Vincézés-Pincézés 25 TT

Lényem "túra-összetevői" már hangosan hallatták nemtetszésüket elhanyagoltságukból kifolyólag, így megnéztem a hétvégi TT kínálatot, és megakadt a szemem egy vértesi TT-n, ami ráadásul Csókakőről indul! Csókakő és a Vértes nálam előkelő helyen állnak, így aztán ma reggel Zsolti társaságában nekivágtunk a TT-nek.

A nevezés a Bogi pincében történt, melynek megközelítése igazi tanyasi élményt nyújtott: egy ház udvarába behatolva az istállón kellett keresztülmenni, közben vethettünk néhány szeretetteljes pillantást vagy simítást a tehénkékre, majd a túra szinte legsárosabb helyén átkelve régi szekerek és csűdig vízben ácsingózó tehenek szemlélése után értünk a pincéhez. A szervezők nagy szeretettel, extra kevés indulóval és egy kupica pálinkával köszöntöttek minket. Az itiner kézhez vétele és Zsolti kamáslijának felszerelése után indultunk is vala.

a háztáji :-)

magáért beszél :-D (a fotótémát Zsolti szúrta ki)

Elsőre természetesen a várba kellett felmenni. Mi hátulról közelítettük meg, és vegyes érzelmekkel csodáltuk a felújított tornyot: csilli-villi fehér csiszolt kövekből volt kirakta, a tetejét pedig fényes márványszerű kövek koronázták. Zsoltival egyezett a véleményünk: kissé eltúlzottnak éreztük ezt a fokú felújítást. Én személy szerint azt szeretem egy váron, ha látszik a kora, patinás - ez viszont már-már hivalkodó volt, és nagyon oda nem illő, szinte puccos... Főleg éles a kontraszt, mivel a vár nagy része még mindig nagyon lestrapált állapotban van.

a csókakői vár

lejárat a sziklák közt

Eztán még egy darabig szeretett kékünkön haladtunk, majd letértünk a Buhin-völgyön. Miközben haladtunk fel benne, a jókedv is egyre nagyobb magasságokba ért bennünk. Rég találkoztunk Zsoltival, őt lelkesítette a társaságom, a hely és a túra, engem lelkesített a társasága, a hely, a túra, és egyáltalán a nap, a lét :-)

Hamarosan első ellenőrzőpontunkhoz érkeztünk, ahol megkaptuk pecsétünket az itinerbe, s már haladtunk is tova. Innentől hosszú utunk következett végig a Z+-on, egészen Csákberényig. Visszagondolva nem tűnt hosszúnak, mivel végigbeszélgettük az egészet. Szép volt a völgy, amiben haladtunk, sűrűn érkeztek be oldalról kisebb völgyek. Hiányzott már nagyon a zöld szín, a langy szellő, voltak viszont madárkák, és a Nap is ránkmosolygott, a mozgás során fel is melegedtünk, úgyhogy okunk panaszra nem lehetett! Sár sem volt túl vészesen, alig lett olyan a gatyaszáram. 

Egy nagyobb csapat túrázóval időnként előzgettük egymást, hol mi mutattunk utat nekik, hol meg ők nekünk. Volt egy roppant lelkes kajla kutyájuk is, Mogyoró, akit sajnos nem lehetett póráz nélkül vinni, így az egyik srác időnkén futott vele. 

Még egy kutyával találkoztunk a túra során, egy intenzíven gyalogló nő körül futkározott nagy lelkesedéssel, és vizsla volt. Rettentő boldognak tűnt, és szabadon futkosott, s még ráadásul abszolút barátságos is volt :-)

Egy rafinált helyen elvétettünk egy elágazást, és Zsolti itt üzemelte be először Dögöt, aki visszavezetett minket a jó útra. A jelzést egyébként szépen kifelejtették, az alapján tehát nem lehetett megtalálni az elágazást. Ez az egész pont a Strázsa-hegy (Őr-hegy) mellett van, most nézem a térképen, s ezt a "hegyet" mi is jól megnéztük, hogy oda egyszer fel kéne majd mászni!

Innen már közel volt Csákberény, ahol a Vértes Gyöngye Vendéglőt kellett megtalálni EP okán. A Z+ jelzés és az útvonal-leírásunk összhangjával nem voltunk túl elégedettek, de meglett a vendéglő s a pecsétek is. Fejenként egy-egy Snicker's járt, aztán Zsolti meghívott egy valamire, amiből végülis szilvás Unicum lett :-) 

véreb :-)

Némi tanakodás után megint a kutyás csapattal egymást kerülgetve indultunk neki a folytatásnak. Bár Csákberényből már egy keskeny aszfaltos úton közvetlenül el lehet jutni Csókakőre, a szükséges táv miatt a túraterv szerint egy karika beiktatását kellett elkövetni a hegyen. Így a zöldön haladtunk a Gémförtés-völgy felé, melynek neve igen tetszett nekem :-)

Maga a völgy is egyébként, mely blogunkhoz híven igazán vadregényes szépséggel bírt: teli volt hintve különböző méretű mohás sziklákkal. Nagy élvezettel, duzzadó lelkesedéssel haladtunk benne!

Beértünk a kutyás csapatból két srácot, akik közül az egyik fájó lábaira panaszkodott. Zsolti egyből vette is elő számára a kenőcsöt, a gyógyszert és a pezsgőtablettát, én meg élénken figyeltem, mik kerülnek elő rejtélyes zsákjából :-) A pasiban friss túrázót köszönthettünk, s talán kicsit túlerőltette magát. További sportsikereket kívánva továbbálltunk.

a Gémförtés-völgy

És itt, a Gémförtés-völgyben, egy lépésnél egyszer csak megláttam magam előtt az út szélében egy Kincset! Egy Kincset, egy igazi, ott heverő Kincset, egy KINCSET! Micsoda boldogság, oly régóta vágytam arra, hogy találjak, és most itt volt előttem! Örömöm határtalan volt :-))) Nyilvánvaló volt, hogy elviszem, és egyből egy kedves túratárs jutott az eszembe, aki egy régi túrán talált egyet, és emlékeztem, hogyan csomagolta el. Így aztán Zsolti kölcsönszatyrával és a zsákommal elleplezve felmálháztam magamra a kincset! Elképesztő volt, hogy ma már (egy Kincs megtalálásához képest) sok ember haladt el ezen az úton - hogy-hogy senki nem bukkant rá? És olyan tiszta is volt, nem ilyennek képzeltem egy ledobott Kincset. De szép nagyon! :-)

Nemsoká' az ún. Pap-irtásra értünk. Itt aztán megint ugrándozott a szívünk az örömtől, úgy tetszett nekünk a vidék: ez egy amolyan karsztfennsík-jellegű terület volt, puha füves, kőkibukkanásokkal, bokros-kisfás növényzettel. Már csak a virágok hiányoztak, de jönnek most már azok is hamarosan :-)

a Pap-irtás

Jobb kéz felé zöld háromszög-jelzés csalogatott minket, így le is tértünk arra megnézni a beígért szép kilátást. Hát csalatkozni nem kellett: a Kopasz-hegyen voltunk, s kinyílt előttünk az Ezerjó borút s a tőle délre elterülő sík vidék. Beszéljenek a képek:

 

Csudaszép vidék! Szerencsére Zsoltinak sikerült életet lehelnie kimerült fényképezőgépébe, így ő is meg tudta örökíteni a látványt.

Leereszkedtünk két gerinc közötti járatlan völgyecskébe, és Dög útmutatása alapján mentünk. Ez aztán egy igazi elvarázsolt völgy volt: kesze-kusza ágakkal, mohás sziklácskákkal, út nélkül!

Elvará Zsolt az elvarázsolt völgyben :-D

Felkapaszkodtunk a szomszédos platóra, ahol elszakadtunk egymástól, mert Zsolti Döggel az utat kereste, én meg inkább a kilátás felé bóklásztam. Persze meglettünk, s már együtt haladtunk újra a karsztos fennsíkon, melyről az őszi Szilicei-fennsíkra asszociáltunk.

Hamarosan visszataláltunk a Z+-ra, ami levitt minket a Csákberény-Csókakő közötti aszfaltra, az ún. Ezerjó borútra. Itt addig mentünk, amíg a Sáfrán pincéig nem értünk, ahol megtaláltuk utolsó EP-nket. Pecsét, forró tea, borkóstolás, és egy kis sütike volt a menü. Én már érzékeltem, hogy kezdek kiszáradni a kevés folyadékbevitel miatt, így a tea főleg jól esett. Szürcsölve figyeltem a szőlők fölötti sziklás "hegyeket", melyeken nemrég jártunk. Szépségesek valának!

 

Várt még ránk némi aszfaltozás, majd a jelzés letért róla az Aranyhegyi-szőlők felé. Dombokon-völgyeken mentünk, s ráláttunk Csókakőre, a várra, a Vértesre. 

  

A faluba beérve két túracsajszit vettünk észre egy lovak és birkák lakta udvar kerítése mellett, ahogy fotózták és etették az állatkákat. Mi is oda vettük az irányt, fotózás, simizés, ajnározás, etetés következett. Majd haladás tova a közeli cél felé.

gyere beee! :-))

Most már csak a faluban kellett haladnunk valamennyit, átkelni a "farmon", átvenni az emléklapot egy kézfogás kíséretében, és választani egyet a díjazás közül. Ezek pedig aranyos kis kerámia csuprocskák voltak! Elmajszoltam egy szelet zsíroskenyeret hagymával és egy kis szalonnával, legurítottunk egy-egy pohár teát, majd indultunk is Fehérvár felé.

az ajándékcsupor

Igazán élménydús túra volt számomra, nagyon feltöltött pozitív energiákkal és jókedvvel, és alig várom a holnapi folytatást! :-)

Hadd búcsúzzam most rendhagyó módon Puszedli "így lustul egy igazi macska!"-életérzésű fotójával:

:-D