Hogy valami szigorúbb értelemben vett szakmai hozadéka is legyen a kameruni kiruccanásomnak, tesómmal felkerestük a Yaoundéi Állami Egyetem botanikusait. Az előzetes tájékozódás alapján az engem foglalkoztató témákat (növényföldrajz, cönológia) náluk nem kutatta senki, de azért nem árt körülnézni. Egy éltesebb bácsi és fiatalabb kollégája fogadtak minket, végtelenül barátságosan. Röviden elmondtuk egymásnak, mivel foglalkozunk, és tényleg rájöttünk, hogy az irányvonalaink, bizony, nem egyeznek, viszont el tudnak majd vinni a Kameruni Nemzet Herbáriumba, ahol rokonlelkekre találhatok. Szuper, igazából ez már önmagában jó hír. Aztán megmutatták a kakaónemesítéssel kapcsolatos biokémiai és mikrobiológiai vizsgálataikat, a laborjukat.
 |
| Fejlődnek a kakaónövények |
 |
| Fejlődnek a kakaónövények |
A helyi oktatás és kutatás felszereltségét az alábbi fotók kiválóan mutatják. Magyarországon talán egy általános iskolai terem, Nyugat-Európában szerintem az se néz ki így, és nagyjából hasonlóan minősíthető a kutató labor: minden eszköz 30-40 éves, elnyűtt, a kísérleti kakaónövények egy része lombikok helyett kivágott műanyag palackokban... A bácsi elmondta, hogy ez volt Kamerun első biokémiai laboratóriuma, amikor ő elkezdte megszervezni. Elég sok hallgató dolgozott a laborban, talán 2 doktorandusz és vagy 4 MSc hallgató sertepertélt körülöttünk.
 |
| Egyetemi előadóterem |
 |
| Egyetemi előadóterem |
Másnap velük együtt, illetve egy újabb doktorandusszal kiegészülve a Herbárium felé vettük az irányt. A város egy külső részén, mérsékelten impozáns lakóházak közt áll az épülete, meglepően eldugott helyen egy nemzeti herbáriumhoz képest. Egy ott dolgozó (kurátor) megmutogatta az épület helyiségeit, a gyűjtemény felépítését, a munkájuk rendszerét és a gyűjtemény katalogizálását. Nagyon pozitívan csalódtam! Az épület és a gyűjtemény elrendezése praktikus, a kollekciót szépen rendben tartják, könnyen kereshető, a munkafázisok (növények szárítása, préselése, felragasztása, címkézése, lapok tartó dobozainak előkészítése) is szerintem jól meg van szervezve. Nem nagy a gyűjtemény, de tényleg jól rendszerezik. A lapok digitalizálása folyamatban van, ennek szemtanúja voltam. Még vonalkódos azonosító is tartozik minden laphoz, ilyet én még nem is láttam, bár még csak három komolyabb, közép-európai herbáriumban jártam. Egy-két kép itt is készült.
Ezenfelül meglepően sok alkalmazottuk volt (vagy lehet, hogy ők is szakdolgozófélék), talán 6-7 ember csak a digitalizálással, a lapok ragasztgatásával és a dobozok készítésével foglalkozott, plusz aki körbevitt minket. Aztán megjött a főnök is, hozzá is beültünk kicsit dumálni, örült a népes vendégségnek. Szakmailag nagyon felkészültnek tűntek a herbáriumi dolgozók, úgy látszott, hogy nagyjából képben vannak a növényi biogeográfia, taxonómia, cönológia fejleményeivel.
Az egész látogatás nagyon tipikusan mutatja az afrikai ügyintézést, tájékozódást. Kell egy ismerős mindenhol, akivel majd elmész egy haverhoz, aki majd megmutatja, amire kíváncsi vagy. Tehát itt nem úgy működnek a dolgok, hogy az interneten megnézem a keresett elérhetőségeket, célirányosan elmegyek, és megkapom, amit szeretnék. Ismerősök ismerősein keresztül lehet eljutni mindenhova, mindenhez - ezt majd a későbbiek is alá fogják támasztani.
Zseniális élmények zseniális beszámolója!
VálaszTörlésKöszi! :)
VálaszTörlés