Radnai-havasok - 3. nap

A harmadik nap reggelén tehát a Repedő-csúcs északi oldalában ébredtünk. Nem egyedül tettük ezt, mert késő este román turisták érkeztek a táborhelyre, tőlünk kicsit távolabb vertek sátrat. A tervünk az volt, hogy a piros sáv jelzést követve felmászunk a Repedő-nyeregbe, ott rendesen bereggelizünk, majd a Nyerges-tető mellett elhaladva a Puzdra-nyeregben eldöntjük, megmásszuk-e a Nagy-Tejest, előreláthatóan igen. Onnan vissza nyeregbe és tovább a gerincen a Galac felé, ahol majd aztán lesz egy sátorozóhely.

Ébredés

A Repedő-csúcs

A reggelt ráérős fotózgatással kezdtük, mert tegnap este már nem voltak olyan jók a fények, be kellett pótolni a dokumentációt. A Repedő-csúcs oldalában azonban feltűnt egy nyáj és valószínűnek látszott, hogy majd felénk jön, így gyorsan összeszedtük magunkat és útnak indultunk. (Azért az nem semmi, hogy a pásztorok azzal kezdik a napot, hogy felsétálnak egy kétezres csúcsra a nyájjal, majd le, és valószínűleg ezt a nap folyamán párszor még megteszik, csúcsfotó, csúcscsoki nélkül...)

Havasszépe

Drepanocladus moha

Palástfű

Pillás kőtörőfű

Kilátás a táborhelyről

Tőzegmoha

A nyereg felé találkoztunk két cseh fickóval, kb. azonos átlagsebességgel haladtunk velük jó darabig, csak ők egyenletesen lassan mentek, mi meg elég gyorsan, de nagy pihenőkkel, így előzgettük egymást. A nyeregben találtunk egy kis sziklás dombtetőt, ott kezdtük el a mennyei lakomát, ami már harmadik napja szalámiból, magos kenyérből, nyomós sajtból, csokiból és szőlőcukorból állt, ehhez még lehetett csemegézni a három áfonyafaj terméséből, amiből itt is rengeteg volt. Innen (is) nagyon szép panorámában gyönyörködhettünk.

Kilátás út közben

Itt reggeliztünk

Patak

Előző táborhelyünk messziről

Hamvas áfonya

Vörös áfonya

Tovább indulva enyhén emelkedett, majd hullámzott az út, elég sziklás aljzaton, törpefenyvesben kellett haladni. A kilátás megint nagyon szép volt a Nagy-Pietrosz irányában, csak a bámészkodás orra bukással fenyegetett. A Nyerges-tető mellett ahogy felértünk a gerincre, ki kellett fújnunk magunkat, mert elég jó tempót mentünk, és a végén a szint is erősen emelkedett. Ekkor utolértek minket a csehek, akik megálltak kicsit dumálni velünk, jó fejek voltak.

Nagy-Pietrosz a távolban

Pihegünk a Nyerges-tető mellett

Legalább háromnegyed órát süttettük a magunkat a napon, csak ezután indultunk tovább. Hamarosan sűrű törpefenyvesbe értünk, amiben elég nehéz volt az előrejutás, az alacsonyan elhajló, göcsörtös törzseken kellett lépdelni. El is vesztettük kicsit az utat, de korrigáltunk.

Nyerges-tető felé

Út a törpefenyvesben

Út a törpefenyvesben

A Puzdra-nyeregben ismét elhagytuk a cseheket, akikkel többet már nem találkoztunk, mert ők mentek tovább, mi pedig támadtuk a Nagy-Tejest. Mi hárman, fiúk, lent hagytuk a nehezebb táskáinkat, Dórit azonban annyira vonzotta a kihívás, hogy simán felment a nagy zsákjával előttünk, úgyhogy ő ért fel elsőnek, mi csúnyán leszakadva követtük. Fent aztán csúcscsoki, csúcsfotó (különböző variációkban), szusszanás, nézelődés, tájkép, útvonaltervezés következett. Nagyon jól be lehetett látni a környék hegyeit, turistaútjait, távcsővel a többi túrázót is figyelgettük, ki merre mekkora csapattal megy. :) Egészen az aznapi szállásunkig elláttunk, bár akkor még csak sejtettük, hogy valahol arra lesz a cél.

Dóri már simán fenn van... (Nagy-Tejes)

Arra megyünk majd tovább

Oda nem mentünk (Puzdra csúcs)

Jók a kilátásaink

Csúcsfotó

Ugrós

Andris csúcsélménye

Mélység alattunk

Lassan vissza kellett másznunk a hegy lábánál egy szikla rejtekében hagyott csomagjainkhoz. A Nagy-Tejes oldalában folytatódott az út, továbbra is hullámzóan, aránylag kis szintkülönbségekkel. A következő csúcs, amit megmásztunk, a Galac volt, bár az eddigiek után ennek volt legkevésbé csúcs-jellege. Az ösvény egy nyereg után markánsan emelkedik ugyan, de inkább hátnak mint csúcsnak nevezném ezt a formát. A háton ráadásul három domb húzódik, amikor odaértünk, elsőre nem is volt egyértelmű teljesen, melyik lehet az "igazi" csúcs, hiszen kb. egyforma magasra emelkedtek. De aztán kisütöttük, hogy a legtávolabbi az. Itt egy rövidebb pihenőt tartottunk, megint bámészkodtunk egy csöppet.

Merre tovább?

Tájkép a Galacról

Tájkép a Galacról

Fehér kökörcsin

Hamar feltűnt azonban, hogy nyugati irányból esőfelhők gyülekeznek, a völgyben akár már eshet is. Ezért szaporáztuk a lépteinket lefelé, nehogy túl kitett helyen érjen el minket a vihar. Ereszkedünk kellett gyorsan, és ez többünknek kellemetlen volt, de időnként összevártuk egymást. Innen talán 1 km-re volt a Ló-havas déli oldalában lévő táborhely, ahová hamar megérkeztünk. Közben elvileg kis tavak mellett vitt az utunk, ezek azonban kiszáradtak.

Kilátás a táborhelyről

Szinte luxus

Vacsi

Kell ennél jobb hely?

A sátoroknak kijelölt placc mellett aránylag bővizű, hideg forrás és patak csörgedezett, mellette egy nagy, asztalszerű szikla - igen otthonosan nézett ki! Láthatóan ennél a forrásnál itatták a környékbeli nyájakat is, erről a taposás és a rengeteg birkasz@r tanúskodott, de ez nem vont le a hely komfortfokozatából. Sátorverés közben egyszer kicsit eleredt az eső, de szerencsére hamar elállt, így az elázástól megmenekültünk. Vacsorához láttunk a nagy sziklánál, és élveztük, ahogy a forrásból merített bögréből ihatunk a gyepen elnyúlva (és az aknákat gondosan kikerülve).

A nap zárásaként a táborhelytől kicsit feljebb mászva a naplementében gyönyörködtünk.

Esti mese

Még nem is említettem, hogy András pedánsan előkészítette a túrát. Az útvonalleírásokon kívül ugyanis a Radnai-havasokhoz kapcsolódó mesékkel, mondákkal is készült, így az esti mese sem maradt el, bár a macit még neki sem sikerült prezentálnia. :)