Translate

2020. szeptember 9., szerda

őSRégi élmények I.

2 nagyszerű hetet töltöttünk idén az Őrségben egyvégtében. Vásároltam egy helyi füzetkét és tollacskát, és menet közben megörökítettem élményeinket ebben az Élménynaplónak keresztelt ironban. Eme élménynapló tartalmát digitalizálom ezúton most, itt-ott kicsit kibővítve, átalakítva, de élménytartalmában legfeljebb is csak dúsabban, megkurtítva nem. Olyan szép és csodás "nyaralás" volt, hogy megosztom veletek, hátha valaki ihletet nyer általa 😊

Élménynapló

2020. 08. 13-27.

Őrség

"augusztus 13. (csütörtök) - ÉRKEZÉS

A Göcsej IC fél 3 felé begördült velünk Zalaegerszegre. Príma kis vonat, és mivel bringákkal utaztunk, a legmodernebb kocsiban volt helyünk. Az utat számomra némileg árnyékolta a bal alsó hasi görcsöm (mint vadiúj ismerős), de egyébként meglehetőst elégedettek voltunk az úttal.
Zalaegerszegen gurulni kezdtünk irányba. Megálltunk egy remek kis beülős helynél egy kávéra: az volt a Fészek. Megtaláltuk aztán a Bubbles közmosodát is, és az olajipari múzeum útbaigazító táblát (melyet egy másik napon terveztünk meglátogatni).
Zalaegerszeg után Teskándon rátértünk a Zala-völgyi bringaútra, amit felettébb elsőosztályúnak találtunk. Egykori vasúti nyomvonalat aszfaltoztak le, ami Zalalövőig a Zala folyó mentén fut. Csudira tetszett! Kár, hogy tovább nem tart: Zalalövőtől Őriszentpéterig az autóúton kell tekerni, de teljesen kibírható.
Szálláshelyünkre, a Kemencés Kuckóba >18 órakor érkeztünk igencsak kimelegedve a jó időtől. Szállásadó bácsinkkal, Kálmánnal már a ház előtt összetalálkoztunk: mosolyráncos szemei és széles mosolya sok jóval kecsegtetett. Hamarost már az udvari fedett pad-asztalos kiülőnél találtuk magunkat szállásadó nénink, Lívia, valamint néhány kupica pálinka társaságában, és együtt próbáltunk dűlőre jutni a SZÉP kártyás fizetés ismeretlen világában - végül sikerrel járva.
Beköltöztünk a kis Kuckóba, mely 2 hétig az otthonunk volt, és mely szó szerint kuckó: a mindössze 2 helyiségre osztott házikóban egy légtérben találjuk a mini konyhasarkot, az étkezőasztalt, az ágyat és egy kanapét, valamint ruhásszekrényt és egy búboskemencét. Ezeken kívül egy pici fürdőszobát is kialakítottak a csinosan felújított kis házban. 

Kemencés Kuckó (fotó: K. Peti)

augusztus 14. (péntek) - ISMERKEDÉS

Ráérősen keltünk: ma csak nyugodalmasan ismerkedni fogunk a településsel, ahol 2 hetet tervezünk eltölteni. Késő d.e. sétáltunk egyet: megnéztük a Zalát, mely meglepően picinek bizonyult, a buszpályaudvart, a piacteret, a Malom nevű kulturális épületet, az Őrségi Nemzeti Park látogatóközpontját, ahol a kis helyi kiállítást is áttanulmányoztuk. Az utcán összetalálkoztunk kedves szállásadóinkkal, akik még útbaigazítottak minket néhány dolog tekintetében, majd boltoltunk és vettünk végre egy darab dinnyét is! Otthoni ebédke után szunyókáltunk egyet 😊
Este még az Alszeren - ahol laktunk - is sétáltunk egyet. Egy kedves öreg rozoga kutyus kísérőnkké szegődött egy rövid szakaszra. Megnéztünk egy kavicsos utat, hogy merre vezet, mely szintben keresztezte a Zalát, de berakott köveken száraz lábbal át lehetett kelni. 

egy a számtalan csodazöld őrségi rét közül

augusztus 15. (szombat) - SZENTGOTTHÁRD, HÁRSAS-TÓ

Az Őrségbe látogató aktív turisták számára 7 db biciklis körtúrát találtak ki, melyekhez külön kiadvány is készült vázlatos térképpel. A körök közül kiszemeltük a Szentgotthárd felé menő karikát (6. sz.), mely 34 km hosszú volt a papír szerint. Mi azért kibővítettük, s így lett az útvonalunk Alszer - Templomszer - Szalafő - Farkasfa - Hársas-tó - Máriaújfalu - Szentgotthárd - Máriaújfalu - erdei út - Kondorfa - Őriszentpéter. Remek kis kör!! Élvezettel tekertük végig. Kedvencem a Szalafő és Farkasfa közötti szakasz volt: erdőben fák között a minimál forgalmú úton... Mmm! Tetszett a Máriaújfalun átvezető Kis utcai rész is. Sietnünk kellett odafelé, mert a horgászbolt, ahol Peti csontit és horgászjegyet kívánt venni, délben bezárt. Kicsit necces volt, hogy odaérünk-e, de fél órával zárás előtt ott voltunk.
Szentgotthárdon egy kicsit körülnéztünk. A kastélypark csinos. A kastély tetszett, bár némileg felújítás után sír. Jókora borulás jött északról, de nekünk csak egy kicsi esőt kellett kibekkelnünk egy fedett biciklitárolóban.
Enni valahol valami egyszerűt és mosodát keresni: ezen célokból kezdtük meg elképesztő kurflizásunkat a városban. A Széchenyi u. 1. házszám kutatása alaposan kivett bennünket - elvileg itt volt egy mosoda, gyakorlatilag szerintem elvitték az UFO-k ezt a címet. Nem létezett. Kellő mennyiségű keresgélés után - melynek során az erősen megnövekedett teljesítményű Rába folyó sárosan csabdosó hullámait is megszemléltük - a Rézi Vendéglő mellett voksoltunk. Pizzát ettünk volna, de mivel sokat kellett volna várni rá, más étket választottunk. A maradékot elvittük "holnapi vacsora" címszóval.
Az idő újra kiderült. Visszafelé megálltunk a pazar szépségű Hársas-tónál, hogy Peti megnézze horgász szemeivel, illetve hogy egyet csobbanjunk benne óhajom szerint. A tó elképesztően bájos, és alig volt ott ember! A mellette lévő oldalból mindenfelé vizek igyekeztek a tóba a nemrégi nagy esőt hirdetve. Az emberek a parton is vízben jártak gyalog és biciklivel, a vízzel borított füvön remekül lehetett mezítláb tapicskolni. Még a tóparti pad-asztalokról is közvetlenül a tóba lehetett lábat lógatni. Van itt egy kis strandrész, úgyhogy ott mi is lemálháztunk, és végre meg tudtam ejteni az idei év első tóba merülését! Mennyei volt! Nem maradtunk túl sokáig, de az csodás volt! Átöltöztünk, majd elindultunk haza.

a csinos Hársas-tó

Utunk kisvártatva az erdei szakaszra lépett, ahol kaviccsal szórt nyomvonal vezetett. Ment le a Nap, közben vízerek csordogáltak a lejtős keréknyomokban, melyek fölé ívben borultak a fák: oly szépségek voltak ezek, hogy fotózni is kellett. A szakasz érdekessége és kalandja a "darazsas erdészház" volt. A fák közt feltűnt egy elég formásnak tűnő faház, így odakanyarodtunk, hogy jobban megnézzük. Én a bringámat a ház mellett álló fának támasztottam, Peti hamarosan a sajátját a törzs másik oldalának. ... Nem is oly sokára rádöbbentem, hogy nagy hibát követtem el, ugyanis a bringát egy olyan odvas fának tettem, amiben darazsak lakoztak. Akik pediglen hamar úgy érezték, betolakodó jött, így máris gyorsan körülrajzották a bringámat... Petiét még csak alig, így ő el tudta venni azt, én viszont tanácstalanul néztem az enyémet... A darazsak (akik talán lódarazsak voltak) dühösen dongtak a kis biciklim körül... Végül ez lett a megoldás: felvettem Peti esőkabátját, kapucnit a fejemre, sisakot rá, az ujjaimat behúztam a kabát ujjába, majd egy hosszú fadarabbal feldöntöttem a biciklimet. Vártam picit, majd egy biztonságosabbnak tűnő irányból guggolásban lassan közelítettem a bringát. Elértem, elmarkoltam a kormányt, majd lassan vonszolni kezdtem magam felé. Mikor már elég távolra vontattam a darazsaktól, felállítottam és gyorsan távoztunk. Nem csíptek meg 😅 Elég para volt egyébként!

a "darazsas erdei házikó"

Ezen a szakaszon két gyönyörű szarvast is láttunk, de lefotózni nem sikerült őket, mert a vizes fékek igen hangosan funkcionáltak, szarvaskákat pedig elijesztette a hang.
Hamarosan aszfaltra értünk, majd Kondorfa jött. Előtte megolvastuk az Őrségi Nemzeti Park tájékoztató tábláját a legeltetésről és gyepek fenntartásáról, és tisztes távolból megszemléltünk néhány bölényt. Kondorfa után is kellemes úton haladtunk, megálltunk egy út menti fakupacnál egyet szusszanni, majd visongva suhantam le egy patakvölgybe, hogy aztán elszörnyedve sikítsak az előttünk álló gigantikus emelkedő látványától (tipikus Őrség!). Őrire érve átsuhantunk Kovácsszeren, és bágyadtam haza is értünk.
Észlelések:

  • az Őrség csupa dimb és domb: a jól megérdemelt gurulásokat munkaigényes emelkedők váltják. Mindez falun belül is igaz, a falubike-oknak nincs könnyű dolguk!
  • több a rét és a legelő jóval, mint a szántó - ez az én szememnek felettébb kellemdús látvány! Oly sok gyönyörű csupavirág rétet láttunk!
  • sok a fenyves. Feltűnően.

Gyönyörű részeken tekertünk ma! Igazán élvezetes tekergés volt, 10 pontos ez a 6. sz. bringatúra útvonal!

Tour de Őrség :-)

augusztus 16. (vasárnap) - SZŐCE, LÁPRÉT + VADÁSA-TÓ

Ma a 4. sz. bringatúra útvonalnak vágtunk neki, hogy megnézzük az érdekesnek ígérkező szőcei láprétet, valamint a szép Vadása-tavat. A 4. túra 38 km hosszú, útvonala: Őri - Ispánk - Viszák - Őrimagyarósd - Szőce - Hegyhátszentjakab - Szaknyér - Kisrákos - Pankasz - Nagyrákos - Őri.
Jóval dél után indultunk el a körre, mivel előtte merítettünk a kultúra táljából is: lementünk a Malomba. Ez a régi malom, mely ma amolyan kultúrtérként funkcionál: most épp a Hétrétország Fesztivál otthona volt. Volt itt koncert, fotó- és szoborkiállítás, különféle előadások pl. pantomim, homokszobrász, valamint filmvetítés stb. Egy-egy rétes és limonádé mellett megkíséreltük átnézni a programokat, de szinte elvesztünk a bőségben. Végül vettünk jegyet koncertre, meg foglaltunk helyet ingyenes előadásra ("pantomimos pisztráng"), megnéztük a helyi kiállításokat, majd megérdeklődtük az Aktív Magyarország képviselőitől, hogy hogy mennek feléjük a programok. Közben azok lelkesen fotóztak minket a strandjuknál :-) Ők szerveznek pl. lepkészetet is (éjjelit/nappalit) - pontosabban nem is ők, hanem a NP munkatársa -, amire elmennénk majd.
Kezdtek összecsapni a fejünk felett a Programok Hullámai. Túl sokmindent akartunk, túl sok programötletünk volt: legyen alapos körülnézős sok biciklizés, legyen túrázás, nekem erdei terepfutás, Petinek horgászat, kóstoljunk helyi finomságokat, menjünk el Őrin a helyi termékek piacára, és ott vannak a Nyitott Porták.... És még sok egyéb, nem sorolom tovább.
Szóval a Malmozás után aztán elindultunk. Áttekertünk Ispánkra, ami egy nagyon cuki apró falu. Az Óriáspalacsintázó helyen kívül meglehetőst néptelennek tűnt. Peti észrevette, de én nem, hogy hol van a helyi kézműves csokis (Ízrestaurátor). Átgurultunk Ispánkon, majd kavicsos széles úton értük el az aszfaltot, hogy aztán azon alig valamit haladva újra kavicsosra térjünk le. 

úton, útfélen (fotó: K. Peti)

Ez egy egész hosszú kellemesen bringázható szakasz volt, melynek Viszák előtt az aszfalt vetett véget. Már kezdtünk éhesek lenni, de nem nézett ki úgy a kis Viszák, mintha a kocsmán kívül nyitva lett volna más is. Továbbgurultunk Őrimagyarósdra, mely már egyel nagyobb település. Itt már a Vadása-tó és Szőce (láp) is ki van táblázva, de a mi utunk még egy kicsit másfelé visz: északra Nádasd felé, majd egy darab után el jobbra a sárga turistajelen, megintcsak kavicsos úton. Megálltunk kicsit, amikor is Peti kiszúrta, hogy egy kis állatka kukucskál ki a fűből, majd vissza is húzódik ijedten. Majd újra kikukkantott, és mint bátorságát összeszedve átfutott előttünk az út túloldalára. Igen jó fej volt! Lehet, hogy menyét volt, nem tudnám biztosra mondani. Hosszú testű, alacsony, fürge kis állatka volt. Továbbgurulva kibukkantunk aztán a láprétnél, mely mellett ott áll a Lápok Háza nevű látogatóközpont, ahová berongyoltunk hamar valami ehetőt nézni. Csakhogy csupán rágcsálnivalókat árultak - mindegy, jöhet! Elrágcsáltuk az udvaron lévő fedett pad-asztaloknál, főztünk egy kávét a remek piros úti kávéfőzőnkön, majd a bringákat lekötve elballagtunk a láprét tanösvény kezdőpontjához. Errefelé van a délebbre lévő Borostyán-tavat is tápláló Szőcei-patak eredése. A láprét kaszálására minden évben kaszálótábort szerveznek, a tábor sátrai épp állottak ottjártunk idején. Így a láprét nagy része épp le volt kaszálva. A lápon fapallón lehet végigsétálni, információs táblákat olvasva közben. 

Szőce, láprét tanösvény

Nagy örömömre az egyik helyen Peti felfedezte a rovaremésztő növény, a kereklevelű harmatfű néhány meglapuló apró egyedét, melyet jól le is fotóztam.

kereklevelű harmatfű Szőcén

A tanösvény egy rövid szakaszon erdei ösvényen halad, egyébként pedig fapallókon. Aranyos és érdekes, megnézésre ajánlatos. A végén a Szőcei-patakot is keresztezzük, melynek vize gyönyörű tiszta, csendes és sima... A kiírás szerint olyannyira tiszta, hogy szabad szemmel látható gerinctelenek is szép számmal élnek benne. Elvarázsolt ez a rész...! 

varázslat a Szőcei-pataknál

A Lápok Házánál felnyergeltünk, és gurultunk tovább. Egész hamar a Vadása-tóhoz értünk. Itt aztán volt nép bőven, elég felkapott egy hely. Ennek ellenére megálltunk, mert ennünk is kellett valamit, ezen kívül Peti szeretett volna a tó hátuljánál hesszelni. A tó körül fut a Rókalyuk tanösvény, melyen haladva remekül átélhető a tó hátsó, vadregényes fertálya. Nedves, burjánzó vegetáció sok páfránnyal. A Rókalyuk-forrásból víz csörgedez elő. Tök szuper ez a rész! Csak most épp akad néhány szúnyog. A tó hátsó része egy gáttal lerekesztett hányad, vélhetősen pecázásra való (amellett, hogy ez a befolyó patak hordalékfogó része). A hátsó bejáraton keresztül besétáltunk a strand területére, majd beültünk kicsit lábat lógatni egy stégről. Igen jól esett!
Továbbindultunk, átgurultunk Hegyhátszentjakabon, majd egy rendkívül szűk és nem túl jó minőségű kis úton átjutottunk Szaknyérbe. Ez egy igen apró falu. Eztán erdei úton - melynek egy szakasza elég sáros volt, mivel eddig minden nap esett az eső, mióta itt vagyunk - értünk át Kisrákosra. Útközben teljesítménytúra ellenőrzőpontokat találtunk, természetesen elhagyatva. Peti mondta, hogy valami bringás TT volt nemrég.
Kisrákosról legurultunk Pankaszra, majd Nagyrákosnál az én ötletem nyomán megkíséreltünk a zöld sáv turistajelzésen átjutni Őribe. Azt gondoltam az Őriben látott szakasz alapján, bringával járható lehet. Tévedtem. Full sáros földút volt, úgyhogy egy darab után inkább visszafordultunk, amíg még legalább forgott a kerekünk. Láttunk egy őzet is!
Őri előtt megnéztük megint a Zalát, és meglepve észleltük, hogy a vízszint bizony 2 nap alatt jelentősen megnőtt. Olyannyira, hogy átkelni sem tudtunk már rajta (legalábbis ha a bringákat nem akartunk túlzottan megmártani a vízben), így mentünk haza a hosszabb úton.
Remek kis bringás karika volt ez a mai is!! 😁

Vadása-tó hátulról (fotó: K. Peti)

/Folyt. köv./

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése