Az idei március 15-ét szerettem volna méltóképpen megünnepelni és nem valami kétes értékű szónoklatot hallgatni. Mivel a konkrét napra kiírt túrák helyszínére nem tudtam volna időre eljutni így a másnapi Márciusi Emléktúrára esett választásom, amely ismét a Pilisben volt. (Legalábbis a 24 km-es táv teljesen)
Az előző beszámolók egyikében a Normafára kiírt menet nem igazán nyerte el a tetszéseteket. Ez a túra azonban csak dícséretet érdemel. Remek szervezés, lelkes és nagyon csinos pontőrök, kiváló idő és gondos ellátás. Itt is viszonylag sok volt az induló, azonban szinte sehol sem keletkeztek torlódások. Sőt! Volt, hogy elég sokáig egyedül teljesítettem szakaszokat.
A rajt a Csillaghegy HÉV megállónál volt. Ekkor bizony még fújkáltam a kezeimet, de tudtam, hogy mihelyst megindulunk felfelé már melegem lesz. Így is történt. Az idő csodaszép volt.
A menet folyamán kiemelkedően szép pont volt a Róka-hegy, a Kevélyek, a Holdvilág-árok, a Lajos-forrás és a Kő-hegy. Végig jól követhető jelzéseken kellett menni. Ezekről csak néhány szó:
Róka-hegy: a város oldalában szép kilátással rendelkező hegyoldal sokfajta erdővel rendelkezett. Ahhoz hasonlítanám, mint amikor a festő nem terv alapján fest, hanem a vászonra odadobálja a különböző színű pacákat. A kis fenyvesek jól mutattak véleményem szerint.
Kevélyek: véleményem szerint a feljutást a könnyebbik oldalról közelítettük meg, legalábbis a 3 héttel ezelőttiekhez képest. A vége ugyan meredek lett, de a kilátás teljesen feledtette a küzdelmet. Gyakorlatilag egy félköríves panoráma tárult a szemünk elé és mindenki kedélyes állapotban beszélgetett. A kibúvó sziklákon való haladás még párszor fejedelmi látványban részesített minket.
Holdvilág-árok: ez a szurdokvölgy igen vadregényes táj. Rendkívüli meredekséggel lehet a lépcsőkön felkapaszkodni és egy kicsit becsapós, mert igen nehezen jön a teteje és az ember elkészülhet az erejével.
Lajos-forrás: ez egy nagyon szépen kiépített forrás, ahová szinte beesik az ember a nagy kaptató utáni lejtőnek köszönhetően . A vízkibúvás közel van a talajszinthez és egy kis tavacskát táplál, amely egy viszonylag magasabb kőfallal van körülkerítve. Mivel egy utca végén fekszik (hogy pontosan melyik utca nem tudom) kedvelt kirándulóhely és sokan az ott lakók közül is kannástól viszik a vizet.
Kő-hegy: itt a leírás szerint egy menedékház van, amit úgy képzeltem el, hogy kis egy szintes egy szobás ház, ami egy kicsit fel van díszítve és fő funkciója az időjárás elleni védelem. Eléggé tévedtem: többfunkciós igazi kis üdülőközpont, körülötte piknikező helyek és csodaszép a kilátás. A háztól nem messze van a Petőfi-pihenő, ami természetesen koszorúkkal volt feldíszítve.
A zászlóval a Petőfi-pihenőnél
Pomázon jól laktam csalamádés és hagymás zsíroskenyérrel. A szervezőcsapat nagyon lelkes és ügyes, ha ők szerveznek arra érdemes bárkinek elmenni.
Nagyon kellemes élményekkel és érzésekkel értem haza.
Belehúztál mostanában :-)
VálaszTörlésSzuper!
Hamarosan publikálnám 4 napos Balcsi-felvidéki túrám beszámolóját, de még nem tudom, hogyan legyen, hogy ne eresszem annyira bő lére. Még érlelem kicsit az élményt :-)