Translate

2012. május 8., kedd

túra a Burok-völgyben - avagy senkit nem hagyunk hátra!

Szombaton egyik preferált csapatunkkal indultunk túrára, most épp a Bakonyban fekvő Burok-völgybe. Ez egy csudaszép völgy, még szebb is, mint gondoltam - ugyanis azt hittem, én már jártam itt. Néhány éve Zoltánnal és Attila barátommal [nem Gamandorral :-)] indultunk el a Burok-völgybe, de hamar csúnyán eltévedtünk, s még az ég is ránk szakadt.... De ez egy másik történet, a lényeg, hogy akkor nem is jutottunk be magába a völgybe.

Így most különösen vártam, hogy lássam! Sajnos a Bp-i különítmény vonatának késése miatt már reggel B tervre kellett váltani, azaz Fehérvárról nem Bakonykútiba buszoztunk, hanem Várpalotára, majd onnan Tésre. Itt kezdődött maga a túra, méghozzá a tési szélmalmok megtekinTÉSével :-)) Kettő darab ilyen leledzik Tésen, melyre büszkék a tésiek. Ma állítólag múzeumként funkcionálnak, de mikor mi ott jártunk szombaton, zárva volt az ajtó, így csak kívülről csodáltuk meg őket. 

tési szélmalom

Tésről igyekeztük magunkat a Burok-völgy felé pozicionálni, bár még odább voltunk tőle.
Hamarosan elágazóhoz közelítettünk, úgyhogy döntenünk kellett, hogy barlangot nézzünk, vagy várat. Mivel a barlang most nem tűnt csábítónak (állítólag csak egy lezárt lyuk), ezért a Csikling-vár felé vettük az irányt. A közelben találkoztunk két pontőr nénivel, és megtudtuk, hogy pont ma van a Tési-fennsík 50 teljesítménytúra, s mindösszesen 90x db induló van! Hű.... Nincs olyan tömeg, mint a G50-en, az biztos.
A várhoz már medvehagymával borított tájon vitt az út. Már virágzott a hagyma, de ez engem speciel nem riasztott el attól, hogy még egy levesre valónyit nyaláboljak belőle :-) Ezt később, a Burok-völgyben tettem meg egyébként, most még csak csodáltam.
A várnak nem sok maradványa volt már csak meg, s a tájékoztató tábla szerint eléggé titokzatos egy vár: nem tudni pontosan a korát, vagy hogy kié volt. Hmm...

ösvényen a macihagymában
Hamarosan beértünk végre a Burok-völgy egyik oldalágába, a Bükkös-árokba. S nem sokkal odább már örömtelien viháncolt a lelkecském: gyönyörű volt!!! Igazi vadregényes, háborítatlan, aljnövényzet szinte kizárólag medvehagyma, abban visz egy keskeny csapás, mindenfelé ösvényen vagy árkokon keresztbe dőlt fák, sokon taplók, körülnőtte őket a medvehagyma.... Istenem, hát gyönyörű volt!!! Gyerkőcöknek - így nekem is - kiváló terep :-D Néhol hogy az ösvényen maradjunk, fák alatt kellett átbújni, vagy kidőlt fákon átmászni. Volt, hogy úgy tűnt: eltűnt az ösvény, de aztán meglett, és nagyon kalandos volt! Néhány kép:







Eléggé szétszakadt a csapat, én medvehagymát szedtem, voltak, akik gombásztak, s többen haladtak előre. És voltak, akik lemaradtak, itt az ideje, hogy róluk is szót ejtsek.
4 idegen ember is eljött a túrára, őket senki nem ismerte közülünk. 3 nő, egy bácsi. Öreg volt a bácsi és lerobbant, a nénik sem fiatalok - s egyikük farmerszoknyában jelent meg... No komment. Szóval ők lassabban tudtak haladni. S itt már elmaradoztak. Azon a ponton, ahol a Bükkös-árok a Burok-völgybe csatlakozott, megvártuk őket. És a nénik meg is jöttek, de a bácsi csak nem érkezett meg. Zsolti és Peti visszanyargaltak, és most már őket is vártuk. Közben élveztük a holdviola mennyei illatát, melyet elsőre az orgona illatával tévesztettem össze. 

Kezdett veszélybe kerülni a visszajutásunk Fehérvárra, azaz hogy Bakonykútiban elérjük-e majd az utcsó buszt. Ez a település egy zsákfalu, úgyhogy muszáj volt elérnünk a buszt. Így a túravezető kiadta az utasítást, hogy induljunk el, és Petiék majd jönnek, s ha meg ők nem érik el a buszt, majd én visszajövök értük (mert a kocsim ott volt Fehérváron). Úgyhogy elindultunk, s most már tényleg a Burok-völgyben jártunk. 

Bevallom, nekem inkább a Bükkös-árok csodálatossága maradt meg jobban, mint a Burok-völgy milyensége. Bár a térkép a völgy itt következő szakaszát nehezen járhatónak minősíti, szerintem ha már valamit kell így minősíteni, az inkább a Bükkös-árok. És ez számomra teljesen pozitív!
Mentünk, beszélgettünk, nevettünk, poénkodtuk, s láttunk szépségeket és persze az elmaradhatatlan medvehagymát. Állítólag hamarosan a macihagyma helyét csalán veszi majd át, akkor biztosan nem fog ilyen kellemesen esni ott a séta.


Hamarosan Peti és Zsolti beértek minket, de a bácsi nélkül. Elmondták, hogy visszamentek teljesen a völgy elejéig, de nem találkoztak a bácsival, s ahol háromfelé ágazott az út, ott már ők ketten nem mentek tovább. Mivel térerő nem volt a völgyben, telefonálással nem tudtunk próbálkozni. Úgyhogy továbbmentünk, és úgy voltunk vele, hogy majd ha kiérünk és lesz térerő, hívjuk a bácsit, hogy hol van. 

Nagyon szép volt, gyönyörű volt ez a völgy, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy élje át egyszer! Amúgy természetvédelmi terület, s ha érdekel titeket egy kicsit bővebb infó, kattintsatok a beszámoló elején a belinkesített völgynévre. 

Egy igen meredek kaptatón jutottunk ki végül a völgyből. Itt az egyik néni rögtön próbálta hívni a bácsit többször is, de nem járt eredménnyel. Néha kicsörgött sokáig, de néha ki sem csörgött. Közben megcsodáltunk egy kosbort, aztán ballagtunk Bakonykúti felé. Többünket már rágott az aggodalom, főként a túravezetőt, hogy mi lehet a bácsival...

Bakonykútihoz közeledve tökéletes rálátásunk nyílt a szemközti magaslatra, melyen a Baglyas-hegy is megtalálható. Onnan szuperszép lehet a körpanoráma, még nem jártam ott.
Időben beértünk a faluba, s még kis pihenő/étkezőidő is volt a busz érkezése előtt. Itt már élénken tárgyaltuk a különféle eshetőségeket a bácsit illetően, illetve hogy vajon mi lesz a teendő ezután. A túravezetőt nem nagyon mertünk faggatni, rágta ő magát belül eléggé így is.

A buszon még elpoénkodtuk, de mikor Fehérváron leszálltunk, és ideje lett volna szétszéledni, már nem volt jó kedvünk. Mivel továbbra sem sikerült elérni a bácsit telefonon, a túravezető döntött: irány a rendőrség, s bejelentést teszünk. Így mindenkit elzavart a vonatra, majd Petivel és velem kocsiba vágódva áttéptünk Veszprémbe. Már a rendőrség udvarán álltunk, mikor még egy próbálkozást tettünk a telefonnal: és lám, felvette a bácsi! Beszéltünk vele, s kiderült: még mindig bolyong, nem tudja, hol lehet, de talán Bakonykúti felé tart. Kocsiba újra, s irány Bakonykúti! Itt közdöbbenetre a bácsi nem volt sehol. Újabb telefonos tárgyalások, s megállapítottuk: korai volt az örömünk, hisz továbbra sem tudja sem a bácsi, sem mi, hogy hol lehet. Térkép a motorháztetőre, tanulmányozás az erős szürkületben. Döntés: irány a fennsík! Katonai területen jártunk (Zoltán, szerintem simán ott, ahol anno mi is kilyukadtunk, s felvettek minket az autósék!), kikerültem egy sorompót, s mentem a betonúton, amíg az el nem fogyott. Akkor már teljesen sötét volt, így fejlámpánál tanulmányoztuk a térképet, valamint telefonáltunk a bácsival. Most jöttek az olyan kérdések, mint "milyen irányba van hozzád képest a Hold?", "látod-e a dombtetőn a piros fényt, ha igen, milyen irányba esik tőled?", "milyen úton haladsz?" stb. Petiék belőtték, melyik úton lehet a bácsi, így folytattuk az átkelést a fennsík immár kavicsos-földes útján, s ahol ráértünk az aszfaltozott útra, mely Várpalota és Tés között megy - ott botladozott a bácsi is. Azonnal bevágtuk a kocsiba, és téptünk vissza Fehérvárra. Heppiend :-) A bácsi és s a túravezető felszállt a bp-i vonatra, s mi is Petivel T.bánya felé indultunk. 11-re sikerült is hazaérni, hulla voltam...

Nos, a mai beszámolót egy érdekes sztorival színesítettem :-) Így a konklúzió is kétféle:
  • a Burok-völgy gyönyörű, mindenképp érdemes oda eljutni, az már csak extra, ha ez medvehagyma-szezonban sikerül!
  • nem hagyunk hátra embert :-) No meg valahogy meg is kéne szűrni, hogy ki milyen túrára jöhet - elsősorban egyénileg kéne ezt eldönteni, hogy ki mit bír. De a túrán is jobban oda kellene figyelni a gyengébbekre. S a túravezető mondhat nemet! Talán...

8 megjegyzés:

  1. Köszi a bejegyzést! Szuper hely lehet ez a Burok-völgy környéke, remélem, én is meg tudom nézni hamarosan.
    Nem semmi ezt a bácsikereséses sztori... Ezért kell az elején minél pontosabban leírni, hogy milyen nehézségű túra, akár mekkora tempó várható. És a teljesen szabadon meghirdetett, mindenki számára nyílt túráknak pedig ezért nem vagyok híve...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, egyébként a túravezető nem is akarta a neten nyilvánosan meghirdetni a túrát, viszont a szakosztály vezetője megtette ezt helyette a megkérdezése nélkül...
      És igen, én is ott voltam már néhány túrán, ahol gubanc lett ilyenekből - no nem ekkora, ekkora még sosem :-) De én ezért nem is szeretnék nyilvános túravezető lenni, azért ez nagy felelősség.

      Törlés
  2. Szép kis túra lehetett. A képek alapján igazi felüdítő.
    Különösen tetszik a barlang meghatározás: lezárt lyuk. :D
    Szegény bácsi. Micsoda izgalmakat élhetett át ő is. Valaki az esetet egy kis detektívtörténet köré díszítve megírhatná. :)

    VálaszTörlés
  3. Halihó,
    csak a rend (és a magam) kedvéért néhány pontosítás :
    A bácsi kicsit sem volt "lerobbant".. basszus, 75 évesen hol leszünk mi??? - eltévedt ment több kilométert rossz irányba.. visszafordult, átvágott a völgyön és még ki is keveredett , és hoppá, el sem tévedt, hiszen még eltűnése előtt az volt az infó hogy a nyugdíjas különítmény elmegy más irányba, és Ő ezt követte. Minden tiszteletem az Övé! Persze voltak tájékozódásbeli gondjai, és sokszor lövése sem volt hol, merre lehet. Térkép nélkül is kiverekedte Magát a Bakonyból.. hiszen a Várpalotába vezető úton szedtük össze..

    Az a lezárt lyuk :) az alba regia barlang volt.. hmm azért ez elég híres és érdemel legalább egy mondatot :D - szerintem, pláne hogy volt szerencsém lejutni ( a szerencsén kívül szükségeltetik egy profi barlangi túravez aki kiismeri magát a földalatti labirintusban.. plusz bírni kell a magas széndioxid tartalmú levegőt ( ez az alja felé 4 % is lehet.. kedvező légnyomási viszonyok között ) ami légszomjhoz vezethet (kapkodod a levegőt - ami nem jó .. :)
    Mindezek ellenére fantasztikus barlang, de erőt próbáló!
    A bácsit elvesztését pedig nem a veszprémi rendőrségen akartuk bejelenteni, hanem a Várpalotain.

    Tényleg fantasztikus túra volt , minden tekintetben !
    Péter

    VálaszTörlés
  4. Köszönjük a kiegészítést, mindenképp jó, ha más résztvevő is korrigál, megoszt :-)
    Szóval a Veszprémet valóban elírtam, és Várpalotát akartam írni!
    A bácsi lerobbantságát tartom, én ezt láttam rajta :-) De valóban nagyon jól bírta a plusz km-eket, meg a szememben minden öreg, aki túrázok, példakép, hogy én is ilyen legyek majd :-)

    A barlang: bocsi a kurta megemlítésért, de így legalább jobban hozzáértő ember osztotta meg az infókat velünk :-) Én nem tudtam semmit arról a barlangról.

    VálaszTörlés
  5. Na így már egészen más a leányzó fekvése!!!
    Dia ferdít rendesen... :(
    a Veszprém nekem is gyanús volt már első olvasásra is.
    Lehet nem is a Bakonyban voltatok, hanem a Gerecsében!! lehet az összes kép csak photoshop... ezek után még azt is megfordult a fejemben, hogy nem mentetek sehova, csak Petiről elő lett vakarva valami régi, medvehagymás kép.. :D :D :D

    hm-hm.
    a hiteles tájékoztatást kérném mindenek elé helyezni ;) :) :) :)

    VálaszTörlés
  6. Zoltánnak kéretik majd személyesen genyózni, ha ecccer sikerül majd leadni a szakdogát, és kiszabadulhat a ződbe :-P))
    Amúgy hajrá, mindent bele, kitartás!!!!!!!!! A ződ megvár :-)

    VálaszTörlés
  7. Ha legközelebb jöttök, csakis medvehagyma szezonban tegyétek. Nyáron tele van nyakig érő csalánnal és késő ősszel csúszós, sáros, nyálkás , nehéz terep. Olyan kirándulókkal, akikről lerí, hogy nem gyakorlottak terepen, ne vállalkozzatok az útra, mert abból csak baj van, beszéljétek le őket az indulásról. Én is 70 fölötti nyugger vagyok, már nem túrázom, csak kirándulok, a lányommal tettük meg az utat két alkalomra tagolva. Egyszer lejöttünk Királyszállástól a Bükkös ároki elágazóig, ott "legeltünk" a medvehagymából és a Bükkös árok kezdeti meredek emelkedőjén nehezen túljutva (számtalanszor visszacsúszva), Hétházpuszta érintésével jutottunk vissza a Királyszálláson parkoló kocsihoz. Egy héttel később Bakonykúti felől ereszkedtünk le a völgybe, kidőlt fákat kerülgetve mentünk a jelzett úton odáig, ahol elágazik a PIROS+ jel a Bükkös árkon. Visszafordulva egy idő után vízmosást találtunk a völgy bal oldalán, jelzetlen meredek kapaszkodót, még ösvény sem volt. Gyönyörű hely, végül a völgy peremén elértük a KÉK- jelzést és onnan több helyen is nagyon szép kilátás volt a völgykatlanra. Akkor Bakonykútiban parkoltunk. Nekem így nem volt megerőltető és nagyon egyedi élmény, kár lett volna kihagynom. Én is klassz fotókat készítettem.

    VálaszTörlés