vasárnapi gerecsei kódorgás

Két hete vasárnap anyagi okokból teljesen röghöz kötött voltam, Kata és Zsolti viszont a kedvemért T.bánya és a Gerecse felé vették az irányt, így 3 fős kis csapatunk random kódorgást valósított meg az őszbe hajló gerecsei erdőben. Ennek rövid története az alábbi.

A vasútállomáson összedugtuk fejünket, s kitaláltuk, egyáltalán melyik úton indulunk el. Nagyjából a Gerecse50 útvonalát választottuk, így jutottunk el hamar a János-forráshoz. A csont száraz forrásnál ismerkedtünk meg a Bácsival és kutyájával, Tappanccsal, aki szuper édi eb volt! Bácsi először megkötötte, mikor látta, hogy érkezünk, de szerencsére elengedte, Tapi pedig fel-alá rohangált, mint egy boldog kedélyállapotú, egészséges eb. Bácsi dobált neki ágakat, sőt mikor Tapi szájában volt az ág, Bácsi pedig a másik végét fogta, fel is emelte úgy Tapit, és megpörgette! :-D Szemléltetem:

szuper édi kis csirkecsombocskák :-D

hasaló-vasaló :-D

repül a kutyus, ki tudja, hol áll meg...? :-D

Bácsival beszélgettünk kicsit a helyi ocsmány szeméthalmokról, majd indultunk tovább.

A Vaskaput a már ismert szép völgyön közelítettük:

, s menet közben felfedeztük és elkereszteltük az Oroszlán-sziklát is :-)

Megsasoltunk két helyi lezárt barlangot, majd két érdekes dolog is követte egymást.

Elsőként egy ösvényre helyezett állatkoponyát vettünk észre. Körbefotóztam.

csonti I.

csonti II.

csonti III.

A következőkben pedig Zsolti egy gombát vett észre a sűrű sarjerdőben. Felpezsgett bennem a családilag belém kódolt (bár némileg talán korcsosult) gombász-gén, és zsákomat hátrahagyva bekúsztam a bozótosba, hogy közelről megszemléljem a gombát. Hát mit az Isten: őzláb volt a lelkem! És nem is csak egy: a közelben egész őzlábgomba-kolóniát leltem! Győztem lelkendezni, s a hátramaradt Kata és Zsolti aggodalmaskodására legyintve szedtem egy nyalábbal. Mindet nyilván nem szedtem le, hülyeség lett volna: sem elvinni, sem megenni nem tudtam volna. Úgyhogy annyit szeretem, amennyit magamnak egy adagnak gondoltam. Visszakúsztam aztán zsákmányommal a fák közt, s kerítettünk két zacskót, melyekben elhelyeztem a gombákat, s felkötöttem a zsákomra kívül. Így haladtunk tova. A lelőhelyet megjegyeztem!

A vonalzóval meghúzott sárga úton haladtunk tova, s Kata felvetette, hogy térjünk le a jelzett útról, hogy felmenjünk a Szénás-hegyre (549 m). De még ez előtt láttunk a térképen az úttól nem messze egy keresztet, s megpróbáltuk megkeresni. Ekkor Kata előrement, s mi láttuk, hogy egyszer csak megtorpan, s egy szarvas is megtorpan nem messze tőle! Ű, be jó lett volna lencsevégre kapni! De kisvártatva elsétált, Kata pedig dolgavégezetlenül tért vissza hozzánk (nem lett meg a kereszt).

Zsolti hullámokban gyengélkedett a túra alatt: kicsit meg volt fázva, és valahányszor sokáig csendben volt, mi tudtunk, hogy épp rosszabbul van. Szerencsére olyan vészesen nem volt beteg, de azért nem a megszokott szertelenül csacsogó Zsolti volt :-)

A térképen jelzett nyiladékokat követve próbáltunk a csúcsra hágni, de nem ment simán, nem teljesen stimmelt a valóság a térképpel. Így valószínűsítettük, hogy a Szénás-hegy helyett az Öreg-Kovács csúcsot (554 m) találtuk meg. Rajta egy adótoronnyal, melyet a térkép nem jelölt.
Itt piknikeltünk egyet: ki-ki elmajszolt egy ezt-azt, majd az erdős domboldalon ereszkedtünk le, hogy így érjük majd el a piros jelzést, melyen visszakanyarodunk T.bánya felé. Szép volt nagyon itt, ahogy a meredek, avarral vastagon telehintett domboldalon sorjáztunk lefelé. Fák álltak és hevertek is erre-arra...

Meglett a piros, majd hamarosan rátaláltunk a Hideg-kútra, melynek mesterségesen természetes hatású kiépítése tetszett nekem.

Hideg-kút Katával és Zsoltival ékítve :-)

Továbbhaladtunkban vizslás túrázó párral találkoztunk, és miközben Katáék útbaigazították őket, én az ebbel foglalkoztam, melynek ezúttal a lelki épülésemen kívül más haszna is volt: egy még bele nem kapaszkodott kullancstól szabadítottam meg az ebet.

Hamarosan felfedeztem, hogy egy általam még nem járt úton haladunk. De jó! Ennek örültem. Volt itt egy szép rét (talán a Vörös-rét?), ahonnan Tardosra és a fölötte emelkedő Gerecse-oldalra lehetett látni.

Tardos és a Gerecse-oldal

Vértestolna szélén rácsatlakoztunk az általam már többször járt útra, mely hamarosan jelentős emelkedést produkált. Zsolti kilőtt, engem mardosott az éhség, s Kata velem maradt, amíg elmajszoltam az utcsó müzlimet.
Hamarosan zártuk a kört, azaz elértünk arra a pontra, ahol ma már jártunk, s innen már ugyanazon az úton mentünk le a városba.

Katát és Zsoltit elvitte a vonat Bp-re, de az együtt eltöltött túra emléke itt marad a Gerecsében!