Translate

2012. október 1., hétfő

őszi pilisi KÉkezés

Helyszín: valahol a mindezidáig fel nem derített Nagy Ismeretlen Területen Piliscsaba és Dorog között.
Időpont: csillagidő 201209290830 és csillagidő 2012092917 között.
Résztvevők: Dóri, Attila, Ági, Gábor, Rita, Gabi, Zsolti és jómagam.
Cél: az "izzasztóan soknak tűnő" 12. számú, 18,6 km-es kéktúra szakasz abszolválása egy kellemes hangulatú túra által!

Csapatunk pöttyet nehezen verbuválódott össze. Én már kora reggel nagyarányú futást valósítottam meg a Nyugatiban, de legalább siker koronázta tettemet. Attila, Dóri, Zsolti és Rita már ott voltak, és bár nem ismerték egymást, a túrás külsőből levették, hogy valszeg egy túrára érkeztek, s kapcsolatba léptek még az én érkezésem előtt. Ági nagyjából a vonat indulásának percében telefonált, hogy ők valszeg nem fogják elérni a vonatot, s kollektív agyalást kezdtünk meg tanáccsal való ellátásukra, hogy hova menjenek, mivel érkezzenek. Gabi pedig egy következő megállóhelyen csatlakozott hozzánk. 

Beszélgetés okán nem érzékeltem, mennyit vonatoztunk, mire Pilisvörösvárra értünk, de itt át kellett szállnunk vonatpótló buszra. Hamar megérkeztünk túránk kiindulópontjára, Piliscsabára. Akiknek kellett, benyomták a pecsétet, majd Ágival még lezsíroztuk telefonban, hogy - mivel ők az egy órával későbbi vonattal jönnek - mi elindulunk, és majd Attila és Dóri elmélyült botanászást valósít meg, minek következtében Ágiék nagy valószínűséggel utolérnek minket :-)

túratársak Piliscsabán

Nekivágtunk hát a Kék Útnak, mely egy darabig még Piliscsabán vitt, majd az erdőben emelkedtünk. Piliscsévig sem fotóm, sem emlékem nincs, valszeg heveny beszélgetést folytattunk, ami mértéktelenül lekötötte figyelmemet.
Ó, dehogynem, egy fontos mozzanat: Dóri rátalált egy földijére Gabi személyében, és ennek olyan őszinte és kitörő örömét adta, hogy újra azt láttam: Dóri egy gyöngyszem, egy igaz, őszinte és jó ember, akivel külön öröm együtt túrázni :-) Dóri, maradj mindig ilyen!!! :-)

Piliscséven többmindent is megcsodáltunk, úgymint:
  • 2. világháborút szovjet temetőt
  • orvul Zsolti bokája után kapó acsargó kutyát, aki kezes állattá szelídült, mikor rájött, hogy beszorult a feje a kerítés alá :-)
  • egyedi "harapós kutya" táblát egy porta kerítésén
  • gyönyörű, élénk őszi színekben ázó valamilyen cserjét vagy fát (segítség, hozzáértők! bálványfa...?)

seggbe harap :-D
színek
segícccség! (fotó: Attila)

Diót szedegettünk egy fa alól, s Attila kameruni és radnai-havasoki kalandjaival tett iriggyé, majd haladtunk tova, s a közeljövő már Klastrompusztán ért minket. Ez a hely az itt egykor állott pálos kolostor romjairól nevezetes, melyről az alábbi, Attila által készített fotót szolgáltatom:

klastrompusztai pálos romok (fotó: Attila)

Elolvasgattuk a táblákat, benyomtuk a régi fajta pecsétet, majd az asztalokhoz települtünk, hogy majd itt eszünk egyet. Engem már igen mardosott az éhség, így neki is vágtam egy szenyómnak. Gabi előcsomagolta extra étkét: egyedileg készített vöröslencséjét, melyből mi is kentünk kenyerünkre. Zsolti az elmaradhatatlan Horalky-ját majszolta, míg Dóri a rendkívül extra, virslis-főtt tojásos szenyóját. 
Újfent telefonáltam Ágival, s kiderült, hogy már egészen a közelben járnak. Mikor aztán úgy döntöttünk, Dóri, Attila és én megtekintjük a közeli Legény- és Leány-barlangot, a többiek pedig ott maradnak, elég logikusnak tűnt, hogy mire mi visszaérünk, Ágiék is befutnak. Halványan bevillant ugyan, hogy Ágiék nem ismerik az asztalnál maradt 3 fős társaságot, de valahogy átsiklottam e probléma felett.

nápolyis-teleszájas telefonálás :-) (fotó: Dóri)

A barlangokhoz egy lihegtető út vezetett fel. Először a Legényt látogattuk meg, mely szép tágas volt. Találtunk benne egy érdekességet: egy fülkében volt egy hálózsák, néhány elaggott edény, s a hálózsákon egy papír, keresztbe rakott füstölőkkel, s rajta felirat: "Egy szerzetes vagyok. Sok időt töltök ebben a barlangban, használd, ha ..." A folytatást a fotókon már nem tudom elolvasni. Tök érdekes volt! Be is indultak az agykerekek, és a barlang szájában lecsüccsenve kis eszmecsere folyt a szerzetességről, remeteségről, csöppet a vallásról, a világtól való elvonulás lehetőségéről. 

eszmét cserélők a Legény-barlang szájában

Sok időt eltöltöttünk, nekem Zsolti jutott eszembe, akinek nem elég, hogy nem megerőltető a mai túra, de most még ott ül az asztalnál egy csomót, biztosan már benne van a bugi a lábában bőven :-) 
Átmentünk azért még a Leány-barlanghoz is, s itt újabb érdekességekre bukkantunk! Attila fejlámpájának hála, a barlang egy hátulsó zegzugos traktusában apró Drakulát vettünk észre! Nagyon aranyos volt, ahogy ott csüggött, le is fotóztuk jól. Elkértem aztán a fejlámpát, s egy kisebb járatba mentem megnézni, mi van arra. Fél karnyújtásnyira tőlem vettem észre az újabb kis denevért, ahogy apró csirkeujjaival a falon kapaszkodott. Iszonyat szép volt! Szavaim Dórit is odacsalták, s együtt csodáltuk a kis jószágot, ahogy talán fényképezésem, lélegzésünk, mozgásunk hatására enyhén remegni kezdett összezárt teste. 


Bőrszárnyai közül elővillant puhának tűnő bundája, s igen szívesen megcirógattam volna, ha nem vette voltak zaklatásnak. Dórival suttogva tárgyaltuk az élményt, majd inkább odébbálltunk, mielőtt még jobban megzaklatjuk szegénykét. Ám előtte még lekaptam két közeli éjjeli lepke-félét is. 

Mindkét barlangban találtunk zárt vasajtót, amiből arra következtetek, hogy komoly járatok vannak még a mélyben, amit barlangászok látogatnak időnként.
Visszaindultunk a többiekhez, akik már legalább egy órája vártak ránk. Szentül meg voltam győződve, hogy Ágiékat már ott találjuk az asztaloknál - ám odaérve azt láttam, hogy csak a hátrahagyott Rita, Gabi és Zsolti leledzik a helyszínen. Említették ugyan, hogy jött egy pár, és pecsételtek, és ők megkérdezték tőlük valamilyen módon, hogy nem ők-e azok, akik, de nemleges választ kaptak. Felhívtam hát Ágit, hol járnak - s fény derült rá, hogy ők továbbhaladtak, s mégiscsak ők voltak az a pár! Értetlenül álltunk az eset előtt, de legalább most igazán nekivághattunk a folytatásnak, Zsolti legnagyobb örömére :-)

Az eső szemetelve mutogatta magát, mire Zsolti nagy kelletlenül elővette denevér-szerű Lafuma esőkabátját, mely amúgy tök extra: belül fémesen fényes, és narancssárga SOS virít rajta :-)) Körbecsodáltuk jól, de hamarosan megszabadult tőle, mert az eső nem fejlődött tovább, sőt elhalt.
Ágiékat nemsoká most már tényleg utolértük. Megpróbáltuk megbeszélni, hogyan sikerült így félreérteni egymást, de őszintén szólva, máig sem értem :-)) Mindegy is, körbe-bemutatkoztunk, és immár két fővel bővülve haladtunk tova.

Hamarosan gyönyörű helyre értünk, amit már jó ideje vártam: Kesztölc fölött haladtunk, csodás réteken, fölénk pedig sziklás kiemelkedések vetültek. Most látom a térképen, hogy sziklamászó iskolát is ír oda, tehát valóban komoly és látványos sziklák vannak ott. 

pár Kesztölc fölött I.
pár Kesztölc fölött II.
Kesztölc felett a rét...

Gábornak hála, itt került Attila lencsevégére a szépséges bikapók, mely Dórinak igazi élményt jelentett.

bikapók (fotó: Attila)

Utunk lekanyarodott Kesztölc felé, s a szélén át is haladtunk. Próbáltunk barátkozni érdeklődőnek tűnő kecskékkel, s döbbenten bámultuk az egyik aszimmetrikusan dudorodó pocakját. Az eső megint mutogatni kezdte magát, miközben mi elhagytuk a falut, s a már közeli Dorog felé tartottunk.

Dorog közelében már nem túl szép helyeken haladtunk át. Ezt hivatottak ellensúlyozni az alábbi fotókon szereplő emberek :-)

Zsolti kétszer csenget :-)
kék lány a Kék Úton

Nem tudom kihagyni a képet sem, melyen Gabi megitatja Zsoltit :-D :

itatás :-)

Most már igazán beértünk Dorogra. A vasútállomásnál a sínek alatt hosszú és döbbenetesen lelakott aluljárón kell átmenni, mely szintén megérdemelt egy fotót:

dorogi aluljáró

Ritával elmélyülten olvasgattuk az elmés feliratokat, és valszeg a többiek sem nagyon figyeltek, mert első körben elmentünk az állomásra néző feljárat mellett. Visszatértünk hát, mert itt kellett pecsételni. Az Állomásfőnökség pecsételés hevében nyitva maradt ajtaján betekintve igazi retrotelefont pillantottam meg és kaptam lencsevégre, melyet Attila kedvéért a beszámolóba is becsempészek :-)

retrofon, mely az Állomásfőnökségeknek még ma is szerves kelléke!

Meglehetősen korán, talán fél 4 felé már végeztünk is a túrával. Elvonultunk a buszmegállóba, ahonnan egyöntetűleg minden busz indult: a vonatpótlók, a Bp. felé menők és a T.bánya felé menők egyaránt. Engem kivéve mindenki hamarosan felszállt egy vonatpótló buszra, én pedig elvonultam egy félreeső utca gondosan nyírt gyepére, hogy a maradék szenyóm felmajszolásával és a térkép tanulmányozásával üssem el a buszom indulásáig hátralévő több mint 1 órát. Ami sikerült is remekül.

Összefoglalva: a túra fizikailag nem volt megerőltető, viszont kiemelkedő volt a társasági értéke számomra! Igazán remekül éreztem magam :-)

4 megjegyzés:

  1. Köszi, Dia! Jó túrához méltó bejegyzés! :)

    A retrofon pedig meghatóan csúnya! :)

    VálaszTörlés
  2. A fa pedig ecetfa (Rhus typhina).

    VálaszTörlés
  3. "a retrofon meghatóan csúnya", ez király kifejezés :-)
    Köszi, ecetfa, okés!

    VálaszTörlés
  4. Jaj, Dia, hát egyelek meg!
    Nem bírom ki, hogy mindenki előtt el ne mondjam, hogy én is nagyon-nagyon szeretek veled túrázni! :)

    A bejegyzés nagyon szuper lett, olyan Diás! Remek :)

    VálaszTörlés