Balkán körút

Kerge Zerge nevű túracsapatunk szervezésében jutottam el erre a 4 országot érintő remek körutazásra, mely újabb feledhetetlen élményekkel gazdagított! Az út meghatározó jellegzetessége volt az esős időjárás miatti újratervezés, mely érintette szállásunk körülményeit éppúgy (az első időszakban sátrazás helyett házakban laktunk), mint megnéznivalóinkat és útvonalunkat. Az eredeti tervhez képest ugyanis, mely Szerbiát és Montenegrót tartalmazta, végül a legtöbb időt egy random beiktatott országban, Bosznia-Hercegovinában töltöttük. Ezekhez még hozzáadhatjuk Albániát is, jóllehet ezt az országot csak a hegyekben érintette bakancsunk. 

Szerbia
Ovcar-Kablar szoros

Montenegró felé menetben az első megállót (szálláshelyet) Szerbiában iktattuk be, Ovcar Banja-ban. Ideérkezésünk után gyorsan nekiindultunk a hegynek, hogy a Morava folyó völgyéből feltúrázzunk a Kablar nevű hegycsúcsra (889 m), közben meglátogassunk néhány útba eső ortodox monostort (elég sok van belőlük ugyanis itt a környéken, beleépítve a hegy szikláiba), és megcsodáljuk a magasból a Morava folyó extrém meanderezését (kanyargását). Mindeközben igen örültünk, hogy nem esik az eső, cserébe olyan párás hőség volt, hogy szakadt rólunk a víz rendesen...

fel egy sziklákba épült monostorhoz

a Morava kanyargása, jobbra az Ovcar csúcs

Sopotnica vízesés

Másnap továbbautóztunk Montenegró felé, de még mielőtt határátlépést végeztünk volna, megtekintettük a szépséges Sopotnica vízesést. Ez olyan hely, hogy látsz egy gyönyörű vízesést, aztán ahogy mész a mentén egyre feljebb, mindig újabb és szépségesebb további vízesések tűnnek fel. Közben lehet látni régvolt vízimalom-épületek maradványait, és csudaszép méhbangót is.

a Sopotnica alja

a vízesés egy fentebbi szakasza

méhbangó

egykori vízimalom épülete (fotó: M. Laci)

Montenegró
Ropojanska-völgy

Montenegróba átlépve még vusanje-i szálláshelyünk felkeresése előtt megálltunk Plav-ban, hogy megcsodáljuk a tavat. Az este már Vusanje-ban/-ben ért minket, és másnap reggel elindultunk egy csodálatos hegyi túrára a Ropojanska-völgyben. Először útba ejtettük a Grlja kanyont és vízesést, majd az Oko Skakavice, azaz Szöcske szeme nevű forrástavat, a Ropojanska-tavat, majd átléptük a montenegrói-albán határt, és még egy kicsit kalandoztunk az albán részen vadvirágos réteken, az "Elveszett Kolóniánál" (én neveztem így, felhagyott pásztorszállásnak tűnt egyébként), hófoltokon át, és a túránkat omladozó elhagyatott katonai épületnél, esőben fejeztük be. Azaz dehogy fejeztük be, következett a visszaút ugyanarra, mint amerre jöttünk, annyi változatossággal, hogy végig esőben. Így aztán órák alatt gyönyörűen mindenünk átázott, értendő bugyiig, cipőig... A szálláshelyen ugyan fellógattunk mindent, de a hűvös párás időben tapodtat sem száradt. Erre aztán még napokat kellett várni, úgyhogy mindig mindenhol teregettünk, ahol lehetett: útközben a kocsiban, főzés közben réten sziklára, másik szálláshelyen gerendára akasztott kötélre. Egyébként az eső mellett is gyönyörű útvonal volt ez, a 10 napunk kettes számú legszebb napja számomra 😊

várnak a hegyek, s mi jövünk 😊

Oko Skakavice, azaz Szöcske Szeme forrástó

a Ropojanska-tó

a Karanfili (Szekfű)-hegy

vadvirágos albán réten

Ali pasa források és a Grebaje-völgy

Másnap átköltöztünk a szomszédos völgybe, a Grebaje-ba 2 napra. Útközben megálltunk Gusinje-nél az Ali pasa forrásoknál, ami egy gyönyörű szép, vizes terület régi vízimalommal, juhokkal és tehenekkel.

az Ali pasa források

Először a Grebaje-völgy DK-i oldalát alkotó hegységrészre túráztunk fel. Itt a legizgalmasabb látnivalóink a dús medvehagymás szakasz, a kockás liliomok és a keresztes viperák (amit poénból csak "kockás piton"-nak vagy anakondának hívtunk 😁), valamint egy - talán - erdei sikló voltak. Túrautunk végpontján kövekre telepedve megebédkéztük a szendvicsünket, majd elindultunk vissza le. Még egy kilátópontnál megálltunk csapatfotót készíteni, aztán még szép napsütésben értünk le, és boldogan letáboroztunk egy csodás réten. Kiteregettük a vizes cuccainkat a kövekre, mi pedig a hegyen szedett medvehagymából mennyei levest rittyentettünk. Aztán már nem sokáig tudtuk élvezni a szép időt: jött a borulás, majd az eső, úgyhogy gyorsan összepakoltunk és a szálláshelyre vonultunk.

meglepően csodás medvehagymás (fotó: F. Anikó)

keresztes vipera

kockás liliom

Kerge Zergék a Grebaje-völgy fölött 😊

teregetés, majd főzés

Ugyan az eső folyamatos fenyegetéssel élt felénk, ennek ellenére is másnap becéloztuk a Grebaje-völgy másik, ÉNy-i oldalát alkotó hegységrészt. Egy fantasztikus hegyi körtúra sikeredett gerinctúrával, 1800 és 2000 m közötti magasságú csúcsok látogatásával, és kifogyhatatlan mennyiségű csodálatosan szép vadvirágos (kosborok, szellőrózsa, kockás liliom, európai zergeboglár stb.) hegyi réttel. Ez a nap volt a top kedvenc természeti napom ezen a balkáni úton!! 😍

vadvirágos hegyi réten

Kerge Zergék a Valusnica (1879 m) csúcson
(fotó: F. Anikó)

grebaje-i szálláshelyünk, melynek egyedüli
lakói voltunk

Bosznia-Hercegovina

Stolac

6. napunkra megszületett a döntés, hogy olyan vidékre kell áttennünk a pozíciónkat, ahol nincs esős idő. Sajnos Montenegróra az elkövetkezendő napokra masszív esőzéseket jeleztek, úgyhogy a térerő és wifi szorgalmas levadászása után megszületett a törpölés eredménye: irány Bosznia-Hercegovina! Mára még ide sem mondtak feltétlen jó időt, így foglaltunk 1 éjszakára szállást Mostarban. 

Odafelé autózva megálltunk Stolac városkában, ugyanis a kocsiból kiszúrtuk, hogy egy jópofa vár emelkedik a település fölé. Leparkoltunk, és felsétáltunk a várhoz. Útközben több golyó lyuggatta, romos üres épületet láttunk az utcákban: a 90-as évek eleji balkáni háború nyomait. De láttunk járdán totyogó libacsapatot is, akik célirányosan mentek a dolgukra 😍

(fotó: F. Anikó)

Zergék a stolac-i vár belsejében

Mostar, Hum-hegy

Mostar városát másnap néztük meg. Az időjárás még borús volt, és elég korán is indultunk neki, így sikerült a turistákat megelőzve szinte privát óvárosi sétát tennünk. Mostar nekem.... elrabolta a szívemet. 💙Már régóta tudtam létezéséről, a Neretváról és a Stari Most-ról (Öreg-hídról), és most végre eljutottam ide! Elbűvöltek a kavicsból kirakott sétányok, a Stari Most, a Neretva türkiz-színe és mély, sziklás szurdoka keresztül a városon, a belefolyó kisebb vízfolyások, melyekhez mint a puzzle, igazodnak körben az épületek, és a kőházak lapos kövekből álló tetői... 😍

a Stari Most (Öreg-híd), alatta a Neretva

a sétány egy darabja 💚

Mostar, az óváros egy része

Stari Most a másik oldalról, mögötte a Hum-hegy

Miután megcsapoltuk egy kávézó wifi hálózatát, és eldöntöttük a következő napok programját, elindultunk, hogy bevegyük a város mellett emelkedő Hum-hegyet, ahová jelzett turistaút visz fel. A hegyen egy 33 m magas kereszt emelkedik. Odafent akkora szél uralkodott, hogy komolyan ellen kellett feszülnünk neki. Szuper innen a panoráma Mostarra!

Mostar a Hum-hegyről

Balin vir

Az úticélunk Ostrozac település volt, ahol egy tóparti kempinget néztünk ki. Útközben még megkerestünk egy Balin vir nevű látványosságot: ez a Drezanka hegyi folyó szurdoka volt. Kicsit nehezen találtuk meg, de még a végén megnéztük az alig látható kis ösvényt is, mely végül célunkhoz vezetett minket. Így meg tudtuk csodálni a türkiz színű, kövek közt suhanó gyors folyású hegyi patak szép szurdokát. 

Balin vir

Az ostrozac-i kemping csodálatos volt: közvetlenül a tóparton (mely tulajdonképpen a Neretva felduzzasztása) tudtunk sátrat verni, és ebben a fenséges panorámában vacsoráztunk és reggeliztünk, no meg italoztunk 😉

2 éjszakát töltöttünk a Jablanica-i tó mellett

Jablanicko jezero

Jezerce menedékház, Konjic

Másnap Konjic mellől indultunk egy hegyi túrára. A cél az 1650 m-en lévő Jezerce menedékház felkeresése volt. Ez egy olyan túranap lett, amikor fent a hegyen karikára fagytunk: minél feljebb emelkedtünk, annál hűvösebb és szelesebb lett az idő. Sapka, kesztyű is került, akinek volt. Ma is láttunk kockás liliomokat, és szépséges hegyi tájékot! A ház nagyon pozitív volt: szépen újjá van építve, és abszolút alkalmas a célja betöltésére: van benne pad, asztal, van hely megaludni, van fatüzelésű kályha, polcok. Látszott, hogy használják is.

felérünk a Jezerce menedékházhoz

A kempingbe visszamenetben megálltunk Konjicban, és kicsit sétálgattunk. Itt is van szép történelmi híd a Neretván, és egy mini "sétálóutcás-óvárosos" rész is. 

Stara Cuprija (Öreg-kőhíd), Konjic

Ramsko jezero, Jusuf Pecenkovic menedékház

Utolsó érdemi napunkon hazafelé irányba fordultunk. Megálltunk a Ramsko jezero-nál, ami egy tök szép tagolt tó, sok benyúló félszigettel, és egy fő-félszigettel, amin település is van. Sétálgatva körülkukkantottunk, és itt bukkantunk rá egy hatalmas szamócamezőre is, ahol - Lacit leszámítva - mind alaposan elmúlattuk az időt 😁

Ramsko jezero, középütt Scit település

szamócavadászok akcióban (fotó: T. Judit)

Utolsó túránkat a Travnik településtől északra lévő hegységrészben ejtettük meg. Itt már nagy magasságokba nem hágtunk: egy amolyan középhegységi környezetben mentünk fel az 1763 m-es magasságban lévő Jusuf Pecenkovic menedékházhoz, mely egy fennsík jellegű platón van, és megcsodáltuk a panorámát a közelében lévő sziklás hegyoldalról. 

a Jusuf Pecenkovic menedékház

Túránk utolsó, és igen szívmelengető mozzanata pedig az volt, hogy ezt az éjjelt a természetben töltöttük: vadkempingezést választottunk. Miután a csodaszép, vadvirágos rétre mind hatalmas fejlendítésekkel tudtunk rábólintani, nagy egyetértésben letáboroztunk, és megfőztük az utolsó közös vacsoránkat. Csodás lezárása volt a túrának... 💛

vadkemping, sátorszáradás, vacsielőkészület

Ez a nagyszerű túra nem jött volna létre Judit áldásos tervezői tevékenysége nélkül, valamint a remek Kerge Zerge csapat tagjainak részvétele nélkül, így aztán köszönöm mindenkinek, hogy végre a Balkánon is körülnézhettem egy kicsit! CSODÁLATOS VOLT, MÉG TÖBB ILYET!!! 💙💚😍😊😊💜💙✌