4 nap a Balaton-felvidéken

Márc. 15-i 4 napos hétvége - Balaton-felvidék - túra - MTSZ szakosztály túrás csapata --> röviden összefoglalva így fest, hogyan is történt a dolog :-)

Gondolkodtam, hogyan is tudnék rövid ám velős és emellett még csinos beszámolót kreálni számotokra, és arra jutottam, hogy most nem írom le minden nap történését, hanem felvázolok egy átfogó helyzetet, majd kiragadok néhány konkrét eseményt, melyek számomra testi vagy lelki értelemben igazi emlékezetes élmények voltak.

A szállásunk Óbudaváron, ebben a csöpp kis egyutcás falucskában volt, a Vilmos-házban. Nagyjából húszan voltunk, köztük néhány kölyök is (kb. 10-15 éves). A környéket jártuk be: Mencshely, Kapolcs, Nagyvázsony, Dörgicse, Balatonhenye vidékét, s az utcsó napon még Hegyestűre is elmentünk. A túrát jellemzően titulálhatnám a "kolostor-, vár- és templomromok, kilátók, lápos tavak" túrájának, mert ezek tök meghatározták utunkat. Az időnk gyönyörű volt, a Nap ezerrel ontotta ránk D-vitamindús jóságát, sőt kissé túl is sikerült adagolni: lesültünk! Jelenleg vedlik az orrom s a homlokom, s igen jó színem van :-) Márciusban! Nem semmi. Talán az első és az utcsó napon fújt a szél, de leginkább az utcsón, az már kellemetlen volt, tépett le minket Hegyestűről.

El kell mondanom, hogy fizikailag abszolút nem voltak megerőltetők a túrák: nagyon lájtos távok jutottak egy-egy napra. Egyedül a 2. napon mentünk kb. 20-at, ez volt a max. Ekkor mondjuk már kezdtem jóleső fáradtságot érezni, de ez a többi napon teljesen hiányzott. Most nem a táv volt a lényeg, tudtuk ezt mind.

Most rátérnék az Élményeimre.

• a Vilmos-ház: olyan volt, mint egy elvarázsolt hely, teli bűvös kacattal, de annyival, hogy a szem nem tudja felmérni, mi minden van ott. Már az udvar is tele van mindenfélével, mikor pedig felmentünk a tetőtérbe, amit teljes egészében megkaptunk tanyahely gyanánt, új érdekességek tárulhattak szemünk elé. Régi volt minden, régi bútorok, s szobák össze-vissza mindenfelé, itt egy pici szoba, ott egy nagy, változatos és logikátlan rendben. A közösségi helyiségben egy hosszú asztal várta, hogy melléroskadva megvacsizzunk, s egy pultrész választotta le a konyhát. Egy szoba különösen, s furcsamód felemásan elbűvölt: viszonylag szerény (6) ágyszámmal bírt, viszont volt egy terasza, melyre régi, fakeretes üvegajtó nyílt, s két ősi kanapé várta a bátor emberek seggét. Csodaszép volt számomra! Reggel sütött ide a nap; ide kiülni megreggelizni a napfénybe.... Csudajó lehet :-) A felemásság okát nem tudtam megmagyarázni; először ebbe a szobába költöztem be, de ahogy megnéztem a legnagyobb szobát (8 ágy), mégis átköltöztem oda egy hatalmas franciaágy 3. lakójaként :-)

a Vilmos-ház

a teraszos szoba

közösségi kajálda

•  Óbudavár: számomra az igazi Óbudavár nem az, amit rajta átautózva látsz, hanem az, ami akkor tárult szemeim elé, amikor szállásunk udvarából hátrafelé egy keskeny ösvényen felmentünk a kertbe, s ott ráléptünk egy ösvényre, kisvártatva pedig egy vallásos csoport zarándokútjára. Gyönyörű füves dombok, a lemenő nap fényében vörösen ragyogó barna erdő, s egy rendkívül barátságos kecskekolónia fogadtak minket. Rábukkantunk aztán egy fantörpikus játszóparkra is, melyen működőképes drótkötélpálya is volt, melyet azon nyomban le is teszteltem, baromira lehetett száguldani vele, s a végén akkorát lendültél!!! Voltak hinták is, s én különösen baráti viszonyban vagyok a hintákkal, így aztán őket is jól meghajtottam! Volt még egy füves focipályácska - s mindezek mellett szuper csend. Annyira hihetetlenül békés környék volt, hogy teljesen beleszerettem!

• István Shinkendo bemutatója:  ő ezt a fajta harcművészetet űzi, s a botjait hozza túrára is, hogy ha este marad egy kis idő, akkor edz. Most is kihozta őket egyik este a játszótérre, s a kérésünkre tartott egy kis bemutatót. Nagyon látványos volt, mindemellett ahogy egyre jobban magával ragadott a látvány, én egyre szomorúbb lettem, s végül már majdnem elsírtam magam, ahogy suhogtak a kemény és fegyelmezett ütések. Nagyon érdekes volt, hogy így hatott rám ez, magyarázatként azt találtam, hogy annyira nem kenyerem az agresszió, a hangoskodás, a verekedés, hogy még ilyen szinten sem tudom elviselni könnyen, hogy látom. Mindemellett ez mély élmény volt.

• A túra érzelmi, hangulati csúcspontja a vízipipás, sörözős, vodkázós kiscsoportos paplanba/hálózsákba burkolózós este volt, amikor 4-en kiültünk a csillagok alá az udvarra egy vízipipa (avagy - ahogyan megtanultam - sisa) társaságában, ki-ki sörrel, vagy épp vodkával, a hideg ellen paplannal vagy hálózsákkal védekezve, s eszméletlen mélységekig nyúlt a beszélgetés :-) Igazi élvezet volt: a testi élvezetet bőven szolgáltatta a sisa, melyet már jó ideje szerettem volna kipróbálni, és meg kell mondanom: király anyag!!!! :-D Szuper buli! A lelki élvezetet bőségesen szolgáltatta, hogy megismertem társaim véleményét, életét, hozzáállását nagyon komoly kérdésekben - főként egyiküktől voltam lenyűgözve, ilyen hasonló személyiséggel bíró embert nem ismerek még egyet, s kuriózum volt hallgatni ŐT. Ilyenkor feltör bennem az öröm aziránt, hogy milyen sokszínűek vagyunk mi emberek, egyszerűen élvezet maga az érdekessége annak, hogy mennyire változatosak vagyunk! Szeretem ezt :-)

• kiemelném még a szépségét annak a pillanatnak, amikor ráléptem a Kapolcs fölé emelkedő Királykőre. Létéről nem is tudtam ezidáig (ott Völgyeztem pedig alatta már kétszer), de most feltúráztunk oda, s még akkor is egy ideig csak vonakodva szemeztem vele, hogy megpróbálhatok-e kimenni rá. Nem akartam a többiek felelősségérzetét roncsolni azáltal, ha leesek. De Istvánt is vonzotta a szikla, s így már volt vonóerőm: őutána én is kimásztam. Szuper volt! Ott álltunk ketten a kövön, alattunk Kapolcs, távolabb több falu, síkság, erdők, a horizont rajta egy erdősipkával... Sütött a nap, szélcsend volt... Ez is a béke szigete volt. Felhőtlen lett volna minden, ha nem éreztem volna magam gyengének (ezt a napot kissé legyengülten és betegség által kerülgetve túráztam végig). 

Királykő (erre mentünk ki)

Szikrázó napfény - romok - fakó füves lágy és terjedelmes dombok - kutyanevelés - déli pihenő szunyókálás a napon zsákra hajtott fejjel - hóvirágtenger -  Zádorvár - kilátók - tanúhegyek s a Balaton! - érdekes házak - a Kű-völgyi mászófal, s az itt növő, borostyánnal borított fák... Ilyen dolgokkal tudom summázni a túrát. A többi érzést most benntartom magamban, s még néhány fotóval zárok :-)

Tálodi kolostorrom

Királykő alulról

napfürdő

van új a Nap alatt :-)

Szentbalázs-rom

rom Dörgicsénél

Hegyestű

Amennyiben érdekel valakit, az összes fotómat itt tekintheti meg.