Translate

2019. március 13., szerda

nőnapi virágfutás

Fenti néven minden évben nőnap környékén közösségi futás kerül megrendezésre a Budai-hegyen. Ez nem verseny, inkább a terepfutók, futók találkozási eseménye. Szerintem nagyon ötletes és számomra szimpatikus a rendezvény, ugyanis a Határ-nyeregnél van a középpont/kiindulópont, mely már egyébként is az erdőben van, oda tehát mindenki fut vagy gyalogol. Oda gyűlik a nép 9 órára. Részvételi díj nincs, a szervezési költségekhez tetszőlegesen hozzá lehet járulni egy dobozba történő bedobálással (stílszerűen idén ez egy Hoka One One cipősdoboz volt), de egyébként pedig a futás batyus jelleggel működik, azaz a résztvevők hozhatnak finom közösségi falatokat. Így aztán 9 órára olyan terülj-terülj asztalkám kerekedik ott az erdőben, hogy hihetetlennek tűnik, hogy mindez majd elfogyjon. Hemzseg a banán, alma, számtalan féle sütemény, energiaszeletek, kóla és egyéb üdítők, no meg víz, Pilóta keksz, aszalt gyümik és magok. Stb. Szóval elég jól néz ki :-) És lehet enni doszta.
A virágfutás elnevezés arra utal, hogy ebből a középpontból kiindulva 6 db szirom formájú pályát lehet lefutni. Ezek az útvonalak különböző hosszúságúak, és egy-egy szirom után mindig visszaérünk a frissítőponthoz. Mindenki annyi szirmot fut és olyan sorrendben, ahogy neki jólesik. A szirmok legtávolabbi pontján jutalom vár: a szervezők készítettek jó sok virágot színes papírból és hurkapálcából, és letűzték a földbe. Minden útvonalon más színű tulipán várja, hogy mindenki vegyen magának egyet :-) Tök aranyos!
a pálya
9-kor a szervező elkurjantja magát, elmondja a tudnivalókat, majd tradicionálisan közös futás indul az első szirmon, a repülőtér felé. A reptéri réten nyomnak rólunk egy naaaagy közös csapatfotót, majd indulás tovább. 

T.Petivel két éve voltam először ezen a futáson, és nagyon megtetszett. Tavaly valamiért kimaradt, idén pedig Petivel és Andival hárman mentünk el. Csodás idő volt: reggel még hűvös, de a Nap sütött, és később pont jó, néha pedig már túl jó idő kerekedett. Az erdő már elindult: sok fa, bokor rügyezik szolidan. A napsütötte ébredő erdőben futottunk egy ébresztőset, én legalábbis mindenképp. 2 hónap futáskihagyás után ugyanis idén még csak kétszer mentem ki 5-5 km-re. A mai futás volt idén a harmadik. Szerencsére Andi és Peti csak 10 km-t terveztek mára, ami nekem még kicsit sok is volt most. (Egyébként minden szirmot lefutva 17 km-t lehet megtenni.)

A reptéri kör furfangos. Az indulási oldal enyhén lejt, tehát vígan kocog a nép. Bevesszük a fordulót a végén, felszedjük a szépséges virágokat, majd elindulunk visszafelé a reptér másik felén, immár alattomos permanens emelkedésben. Kisvártatva már szuszogok, a reptér vége felé pedig komolyan fontolgatom, hogy belesétálok. Pedig ez a szirom csupán 3,2 km hosszú. Mivel a klíma is egyre kiválóbb, kihasználom a pulcsilevevés nyújtotta alkalmat egy kis sétára. Majd elkocogunk vissza a kiindulóponthoz, aholis kellőképp rá tudok pihenni a folytatása. 

Eszegetés, iszogatás, bratyizás az ismerősökkel. Megtárgyaljuk, melyik szirom legyen a következő. Legyen a zöld, 2,8 km hosszú. Egy kis hiányosságnak érzem, hogy a sziromnak csupán a hosszát tüntették fel a kis térképen, a szinteket nem, de ez talán úgy van, hogy a terepfutók kellőképp ismerik már ezt a részt. No mindenesetre lekocogjuk a zöld szirmot, majd vissza újra a terülj-asztalkámhoz. Én már igen szomjas vagyok, Andi kerít is egy fél litykós üveget, abba töltögetünk és iszunk. Nem igazán tudok enni, mert ugrál és nyom az étek a pocakomban.

Ez a rendezvény itt kérem, kutya szempontjából paradicsom! Van itt kicsi, nagy, barna, fekete-fehér, kistestű (pl. virslitacskó) és nagytestű (pl. orosz agár), nyitott és barátságos és frusztráltan félős is. Fantasztikus 😍

Harmadszorra kiválasztjuk a legapróbb szirmot, a kis 1,3 km-est. Eddigre már én igen fáradt vagyok. Lefutjuk és begyűjtjük a virágokat.


Vissza a frissítéshez. A combizmaimat már igen érzem. Tehát még léteznek!
Ohh, milyen szépek a kék virágok, amiket más embereknél látok! Olyan igazi égszínkékek! No de az a baj csupán, hogy azokat a leghosszabb szirmon lehet beszerezni, mely 4,2 km-es! Az útvonalnak legalább a fele Peti szerint emelkedik. Uhh...
Na, legyen akkor ez a szirom. Majd felfelé legfeljebb sétálok, nem igaz?
El is indulunk tehát menetiránnyal szemben. Azt kell mondjam, tökéletes döntés ez az irány, mert így a kör feléig, a virágbegyűjtési pontig tudok folyamatosan futni. De onnan aztán már nem. Némi próbálkozást néha eszközölök, de nem megyek vele sokáig. Andi és Peti többször megvárnak, bárhogy is unszolom őket, hogy haladjanak csak. A szirom vége egy lekocogás, na az még megy. De több már nem, köszönöm, elég is volt a begyűjtött 11 km.

De jó volt! Ébredező erdőben talajon futni!
De rohadtul elfáradtam...! :-))) Konklúzió: itt tuti tereprendezés volt 2 évvel ezelőtthöz képest, és hegyeket hordtak össze! :-)))

Andi és Peti elköszönnek az ismerősöktől, és távozunk. Távozási irányunk a legdurvább: a Határ-nyeregtől a sárga jelzésen kell felcsapatni a Szépvölgyi-út végéhez. Hogy ez nekem most fáradt lábizmokkal milyen nehezemre esik, azt leírni is nehezemre esik :-)) De azért felvánszorgok.

Hazafelé még beugrunk a Lehel piacra, ahol Peti megismertet a TúróFáni nyújtotta örömökkel. Mmmm! Ez gyakorlatilag túróval töltött felgöngyölt lángostészta. Porcukorral szórva. Nyami :-) Persze egy egészet nem bírtam megenni, de két részletben még a mai napon lecsúszott :-)

én és TúróFáni :-)
Mire Anditól még hazabiciklizek, igazán vágyódnak az izmaim a pihenésre. De jó kis futás volt! A begyűjtött 4 db virágocskámat el is helyezem valódi társai között :-)

Jövőre, reméljük, újra megyünk :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése