Translate

2023. április 15., szombat

A thaiok földjén II.

Koh Samui

A Chaweng beach-en grasszálnak a leguános helyiek, és majdhogynem kéretlenül is az emberre teszik ezeket a roppant nyugodt, szinte vegetáló állatkákat. Nem bántam, hogy testközelből tapasztaltam meg őket, de azért nem feltétlenül etikus így "melóztatni" őket... A "gazdik" persze pénzt várnak a fotókért cserébe, szerencsére az ár alkuképes. (fotó: A. Gabi)



A Hin Ya és Hin Ta, azaz Grandfather and Gandmother Rocks - látványos sziklás partszakasz, ahol elvileg 2 szikla is hasonlít egy-egy emberi testrészre. A férfi szerv szerintem valóban látványos és látható, de a nőit én nem fedeztem fel 😊 Szép part ezekkel a hatalmas, egymásra hányt sziklákkal! Ráadásul itt található a Bob Marley stílusú Rock Bar, ami rettentő hangulatos hely a hippi lelkületűek számára 😊



Koh Samuin a hegyoldalban sorra épülnek a villák. Olyan irdatlan meredek oldalban is képesek építkezni, hogy félő nézni azokat a vékonynak tűnő "póklábakon" álló drága épületeket... Elég egy földcsuszamlás, és indul minden a tenger irányába...



Na Muang waterfall 1. Nem messze tőle található a 2. számú vízesés, szintén érdemes megnézni! Oda nehezebb terep vezet: emelkedő erdei ösvény (fotó: A. Gabi)



Hordár elefánt a Na Muang vízesés közelében. Mi elefántogolásra nem akartunk benevezni, nem akartuk támogatni az elefántok ilyen célú dolgoztatását. Ezt a fánit lehetett etetni helyben vásárolt banánnal, de közben azt nézhettük, hogy az egyik lába le van láncolva... Nem volt épp vidám elefáni-nézés... Van a szigeten egyébként néhány elefántfarm, felkeresésük előtt érdemes kicsit utánaolvasni a neten, és úgy kiválasztani a legelefántbarátabbat (ha van ilyen). (fotó: A. Gabi)



Luong Phodaeng szerzetes múmiája a Wat Khunaram templomban. A bácsi az 1970-es években meditálta magát halálba, teste mumifikálódott, és most közszemlére van kiállítva. A napszemcsit azért kapta, mert egyedül a szemgolyója nem maradt meg, és ezek szerint az üres szemgödröket nem akarták mutogatni... Nem a leggusztusosabb látvány, de látványosság, az biztos.



A Magic Garden-ben. Egy 70-es éveiben járó bácsi állt neki kövekből faragni mindenfélét (vallási alakokat, állatokat, házikókat stb.), és faragott egészen a 90-es éveiben bekövetkezett haláláig. A Magic Garden belépőjegy ellenében látogatható, és megéri megnézni: egy patak folyik keresztül a területen, amin itt-ott át lehet kelni, és megnézni a mindkét oldalán elhelyezkedő faragványokat. 



Motorral kószáltunk a sziget belsejében, duránültetvények között. Igazi kaland volt: az út minősége kiszámíthatatlanul váltakozott az aszfaltos és a vízmosásos szűk ösvény között. Köröttünk a dzsungel hangjai zengtek, időnként 1-1 házikó állt, ahol szerintem helyiek gazdálkodtak. Ezen az úton láttunk egy kígyót, békát, ezerlábút és egy takkó gekkót is!! Nagyon élveztük ezt a motorozást!



Egy gyönyörű takkó gekkó, mely a sziget belsejében került elibénk. Roppant boldogok voltunk, hogy végre látjuk ama hang gazdáját, mit hallunk erdőből és lakott helyekről is. A gekkó neve az általa adott hangra utal ("ta-kkkkkkó!"), és főként esténként hangzik fel. Ez a hang ehte Thaiföld, nekem 1 az ide tartozó hangok közül 💙



Egy csinos épület lent a civilizációban, az egyik utcában. 



Megbeszéltünk egy találkozót Dórival és Gáborral, azaz Burn to Go-ékkal. Ők nagy utazók, ők írták a Mehetnék c. könyvet, és az ő instrukcióik alapján készültem fel az utazásunkra. Eme első találkozásunkat velük még kettő követte, mindkettő a szomszédos szigeten, Ko Phanganon, és az egyik véletlen volt (ugyanazon a helyen ettünk), a másik pedig megbeszélt névnapot ünneplő közös vacsi. Dóri és Gábor nagyon jó arcok, jelenleg Nepálban vannak, kövessétek őket a facebook-on és az instagramon!



Ko Phangan


Ezen a szigeten a kedvenc étkezőhelyünk a Life Style Thai Food nevű hely (régi nevén: ABC) lett: egyszerű, olcsó, finom - tehát minden, ami lényeges! A különlegessége még, hogy nekünk kell magunknak felírni, hogy mit eszünk, és utána a papírt odaadni az itt dolgozóknak. Ők utána a papír alapján szolgálnak ki. Az abszolút kedvencünk a kókusztejes leves lett, Gabinak csirkehússal, nekem zöldségekkel, de mindig rizzsel! Ez a tom kha. Nem tudnám összeszámolni, hányszor ettünk itt... 💚 A nagy bánatunk az volt, hogy elutazásunk napján pont zárva volt, így a búcsúétkezést nem tudtuk itt megejteni... 😔



A szigeti naplementéink elsője, melyet a szuperkirály C2 Bar-ból néztünk meg, a fából készült nyitott felső szinti terasz piros műbabzsák-foteljeiből, koktél társaságában... Jajj, élni tényleg tudni kell 😁



A Haad Than Sadet Beach-en: ezt a partot nemzeti parkból lehet elérni, mely belépőjegyes. A partról egy fából ácsolt sétányon lehet átmenni egy szomszédos partra, mely úgy néz ki, mint egy rég elhagyott, katasztrófa sújtotta övezet: volt itt régen kiszolgáló épület és szálláshely-bungik, de most minden üres - leszámítva az itt sétálgató lovakat, melyek szeretik a kókuszdiót 😀



Bottle Beach - a part, mely kizárólag meredek földúton, vagy vízi úton közelíthető meg. Mi leereszkedtünk a mocival a földúton, de úgy, hogy én nem ültem rajta: lefelé ellentartva engedtem, felfelé toltam, Gabi ügyesen egyensúlyozta, szóval nem egy sima út volt 😊 A Beach tehát elég elzárt, aki el akar vonulni, annak ideális. Bungik és drágább szálláshely is van itt, illetve kajálda. A partról felnézve pedig kiszúrtam egy sziklás kilátópontot az erdőben, mely onnantól piszkálta a fantáziámat egészen addig a napig, míg fel nem kerestük 😊



Lekommandóztunk egy kis partszakaszra, mely úgy tűnt, privát lehet, de senkit nem láttunk, így egy darabig a mi privát partunk lett 😊 Itt tapasztaltam meg először testközelből az ár-apály jelenséget: a szandálomat KÖZVETLENÜL a víz szélén hagytam, de amikor kijöttem a vízből, már több méterre volt tőle... És nem azért, mert valaki odébb rakta 😉 Ugyanitt snorkelezgettem kicsit, és megfigyeltem a lyukásó halacskák működését.



Koh Raham Restaurant & Beach Bar - egy igazi elvarázsolt hely kövekkel, növényi termésekkel, függőágyakkal, rengeteg növényzettel, megkövesedett tengeri dolgokkal, zeg-zugokkal, és varázslatos, kövekkel kirakott lépcsőkkel, melyek a tengerbe vezettek, és ahol snorkelezni lehetett... Fincsi étellel, kézből evő madárkákkal (pásztormejnó)... Igazi csodahely!



Remek snorkelterep a Koh Rahamnál - etetik a halacskákat, így azok dús felhőkben és színekben rajzanak itt. Nagy sziklák is vannak a vízben, azokon is tök jól meg lehet nézni a szivacsokat és társaikat, meg tengeri ubikat... Ó, nagyon szuper figyelni itt a tenger alatti dolgokat, a végtelenségig tudnám nézni - azaz tudtam volna, de egy ádáz halacska megcsípte az oldalamat úgy, hogy vérzett is, úgyhogy kicsit félni kezdtem és inkább kimentem 😁



Így néz ki egy vízummeghosszabbítás. Thaiföldön 45 napig lehet vízummentesen tartózkodni, utána vagy kéred a hosszabbítást (max. 30 nappal, ha minden igaz), vagy elhagyod az országot. Mi hosszabbíttattunk, ami egy érdekes, 2 napos, és négyszeri megjelenést igénylő ügyintézés volt, de végső soron megkaptuk, amit akartunk 😊



Malibu Beach - elvileg Ko Phangan legfinomabb fehér homokos partja. Egy egész kicsi és cuki part, és valóban finomabbra őrlődött itt a homok, mint másutt. 



Megnéztük a naplementét a Haad Khom kilátópontról. Egy nem túl hosszú erdei ösvény vezet ide, és lefelé menet szokás szerint ránksötétedett. 



A Bottle Beach viewpoint-on - végre eljutottunk ide is! Csodás panoráma csodás sziklákról a Bottle Beach felett. Közben lement a Nap, és innen is már egész sötétben értünk le 😁



Csodák csodája: ma is lement a Nap 😉😁 - ezt ma a 420 Bar nevű helyről néztük meg. Hát ez is elképesztő egy hely: egy félkész betonépületbe fészkelte be magát a bár, és ha akarsz, simán mászkálhatsz a csupaszon meredező betondarabok között. A hely erőssége a freedom feeling-en kívül a panoráma: előttünk a Koh Ma sziget, amit apály idején homokpad köt össze a fő szigettel. Mi is átsétáltunk még naplemente előtt. A képen a fények a tengeren halászhajók fényei, akik éjjel is kint maradnak.



Kész a pakk a hazaindulásra... Szomorú időszak 😔 A táskám függelékei egy pár papuccsal gazdagodtak az ideúthoz képest. 



Hazafele úgy döntöttünk, nem repcsivel megyünk vissza Bangkokba, hanem vonattal. Így aztán egy 10-12 órás éjszakai vonatutat választottunk Szuratthaniból, ahol egymás felett volt két elfüggönyözhető ágyunk. Nagyon élveztük ezt az utat, tök jó különlegesség volt számunkra! 😀



Rizsföldek valahol Szuratthani és Bangkok között. Egy látkép a vonatból.


ételek

Olyan sok fincsi és szokatlan ételt ettünk, hogy úgy gondoltam, egy külön fejezetben megmutatom azokat is. 😊


A világ legfincsibb tom kha-ja - szerintünk legalábbis biztosan 😋 Kókusztejes leves rengeteg fincsi zöldséggel, rizzsel és opcionálisan csirkehússal. (Life Style Thai Food, Ko Phangan)



Pad thai: zöldségek, babcsíra, rizstészta, opcionálisan hús vagy tofu, mogyoró... Egy igen fincsi thai étel! (Aonam Mao Kitchen, Krabi)



Fried rice with seefood, azaz sült rizs tengeri herkentyűkkel. Ez is nagyon ízletes volt! (Koh Raham Restaurant, Ko Phangan)



Tavaszi tekercs, papayasaláta és pad thai (Pum Pui Restaurant, Ko Phangan)



Nem tudom, mi volt ez az étel 😁 De olyan szép, főleg azzal a gyümölcs-zöldségshake-kel, hogy ideteszem. (Jungle Club, Koh Samui) (fotó: A. Gabi)



Mango sticky rice - egy félbevágott és felszelt mangó, ragacsos, édes rizs, és valami édes szósz hozzá: ebből áll ez a mennyei desszert, mely igen laktató is! (420 Club, Ko Phangan)



Egy gyümölcstál: dinnye, mangó, papaya, ananász, banán és maracuja/passiógyümölcs. (Plaa's Restaurant, Ko Phangan)



Ettünk más nemzet ételét is, pl. ezt a spenótos olasz tésztát, melyet helyben készített tésztából csináltak. Drága volt, és kicsi adag, ámde legalább finom 😁 (The Rolling Pin, Ko Phangan)



Chicken masala & naan: ez indiai étel, melyet először Krabin ettünk, és rettentően beleszerettünk! A szósz valamiféle curry-s massza, amit mi csirkehússal kértünk, a naan pedig amolyan lepény, mely többféle ízben létezik, az abszolút kedvencünk a fokhagymás volt, de kóstoltunk burgonyásat és sajtosat is. (Tandoori Palace Indian Food, Koh Samui) (fotó: A. Gabi)



Gulab jamun: indiai édesség, tejporos fánk. Fő jellemzője, hogy rettentő édes, és amiben úszik, az valami mézhez hasonlító lé (cukros rózsavíznek olvastam), így az is jó édes. (Curry Palace Restaurant, Krabi)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése