mátrai hózás a KÉKen

Az MTSZ általunk kedvelt és preferált szakosztálya, a BRTSZ szervezésében február 11-én a kéktúra Galyatetőtől Mátraverebélyig tartó szakaszának teljesítése került megszervezésre. Pénteken kitaláltuk Petivel, hogy mi is csatlakozunk hozzájuk, úgyhogy irány a Mátra!

Sajnos mára az a szomorú helyzet állt elő, hogy hiába a magas üzemanyagárak, két felnőtt embernek olcsóbb autóval eljutni valahova, mint tömegközlekedve... Rájöttünk erre mi is, amikor kiszámoltuk az utat vonattal és kocsival, s a verseny az utóbbi javára dőlt el kb. 4000 Ft különbséggel. Így aztán Hatvanig autóztunk el, otthagytuk Gyíkomat, s felcsüccsentünk a vonatra, mellyel a többiek Bp-ről érkeztek. Vidám elvegyülés, kölcsönös információcsere a szilveszteri túrákról s az azóta szervezett, de általunk kihagyott túrákról, s a Pali által hozott tatranský čaj kóstolása következett (remek anyag!), aztán hamarosan átszálltunk Vámosgyörkön a Gyöngyösre induló vonatkára. Gyöngyösön volt még idő a Galyatetőre induló buszig, így természetesen egy alkoholos italokat is kínáló helyet kerestünk. Kisebb pánik kerekedett, mikor egy néhányak által ismert ilyen helyet kerestünk, ám csak hűlt helyét találtuk, de hamarosan rábukkantunk a buszpályaudvar egy apró sörözőjére, melybe épphogycsak befértünk mind a kb.15-en. Nem volt Becherovka, ami mélységesen felháborító volt, úgyhogy jägert kaptam én, majd még egy bögre forralt bort, és szégyen vagy sem, ezektől sikerült totál becsiccsentenem. De nem csak én voltam így ezzel! Szóval nagy jókedvvel és permanens széles vigyorral a fejemen  szálltam fel a buszra, ahol tovább folytak a kellemes csevelyek.

Aztán hamarosan Galyatetőn találtuk magunkat. Addigra sajnos kiszállt az alkohol a fejemből :-)
Itt a kékpecsét több helyen is fellelhető.

1. Egy út menti villanyoszlopon: ez már használhatatlan, teljesen hiányzik az alja, ami pecsételne.
2. A szomszédos vendéglőben, ez tökéletes (mi is ezt vettük igénybe).
3. Állítólag a puccos szállodában is van, Zsolti túratárs legalábbis régebben oda ment be közmegbotránkoztató túrás külsejével pecsétet kérni :-)) Kissé sajnáltam, hogy nem ezt tettük most mi is, vicces a sznobokat megbotránkoztatni :-)

Szóval pecsételés, Sanyi túratárs csinált egy csoportfotót rólunk (sajnos nem sikerült még megszerezni), majd még egy fotó kedvéért felültem egy kis játékmotorra (tudjátok, amibe pénzt kell beledobni, és akkor gondolom elkezd mozogni alattad), aztán vettük az irányt fel a Kék Úton.

Mindjárt ott is volt a kilátó, 4-en mentünk fel reája. Terebélyes kilátás nyílt a csupaszon meredező fákkal és hóval borított Mátrára. Sőt, a távolban akárha hófödte hegycsúcsok látszottak, rögtön rájuk lett sütve, hogy az a Tátra! De bevallom, nem vagyok tisztában az igazsággal...

Kilátó Galyatetőn (fotó by K. Zs.)

Mellesleg melegen ajánlom nektek Zsolti túratárs fotóit, melyeket eme címen nézhettek meg: Zsoltifotók Én - téli szokásom szerint - alig lőttem néhány képet. Az itt betett képek zömét is tőle kölcsönöztem, meg nem sértve ezzel a szerzői jogokat :-)

Egyébként ezen a tájon már jártunk Petivel, amikor is a Muzsla tt-t gyűrtük tavaly Ágival egyetemben :-) Hát mára csak kb. 17 km volt betervezve, és rá kellett jönnöm, hogy hóban az is elég tud lenni.

Mentünk tehát tovább a szépséges nagy hóban. Itt a közelben sípályák találhatók, ahonnan hangos zene ömlött felénk. Engem ez meglepett, lévén életemben nem síeltem.
Kisvártatva egy hosszan lejtő úthoz értünk, amin emberek szánkóztak gyerekekkel. De hogy siklottak, mint a nyíl! Vágyódva néztük őket, aztán Sanyi előkotort két szatyrot, hogy próbáljunk meg azokon lecsúszni. Az eredmény szánalmas volt :-)) Hiába próbáltam őt tolni, alig csúszott egy kicsit. Utána ő húzott engem a lábamnál fogva, de én is megálltam volna, ha nem húz... Úgyhogy a szánkósok szerintem boldogok voltak, mert minket látva rájöhettek, milyen szuper dolguk van nekik :-))

Szokás szerint szétszakadozott a csapat, és kellemes beszélgetésekbe merültünk. Hamarosan Mónit és Zsoltit utolérve két, általuk alkotott téli produktumot láthattunk, íme:

túratárs :-)) (fotó by K. Zs., emberke by M.)

angyalka vagy hóelefánt :-) (fotó & alkotás by K. Zs.)

Elhaladtunk még a Piszkés-tető csillagvizsgáló kerítése előtt (oda én egyszer annyira bejutnék!!!), majd innen jön az, hogy a memóriám megtréfál: szóval nekem ezek a Mátraszentvalamik olyan zavarosak, hogy soha nem tudom, melyik településen jártunk, melyik hol van, stb. Tehát beértünk valamelyikre (itt volt anno a Muzsla tt-n EP), és betértünk egy kiskocsmába, amit nekünk nyitott ki a bácsi. Iszogatás-eszegetés-beszélgetés, majd továbbálltunk.

Hamarosan Mátraszentistvánon találtuk magunkat (ezt csak a térkép segítsége miatt tudom), és én rájöttem, hogy a tavalyi egyik terepgyakon itt szálltunk meg! Most elhaladtunk az egykori szállás előtt, és hamarosan a sípályákra nyíló tökéletes panorámát szemlélhettük. Én újra nosztalgiáztam, hiszen a terepgyakon este hárman kimentünk a sípályákra, ott bóklásztunk (természetesen ez nem télen volt), s akkor pillantottam meg a lezuhant űrhajó roncsait is... (Ez valójában több fa összefüggő, sötét árnya volt, melyekről lógó liánok mint szakadozott csövek csüngtek, egy kibelezett űrhajó látványát nyújtva.) S volt egy szerelem is anno...

mátraszentistváni sípályák (fotó by K. Zs.)

Ezt követően szép szakaszon haladtunk: havas erdei ösvényen. Előttünk magaslott Ágasvár csúcsa, amire a Muzsla tt-n szintén fel kellett menni (nagyon helyes módon!). Hamarosan jobbra leágazott a csúcsra felfutó kék háromszög, s itt Zsolti jól megkérdezte tőlem: nem megyünk-e fel Ágasvárra! Dede! - mondom én. Még Sanyi túratárs csatlakozott hozzánk, így mi hárman leváltunk a többiekről, s felfelé vettük az irányt. Sanyi hamarosan kitalálta, hogy most ideje hasznosítani a nála lévő hágóvasakat, így megállt felszerelni őket, ami egy rettentő hosszadalmas folyamat (későbbi elmondása alapján kb. 10 perc), így mi addig továbbmentünk. Sanyit nem kell félteni, legény a talpán :-)

Hát gyönyörű volt minden... El sem tudom szinte mondani. Mentünk egyre feljebb és feljebb, egyre jobban kinyílt a panoráma a gyönyörű havas Mátrára. Ágasvár csodálatos hely, imádom!!! Ezt a fotót szintén Zsolti készítette:

Ágasvár a "Várak a Mátrában" mozgalom egyik pontja. Két kitett táblát is láttunk, az egyiken bronzkori földvárat írtak, a másikon már valami más korabeli földvár szerepelt (talán kettő volt...?). Mivel ezt a mozgalmat most nem csinálja közülünk senki, nem annyira foglalkoztunk a feliratokkal.

Kilátás Ágasvár csúcsáról (fotó by K. Zs.)

Zsolti elhagyott, mert lendületesebben tud menni nálam, de a csúcson bevárt. Megcsodáltuk a panorámát, de indult is, nehogy a többiek sokat várjanak ránk. A leereszkedés lassacskán ment, s közben számtalan imádnivaló-ölelnivaló fával találtuk szembe (szó szerint) magunkat :-) Hála nekik, nem ültünk seggre egyszer sem :-)

Ágasvár aljában áll az Ágasvári Turistaház. Szuper kis hely! A többiek már itt ültek s melegedtek bent. Kicsivel később Sanyi is megérkezett, lepakolta a ház előtt álló padra a zsákját, és becsattogott a hágóvasain :-))) Persze próbált óvatosan menni, ne legyen olyan feltűnő, de leszerelni nem volt kedve őket :-)
Hamarosan vicces jelenetre figyeltünk fel: a kint hagyott zsákot 4 macska kezdte kerülgetni. Egyre-egyre szimatolták, majd nyílást találva rajta nyomakodtak befelé :-D Nagyon vicces volt, rögtön fogtuk is a fényképezőket, hogy megörökítsük :-) Megintcsak Zsolti fotóját teszem be (az enyémek most nincsenek nálam):

fekete cicófej a zsákban :-) (fotó by K. Zs.)

Közben bent a pultnál álló kis csoport kezdett egyre hangosabb lenni. Közülük is Petinek kezdtek a mozdulatai szélesebbek lenni :-) Már jópár sört legurítottak, meg valami rövidet is, és igen jól érezték magukat :-)
Ja, azt még hozzátenném: a turistaházban csinálnak marha jó csokikat, ilyen tök különlegeseket, mint levendulás csoki, meg .... A többire nem emlékszem, de legszívesebben mindet megettem volna! És árulják is, a csomagolása is egyedi, úgyhogy ajándéknak kitűnő :-) Anyagi szempontból hálistennek, de senki nem jutott eszembe, akinek vinnék ajándékba, így csak a mi kóstoltatásunkra bontott levendulásból ettem egy kockát. Igen jó volt!

Pali túravezető mondá: most vagy elkezdünk sietni, és elérjük Mátraverebélyből az x órakor menő vonatot, vagy jó ráérősre vesszük a figurát, és a kb. 7 órásit érjük el. Egyvalaki döntött úgy, hogy elsiet, egy idősebb bácsi, többiek maradtunk.
Ezután újra egy kellemes terülj-asztal-élményben volt részem. Került itt pörc, lókolbász, magvas kenyér, kenhető juhsajt, aszalt gyümölcs, töpörtyű, szendvics... Micsoda jóság volt! A szendvics felénél azonban megteltem, így a maradékot Peti gyomra nyelte el.

Na, de el kellett indulni, s ettől a ponttól szakadtunk el a Muzsla TT útvonalától, és számomra új utakon jártunk. Megcsodáltuk, ahogy a napfény csodaszép módon átszűrődik a felhőkön, megcsodáltuk az Ágasvár, a Muzsla és még egy csúcs immár távoli tömbjeit...

Peti pedig bekattant :-D Nekiállt mindenkit beleölni a hóba! Bár ha jól belegondolok, ezt már talán a túra korábbi szakaszán is megtette. Na, de itt igazán belelendült :-)) Kaptunk a nyakunka, derekunkba havat,  de viszonoztuk is: Peti is kellőképp Hófehérkévé avanzsálódott :-)) Íme néhány pillanatkép hancúrozásunkról (by K. Zs.):

Vidám bagázs voltunk :-)
Mindemellett el kell mondanom: Peti elég rendesen becsiccsentett ekkorra már :-) Bizony, botladozott a nyelve éppúgy, mint a lábai! Sajnos az állapota egyre romlott, s egyre nagyobb terhet rótt rám, hogy vezetgessem. Már kezdte magát elhagyni, s olyan volt, akár egy gyerek.
Közben ránk is sötétedett, s Peti már szürkületben nem lát túl jól. Előkerültek a fejlámpák (bár ő nem kért belőle), s libasorban tipegtünk Mátraverebély felé. Végül mi maradtunk a végére, Petit a kezénél fogva vezettem, néha már húztam, mert nem akart jönni. Szerintem ott lefeküdt volna aludni egyet legszívesebben. Egyre morcibb lettem, hogy így elhagyja magát...
S úgy tűnt, sosem érünk Mátraverebélyre. De azért meglett, és Pali mondta: vagy várunk kint a vonatmegállóban (ami úgy nézett ki, mintha egy hosszú sín futna a pusztában, és a megállót csak a sín két oldalán megjelenő betonplacc szimbolizálja), vagy bemegyünk a "cigánykocsmába". Nem is értem, miért volt ez kérdés, hisz a pecsétünk is a kocsmában volt. Úgyhogy mentünk.

Inni, pihi, melegedés, pecsét, Peti józanodása, majd kimentünk a vonatra, elvonatoztunk Hatvanig. Ott mind leszálltunk, mert a bp-ieknek is át kellett szállni másik vonatra. Mi elköszöntünk tőlük, és mentünk haza kicsi Gyíkkal, aki hűségesen várt minket a parkolóban.

Így esett tehát a szép téli mátrai kéktúránk! Egészségünkre vált :-)