Translate

2012. július 22., vasárnap

borongós Börzsöny - avagy: ahová lépek, szalamandra terem

Szombatra Tama szervezett egy börzsönyi túrát, melyre Zsolti, Zoli és én vele tartottunk. Indulásunkba némi csúszás vegyült, ám végül megérkeztünk Diósjenőre, s esőben megkezdtük menetünket a hegyre. 
Az eső lába egész nap lógott, s induláskor és a túra végén, meg egy picit közben áztatott is minket.

Hamar konstatálhattam, hogy viszonyom a Börzsönnyel mit sem változott. Most járok itt harmadszor életemben, s bizony mindháromszor ugyanazt mutatta felém: a fái közé lehúzódó felhők alkotta homályt! Ami gyönyörű és szépséges, valamint marha érdekes: miért van mindig ez, valahányszor én ide jövök...?

fotó: Kerekes Zsolti


Rövidesen jó kis bemelegítős emelkedő vette kezdetét, ahol hamar leszakadtam a társaságtól. Lihegve értünk fel egy táblához, mely tájékoztatott, hogy balra találjuk a Csehvárat, ami egy földvár. Ezt most nem kerestük meg, hanem haladtunk tova.

fotó: Kerekes Zsolti

Nem is tudom, hol találtuk meg az első foltos szalamandrát. Körbecsodáltuk, amennyire tudtuk - ugyanis közben már igyekezett elbújni, s Zoli nem is látta rendesen. Sajnálkozott is ezen, de kisvártatva kiderült, hogy felesleges volt, ugyanis egy újabb példány került elénk. Majd még egy, és még egy - és a túra folyamán több, mint 10 foltos szalamandrát sikerült észlelni! Döbbenetes mennyiség ez, még ilyennel nem találkoztam! Két dolgot konstatáltam:
  1. a szalamandra olyan, mint egy gumicukorka, vagy Negro, vagy medvecukor
  2. nem tudok semmit róluk az égegyadta világon, tehát utána kell néznem!
Így is tettem, és most már tudom, hogy a vizes, árnyékos helyeket kedveli. Bőre mérgező, szembe vagy szájba kerülve nyálkahártya-gyulladást idéz elő. Általában éjjeli állatok, de nagyobb esők után napközben is előjönnek. Elevenszülők! (Ez mondjuk meglepett.) Védett, 10.000 pénz az értékük. 

fotó: Kerekes Zsolti

fotó: Kerekes Zsolti

Döbbenetesen szép hely volt a Dobó-bérc, mely a térképen Dobogó-bércként szerepel, állítólag tévesen. Itt a gerincet egy viszonylag széles füves tér képviseli, mely két oldalra változó meredekségű oldalakkal "szakad le" változóan köves-fás terepen. Gyönyörű az egész! Zsolti alábbi fotói itt készültek:

a Dobó-bércen (fotó: Kerekes Zsolti)

fotó: Kerekes Zsolti

fotó: Kerekes Zsolti

Lecsurogtunk a bércről, és Királyházát nem érintve újra délre fordultunk a Nagy-Mána-bérc felé. A Tűzköves-forrásnál tartottunk egy kis ebédszünetet. Megkóstoltam a forrást, mely nagyon érdekes: a szikla alól szivárog elő a víz, és egy kiépített kis betonmedencébe gyűlik, s onnan csorog tova a patakba. A medence alján fura állatkákat láttam lapítani: akárha ebihalak lettek volna, csak hátul is volt lábuk. S most, hogy utánanéztem a szalamandrának, úgy vélem, s remélem nem mondok nagy botorságot: tán szalamandra lárvák, vagy legalábbis fiatal egyedek voltak!

Zsolti szerint ma valami TT volt itt, s valóban, több emberrel is összefutottunk. Jöttek lovon is, és egy csikó is volt velük, melyen nem ült senki, és szabadon kószált ide-oda a menet körül. Tama répájából szerettem volna adni a csikónak, de ügyet sem vetve rám galoppolt tova, így a répát én ettem meg :-)

a Tűzköves-forrás által (is) táplált patak (fotó: Kerekes Zsolti)

A patakon átkelve masszív emelkedő vette kezdetét. Nem volt mit tenni: fel kellett mászni a Nagy-Mána-bércre. Zsolti szokása szerint vidáman felgaloppolt, Tama megfontoltan de masszívan haladt, s Zoltán is elhaladt - hátrahagyottan nyomultam felfelé. Azért csak sikerült felérni, s hozzáférni a páratlan panorámához, melyet a többiek már élveztek egy ideje. 

Fenn voltunk a Nagy-Mána 707 m magas csúcsán. Valóban csúcs volt! A felhők kegyesen felemelkedtek, így lehetőségünk volt a csodás, erdővel borított környező dombokat s az őket változatos szépséggel felszabdaló völgyeket szemügyre venni! S mindezt dús kakukkfű-illatban! Le is csüccsentem, s megpihenve élveztem az egészet!
Egyszer csak Zsolti elrikkantotta magát a szemközti domb irányába, s hamarosan jött is a válasz, ám meglepetésünkre sokkal hosszabban, mint ahogy az várható volt! Néhányszor kérésemre ismételte a kiáltást, mely néha elcsuklott, néha üvöltés volt, s végül a nevem is átrepült a völgyön, s közben nagyokat kacagtunk azon, hogy a visszhang milyen furán érkezett :-) Kiszórakoztuk magunkat :-)
Az alábbi képek a Nagy-Mána szépségeit hivatottak bemutatni Zsolti fotói által:

Nagy-Mána panoráma (fotó: Kerekes Zsolti)

fotó: Kerekes Zsolti

a Nagy-Mánán (fotó: Kerekes Zsolti)

fotó: Kerekes Zsolti

Én nem könnyű szívvel hagytam ott a Nagy-Mánát, mert általa újabb kedvenc helyet szereztem, s oly igazán jó volt ott lennem! De haladni kellett tovább, hisz reményeink szerint további szépségek vártak ma még!

Áthaladtunk a Sasfészek-bércen, majd a Viski-kövek felé kanyarodtunk. Ezek változó, sokszor megdöbbentő nagyságú kövek az erdőben, a fák közt. Lenyűgöző látvány.
A Rakottyás-bércen némi ellenérzéssel megtekintettük a József-emlékművet. Ez annak állít emléket, hogy József itt lőtte ezredik szarvasát (asszem szarvas volt)... Zsolti megtagadta az emlékmű lefotózását, s úgy hiszem, talán mindannyian egyet nem értéssel szemléltük az építményt. Nem is időztünk túl soká ott, haladtunk tovább. Ezenközben gyümölcsöző, épülésemet szolgáló beszélgetést folytattam Tamával, melyet ennek-annak a megtekintése időnként megszakított. 

Hamarosan érdekes "gombasziklára" lettünk figyelmesek. Kiderült, hogy ez 3 szikla egymás mellett, melyet Zoli és én össze is másztunk kicsit. Így lett Zoltánból SziklamásZoltán :-D

fotó: Kerekes Zsolti

Mellesleg Zoli nevét most nagyon elővettük, és röpködtek a jobbnál jobb Zoltános elnevezések, úgymint: GitároZoltán, HarmonikáZoltán, OboáZoltán (és szinte az összes hangszeres), ÁriáZoltán... Nem is jut eszembe most több, de Zsolti eléggé sziporkázott, s aztán rájöttünk, hogy ez a móka a végtelenségig folytatható lenne, ha egy idő után nem unnánk meg :-) Színes a repertoár! :-)

Hamarosan Királyházánál találtuk magunkat, ahol turistaházak állnak, no meg rengeteg kocsi, mivel aszfaltozott út vezet oda. Itt már elég sok emberrel találkoztunk, gyalogossal, bicóssal és autóssal egyaránt. Nekikezdett aztán az eső is, így újra felkerültek ránk az esőkabátok. Utunk egy darabig a Kemence-patak mentén vitt, de sajnos csak az aszfalton lehetett menni, amit egyre nehezebben viseltem. Valahogy végtelenül untatott, s úgy éreztem, alig haladok. Szerencsére egyhelyütt a jelzésünk letért az aszfaltról, s újra az erdőben tudtunk haladni. Nemoká a Závoz nevű helyen találtuk magunkat, s Tama elmondta, hogy ez tót szó, és azt jelenti: "nyereg". Valóban, ahogy a tájat elnéztem, felismerhető volt a nyereg.

Ekkor már tudtuk, hogy szépen elérjük a kiszemelt kispiros vonatot, s durván 3/4 órán belül leérünk a faluba. Így Tama felhívta Éva ismerősüket, aki diósjenői lakos, hogy lesz időnk beugrani hozzá egy kicsit. Így ismerkedtünk aztán meg Zoli és én Évával, s kóstoltuk meg finom, eredeti málnával ékített túrós sütikéjét, teáját és kávéját, s Tama a külön neki készített eledelt (melyre már nem emléxem, mi volt). Kitűnő vendéglátás volt! Éva elkísért aztán minket a vonatra, melyen zötyögve már kevésbé idegen pillantásokkal búcsúztattam az elhaladó dombokat.

Gyönyörű túra volt!
Zsolti fotó ezen a linken tekinthetők meg. (Én most az esőtől óvandó nem vittem fotógépet.)

3 megjegyzés:

  1. Szuper bejegyzés, remek képekkel illusztrálva!
    A képek jól tükrözik,h. mennyire változatos volt a túra. Szerintem hihetetlen szerencsénk volt. Mert mint kiderült, szalamandrát sem láttunk volna ennyit, ha nincs ilyen idő. A hegyre ereszkedő felhőben menni meg egyenesen fantasztikus volt.
    Szóval, én még életemben nem láttam foltos szalamandert, és már nagyon rég vártam a vele való találkozást. És én komolyan azt hittem, h. ők ilyen nagyon rejtőzködő állatok, és csak a kiváltságosak láthatják őket. Arra legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, h. ezen a napon ilyen horribilis indokolatlan mennyiséget találunk belőlük. Én 11-et láttam, Dia állítólag még többet, csak már nem is szólt. Én ezek után abszolút megnyugodtam a szalamandra populáció létszámát illetően :D

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó beszámoló, ez egy igazán szép túra lehetett. A társaság is tetszik nekem :). Jön az aznapi testvére is mindjárt! :)

    VálaszTörlés
  3. Itt a tesó: http://vadregeny.blogspot.hu/2012/07/at-borzsonyom-kemence-nagyoroszi.html

    VálaszTörlés