAAAAAApvc/p7x3Mk81eMQJ27uEqc4BnKwB7U57d-yjQCKgBGAs/s320/P1250871.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Zbojnicka chata</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
Keltünk át vízen, jártunk jégcsapok közt, s volt egy kis hógolyózás is. Azonban egyszer csak elérkeztünk egy olyan ponthoz, ahol meghúztuk a vonalat: eddig, és ne tovább. Innentől mászósabb rész következett, s egyben csúszósabb is. Éjjelre fagyot mondtak, s ez a hó holnapra még jól oda is fagy. Hágóvasunk nincs, csak néhány hómacska/csapat. Úgyhogy innen visszafordultunk. Visszafelé is igen élvezetes volt az út, igazán tetszett ez a rész, és kicsit sóvárogtam, hogy a kieszelt kört (a Lengyel-nyergen át) ezúttal nem tudjuk megtenni.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/--AX1phTOGNA/W8Ib6toJSkI/AAAAAAAApvo/-DYETPjKyNQzVSthpSfNwsA3kihFZ1-BwCKgBGAs/s1600/P1250879.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/--AX1phTOGNA/W8Ib6toJSkI/AAAAAAAApvo/-DYETPjKyNQzVSthpSfNwsA3kihFZ1-BwCKgBGAs/s320/P1250879.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"arra ott a nyereg!" - Anna</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-gOT71QfA8bU/W8IcEEAdIjI/AAAAAAAApvs/0EOo5HZBJrw-XgPz2w21DHKstN9StQaSgCKgBGAs/s1600/P1250884.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://4.bp.blogspot.com/-gOT71QfA8bU/W8IcEEAdIjI/AAAAAAAApvs/0EOo5HZBJrw-XgPz2w21DHKstN9StQaSgCKgBGAs/s320/P1250884.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">csodahegyek</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Visszaérve a házba immár rendesen beköltöztünk a szobánkba, vacsiztunk (ki rendeltet, ki sajátot), majd pedig nekikezdtünk egy-két kör parasztactivitynek. Zseniális játszmák voltak, irtó jókat kacagtunk, fasza feladványokat eszeltünk ki, remek csapatok jöttek össze, és az újak is nagyon élvezték! Néhány feladványt muszáj rögzítenem a nosztalgia végett: Magellán, apropó, kloáka, Anonymus, szelvény, fülőke, armatúra... :-))) Egy idő után, amikor is úgy láttuk, a 2 hozzánk berakott idegen ember aludni próbál (amit mi hangos kiáltozásokkal, különféle hanghatásokkal és hahotázásunkkal látványosan hátráltattunk), kiköltöztünk a folyosóra, és ott játszottunk még tovább. Marha jó partik voltak :-)) De aztán abbahagytuk, mert nyugovóra volt érdemes térnünk lassan, ráadásul azt is kitaláltuk, hogy holnap reggel felkelünk megnézni a napfelkeltét. Úgy okoskodtunk, hogy 6 táján kel a Nap. Bevackoltunk hát, de előtte még muszáj volt kilátogatnom a budiba... No azért a budiról írok kicsit, mert van mit. A ház mellett áll egy különálló építményben. 4 db kabin van benne, fából ácsolt ülőkékkel, pottyantós kivitelben. Higiéniai állapota ramaty, mélysége jelentős. Hideg. Javasolt tartózkodási idő: minél rövidebb. Úgyhogy gyorsan megjártam :-)<br />
<br />
Aludtunk. Az éjjeli események másnap jutottak a köz tudomására: Papi alvási hanghatásaitól a mellette fekvő idegen kisfiú szemére nem jött álom, így kikuncsorogta az apukájától, aki fölötte aludt, hogy cseréljenek helyet. (Gondolom, ezzel nem sokra ment egyébként...) A leköltözött apuka szenvedte egy darabig a mellette hortyogó Papit, majd állítólag a túrabotjával kezdte böködni :-D Papi odadörmögött félálomból egy "most akarsz ismerkedni, baz'meg..."-et, és szerintem húzta tovább a lóbőrt :-))) Szegény apa-fia szerintem nem pihent a legjobban minálunk...<br />
<br />
Arra ébredtem, hogy sötét van, de a szobában sokan motoszkálnak. Fokozatosan eszembe jutott, hogy fel akartunk kelni napfelkeltét nézni, úgyhogy kiragadtam magam az ágyikóból, és magam is felöltöztem. Odaki' felettébb hideg volt, azt mondták, hogy a -5 fok tartja magát. Papi mezitláb papucsban jött ki... Én sapka, sál, kesztyű és vac-vac. Kódorogtunk erre-arra, lestük a piruló ég alját, valamint a sötét hegyek fölött lógó Holdat. 6 elmúlt - Napocska még sehol. Végül fél 7 előtt kicsivel dugta ki magát a horizont tetejére, varázsos látványt előidézve... A fénye elomlott a körben húzódó hegyeken, maga a Napkorong pedig pazar nyalábokkal tört elő... Igazán megérte felkelni emiatt!! Hegyi napfelkelte: az egyik legcsodásabb dolog az életben :-)<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-0kRT1uFR4c4/W8RkMcb8YoI/AAAAAAAApwM/jqP7MmjWIikVtLxIcCgWMbEeVWNmGxr3ACLcBGAs/s1600/IMG_2379.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1440" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-0kRT1uFR4c4/W8RkMcb8YoI/AAAAAAAApwM/jqP7MmjWIikVtLxIcCgWMbEeVWNmGxr3ACLcBGAs/s320/IMG_2379.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Napkitörtés (fotó: L. Balázs)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-4rpfWm5BG6U/W8RkfawyBYI/AAAAAAAApwU/KZIxOqZUn-gd5SxPWCPrWtwVntSVXoAxwCLcBGAs/s1600/P9300626.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-4rpfWm5BG6U/W8RkfawyBYI/AAAAAAAApwU/KZIxOqZUn-gd5SxPWCPrWtwVntSVXoAxwCLcBGAs/s320/P9300626.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: T. Judit)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-ANYnAetW1J4/W8RkrMcW4jI/AAAAAAAApwY/slulhvs0NGo4z75fzAq2DxMlgiF3HhleQCKgBGAs/s1600/P1250909.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://2.bp.blogspot.com/-ANYnAetW1J4/W8RkrMcW4jI/AAAAAAAApwY/slulhvs0NGo4z75fzAq2DxMlgiF3HhleQCKgBGAs/s320/P1250909.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">hegyek hajnali fénypokrócban</td></tr>
</tbody></table>
Elbambultuk, amíg a szemünk bírta, aztán kotródtunk befelé a melegbe. Mivel mára is elvetettük az eredeti tervünkben szereplő útvonalat (átkelés a Lengyel-nyereg felé), így ma sem siettünk. Reggelizés és összepakolás után még lövettünk magunkról egy csapatfotót a nagy hegyek árnyékában, mielőtt elindultunk volna:<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-unNAwecJKxQ/W8RlcFurKEI/AAAAAAAApwo/U4CMQoZrGJ8KBbXH3ZzZaivxBZr4s3v3QCKgBGAs/s1600/P1250917.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-unNAwecJKxQ/W8RlcFurKEI/AAAAAAAApwo/U4CMQoZrGJ8KBbXH3ZzZaivxBZr4s3v3QCKgBGAs/s320/P1250917.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">mink a hegyen</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Többféle útvonal közül ma végül azt választottuk, hogy vissza lemegyünk a Nagy-Tarpataki-völgyön az elágazásig, aztán pedig a kék jelzésen lecsorgunk Tátralomnicra, ahonnan majd visszaelektricskázunk Ótátrafüredre. Úgyhogy tegnapi utunkat követtük, csak ellenkező irányba. Ma gyönyörű ragyogó napos idő volt, a csapat kényelmesen szétszakadt, megint tudtunk kicsit áfonyázni, és ami szintén remek, hogy mára is jutott egy zerge :-) Íme, ő az személyesen:<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifpbWVzhpKZvw_OgYTB-3TgYFYZ6RU6DnbrEPTY85x8XNbZOgm2IVMHKUNjgaxgl1liY6ndLjDIp0e7fxIURujmRjaM90_VfE9b22lVDjidyLhz91i0eEzl6kXG2LozyVMYEnuXS9mdQ/s1600/P1250923.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifpbWVzhpKZvw_OgYTB-3TgYFYZ6RU6DnbrEPTY85x8XNbZOgm2IVMHKUNjgaxgl1liY6ndLjDIp0e7fxIURujmRjaM90_VfE9b22lVDjidyLhz91i0eEzl6kXG2LozyVMYEnuXS9mdQ/s320/P1250923.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ketteske :-)</td></tr>
</tbody></table>
Egy kis hídnál a hegyoldal teli volt szétszórt hatalmas kövekkel. Elugráltam rajtuk pisilni. Imádok köveken ugrálni! :-)<br />
Lefelé tartva egyre melegebb lett, egyre kevesebb lett a hó, és egyre több a zöld (törpefenyves).<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-KvvxV-IuNRc/W8Rzuvyg2qI/AAAAAAAApxE/sM8ahDO5oysOQQi_caLv4TzHvXwMTrlLwCLcBGAs/s1600/IMG_2469.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="810" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-KvvxV-IuNRc/W8Rzuvyg2qI/AAAAAAAApxE/sM8ahDO5oysOQQi_caLv4TzHvXwMTrlLwCLcBGAs/s320/IMG_2469.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">óceán a hegyen? :-) (fotó: L. Balázs)</td></tr>
</tbody></table>
Ráleltünk szép hegyi patakra, mely változatos vízesésekkel zúdult alá. Ezen a napon valahogy sem én, sem Évi nem sikerült úgy beállítsa a fényképezőt, hogy fátyolos vízesésfotók szülessenek. Túl fényes volt a kép...<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-8Eu4CQZQXh4/W8R0yV4rXfI/AAAAAAAApxQ/Kw4j6--nlOkAGOYGdZpaEfSOVW6JN_LCACKgBGAs/s1600/P1250940.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://4.bp.blogspot.com/-8Eu4CQZQXh4/W8R0yV4rXfI/AAAAAAAApxQ/Kw4j6--nlOkAGOYGdZpaEfSOVW6JN_LCACKgBGAs/s320/P1250940.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Papi vízeséssel</td></tr>
</tbody></table>
Közben körben egy csomó csupasz fenyőtörzs meredezett lombok nélkül... Lehangoló tátrai jellegzetesség... Azt olvastam, hogy 2004-ben volt egy hatalmas vihar, ami irdatlan mennyiségű fenyőt fordított ki és gyilkolt le a hegyoldalakon... Ezt követően a halott fenyőkből kikelt egy rakat szú, és ezek rágni kezdtél a túlélő fákat is, pusztuló fenyveserdő képét produkálva... Vajon most már javul a helyzet...?<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-LZtbNhEW23E/W8R2JXOtbNI/AAAAAAAApxc/fomyN2HqzoUQba1-VtEGjy3ujNG8QddYgCLcBGAs/s1600/IMG_2514.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="810" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-LZtbNhEW23E/W8R2JXOtbNI/AAAAAAAApxc/fomyN2HqzoUQba1-VtEGjy3ujNG8QddYgCLcBGAs/s320/IMG_2514.jpg" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">hegyi patak kőágyon tálalva (fotó: L. Balázs)</td></tr>
</tbody></table>
A kékkel jelzett turistaút kellemes fenyőerdei részen vitt lefelé minket. Egyhelyütt megálltunk piknikezni egyet, s közben elhatároztuk, hogy ha leérünk a hegyről, valahol eszünk egy jó sztrapacskát. Utunk aztán elvitt a Lomnic felé tartozó felvonó alatt, és odaértünk egy hatalmas, fóliával bélelt vízgyűjtő medencéhez. Én most láttam ilyet először. Úgy véltük, sípályák hóágyúzásához szükséges víz tárolására létesült.<br />
Tátralomnicra leérve visszatekintettünk a hegyre. A Lomnic csúcs a maga 2634 m-es magasságával pazar napfényben, tökéletes látási viszonyok közt uralta a látképet. Még sosem voltam ott! Elvileg turistaút nem is vezet fel, hanem csak felvonó, és talán mászóútvonalak.<br />
Tátralomnicon megkerestük az <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1trai_villamosvas%C3%BAt" target="_blank">elektricska </a>végállomását. Ez gyakorlatilag egy elektromos meghajtással működő, keskeny nyomtávú vasút, amely Tátralomnic, Poprád és a Csorba-tó között jár, tehát végülis a Tátraalján. Úgy egy fél óra múlva indult is, a jegyünk pedig pusztán 1 €-ba került erre az öt megállóra. Izgatottan vártam a 'tricskázást, mert még ilyennel nem utaztam :-) Persze nem volt semmi extra, de élveztem a Tátra alján menni és közben lesni a nagy hegyet. Ótátrafürden lepattantunk, majd mentünk Anna után, aki elvezetett minket egy igen közeli étterembe, ahol ettünk káposztás meg káposztátlan sztrapacskát is... Nem értek ezekhez, de fincsi volt!<br />
Hazaindultunk... Hosszú út volt, odafelé nem tűnt ilyen hosszúnak... 11-re értem haza konkrétan...<br />
<br />
Imádtam ezt a túrát is!!! :-)</div>
Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-58804871826657225062018-07-29T20:53:00.000+02:002018-07-29T20:54:48.438+02:00KÉK Zemplén<div style="text-align: justify;">
Egy testébresztő és hiánypótló túrázásnak lehettek tanúi testközelből, akik velem tartottak egy kis Zemplénben megejtett kékezésre. A lelkes résztvevők valának Kata, Zsolti és Zoli, így velem együtt négyen vettünk rajtot a Keletiből hajnalok hajnalán, hogy négyésfél óra vonatolás után Sárospatakon fogjon talajt a lábunk. Egy gyors boltolás (ahol azért lecsúszott egy túrakezdő süti is) és kapucsínózás után átbaktattunk egy vadregényesen csinos parkon, majd egyenlőre a piros jelzésre tértünk, hogy a Megyer-hegyi tengerszem felé vegyük az irányt. Ilyen formán a kék utunkat megspékeltük egy kis egyébbel, ami alapvetően azért merült fel, mert a vonatok most épp nem közlekednek Sátoraljaújhelyig, csak Sárospatakig. </div>
<div style="text-align: justify;">
Némi csalingázás után odaértünk a szép természeti környezetben fekvő, ám bandázódó fiatalok nyomait magán viselő Bot-kőn elhelyezkedő gejzírkúphoz. Volt itt padasztal, információs tábla, és klasszik retró játszótér is, és gejziritből álló kövek a fák között, amik megnézését összekötöttem egy pisiléssel. Nem volt rossz, de némi szusszanat után tovább is álltunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És hamarost felfutó szőlősorok folytatásaként elénk tárult a malomkőbányát rejtő Megyer-hegy. Távolabb a Sátoros-hegyek kellették magukat, a másik irányból pedig Tokaj hegye kacsingatott felénk. Szép zöldellő, lankás táj ez.<br />
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-JTFHlZXJXeg/W1i2nCwkTKI/AAAAAAAApTM/pVXoLIeWsRAEZpF8potso3BHEVwtQaDlwCLcBGAs/s1600/IMG_7385.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://4.bp.blogspot.com/-JTFHlZXJXeg/W1i2nCwkTKI/AAAAAAAApTM/pVXoLIeWsRAEZpF8potso3BHEVwtQaDlwCLcBGAs/s320/IMG_7385.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kata és Zoli a Megyer-hegy felé, Tehéntáncon :-) (fotó: K. Zsolti)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Izzasztó menet következett, pedig ezek igazán csak szelíd dombok, de hideg az nem volt, ámde meleg igen, velünk pedig jókora hátizsákok. Vissza-visszatekintve szép látvány fogadott.</div>
<div style="text-align: justify;">
A <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Megyer-hegyi_tengerszem" target="_blank">Tengerszemhez </a>érve ledobtuk a zsákokat. Zsolti a fényképezővel elindult fotókörútra, Kata lehuppant a fűbe, Zoli és én pedig szolid körülnézésbe kezdtünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ez egy roppant érdekes hely. Malomkőnek bányásztak itt követ, így kialakult egy mély és változatos lyuk, melyet kitöltött a rétegvíz. Szerintem tisztára mintha nem is Magyarországon lenne. Csuda-izgalmas hely, a környezete pedig morfológiailag igen változatos: gerincecskék, völgyecskék, füves platócskák, és mindezeken fák.<br />
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-UDRTho_ZAzo/W1i5IWMjrmI/AAAAAAAApTY/m9BcQ7lRZ0Q6WNBzAqoAFkZBjfZCcIIgQCLcBGAs/s1600/IMG_7419.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://4.bp.blogspot.com/-UDRTho_ZAzo/W1i5IWMjrmI/AAAAAAAApTY/m9BcQ7lRZ0Q6WNBzAqoAFkZBjfZCcIIgQCLcBGAs/s320/IMG_7419.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: K. Zsolti)</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-wgvogrRCbjY/W1i5T8dUxLI/AAAAAAAApTc/QG3VzEh8vbwItPvTS4V5Zei1pIJPHEwIgCKgBGAs/s1600/P1250495.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://2.bp.blogspot.com/-wgvogrRCbjY/W1i5T8dUxLI/AAAAAAAApTc/QG3VzEh8vbwItPvTS4V5Zei1pIJPHEwIgCKgBGAs/s320/P1250495.JPG" width="320" /></a></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-d87EGnUmHr4/W1i5kjMkJuI/AAAAAAAApTo/iW90E9VoC0Ah3t-Ab7Fzkv5xWS4mnLpPgCKgBGAs/s1600/P1250489.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-d87EGnUmHr4/W1i5kjMkJuI/AAAAAAAApTo/iW90E9VoC0Ah3t-Ab7Fzkv5xWS4mnLpPgCKgBGAs/s320/P1250489.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kata és Zsolti az egykori vízleeresztő vájatban</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Némi felderítőzés után a hasam korgása engem is a placcra űzött. Piknikeztünk egyet, majd pedig felkerekedtünk a folytatás érdekében. Mentünk még egy karikát a Tengerszem körül, hogy biztosan minden oldalról megtekintsük, majd rálelve a piros jelzésre eltávolodtunk tőle. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elhaladtunk Károlyfalva mellett, nem érintve azt, viszont rálátva arra, ahogy a templomtornya a "földből nő ki" :-)<br />
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-Fm6D-dXvno4/W1i7ESCdHNI/AAAAAAAApT0/cIlTk3diYC8OF_9RoDmTMCi9VeFw8_k9gCLcBGAs/s1600/IMG_7455.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://4.bp.blogspot.com/-Fm6D-dXvno4/W1i7ESCdHNI/AAAAAAAApT0/cIlTk3diYC8OF_9RoDmTMCi9VeFw8_k9gCLcBGAs/s320/IMG_7455.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Károlyfalva a kis domb mögött, a nagy domb alatt (fotó: K. Zsolti)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br />
A fák közt egy átsuhanó jókora madarat láttunk, gondoltuk is, hogy valami szépséges ragadozómadárka. Kisvártatva aztán Zoli kiszúrta, hogy ott ül bizony a madár egy ágon, és minket sasol. Egy uráli bagoly volt!! Izgatottan kapkodtam elő a fényképezőt, hogy megörökítsem. Sietni nem kellett: a bagolyka meghitt nyugalommal szemlélt minket, majd az odébb hangoskodó Zsolti felé fordította figyelmét. Miután kellőképp "agyonlőttem", szerencsénken örömködve odábbálltunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-VCLU8RYqqwY/W1i7vbMfdOI/AAAAAAAApT8/5Nn20vvmch0-T5UqnSFgF8WaNBqUpHCkgCKgBGAs/s1600/P1250505.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://1.bp.blogspot.com/-VCLU8RYqqwY/W1i7vbMfdOI/AAAAAAAApT8/5Nn20vvmch0-T5UqnSFgF8WaNBqUpHCkgCKgBGAs/s320/P1250505.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">uráli bagoly (a meghatározásért köszi Attilának!)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Átporoszkáltunk egy rövidítő úton, és a Rákóczi-fa közelében toppantunk rá a kékre. Itt egy farakás mellett megálltunk szusszanni egyet. Már igen húzta a vállaimat a zsák, úgyhogy jól esett ledobni, ahogy a bakancsomat is kavicstalanítani. Megvizsgáltunk egy magában pattogó hangokat hallató erdészeti gépszörnyet, majd a Rákóczi-fát is megnéztem. Szép és látványos öreg fa. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-YzKV6Odck_E/W1i8x0bZ4_I/AAAAAAAApUI/AV8sJhKeVqgNu5VExTnliFdwya08ixhBwCKgBGAs/s1600/P1250511.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-YzKV6Odck_E/W1i8x0bZ4_I/AAAAAAAApUI/AV8sJhKeVqgNu5VExTnliFdwya08ixhBwCKgBGAs/s320/P1250511.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a Rákóczi-fa</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Alighogy tovább indultunk, feltűnt, hogy nincs a kezemben a térkép. Hamar rájöttünk, hogy valszeg ott maradt a farakáson, s Kata visszafutott érte. </div>
<div style="text-align: justify;">
Eztán most már tényleg kékeztünk. Jöttünk-mentünk rajta, majd odaértünk a Bányi-nyereghez. Kezdtük érezni első kékpecsétünk tintájának illatát... Azonban a pecsét nemrég áthelyeződött, valamint a kék útvonala is, és most nekünk (mint nyugati irányból kéken haladóknak) - ha úgy tetszik - egy kis kitérőt kellett tennünk Sátoraljaújhely felé. Zsolti - aki első hosszú túráját töltötte február eleji gerincműtéte óta - úgy érezte, jó lesz neki pihenni egy kicsit, Katát pedig nem érdekelte a kékpecsételés, így aztán Zoli és én megszabadultunk terhünktől, és légies könnyedséggel indultunk a kb. 3 km-es kitérőre a pecsét ügyében. Odacsapattunk, és benyomtuk az első bélyegzőt - mmm, újra megcsapott a bélyegzőgyűjtés szele :-) Nagyjából 100 éve lehet, hogy utoljára pecsételtem... (Annak pedig már 6 éve, hogy a <a href="http://vadregeny.blogspot.com/2012/07/kekturazas-zemplenben-masodik-felvonas_31.html" target="_blank">Zemplén elejét csináltuk</a>, jesszum...) </div>
<div style="text-align: justify;">
Visszacsapattuk Zsoltihoz és Katához, majd újra felmálházva indultunk tova. Most már foglalkoztatott bennünket éjszakai szálláshelyünk, valamint a vízvételezés gondolata, fordított sorrendben. Az aszfalt mentén elvileg voltak források, gyakorlatilag egyet sem láttunk. Aztán odaértünk, ahol a kék jelzés elhagyja az aszfaltot, itt pedig fellelhető volt a <a href="http://falusiturizmusok.hu/index.php?menuid=71&id=3069" target="_blank">Vöröskő Vendégház</a>. Ez egy hangulatosnak tűnő házikó az erdőben naaaaagy füves placcal és egy kis tavacskával, valamint ma épp labdajátékozó fiatalokkal. Megkérdeztük tőlük, tudunk-e náluk vizet vételezni. Készségesen beinvitáltak és megmutatták az udvari csapot a ház mögött - soha jobbat! Örömmel töltöttük meg ivózsákjainkat, így mára és holnap reggelre megvolt a vizünk. Nagyon megköszöntük, majd továbbálltunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Eddigre már igen fáradt voltam. Most már úgy mentünk, hogy amint alkalmatos helyre lelünk, letanyázunk. Nekiindultunk az emelkedő útnak, miközben a böglyök nekiálltak gyötörgetni minket. Sűrűn csapdostam magam a térképpel, mely remek módszert Kata eltanulta és másnap már sikerrel alkalmazta szintén. Igen fáradtan vonszoltam magam és terhemet, és már alig vártam a nap végét. Felértünk aztán egy síkabb részre, és a fák közt kiszemeltünk egy helyet. Odatanyáztunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy darabig nem tudtam segédkezni a "házépítésben", mert olyan szinten voltam ki, hogy még a hányinger is kerülgetett... Csak lecsüccsentem, és boldogan vettem le a bakimat... Szuszogtam kicsit. Aztán lassan egyre jobban lettem fizikailag, de lelkileg meg ijedeztem picit, hogy ha első nap így kipusztulok, mi lesz itt még 3 napig?? Zsoltinak viszont nem volt mit aggódnia: a teste a hosszú elvonás után igen remekül bírta ezt a menetet, nem látszott gond a továbbiakban sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-K_rT4aVwwPs/W1jBxNF8yQI/AAAAAAAApUU/dy4SHfPVEMUaqxFrKZ7BqCRN_bayc3ppACKgBGAs/s1600/P1250522.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://4.bp.blogspot.com/-K_rT4aVwwPs/W1jBxNF8yQI/AAAAAAAApUU/dy4SHfPVEMUaqxFrKZ7BqCRN_bayc3ppACKgBGAs/s320/P1250522.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">esti életkép a táborban</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-OSFKuWj31Xg/W1jB6QnupvI/AAAAAAAApUY/p730LHHzZO0RCwYNBkKdLLp6gj7sqR5BACLcBGAs/s1600/IMG_7475.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://4.bp.blogspot.com/-OSFKuWj31Xg/W1jB6QnupvI/AAAAAAAApUY/p730LHHzZO0RCwYNBkKdLLp6gj7sqR5BACLcBGAs/s320/IMG_7475.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">remek kis függőágyam első bevetésén! (fotó: K. Zsolti)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Vacsiztunk egyet, majd megittuk mindkét üveg borunkat :-) Meg sem éreztük. Szeretem ezt a tábori feeling-et, hogy odaülünk egy kupacba a sátrak mellé, eszünk, iszunk, dumcsizunk... Zsolti viszonylag hamar elvonult regenerálódni, de mi sem húztuk túl soká. Már előre dörzsöltem a markom: milyen állati minőségűt fogok én aludni, megszakítás nélkül!! Hát nem így lett: a pisilhetnék felébresztett, és muszáj volt éjjel kivonulnom, amivel meg Katát vertem fel (aki egyébként saját elmondása szerint nem aludt), aki szintén kivonult. Szóval ennyit a folyamatos eszméletvesztős alvásról...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><b>2. nap</b></u></div>
<div style="text-align: justify;">
Egész emberien ébredtem. Kata mára eldöntötte, hogy ő hazamegy, mert a munka nem vár. Megreggelizgettünk, közben nézegettük a térképet, hogy mi vár ma ránk. Zsolti, a művész úr készített egy kis turista csendéletet:<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-oio45nOFsFc/W1suDccC32I/AAAAAAAApVQ/tki3ZG7Fnbs997TK56jsoxT2eLuqHfsSwCLcBGAs/s1600/IMG_7479.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://3.bp.blogspot.com/-oio45nOFsFc/W1suDccC32I/AAAAAAAApVQ/tki3ZG7Fnbs997TK56jsoxT2eLuqHfsSwCLcBGAs/s320/IMG_7479.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: K. Zsolti)</td></tr>
</tbody></table>
Összecsomagolt táborhelyünket a hátunkra emeltük, majd nekiindultunk a mai etapnak. Hál' Istennek megfelelően éreztem magam, a tegnap esti kimúlásnak nyoma sem volt. Csinos kis árkocskákban haladtunk, általában libasorban, kivéve mikor hárman háromfelé :-)<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-JDZYFK59aPk/W1svD9YHh5I/AAAAAAAApVc/UX7UBwjoHJES18aoMtEgaXxWV2V_FfDygCLcBGAs/s1600/IMG_20180719_104414_253.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1081" data-original-width="1600" height="216" src="https://2.bp.blogspot.com/-JDZYFK59aPk/W1svD9YHh5I/AAAAAAAApVc/UX7UBwjoHJES18aoMtEgaXxWV2V_FfDygCLcBGAs/s320/IMG_20180719_104414_253.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"indulj el egy úton, én is egy másikon..." (fotó: G. Kata)</td></tr>
</tbody></table>
Nem is oly soká odaértünk egy pihenőhelyhez, mely utak kereszteződésében helyezkedik el. Itt megálltunk kissé és ledobtuk a zsákokat. Eszegettünk némi édességet (pl. szottyasztott mangót, vagy mit), elolvastuk az infót táblán, hogy milyen sokféle, állatkáról elnevezett tanösvény van errefelé (pl. borz, fekete gólya, vadmacska, vaddisznó), majd vesztünkre Zoltán nekiállt lazítani. A lábait nyújtogatta, azaz nyújtott lábakkal hajlongott, mikor is szemei megakadtak a porban 3 db emberi eredetű műfogon... Ez aztán olyan gyomorforgatóan hatott ránk, hogy Kata és Zsolti meg sem voltak hajlandóak nézni... Én ugyan megnéztem, de bevallom, ez a perverzitásnak valamiféle viszolyogtató fokozata volt... :-) Inkább szemléltem volna tovább a fűben heverő kitépett szőröket, az legalább természetes...<br />
Patakvölgy mentén becsorogtunk Vágáshutára. Oly igen apró zsákfalu ez, hogy még kocsma sem üzemel benne. Szerencsére közkút az van és működik is, így a fogmosást és lábmosást - ki-ki igény szerint - is meg tudtuk ejteni a vízvételezés mellett. Itt benyomtuk a második kékpecsétünket, ami felettébb jól esett megintcsak :-) Cseppet itt is letanyáztunk padokra egy népies kinézetű vendégházzal szemközt.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-9oLVWpuOLZQ/W1s0DKBFAwI/AAAAAAAApVo/GFaF2vk0ReswPsuYRs-GnBf8h2VpvVglwCKgBGAs/s1600/P1250529.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-9oLVWpuOLZQ/W1s0DKBFAwI/AAAAAAAApVo/GFaF2vk0ReswPsuYRs-GnBf8h2VpvVglwCKgBGAs/s320/P1250529.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
Ezekben a falvakban sok szlovák él, és a településnevek, illetve egyéb feliratok sokszor szlovákul is ki vannak írva.<br />
Következő állomásunk Nagyhuta volt, ahol megintcsak vártak ránk a bélyegzés örömei (már akire). Potom ötésfél km-re volt. Egy jó darabig a faluból kivezető aszfaltúton kellett baktatnunk, majd vettünk egy balkanyart, és a Hollós-patak völgyében futó ösvényre ágaztunk le. Itt néhol tarvágásos részek között haladtunk át, és ahol nem a fák árnyéka borult ránk, ott bizony meglehetősen meleg volt. Irtó dús szederbokrok közt haladtunk, úgyhogy a sebességünk kellőképp vissza is esett, győztünk legelni. Csudálatos volt!<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-utSYD5zzSuI/W1s20KOCjiI/AAAAAAAApV0/JlOyBYisSMYm1MGjwaoemmJwaYHJrueXACKgBGAs/s1600/P1250536.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://2.bp.blogspot.com/-utSYD5zzSuI/W1s20KOCjiI/AAAAAAAApV0/JlOyBYisSMYm1MGjwaoemmJwaYHJrueXACKgBGAs/s320/P1250536.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">"zöld erdőben jártam..."</td></tr>
</tbody></table>
Felkaptattunk, majd legurultunk Nagyhutára. Itt is meglett a kék bélyegző, amit el is helyeztünk füzetkénkben. Innentől aszfaltos csapatás következett Kishutáig, amit meglehetősen gyorsan el is értünk. Itt kocsmakeresés zajlott, Kata és Zsolti kettőt is gyanított, az első nem volt eredményes, így maradta a merőben valószínűleg működő egység a kisvasút állomásánál. Merthogy itt, Kishután van egy megállója a hírös <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1lh%C3%A1zi_%C3%81llami_Erdei_Vas%C3%BAt" target="_blank">zempléni kisvasút</a>nak, mely Pálháza és Rostalló közötti 7 km-es távolságon közlekedik. Kata most ezt a közlekedési lehetőséget tervezett elcsípni, mely kiválóan sikerült is, még egy kis kocsmázásra és üldögélésre is maradt idő, mielőtt bedöcögött a vonatka. Addig is Zsolti szlovák sporttársra lelt egy asztalához telepedő kedves bá' személyében, és egyik magyarul, másik szlovákul, de kommunikáltak egymással, többek közt a kerékpársport jelen állásáról.<br />
Katát, bárhogy is ríttam, nem lehetett megingatni hazamenetelében, így aztán bele kellett törődnünk távozásába. Jött is aztán a kisvonat, s elvitte Katát Pálháza irányába. Hárman maradtunk.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-f28H0NCUNaQ/W1s_t_4y-aI/AAAAAAAApWA/HTXkKVN058krqbJzrLxdAj3KheCs1muPQCLcBGAs/s1600/IMG_7519.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://4.bp.blogspot.com/-f28H0NCUNaQ/W1s_t_4y-aI/AAAAAAAApWA/HTXkKVN058krqbJzrLxdAj3KheCs1muPQCLcBGAs/s320/IMG_7519.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">kisvonat érkezik (fotó: K. Zsolti)</td></tr>
</tbody></table>
A délután közepe lévén most már tervezgetni kezdtünk, nagyjából meddig menjünk el ma, meg hogy hol vételezünk utoljára vizet, és Zoli felvetette, hogy elbírna a bendője egy főtt ételt ma már. Ismervén a következő településen, Bózsván lévő Kőbérc vendéglőt (és kempinget), azt céloztuk be. Közben a helyismerettel bíró túratársaim meséltek a Bózsván lévő nagy szikláról, melyet már vártam megtekinteni.<br />
Kishutáról Bózsvára a Szuha-völgyben visz a kék, ami eléggé szépséges mélyút-szerű völgyecske, ahogy azt a következő fotó is mutatja:<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-liOUeP9oZ1U/W1tBQMvTuyI/AAAAAAAApWM/E1V0YPEy4WA3UyZqnpeWDpKzSh0vEleSwCLcBGAs/s1600/IMG_7526.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://4.bp.blogspot.com/-liOUeP9oZ1U/W1tBQMvTuyI/AAAAAAAApWM/E1V0YPEy4WA3UyZqnpeWDpKzSh0vEleSwCLcBGAs/s320/IMG_7526.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">álmélkodás a Szuha-völgyben (fotó: K. Zsolti)</td></tr>
</tbody></table>
Bózsvára beérve egészen hamarosan odaértünk ahhoz a bizonyos sziklához. Meglehetőst meglepő, ahogy ott emelkedik a házak mellett eléggé monumentálisan. Zsolti hamar felfedezte, hogy vezet fel rá ösvény, úgyhogy Zolival gyorsan fel is hágtak - én lassabban dolgoztam fel málhámat oda. Odafent volt 2 srác, akikkel Zsolti gyorsan megegyezett abban, hogy a már innen látható Füzéri-vár vakító fehérsége mégiscsak túlzás. De azért Zsoltiban is felbuzgott az öröm, hogy ím az első pozíció, ahonnan megpillantható az ikonikus vár. Közben találgatták Zolival, melyik magaslat lehet a Nagy-Milic. Szemlélődtünk és fotóztunk kicsit itt, a szikla tetején, ami amúgy elég király hely volt.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-TY5G4Rxm6fo/W1xg7sKSoLI/AAAAAAAApas/ihAO9dMMbqsLgHWnCfHYSFTrY37p1G7_QCKgBGAs/s1600/P1250553.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://3.bp.blogspot.com/-TY5G4Rxm6fo/W1xg7sKSoLI/AAAAAAAApas/ihAO9dMMbqsLgHWnCfHYSFTrY37p1G7_QCKgBGAs/s320/P1250553.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">első pillantás a Füzéri-várra a Bózsvai-szikláról</td></tr>
</tbody></table>
Csapattunk a Kőbérc felé. A hely szerencsére nyitva volt, és eddigre már én is úgy döntöttem, hogy eszek egy jót. Vendég rajunk kívül nem volt, a kiszolgáló lány furcsa stílusától pedig el tudtunk tekinteni. Rendeltünk is: Zsolti gombaleveskét, Zoli és én pedig tarjás túróscsuszát, vagy micsodát. Mindenesetre ezt a gusztusos remeket hozták ki, melynek az íze is igen rendben volt:<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-TuTvIJJKgTE/W1xhkYKlLpI/AAAAAAAApa0/3aDeohrTWgcaZN0VtICGW3Q2sI6cTv61QCKgBGAs/s1600/P1250554.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://2.bp.blogspot.com/-TuTvIJJKgTE/W1xhkYKlLpI/AAAAAAAApa0/3aDeohrTWgcaZN0VtICGW3Q2sI6cTv61QCKgBGAs/s320/P1250554.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">málnával díszített eledel a Kőbércben</td></tr>
</tbody></table>
Étkeztünk egy jót, aztán kaptuk magunkat, mert még akartunk egy kicsit haladni ma. Kicsapattunk Bózsváról, és egy magaslatról újra a Füzéri-várat szemléltük, valamint a látványos színekben pompázó égboltot, mely a távolban esőt ígért.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-hF7MdeM_Qyc/W1xif4sR9vI/AAAAAAAApbA/5lwRr8I7mdQnFzbZBE-nBvfFgd4b3_JAACKgBGAs/s1600/P1250557.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://2.bp.blogspot.com/-hF7MdeM_Qyc/W1xif4sR9vI/AAAAAAAApbA/5lwRr8I7mdQnFzbZBE-nBvfFgd4b3_JAACKgBGAs/s320/P1250557.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">égszínkék</td></tr>
</tbody></table>
Rátértünk arra a fák közt haladó földútfélére, amit a 2013-as keltezésű térképem tervezett kerékpárútnak nevez, valamint régi Füzérkomlós-Sárospatak vasút nyomvonalának is. Hogy bringautat akarnának belőle csinálni, annak semmi nyomát nem láttuk, viszont hogy vasút volt egykor, annak annál inkább. Töltésen haladtunk, időnként pedig egyéb objektumok mellett is elhaladtunk (áteresz, kőlapokból rakott árokdarab). Ez a vasútnyomvonal egészen Füzérkomlósig tart, ahol - ahogyan Zsolti és Zoli mesélték - ki van állítva egy régi mozdony.<br />
Nézelődtünk valami sátrazóhely után. Volt egy ígéretes: a Sóska-rét elég csodásnak tűnt, de még bírtunk haladni, úgyhogy tovább mentünk. Átszeltünk egy közutat, majd egy újabb szépséges rétre értünk. Itt az utunk végig a Nyíri-patak mellett ment, egyébként pedig egy kaszáló szélében, ahol szépen összegöngyölt bálák várakoztak a beszállításra.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigfiVaoys92iLjx6yoNqNl4GbryKUSSONl5i5YLH3SB7G0RbLz6GW_uKU7-bGA6Hzdzcw7Z80niYq0i_yBQ2imyXQ43UhB8AhrhnLII5u_KBZ76y2Iw-j2dyX4HpfHGUIPyED-5Q8GGw/s1600/IMG_7577.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigfiVaoys92iLjx6yoNqNl4GbryKUSSONl5i5YLH3SB7G0RbLz6GW_uKU7-bGA6Hzdzcw7Z80niYq0i_yBQ2imyXQ43UhB8AhrhnLII5u_KBZ76y2Iw-j2dyX4HpfHGUIPyED-5Q8GGw/s320/IMG_7577.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">jövünk-megyünk (fotó: K. Zsolti)</td></tr>
</tbody></table>
Egyszer csak valamelyikünk kiszúrt egy nyuszit előttünk, ahogy ott kotorgatott-matatott valamit elmélyülten. Zsolti és az én kezemben is máris emelkedett a fényképező, és mivel én voltam hátrább, kíválóan meg tudtam örökíteni a Nyúlcserkész Zsoltit :-) A kis tepsifüles nem volt túl félénk, nyugodt óvatossággal szemlélte meg időnként, mennyire vagyunk már közel hozzá.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-eUmZx0D24jQ/W1xlMVknYyI/AAAAAAAApbU/dyrmufvEQ68RQJ9GPcZMNWubvDI90q_7ACKgBGAs/s1600/P1250570.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://3.bp.blogspot.com/-eUmZx0D24jQ/W1xlMVknYyI/AAAAAAAApbU/dyrmufvEQ68RQJ9GPcZMNWubvDI90q_7ACKgBGAs/s320/P1250570.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">a nyúlcserkész :-)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-2Cx0Vo89jVk/W1xl4hVNuuI/AAAAAAAApbc/wuBxgRSQQqIIhsLzBN1NvwY3yNB54KqxACLcBGAs/s1600/N%25C3%25A9vtelen.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1431" data-original-width="1581" height="289" src="https://3.bp.blogspot.com/-2Cx0Vo89jVk/W1xl4hVNuuI/AAAAAAAApbc/wuBxgRSQQqIIhsLzBN1NvwY3yNB54KqxACLcBGAs/s320/N%25C3%25A9vtelen.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">tepsifül</td></tr>
</tbody></table>
Mentünk-mentünk ott a rét szélében, mellettünk a patakot szegélyező fasávval, amikor egyszer egy igen jelentős ösvénybejárat mellett haladtunk el. Bekukkantottam, és megláttam, hogy ott megy a kék jelzés. Úgyhogy bebújtunk. Itt már gyanús volt, hogy a kék korábban sem a rét szélében ment volna hivatalosan, hanem valahol a fák között, Zoli is így emlékezett a néhány évvel ezelőtti bejárásáról. Mindenesetre most rátértünk újra, és kisvártatva egy nagyon durva állapotban lévő egykori vasúti hídon haladtunk át a patak fölött. Döbbenet állapotban volt, hiányoztak belőle darabok, korlátja sem volt, és egyáltalán teljesen lestrapáltnak tűnt. Ott döbbentgetődtünk figyelemfelkeltő látványos állapotán, illetve azon, hogy a kéket ezen vezetik át.<br />
No aztán most már úgy voltunk vele, hogy tábort verünk mára. Úgyhogy letértünk a nagy rétre, és néhány összekészített szalmabála tőszomszédságában felvertük a sátrakat szépen. Az ég alja remek színekben pompázott, Zsolti csodásan meg is örökítette a témát:<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-G6aBdFwT2U0/W1xuwdj1FdI/AAAAAAAApbo/z-nmf3b5RXE4NuIWlEmGMF6eli4zsodnACLcBGAs/s1600/IMG_7609.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://4.bp.blogspot.com/-G6aBdFwT2U0/W1xuwdj1FdI/AAAAAAAApbo/z-nmf3b5RXE4NuIWlEmGMF6eli4zsodnACLcBGAs/s320/IMG_7609.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">tábori színek (fotó: K. Zsolti)</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-NoFeBYNa-kw/W1xvnW8Nb6I/AAAAAAAApbw/A0Gg2l5ykfonx2EZQksjDx0NNTFhZmdOwCLcBGAs/s1600/IMG_7643.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://4.bp.blogspot.com/-NoFeBYNa-kw/W1xvnW8Nb6I/AAAAAAAApbw/A0Gg2l5ykfonx2EZQksjDx0NNTFhZmdOwCLcBGAs/s320/IMG_7643.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">erdőtűz? szerencsére nem :-) (fotó: K. Zsolti)</td></tr>
</tbody></table>
Saját házi Lordunk pedig kényelmetesnek tűnő módon elhelyezkedett a szalmabálákon, és élvezte a feeling-et.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-HCLa4_lY4tc/W1xwT3fQ1fI/AAAAAAAApb4/27sAW45Es0A1r0SZp_YHbo5X6VleZE4XACKgBGAs/s1600/P1250578.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://4.bp.blogspot.com/-HCLa4_lY4tc/W1xwT3fQ1fI/AAAAAAAApb4/27sAW45Es0A1r0SZp_YHbo5X6VleZE4XACKgBGAs/s320/P1250578.JPG" width="320" /></a></div>
A vacsizást szinte kihagytuk a főtt étel okán, csak Zsolti jött rá, hogy kevés volt az a gombaleveske, és pótolta a dolgokat. Némi dumcsi, kicsi borozás, s eltelt az este, nyugovóra tértünk.<br />
<br />
<br />
<u><b>3. nap</b></u><br />
Ma aztán én mentem haza, de azért még egy darabig a társakkal tartottam, konkrétan Füzérig. Megreggelizgettünk, s közben a sátrak külső rétegét feldobtuk a bálákra, hogy száradjanak szépen a napon. Aztán pedig nekiindultunk, búcsút véve kedves táborhelyünktől. Most már egész közel volt Füzérkomlós, ahol a legfeltűnőbb, amit megpillantottunk, a kiállított régi mozdony volt. Megtudtuk róla, hogy Romániában gyártották 1972-ben.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-qAFWDwH_RPg/W14EkKhFQZI/AAAAAAAApcY/motwoe6I_u45hV85-G6BdsxaiYan0wS1gCKgBGAs/s1600/P1250583.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1200" data-original-width="1600" height="240" src="https://1.bp.blogspot.com/-qAFWDwH_RPg/W14EkKhFQZI/AAAAAAAApcY/motwoe6I_u45hV85-G6BdsxaiYan0wS1gCKgBGAs/s320/P1250583.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">mozdony Füzéri-várral Füzérkomlóson</td></tr>
</tbody></table>
Elhaladtunk a Fehér Szikla vadászház irtózatosan puccos kerítése előtt, és nem bírtuk megállni, hogy szót ne ejtsünk a mai Magyarország vadászati helyzetéről.<br />
Füzérkomlósról kb. 3 km hosszú aszfaltos kerékpárútnak kinevezett út vezet át Füzérre. A kék jelzés ezen indul, majd elvileg letér róla a vadvirágos rétre, hogy aztán egyszer keresztezze, majd talán hivatalosan újra, legalábbis a térképem szerint. Ennek a valóságban nyomán nem találtuk, sőt: a kék jelzések valójában az aszfaltút vége táján már magán az úton vezetnek végig, be Füzérre.<br />
Szóval az elején ahol lehetett, ott máris letértünk az aszfaltról egy irtóra vadvirágos rétre. Elbájoló volt az a színkavalkád, amit a sokféle virág kiadott! Zsolti bőséggel fotózta a szépséges növénykéket a velünk szemközt közeledő váron kívül.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-BcYTsi95Prk/W14F3MACpgI/AAAAAAAApck/w4tJu2dHfBsTeVa_NttYXR8aLMGLhJc3ACKgBGAs/s1600/P1250591.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-BcYTsi95Prk/W14F3MACpgI/AAAAAAAApck/w4tJu2dHfBsTeVa_NttYXR8aLMGLhJc3ACKgBGAs/s320/P1250591.JPG" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Zsoltit a kéktúra füzet elejére!! :-)</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-FUxX2n_dRNY/W14F8Sss8TI/AAAAAAAApco/XulBW1kxH_EC53fuqxyd7tNZr0HM7h5owCKgBGAs/s1600/P1250597.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://3.bp.blogspot.com/-FUxX2n_dRNY/W14F8Sss8TI/AAAAAAAApco/XulBW1kxH_EC53fuqxyd7tNZr0HM7h5owCKgBGAs/s320/P1250597.JPG" width="320" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-ysPsRpsGiKI/W14GaNn8GOI/AAAAAAAApcw/oIp1yBWF-ugYfCmsJvlkPP67p8iHUpb-ACLcBGAs/s1600/IMG_7719.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://1.bp.blogspot.com/-ysPsRpsGiKI/W14GaNn8GOI/AAAAAAAApcw/oIp1yBWF-ugYfCmsJvlkPP67p8iHUpb-ACLcBGAs/s320/IMG_7719.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">közelítés (fotó: K. Zsolti)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-24bJiv7Ww9o/W14G5oJ1GHI/AAAAAAAApc8/ntxleg3TkDon8Ng9ITHGd-PVD3jV1E6FACLcBGAs/s1600/IMG_7702.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://3.bp.blogspot.com/-24bJiv7Ww9o/W14G5oJ1GHI/AAAAAAAApc8/ntxleg3TkDon8Ng9ITHGd-PVD3jV1E6FACLcBGAs/s320/IMG_7702.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: K. Zsolti)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Szóval ebből a déli irányból közelíteni a várat igazán ideális, csodásan láttatja magát pazar előtér mögött. S ha az ember hátratekint, hasonlóan szépséges lankás zöld dombokat lát...<br />
Épp párhuzamosan baktattunk az aszfalttal, mikor láttuk, hogy érkezik rajta egy kék otthonkába bújtatott nénike, aki két talált bottal segítette önnön haladását. Mikor mellénk ért, megszólított minket, s érdeklődött, jobb-e nekünk ott menni a réten, mint az aszfalton. Szerintem kicsit mind elgondolkodtunk rajta, mit is válaszoljunk erre illőn, végül Zsolti mondta neki, hogy ez itt puhább s így jobb :-) A nénike erre aztán ránk zúdította bánatát, melyet az élete okoz neki... Röviden: elmondta, hogy a házassága mily rossz, és hogy most épp megy át Füzérkomlósra a fiához. Megtörölgette a szemét. A jelenet minket lesújtott, s jó utat kívántunk neki. <br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-EuTu40yi7bs/W14IHUZQfAI/AAAAAAAApdI/FkZK7KXNr8sn0_qTU6uggrXEr1CrChcIQCKgBGAs/s1600/P1250599.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="1600" height="180" src="https://1.bp.blogspot.com/-EuTu40yi7bs/W14IHUZQfAI/AAAAAAAApdI/FkZK7KXNr8sn0_qTU6uggrXEr1CrChcIQCKgBGAs/s320/P1250599.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">nénike távozóban</td></tr>
</tbody></table>
Miután kikászálódtunk egy susnyán át az aszfaltra, és nem láttuk, hogy a térképen jelzettek szerint a kék hol mehet tovább, maradtunk a betonon, és azon caplattunk be a faluba. (A valóságban ez a jelzett kék út.) Füzér központjában megtaláltuk az egyik pecsétet egy vendéglőféle hely kerítésén, és be is nyomtuk hamar. Én most az utolsót. Itt tartottunk egy pihenőt - Zsolti beragasztotta a vízhólyagos lábujját, Zoli vizet vételezett, én pedig megnéztem, mikor jön busz. Mivel addig még volt néhány óra, elmajszoltunk egy Pilóta kekszet, majd Zoli kívánsága szerint elmentünk megkeresni a Tájházat, amit meg szeretett volna látogatni. A ház meg is lett, állt egy roppant újszerűből, meg egy láthatóan igen régiből. Én azt mondtam, hogy megvárom a fiúkat kint s őrzöm a cuccokat, de egy idő után az idegenvezető néni invitált, így csatlakoztam hozzájuk, és a régi házat már én is megnéztem és -hallgattam. Mily más is volt akkor az élet... Az, amit mi most csináltunk (hátunkon a házunk módon járni az országot) fel sem merült még tán senkiben...<br />
<br />
Ezek után elbúcsúztam a fiúktól, akik felszívva magukat mentek tovább a Nagy-Milic felé, én pedig le a buszmegállóba, ahonnan elbuszoztam Pálházára, onnan egy másik busszal Sátoraljaújhelyre, onnan vonatpótló busszal Sárospatakra, onnan pedig a Keletibe vonatoltam. Mindez igénybe vett kb. 6 órát.<br />
<br />
A Zemplén csodaszép. És hátha Zolinak lesz kedve megírni kalandjaikat, amiket már ketten vittek végzet Zsoltival, mint a kemény mag képviselői! :-)</div>
Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-54585540096240157362017-05-17T02:59:00.000+02:002017-05-17T02:59:29.727+02:00Vis szigetén jártunk<div style="text-align: justify;">
Tavaly nyáron aktuálissá vált egy nászút Dórának és nekem együtt. :) Nem sokat tervezgettük, júliusban kezdtünk igazán csak gondolkodni rajta, hova kéne menni. Valami olyan helyet akartunk választani, ahol van lehetőség egyszerű, semmittevős, valamint aktív pihenésre is, gazdag természeti látnivalókban, és nincs nagy tömeg. Eddig minimális tengerparti tapasztalattal rendelkeztünk, mert korábban meg sem fordult a fejünkben, hogy nyaralni a hegyek helyett tengerhez menjünk. Hosszas ötletelés után esett a választás Vis szigetére. Hogy hogyan, azt már nem tudom, szerintem egyszerűen csak eszünkbe jutott, hogy mi lenne, ha valami kevésbé populáris mediterrán szigetre mennénk, kinyitottuk a térképet, bepötyögtünk pár keresőszót a gugliba, és már kezdett is körvonalazódni a terv augusztus közepére. Nem bántuk meg. Ebben a bejegyzésben nem az utazásunk történetét fogom megosztani, hanem mintegy útikalauz jelleggel összegyűjtöm a tapasztalatainkat, hátha másnak jól jön.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Egy kis földrajz és történelem</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Vis (ejtsd: [visz], olaszul <i>Lissa</i>, ókori latin neve <i>Issa</i>) szigete az Adriai-tengeren, Horvátországban, a kontinentális parttól 44 km-re található, ezzel a legtávolabbi lakott adriai sziget. Területe 90 km2 körüli, hossza 17 km, szélessége 8 km, legmagasabb pontja az 587 m magas Hum. A terület domborzata igen változatos, hegyek, völgyek és tengerparti sziklafalak tarkítják. Állandó lakosainak száma 3500 körüli, ezek többsége a sziget két városában, Visben és Komizában él. Vis lakosainak száma kb. 1900, de ezt lényegesen megdobják a turisták. Ez a nagyobbik város, némileg fejlettebb infrastruktúrával, intézményekkel. Továbbá kicsi falvak vannak még többfelé a szigeten.</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="450" src="https://www.google.com/maps/embed?pb=!1m18!1m12!1m3!1d93308.94081179544!2d16.08352640929443!3d43.043442895206546!2m3!1f0!2f0!3f0!3m2!1i1024!2i768!4f13.1!3m3!1m2!1s0x1335bd8be21cc089%3A0x372021452eb33b56!2sVis!5e0!3m2!1shu!2shu!4v1493417303973" style="border: 0;" width="600"></iframe>
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzJyZtFnKPCCddfAIKBonQv9o3Y0ek5bIXYSn3IuVmNI7UO3FAA9xb_U_MsjYPiobDOt8IF7mQ-5_zwLhWBYXbWWijbarfxzdEAlpQgeoxLwpMxhw6lHQSffAetp1lRk04ePd9AmimdbI/s1600/DSC_91912631.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzJyZtFnKPCCddfAIKBonQv9o3Y0ek5bIXYSn3IuVmNI7UO3FAA9xb_U_MsjYPiobDOt8IF7mQ-5_zwLhWBYXbWWijbarfxzdEAlpQgeoxLwpMxhw6lHQSffAetp1lRk04ePd9AmimdbI/s400/DSC_91912631.png" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vis</td></tr>
</tbody></table>
<br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbhx3S_vtvWSt3-wPqSSMbcckogqtTD1XrDseZp5XqGrF5PGcsYEH4MDUfG1hy3MKzb2zy5xpj2Ew6ECz0hbIIr1M6u5OzZ2zp4ZlQ1x-XyGtDGdJbIWq6shzLI0s0eoWrUZcLCF07HnM/s1600/DSC_98882639.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbhx3S_vtvWSt3-wPqSSMbcckogqtTD1XrDseZp5XqGrF5PGcsYEH4MDUfG1hy3MKzb2zy5xpj2Ew6ECz0hbIIr1M6u5OzZ2zp4ZlQ1x-XyGtDGdJbIWq6shzLI0s0eoWrUZcLCF07HnM/s400/DSC_98882639.png" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Elég jól mutat a környező hegyoldalakról</td></tr>
</tbody></table>
<br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrqFd9qO9C1Tf9rB1eP83Qbs4fBYIlOveRz-ZlxG6yiawL5jAv1fmvLy83PjJhPFyQpqAsXz4hYjt5MXDO3R8BfQkAuEkvve6FEncKxgt2BFQVxYnpS4PbwerAy6JfytIAuBldcmrQSr0/s1600/DSC_97582637.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrqFd9qO9C1Tf9rB1eP83Qbs4fBYIlOveRz-ZlxG6yiawL5jAv1fmvLy83PjJhPFyQpqAsXz4hYjt5MXDO3R8BfQkAuEkvve6FEncKxgt2BFQVxYnpS4PbwerAy6JfytIAuBldcmrQSr0/s400/DSC_97582637.png" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Komiza a Hum melletti nyeregből</td></tr>
</tbody></table>
<br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1Tax9rjHEEr8wW-_ER4JenuGTJdCYCJ_dkbD2PeV9Vn0tTWq4fQtI542w13DcaHtIfylEp3j0MjTq5sfrBdY9Xg8OMy_cgI_dKlCXmopMSiNl2QTPm4vZVYN48zHyqtwpiT4XjphYvE8/s1600/DSC_97673211.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1Tax9rjHEEr8wW-_ER4JenuGTJdCYCJ_dkbD2PeV9Vn0tTWq4fQtI542w13DcaHtIfylEp3j0MjTq5sfrBdY9Xg8OMy_cgI_dKlCXmopMSiNl2QTPm4vZVYN48zHyqtwpiT4XjphYvE8/s400/DSC_97673211.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kilátás Komizából a Hum hegyre</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<b><br /></b>
<b><br /></b>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Megközelítés</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Magyarországról első körben Splitbe kellett eljutnunk, ami autóval <a href="https://www.viamichelin.com/web/Itineraires?departure=Budapest&arrival=Split&index=0&vehicle=0&type=0&distance=km&currency=EUR&avoidClosedRoad=false&motorway=true&toll=true&vignette=true&orc=true&crossing=true&caravan=false&car=hatchback&fuel=petrol&fuelCost=1.36&allowance=0&corridor=&departureDate=&arrivalDate=" target="_blank">sem kivitelezhetetlen</a>, mi azonban mégis a <a href="https://www.mavcsoport.hu/mav-start/nemzetkozi-utazas/horvatorszag-tengerpart" target="_blank">jó öreg vonatot</a> választottuk. A Budapest-Split járatról terjengenek a neten <a href="http://homar.blog.hu/2014/08/13/meg_reszletesebb_pokol_a_mav_split-budapest_jaratan" target="_blank">rossz tapasztalatok</a>, mi szerencsére ennél sokkal pozitívabb, habár mégsem makulátlan élményeket őrzünk róla. Röviden: lepukkant, mocskos vonatok, késések (odafelé fél óra, vissza egy). Nekünk csak olyan hely jutott, ahol négyen voltunk egy hat fekvőhelyes kabinban, de óriási szerencsénkre mindkét úton kimondottan kedves útitársakra leltünk. Érdemes észben tartani, hogy az éjszakai járatokon állítólag rendszeresen járnak tolvajok, ezért lefekvéskor alaposan be kell zárni a kabinokat. Meglepő volt még nekünk, hogy a kalauz indulás után nem sokkal begyűjtötte a jegyeket, majd leszálláskor osztotta ki újból.</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqVwOfBmDTBI_tql1hkhkZQvg6jh0IT-J6PaikZmTG79z-hgy29UoYP3au1tPuP-9mhyfCCWyYS2ZUbr5fRwIdlEBYVIxK-qGdyHuplDYuuwtG6By3wKv-3lQ20W4MDKZKPZcSEzuVils/s1600/DSC_91032626.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqVwOfBmDTBI_tql1hkhkZQvg6jh0IT-J6PaikZmTG79z-hgy29UoYP3au1tPuP-9mhyfCCWyYS2ZUbr5fRwIdlEBYVIxK-qGdyHuplDYuuwtG6By3wKv-3lQ20W4MDKZKPZcSEzuVils/s400/DSC_91032626.png" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Split</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Splitből komppal vagy katamaránnal juthatunk Visre, előbbi útja 2,5 óráig, utóbbié 1,5 óráig tart, az áruk kb. ugyanannyi. Mi komppal mentünk, hogy minél többet nézelődhessünk a tengeren - megérte, de erről majd később.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj91lKN-BJygDQyAyKw8S8eV0zDzuC0j8U9TfKP7-JeinDC6ojcZkbz7OKNRqenj1HSA8AkI2zJNLwN_e9veT2xz7SVCI9x9YC5_6qZk90Cq7TwbZ9-z7lPTmJpomwGUqGen9rM_8Xznyk/s1600/K1600_DSC_0276.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj91lKN-BJygDQyAyKw8S8eV0zDzuC0j8U9TfKP7-JeinDC6ojcZkbz7OKNRqenj1HSA8AkI2zJNLwN_e9veT2xz7SVCI9x9YC5_6qZk90Cq7TwbZ9-z7lPTmJpomwGUqGen9rM_8Xznyk/s400/K1600_DSC_0276.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ilyen kompok visznek Visre</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglDRsab-TVjLCLr61mOT5S5Wz8lgs5DBHPM7615Bb_J8Hi-MuYKW7rQcC0SvvETq3c7AZgyeRg8yvdrvfB-Vl6yGNUM0y4IgcUip6fnykSMtoUFWej8HZWO6yHF4-YcL3kI4T-cQMji-U/s1600/DSC_91542630.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglDRsab-TVjLCLr61mOT5S5Wz8lgs5DBHPM7615Bb_J8Hi-MuYKW7rQcC0SvvETq3c7AZgyeRg8yvdrvfB-Vl6yGNUM0y4IgcUip6fnykSMtoUFWej8HZWO6yHF4-YcL3kI4T-cQMji-U/s400/DSC_91542630.png" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Érkezés Visre</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Városkép, építészet</b></div>
<div style="text-align: justify;">
A hagyományosabb, régi településeken nagyon hangulatos, mediterrán kőházak és szűk, köves utcák várnak. Az újabb részeken, főleg üdülőtelepeken, átlagos, új építésű, esztétikai élményt nem nyújtó nyaralókat látni.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhD8Vno6dBsqIAgwzYESLXbOFr479MSKjHKyykX8xImw5ZtPNnkyfLvuRPVBTrnE9IcLL3Fpy90iGxiu9xyb0MXvV5lOmoWovejQtf7aoKXMid_Jj6ze4GTI0LjDpO5CczvBVtUh2J1lmo/s1600/K1600_DSC_0664.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhD8Vno6dBsqIAgwzYESLXbOFr479MSKjHKyykX8xImw5ZtPNnkyfLvuRPVBTrnE9IcLL3Fpy90iGxiu9xyb0MXvV5lOmoWovejQtf7aoKXMid_Jj6ze4GTI0LjDpO5CczvBVtUh2J1lmo/s400/K1600_DSC_0664.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A "Riviéra"</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmBcyOsJi7xIPLrhErWUBy-EX1XZ_39PveIuZxlykDSxD0Nri5z2Jz2gP5ZyrI5d0gLR_RUstY3wKaDiLXak6y_8Ct7_gQsdOykoqC5Aicj1bISfLRtrPhQy-yo_EAlhasy-bhLt_P0ig/s1600/DSC_99242642.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmBcyOsJi7xIPLrhErWUBy-EX1XZ_39PveIuZxlykDSxD0Nri5z2Jz2gP5ZyrI5d0gLR_RUstY3wKaDiLXak6y_8Ct7_gQsdOykoqC5Aicj1bISfLRtrPhQy-yo_EAlhasy-bhLt_P0ig/s400/DSC_99242642.png" width="265" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Utcakép</td></tr>
</tbody></table>
<br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxJPSy9fN98q6GR_dhDmLhMZmPolLqPjXEX8jS5G3MDV-PtT_3aX3Sudpk3xB_twfYvWKQ7_cDH_mEZikz9bRhvOi6ikPyUrJ63b7tTSbOsN3jDPTVs_N215qsS83HKpZqS_xqKLLhEZ4/s1600/K1600_DSC_0650.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxJPSy9fN98q6GR_dhDmLhMZmPolLqPjXEX8jS5G3MDV-PtT_3aX3Sudpk3xB_twfYvWKQ7_cDH_mEZikz9bRhvOi6ikPyUrJ63b7tTSbOsN3jDPTVs_N215qsS83HKpZqS_xqKLLhEZ4/s400/K1600_DSC_0650.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Megint utca</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Szállás</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy család által kínált apartmant választottunk (<a href="http://www.apartmentsdespotovic.com/" target="_blank">Apartments Despotović</a>) és teljesen elégedettek voltunk: egyszerű, de tiszta, csendes szoba, szőlőlugasos terasszal. Vendégvárónak készítettek egy kis hidegtálat is - ez az apró figyelmesség sokat jelentett nekünk, az elcsigázottan befutó érkezőknek. Kiadó apartmanokat mindenfelé hirdettek a szigeten, egy-két hotelt is lehetett látni, kempinget nem találtunk, de láttunk olyan embereket, akik valószínűleg sátorozni mentek.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Árak</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, ettől dobtunk egy hátast, ugyanis minden 2-3-szor annyiba került, mint Magyarországon. Egy pizza 60 kunánál (kb. 2500 Ft; 1 kn = 40-44 Ft) kezdődik, egy-két péksütemény is kitesz 50 kunát. Bankautomata van a városban mindenki szerencséjére.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Gasztronómia</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel a tengeren vagyunk, a halak nagyon-nagyon jók, pl. a <a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Farkass%C3%BCg%C3%A9r" target="_blank">farkassügér (<i>Dicentrarchus labrax</i>, horvátul <i>lubin</i>)</a>, de gyakorlatilag nem lehet hibázni. Aki szereti, annak a tengeri herkentyűk is élményt jelenthetnek. A pizzák és tészták is jóknak tűntek. Érdemes kérni egy-egy pohár bort hozzá, nem csak azért, hogy biztos ne legyen meg 8000 Ft alatt a két fős vacsi, hanem mert tényleg finomak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Étterem = konoba. Van belőlük sok, nekünk a szállásadó ajánlott néhány olcsóbbat, azokat próbálgattuk végig (amúgy a többség indokolatlanul drága). Van egy olyan, hogy <a href="https://www.tripadvisor.co.hu/Restaurant_Review-g424973-d10241603-Reviews-Pizzeria_Charly_Vis-Vis_Island_of_Vis_Split_Dalmatia_County_Dalmatia.html">Charly Pizzeria</a>, akik úgy reklámozzák magukat, mint a sziget No. 1 pizzériája, és ezt nem is tudjuk megcáfolni, mert elégedettek voltunk velük, és végül is megfizethetőek. Dudo étterem: kispályás helyi pizzéria benyomását keltette, az alacsonyabb árkategóriából, de sem a minőség, sem a vendéglátás színvonala nem nyűgözött le. Mote i Grgo: ez elég jó volt, autentikus helyi étterem sok halas és tengergyümölcse étellel, érdemes volt betérni. Vis étterem (<a href="https://www.tripadvisor.co.hu/Restaurant_Review-g424973-d2153137-Reviews-Kantun-Vis_Island_of_Vis_Split_Dalmatia_County_Dalmatia.html">azt hiszem, ez volt az</a>): nagyon hangulatos, autentikus étterem, főleg tengeri finomságokban és egyéb helyi specialitásokban utaznak. A pincérek nagyon figyelmesek, és pontosan tudják, hogy az egyszeri vendég szeretne minél több furcsaságot kipróbálni, ezért készséggel hoznak mindenből egy kicsit, ajánlanak finomságokat, elárulnak érdekességeket az ételek elkészítéséről. Nekünk itt volt a legdrágább, de egyben a legemlékezetesebb és legpozitívabb éttermi vacsoránk, ezért ha van rá lehetőség, akkor mindenképpen ajánljuk a helyet. Önmagáért beszél, hogy csak harmadszori próbálkozásra találtunk szabad asztalt, amúgy minden este foglalt volt az egész étterem. A drága éttermi étkezés alternatívájaként érdemes venni friss halat és azt ízlés szerint elkészíteni. Dóra egyik vacsorára isteni farkassügért sütött rozmaringgal (tömegesen él vadon a szigeten) és citrommal (terem a kertekben, kaptunk a vendéglátótól). Ezt a halboltból sikerült beszereznünk és nem sokat spóroltunk vele. A halpiacot sajnos csak az utolsó este találtuk meg, mert nem tudtuk, hogy horvátul <i>ribarnica</i> a neve, az angol feliratot meg pont takarta egy bódé... Reggelente a tengerről megérkező halászoktól is lehet vásárolni közvetlenül, de én csak egész apró, küszszerű halakat láttam náluk, amik nem hoztak lázba, bár a helyiek vitték.</div>
<div style="text-align: justify;">
A pékségekben jók a burekek (15-20 kn), kiadós tízórait vagy akár ebédet jelenhetnek egy túrázós napon.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Strandok</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Gyakorlatilag bárhol lehet strandolni a parton, de a sekély, homokos partok ki is vannak jelölve szabadstrandnak. A többi partszakasz általában sziklás, és egy rövidebb sekély szakasz után letörésszerűen mélyül. Mi főleg az ilyeneket látogattuk, mert itt lehetett a legjobban búvárkodni, itt volt a legtöbb állat. A városból indulva a legegyszerűbb és legjobb megoldást az öböl délkeleti partján álló stégek nyújtották. Ezekre teljesen nyugodtan le lehetett heveredni, lehetett napozni, búvárkodni, peczáni... Szemét gyakorlatilag nem volt, tiszta volt a víz, sok hallal. Tömeg nem volt, mivel a legközelebbi napozó a szomszédos stégen, 15-20 méterre foglalt helyet. Annyi, hogy egy-két kötelet vagy csónakot ki kellett kerülni néha, de ez nem okozott gondot.</div>
<div style="text-align: justify;">
A legjobb öbölnek egyértelműen a Rukavac település melletti <a href="https://goo.gl/maps/Dv7WMT6xCTS2" target="_blank">Ruda-öblöt</a> találtuk. Ez a sziget déli partján található, a falutól egy köves úton lehet megközelíteni, bizonyára ezért a turistatömegek elkerülik. Egy szélárnyékos, napsütötte öböl sziklás, de kényelmesen járható parttal és kristálytiszta vízzel, gazdag vízi élővilággal.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjs8B5b8uBmfW4Rg0tfmQFxszsfbx3TcV4TBv4G7X3VWPIVVvYw9vtrKYPUM0uV26SgFp7SJYQshy8ls2PQtmXkNL-caAEVuzpHnsbEcq251VXHSg8qHQihpa1-BZ9wGZ-YsO_5IdaCrYo/s1600/DSC_97793212.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjs8B5b8uBmfW4Rg0tfmQFxszsfbx3TcV4TBv4G7X3VWPIVVvYw9vtrKYPUM0uV26SgFp7SJYQshy8ls2PQtmXkNL-caAEVuzpHnsbEcq251VXHSg8qHQihpa1-BZ9wGZ-YsO_5IdaCrYo/s400/DSC_97793212.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ruda-öböl</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhH7YOfGHhlP1hoPTjG1BfkksqYFs4_X5fC7oBwcdQCXm5GbV3hctoINGVgJB8jpb3jcia3cvwq2g7Y-jUnJr2tge2ZxXV9gzYz9AFiyNYNTN-dKE6EaT4afrq8qtYBFc_WkYqxq96zWBo/s1600/DSC_97702638.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhH7YOfGHhlP1hoPTjG1BfkksqYFs4_X5fC7oBwcdQCXm5GbV3hctoINGVgJB8jpb3jcia3cvwq2g7Y-jUnJr2tge2ZxXV9gzYz9AFiyNYNTN-dKE6EaT4afrq8qtYBFc_WkYqxq96zWBo/s400/DSC_97702638.png" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Stiniva-öböl a parkolóból</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A sziget leghíresebb partszakasza a <a href="https://goo.gl/maps/mDJ98K2qGzQ2" target="_blank">Stiniva-öbölben</a> található, ezt a helyet választották ugyanis <a href="http://www.telegraph.co.uk/travel/destinations/europe/croatia/articles/stiniva-beach-in-vis-croatia-named-best-in-europe/" target="_blank">2016-ban Európa legjobb strandjának</a>. A hely tényleg káprázatos, de ezt a képek elmondják. Egy elég meredek hegyoldal kiépítetlen ösvényén kell lemászni, közben mellettünk merednek az óriási sziklafalak. Maga a strandolható partszakasz kavicsos és elég szűk. A lenyűgöző környezet élvezetéből azonban ottjártunkkor jelentősen visszavett a tömeg és az általa produkált szemét, amely talán nem volt nagyobb, mint egy átlagos strandé a Balatonnál, de nekünk már átlépte az ingerküszöbünket, így aránylag hamar távoztunk. Maga a hely tehát mindenképpen megérte a látogatást, csak a strandolás nem volt nagy élmény.</div>
<div style="text-align: justify;">
Érdekes hely még a Rogačić faluhoz tartozó <a href="https://goo.gl/maps/6vYQe6SxLsT2" target="_blank">apró félsziget</a>, amelyre egy sziklás földnyelven lehet bemenni. Nagyon szép a kilátás, sajátos tér-élmény ott lenni, és az öböl felőli védettebb részen búvárkodni sem rossz, viszont a nyílt tenger felőli oldalon erős hullámzással kell számolni. A hullámok sajnos sok szemet hordanak a partra, ez elég illúzióromboló. Összességében a fentieken kívül érdemes kísérletezni, felfedezni további lehetőségeket, mert nyugodt, természetközeli öböl sok van a szigeten. Egyes partszakaszok sajnos elég szemetesek, például <a href="https://goo.gl/maps/zb1zhXvYE1n" target="_blank">Komizában ez</a>.</div>
<div style="text-align: justify;">
A víz egy kicsit hűvös volt, aktívan úszni kellett, ha nem akartunk fázni benne. <a href="http://www.seatemperature.org/europe/croatia/vis-august.htm" target="_blank">Ez a honlap azt írja</a>, hogy 24 fok körül lehetett akkor.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Közlekedés a szigeten</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Visen belül még gyalog megoldható, bár egy idő után unalmassá válhat, illetve néhány gyalogos túraútvonal jó lehet a hegyekben, de minden másra érdemes valami járművet igénybe venni. Szárazföldi közlekedésre legtöbben vagy a saját járgányukat hozzák komppal, vagy bérelnek autót, robogót vagy bringát. Mi bringáztunk, 3 napra 420 kn volt két tűrhető minőségű MTB bringa, de ezzel elég jól bejártuk a sziget egy nagy részét. Egyszer Dóra kereke felmondta a szolgálatot, egyszerűen szétrepedt a gumibelső, talán a felni hibájából. Szerencsére nem voltunk messze a várostól, így vissza tudtunk menni egy cserebringáért. Arra számítani kell, hogy a domborzati viszonyok miatt +100/-100 m szint nélkül gyakorlatilag sehová nem lehet eljutni a városon kívül. A csúcs nekünk az a nap volt, amikor megnéztünk egy öblöt a sziget északkeleti részén, aztán átmentünk Komizába, majd vissza - ez így +1000/-1000 fölé lőtte az aznapi szintet, miközben 30 km körüli távot tettünk meg. A várostól távol aránylag kevesen bringáztak, inkább a robogó volt a menő. Bringázásnál nagyon kell vigyázni a tüskés növényekre, mert abból elég sok van a szigeten.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwJjZ2AejwaLQrGSdKjK-BLSEfBQ2JkL3hieOsNv36vFdp0ccJ_IGhaUqV4AMcm0zPl0mMvDHMZ7umWvOxwldeeDLH4ewtIb-qes0juRVtmu4VOxhoUmUnpEqEwJo_MtnNjn9-tXCYWDU/s1600/K1600_DSC_0412.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwJjZ2AejwaLQrGSdKjK-BLSEfBQ2JkL3hieOsNv36vFdp0ccJ_IGhaUqV4AMcm0zPl0mMvDHMZ7umWvOxwldeeDLH4ewtIb-qes0juRVtmu4VOxhoUmUnpEqEwJo_MtnNjn9-tXCYWDU/s400/K1600_DSC_0412.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nem bírta a kerék a hegymenetet...</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Nyelv</b></div>
<div style="text-align: justify;">
A pincérek mindenhol beszéltek angolul érthető szinten, a boltokban is általában akadt legalább egy ember, aki tudott segíteni, így nem volt problémánk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Az emberek</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor az utazást terveztük, azt olvastuk, hogy Visen még nincs sok turista, mert nem rég kezdett kiépülni a turizmus. Mint megtudtuk, ez viszonyítás kérdése, Splithez képest valóban nem voltak sokan, de esténként szépen ellepte a tömeg a tengerparti sétányt. Mindenképpen pozitív, hogy láthatóan a helyiek is jól érzik itt magukat: esténként a dalmát nénik és bácsik kiülnek a padokra trécselni, nevetgélni - láthatóan itt még nem minden a turistákról szól, egyelőre. A helyiek vendégszeretetéről vegyesek voltak a tapasztalataink, néhol pozitív élményekkel gazdagodtunk, de többször éreztünk egyfajta fölényes elutasítást is, pl. bolti eladóktól.<br />
<br />
<b>Közbiztonság</b><br />
Nem volt problémánk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Növényvilág</b><br />
Augusztus közepén, az év talán legszárazabb és legmelegebb időszakában utaztunk, így a mediterrán növényzet sokszínűségének csak halvány árnyékát láthattuk. Vis környékének nagy részét sziklás cserjés (macchia) borítja, ez váltakozik az <i>aleppói fenyő </i>facsoportjaival, illetve antropogén élőhelyekkel (pl. olajligetek, szőlők). A cserjésekben mindenfelé illatozik az itt őshonos <i>rozmaring</i>. Szintén lépten-nyomon látható jellegzetességek a <i>szentjánoskenyérfa </i>és a <i>füge</i>. Komiza felé nagyobb területen voltak aránylag természetesnek tűnő erdők, főleg a meredekebb hegyoldalakon, de ezeket csak távolról csodáltuk meg. A tengerparti sótűrő növényzet hozta talán a legjobban magát, itt több fajt sikerült virágzásban lencsevégre kapni.</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0YtTt0Wp7nI0IVlvrGvO0L2ASkbvZD_NVXsVJS31NvlptkmeX3iUZkp0PdFaBUJBmg6xhpFgiKpt0Fvo3pqkUp50zCVmRmrraj0MzfpINU4DPEJVmPQeCtRYx0GjEW6KIMEaTBKq5hFM/s1600/DSC_96272635.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0YtTt0Wp7nI0IVlvrGvO0L2ASkbvZD_NVXsVJS31NvlptkmeX3iUZkp0PdFaBUJBmg6xhpFgiKpt0Fvo3pqkUp50zCVmRmrraj0MzfpINU4DPEJVmPQeCtRYx0GjEW6KIMEaTBKq5hFM/s400/DSC_96272635.png" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A sziget jellegzetes növényzete a macchia cserjés</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8BrgW7ykNWWVyPo5eXdjViK1U86IqRyzpQhAdXIaTVySf-yk25_b5uSV_whnaDFuTT-sWEsPeD3vWBcNs-XlEVYO9TKRUoolzpFVbQPo_nXFRwOVK05AbQIr1xdrFQZCLbYh5dR5KWM4/s1600/DSC_92402647.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8BrgW7ykNWWVyPo5eXdjViK1U86IqRyzpQhAdXIaTVySf-yk25_b5uSV_whnaDFuTT-sWEsPeD3vWBcNs-XlEVYO9TKRUoolzpFVbQPo_nXFRwOVK05AbQIr1xdrFQZCLbYh5dR5KWM4/s400/DSC_92402647.png" width="265" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Senecio bicolor aggófűfaj</td></tr>
</tbody></table>
<br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdT33nCDbV9lUhvgvI6bsiNWevyz7op3-M5Dn1b_QVLiZ79Agj4pnFZmMTp_br4W4_ALNg600lOv8OJHU7hkda2nTg82w__GPkXWTjjhK40S1WfcfXDnLh6rLJJlUTXjjgv0JuOobSIlk/s1600/DSC_91843214.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdT33nCDbV9lUhvgvI6bsiNWevyz7op3-M5Dn1b_QVLiZ79Agj4pnFZmMTp_br4W4_ALNg600lOv8OJHU7hkda2nTg82w__GPkXWTjjhK40S1WfcfXDnLh6rLJJlUTXjjgv0JuOobSIlk/s400/DSC_91843214.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A szentjánoskenyérfa termését sokrétűen használják fel</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Állatvilág</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Főleg a madarakkal és a tengeri állatokkal foglalkoztunk. Split és Vis között a kompról oda- és visszafelé is láttunk delfint, valószínűleg palackorrút, egyszer Hvar, egyszer Split közelében, de mindkét alkalommal csak 1-1 pillanatra bukkant ki egy hát vagy úszó a vízfelszín fölé. Az élmény miatt nekem megérte végigbámészkodni oda-vissza a 2,5 órás komputat. :) Főleg, hogy láttam néhány közben <i>mediterrán vészmadarat </i>is. Nekem új faj volt még az <i>üstökös kárókatona</i>, amely néhányszor felbukkant a kikötőben, illetve a közeli kicsi szigeteken is lehetett látni sütkérező példányait. A sziget talán legnagyobb érdekessége az <i>Eleonóra-sólyom</i>, amivel kétszer is találkoztunk. Egyszer Rogačić környékén egész közel húzott el felettünk egy világos példány, egyszer pedig a visi kikötő felett siklott át egy világos és egy sötét példány. A környéken több sarlósfecskefaj is él, és bizony a <i>közönséges</i> és a <i>halvány sarlósfecske</i> elkülönítése feladta a leckét, mivel az erős napsütésben kicsit másképp látszanak a barna árnyalatai. Végül lett olyan madár, amit jó szívvel el tudtam könyvelni halvány sarlósfecskeként, de sokat hagytam meghatározatlanul. <i>Havasi sarlósfecskét</i> is láttunk kétszer a sziget déli részén. A híresen gazdag mediterrán énekesmadár faunát meglepően kevés faj képviselte. A helyi specialitások közül gyakori volt a <i>kucsmás</i>, ritkább a <i>bajszos poszáta</i>, belefutottunk néhány <i>sövénysármányba</i> és egyszer két<i> szuharbújóba</i>, de ezektől eltekintve meglepően fajszegénynek láttam a szigetet ebben az időszakban. Fakopáncsot, pintyfélét, cinegét, rigót egyáltalán nem észleltünk. Élő, szárazföldi emlőst vadon egyáltalán nem láttunk, csak elütött sünöket és patkányokat az utakon sokfelé. Az állatok felismerésében a <a href="http://www.titanbuvar.hu/adriai-buvar-hatarozo-tengeri-allatok-es-novenyek/">Farkas S. & Németh Sz.: Az Adriai-tenger élővilága</a> című könyv volt pótolhatatlan segítségünk.</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGCgxu1VNMkgYsm5zebvHJA9AVSZ_x8amNW-5K8G93Bnj7ftmbzUcg7yGAO7qbZMB0fpa0FgiypmtUIGS3nWLfzPZ5NE9swJBZ7lcUT2TGktN3zmN396bRlXsGAmTXTvzjNOv4Up93sOY/s1600/DSC_98562656.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGCgxu1VNMkgYsm5zebvHJA9AVSZ_x8amNW-5K8G93Bnj7ftmbzUcg7yGAO7qbZMB0fpa0FgiypmtUIGS3nWLfzPZ5NE9swJBZ7lcUT2TGktN3zmN396bRlXsGAmTXTvzjNOv4Up93sOY/s400/DSC_98562656.png" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szuharbújó</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Hüllők közül egy gyík, amit <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Sharp-snouted_rock_lizard" target="_blank"><i>hegyesfejű gyíknak (Lacerta oxycephala)</i></a> gondolok, minden sziklás részen gyakori volt. Egyszer találtunk egy elütött kígyót, amit ismerőseim <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/European_cat_snake" target="_blank"><i>Telescopus fallax</i></a> néven azonosítottak. Az első reggelünkön két gekkó kapásból bekommandózott a lakásba. Az egyiket hamarosan sikerült kitessékelni, de a másik bebújt a falra szerelt légkondi mögé, és bizonyára ott is maradt, ki tudja meddig.</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEdKyhTmUr-9WWYuWQ1I15_mZ7AkUUfwORGIgfeYSy9PH408vqv6a-m0VOhVYgjJq9KmQbUdvomYclBifs44UAK_4609PAloNP_ms7l2XuXFMO3DRS461myBHAzMKLy3vBOaLenPLkdfc/s1600/DSC_93072634.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEdKyhTmUr-9WWYuWQ1I15_mZ7AkUUfwORGIgfeYSy9PH408vqv6a-m0VOhVYgjJq9KmQbUdvomYclBifs44UAK_4609PAloNP_ms7l2XuXFMO3DRS461myBHAzMKLy3vBOaLenPLkdfc/s400/DSC_93072634.png" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hegyesfejű gyík</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A partközeli vizekben a jobb helyeken nyüzsögtek az állatok: tengerisünök, tengerirózsák, csigák, kagylók, rákok, férgek, zsákállatok, szivacsok... Jó, persze, ezek közül sok állat helytülő, tehát nem "nyüzsög" a szó szoros értelmében - ellenben a halakkal. Komizában szert tettem egy zsebpecára, ezzel a stégekről fogtam vagy 7 halfaj kb. 20 egyedét, tehát a diverzitás elég nagy, és kimondottan látványos fajok is voltak. Egyik fogott egyed sem szenvedett láthatóan maradandó károsodást, visszaengedtem őket. Búvárkodás közben láttunk még vagy további 10-15 fajt, köztük <i>árcsőrű csukát</i>, <i>csíkos tengerimárnát (Mullus surmuleutus)</i>, mindenféle apró gébet, sügérszerűségeket. Nagy élmény volt a tengeri élővilággal megismerkedni!</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0HWPPKTfKYj6bC4DgiBy_7M0hDH6hzi-32iEczp4u5FF3alYrqYax-qANZzTf3zLppeV50b76PdG4sCYhM8Dq-nL7fPVgjuf8lerPpczRITg2DRNoTr89Gy_5s9lTwkWEzpPuIPxLEXo/s1600/DSC_96302649.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="298" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0HWPPKTfKYj6bC4DgiBy_7M0hDH6hzi-32iEczp4u5FF3alYrqYax-qANZzTf3zLppeV50b76PdG4sCYhM8Dq-nL7fPVgjuf8lerPpczRITg2DRNoTr89Gy_5s9lTwkWEzpPuIPxLEXo/s400/DSC_96302649.png" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lóaktínia</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhil7Jk2D74-phI-6YEXRn8U6Y2RuWnLQb60zTUwSePQG7_MbtY-nmmNRShC2fWx-SpdbB2bqGruT68AwG-NEcp10ryxG-LQzrgVjemkQHn6k_wHbPl7uozqzsBaJ8e73J69cCfjz9Z-sw/s1600/DSC_99652657.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="275" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhil7Jk2D74-phI-6YEXRn8U6Y2RuWnLQb60zTUwSePQG7_MbtY-nmmNRShC2fWx-SpdbB2bqGruT68AwG-NEcp10ryxG-LQzrgVjemkQHn6k_wHbPl7uozqzsBaJ8e73J69cCfjz9Z-sw/s400/DSC_99652657.png" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Barna korallsügér</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgREAI0nZPZa4lslQG1NzeZXPwXTeLP_c0Of-XEVsZa6hoUVGPqt7udztetg-5SLc6_fzQImYOswLcki50M9QFKYwE4MkSLhX_L_ArRFG7xUNwUANgl3gW1ARULj1gnKLBlMZJasFJPzko/s1600/DSC_92022632.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgREAI0nZPZa4lslQG1NzeZXPwXTeLP_c0Of-XEVsZa6hoUVGPqt7udztetg-5SLc6_fzQImYOswLcki50M9QFKYwE4MkSLhX_L_ArRFG7xUNwUANgl3gW1ARULj1gnKLBlMZJasFJPzko/s400/DSC_92022632.png" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Remeterák és tengerisün</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Kultúra</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Erre nem fordítottunk most nagy figyelmet, de az utcán jártunkban-keltünkben láttuk, hogy van néhány régi templom, egyszer belebotlottunk egy szabadtéri filmvetítésbe is. Az utcákon elég sok kézművest látni, ők méregdrágán árulják a portékájukat. Komizában van egy szép bencés apátság, illetve a két város közti nyeregben, a Hum hegyen egy kápolna. Meg úgy általában szépek az épületek, de ide elsősorban szerintünk nem a kultúra végett kell jönni, arra ott van rengeteg könnyebben elérhető mediterrán város.</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpqXmgey5RF793SEVaXkbUGyZsBFcyQf-ls8AvJyA3eIGQG73ZpOoEeH8Kz-G5ZQPJdqm9EiCdS3aqMWbDGv1VTQGhr-RC8ZdQ9pq2D1NOIvwO8pzeLXV75Vt414Fj5sMo95db9Y2XVmY/s1600/DSC_98912640.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpqXmgey5RF793SEVaXkbUGyZsBFcyQf-ls8AvJyA3eIGQG73ZpOoEeH8Kz-G5ZQPJdqm9EiCdS3aqMWbDGv1VTQGhr-RC8ZdQ9pq2D1NOIvwO8pzeLXV75Vt414Fj5sMo95db9Y2XVmY/s400/DSC_98912640.png" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">kis kápolna valahol a város szélén</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Összességében életreszóló élményt jelentett az út. Főleg olyanoknak ajánlom Vist, akik szeretnek a tömeges nyaralóhelyektől elszakadni, inkább romantikus és csendes, de aktív és sportos pihenésre is alkalmas helyre vágynak. Botanikus vagy zoológus szemmel is élvezhető célpont, gondolom, tavasszal lehet csak igazán pazar. Ha valakinek megtetszett a hely, vagy van további kérdése, akkor szívesen segítünk!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjua3blBeHneUmlCDdYTjptuddkmpz2ULQlZNQIS6iW48TOUOYO_v8eLnrmZDr72JQ49X_R4POlAeU33DWS4I_Fy3IuT4UXaWIQB087nbxvIs66qwyNTxR_KIJ6Ygwu3hvDpF1gjCPWRJw/s1600/DSC_0594-001.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjua3blBeHneUmlCDdYTjptuddkmpz2ULQlZNQIS6iW48TOUOYO_v8eLnrmZDr72JQ49X_R4POlAeU33DWS4I_Fy3IuT4UXaWIQB087nbxvIs66qwyNTxR_KIJ6Ygwu3hvDpF1gjCPWRJw/s400/DSC_0594-001.JPG" width="400" /></a></div>
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-56544794630832744622017-02-27T13:43:00.000+01:002017-02-27T13:43:53.620+01:00futóverseny a föld alatt<div style="text-align: justify;">
A cím csak részigazságot tartalmaz, ugyanis a <a href="http://www.bbu.hu/" target="_blank">BBU</a> nevű szervezet által már többedszerre megrendezett futóversenynek csak egy szakasza halad a földfelszín alatt. Kb. 2,4 km-nyi.</div>
Konkrétan egy pincerendszerben.<br />
Egy 30 x km hosszú, részben elhagyatott pincerendszerben.<br />
A kőbányai sörgyár alatt méghozzá.<br />
<div style="text-align: justify;">
Ahová egyébként a halandó egy évben csak néhány alkalommal juthat be.</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYDOjuDL8rLT8pE2XHVJ4uegxSehu0tpZu0RmJr2mIadegcXpkkhi9gcSFWCHdpgJOiy-XePZOWCkYnpr7Tic1IYRQh-X9X39-Ich1xT9dJ0zJYKNAE2VOlu56gafY-gQuT2x3jRAMiw/s1600/felmaraton1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="194" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYDOjuDL8rLT8pE2XHVJ4uegxSehu0tpZu0RmJr2mIadegcXpkkhi9gcSFWCHdpgJOiy-XePZOWCkYnpr7Tic1IYRQh-X9X39-Ich1xT9dJ0zJYKNAE2VOlu56gafY-gQuT2x3jRAMiw/s320/felmaraton1.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(forrás: bbu.hu)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Ezen néhány alkalmak egyike a Föld alatti futás, melyre Peti két barátjával, Andival és Petivel mentem el. És bár a 7 km-es távra (1 kör) neveztem, de végül 21 km lett belőle :-) Elmesélem a történetét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Andi és Peti félmaratonra jöttek. Tudták, mit akarnak: Andi a február havi félmaratonját lefutni, Peti meg eljönni vele és mozogni egy jót. </div>
<div style="text-align: justify;">
Én is tudtam, mit szeretnék: egy távot a 7 és a 21 között. De az nem volt a versenyen. </div>
<div style="text-align: justify;">
És még szerettem volna Andival és Petivel egy közösségi futást.</div>
<div style="text-align: justify;">
És szerettem volna körülnézni a föld alatt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Így aztán ezek kombinációját terveltük ki a rajt előtt: mivel külön kell rajtolnunk az eltérő nevezett táv miatt, futok egy kört magam, majd megvárom őket, és futok velük még egy kört. 14 km az már kihívás számomra. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Úgyhogy nekiindultam a bollyal. Elég sokat futottunk a közterületeken: indultunk a Rottenbiller parkban, járdán futottunk utcákon, majd az Óhegy parkban a rektortánon, aztán visszafelé egy darabon az utcán, majd bekanyarodtunk a sörgyár (egyik) területére. Kezdett érdekessé válni a hely: látványosan régi gyárépületek, az udvarban futó sínek, kőkupacok, gépek, egy régi reménytelibb kor elhagyatottabb maradványai. Már vártam az alagutat, de addig még a gyárudvarban össze-vissza futkostunk kicsit, majd egy kapun ki az utcára, hogy aztán a Bánya utcából bekocogjunk a pincerendszerbe. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-rxZgtkqRYWk/WLQN2IFvZ4I/AAAAAAAAlus/oyP5mo5mL1IzC4wGn-y-rsbupe85tqFXQCLcB/s1600/7856777_74f07c82d1cd039f3c92578bc31eb80d_wm.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="224" src="https://1.bp.blogspot.com/-rxZgtkqRYWk/WLQN2IFvZ4I/AAAAAAAAlus/oyP5mo5mL1IzC4wGn-y-rsbupe85tqFXQCLcB/s320/7856777_74f07c82d1cd039f3c92578bc31eb80d_wm.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(forrás: index.hu)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Itt aztán mintegy kétésfél km-en keresztül kanyarogtunk jobbra-balra. Irtó döbbenet ez a pincerendszer: hatalmas boltíves folyosók, málló és egyenetlen falak, rozsdálló fémobjektumok itt-ott, csöpögő víz egy csomó helyen, réges-régi kábelek, építmények és kitudjamióta porló eszközök, és járatok átláthatatlansága... Bődület! A pálya alaposan ki volt jelölve, és valamiféle világításról is gondoskodtak, kivéve ahol direkt nem: itt vaksötét szakaszokon kellett átkocogni a fény felé. Sejtelmes félhomály uralkodott, melyet részben színes lámpákkal, részben gyertyákkal, részben lézerfénnyel, részben színes ábrák kivetítésével valósították meg. </div>
<div style="text-align: justify;">
És ott voltak a különféle ötletes installációk: a csontváz egy zongoránál (természetesen zongorajáték aláfestéssel), egy fényekből kivetített templomcsarnok (templomi zenével), úszkáló halak, zöldellő mező látványa a "kitört falon" keresztül, vámpírfej - mindez fényekből, ábrákból kivetítve. És számomra a fő attrakció: az egyik tágas átjáróban egy RedBull autó állt, tomboló zene harsogott róla a csarnokban, a falak is biztos beledübörögtek (és még ettől sem dőlt össze!), és mindez lézerfénnyel volt megfűszerezve. Irtó bulihangulata volt :-)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-7bsjkKtBNaQ/WLQRXxIlX_I/AAAAAAAAlu4/U-8B4We1kf0J_fooNavjZPzCwCWKcB_YwCLcB/s1600/Screen%2BShot%2B2017-02-26%2Bat%2B7.24.26.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-7bsjkKtBNaQ/WLQRXxIlX_I/AAAAAAAAlu4/U-8B4We1kf0J_fooNavjZPzCwCWKcB_YwCLcB/s320/Screen%2BShot%2B2017-02-26%2Bat%2B7.24.26.png" width="254" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(fotó: T. Peti)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-nV15Ji-yMMw/WLQReMztU_I/AAAAAAAAlu8/PitVGohfg5kJ9AGXzO3WbBPn5exgos2cgCLcB/s1600/20151008091057_10930878_804730056268296_3787946563806403485_n_jpg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://3.bp.blogspot.com/-nV15Ji-yMMw/WLQReMztU_I/AAAAAAAAlu8/PitVGohfg5kJ9AGXzO3WbBPn5exgos2cgCLcB/s320/20151008091057_10930878_804730056268296_3787946563806403485_n_jpg.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(forrás: bbu.hu)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-oWpkzZHShEA/WLQRoKaZ8cI/AAAAAAAAlvA/a4UUTdDWRDwdi3GXT72A1VZSJ2Sm6EktACLcB/s1600/20151008091057_11026149_804736186267683_9067987151213832847_n_jpg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://3.bp.blogspot.com/-oWpkzZHShEA/WLQRoKaZ8cI/AAAAAAAAlvA/a4UUTdDWRDwdi3GXT72A1VZSJ2Sm6EktACLcB/s320/20151008091057_11026149_804736186267683_9067987151213832847_n_jpg.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(forrás: bbu.hu)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-ij6Cj1HhGyQ/WLQRtWlJCtI/AAAAAAAAlvE/jNv5AlstC3suKjxfL_0rT40pOBRHmgjOgCLcB/s1600/20151008091001_pince_jpg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://1.bp.blogspot.com/-ij6Cj1HhGyQ/WLQRtWlJCtI/AAAAAAAAlvE/jNv5AlstC3suKjxfL_0rT40pOBRHmgjOgCLcB/s320/20151008091001_pince_jpg.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(forrás: bbu.hu)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Roppantul élveztem, és nem azért, mert hú de természetes és szép volt, hanem mert izgi és elhagyatott, és Scooby Doo, és rejtélyes, és izgi :-)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán ki a napfényre, majd vissza a rajthely felé. Befutottam a célba, s 42-43 perccel a rajt után átvettem egy érmet meg egy-két enni-innivalót, azokat leadtam a ruhatárban, ettem-ittam picit, majd pozicionáltam magam, hogy lássam, ha Andi és Peti érkeznek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És érkeztek. És becsatlakoztam. Majd együtt futottunk még egy karikát. Kellemes tempóban haladtunk, jól is éreztem magam, bár már azért éreztem a lábam izmait. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-UvA2Cbc5eiI/WLQYxrnJQ3I/AAAAAAAAlvc/ia9o-zOSJhwtUvgS9G3HLAL4gWFArx_ngCLcB/s1600/IMG_0037.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://4.bp.blogspot.com/-UvA2Cbc5eiI/WLQYxrnJQ3I/AAAAAAAAlvc/ia9o-zOSJhwtUvgS9G3HLAL4gWFArx_ngCLcB/s320/IMG_0037.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Andi, Dia és FutiPeti fut (fotó: T. Peti)</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-toKeOVlq0kg/WLQY5Yz5jbI/AAAAAAAAlvg/YnkqNhMWC5EqhZDbrSqeE_HUnvOsFBHRQCLcB/s1600/IMG_0018.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://3.bp.blogspot.com/-toKeOVlq0kg/WLQY5Yz5jbI/AAAAAAAAlvg/YnkqNhMWC5EqhZDbrSqeE_HUnvOsFBHRQCLcB/s320/IMG_0018.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Andi és Dia fut (fotó: T. Peti)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A pincerendszerben megint kiélveztem a kedvenc részem, a buliautós csarnokot. Meg nézelődtem körülbelül. Majd aztán kezdtem kitalálni, hogy tulajdonképpen úgy érzem, bírom én ezt még, olyan érzés, akárha bírnám még ezt a futás-dolgot. Szóval akkor miért álljak meg a 14. km után?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Így aztán ittunk egy kicsit a frissítőponton, meg ettünk egy darab banánt, és futottunk tovább. Ezen az utolsó 7 km-en már az összes kis emelkedőt megszenvedtem, és úgy éreztem, hogy ennél gyorsabban bizonyára képtelen lennék haladni. A föld alatt már nem nagyon maradt energiám a nézelődésre, most már inkább a saját kitartásomra koncentráltam. A népek igen megkoptak odalent, sokszor csak mi futottunk 4-en, merthogy eddigre egy FutiPeti nevű futótárs is a mi kis bolyunkoz csapódott. Tudtam, ha végigfutom, azt a folyamatos mérsékelt tempónak köszönhetem. És az mellesleg egy kisebb fajta csoda is lesz :-)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A föld alól kifutni (emelkedőn) igen szenved-élyes volt... Majd egy szervező közölte, hogy már csak 200 m, mire Andi begyorsított... Azt hittem, rosszul látok. Még van hozzá ereje...?? Hát volt. Itt már néhány lépéssel hátrébb maradtam. Jó volt ott nekem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És aztán befutottunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
És a lábaim nem estek le. </div>
<div style="text-align: justify;">
Sem pedig én össze. </div>
<div style="text-align: justify;">
Bakker, ez összességében 21 km volt!! Jó, nem a maga teljes folyamatosságában, de azért ez nekem mégiscsak egy szenzációs teljesítmény! </div>
<div style="text-align: justify;">
:-)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hát ilyen volt a föld alatti futás. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://www.bbu.hu/" target="_blank">Infók a rendezvényről</a>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C5%91b%C3%A1nyai_pincerendszer" target="_blank">Infók a pincerendszerről</a>.</div>
Gaiahttp://www.blogger.com/profile/06849932566260094375noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3945197683720445804.post-66946928356623280552017-02-19T21:50:00.001+01:002017-02-20T09:11:31.545+01:00A Szent György-hegy téli arcaiLassan kitavaszodik, uh. ideje megírnom a legutóbbi, szép havas túrám élménybeszámolóját. Sok szabadságot hoztam át a munkahelyemen idénre, az év eleji káoszban pedig szükségem volt pár nap lazulásra, amit csak Pesttől távol, legkézenfekvőbb módon otthon képzeltem el. Nagy adósságom magammal szemben, hogy téli túrán még nem is jártam a Szent György-hegyen, és még mindig vannak számomra felfedezetlen részei. Talán 2-3 éve láttam egy túrakiírást, mely szerint a hegyen 5 kápolna található, amit a kiírásban megfelelő módon végigjárva fel lehet keresni, kitűzőért cserébe. A túrát Orbán Imre állította össze, köszönet érte neki!! <a href="http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/sites/default/files/turamozgalmak2011/Ot-kapolna-a-Szent_Gyorgy-hegyen.pdf">Link itt</a><br />
<br />
És bevallom szégyenlem, tudtam ugyan, hogy a hegyen kb. 2-3 kápolna található, de leginkább csak a mindenki által jól ismert Lengyel-kápolnánál jártam többször, valamint tavaly ősszel a Szent Donát-kápolnánál, szintén eme túrakiírás miatt. A jelvényszerzés most nem motivált, a cél az volt, hogy mind az öt kápolnát felkeressem, és minél több helyen járjak.<br />
<br />
<div>
Korán szerettem volna indulni, hogy egy kis ködös-párás időben is csodálhassam a hegyet. A hajnali indulás végül nem sikerült, de 8 óra magasságában már Kisapátiból támadtam be a domboldalt a zöld jelzésen. A ködről pedig nem csúsztam le, hisz egész nap ráült a tájra. Az első kápolnát, - a Szent Kereszt felmagasztalását - kb. 500 méter megtétele után meg is találtam. Biztos sokszor elmentem már mellette, de nekem még sohasem tűnt fel, hogy ott van, nem messze a jelzéstől... A torony nélküli kis kőkápolna környezte rendezett, egy padot azért megérdemelne a hely, hogy a közelében lévő nagy fa alatt kicsit megpihenhessen a vándor. <br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJtF2FO1ytjU-iliS0TW9vlpx7rlzOKNCz6wZz7cv2AAreu5EX6-mDUC-d1grYw_4D37_IxBENb8Rc1LnqhxHo4bAiuy2yreTvGrjfOvEPcT0dBReojAB143qKnDIo2DaLdxq0rpGIW6jX/s1600/DSCF2289.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJtF2FO1ytjU-iliS0TW9vlpx7rlzOKNCz6wZz7cv2AAreu5EX6-mDUC-d1grYw_4D37_IxBENb8Rc1LnqhxHo4bAiuy2yreTvGrjfOvEPcT0dBReojAB143qKnDIo2DaLdxq0rpGIW6jX/s320/DSCF2289.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
Az út a hegy lábánál még egész járható volt, de nem sokkal a kápolna felett éles választóvonal következett, és mint a nappalt az éjszakától elválasztó terminátor, úgy hasított végig a tájon a hó és a szürkeség világát egymástól elhatároló sáv. Innentől következett maga a csoda, hirtelen vastag zúzmara, és egyre vastagodó hólepel borított mindent, mesebeli volt a táj. Felfelé takaros pincék sorakoztak, fenséges csend és nyugalom honolt a tájon. <br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEit54LBnYlyMz9vSFuE1Yedmu8XFDDEWY3g3GQN_dcKtk0vR1iGx9cuzjgI-6vLvrQD3wU3RYLRRBF7IncZZy07SqKbZStg3vn1pjg0EDA8Ns9x0gVtfxIHY1lpNdJMB5I_cs_UT-UlbwpJ/s1600/DSCF2299.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEit54LBnYlyMz9vSFuE1Yedmu8XFDDEWY3g3GQN_dcKtk0vR1iGx9cuzjgI-6vLvrQD3wU3RYLRRBF7IncZZy07SqKbZStg3vn1pjg0EDA8Ns9x0gVtfxIHY1lpNdJMB5I_cs_UT-UlbwpJ/s320/DSCF2299.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
A jelzés a kulcsosházhoz futott be, ahol szemügyre vettem a felújításokat, csekkoltam a kékpecsétet, és egy meleg tea erejéig megálltam. Kis kitérőt tetem a jégbarlanghoz, ami most nem volt hidegebb a környezeténél, valószínűleg épp tartalékolta magába a hűs levegőt, amit nyáron majd kilehel.<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRdGEJU2IkxRHI5_q4azxFfbu7XUccf2q_Qx3cs2Rq7o7BjCZyLshnDVJaorpm3R0gi84M5wbts83RTMHmh1TjgxF43goRO_8NpxmiN2oK-otKcmMOT84iFxC1A5sBoaonl_EZw9rE6ti4/s1600/DSCF2306.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRdGEJU2IkxRHI5_q4azxFfbu7XUccf2q_Qx3cs2Rq7o7BjCZyLshnDVJaorpm3R0gi84M5wbts83RTMHmh1TjgxF43goRO_8NpxmiN2oK-otKcmMOT84iFxC1A5sBoaonl_EZw9rE6ti4/s320/DSCF2306.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdyQDkQYIerZbWm0DJvTD9j_p9JP0ez8PSMpaPZI57FJmdqi32DGgpZCYk69z-xNjak_tnMiAk9huyeawf0kPMPuliElqq1tCOHx5pyz3ORqAWL2KiFkoglcGo9hBgZw9nm17bL8v8YULI/s1600/DSCF2310.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdyQDkQYIerZbWm0DJvTD9j_p9JP0ez8PSMpaPZI57FJmdqi32DGgpZCYk69z-xNjak_tnMiAk9huyeawf0kPMPuliElqq1tCOHx5pyz3ORqAWL2KiFkoglcGo9hBgZw9nm17bL8v8YULI/s320/DSCF2310.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
A kék jelzésen haladva megfáradt bazaltorgonák szegélyezték az utat, majd a szokott lépcsőkön másztam fel a bazaltóriások közé. Kis kitérőt tettem a magányos fenyőhöz, ahonnan a legjobb kilátás nyílt a ködbe burkolózó tájra. A kék hegycsúcs jelzésen elértem az esőházat, és a lenti pihenőt. <br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8fntEWXDOvNZCC1RAzBmsZIBW_RwkWR9LBsn-quNmCaXNTWxp4A06doWlCWSGnHhaYO-Znn9dtUcDsNrHU34Pe-IwHy2RNGpEwD34mPPXbF0L9B1xSHefkxaL-kdZoTG4_qv5CTTP2auK/s1600/DSCF2322.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8fntEWXDOvNZCC1RAzBmsZIBW_RwkWR9LBsn-quNmCaXNTWxp4A06doWlCWSGnHhaYO-Znn9dtUcDsNrHU34Pe-IwHy2RNGpEwD34mPPXbF0L9B1xSHefkxaL-kdZoTG4_qv5CTTP2auK/s320/DSCF2322.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMUYO-VKVvTfM42N4bR496gaTVn52KOgPnbwiQCvK5ED-7-V_JuiATWkWOVHR06uabDxTEFOqibG5FkvUMPzWX_WRchieq_b-NIBG1pUFjLSVjfogPNS9_RtKgSk8VR-A4WN6_sYdNM9vz/s1600/DSCF2328.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMUYO-VKVvTfM42N4bR496gaTVn52KOgPnbwiQCvK5ED-7-V_JuiATWkWOVHR06uabDxTEFOqibG5FkvUMPzWX_WRchieq_b-NIBG1pUFjLSVjfogPNS9_RtKgSk8VR-A4WN6_sYdNM9vz/s320/DSCF2328.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-5_Tb1oO_xrw3v0NqI5jjl5zy19fTrxVR9qcHT5MCSanfH6RW_6VMDWsAczuIAVw11LRUzC39oEXUmbQjkX4Y65_LqivLJ9U_iAXzWjU5KgRVHzRR483ZMmowKYqkf70dolqEnWxe_aMw/s1600/DSCF2332.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-5_Tb1oO_xrw3v0NqI5jjl5zy19fTrxVR9qcHT5MCSanfH6RW_6VMDWsAczuIAVw11LRUzC39oEXUmbQjkX4Y65_LqivLJ9U_iAXzWjU5KgRVHzRR483ZMmowKYqkf70dolqEnWxe_aMw/s320/DSCF2332.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj23YJK477YtfD0KtmuC-1-jpfqIcFLPVq8PntTNDvZU6bRqtr1p9fW3w0PlLn0WHs9LE8cQuEHhT8XgC51eL52cHS1jw0ejws3wwV2z103m0jhfplrfc8UBhPT3eprlx8L5d-6gaVblE1Z/s1600/DSCF2343.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj23YJK477YtfD0KtmuC-1-jpfqIcFLPVq8PntTNDvZU6bRqtr1p9fW3w0PlLn0WHs9LE8cQuEHhT8XgC51eL52cHS1jw0ejws3wwV2z103m0jhfplrfc8UBhPT3eprlx8L5d-6gaVblE1Z/s320/DSCF2343.JPG" width="213" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFVyNCkOwSQNl4yqtG3nAEArsqwIyk0EAdG71dsvL3TeWRUCq-cCfa4PecIVf2YipH-B-P6Ky4nN9gNnRCHP3FryeZy2DfIzNFiqw_NQXnG0PHvCbvJNZfW7ylif6p7Hf6al2M8YWdrvOr/s1600/DSCF2345.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFVyNCkOwSQNl4yqtG3nAEArsqwIyk0EAdG71dsvL3TeWRUCq-cCfa4PecIVf2YipH-B-P6Ky4nN9gNnRCHP3FryeZy2DfIzNFiqw_NQXnG0PHvCbvJNZfW7ylif6p7Hf6al2M8YWdrvOr/s320/DSCF2345.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvnCHLWlXLeAVo7YDXqHQexw44mIRW39iG5tZsceeFMMKfZf7thyphenhyphenWh0N739EcAd4qtY2P_CYX_w5WaqROJe0UZG8WI8ZIRZsE9wq47-PinmfhPmLHTl6lRg767SjOTUL33dHP9sUVWU9s6/s1600/DSCF2347.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvnCHLWlXLeAVo7YDXqHQexw44mIRW39iG5tZsceeFMMKfZf7thyphenhyphenWh0N739EcAd4qtY2P_CYX_w5WaqROJe0UZG8WI8ZIRZsE9wq47-PinmfhPmLHTl6lRg767SjOTUL33dHP9sUVWU9s6/s320/DSCF2347.JPG" width="320" /></span></a></div>
<br />
<br />
A hegytetőn vastag zúzmara, és csodálatos hóformációk fogadtak. A padasztalnál ismét teával melegedtem, és befaltam a megszokott csúcs-csokit. A piros jelzés kissé mocorkás ösvényén, vastag hóban szánkáztam vissza a magányos fenyőhöz, útközben egy őzikével is sikerült összekacsintanom.<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWr1VSbjQDzJ-WaEOcREvar2jwK58UpOpPdqcof-8CyMy6IS-yHtIQCTY-dnYQXuti7g_DVSWEQU_CZV42-yeYyOV97tqG9OSI4JQHJDNYUNbElavFU8fy4CGRQ5VRxZmx6WbXJG1fhRv5/s1600/DSCF2361.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWr1VSbjQDzJ-WaEOcREvar2jwK58UpOpPdqcof-8CyMy6IS-yHtIQCTY-dnYQXuti7g_DVSWEQU_CZV42-yeYyOV97tqG9OSI4JQHJDNYUNbElavFU8fy4CGRQ5VRxZmx6WbXJG1fhRv5/s320/DSCF2361.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgP2Vu2KUNhksoV6CfDTUN9cdzMHwk9EuNd_PiPnEQoSrbZtVDkRHgYR08fu3sq2LSld54FImjW2FA7xZcUEfzrbxNU969m0T-aH7Kkn_FIZlvrUTTCwptJydkIU9ylfqqs1dfC5RXdq0sh/s1600/DSCF2378.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgP2Vu2KUNhksoV6CfDTUN9cdzMHwk9EuNd_PiPnEQoSrbZtVDkRHgYR08fu3sq2LSld54FImjW2FA7xZcUEfzrbxNU969m0T-aH7Kkn_FIZlvrUTTCwptJydkIU9ylfqqs1dfC5RXdq0sh/s320/DSCF2378.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5jn34HIsat35JBpgQwQKYzdwLqoy55f3_71iPRSyI2fK4dRHQF11Ez-XGJoQ4GPXL9ZBQd8Un5lwgplIsXrCombWezQwAyQplFv2AmDlXkiexZeuBLUJUwmBH8-oN9I_NhAelj6OuMW1n/s1600/DSCF2385.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5jn34HIsat35JBpgQwQKYzdwLqoy55f3_71iPRSyI2fK4dRHQF11Ez-XGJoQ4GPXL9ZBQd8Un5lwgplIsXrCombWezQwAyQplFv2AmDlXkiexZeuBLUJUwmBH8-oN9I_NhAelj6OuMW1n/s320/DSCF2385.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOd7F928D0kXd-dARSoUFnX46vBASDd1DQaQnOLpAvIyjFZXu5swMR0y_F2aaxui2HUah-4Ve8ieyoAYsK6NTHeJfO4OX02DyNi9E15J3t6giOL0VhDzKnbwm1r-G_QDSzCPCLbO1_dCYX/s1600/DSCF2387.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOd7F928D0kXd-dARSoUFnX46vBASDd1DQaQnOLpAvIyjFZXu5swMR0y_F2aaxui2HUah-4Ve8ieyoAYsK6NTHeJfO4OX02DyNi9E15J3t6giOL0VhDzKnbwm1r-G_QDSzCPCLbO1_dCYX/s320/DSCF2387.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
A bazaltorgonáknál kissé necces volt a haladás, mivel a hó alatt sunyi jégréteg lapult. A turistaháztól nem messze észrevétlenül kezdődik a sárga jelzés, amin még soha nem jártam. Nem is tudtam eddig, hogy mit veszítettem, ez egy alig járt, hullámvasutas, végig erdőben megbúvó szakasz, amin élmény volt végigmenni. Mindenhol kidőlt fák, és omladozó régi pincék. A jelzés bejáratánál amúgy kint volt a "csak saját felelősségre, nehezen járható út" tábla, azonban nem kellett vészesen komolyan venni, a kidőlt fáktól megtisztították már az ösvényt. Lefelé kanyarogva már készültem a nap második kápolnájára, az Ifyre, de legnagyobb meglepetésemre egy másikba botlottam, ami nem is szerepelt a kiírásban! Nagyon újszerűnek tűnt a kápolna, otthon utánaolvasva tudtam meg, hogy az ortodox egyház állíttatott pár éve egy kis szentélyt magának a hegy eme megbúvó szegletében. Ezek szerint már hatan figyelik a tájat.<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifY3-n0cRjAyUOEy5c-i3UXetmwphOtNcSipOh2ZcAt9Zy2Bj4VDNuDyTEMLOGjZY_l4T0SoDNw1b3ekaWqnorp4Kz1R4Z4G3f3KD_SLUEcUCLN4Mfzpf1pGG8faevv9291rTz3XYiTxkn/s1600/DSCF2391.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifY3-n0cRjAyUOEy5c-i3UXetmwphOtNcSipOh2ZcAt9Zy2Bj4VDNuDyTEMLOGjZY_l4T0SoDNw1b3ekaWqnorp4Kz1R4Z4G3f3KD_SLUEcUCLN4Mfzpf1pGG8faevv9291rTz3XYiTxkn/s320/DSCF2391.JPG" width="320" /></span></a></div>
<br />
Nem sokat időztem,hamarosan elértem az általam legnagyobb érdeklődéssel várt Ify-kápolnát, amiről annyit lehet tudni, hogy Ify Lajos, egykori fonyódi plébános építette nem sokkal a II. világháború után, és élt önkéntes száműzetésben birtokán. 1967-es halála után a kápolna magára maradt, kifosztották, és pusztulásnak indult (részletesebb ismertető a túrakiírásban). A terület kerítéssel körbevett, kapuja mellet kőkereszt feszül. A kerítésen átmászva még alig látszik a kápolna, előbb a végletekig lepusztult remetelak és egy másik épület található, amit telehordtak mindenféle lomokkal, szeméttel.... Találtam egy linket, néhány éve még sokkal szebben nézett ki a terület, amikor a túrát terveztem, arra számítottam, hogy azóta még jobban rendbe rakták, de sajnos ellenkezőleg...<a href="http://ilovebalaton.hu/esoprogram/2013-03-08/a-leghatborzongatobb-a-balatonon">Így</a>. Hihetetlen, hogy a környéken lakók szemétlerakónak használnak egy megszentelt helyet, dugig voltak az épületek mocsokkal, a berendezéseket elvitték, illetve szétverték. Felfoghatatlan, és felkavaró volt a látvány. Érthetetlen, hogy nincsen helyi összefogás a terület rendbetételére, elszomorító volt ezt a pusztulást látni. Pedig mellette pár lépésre kezdődik egy fontosabb hegyi út, egymás után sorakoznak a neves pincészetek.<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfvay_R6OaD-u52Z0NZtyC_ZcBpquxTI_LxiGkDukJYEHTjKcgRWzYZijSQs_g4mFVsG_WCmR3DK5O2OobENcbNsEvK0P-dIMIklwR9gVaZQzZ0kaBGb5LtwKvfC70gpWHlPdCiNcByaRt/s1600/DSCF2397.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfvay_R6OaD-u52Z0NZtyC_ZcBpquxTI_LxiGkDukJYEHTjKcgRWzYZijSQs_g4mFVsG_WCmR3DK5O2OobENcbNsEvK0P-dIMIklwR9gVaZQzZ0kaBGb5LtwKvfC70gpWHlPdCiNcByaRt/s320/DSCF2397.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinON3_n25grw6QS3fVmfnWFKofBz7p9syrOH06DUVS-3_4cpIyy1wAvz15Tq9tvlsHcyiNwZwqZqhz-BmJaAr9ew33gqgZ5jc2lHFqbXYbLRDiYnt4EP7PxqBOwTieiz2D0Lc2N4SrQRIV/s1600/DSCF2401.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinON3_n25grw6QS3fVmfnWFKofBz7p9syrOH06DUVS-3_4cpIyy1wAvz15Tq9tvlsHcyiNwZwqZqhz-BmJaAr9ew33gqgZ5jc2lHFqbXYbLRDiYnt4EP7PxqBOwTieiz2D0Lc2N4SrQRIV/s320/DSCF2401.JPG" width="213" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRJf27VGPq3ytlGTsuDd4BOshZoV2L5pjIopyGvJZEHMVaSwxA8V2F9X8Zmu7OpTF7k1XMMpqhVDZ1oj96upZE4EWvRCruqI77v9z-mtdXpaWjWLLH7CTZ6doZ5jqecRv8R549ik60B7Vg/s1600/DSCF2403.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRJf27VGPq3ytlGTsuDd4BOshZoV2L5pjIopyGvJZEHMVaSwxA8V2F9X8Zmu7OpTF7k1XMMpqhVDZ1oj96upZE4EWvRCruqI77v9z-mtdXpaWjWLLH7CTZ6doZ5jqecRv8R549ik60B7Vg/s320/DSCF2403.JPG" width="213" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiPh77_2r5rise86vIabZ6a1EU5YLvREQ6-GPbQUmk41GkRe6Ih2hIkMdU9HNZHbAZNVlAp0aWedM_TnKf5J2H3_dRrpKqYiW7yyqD5N_PRMC9xJpXHjqWLLBHKxKH-dZV4trYXUFD_p2b/s1600/DSCF2412.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiPh77_2r5rise86vIabZ6a1EU5YLvREQ6-GPbQUmk41GkRe6Ih2hIkMdU9HNZHbAZNVlAp0aWedM_TnKf5J2H3_dRrpKqYiW7yyqD5N_PRMC9xJpXHjqWLLBHKxKH-dZV4trYXUFD_p2b/s320/DSCF2412.JPG" width="213" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw0Z1r_m51zqCM9GvJzenxGJp4dFD0fIn9WTliNu9SDsHSktyoMEcPkvj0ekXzSthmbUtAeabtichu-8zip2_5z9MyOWQP63TeDoVdn5NZ6RGO9IWyV9y6qKwO3gFsx-q3xkReDdb21YdV/s1600/DSCF2415.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiw0Z1r_m51zqCM9GvJzenxGJp4dFD0fIn9WTliNu9SDsHSktyoMEcPkvj0ekXzSthmbUtAeabtichu-8zip2_5z9MyOWQP63TeDoVdn5NZ6RGO9IWyV9y6qKwO3gFsx-q3xkReDdb21YdV/s320/DSCF2415.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm4M6kwjTccCLCsnNjgnScSXj0Qb47kb99Mv1vMhtZxkulOVe-GBBXXIGdviXyfKVhVDZPufzk2648LMhFhk83Y25ni-UMLKSoM3JflRUzmxS9K4l0J24PDApxVOrPh_VmNg9LK7hyphenhyphenue1A/s1600/DSCF2423.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm4M6kwjTccCLCsnNjgnScSXj0Qb47kb99Mv1vMhtZxkulOVe-GBBXXIGdviXyfKVhVDZPufzk2648LMhFhk83Y25ni-UMLKSoM3JflRUzmxS9K4l0J24PDApxVOrPh_VmNg9LK7hyphenhyphenue1A/s320/DSCF2423.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh02_gG3jgC81aEZBwLmZW9o9GtHZujYzdbLpz1eWBSJIADGG7zNI89j0AKxIk9OeQp9adZaSiU-7yq4VaZ5tSEMhNNN7LAidEpnbi07dN2J8L4XMSYchBFdTUNH116I2QLg_4s4JXNQrVv/s1600/DSCF2424.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh02_gG3jgC81aEZBwLmZW9o9GtHZujYzdbLpz1eWBSJIADGG7zNI89j0AKxIk9OeQp9adZaSiU-7yq4VaZ5tSEMhNNN7LAidEpnbi07dN2J8L4XMSYchBFdTUNH116I2QLg_4s4JXNQrVv/s320/DSCF2424.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhG3Wof85We4IHHe5GmLaPslaUwdWzA7RjCKUnmtcCbfZH7xcTELaXPJvRC2gcvWxm1IYR-2AFfCzPtwgJjZLAA2pRbE9dcK6_CrlVzl0t1LCO0rMg1o_MTRlxF8w9aRxD_URP66luCKF6Z/s1600/DSCF2428.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhG3Wof85We4IHHe5GmLaPslaUwdWzA7RjCKUnmtcCbfZH7xcTELaXPJvRC2gcvWxm1IYR-2AFfCzPtwgJjZLAA2pRbE9dcK6_CrlVzl0t1LCO0rMg1o_MTRlxF8w9aRxD_URP66luCKF6Z/s320/DSCF2428.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
Sokat elidőztem itt mielőtt tovább indultam volna. Az útról visszanézve is látványos a kis kápolna, és nem is látszódtak rajta a pusztítás nyomai. Szinte fel sem ocsúdtam a sokkból, a távoli ködben már meg is pillantottam a Lengyel-kápolnát. Ez a rész talán a hegy legfelkapottabb szelete, menőbbnél menőbb villák sorakoznak egymás mellett, némelyik teljesen tájidegen, vagy az eredetire hajazó, de abszolút műmagyar. <br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEEBfNXbM4Eu5Dqe6oiYb9tD4wAoTyY57GUHHk03Qvb2P31xPGDvAgvIv_QS7P8mw6dYA_rlghuDKBaOJlGZnxZX3D0YY_Y0MuGWwTb-Wlb9FusylF56P6TuS13navJBFANcFs4YK08rrz/s1600/DSCF2430.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEEBfNXbM4Eu5Dqe6oiYb9tD4wAoTyY57GUHHk03Qvb2P31xPGDvAgvIv_QS7P8mw6dYA_rlghuDKBaOJlGZnxZX3D0YY_Y0MuGWwTb-Wlb9FusylF56P6TuS13navJBFANcFs4YK08rrz/s320/DSCF2430.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiniu3vjl5hWHfcSntKgK0a3wkoIpX8JJBAIeQ1s9FCLl_kiczImC_Bs2AcS69mnzHo7kpxw3xqtPlNg_0AfNfnbTxa4C8C9UY4jheqeuPWnwNMSK8eP4t0-yt2kdN2O7ei_hliDMLoXM3q/s1600/DSCF2432.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiniu3vjl5hWHfcSntKgK0a3wkoIpX8JJBAIeQ1s9FCLl_kiczImC_Bs2AcS69mnzHo7kpxw3xqtPlNg_0AfNfnbTxa4C8C9UY4jheqeuPWnwNMSK8eP4t0-yt2kdN2O7ei_hliDMLoXM3q/s320/DSCF2432.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhA9BkOZ1Raa5Fuz0PZlRn3mqA7jBzflja9Oj3Tz4PUMrvNnOIATePerzaW98oSw9MB-XxrVn0vAiIhwZnufXpAv6KuxQwDPWl0hZjPBRIk_hb-wXzugOOy8tZmAKNCGT2JHw-QZE5WlM2Z/s1600/DSCF2433.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhA9BkOZ1Raa5Fuz0PZlRn3mqA7jBzflja9Oj3Tz4PUMrvNnOIATePerzaW98oSw9MB-XxrVn0vAiIhwZnufXpAv6KuxQwDPWl0hZjPBRIk_hb-wXzugOOy8tZmAKNCGT2JHw-QZE5WlM2Z/s320/DSCF2433.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
A kápolna csendben állta a ködöt, és mint mindig, most is gyönyörű volt, a szomszédságában lévő Tarányi-présházzal. Már órák óta jártam az utam, de egész nap nem találkoztam egy lélekkel sem, itt futottam össze először szőlősgazdákkal. Alaposan szemügyre vettem a kápolna részleteit, majd a kék jelzésen ballagtam tovább. <br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5p0bREnU0Ri1jdoVb0t1GUUZbSZqDgiRE5jd_vHVIGzcopTpR2sj6he7N_UfMrN-x_EcooD5QFD3_9XHVcCJ_mbI1lqbx6-RMilIaTPIpuZOFUUmKp3VTkTy3AuOPEPfUlaWUiFh8PCt_/s1600/DSCF2440.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5p0bREnU0Ri1jdoVb0t1GUUZbSZqDgiRE5jd_vHVIGzcopTpR2sj6he7N_UfMrN-x_EcooD5QFD3_9XHVcCJ_mbI1lqbx6-RMilIaTPIpuZOFUUmKp3VTkTy3AuOPEPfUlaWUiFh8PCt_/s320/DSCF2440.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzTDVh47FGRhsDjDkE6dsEsA7REf_09gyZCVf-uBNsyosgCW3hK9cz8m2EUTot9sbJNt9Oc3eUMaVnUPjEo5swazEl0XDFXX_4f1LqsqQ9JqU6W2HAAKlJVALDGQXAdDgpSzpRZTDuKhXh/s1600/DSCF2443.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzTDVh47FGRhsDjDkE6dsEsA7REf_09gyZCVf-uBNsyosgCW3hK9cz8m2EUTot9sbJNt9Oc3eUMaVnUPjEo5swazEl0XDFXX_4f1LqsqQ9JqU6W2HAAKlJVALDGQXAdDgpSzpRZTDuKhXh/s320/DSCF2443.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8pc7-EyJF3q0f3dr7O-cyr-UEEIqbNuIsg0-lV55rlHiz_fLQIl0-AMvxTMmphzjGABNDPZNnHCWEYMxV4z3daYNwm5GXQl8DM8Dokoe9EjPcYD0kcObnKIVhjvYH2vnoURYHsWiI97ty/s1600/DSCF2444.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8pc7-EyJF3q0f3dr7O-cyr-UEEIqbNuIsg0-lV55rlHiz_fLQIl0-AMvxTMmphzjGABNDPZNnHCWEYMxV4z3daYNwm5GXQl8DM8Dokoe9EjPcYD0kcObnKIVhjvYH2vnoURYHsWiI97ty/s320/DSCF2444.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8BpcwmkUzaNr8ijmSsxY_IUnMiJPhOPqLvdniugfEtT426gv7Hu5Be1x9wMgMKm0VSDHYpC0JEuKJdFj4sO8-lo6IUEUzr9DbaKtCJDiJNY1BiZbI2ehBlK220tHKLp22fVBhbWMl0G7C/s1600/DSCF2452.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8BpcwmkUzaNr8ijmSsxY_IUnMiJPhOPqLvdniugfEtT426gv7Hu5Be1x9wMgMKm0VSDHYpC0JEuKJdFj4sO8-lo6IUEUzr9DbaKtCJDiJNY1BiZbI2ehBlK220tHKLp22fVBhbWMl0G7C/s320/DSCF2452.JPG" width="213" /></span></a></div>
<br />
Már kezdtem jól odafagyódni a flaszterra, nagyjából -7-, -8 fok körül volt egész nap. Egy nagyobb, szendvicsezős-teázós pihenőt tartottam az oroszlánfejes-kútnál. Épp egy külföldi bácsika töltögette a kannáit. Amíg vagy 100 liter forrásvizet betárazott, én szépen vártam a soromat, közben szóba elegyedtünk egymással, mert remekül törte a magyart. Kiderült, hogy Szigligeten lakik, de mindig innen viszi a vizet, ez a fiatalságának a titka. A kút vízgyűjtő medencéjében pisztrángok úszkáltak, jelezve a víz valóban kiváló minőségét, és ami egyébként ebben a hidegben szinte melegnek mondható volt, jól esett inni belőle.<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhs9XADHzbQhvLy0fua9FhOu5TpD9Jd9InSwY5ftyoIo0mEnB9faGJnlLwz_Hpuvj35OUWZ7xi0guAtcykpekfC6BECtLB8UWmw7UKTBphpfd7bGhFZ7jEQrJyT0SQ_txzc7BAQBWsopcYH/s1600/DSCF2457.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhs9XADHzbQhvLy0fua9FhOu5TpD9Jd9InSwY5ftyoIo0mEnB9faGJnlLwz_Hpuvj35OUWZ7xi0guAtcykpekfC6BECtLB8UWmw7UKTBphpfd7bGhFZ7jEQrJyT0SQ_txzc7BAQBWsopcYH/s320/DSCF2457.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-wMCDDMsTH-nTaqibQ5944uDacVwDfH-igzZTFrjc6kuKqksYBPg-sdcKgpblydB5m73KGiRLvNPdoYBjL1txwslXyAIrvLPFF46aDkdRsZr2GAaz2x83zbAcLqZG0yxH5wlKUpaSh1oE/s1600/DSCF2463.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-wMCDDMsTH-nTaqibQ5944uDacVwDfH-igzZTFrjc6kuKqksYBPg-sdcKgpblydB5m73KGiRLvNPdoYBjL1txwslXyAIrvLPFF46aDkdRsZr2GAaz2x83zbAcLqZG0yxH5wlKUpaSh1oE/s320/DSCF2463.JPG" width="320" /></span></a></div>
<br />
Kis tévelygés után folytattam az utam, beköszöntem Ágiék családi villájába, jelentem, minden a legnagyobb rendben a ház körül :) Az út egyik elágazásánál rossz ösvényt választottam, amit nem bántam meg, mert irtó hangulatos rész volt. Igazából az egész nap felüdülés volt, fáradtságnak nyoma sem volt rajtam, élveztem a hó ropogását a talpam alatt, figyeltem a táj minden apró részletét. Kicsit az zavart be, hogy a ködtől nem volt mihez viszonyítanom, nem láttam a téglagyár kéményét, ezért jócskán túlmentem. Legnagyobb meglepetésemre bazaltorgonákat láttam magam előtt, de én sem hittem el igazán, hogy egy újabb kört tettem volna meg, visszajutva a kulcsosház fölé. És valóban nem, viszont ezen a részen tényleg lenyűgöző kűzsákok találhatóak, ahol eddig még sosem jártam, nem is tudtam róla.<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgongEwMKxmpskZ9WmQ8C6EArxDsTy0RtFoxiWSHDefQtNiUXd2TqfSR7J5ktdYvBUjhalFjbpCHJxVLwgDBhYEliWbqeom6SQg2tnQcCm6ZIpBNoUOsLYNCnw2tMv_02plBrGJlhdeOr7/s1600/WP_20170130_001.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgongEwMKxmpskZ9WmQ8C6EArxDsTy0RtFoxiWSHDefQtNiUXd2TqfSR7J5ktdYvBUjhalFjbpCHJxVLwgDBhYEliWbqeom6SQg2tnQcCm6ZIpBNoUOsLYNCnw2tMv_02plBrGJlhdeOr7/s320/WP_20170130_001.jpg" width="320" /></span></a></div>
<br />
Egy tavaszi túrán érdemes lesz alaposabban szemügyre venni őket. A hegy északi, északnyugati felén amúgy fantasztikus mind a zöld, a sárga, és a piros jelzés útvonala, ezeken pedig szerintem nagyon kevesen járnak, hisz a kék a fő csapásvonal. Megtaláltam végül a helyes utat, ismerőssé vált a táj, mivel ezen a részen állt évekig a családunk kis pincéje, amitől néhány éve megváltak Nagyszüleim... Aszfaltos úton közelíthető meg a Paudai Szent Antal-kápolna, ami mellett milliószor elmentünk kocsival, úgy, hogy az a domboldal miatt éppen nem látszódott. A kápolna meglepőn miniatűr, mintha egy nagyobb templom kicsinyített makettje volna. <br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggpvJqktemLWnhfGc_5AYZ4sVDpcu5zTApDHw-si5nIoOHVyngAQQ_oDllt73_nq7xKOjL_tbSTKFhRwzjzDr8MTNu67-3K30EZQIQ3ARK4T8vIvnlhRHCvJ1i-ohMzdfeQBzOOqiNU32M/s1600/WP_20170130_010.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggpvJqktemLWnhfGc_5AYZ4sVDpcu5zTApDHw-si5nIoOHVyngAQQ_oDllt73_nq7xKOjL_tbSTKFhRwzjzDr8MTNu67-3K30EZQIQ3ARK4T8vIvnlhRHCvJ1i-ohMzdfeQBzOOqiNU32M/s320/WP_20170130_010.jpg" width="179" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
Az ide vezető úton látótávolságon belül volt a nap utolsó kápolnája is, a Szent Donát. Kicsit visszaaraszoltam az úton, és gondolkodóba estem, hogy lehetne rövidíteni, mivel a hivatalos út egy hatalmas kerülő volt, a szőlők között viszont 3 parcella mindösszea távolság. Ezen a környéken nem szokás a kerítés, a tőkék szélső során mindenféle birtokháborítás nélkül végig lehet menni. Kivéve egy helyen: a kápolnát őrző morcos bácsi telkén keresztül. Mire odaértem, akkor rémlett fel, hogy a tavalyi utam során is találkoztam vele. Az ég egy adta világon semmi baja nem lehetne a turistákkal, hiszen azok jó esetben nem lépnek a telkére. Ő azonban táblákkal felhívja a figyelmet közvetlen a kápolna mellett, hogy az ő kutyája nem éppen vicces kedvű, és nem igazán szereti a betolakodókat. Szerencsétlenségemre innen már nem vállaltam volna a kerülőt, a bácsika egyből meglátott a telke tövében. Én azonnal hoztam a legudvariasabb formámat, és átengedésért esedeztem. Az öregúr zsörtölődve ugyan, de átengedett, miközben én vagy négyszer kértem elnézést tőle. Panaszkodott a hülye tapolcaiakra, akik nem képesek megcsinálni az utat, mégis idejárnak. Nem igazán értem miért nekünk kellene megcsinálni az ő hegyi útját, és szerintem az éves látogatószám sem több 200-nál, annyira kieső helyen van. Megkérdezte, hogy honnan érkeztem, és nekem vállalnom kellett hülye tapolcaiságomat. Lekopogom, örülök, hogy átengedett, de sajnálom, hogy a vendégszeretet helyett így fogadja a turistákat, zarándokokat. <br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjw9Ep_Unfnag7oNfPIMZmTpjSOUmyV4tSlw82iGmEtw0fJMgP8aJchGbsI9a-CxTgSlS0bRxx0Z41sWZKoYdR4pTxnxjVtnWcSeKSqLsMpcPbIyGFOPJ7N9uIYnX5z25RWFVdop7mtJ4Iu/s1600/WP_20170130_021.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjw9Ep_Unfnag7oNfPIMZmTpjSOUmyV4tSlw82iGmEtw0fJMgP8aJchGbsI9a-CxTgSlS0bRxx0Z41sWZKoYdR4pTxnxjVtnWcSeKSqLsMpcPbIyGFOPJ7N9uIYnX5z25RWFVdop7mtJ4Iu/s320/WP_20170130_021.jpg" width="320" /></span></a></div>
<br />
Nem is maradtam sokáig, körbejártam az aranyos kis kápolnát, és útbaeredtem a Mogyorós dűlői buszmegállónak. Nagyjából 6-7 óra alatt tettem meg a kb. 13 km-t. Ha jobban belegondolunk, akár egy 25-30 km-es túrát is össze lehet hozni egy szép tartalmas napon a Szent György-hegyen.<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsIRZko82HnoiAadK9Ix9IjNBaunpMxeYQUxe9kC20Syn0Wc3yvGXlS7AlfR1DcK-ddGmXiI0ZOhnEhberxqmQwNif-KuWjy7bBWJhubmBigGDvCbnnDdESrjpI8DcxNUZfzLLsdW4QtFA/s1600/t%25C3%25BA%25C3%25BAra.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="250" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsIRZko82HnoiAadK9Ix9IjNBaunpMxeYQUxe9kC20Syn0Wc3yvGXlS7AlfR1DcK-ddGmXiI0ZOhnEhberxqmQwNif-KuWjy7bBWJhubmBigGDvCbnnDdESrjpI8DcxNUZfzLLsdW4QtFA/s320/t%25C3%25BA%25C3%25BAra.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
Sokan sokféleképpen ismerik a hegyet, én évekig jártam hozzá, mégsem ismerem eléggé. Hihetetlen sokat adott ez a nap, élmény volt minden perce, a sok új felfedezés, és az ismert tájak ezidáig ismeretlen formában történő látványa. Minden egyes alkalommal amikor hazamegyek, megcsodálom a vidéket, a vonatból meglátom a hegyünket, és érzem, hogy hazaértem, nekem ez az otthonom. Amihez hozzátartozik ennek a hegynek a látványa, amit sok ezerszer tapasztaltam már, testközelből, a kertünk végéből, vagy a város felé baktatva, nappal, és csillagos ég alatt is. Búcsúzóul egy idézet a Lengyel-kápolna faláról:<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPGfdvSOwsFklwAmLnRuZxd-kAU_Vja0vISenfLB4_jdzIWxrSGf3UoGnRoyku6vjusZfizPpbgKVBX3qIiHTur9-ZYclCI7ZszB9mDtfxHeePcauNezfL-RRx30kBO2S7J_y-mK3DN5z6/s1600/DSCF2453.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="color: black; font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPGfdvSOwsFklwAmLnRuZxd-kAU_Vja0vISenfLB4_jdzIWxrSGf3UoGnRoyku6vjusZfizPpbgKVBX3qIiHTur9-ZYclCI7ZszB9mDtfxHeePcauNezfL-RRx30kBO2S7J_y-mK3DN5z6/s320/DSCF2453.JPG" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
Túrá Zoltánhttp://www.blogger.com/profile/12178160201762016036noreply@blogger.com4