augusztus 21. (péntek) - HÉTRÉTORSZÁG ÉS AKTÍV MAGYARORSZÁG
A mai napunk igen változatosra, aktívra és - tőlünk kicsit szokatlanul - szociálisra sikerült. 9-re egy Aktív Magyarországos szervezésű bringatúrára voltunk bejelentkezve, mely program Nyitott Porták útbaejtését is tartalmazta. Úgyhogy kaptuk magunkat, és 9-re legurultunk a Malomhoz. Túravezetőnk már ott volt, valamint egyetlen túratársnőnk is, így családias 4 fős kiscsoportban vágtunk neki a potom 9 km-es tekerésnek. Közben ismerkedtünk, beszélgettünk társainkkal, akik szimpi arcok voltak. Sajnos a neveikre nem emlékszünk: nem megy nekünk ez a névmegjegyzés sajnos...
Ugyan Ispánkra mentünk, de mégis Őrin először Templomszer irányába haladtunk, majd a Hársfa fogadónál Kovácsszer felé vettük utunkat. Ennek a kis kerülőnek talán az volt a szerepe, hogy az Őri központjából Ispánk felé vezető úton lévő nagy emelkedőt kihagyjuk. Erre talán szükség is volt, mert gyakorlatlan útitársnőnk meglehetősen elfáradt a program során. Mindenesetre ispánki nagy gurulás sem volt, és szegény győzött elnézést kérni, én viszont győzködtem: nincs miért.
Ispánkon odagurultunk a Keleti szeren működő Eszti Falusi Vendégasztalához, ami most Nyitott Porta volt, ahol Eszti épp egy párral hőkkön sütött kalácsot készített az udvaron kialakított sparhelt-uralta kis helyen. Én és útitársnőnk is csatlakoztunk az előre meggyúrt és kis cipókká formált, titkolt összetevőkből (tradicionális családi recept) álló tészta elkészítésében: először szét kellett nyomkodni egy lapos koronggá, azután a korongokat megnyújtani kígyókká, majd a kígyókat keresztbe tenni egymáson s megfonni. Végül egy körbeért fonott tésztát kaptunk, amit Eszti a sparheltben megsütött, mi pedig meg tudtuk vásárolni.
 |
| werkfotó - készül a kalács (fotó: K. Peti) |
 |
| a végeredmény: hőkkön sütött kalács (fotó: K. Peti) |
Esztitől azt is megtudtuk, honnan s mit jelent a "hőkkön" szó: a hő kövön, azaz forró kövön való sütésre utal. Eszti nagyon jó fej csaj, a sütésnek-főzésnek él, és a Nyitott Portás programon kívül is lehet hozzá menni enni. Le is zsíroztuk vele, hogy valamelyik nap beugrunk egy dödölle-ebédre, mivel elég vonzón írta le, hogyan készíti azt. A hőkkön sütött kalácsot pl. a férje anyukájának receptje szerint készíti. A napokban saját vágású kakasból készült levest is készít a nagyérdeműnek. Ezen kívül megtudtuk, hogy másnap az Őri kézműves piacon is ott lesz a réteseivel, így aztán pláne ott a helyünk nekünk is!
Esztiék szörpöket és lekvárokat is készítenek és árulnak, én meg is kóstoltam egy olyat, amit idén csináltak először: ez volt az orgonaszörp. Nekem nanáhogy bejött, de nekik kevésbé: túl édesnek találják.
Miután kiportáztuk magunkat Esztinél, továbbálltunk. Nagyrákos volt a következő állomásunk, az odavezető út - melynek az elején vezet a zöld sáv turistajelzés - eleje kaviccsal szórt, majd a kavics elfogy és marad a föld. Eső után járhatatlan/nehezen járható. Szerencsénkre az utóbbi napokban épp nem volt eső, így a sáros, tócsás részek ügyes kerülgetésével haladni tudtunk.
Nagyrákos felett, de még az erdőben növényzet által benőtt sírkövekre lettem figyelmes. A térkép is jelöli a kis temetőt. Túravezetőnk nem tudott róla infóval szolgálni.
Nagyrákoson kigurultunk a főútra, majd megálltunk a tájháznál, mely kovácsműhely is egyben. Túravezetőnk szerint spontán nyitva sosincs, így most is kívülről néztünk körül. Bár ez is Nyitott Porta volt, de csak egyetlen nap, és ez nem a mai volt.
 |
| Peti a nagyrákosi "őslakosokkal" :-) |
Továbbhaladtunk a közelben lévő Házitündér Látványportához, ahol az udvaron bográcsban rotyogott a marhapöri, melyet nokedlivel tálaltak, amellett lángost sütöttek és szörpöket, lekvárokat kínáltak. A pöri-noki igen guszta volt, és azt beszéltük meg Petivel, hogy valószínűleg visszajövünk ide ebédkézni egy kicsit később. Túratársnőnk evett egy lángost, mi pedig szörpöztünk, így ültünk le egy kicsit beszélgetve.
Eztán visszatekertünk Őrire a Malomhoz, és vége volt a programnak. Az Aktív Magyarország a programján résztvevőket megajándékozta: választhattunk 3 féle textilzsák közül, majd pedig ha kitöltöttünk egy kvízt Magyarországról, akkor kaphattunk egy kulcstartót. Kitöltöttük és bezsebeltük a cuccokat. Egyébként jófej érdeklődő arcok voltak az A.M.-osok.
D.u. 3 órára regisztrált helyünk volt egy pantomim-comedy műfajú előadásra (Méhes Csaba: Pisztráng - pácban, körettel), de ez úgy istenigazán nem érdekelt minket, annál inkább az, ami 17:30-kor volt: Ötvös András: A csemegepultos naplója (egyszemélyes előadás), erre azonban már nem volt hely. Bementünk azért most a Malomba, háááátha valamit mégis lehetne intézni ezügyben. Pl. elcserélni a helyeinket. Próbálkozásunkat siker koronázta: a fiatal szervező fiú azt mondta, beenged majd minket a csemegepultosra, pláne úgy, hogy a másikra nem megyünk oda. Rém boldogok voltunk 😀
Így aztán visszamentünk megenni egy adag mennyei marhapöri-nokit a Házitündérhez, majd volt időnk elmenni bevásárolni, hazamenni és megfürdeni, azután fél 6-ra újra a Malomban, pontosabban a Pajtaszínházban voltunk, és izgatottan álltunk sorba jegy hiányában 😊 De nem volt gond, a srác emlékezett ránk és vigyorogva beengedett. Juppi!
Az előadás fenomenális volt. Elképesztő. Eszméletlen. És minden hasonló jelző. Peti végigkacagta, én is tér-időmet vesztettem teljesen, úgy alámerültem benne... A fickó elképesztő beleéléssel játszott, a téma pedig annyira igaz volt, még a szegény kis néninél a könnyem is kijött... Szuper volt az egész, tökéletes kikapcsolódást nyújtott, csodásan éreztük magunkat! Micsoda szerencse, hogy be tudtuk préselni magunkat erre az előadásra!
Teljesen elvarázsolva bandukoltunk hazafelé. Időben is jól álltunk: este 9-re be voltunk jelentkezve ugyanis még éjszakai lepkészetre is, ami az Árpád-kori templom mellett zajlott egy nemzeti parkos srác, Faragó Ádám vezetésével. Felkészültünk, hogy hűvös lesz, de aztán úgy tepertem a bringát, hogy időben odaérjünk, hogy szinte csepegett rólam a víz. A helyszínen a lepkészet már zajlott: 3 lábú állványra egy durva fényű lámpa volt felszerelve, melyet aggregátor hajtott, alá pedig egy nagy fehér lepedőt terítettek. Faragó Ádám végig magyarázta, hogy milyen lepkék jönnek a fényre. Könyve is volt, amiben képeket mutatott. Egész sok érdeklődő jött el, gyerekek is voltak, akiket főleg nagyon érdekeltek a megjelent lepkék. Jöttek szép szenderek, csíkos medvelepke, rengeteg moly, meg.... hm..... A többi nevét nemigen sikerül megjegyezni sajnos 😊 De sok szép ér érdekes lepke jelent meg. Denevér, tőkésréce vagy béka nem jött - Ádám elmesélte, hogy ilyenek érkezésére is volt már példa. Említett pár rendkívül vicces latin lepkenevet, és egyet nagy erőfeszítéssel meg akartam jegyezni, de nem jött össze... Olyasmi volt, hogy "apjaea sanyinak"... 😊
Úgy éjjel 11-ig ott maradtunk, mi is kérdeztünk pár dolgot. Számunkra, laikusok számára is érdekes volt ez az éjjeli lepkészet. 11 és éjfél közt gurultunk haza. Egészen jó idő volt.
augusztus 22. (szombat) - PIAC, PIHI, LECSÓ, FUTÁS, KONCERT
Ma helyben mozgolódtunk. Éhgyomorral mentünk el itthonról, ugyanis az volt a terv, hogy a helyi termékek piacán reggelizünk ott fellelt falatokat. A piac 8-kor kezdődött, mi 8 és 9 között értünk oda. Vittünk bögrét, hátha tejet is sikerül facsarni egy tehénből, de ez sajnos nem valósulhatott meg (házi tejet csak előrendelésre hoztak). Peti vett túrós meggyes és tökös mákos rétest Esztiék standján + tökmagos pogácsát és sajtos rudat, vett aztán a Németh porta standján 2 sajtot, valamint egy húsos standnál füstölt csülköt. Ezekből aztán egy padon remekül bereggeliztünk. Boldogság és elégedettség volt! Szerettünk volna egy piacos reggelit, és ez most remekül sikerült.
 |
| (fotó: K. Peti) |
Vettünk a családnak némi ezt-azt, aztán egy zöldségesezés után hazamentünk. Azaz hazavonszoltuk magunkat: olyan eszméletlen meleg volt, hogy alig bírtam hazahúzni magam... Teljesen kivoltam, semmi erőm nem volt. Hazaérés után főztem egy kávét, és az ágyba beájulva ittuk meg. Kellett némi idő, hogy magamhoz térjek és bármit is csinálni tudjak. Kimostunk pár ruhát, főztem egy remek lecsót á lá Peti, és a remek ebédke után ledőltünk szundítani egyet. Mennyei volt...
Fél 5 felé felébredtünk, és én 5 és negyed 7 között kimentem futni. Megfutottam a kiszemelt útvonalat: az Őriről Ispánkra vezető zöld sáv jelzést. Imádom! Csudára tetszik ez a szakasz, oda és vissza egyaránt akarta! Van benne sötét erdő, napfényes virágos rét széle, patakátkelés, cuki erdei kanyargó ösvény, széles erdei út - szóval elég változatos. Szakadt rólam a víz. Az Ispánk előtti már ismert pihenőhelyig futottam el, ahonnan néhány perc pihi után indultam vissza. Remek volt! Nagyon élvezetes útvonal számomra. (Már most azon gondolkodom: ha lenne még 1 lopott órám, még egyszer le tudnám futni, amíg itt vagyunk!) Visszaérve a kiindulóponthoz, még elfutottam a zöldön Nagyrákos felé, ugyanis piszkálta a fantáziámat, milyen arra az út. A szennyvíztisztítóig kaviccsal szórt széles, utána aztán réten és kaszálón visz, majd be kell csapni az aranyvesszős susnyába, átkelni az Ispánki-patak medrén, majd a susnyából egy gyönyörű zöld rétre lehet kibukkanni. Tovább nem kajtattam, indulni kellett haza, mert 7-től koncertjegyünk volt. Szóval fantasztikus futás volt! Becslésem szerint olyan 8 km lehetett, s némileg éreztem a lábizmaimat a végére.
Fél 8 felé tiszta öltözetben leballagtunk a Malomhoz a Kaukázus zenekar, illetve az utána következő Braindogs Trio zenéjére. A Malomban elbeszélgettünk kicsit a szimpi pultos csajjal, és megkóstoltuk nála egy helyi bá' diópálinkáját. Elég fincsi volt, nem is volt már belőle eladó.
A koncerthelyszín a szabadban volt: a nagy színpad előtt nagy füves tisztás. Az embermennyiség elviselhető volt. Egy limonádé és egy rosé fröccs beszerzése után lecsüccsentünk az elszórt padok egyikére, és onnan hallgattuk meg, ami még a Kaukázusból visszavolt. Amikor vége lett, beletelt egy kis időbe, mire leesett, hogy a blues-bácsik nem ezen a színpadon fognak játszani. Hang után és az embereket követve megtaláltuk a Braindogs Trio-t a Pajta mellett egy kisebb színpadon, ahol már játszottak. Kerítettünk két széket, és én a 2. fröccsömet, Peti egy pálinkát szopogatva hallgattuk a gitáron játszó és éneklő bá'kat. Közben az égen villámok cikáztak, némelyik elég látványos volt! A végére az eső is csepegni kezdett, de több végül nem lett belőle. Hazasétáltunk.
Ez a nap elég változatos, kulturális, szociális, mozgós lett!
augusztus 23. (vasárnap) - PIHI, DÖDÖLLE
Ma Peti émelygős fejfájással kelt, így neki az egész d.e.-je ráment arra, hogy emberi formába kerüljön. Megreggeliztünk kint, majd bevett egy kávét, kicsit később még egyet, valamint némi gyógyszert is. Így délre azért egészen kikupálta magát. Én legurultam a faluba: vettem tollakat a Látogatóközpontban, picit felderítőztem és vettem ki pénzt. Mert annak már eléggé a fenekére vertünk eddigre.
Szóval épp ott gurultam, ahol, amikor is észrevettem a járdán sétálni a minapi bringás túratársnőnket. Mint régi ismerősök, megálltunk beszélgetni kicsit: ki hol volt azóta, mi a mai terv, hol mit evett, ilyenek.
Déltájt elindultunk Petivel, hogy a kedvelt útvonalon átsétáljunk Ispánkra, és megebédkézzünk Esztinél, ahová még a d.e. bejelentkeztem telefonon dödöllére. Remek kis séta volt, már meg is éheztünk, mire odaértünk. Egész sokan voltak, de azért jutott hely nekünk is. A kiírás szerint babgulyás is volt, amit Peti megkívánt, így kértünk egy adatot, amit ketten ettünk meg. Járt hozzá a fonott kalácsból, és borzasztóan mennyei ízvilág volt! Nyammmm! Utána jött a fincsi, ott kisütött (lepirított) dödölle, mely falatnyi darabokból állt, hagymás volt, és fokhagymás tejfölt lehetett hozzá kérni. Úristen, de finom volt! Csak úgy faltam! Petinek is nagyon bejött. És szerencsére nem is volt olyan giga adat, abszolút ehető mennyiség volt.
 |
| dödölle á lá Eszti (fotó: K. Peti) |
augusztus 24. (hétfő) - A SZLOVÉN KÖR
Ezen a napon jött el az ideje, hogy letekerjünk egy újabb bringás karikát: az 1. számút, melynek fantázianeve: "határon innen és túl". Igencsak vártuk, mert klassznak ígérkezett, hogy így egy kicsit Szlovéniában is kerekezünk, azon kívül vártuk, hogy Pityerszernél majd meglessük a bölényeket, illetve hozzá akartunk vágni egy magyarszombatfai kitérőt is, hogy megnézzük a Vadászati Kiállítás elköltöztetése után ott maradt állatkákat. No, szóval sokminden miatt vártuk ezt a napot!
Ennek ellenére reggel úgy tűnt, talán mégsem lesz belőle semmi: igazából már tegnap is elég borús volt az ég, ma pedig egybefüggő szürke égboltra keltünk, melyből aztán meg is indult visszafogottan, de kitartóan az égi áldás. Így bár összekészültünk az útra, de jó darabig csak vártunk és vártunk és vártunk... Én rejtvényt fejtettem, Peti az internet bugyrait szántotta... Aztán már mindketten rágtuk a kefét, hogy legyen már valami, és mivel egy ideje már nem esett, így déltájt végül útra keltünk. Már csak egy zöldséges-bolt-pékség kombót iktattunk be, aztán felmásztunk az emelkedőn, és tekertünk Bajánsenye felé. A települést relatíve hamar elértük, és mivel ebben az irányban igen keskeny a kiterjedése, relatíve hamar át is kerekeztünk rajta. Innentől a magyarszombatfai lejtőig útfelújítás zajlott, ami azt jelenti, hogy az útburkolat felső rétege le volt kapva, és elég döcögős volt. Bajánsenye végénél megálltunk megnézni a tavat, mindkettőnknek voltak innen emlékei. Hamarosan elértük aztán a kercaszomori elágazást, itt azonban - a kijelölt útvonallal ellentétben - mi egyenesen, Magyarszombatfa felé haladtunk tovább. Hosszú erdei kapaszkodó következett a huplis úton, aztán legurulás a településre. A térkép alapján kiokumláltuk, hol volt az Őrségi Vadászati Kiállítás épülete (a kiállítás jelenleg már Őrin található), és sikeresen meg is találtuk. Az épület elég lerongyolódott állapotban van, a növényzet jól megnőtt, és az elhagyatottság lengte körül az egészet. Azért jöttünk ide, mert a kiállításból egy dolog érdekelt minket, s ez nem költözött el a többi cókmókkal Őribe: az élő állatkák. Nem tudtuk, hány és milyen fejtájú állatka lehet itt. Ahogy ott csatangoltunk nézelődve, egyszercsak egy dámcsaládot vettünk észre egy elkerített részen: épp sziesztáztak! Apa, anya és egy gyermek - mi így azonosítottuk őket. Apuka szinte végig aludt, de a mama és a kis Bambi egy idő után körbejártak elemózsiáért. Pici füvet tudtam én is adni nekik. Aggódtam egy cseppet értük, hogy így itt lettek hagyva, de nem tűnt úgy, hogy ne gondoskodna róluk senki. Volt vizük, szépek voltak, volt helyük. Gyönyörű jószágok!
 |
| elhagyott épület |
 |
| kiccsalád :-) |
 |
| Kercaszomor, a "legbátrabb falu" |
A település egyébként Kerca és Szomoróc nevű részekből lett közigazgatásilag összeolvasztva. A két településrész között ma is van falu vége - falu kezdete tábla. A szomoróci részen van egy harangláb, ami mellett elsuhantunk (épp turisták ebédeltek mellette), a végén pedig a temető fejfás.
Egyszer csak dallam csendült mögöttünk. Egy fehér autó jött és húzott el, témájához képest túlzott sebességgel: fagyisautó volt ugyanis. Aztán megfordult és jött vissza, és hamarosan megállt két kiscsaj miatt. Én pedig Peti támogató unszolására visszagurultam, és vettem egy fagyit 😀 Örömöm határtalan volt: itt, a határmenti egyutcás kis faluban, ahová busz is csak kétszer jön be egy nap, sikerült fagyihoz jutnom, ráadásul bringázás közben nyalogatom el! Öröm és bódottá'! 😋
Vége lett a falunak, majd már ott is volt a határ. Csak tábla, egy pihenőhely és egy karcsú fehér oszlop: a térképem szerint "békeoszlop". Felirata oldalanként más: "legyen béke Magyarországon", "legyen béke a világban".
És ezután már Szlovéniában gurultunk. A kis jó minőségű aszfaltcsík változatlanul vezetett tovább. Domonkosfát minimálisan érintettük, majd már tapostuk is a pedált az erdei emelkedőn Hodos felé. Az útminőség kiváló, nem túl széles, és autó alig jár. Egy quad és kb. 3 autó volt a felhozatal, amíg arra jártunk. Ebédkeidő lévén, lekanyarodtunk az erdőbe egy bekötőútra, és heverő fatörzsön berendeztük a kantint. Kiválóan megebédeltünk, majd kávét főztem. Első osztályú vendéglátóhely volt 😀
 |
| a szlovén vendéglő :-) |
Majd odaértünk a határhoz, ahol kicsit elidőztünk. Volt itt fedett pihenőhely, tájékoztató kiírás a határsávról a történelmi korszakokban, egy darabka szögesdrót mutatóba és rövid információk pici táblákon. Közben erdei csend, nyugalom. Meg is beszéltük: milyen szerencsés korszakban tartózkodhatunk ezen a helyen! Sem aknák, sem fegyveres őrök, sem határátlépési engedély... Szabadság, nyugalom és béke. Szerencsések vagyunk.
 |
| határtalanság |
 |
| a bölényles |
 |
| visszatelepített európai bölények |
 |
| van bölény a Nap alatt |
Petit nagyon gyötörte a rétes-ehetnék, ezért megpróbáltunk Felsőszeren keríteni egyet, de az "olajütő és rétesház" nem volt nyitva. Gyors felugrottunk még a Kömpe szeme kilátóba, ami pár éve épült, haranglábat formáz, és egy régi őrtűz-gyújtó pont helyére épült. Utána tipliztünk, hogy fél 7-ig odaérjünk a boltba, ami sikerült is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése