Pázmándi TOPorgók Éjszakája 28

Szombat este 7 felé hívott egy kedves ismerősöm, hogy mennek a barátaival a fent nevezett TT-re, és nincs-e kedvem csatlakozni hozzájuk. A rajtot 8 körül tervezik. Nos, pár perces vacillálás után igent mondtam - s így elmentem életem legspontánabb teljesítménytúrájára, mely ráadásul éjszakai volt :-)

Most az itt szerzett benyomásaimról szeretnék nektek mesélni egy kicsit, főleg a múltkori gödöllői éjszakai TT fényében, némileg összevetve azzal. Merthogy nagyon nem ugyanúgy éltem meg - sőt!

• Ez a TT számomra ismert terepen, a Velencei-hegységben zajlott, zömében már bejárt utakon. Pár helyen volt új rész, de azt is teljesen el tudtam helyezni a térben. Ennek fényében - illetve fény hiányában :-) - nagyon érdekes volt ezeket az utakat, helyeket éjjel bejárni! Tetszett!
• Bár 28 km-re 8 óra szintidő volt, ami általánosnak számít, mégis nagyon kellett sietnünk. A csapat, akikkel mentem, most futott neki harmadszor ennek a túrának - az elmúlt évekbeli próbálkozások általában nem jöttek össze a magukkal vitt tetemes mennyiségű alkohol következtében, melyet természetesen nemcsak vittek, hanem fogyasztottak is :-) Idén azonban azzal az elhatározással indultak, hogy most teljesítik a túrát, és nem is hoztak annyi piát (volt azért sör, vodka és bor). Tehát, meglehetős tempót igyekeztünk diktálni már egy idő után, ami következtében pl. én a Csúcsos-hegy betámadását úgy éltem meg, mint egy hegyre való felrohanást. Így még sosem robogtam oda fel, sem ezen a mostani útvonalon, sem ezzel a megállíthatatlan a tempóval! Hihetetlen jól esett, hogy egyben fel tudtam menni, nagyszerű edzés volt!!!
• A csapat - egy embert leszámítva - teljesen új volt számomra, így az újdonsült érdeklődésével hallgattam beszélgetéseiket, vagy kapcsolódtam beléjük. Ez is egy olyan tényező véleményem szerint, ami az idő múlását észrevétlenebbé teszi.
• Lehetséges, hogy nem annyira fáradt állapotban vettem részt ezen a túrán, mint a gödöllőin. Aznap nem dolgoztam, csak a városban mászkáltam különféle dolgok beszerzése okán. 

Összességében: hihetetlen remek volt ez a túra, testileg nagyon jólesően megmozgatott; az időjárás olyan kiváló volt, hogy egész éjjel rövidgatyóban és ujjatlanban nyomtam, a csillagok fent virítottak az égen, mutogatva a csillagképeket. A Velencei-tó sötét tömege húzódott a parti fények ölelésében. Ismert és szeretett hegyeimen (Csúcsos-hegy, Meleg-hegy, Cseplek-hegy) a bányából hazatérő törpök lámpáinak fényei imbolyogtak. Megismertem 2 új hegyet: Nyír-hegy (Magos-kő) és Templom-hegy, melyeket már szemléltem korábban, de utam még nem vitt rájuk. Megismerkedtem nagyon szimpatikus emberekkel is.

És nem voltam kipurcanva! Elmúlt a kritikusnak ítélt hajnali 2 óra, és semmi bajom nem volt! Nagyjából 20 km környékén kezdtem ásítozni, de aztán ahogy tempóztunk tova, ez is elmaradt. Nagyon tudtam élvezni a legvégén a pázmándi Zsidó-hegyről sziklák közt való meredek ereszkedést. És aztán teljes testi és szellemi frissességen birtokában értem célba, szemléltem meg Pázmándon a Nap felkelését (gyönyörű volt!), és vezettem még haza Fehérvárra. 

Most elégedett voltam magammal :-)

Azt hiszem, a multkori gödöllőin több tényező együttállása miatt sikerült olyan nehezen teljesítenem. De az akkor levont konklúziókat valóban úgy is gondoltam abban az időszakban, tehát azok érvényesek arra a túrára.

Most a körülmények máshogy jelentkeztek, harmonikusabban álltak össze - és én be tudtam kapcsolódni közéjük. Nagyon jó volt ez a túra!!! :-)

Az életben az a jó, hogy tehetünk rendkívül érdekes tapasztalásokat, ha van hozzá kedvünk. És a kevésbé jó tapasztalás is ugyanolyan értékkel bír számomra, mint a sokkal jobb!

"Ki utazni akar, az szépen hallgasson, nyugodtan lépdeljen, sokat ne vigyen, jó korán keljen, s a gondokat otthon felejtse." Philander von Sittewald

(Idézet az emléklapról)