OKT Szendehelytől Romhányig

Amíg Diáék a Gömöri-karsztvidéken rótták a kilométereket, mi sem voltunk tétlenek. Dóri, Gábor (alias DóriApuka, nem rég írt már nekünk) és én a Szendehely-Katalinpuszta és Romhány közti kékszakasznak indultunk neki. Még 7 óra előtt találkoztunk a katalinpusztai kocsmában, ahol begyűjtöttük első aznapi pecsétünket. Nagy lendülettel indultunk a betonúton felfelé, az emelkedőnek, s alig vártuk, hogy a kék jelzés az erdőbe vezessen, hogy végre a természetbe vethessük magunkat. De a kék csak nem akart az erdőbe menni, csak néhányszáz méter megtétele után vettük észre, hogy bizony, rossz irányba indultunk. :) Tettünk hát egy tiszteletkört a faluban, majd a kocsma túloldalán megleltük a Naszály felé vezető kéket. Hirtelen emelkedett az ösvény, meredeken hatoltunk felfelé az erdőben, jó volt bemelegítésnek. Itt még picit hűvös volt, a levegő pedig nagyon párás, de a felhőtlen ég azt sugallta, a nap folyamán jó idő várható. Hamarosan lekívánkoztak ruházatunk külső rétegei, fokozatosan megváltunk a kabátoktól, polároktól. Az erdőben nem járt senki, csak a madarak, a talajon pedig sokfelé gombák bújtak elő az előző napok esői nyomán - idilli volt. Aztán egyszer csak valami számunkra egészen furcsával találkoztunk. Íme:

Pontosan! QR kódok! Az erdő közepén!! Két helyen is!!! Hogy mit keresnek itt, akkor még nem tudtuk, azóta utánanéztem, ezt találtam. Vigyázzatok, szubjektív hangvételű, provokatív fejezet következik! A Naszályon vezető Kincskereső Tanösvényen tehát a készítők bizonyos információkat, rövid kérdéseket és GPS koordinátákat QR-kódok formájában helyeztek el. A belinkelt cikkben ez olvasható: "Dobó István kiemelte: „Manapság a hétköznapok része a GPS és a kamerás mobiltelefon, valamint a QR-kód. Az erdőjárók sem mehetnek el a fejlesztések mellett és fontos, hogy alkalmazzuk ezeket, különösen, ha így az új generáció érdeklődését is felkelthetjük a természet iránt." Az első mondattal még egyet is értek, nem így a másodikkal. Mi az, hogy "az erdőjárók sem mehetnek el a fejlesztések mellett"??? Miért, mi lesz, ha egy erdőjárónak nem lesz okostelefonja vagy GPS-e?! Manapság kikerülni alig lehet ezeket a kütyüket, "hagyományos" (nem "okos") mobiltelefont vásárolni pedig már-már kuriózumnak számít (bevallom, nekem sem sikerült), mert szinte nincs is más. Elterjedtségük ellenére bőven el tudom képzelni az életet okostelefon és GPS nélkül, nem értem, miért gond az, ha valaki nem "trendi" ebből a szempontból. A hétköznapokban annyi irányból ömlenek felénk az említett technikai vívmányok reklámjai és alkalmazásai, hogy semmi szükség a további népszerűsítésükre (legalább is a felhasználók szempontjából). Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem hasznos eszközök ezek, mert okosan használva valóban azok. De úgy gondolom, az életnek nem minden területén hasznosak, és bizonyos, alapvetőbb tudás megszerzésével lesznek csak azok. Azt pedig kimondottan károsnak tartom, hogy a gyerekekben a tanösvény tulajdonképpen az említett kütyükre való ráutaltságot erősíti, sőt, kirekeszti azokat, akiknek nincs (!!!). Nyilván a készítők fejében az járhatott, hogy ma már mindenkinek van okostelefonja és GPS-e, minden gyerek tudja is használni, hát akkor használják őket értelmesen, hátha éppen ezen keresztül fogják megszeretni a természetet. De ennyire technokrata lenne már a társadalmunk, hogy egy fát az okostelefonon kell bemutatni a gyereknek ahhoz, hogy felfogja és érdekesnek találja? Rémisztő! Egy tanösvénynek inkább az egyszerű, természetes valóság élményét kellene átadni a gyerekeknek (és nem csak az információt, amit a QR-kód tartalmazhat betűről betűre!), hogy hogyan "működik" a természet, mik a természettel való harmonikus együttélés feltételei, hogyan lehet olvasni a természet jeleit saját érzékszervekkel. Arról már nem is beszélek, hogy azt sem árt megtapasztalni, milyen az élet térerő, elektromosság, műholdak nélkül... mert van olyan is, még ha ezt nem is ömlesztik ránk annyira, mint az okostelefont. Végül nem kis fokú ízléstelenségnek tartom ezeknek a fekete-fehér, randomizált sakktábláknak a kipecsételgetését egy erdőben; nem illik a kontextusba, csúnya. A vonalkód-leolvasó nem az erdőbe való, kész.

Ezen kicsit elmerengtünk, majd mentünk tovább. Az erdő tele volt gombával, nem győztünk csodálkozni. Nem lehet ez véletlen: az erdőben láthatóan sok korhadó, kidőlt fát ("holtfát") hagytak, amely kiváló tápanyagforrás sok gomba számára; a kedvező időjárás pedig adott volt.

Őzláb

Petrezselyemgomba

Az északi oldaláról tettük meg a Naszályra vezető út legmeredekebb részét. Kicsit sáros, kicsit sziklás, az avar miatt is csúszós volt az út, oda kellett figyelni. A csúcs alatti fennsíkon keveset időztünk a Naszályi-víznyelőbarlangnál. Itt már sütött a nap, de csak néhányat fotóztunk, mert tartottuk a tempót.

Naszályi-víznyelőbarlang

Ismét egy meredek emelkedő következett, de a végén már ott várt minket a csúcson lévő betontorony. Esztétikumának hosszas méltatása lehetetlen volna, meg sem próbálom. :) Csúcson élénk szél fogadott, így kicsit tovább mentünk és egy napos tisztáson tartottunk evős-ivós-fotózós pihenőt.

Napvirág

Lefelé megnéztük a Násznép-barlangot, külön odafigyelve a páfrányokra. A barlang közelében széttépett macskabagoly nyomait találtuk, hosszasan töprengtünk, ki végezhetett vele. A tollak még melegek és láthatóan egészségesek voltak, ami idegenkezűséget feltételez.

Macskabagoly volt

Násznép-barlang

Pikkelypáfrány

A Cserhát, félig még ködben

... és kicsit később

Egy darabig a gerincen haladtunk, ahonnan szép kilátás nyílt a Cserhátra. Ezután előbb meredek lejtő, majd egyre inkább szintben haladó út visz az erdőben Ősagárdra, második pecsételőhelyünkre. A falu szélén belevaló kakas fogadott minket: a baromfiudvarból felugrott a kerítésre, onnan kukorékolt ránk, megmutatta, ki az úr a háznál. :)

Kemény csávó

Ősagárd

A kocsmában pecsét, kis pihenés, szendvics, csoki, üdítő, és folytattuk. Úgy tűnt, tartjuk a kéktúra-füzetben a szakasz megtételéhez írt időt, ezért önbizalmunktól egy elágazásnál el is vétettük a kéket, de hamar korrigáltunk.

Ősagárdról kiérve szántóföldek mentén haladtunk sokáig, majd beértünk egy fiatal akácosba. Durva tájhasználat nyomait lehetett látni mindenhol, de az utak mentén a határok és az út jelölésére meghagyott öreg fák (tölgyek, cseresznyék, vadkörték) azt sejttették, az az út már elég régóta út, talán gyümölcsösök, szőlők mellett haladt még 150 éve.

Öreg cseresznye

Gomba a fa tövéről

Keresztes pók

Öreg vadkörte koronája

Őszi kikerics

Tölgy hagyásfa

Kiértünk egy tisztásra, ahonnan a környéket jobban szemügyre vehettük. Az őszi lombok színeiben innen lehetett igazán gyönyörködni, engem főleg a juharok sárga tömege nyűgözött le. Egy nagy kanyar után értünk be Felsőpetényre, ahol rövid időre megint kocsma-üzemmódba kapcsoltunk (módjával, persze). Itt a füzet szerint figyelni kellett, nehogy véletlenül a régi kéken folytassuk az utat Alsópetény felé, de a friss kék példásan fel volt festve, esélyünk sem igen volt eltévedni.

Mezei juhar

Alsópetény felé szintén nagyon mesterséges tájban haladtunk, mezőgazdasági területek, telepített fenyvesek és akácosok közt. A falu előtt egy nagy legelőt találtunk házi bivallyal, rackajuhval, bionak tűnő gazdasággal - tetszett! A faluban elméláztunk néhány házon, majd hamar bevettük magunkat a kocsmába, ahol pecsét a várt ránk. Onnan kiérve egy út menti hirdetőtáblán találtunk még egy pecsétet, szóval aki meg akarja úszni a kocsmát, annak van alternatíva, de nem éri meg. :)

Zsidócseresznye

Házi bivaly

Rackajuh

Istálló

Az egyik falusi háznál pedig Dóri kiszúrta a nap giccsét, íme.

Madarász kertitörpe

Alsópetény és Romhány között a Cserhát egy kisebb tömbjét kell áthágni, ennek megfelelően újra emelkedtünk. Szerencsére itt azért természetesebb a táj az előbbi akácosoknál, gyertyános-tölgyesek, bükkösök között haladt az út, még ha néha erdőirtás is vegyül közé. A közelben van egy szelídgesztenyés is, sajnos a kék nem érinti, pedig lett volna kedvünk némi szürethez.

Fel is út, le is út

Romhány felé

Romhány határába már szép, meleg, esti fények közt értünk. A faluban letettük magunkat a kocsmában, pecsételtünk, ünnepeltük a 32 km-t, amit a tervek szerinti tempóban teljesítettünk.