Először úgy voltam vele, hogy nem is írok erről a teljesítménytúráról beszámolót, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy egy rövid vázlatos összefoglalót alkotok (meghazudtolva ezzel szófosási vágyamat, mely most - bevallom - nem kapott el).
Igazából 3 jelzővel összefoglalhatom a túra lényegét:- társaság - beszélgetés
- edzős túramenet (egy darabig)
- indokolatlanul horribilis emberhordák!
Szóval Zoltánnal ketten indultunk a túrán. A becsekkolás ritka szarul volt kitalálva, no meg ezer ember ott tolongott, úgyhogy ott kellemesen sok időt el lehetett tölteni. Ami jó volt, hogy kaptunk indulás gyanánt Nógrádi Ropit :-) (Gábor, tessen büszke lenni!)
A túrát jó kis tempóban nyomtuk, sorban téptünk el az emberek mellett. Néha felállt a szőr az idegeimen, mikor szűk ösvényben feltorlódtunk valami óvakodós népek miatt. Ilyenkor vagy szóltunk, hogy legyenek már kedvesek elengedni, vagy néha csak úgy elzúztunk mellettük. Sok volt amúgy a "városi túrázó", pl. egy jellegzetes párbeszéd: 'szitu: egy csaj meg egy srác óvakodnak a sárban, figyelmesen vizslatva, hova lépjenek, majd észreveszik a közeli aszfaltozott utat, s a csaj megszólal: jajj, betonút, de jó, túléltük!'
Egyébként természetesen gigantikus sár volt.
Sok emelkedő volt, és volt egy bazi meredek és hosszú utca, amin úgy lihegtünk fel. Már végül egy szál pólóban nyomtam, annyira széjjelsültem.
Aztán az egyik etető-itató helyen (ahol mellesleg Zoltán isteni savanyúságos zsíroskenyeret kerített számomra, mely azért volt különösen ízletes, mivel eredetileg magának szánta :-D) végre utolértük ismerőseimet, kikkel örömmel köszöntöttük egymást. Volt egy kis ebük is, roppant édi volt! (Szegénynek majdnem lecsavartam a bőrkinövését, mert kullancsnak néztem...) Innentől velük mentünk, és ezzel vége is volt szélvészes vágtázásunknak, úgyhogy a túra csak félig sikerült edzősre :-)
Mert amúgy baromi jól esett, ahogy intenzíven toltuk, és közben nagyon jót beszélgettünk. Testi-lelki kellemes élmény volt számomra! Azért is nem akartam írni beszámolót, mert nagyon a környezetre sem figyeltem.
De megemlítem pl. a Normafát, ahol én most voltam életemben először. Onnan jó kilátás nyílik, viszont teljesen városias a környezet, a fellelhető emberhordák tekintetében is. A János-hegyen lévő Erzsébet-kilátó is igen szép ojjektum, de nyilván az is tele van néppel, árusokkal.
Szóval megerősítem Dóri előzetes ellenérzését: ezen a túrán rengetegsok ember volt, és nem túl természetes környezetben vitt az útvonal, tehát abszolút nem volt nomád túrának kikiáltható. Na mindegy, belefért! Ettől függetlenül jó volt, bár valszeg nem megyek rá többet :-)
Fotó egy sem készült, de azért egy régebbi fotómmal emelném a bejegyzés színvonalát:
 |
| Erzsébet-kilátó terasza |
Köszönjük szépen a beszámolót az ellenérzések ellenére is. :) (Büszkeséggel tölt el, hogy kicsiny megyém eme fantasztikus és csúcsminőségű, "high-tech" termékével emelte a túrát szerető emberek fizikai erőnlétét és hozzájárult a sikeres teljesítéshez.)
VálaszTörlésNos igen! A nagy tömeget én sem szeretem 2 okból: az adminisztrációs kötelezettségek az elején és a végén megnyúlnak és a másik ok az az, hogy a torlódások a tempóból annyira kizökkentenek, hogy utána ismét hogy is mondjam a testemet ismét mozgásba kell hoznom legyőzve tehetetlenségét.
A cserkészparkok-on kb 35-en voltak összesen így nagyon kellemes volt a fő/km arány. Érdekesség az új emberek megismerésében is rejlik: miközben beszélgettem velük, kiderült, hogy a nevemet már ismerik a TTT-re való beírásaim miatt.
A tömegre még visszatérve: én leginkább a nagy Mátra túráknál érzem azt a nagyon hideg vagy inkább rideg szervezést. (Érdekes módon a Less Nándoron meg nem.)
Zárom soraim.
Ha én írtam volna a beszámolót, akkor az így nézne ki:
VálaszTörlésSzép volt. Jó volt. Ilyen is van. Többet nem megyünk :)
Túl városias volt, na. Nem mentünk sokat betonon, de ahol igen, ott csak azt látta az ember, h. mekkora villákat építenek maguknak a pestiek, és mekkora fallal veszik körbe azt. A nevezésnél is feltűnt a parkolóban álló rengeteg fullos verda, miközben szombaton is 6 percenként jár a Moszkváról a busz.
A becsekkolással az volt a baj, hogy két sor volt, nem írták ki melyik micsoda, és mikor végigálltuk a mi sorunkat, akkor derült ki, hogy ott csak az itinert osszák, nem lehet fizetni. A kasszát 2 ember kezelte, uh. elég feltorlódott a sor, újabb sorbanálás, és idegeskedés...
De nagy nehezen csak elindultunk. Nagyon családias volt a hangulat, én ennyi kutyát és kisgyereket még sose láttam egy helyen :) Tényleg idegesítő volt állandóan előzgetni. Nagyon hajtottunk, 4 óra 20 perc alatt lenyomtuk a távot, még úgy is, hogy összefutottunk a Dia ismerőseivel, és a végén nagyon lassan mentünk. 4 óra alatt teljesítettük volna.
De nem baj, a túra inkább arról szólt, h. megbeszéljük Diával, kinek mik a problémái manapság, mik lehetnének a megoldások, jót lelkiztünk egymásnak. Ránkfért. Az idő meg gyönyörű volt, a szendvics és a tea finom, a Dia ismerősei jófejek, és a kitűzőn csacsi van :)
Mindenesetre legközelebb valami természetközelibb helyre vágyom :)
Nem baj, srácok, ezek után lesz csak igazán szép élmény szűk körben elmenni valami kietlen vidékre kéktúrázni többnapos jelleggel!!! ;)
VálaszTörlésMi is voltunk ám Dórival szombaton a Cserhátban, de én jobban szeretném, ha a hazai pálya előnyét kihasználva ő alkotná a szöveget, amit majd az én képeim kísérnek. :)