Az idei első sátras túránk a Bakonyban I.

Zsoltit dícséri az elmúlt hétvégi túránk ötlete, ugyanis az általa kiötlött A és B verzió közül valósítottuk meg az egyiket. Mivel elképesztően jó idők járnak ránk, bátorkodtunk megejteni az idei első sátrazós túránkat - és milyen jól tettük! 

Szombaton és vasárnap tehát a KÉK Bakonykútitól Zircig tartó szakaszát jártuk be háromfős csapatunkkal. Pecsételési szükségleteink eltérőek valának: nekem ez a szakasz teljesen megvolt, Zsoltinak volt a legtöbb hiánya, míg a hiányversenyben Lord Zoltán a második helyen állt.

Szombat reggel az egyetlen délelőtti busszal elutaztunk hát a bájos kis Bakonykútiba, akit már jó ismerősként üdvözlünk rendszerint. A busz levegőtlen heringjárat volt, és reggelizni sem reggeliztünk kielégítően, így leszállás után egy padra depózva magunkat rákészültünk az indulásra némi ez-az elmajszolása által. Eztán egy darabig a KÉKen haladtunk, ám ördögi tervünk szerint egy váratlan balkanyarral elhagytuk szeretett égszín utunkat, és levetődtünk a Burok-völgybe - medvehagyma szerzés ürügyén!

Útkeresők (fotó: Kerekes Zsolt)

A medvehagyma már szinte az elejétől mutogatta magát, de egy darab haladás után átvette szinte kizárólagos egyeduralmát az aljnövényzetben. Igazi tenger volt! Gyönyörű volt, egész úton csodáltuk, elképesztően vadul burjánzott, vígan élt!

kettéválasztott tenger

kockázatos a túl sok macihagyma fogyasztása - pillanatnyi áramszünetet okoz ;-D

hagymás ösvényen

Szedegettünk is belőle, természetesen gyengéd odafigyeléssel. Oly rengeteg volt, hogy elég volt szinte mehet közben néha lehajolni egy-egy levélért. Nyamiiii!

Ami meglepett engem, hogy elég sok volt a szúnyog! Folyamatos hadakozásban álltunk velük, ha haladtunk, is követtek, de ha megálltunk, akkor főleg igyekeztek be az intim szféránkba. 

Jöttek aztán a szokásos kidőlt fa-átmászások, melyek jó combizomerősítőnek bizonyultak, főként így, nagy hátizsákkal rajtunk. No, én mondjuk ne szóljak semmit, Zsoltinak olyan nehéz volt a zsákja, mintha legalábbis atombombát cipelt volna benne! 

Többször felidéztük a tavaly májusi bácsielhagyós túránkat, valamint az októberi TT-t, melyen Zsoltival vettünk részt anno. Emlékszem, akkor is olyan érzésem volt egy jó idő után, hogy a völgynek az életben nem lesz vége - most is kezdtem ezt érezni, kezdtem fáradni a sok famászásban. Zsolti is egyre többször sóhajtott fel, hogy jaj ő milyen öreg... :-))

Mígnem aztán odaértünk a völgyben lévő egyetlen elágazáshoz, ahol a Királyszállás felé vezető ág, valamint a Bükkös-árok y-szár formájában vesz könnyes búcsút közös utuktól. No itt azért megpihegtünk kissé, ettünk-ittunk, majd a Bükkös-árkon folytattuk utunkat. 

Igen szép időnk volt, így aztán ahogy kiértünk a völgyből, megálltunk benapvédelmezni magunkat, én pedig lecipzáraztam a gatyaszáramat. Ez egy igen csúnya hely volt egyébként: fakitermelés következtében csupasz rész, ahol egyre-másra dőlve hevertek fák, valamint a hatalmas autók kényelmetlenre paszírozták szét a földutat, hogy győztünk bukdácsolni rajta. Itt futottunk össze utoljára a 4 cserkésszel, kikről még nem ejtettem szót, de kikkel egymást több-kevesebb távolságból követve, és esetenként előreengedve haladtunk végig a völgyön.

Mi most észek felé vettük az irányt, hogy visszacsatlakozzunk a KÉKre, és eljussunk Kisgyónra, ahol pecsételőhely vagyon. Elhaladtunk a Károly-lak mellett, ahol sok ember tanyázott, majd a Hosszú-kígyóson ereszkedtünk az Erdei Szentély felé. Fú, ez is csodaszép szakasz volt: árok mellett kanyargott ösvényünk. Egy hídként átdőlt fát megmászkáltunk mindhárman, és fotózkodtunk :-)

SzuperZsolti átrepül :-)

Lordunk is odatette magát :-)

...s én is megtekintettem a lehetőségeket (fotó: Kerekes Zsolt)

Odaértünk aztán az Erdei Szentélyhez, ahol most nem oly magányban érezhettük magunkat, mint anno Zoltánnal: sok ember volt ott, akik egy tűzrakóhelyen épp étket készítettek. Letelepültünk a sok pad közül az egyikre, mert Zoltán és én is haraptunk volna valamit (Zsoltira ez nem volt igaz). Épp majszoltam a macihagymával nyakonvágott pogácsámat, Zoli is a valamijét, s közben szimatoltuk a finom illatokat, mik köröttünk szálldostak a sütésből kifolyólag, amikor az egyik néni megkérdezte: nem sütnénk-e magunknak egy szelet szalonnát vagy sonkát? És egy kis üdítőt kérünk-e? Valamint a parázsban alufóliában sülnek a zöldségek, hát egy olyan csomagocskát elfogadunk-e? Majd kicsivel később: van némi sütijük is, hát azzal megkínálhatnak-e? Fúúúúú :-D Zsolti egyből hárított, Zoli bizonytalanul pislogott, én pedig azt mondtam: szívesen elfogadnánk! Így aztán Zoli és én kezünkbe kaptunk egy-egy nyársat, amire a néni feltűzött nekünk egy-egy szelet szalonnát, azt a parázs fölött jól megsütöttük, bontottunk hozzá egy csomagot, ami parázsban sült krumplit, hagymát, paradicsomot és vékony szalonnacsíkocskákat rejtett, ittunk hozzá bubis gyömbérüccsit, s a végén lefojtottuk egy-egy kocka sütivel... Hát ez egy csoda volt!!! A sütiből azért Zsolti is evett, aki közben jól elbeszélgetett kedves vendéglátóinkkal. Abban maradtunk aztán velük, hogy ők is kaptak régebben ilyen Jóságot másoktól, s majd mi is továbbadjuk a vendégelést másoknak :-) Ez egy remek dolog szerintem, én pont így képzelem a JÓ körbejárását :-) Azért most is tudtunk nekik mit adni: Zsolti a macihagymáját megosztotta velük, mert nekik meg az nem volt, és olyan messzire nem terveztek elmenni, mint ahol mi szedtük. 

Kerekes Zsolt: Dia az én keresztem :-D

Étkeztünkkel búcsút vettünk tőlük, s én személy szerint épp megfelelő gyomortelítettséggel vágtam neki a folytatásnak. Hamar odaértünk aztán Szergejhez, kit hangos örömmel köszöntöttem, mint jó cimbit :-D

Szergeeeeej! Tekintete még mindig KÓKEMÉNY! :-D

Hát csak nem álltuk meg, hogy ne fotózkodjunk vele! Jól megmásztuk tehát talapzatát, s lett aztán körülálló fotó, '10 mp alatt 3 kép' fotó, részben ülő, részben álló fotó, melyekből kettőt osztok meg veletek :-)

A viszontlátás reményével váltunk el Szergejtől, s haladtunk a közel lévő Kisgyón Természetbarát Telep felé. Meglepődésünkre a telep tele volt néppel, autóval és gyerekkel, valamint színes pólókkal! Látszott, hogy valami közösség tartózkodik itt, elborítva kölykökkel a helyet, kik közül sokat az apukák hordoztak magukra kötözve. Zsolti kiszolgálta magát a dobozkában rejlő nyalókából, majd amíg ő és Zollltán bekéretőztek vízért, velem szóba elegyedett az egyik, gyerekét hátán cipelő srác, s így megtudtam, hogy egy 20 éves hagyomány idei eseménye zajlik épp: ők egy népes baráti társaság, kik évente összegyűlnek ehelyütt. A kiteregetett pólókollekció az évente változó egyenpólókat hivatott bemutatni (több volt, mint 20, de nem akartam kukacosnak tűnni...) Alapvetően díjaztuk a tevékenységüket (milyen szuper dolog a sok kiskölyöknek kint a természetben játszani!), majd indultunk tovább. 

Most egy darabig a piroson mentünk, majd a Zoltán és általam már ismert Tűzköves-árok mentén már a KÉKen haladtunk. Itt szétszakadoztunk, mert Zsolti felvett egy számára megfelelő tempót, amit azt jelentette, hogy ő elöl ment, engem pedig a tempóm hátulra irányított, Lordunk pedig középütt haladt, biztonságban, hű szolgálói által védve :-))

Itt kissé lelkileg rosszul éreztem magam, amiért Kisgyónon Zsoltival szemben nem tanúsítottam elegendő toleranciát. Ezen rágtam magam, és elhatároztam, hogy este elnézést kérek tőle. Ez a szakasz emiatt számomra kicsit borús volt, viszont természetügyileg csodaszáp: foltokban itt is burjánzott a macihagyma az árok mélyebb részein, meg amúgy is ez egy szépséges szakasz, ezt a téli hódagasztó túrázásunk alkalmával is megállapítottuk Zolltánnak.

macihagyma-foltok a Tűzköves-árokban

cincér, ki nem hős! (Dóri és Zoli kisegítettek: gyászcincér)

A Csikling-vár és a Hamuház közelében szélesebb földútra értünk, ahol megint mindent medvehagyma borított. Bár Lordunknak már a "bele fordult ki" tőle, ahogy ő kifejezte, de azért tegadhatatlan, hogy iszonyat hatásos volt a látvány!

kifogyhatatlanul

A Hamuháznál meg sem álltunk, a Csikling-várhoz sem tettünk kitérőt, igazából már siettünk, mert erősen délutánba hajlott az idő, s szálláshelyként a Tés és Jásd közötti részt céloztuk meg így elsőre. Így aztán folytatódott az "erőltetett menet" a szokott sorrendben: Zsolti tépett elöl, mi Zolival hol együtt, hol szintén szétszakadva mentünk. Azt hiszem, valamilyen szinten mind fáradtak voltunk némileg, hisz idei első nagyzsákos túránkat ejtettük meg, nem rázódtunk még teljesen bele (idén még nem szokta a paraszt a szántást!), s már több mint 20 km-t megtettünk. 

Erre a szakaszra tehát a meneten kívül más nem is volt jellemző, míg aztán csapatocskánk Csőszpusztán, az Alba Regia Barlangkutató Állomás közelében újra egyesült, s odavonultunk a bejárathoz a bélyegzőért. A hely most nem volt elhagyatott: az ajtó nyitva állt, néha valami pengetős hangszer dallama szökött ki, majd vidáman zajos barlangászcsapat érkezett. Míg Zsolti pecsételt, én lekaptam néhány jellemző barlangászmomentumot, s csöppet művészire vettem a figurát:

overall szárad

barlangászok és a szelektív gyűjtés

a "kismalac" :-)))

Egy barlangász bácsi kedves volt, s odahozta nekünk az egyesület szép pecsétjét, így ennek benyomása kedvéért már Zoltán és én is elővettük a füzetet. A beszélgetés során a bácsi felajánlotta, hogy megalhatunk az udvarban, majd azt is mondta, hogy akár a padláson is, van szalma meg pokróc, sátrat sem kell állítani. Zsolti hajlott volna a dologra, megkérdezett engem is, nekem viszont nem volt sok kedvem most a hangoskodó sok-sok emberhez, így én azt mondtam, hogy továbbállnék. Ma sem tudom, Zsolti miért egyezett bele ebbe rögvest, mindenesetre nagyon köszönöm :-)

A bácsinak is nagyon megköszöntük a felajánlást, és továbbmentünk Tésre, ahol betértünk a kocsmába némi töltekezés végett. Zsolti meghívott mindenkit: ő bekólázott, Zoli egy gyümölcsös Soproni Démont választott, én meg rövidet nyomattam. Megkóstoltam azért a Démont, és meg kell mondanom, hogy nem is olyan bitangpusztulatosan szar :-)))

Hűvösödött az idő, esteledett. Két helyet néztünk ki a térképen és a GPS-en szálláshely gyanánt: az egyiken Dög szerint "pad asztallal" is várt minket :-)), míg a másik a Siska-kút közelében leledzett, mint pihenőhely. Úgy gondoltuk, megyünk és megnézzük őket.

Az első kollektíve nem jött be nekünk, így továbbhaladtunk, és egyöntetűen voksoltunk a második hely mellett. Itt csak abban válogattunk kicsit, hogy pontosan hol is legyenek a sátrak, míg végül Lordunk javaslatát elfogadva a "padasztallal" mellett vertünk tanyát :-) Tyű, hát jól esett végre lemálházni, s tudni, hogy ma már nem megyünk többet! Dög szerint kb. 26 kilcsit nyomattunk le. Elég is volt, mind ezt éreztük.

Azt már Tésen a kocsmában megtudtuk, hogy Jásdon pont falunapok vannak, így most az erdőben is hallható zenét, majd a tüzijátékot el tudtuk könyvelni ennek. Nem volt olyan veszedelmesen zavaró, de azért hallani lehetett.

Zsolti igényesssen felállította lakját, s mi is felvertük Zollltánnal a kutyaólat. Letelepültünk aztán vacsizni, s előkerült a Zoli által hozott bor is, melyet ő és én pusztítottunk, majd a végét már csak ő, mert én baromira elálmosodtam tőle meg a fáradtságtól. Már szinte teljesen sötét volt, mikor bejelentettem visszavonulási szándékaimat, melyet a többiek is követtek.

Az éjszakát polifoam nélkül és az Attilától kölcsönkapott hálózsákban töltöttem (köszönöm!!), s a csípőcsontjaim fájdalmasra nyomódtak, melyet folyamatos fordulással igyekeztem tűrhetővé tenni. A szél fújt, az őzek kaffogtak, picit dideregtem - igazi idilli erdei éjjel volt :-)

esti mozzanatok

/folytkövi/