Végre vasárnap és lehetőség arra, hogy kiürítsem a tudatomban felgyűlt hétközi salakot, egy sétával a természetben.
Régen terveztem már, hogy a nevezetes kék jelzésen, hazasétálok Hollókőről Magyarnándorba, az én kis választott hazámba. Most meg is tettem!
Egyéb fontos teendőim miatt, vagyis olyanok mint alvás, lustálkodás, reggeli és a többi vasárnappal összefüggésbe hozható dolgom, csak a délelőtti indulás volt elképzelhető.
Dóra lányom szívesen segített és elfuvarozott a rajthelyre, hogy megkezdhessem a magam kis sétáját.
 |
| Ófalu |
Szépen keresztül az Ófalun, bár kissé sietősen, hiszen jól ismerem, sokat jártam már erre. Mégis megálldogálok szétnézni, mindig megérint a szépsége ennek a Cserhátban megbújó, aggastyánnak számító településnek. Készítettem is pár fotót a szokás kedvéért, na meg azért is, mert szóban nehéz lenne elmondani mindazt, amit itt lát az ember fia.
Egy klasszikusnak számító kép az öreg templom.
Fotóim minősége, hagy némi kívánni valót maga után, kérlek, nézd el nekem ezt a hiányosságot.
A kék jel felvisz a várhoz is, én most megkerültem és a vár alatti kéken mentem, onnan néztem vissza a fölém magasodó várra, amit szépen restauráltak és látogathatóvá tették némi belépődíj fejében. Itt megemlíteném, hogy mivel igen sok a látnivaló és az itt élők is igen kedves emberek, igen csak könnyű leragadni. Úgy tudsz itt fél napot is eltölteni, hogy nem veszed észre az idő múlását és mire észbe kapsz, lőttek az aznapi betervezett távnak.
Az utolsó házikó, ő int búcsút nekem, miközben bal kéz felől a vár néz le rám
Innen nekivágok a rengetegnek és Dobogó-tetőnek veszem az irány. Már egy év is eltelt azóta, hogy erre jártam és akkor is lefelé, most megtaposhatom felfelé az egyik nagy kedvencemet.
Kilépve az erdőből, szép kilátás nyílik a Cserháti-dombságra!
Kellemes ereszkedés után, nekivágok a szemközti kaptatónak.
Jó tempóban, kimondottan kellemes túrázós időben, nagy lendülettel faltam a kilométereket és fokozatosan kezdtem elfelejteni a hét összes kínját. Elégedetten álltam meg egy nagy csertölgy tönkje mellett és begyűjtöttem, amit kínált az épp arra járónak, most épp nekem.
 |
| Laskagomba otthonra |
Miután sikerült megoldani az elhelyezését a hátizsákban, nagyon elégedetten és büszkén lépkedtem tovább az utamon, mígnem elértem Dobogó-tető alá és megkezdtem lefelé vezető utamat.
Nógrádsipek felé haladva, gondolom a csendnek köszönhetően, (mármint nem csaptam zajt az erdőben) megmutatta magát az erdő népe! Őzek, szarvasbika, tehenek, megint őzek, mintha csak egy vadasparkban lennék.
Lassan közeledett a település, először egy meggy vagy cseresznyefa az erdőben, majd még egy és hulladék halmocskák szétmálló zsákokból. Igen, megérkeztünk, gyorsan legyünk túl az aszfaltcsíkon, minél előbb vissza az erdőbe.
Nógrádsipeken a pecsét megszerzéséhez némi kitérőt kellett tennem. A település szép, tiszta, rendezett utcákkal, öreg parasztházakkal kellemes élményt nyújtott. Beérve, templománál jobbra kell fordulnunk, letérve a kék jelzésről és kb. 0,5 km-t aszfaltom megtenni a másik irányban a Korona presszóig. Én először a kéken haladtam, a település másik végén egy fiatalember segített és mondta el a tutit, hogy az ellenkező irányban kell visszamennem felvenni a pecsétet.
A település szép tiszta rendezett utcákkal, öreg parasztházakkal kellemes élményt nyújtott a plusz kitérőhöz, ami majd egy kilométer.
Minek után a helyi focisták is segítettek meglelnem a presszót és meglett a pecsétem, visszavettem az irányt a természetbe.
Cserhátsurány a mai utam végállomása, ami gyorsan közeledik. Ma kimondottan jól megy a séta, fogynak a kilométerek és újabb gombákkal ajándékoz meg az erdő. Ezek inkább szépek számomra, mint ismertek, ezért készítek egy pár fotót, mit is láttam.
Lassan közeledem, balra tőlem párlépésre már itt a Hegyes!
 |
| A Hegyes |
Lassan elhagytam. Kisvártatva már hallani lehetett a falut, ami csak közeledett és mintha a lábamhoz simulna, csak jött felém.
Még sóvárgón visszanéztem!
 |
| Cserhátsurány felett |
Jó muri volt, férfi munka! :)
Üdvözlettel: Vaskor Gábor
Kedves Dóriapuka!
VálaszTörlésIgazán köszönjük a szép beszámolót, élvezet volt olvasni :-) Kétszeresen is részben-nosztalgiáztam: szilveszterkor ugyebár a közelben jártunk, s a múlt szombaton épp Cserhátsurányból kezdtük meg kékezésünket, igaz, épp az ellenkező irányba :-) (Gyakorlatilag pont ez a szakaszom hibádzik, amit Ön most bejárt!)
Szuper, hogy a Vaskor-családban a túrázás szeretete ilyen remekül továbböröklődött, teljesen büszke lehet Dóra-lányára, s én külön örvendek, hogy megismertem őt :-)
További csodaszép túrákat :-)
Kedves Gaia!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat, magam és leányom nevében is.
Én is örvendek, hogy ilyen jó társaságot tudhatok Dórim mellett és büszke is vagyok mindannyitokra. :)
Jókívánságaidat köszönöm és hasonlókat kívánok neked is. :)